Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

NÉPÚJSÁG 1986, szeptember 9., kedd Búcsú Pásztor Béla újságírótól 1916—1986 Hosszú szenvedés után szeptember 7-én, 70 éves ko­rában eltávozott sorainkból Pásztor Béla nyugalma­zott újságíró, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Bizottságának egyik Békés megyei tagja. Nem is olyan régen még sok fiatalt is meghazudtoló frissességgel verte vissza a labdát klubtermünk ping­pongasztalánál. Azt hittük, túlél mindannyiónkat. Vic­celtünk is vele: ha 68 éve­sen ilyen fürgén mozogsz, megéred a második ezred­évet. Mi van ezen csodál­kozni való? Sokszor akartak már eltemetni, de mindig otthagytam a gödör szélét •— tréfálkozott ő is. Tudtuk, amit mondott, nem volt tré­fa. Küzdelmes életpályát járt be az 1916. március 11-én Kassán, polgári szülőktől származó hajdanvolt ludovi- kás katonatiszt, akit 1939- ben avattak hadnaggyá. A háború kegyetlenségei nyi­tották fel a szemét. Részt vett a doni harcokban, a nagy visszavonulásban. A frontról is tartott kapcsola­tot régi, vele együttérző baloldali magatartású baj­társaival. Már akkor kegy- vesztett lett. A Horthy-prok- lamáció után pedig tiszttár­sait ellenállásra buzdítva bátran emelt szót a haza ki­árusítói ellen. „Nemzetveze­tő gyalázásért”, hazaárulá­sért letartóztatták. Előbb a nyilasházba' vitték, majd a Margit körúti börtönbe. Ott találkozott elfogott magyar partizánokkal, letartóztatott baloldali tisztekkel. Ismerős vezérkari százados segítségé­vel szabadult ki a börtön­ből. Egy század élén front­szolgálatra küldték. Gödöllő alatt voltak a Vörös Hadse­reg egységei, de Pásztor Bé­la már a börtönben elhatá­rozta, hogy átáll a szovjetek oldalára. Kapcsolatot terem­tett velük, s katonái követ­ték parancsnokukat. Először a magyar honvédek közt végzendő propagandamunká­val bízták meg, majd a fő­város felé haladó egységek egyik magasabb parancsnok­sága alá tartozó katonai el­hárító csoporthoz osztották be. A Vörös Hadsereggel együtt vett részt a későbbi felszabadító harcokban. 1945. január végén parancsnoksá­ga alatt alakult meg *a II. magyar vasút- és hídépítő zászlóalj. Hazánk teljes fel­szabadításáig ennek volt . az élén, és utána is, a Közleke­dési Minisztérium irányítása mellett ez a zászlóalj hozta rendbe a Budapesttől Szol­nokig megrongált vasútvona­lat és épített fél sok kis hi­dat a Dunántúlon. Vértessy Sándor megkésett érettségi című könyve erről a zászló­aljról szólt, de Pásztor Béla életútjáról, szerepéről fél­tucatnyi műben emlékeznek meg a hadtörténészek. Amikor 1945 őszén Buda­pestre került a katonapoliti­kai osztály főcsoport-főnök­ségéhez, már a kommunista párt tagja volt. A határőr­ség 1/b osztályának vezető­helyettese lett, különböző szolgálati helyekkel. Készült a Frunze-akadémiai felvéte­lére, amikor a koncepciós perek kapcsán őt is őrizetbe vették. Néhány napos vizs­gálat után azonban szabadon engedték. Pécsre küldték, s ott a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola harcászati tanára lett. Közben megnősült, három gyermekük született: Béla ma már üzletkötő, • István vasesztergályos, Judit épí­tészmérnök. Pécsről 1951-ben Mezőtúr­ra, majd Békéscsabára ke­rült — ekkor már mint őr­nagy —, amikor megszüle­tett a határozat, hogy min­den. volt ludovikás tisztet el kell küldeni a néphadsereg­ből. Ö azonban adminisztrá­torként 1954 után is a bé­késcsabai laktanyában dol­gozott és az ellenforradalom alatt tanúsított helytállását elismerve 1957-ben a Békés Megyei Népújság orosházi mutációjához került, néhány év múlva pedig Békéscsabá­ra, a megyei laphoz. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen írója volt a Népújságnak és életereje utolsó napjaiban is dolgozott nagyobb lélegzetű könyvén, amiben életútját örökítette meg. Ezt Béla már csak poszthumusz műként hagyta ránk. Emlékét régi kollégái, a Népújság munkatársai, harcostársai soha nem fele­dik. Temetése szeptember 11- én délelőtt 11 órakor lesz Békéscsabán a vasúti teme­tőben. Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Szövetsége s a Békés Megyei Lapkiadó Vál­lalat a saját halottjának te­kinti. Kegyelettel őrzi emlé­két. Emlékezetes találkozó Tatabányán A bányásznapi ünnepsé­gek záró akkordjaként a Ta­tabányai Szénbányák Válla­lat találkozóra hívta azokat a volt Madisz-fiatalokat, akik az 1946. január 3-tól február 28-ig a párt felhívá­sára elsőként vettek részt a széncsatában, hogy a hábo­rútól sújtott, romba dőlt .or­szág üzemeiben rftinél ha­marabb mégindulhasson a munka, s ehhez minél több energiahordozóhoz, szénhez jussanak. S velük együtt ter­mészetesen a hidegtől szen­vedő családok is. A Madisz „Első Százak”-hoz intézett felhívást Non György, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének ak­kori tagja, az ifjúsági szö­vetség főtitkára írta alá, a csoportot pedig Lajtai Vera, a Pártélet későbbi főszer­kesztője szervezte. A tatabányai szénbányák hat aknájában elosztott ,első A mozgáskorlátozottak gépko­csivásárlásával és -üzemeltetésé­vel kapcsolatos kedvezmények jövő év Január 1-Jétől megvál­toznak. Az ezt szabályozó egészségügyi miniszteri rendelet a Magyar Közlöny közelmúlt­ban megjelent, 33. számában ol­vasható. Az intézkedésről a miniszté­rium illetékesei elmondták: 15 évvel ezelőtt még a rászorulók fele juthatott gépkocsihoz, nap­jainkban — bár háromszor any- nyi autó áll rendelkezésre — még ennél is nagyobb arányban várakoznak rá. Az igazságosabb elosztást segíti elő az új jog­szabály. A gépkocsit ezután tel­jes áron kapja minden érdekelt, az autóvásárláshoz nyújt az ál­lam támogatást, s ennek oda­ítélésekor egyértelműen a rá­százak” közül 38-an nem tudtak eljönni a nevezetes találkozóra betegségük mi­att (sokan elhunytak már), de ott voltak Békés megyé­ből is: Többek között Kar­dos Tibor, aki Jugoszláviá­ban vett részt a partizán­harcokban és újpesti szüle­tésű lévén, Erdélyen át akart hazamenni. Ám akkor még csak az ország keleti részét szabadította fel a Vö­rös Hadsereg. Keresztes Mi­hály és Gyuska János me­gyei pártvezetők azzal bíz­ták meg, szervezze a megyé­ben a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Munkája révén az országban, így nálunk alakult meg az első ifjú­kommunista szervezet, A találkozón részt vettek közül csak néhány nevet emelünk ki. Ott volt Hollós Ervin író, jelen volt az Első Százak brigádjából Ipper Pál, a későbbi neves tv-kom­szorultság mértékét veszik fi­gyelembe. Így már nemcsak azok részesülnek kedvezmény­ben, akik Trabant Hycomatot vásárolnak. Módosítja a jogsza­bály az üzemanyag-vásárláshoz nyújtott támogatás rendszerét is. Eddig általános jogként csak a Trabant Hycomat-tulajdono- sok kapták meg az ingyenes üzemanyag-utalványokat. Azok a mozgássérültek, akik más tí­pusú autó vezetésére is képe­sek, anyagi segítséget az üze­meltetéshez egyéni elbírálás sze­rint kaphattak. Az új rendelet értelmében harmincezer forintot kaphatnak azok, akik 2000 köbcentiméte­resnél nem nagyobb lökettérfo­gatú gépkocsit vásárolnak, s havi átlagos Jövedelmük nem haladja meg a munkaviszonyon mentátor és sokan mások. A találkozóról köszöntötte ré­gi kedves orosházi tanárát, Tóth Pált Aranyi Attila oki. közgazda, a szénbányák fő­osztályvezetője. A résztvevőket dr. Antaló- szy Albert, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Komárom megyei pártbizott­ság első titkára köszöntötte. Majd Fekete Lajos, a tata­bányai szénbányák vezér- igazgatója vázolta azt a fej­lődést, amit a rombadőlt-bá­nyák helyreállításától, a ter­melés rendszeres folytatásá­tól máig megtettek az az­óta már nagyrészt kimerült, és bezárt aknák nélkül is. Tatabánya, a bányászok sok évtizede változatlan létszá­ma mellett is, ma ennek a mennyiségnek több mint hat­szorosát adja. A találkozó egész napos programmal ért véget. V. D. alapuló saját jogú öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét. Méltá­nyosságból — például egyedül élők esetén — kivételesen akkor is adható támogatás, ha jöve­delmük ennél az összegnél 25 százalékkal magasabb. A személygépkocsi-vásárlás és az üzemanyagköltség-hozzájáru­lás iránti kérelmeket a helyi tanácsi szakigazgatási szervhez kell benyújtani. A kérelmek el­bírálásában részt vesznek a Moz­gáskorlátozottak Egyesületei Or­szágos Szövetségének képviselői is. A hozzájárulást a jövő évtől egy évi időtartamra egy összeg­ben folyósítják a tanácsok, mértéke 100-120 liter normál benzin mindenkori árával azo­nos. 1987. január 1-Jétől meg­szűnnek a jelenleg használatos üzemanyag-utalványok, ezért azokat csak december 31-ig le­het beváltani. Kedvezmények mozgássérülteknek Tanévnyitó ünnepség a békéscsabai tanítóképző főiskolai tagozaton A Debreceni Tanítóképző Főiskola főigazgatója kézfogással avatja főiskolai polgárokká az elsőéveseket Fotó: Szőke Margit (Folytatás az 1. oldalról) fog vállalni a- szellemi élet felpezsdítésében, a megye pedagógusellátásában pedig az eddigi, folyamatosan rom­ló statisztikát megfordítva csökkenti, majd belátható időn belül megszünteti a ké­pesítés nélküli pedagógusok alkalmazását. Dr. Földiák Gábor Békés megye gazdasági múltjának és jelenének rövid áttekinté­se után ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a pedagógushiány csökkentésé­re tettek a megye, a városok és a kisebb települések ve­zetői. A tanítóképző főiskola megteremtése érdekében vég­zett munkáról a következő­ket mondotta: Az elmúlt évek különböző szintű tárgyalásain egyre ka­rakteresebben fogalmazódott meg, hogy Békés megye la­kossága, és a megye párt-, állami vezetése minden erő­feszítést megtesz a tanító­képzés beindulásáért, mert ennek megvalósulása hosszú távon igen jelentős lesz a megye iskolázottsági szint­jének javításában, a törté­nelmileg kialakult hátrányok felszámolásában. Ennek ér­dekében — anyagi lehetősé­geinek teljes mozgósításával is — elősegítette a tagozat indítását. Épül a főiskola épülete, amely elkészülte után az ország talán légkor- szerűbb tanítóképzője lesz. Ennek felépítése megyei költségvetésből történik 250 millió forint felhasználásá­val. A tagozat első évfolya­mának indításához a megyei pártbizottság biztosította az oktatási igazgatóság épüle­tének egy részét, ahol jó fel­tételek között kezdődhet meg a munka. A megyei tanács pedig a tanév indításának feltételeit ife előteremtette, mintegy kétmillió forint biz­tosításával, s a kollégiumi helyek megteremtésével. A tárgyi feltételek megte­remtésében Békéscsaba vá­ros is kivette részét a gya­korlóiskola és a letelepülő fő­iskolai tanárok lakásának előteremtésével. Ezek az erőfeszítések ön­magukért beszélnek, kézzel­foghatóan bizonyítják, hogy Békés megye máris sajátjá­nak tekinti új felsőoktatási intézményét, amely 52 hall­gatóval most kezdi meg a munkát. Az új intézmény alapítá­sában együttműködött a ré­gió tanítóképzését évtizede­ken keresztül ellátó Debre­ceni Tanítóképző Főiskola. Ök vállalták, hogy a békés­csabai tanítóképző épületei, oktatói, a képzés tartalma és szervezete a magyar tanító- képzés legjobb hagyományait folytatva, de önálló arcula­tot keresve segítik felsőokta­tásunk legfiatalabb intézmé­nyének létrejöttét. A miniszterhelyettes így zárta megnyitó beszédét: — Az első tanévnyitó alkalmá­ból kívánom, hogy az induló tagozat a megye társadalmi és politikai szervezeteinek, a Debreceni Tanítóképző Főis­kola és a Művelődési Mi­nisztérium további, segítő együttműködésével teljesítse hivatását, a tanítóképzés ügyét, hazánk közoktatásá­nak szolgálatában. A megnyitó beszédet meg­ható pillanatok követték. A békéscsabai tagozat igazga­tója, dr. Földesi Béla fölol­vasta az eskü szövegét, ame­lyet az ötvenkét, megillető- dött elsőéves, az új intéz­mény boldog hallgatójaként mondott utána. Ezután a Debreceni Tanítóképző Fő­iskola főigazgatója, dr. Nyilas Viktor megnyitotta a tan­évet, és a főiskola hagyo­mányainak megfelelően ke­zet fogott minden elsőéves hallgatóval. Végezetül dr. Becsei Jó­zsef köszönetét mondott mindazoknak, akik segítet­ték, támogatták a térség szellemi, tudományos élete szempontjából oly fontos in­tézmény létrehozását, s ígé­retet tett arra a megye ve­zetése nevében, hogy to­vábbra is támogatják az új intézményt. B. Sajti Emese — Ungár Tamás Nekik „házhoz jött” Két lány fújja a füstöt az üdítők felett a büfé­ben, s az egyre távolabb kerülő, de még sokáig emlékezetes felvételiről beszélgetnek a megnyitó előtti percekben. Mind­ketten csabaiak. Kulcsár Mária szeretett volna ta­nulmányai alatt kicsit másutt is körülnézni, mondjuk Debrecenben, de minden tekintetben ésszerűbbnek tűnt, ha itthon marad. Tíz éve kellett volna már ez a suli — mondja a szőke lány, sok békéscsabai ré­gi álmát fogalmazva meg oly egyszerűséggel, ami­lyenre csak a tizenévesek képesek. Monostori Katalin har­madszorra „suhant át a léc felett", korábban Debrecenbe felvételizett. Az elmúlt két évben megízlelte a pedagógus- pályát. Képesítés nélkül tanított, majd kollégiu­mi gondozónő volt. Így a szakma nehézségeivel már megismerkedhetett, s úgy tűnik, a tartalmas, nehéz pályától cseppet sem ment el a kedve, sőt. Most újra vállalta a tanulást. Bízik benne, hogy nem lesz szokatlan visszaülni az iskolapad­ba. Nyáron a felvételi után is tornásztatta agyát a régi tanulmá­nyokkal. n vésztöiek Az előadóterem emelkedő széksorjaiban két vésztői hallgató mellé ülök. Bár egy suliba járt, csak látásból ismerte egymást Puskás Antalné és Kiszely István. A fiatalasszonynak két hónapja volt az esküvője. Azonban nemcsak ez az örömteli esemény, nanem két sikertelen felvételi is áll már a háta mögött. Igaz, a két év jól telt. Körösújfalun tanított, erre mindig szívesen emlékezik majd: — Nagyon jó volt a kollektíva, mindig segítettek nekem. Dip­loma után oda szeretnék visszamenni. Sok örömöm volt a ta­nításban. Kiállni húsz gyedek elé, s látni, hogy szájtátva figyel­nek, érezni, mennyire bíznak bennem: remek dolog. A kollégá­imhoz még évek múlva is visszajárnak növendékeik, ez példaadó, s erőt kölcsönöz. A fiúnak még nincsenek ilyen élményei, tapasztalatai, hiszen elsőre sikerült bejutnia, de jólesően hallgatta földije szavait. — Kevés férfi van ezen a pályán. Te vajon tanító leszel-e? — Feltétlenül. Később lehet, hogy belevágok a tanárképzőbe, de mindenképp tanítani Akarok. — S maradsz-e a megyében? — Először természetesen Vésztőn szeretnék elhelyezkedni, s ha ott jól érzem magam, akkor semmi okom sincs, hogy elhagy­jam a megyét. Egységes számítógép-hálózat A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében egységes helyi hálózatba .kapcsolják az ott működő különböző tí­pusú számítógépeket. A több tízmillió forintba kerülő sza­kaszos fejlesztés terve ta­valy készült el, és az idén hozzáláttak a hálózat kiépí­téséhez. , A KFKI-ban a több esz­tendeje tartó fejlesztési program eredményeként nagy teljesítményű számító- gépparkot hoztfek létre. Az intézet számítóközpontjában az egy évtizede működő R— 40 típusú számítógép mellé az idén • vásároltak egy újabb közepes teljesítményű, R—45 típusú szovjet számí­tógépet. A két gép együtte­sen 2 millió gépelt oldalnyi információ befogadására ké­pes. Emellett a KFKI öt ku­tatóintézetében csaknem 100 TPA, valamint jelentős szá­mú különböző típusú szemé­lyi számítógép segíti a ku­tatók munkáját. Ezeket a számítógépeket azért kap­csolják egységes helyi háló­zatba, hogy meggyorsítsák a kutatók közötti információ- cserét. A fejlesztés első szakaszá­ban — ebben az esztendő­ben — megvalósítják a Ré­szecske- és Magfizikái Ku­tató Intézet, valamint a Mé­rés- és Számítástechnikai Kutató Intézet számítógépei­nek hálózatba kapcsolását, és ezek összeköttetését a KFKI számítóközpontjával. A tervek szerint 1989-re a KFKI többi kutatóintézetét is bekapcsolják az egységes rendszerbe. így lehetővé te­szik, hogy a kutatók azon­nal hozzájussanak a munká­jukhoz szükséges különböző mérési eredményekhez és más adatokhoz. Ez a terv része annak a tudományos: kutatási fej­lesztési programnak, amely az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és aZ MTA vezetésével országos infor­mációs infrastruktúra létre­hozását tűzte ki célul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents