Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
1986. szeptember 6., szombat o Eljöttek a környékről a szakma öregjei is. Talán ők is dolgoztak ezzel a muzeális traktorral Kép, szöveg: Szőke Margit Sarkad Megnyerték a „széncsatát” negyven évvel ezelőtt Szántóverseny A talajművelés alapja a szántás — ezért a KITE elhatározta, hogy augusztus 30. és szeptember 15. között az országban hat helyen szántóversenyt rendez. Á KITE- nak Békés megyében 71 taggazdasága van, 170 ezer hektár területet integrál. Talán a legnagyobb területi versenyre került sor tegnap, szeptember 5-én a Gyoma- endrődi Béke Tsz területén, földjén. Először Hunya Elek, a tsz elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Murányi Miklós, a megyei tanács elnök- helyettese mondott ünnepi megnyitót. Ezután Góbéi Zsírón, a KITE Békés megyei alközpontjának vezetője ismertette a verseny szabályait. Az ötvenfőnyi traktoros csapat az ekefejek száma és a traktorok teljesítménye alapján megállapított 3 kategóriában bizonyíthatta tudását. Dr. Mészáros Istvánnak, a MAE Országos Szántóverseny Bizottság elnökének irányításával 29 fős megyén kívüli KITE-szakember értékelte a teljesítményeket a szántás egyenessége, mélysége, felszínének minősége szempontjából. A verseny délután ért véget. A rendező szervek, a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-ter- melési Együttműködés, a Gyomaendrődi Béke Tsz, a Békés megyei KlSZ-bizott- ság és a megyei Termelő- szövetkezetek szövetsége díjakat adott át a legjobb teljesítményt nyújtó traktorosoknak. A három kategóriában első helyezettek lettek: Kola- sák Mihály és Gróf János, a Csabacsüdi Lenin Tsz-ből, valamint Borsos Imre, a Körösi Állami Gazdaságból. Második helyezést értek el:Ha- nyecz László, Szilágyi Kálmán, a Gyomaendrődi Béke Tsz-ből. ök részt vesznek az 1987-ben megrendezendő országos szántóversenyen is. A KISZ a fiatal traktorosok eredményét külön is elismerte. Díjat kapott Hunya Illés, a Hunyai Hunyadi Tsz- ből, Krajcsár István és Szrnka Mihály örmény kúti traktoros. Egy kis rajzos magyarázatot kapnak a gépekről az ellátogató kétegyházi szakmunkástanulók Vizsgálták a barázda egyenességét Ma korán reggel utaztak el Bánszállásra azok a sar- kadi nyugdíjasok, akik negyven évvel ezelőtt — a párt felhívásának eleget téve — egy emberként — „széncsatába” indultak. A háború okozta sebek ugyanis nem gyógyultak be egyik napról a másikra. Az éhezés és a didergés — ahogy az egyik szemtanú mondotta — szinte az egésiz lakosságot sújtotta. Így kenyér és szén is kellett ahhoz, hogy az ország vérkeringése, vagyis a normális élet megindulhasson. Az akkori SZÍT (Szak- szervezeti Ifjúsági Tanonc- mozgalom) és a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) szervezésében százával, ezrével álltak önként csatasorba a fiatalok, köztük szép számmal akadtak sarkadiak: (tizenegyen a cukorgyárból, majd a második csoportban — különböző munkahelyekről — több mint negyvenen. * * * Régi emlékeket elevenítettek fel az egyik nap a sar- kadi pártbizottságon, ahol Nagy József titkár és a mostani utazás szervezője, Varjú József né, a HNF titkára is jelen volt. A ma már nyugdíjas korban lévő egykori bányászok közül Kiss Károly, Sajti Sándor, Kesztyűs Lajos, Tóth János, Elek Imre és T. Nagy Sándor jött el a megbeszélt találkozóra. Akadt közöttük .párttitkár, áfész-elnök, lakatos, sőt vízügyi dolgozó is. — Mennyi időt töltöttek el a bányában? — Mi — kezdi visszaemlékezését Kiss Károly — július 1-től augusztus 1-ig dolgoztunk a Borsod megyei Bánszállás-Csépteleken, amely egy kis bányásztelepülés volt. A lehető legszí- vélyesebben fogadtak bennünket a vezetők és maguk a bányászok is. Másnap valamennyiünket egy-egy idősebb szaki mellé osztottak be. Volt, aki a szénfejtésben kapott munkát, míg mások az osztályozóban, illetve a szállításban dolgoztak. Egy-egy bányászpárnak műszakonként ötvenhat mázsa szenet kellett kitermelnie, ami hét csille megtöltését jelentette. Emlékszem, mi még millpengőben kaptuk a fizetést, de az a pénz akkoriban nem sokat ért. — Nagy szegénység volt — teszi hozzá Kesztyűs Lajos. — Láttuk, hogy azon a vidéken kevesebb az élelem, mint nálunk otthon az Alföldön. Még a vereshagyma szárát is nagy tiszteletben tartották. Ám hihetetlenül kedves, vidám és jó szívű embereknek bizonyultak bányásztársaink ... Különben ott ettem először sztrapacskát, amelyet nyers krumpliból és lisztből gyúrtak össze. Eszembe jut, hogy a mi csoportunk tagjai fejenként 15 mázsa szenet kaptak, amelyet utánunk küldött a bányaüzem, miután hazaérkeztünk... Sajti Sándor közben egy kis noteszbe olvas bele, amely számos, ma már történelmi szempontból is érdekes feljegyzést tartalmaz. — Leírtam — mutatja az egyik lapot —, hogy 1946. augusztus 17-én voltam lent először a föld alatt... Meg az is itt van, hogy 219 forintot kerestem, vagyis mi már új pénzben kaptuk meg bérünket. — Mit jegyzett még fel? — Sok mindent. Például nyolcvan fillér volt egy levelezőlap. Egy liter bor négy, a vacsora 2, a hajvágás 1 forintba került akkoriban. Aztán 1946. szeptember 1-én írtam le ide ebbe a füzetbe a Bányászhimnusz szövegét r „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, mint a bérctetőt a fer- geteg... ” Nagyon megtetAz egykori sarkadi bányászokat Varjú Józsefné HNF-titkár a bányásznapi programról tájékoztatja. Balról jobbra: Kiss Károly, Sajti Sándor, Kesztyűs Lajos, Tóth János, Elek Imre és T. Nagy Sándor szett a dallama, és el is énekeltük mindnyájan. Elek Imre elővesz egy kissé megfakult papírlapot. — A MADISZ országos vezetősége — mutatja az aláírást — állította ki részünkre. Olvassa csak el! Nos, ma már érdekességszámba megy a bányamunkáról szóló igazolás szövege, annak tartalma, stílusa és hangvétele: „EMLÉKLAP. Elek Imre, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség tagja önkéntes bányászrohammunkát végzett 1946. aug. 15-től 1946. szept. 15-ig. A reakciós nagytőke, a spekulánsok, árurejtegetők és népéhezte- tők, kártevők hada minden erővel szabotálja az ország újjáépítését..." A sarkadiak, mint mondották, két csoportban képviselték falujukat Borsodban, ahol munkásszálláson laktak, és az első rohamcsapat egy, a következő már két műszakban dolgozott. Nem egy közülük úgy döntött, hogy ott marad, de a többiek hazatértek, mivel otthon már felelős tisztségeket töltöttek be. Az őszinte tenniakarás, a közösségért vállalt felelősség lelkesítette ezeket a tizenhét-tizennyolc éves fiúkat, és segítette át őket a kezdeti nehézségeken. Szokatlan volt a robbantások sorozata, valamint äz, hogy mire kijöttek a felszínre, ruhájukból csavarni lehetett a vizet. Előfordult, hogy a bányászló megvadult... Munkájukat még az is nehezítette: lent nagyon szűk volt a hely és kevés volt a gyümölcs, az élelem. A tiszta karsztvíz viszont nagyon ízlett. Szabadidejükben kirándultak a környékre, vagy — eleget téve a helybeliek szíves meghívásának — eljártak vendégségbe. Búcsúzóul még megkérdezem: — Mi lesz a programjuk, a bányásznapi ünnepségen? — A negyvenéves évforduló elé — feleli Kesztyűs Lajos — nagy-nagy várakozással tekintünk. Aki akarja, magával viheti feleségét is Bánszállásra. Egyébként a szombati utazás és a szállás ingyenes. Eger, Szilvásvárad és Özd érintésével Putnokra megyünk, és ott fogunk aludni. Másnap a szénbánya igazgatója tájékoztatót tart részünkre, és azután bekapcsolódunk a bányásznapi rendezvényekbe. Érdekesnek ígérkezik a várva várt találkozó azokkal a volt bányásztársainkkal, akik negyven évvel ezelőtt a széncsatában velünk együtt küzdöttek. „Jó szerencsét!" mondhatunk majd egymásnak a bányászköszöntésmek megfelelően... Kép és szöveg: Bukovinszky István ÉPÍTŐIPARI KÜTFŰRÖ ÉS KAZANÉPlTÖ SZÖVETKEZETI VÄLLALAT 5901 Orosháza, Török Ignác u. 2. PL: 102. pályázatot hirdet: igazgatói főmérnöki főkönyvelői munkakör betöltésére nyugdíjazás, illetve átszervezés miatt. Pályázati feltételek: egyetemi, vagy főiskolai végzettség, középfokú politikai végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat. Nagy szakmai ill. vezetői gyakorlattal rendelkezők alacsonyabb iskolai végzettséggel is pályázhatnak. Pályázatokat részletes önéletrajz mellékelésével 1986. szeptember 30-ig kell beküldeni a vállalat címére, a személyzeti vezető részére. Folyamatosan figyelték a szántás minőségét
