Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám
o 1986. szeptember 8., hétfő Táv-irat-e a távirat? Táviratot adtam fel Parasznyán élő fiamnak, hogy szerdán este 8 órára (ez volt június 18-a) Miskolcon leszek. 73 éves öregasszony vagyok, megérkeztem, senki sem várt. Vidékre már telefonálni sem lehetett, éppen azon törtem a fejem, hogy visszafordulok, amikor eszembe jutott, hogy Miskolcon van a nászunknak telefonja. Így sikerült kijutnom Parasznyára, ahol a fiam nagyon meglepődött és mutatta, hogy az én táviratomon keddet jeleztem. Elmentem panaszra a posta vzetőnőjéhez, és körülbelül másfél hete kaptam egy lapot, hogy elnézést kérnek az elírásért. Július 11-én Szegedre adtam fel egy táviratot unokahúgomnak, ' hogy másnap, szombaton érkezem, várjanak a buszállomáson. Nem várt senki, ráadásul a pontos címet sem tudtam, úgyhogy megkértem a taxist, addig vigyen, amíg meg nem találom őket. Ekkor már nem tudtam volna rendesen viselkedni a postán. Levélben írtam meg újabb kalandomat. A vezetőnő eljött hozzám, vagy három darab táviratból mutatta, mi hol maradt le róla. Pár napra kaptam levelet a rokonomtól, Szegedről, hogy keiden kapták meg a táviratot! — tehát azután, hogy én hétfőn már haza is értem. Most augusztus 20-án volt születésnapja ugyanannak a parasznyai fiamnak. Mivel már nem bíztam a postában, hétfőn, 18-án még 8 óra előtt ott voltam. Nyitáskor feladtam neki egy 64 forintos dísztáviratot. Most, augusztus 26-án kapok tőle egy levelet, hogy nagyon rosszul esett neki, hogy az édesanyjának éppen az 50. születésnapja nem jutott eszébe, de aztán 22-én megkapta a táviratot, és látta, hogy 18-án indítottam. Hát szabad sorozatban ilyesminek előfordulnia? Dél Józsefné Elek Döntött a Legfelsőbb Bíróság Felmondás létszámcsökkentés miatt Egy intézmény tisztviselőjének azzal az indoklással mondtak fel, hogy munkakörét megszüntetik. Kérelmére a munkaügyi döntőbizottság a felmondást hatálytalanította, és a munkaviszonyt helyreállította. A határozat ellen az intézmény a munkaügyi bírósághoz fordult, de elutasították. Az ítélet szerint az intézmény nem tudta bizonyítani: a felmondás időpontjában valóban tett-e intézkedéseket az adminisztráció átszervezésére. A legfőbb ügyésznek a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság döntését megváltoztatva, a felmondást érvényesnek mondta ki. A határozat indoklása rámutat arra, hogy az intézmény az -egyszerűbb és gyorsabb ügyintézés érdekében elhatározta: szervezeti felépítését megváltoztatja. Rövid idő alatt három munkakört megszüntetett, és ellátásukat a többi tisztviselő között elosztotta. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felmondás idején az átszervezés még nem kezdődött meg, tehát a tisztviselőt nem emiatt bocsátották el. A munkakör megszüntetéséhez nem volt szükség különösebb előzetes átszervezési intézkedésekre; ahhoz csupán a munkáltató elhatározása kellett, ezt pedig a felmondó- levélben közölte. A, felmondásnak ugyanis nem feltétele, hogy a megszüntetett munkakör átadása már az elbocsátás időpontjában befejezett legyen, főképpen, mert a tisztviselőnek a munkakörét az az alól történt felmentéséig, el kellett látnia. A felmondás okául a munkaerőknek az eddiginél hatékonyabb és célszerűbb kihasználására irányuló gazdasági, társadalmi és politikai célkitűzések szolgáltak. A munkaügyi vitát elbíráló szerveknek nincs joguk vizsgálni, vajon az átszervezés célszerű volt-e vagy sem. Ennek eldöntése kizárólag a vállalatvezetésre tartozik. Elhullottak a lovak A perben a megyei bíróság megállapította, hogy egy vállalat az egyik tsz-nek nagy mennyiségű Zabot szállított, amit a lovak etetésére használtak fel. Néhány napon belül három ló elhullott. Az Országos Állategészségügyi Intézet, valamint a körzeti állatorvos megállapította: az állatok mérgezés következtében fellépett heveny vérömléses bélgyulladásban pusztultak el. A vállalat által szállított zab, és a tsz által az almozáshoz használt szalma, valamint a megetetett széna fertőzött volt a betegséget okozó méreggel! A méreganyag mennyiségét azonban egyik terményben sem lehetett elkülönítve kimutatni. Azonban, amint a vállalattól kapott zabbal a lovakat többé nem etették, megbetegedések nem fordultak elő. Ebből a megyei bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az állatok a nagy mennyiségben fogyasztott zabtól hullottak el, ezért az azt szállító vállalatot a tsz 150 ezer forintot kitevő kárának megfizetésére kötelezte. A vállalat fellebbezésére a Legfelsőbb Bíróság ismét szakértőt hallgatott meg, és ennek véleménye alapján nem osztotta a megyei bíróság álláspontját, amely szerint az elhullást kizárólag a mérgezett zab okozta. Az Állategészségügyi Intézet lelete szerint ugyanis nemcsak a zabban, hanem a szalmában és a szénában is elhullást okozó mérget találtak, de ennek mennyiségét már nem lehetett külön-külön megállapítani. Ebből következik: nem mondta ki egyértelműen, hogy a lovak kizárólag a zabtól pusztultak el. A tsz tehát a kára bekövetkezéséhez maga is hozzájárult azzal, hogy fertőzött szálas takarmányt használt almozás- ra, illetve etetésre. Ezért közrehatása arányában a maga okozta kárát viselni tartozik. Ennek arányát a felmerült teljes kár egyhar- madában állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a vállalatot csak 100 ezer forint megfizetésére kötelezte. Kié a fasor? Ki a gazdája egy fasornak? Ebben a különös kérdésben kellett dönteniük a •bíróságoknak. Az ügy előzménye az, hogy az egyik község belterületén egy gyár kezelésében álló közút külső rézsűjétől számított kétméteres sávon belül 28 darab, körübelül 60- 65 éves jegenyefa áll. Elöregedésük miatt a gyár már négy évvel ezelőtt engedélyt kért kivágásukra, de nem kapott. Az egyik fa két évvel ezelőtt kidőlt, és ekkor a gyár a közigazgatási szervtől azt kérte: a Közúti Igazgatóságot kötelezzék a veszélyessé vált fasor kivágására. Az igazgatóság azonban kijelentette: a fasor a közútnak nem tartozéka. Végül is az állami közigazgatási eljárást felfüggesztették, hogy a bíróság döntsön. Ezek után a gyár a Közúti Igazgatóság ellen „fasor-úttartozék jellegének megállapítása iránt” pert indított. A megyei bíróság szakértőt hallgatott meg, és ennek alapján, a keresetnek részben helyt adva, kimondta: a fasor a közút tartozéka. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság álláspontja más volt. Rámutatott arra, hogy a közutakról szóló törvényerejű rendelet értelmében az 1945. január 1. előtt létesített közút rézsűjének külső szélétől számított két méter távolságon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozó fák kivételével — az út tartozékának kell tekinteni. A külterületi közút szélére ültetett fák tulajdonjogáról, kezeléséről, fenntartásáról és pótlásáról szóló jogszabályi rendelkezés szerint a fáknak a földtulajdonost (kezelőt) megillető tulajdonjogát nem lehet elvenni, csak közérdekből korlátozni, úgy, hogy a fák az utak használatát, épségben tartását biztosítsák. Az újabb kormány- rendelet nem tesz különbséget a bel- és külterületen lévő közutak melletti fákról. Ügy rendelkezik, hogy a közúthoz tartozhat várakozó- hely, közúti jelzés, áramvezető oszlop is, továbbá az 1945. január 1. előtt létesített közút rézsűjének . külső szélétől számított két méter távolságon belül ültetett fa is. — A bel- és külterület közötti megkülönböztetés hiányából, továbbá a feltételes módú meghatározásból nem lehet arra következtetni, hogy ebben az ügyben a fák a közút tartozékának minősülnének — hangzik tovább a Legfelsőbb Bíróság ítélete. A Közúti Igazgatóság nyilatkozata szerint a szóban forgó fasor az út védelméhez nem szükséges. A fák a gyár területén, a kerítésen belül vannak. Céljuk a gyár működésével kapcsolatban keletkező környezeti ártalmak csökkentése. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a gvár megállapítási keresetét teljesen elutasította. Hajdú Endre 50 éves elemi iskolai találkozójukat tartották augusztus 23-án a dévaványa-sártói iskola volt tanulói. A helyi Vadkacsa étterem kistermében az egykori kisdiákok, akik ma már nyugdíjasok, köszöntötték tanítójukat, a 74 éves Kiss Bálintot, aki Nagykovácsiból érkezett a találkozóra. Az 1-6 összevont osztályú tanyasi iskola egykori tanulói közül ötvenen jelentek meg a rendezvényen, sokan gyermekeiket, unokáikat is elhozták. A találkozó közös vacsorával, meghitt beszélgetéssel zárult Ágoston Sándor, Dévaványa Táskajavítás szarvasi módra A Körös vidéki Cipész Szövetkezet 38-as számú szarvasi fiókjához még az ősszel elvittem aktatáskámat. A zippzárja romlott el, vettem tehát egy újat, és kértem, varrják a régi helyére. Egy termetes asszonyság igen keményen kioktatott, hogy most ősz van, sok a cipő javítás, majd később lehet róla szó. Értvén és becsülvén az üzleti politikát, az idén nyáron (augusztus végefelé) ismét elvittem jobb sorsra érdemes táskámat. Ugyanaz a nő, ha lehet, még gorombábban, szinte kiutasított, mondván, jöjjek körülbelül 2 hónap múlva. Gyanítom, hogy az újabb esős idő bekövetkeztére számít. Akkor ugyanis ismét az „első forduló” válaszát zúdíthatja rám. Ezek után természetesen nem kívánom ezt a céget táskaügyben zaklatni. Csak azt nem értem, miből élnek, ha a megrendelővel ilyen kurtán-furcsán elbánnak. (Amikor ezt megkérdeztem, közgazdászokat megszégyenítő élességgel és biztonsággal vágta rá: „semmiből!”) Továbbá hogy lehet az, hogy egy munkafelvevő a kereskedelmi — hogy ne is mondjam: szolgáltatási — kultúra minimális készségével sem rendelkezik? (A végén én kértem elnézést!?) Már csak attól félek, hogy városunk szépen növekvő idegenforgalma közepette egy-egy turistának is elromlik a táskája, s véletlenül betéved ide, a 44-es főúton levő műhelybe. Vajon milyen véleménye lesz Szarvas egyébként más területen eredményesen munkálkodó szolgáltató iparáról? Tanulmányi kiránduláson A békéscsabai szlovák tanítási nyelvű általános iskola vezetése és szülői munka- közössége lehetővé tette, hogy a tanulók egy csoportja, az iskola autóbuszával kétnapos kiránduláson vehessen részt Csehszlovákiában. Augusztus végén került sor a nagy útra, s akirándulást egybekötötték a nyelvgyakorlással. A kétnapos úton szép helyeket jártak be. A programot Daniela Horváthová tanárnő állította össze, aki egyébként zólyomi születésű. A csoport szálláshelye Zólyomban, a középiskolás kollégiumban volt. Nagy élmény volt a gyerekek számára Bajnoc vára, azután a Zoó-park. Jártak Besztercebányán, megtekintették a Nemzeti Felkelés Múzeumát. Jártak a Garam völgyében, megláthatták a Magas-Tátrát, amelyet, miként a Csorba tavat, sokan csak képatlaszból ismertek. Ütjük során eljutottak csehszlovák—lengyel határfolyóhoz, ahol megtekintették a Vörös-kolostort. Külön élményt jelentett a kirándulóknak a napsütésben a kristálytiszta folyón tutajozni. Az összesen 1600 kilométeres út sok szép élményt adott a gyerekeknek, az élmények párosultak a szlovák irodalmi nyelv megismerésével és gyakorlásával. Back Gyula (-h-s) (név és cím szerkesztőségünkben) Újkígyóson Tóth Gábor nyugdíjas azzal tölti napjait, hogy rendszeresen totót-lottót árul. Van olyan hét, amikor 1000— 1200 darabot is elad a helyi üzemekben és vállalatoknál. Szinte már állandó vásárlói vannak. Az eddig általa eladott szelvényekből három találatot ért el egy szerencsés lottózó N. J. „lólesett hallani” Egy kollégista számára nagyon sokat jelent a kimenő. így én sem szalasztottam el barátnőmmel az esti kimenőt. Az első 40 perc eseménytelenül telt, de azután az éneklés feledtette velünk az idő múlását. Építőtáborban tanultam egy régi filmslágert, azt kezdtem el énekelni. Barátnőmnek nagyon megtetszett, kérte, vele is tanítsam meg. Ügy belefeledkeztünk az éneklésbe, hogy közben közönségünk is akadt. Csendesen letelepedett a pad másik végére, s amikor befejeztük az éneklést, felénk fordult: „Nagyon jólesett hallani benneteket. Annak idején én is sokat énekeltem, a férjem a Balassiban táncolt, s engem is megtanított táncolni. A lányom főiskolás, szépen zongorázik. Ha észreveszi, hogy bánt valami, olyankor játszik nekem valamit. Mindig is testnevelő tanár szerettem volna lenni, nagyon akartam, hogy bejussak a főiskolára, és sikerült. Szerettem diák lenni, most is szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Mi is sokat énekeltünk. Jólesik hallani, hogy azért ma is vannak fiatalok, akik a maguk kedvére dalolni tudnak.’’ — mesélte ismeretlen padtársunk. Mi valahogy egy kicsit megilletődtünk ... J. B. A Forcon Békéscsabai Forgácsolószerszám-ipari Vállalat PÁLYÁZATOT hirdet közgazdasági főosztályvezetői munkakör betöltésére. A főosztály szervezetéhez a munkaügyi, költséggazdálkodási és közgazdasági szakterületek tartoznak. A főosztályvezető feladata a főosztály munkájának irányítása. A vállalat „A” kategóriába tartozik. A munkakör besorolása: vezető I. Bérezés: megegyezés szerint. Feltétel: közgazdaság-tudományi egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettség, középfokú politikai végzettség, öt év vezetői és vállalati gyakorlat. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese ad. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó önéletrajzát, munkahelyeit, beosztását, jövedelmét és a végzettségét tanúsító okiratainak másolatát. A pályázatokat 1986. szeptember 22-ig a vállalat igazgatójához (5601 Békéscsaba, Pf.: 101.) lehet beküldeni. *
