Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 26., péntek Napirenden az FLR Proteinvesl munkája Új vezetőséget választott a TIT Békés megyei irodalmi szakosztálya Illést tartott a megyei tanács Üj kígyóson, az Aranyka­lász Tsz-ben tegnap, csütör­tökön délelőtt tartotta soron következő ülését a Teszöv termelésfejlesztési bizottsága Ruck János elnök vezetésé­vel. A bizottság elsőként meghallgatta dr. Fórján Já­nosnak, az FLR Proteinvest Agrárfejlesztő Közös Válla­lat igazgatójának tájékozta­tóját. Az igazgató többek között elmondotta, az elmúlt hat év alatt megkétszerező­dött a létszámuk, termelési értékük 5 millióról 30 millió­ra emelkedett, árbevételük pedig megtízszereződött. A továbbiakban az egyes tevékenységi köröket ismer­tette. Hagyományos rend­szertevékenységük a lucer­na-, a gyepterületek fejlesz­tése mellett, az idén már 3 ezer hektáron termesztettek a taggazdaságok durumbú- zát, jövőre várhatóan a ke­reslet miatt 6 ezer hektárra nő a durumbúza vetésterü­lete. Szólt a lóbabtermesztés hasznáról, a fejlesztési el­képzelésekről, s emellett megemlítette, hogy foglal­koznak szója , olajtök, vö­röshere és silócirok termesz­tésével is. A műszaki fej­lesztések sorában jelentős a tűzibrikett-előállítás, az idén négy új présgép érkezett az Az iskolatanácsoknak az oktatási rendszerben és a he­lyi közéletben játszott szerepéről tartottak csütör­tökön tanácskozást, amelyet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Művelődési Minisztérium szervezett. A minisztériumban rendezett megbeszélésen a fővárosi és a megyei tanácsok művelő­dési osztályainak, valamint a HNF budapesti és megyei bizottságainak munkatársai vettek részt. A szeptember 1-én életbe lépett új oktatási törvény iskolatanácsok megalakítását szorgalmazza. Ezek lehető­séget adnak a lakóhelyi tár­sadalmi szervek és intézmé­nyek bekapcsolódására az iskola vezetésébe. A tanácskozáson részt ve­vők hangsúlyozták, hogy az iskolatanácsokat nem kam­pányfeladatként, hanem fo­kozatosan, csak a működé­sükhöz szükséges minden lé­nyeges feltétel megteremté­sekor lehet és kell megala­kítani. Az új iskolai testület a HNF helyi bizottsága tár­országba. Előreléptek a szó- jafeldolgozásá programban is, a közeljövőben jelennek meg a piacon a Pronutti-termék- családdal. Ez a termékcsa­lád olajszegény szójalisztek- ből, pörkölt szójából és ext- rakciómentes szójaolajból áll. Ezt követően Bozó József, a helyi Aranykalász Tsz el­nökhelyettese számolt be ku­koricatermesztésükről. El­mondotta: 2 ezer 400 hektá­ron termesztik e fontos ta­karmánynövényt, eddig már 450 hektárt takarítottak be, s a hozamok 9 tonna fölötti­ek hektáronként. Mindez azt jelenti, hogy a tervezettnél magasabb jövedelmet ad a kukorica Újkígyóson. Szólt a fajtakiválasztás, a táblára adaptált ésszerű tápanyag­ellátás fontosságáról, s azt is megjegyezte, hogy a ko­rábbi évekhez képest az idén több csapadékot kaptak a kukoricatáblák. Újkígyóson egy izraeli öntözőberendezés­sel csepegtető öntözést pró­bálnak ki a zöldségféléknél és a kukoricánál. Vélemé­nyük szerint ennek a gép­nek nagy jövője lenne, de jelenleg igen drága a beren­dezés, így a gazdaságok nem tudják megvásárolni. V. L. sadalmi irányításával műkö­dik majd. Tagjai lehetnek többek között a nevelőtestü­letek, a szülői munkaközös­ségek, a diákönkormányza­tok, és mellettük a helyi tár­sadalmi, közművelődési in­tézmények, szakmai egyesü­letek, gazdálkodó szerveze­tek s a tanács tagjai. Több helyen már alakuló­ban vannak az iskolataná­csok, különösen azokon a településeken, illetőleg vá­roskörzetekben, ahol az is­kolák és az intézmények, társadalmi szervezetek kö­zött eddig is jó volt a kap­csolat. Ugyanakkor sok még a tisztázatlan probléma, amelyek a minisztériumban tartott tanácskozás során is felszínre kerültek. Ezekre segítségképpen — a csütör­töki tanácskozás tanulságait is feldolgozva — a napokban a HNF és a Művelődési Mi­nisztérium közös ajánlást bocsát ki, és küld meg min­den népfrontbizottságnak és tanácsi szervnek — jelentet­ték be a megbeszélésen. Szerdán délután tartotta meg plenáris ülését Békés­csabán, a TIT klubjában a Békés megyei irodalmi szak­osztály. Juhász János tanár ismertette a szakosztályveze­tőség beszámolóját, elemezve az elmúlt négy esztendő te­vékenységének főbb vonása­it. Megállapította, hogy a TIT keretében szervezett irodalmi előadások, író—ol­vasó találkozók száma némi­képpen emelkedett; szólt a nevezetes irodalmi évfordu­lók, alkalmak megünneplésé­ről. az előadói konferenciák­ról, melyek a vezetőség vé­leménye szerint jól szolgál­ták az irodalmi ismeretter­jesztés ügyét. Szabad-e, van-e értelme erről írni még? Békéscsaba erről, meg a török kamiono- sok gyönyöreiről híresült el az utóbbi évben kis hazánk­ban. A kérdés nyugvóponton van: a közemberek közleked­nek, a vezetők vezetnek. A városi polgár kuruckodva szidja az elöljáróságot, meg­találta az ebben az ügyben abszolút ártatlan bűnbakot, de beletörődött abba, hogy változtatni nem tud. A vá­ros vezetői önkritikát gya­koroltak, nyögvenyelősen rágják a közvetlen demok­rácia kemény gombócát. De kitartanak — nem a saját, hanem — a szakem­berek véleménye mellett: városépítészeti és közlekedé­si okokból ez a megoldás szükséges és jó. Kitartanak amellett, hogy a közérdeke­ket a magát közvéleménynek hivő közhangulat ellen is meg kell védeni. Furcsa megfogalmazás? A helyzet is furcsa: ha nem olyan sze­rencsétlenül, figyelmetlenül intézkedtek volna, nem ala­kult volna így a közvéle­mény sem. De ettől még a kereskedelmi negyedet (ele­gendő parkolóhellyel), a gya­logosforgalmú városközpon­tot (és nem sétálóutcát) ki kell alakítani. Meg kell győzni a közvé­leményt, meg kell változtat­ni a közhangulatot. Nem sza­vakkal — tettekkel. Ésszerű­síteni — ideiglenesen is — a parkolási, közlekedési ren­det, növényekkel lakályossá tenni az utcát, megkezdeni a A vitában többen hozzá­szóltak. Elek László ny. fő­iskolai tanár többek között arra figyelmeztetett, hogy fakul a szépirodalom iránti érdeklődés, ezt vitázó, sok­színű előadásokkal kell meg­állítani. Balogh György könyvtáros szorgalmazta, hogy a megyében élő írók többször találkozhassanak ol­vasóikkal, és ebben a TIT irodalmi szakosztálya vállal­ja a gazda szerepét. A plenáris ülés végén a jelenlévők megválasztották a szakosztály elnökének Ju­hász Jánost, alelnökének Sarusi Mihályt, titkárának Koszorús Oszkárt, valamint a vezetőség tagjait. (s—n) végleges kialakítást. Ez utób­bi a Korzó teret jelenti: szö­kőkút, szobor, díszburkolat, sétány, cukrászda. Utórezgések a közvéle­ményben: erre van pénz?! Bezzeg a belvíz, az utak, a köztisztaság, közvilágítás, az iskolák! Megépült a szökő­kút, lerakták a térburkola­tot, alakul a cukrászda te­rasza. Mintha fordulna a közvé­lemény. Szép a tér, kell Csa­bán is ilyen, jó a szökőkút körül üldögélni, sétálni. Űj gondok, új bajok. Bot­rányos: sok fiatal ott fürdik a szökőkút medencéjében; válasz: csak a lábukat áz­tatták. Hézagos a kövezet, a magas sarkú cipőben kitörik a láb; válasz: ülepedni kell a kőnek, hogy jó legyen a hézagok kitöltése. Utcai mu­zsikálást akarnak a zenei szakközépiskolások; válasz: hát csinálják, itt a helye. Zajosak a rock-koncertek. Válasz: évente néhányszor el lehet este 10-ig viselni (több­ször úgysem lesz, mert nincs egy tisztességes felszerelés a városban, állítják, nem min­den célzás nélkül). Mintha fordulna a közvé­lemény. Hát persze: értelmes dolgokra, értelmes tettekkel az értelmes emberek meg- nyerhetők. Mi ebből a tanulság? Köz­élet, közvélemény, közhan­gulat, közérdek, demokrácia — egy kis (bocsánat közép)- városban sem olyan egyszerű dolog? (VNL) (Folytatás az 1. oldalról) egészségügy, az egészségne­velés és a járványügyi hely­zet tapasztalatait. Megállapí­totta, hogy a megye köz­egészségügyi helyzete az új beruházások megvalósítása, a higiénés szemlélet széles kö­rű elterjedése eredménye­ként javult. Jelentős erőfe­szítések történnek az ivóvíz­minőség javítására, a felszí­ni vizek tisztán tartására, a szennyvízelvezetés biztonsá­gos megoldására, örvende­tes, hogy Békés megye tele­pülései a tiszta levegőjű he­lyek közé tartoznak. Ag­gasztó azonban, hogy erdők­ben szegény területünkön a fák rendszeresen pusztulnak. Javult az élelmezés-egész­ségügy helyzete, bár az üze­mekben még sok a javítani­való. Az oktatási intézmé­nyek döntő többsége megfe­lel a közegészségügyi felté­teleknek. Javult a munka- egészségügy, s ha eredmé­nye kevésbé is mérhető, mind több figyelmet fordíta­nak az egészségnevelésre. Ami a további feladatokat illeti, sürgősen megoldást kell keresni a szemét, a hulladék és a szennyvíz megnyugtató elhelyezésére. Törekedni szükséges a fo­lyók, csatornák, tavak szeny- nyeződésének csökkentésére. Tovább emelhető a közét­keztetés higiénés színvonala, különös tekintettel a gyer­mekélelmezésre. A vitában felszólalt Jenei Bálint (Gyomaendrőd), aki a körzetközponti feladatokat ellátó településre kért Kö­jál-részleget. Dr. Pintér Miklós (Gyula), az egészség- ügyi és szociálpolitikai bi­zottság elnöke az egészség- nevelés hatékonyságával foglalkozott. Dr. Pápai Jó­zsef, az Egészségügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője arról beszélt, hogy tovább romlott az ország lakossá­gának egészségügyi állapota, nőtt a halálozás, különösen a produktív korú férfilakos­ság körében. Ennek oka az életmódban, a környezeti ár­talmakban, a genetikai adott­ságokban, illetve az egész­ségügyi ellátás hiányosságai­ban keresendő. A helyzet ja­A Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa a magyar—vietnami kapcsola­tok elmélyítésében szerzett érdemeik elismeréseképpen a Vietnami Szocialista Köz­társaság megalakulásának 41. évfordulója, az ország nem­zeti ünnepe alkalmából ki­tüntetéseket adományozott vitására egy komplex egész­ségmegőrző program készül, amely rövidesen nyilvános­ságra kerül. A tanácsülés — elismerve a Köjál eredmé­nyes tevékenységét — az előterjesztést a vitában el­hangzottakkal együtt elfo­gadta. Ugyancsak elfogadta a testület az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság munkáját ismertető beszá­molót, valamint a település- fejlesztési hozzájárulás be­vezetésének tapasztalatairól szóló előterjesztést. Ez utób­biból kitűnik, hogy a megye öt városában, 53 nagyköz­ségében és 9 elöljáróságá­ban szavazták meg a tele­pülésfejlesztési hozzájáru­lást. Négy településen, ezen belül egy városban — Bé­késcsabán — nem fogadták el az ajánlott célokat. Ami a hozzájárulás mértékét il­leti, igen változó, a megyei szinten 630 forint az éves átlag. A helyi tanácsok min­denütt megkezdték a hozzá­járulásban foglalt célok megvalósítását. A vitában felszólalt dr. Kupa Mihály, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetője, aki az or­szágos tapasztalatokról be­szélt. A bejelentések között el­sőként egy személyi javaslat hangzott el. A megyei ta­nács vb egészségügyi osz­tályvezetőjét a testület jú­niusi ülésén 1986. szeptem­ber 15. napjával felmentette. A megüresedett osztályveze­tői tisztségre — az illetékes szervekkel egyetértésben — dr. Rácz Lászlót, Békés vá­ros rendelőintézete igazgató főorvosát javasolták. A ta­nácsülés a javaslattal egyet­értett és 1986. október 1-i hatállyal a megyei tanács vb egészségügyi osztályvezető­jévé dr. Rácz Lászlót kine­vezte. Egy interpelláció is elhangzott, Gál Mihály (Bat- tonya) a kistompai löszpusz- tarét folyamatban levő vé­dett területté nyilvánítása kapcsán kérte a tanács, il­letve a földhivatal segítsé­gét. Az elhangzott interpel­lációra a törvényben meg­szabott határidőn belül írá­sos választ kap. S. F. magyar kollektíváknak és személyeknek. Békés megyéből „Barátság Érdemrenddel” tüntették ki a Körösladányi Magyar—Vi­etnami Barátság Termelő- szövetkezet kollektíváját. A kitüntetést a közelmúltban Nguyen Lung nagykövet ad­ta át a körösladányiaknak. Eszmecsere az iskolatanácsokról n sétálóutca, avagy a közvélemény természete Vietnami kitüntetés a körösladányiaknak Két másodperc históriája Halottak a zebrán A véletlen műve, hogy a közlekedési ügyész hozott kocsi­jával szeptember 8-án este Gyulaváriból. A kórház előtt az út közepén egy zseblámpás rendőr állított meg bennünket. Megismerte az ügyészt és a következőket mondta: — Halálos baleset történt. Egy taxis két hetvenegynéhány éves asz- szonyt ütött el a zebrán. * * * Sötét, öreg este volt, de az utcai lámpák azon az útszaka­szon nem égtek, műszaki hiba miatt. A magántaxis fél 8 kö­rül vitte haza a feleségét a szülői értekezletről, és így bú­csúzott el tőle: — Még egy órát dolgozom, azután jövök. Beszállt az autóba és a Lenin úton a Szent István utca, a város központja felé hajtott. Elhagyta a szakmunkásképző intézetet, a gyógypedagógiai intézetet és ösztönösen balra fordította a fejét, az Ibolya presszó és az azt követő utca bal oldali része felé nézett. Nem rohant, nem ment „gyorsan”, talán ha 50—55 kilo- méter/órás sebességgel (a szakértő megállapítása szerint). A közlekedési szabályok lakott területen belül maximum 60 kilométeres sebességet engednek meg, persze, ez csak az el­méleti maximum ... A presszóból kiszűrődött fényben mint­egy 2 másodpercig kutatott és vissza, a menetirányba for­dította a fejét. .. „Nem először tettem meg ezt az utat — mondja a tárgya­láson, majd így folytatja: — A fiatalok (nemcsak a fiatalok) mindig ott vannak a presszó előtt. Részegen átszaladnak az úttesten, az autók, taxik elé ugrálnak, heccből kitolják egy­mást a járművek elé, hogy visszarántsák az utolsó pillanat­ban. Ösztönösen odanéztem” — a hangja megtörik, most már teljesen önmagába roskadt, de a beszűrődő fény csalfa játékának is köszönhető, hogy a kopott tárgyalóterem leg­apróbb pontjává zsugorodik. De folytatnia kell az elbeszé­lést. „... és láttam, hogy azon az oldalon senki sincs. Figyel­tem a zebrára — nem volt közvilágítás! Ha lett volna, biz­tos nem ütöm el a -néniket! —, a gyalogosokat csak akkor vettem észre, amikor a .motorház tetején, a szélvédőn vol­tak ... Levettem a gázpedálról a lábam és óvatosan lassítot­tam, hogy le ne csússzanak ... aztán leestek és pár méter után megálltam. Kiszálltam a kocsiból, láttam, mi történt. Szóltam a CB-n, hogy mentőt, rendőrt hívjanak, mert tragé­dia, baleset történt.” A szaggatott monológot, újabb erőt véve, még vontatot­tabban folytatta: „Odajött Bajnok Mihály és kérdezte, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy szaladjon telefonálni a presszóba. Oda­mentem az egyik nénihez, még élt. A másik meghalt. Kia­báltam, hogy jöjjenek, segítsenek.” * * * A kereszteződés körül (már vagy kétszázan zsúfolódtak ösz- sze. Az úttesten eltört botdarabok, cipők, szatyrok hevertek, és a közeli buszmegállóban egy fekete fóliával letakart holt­test. Az újonnan érkezők leplezetlen érdeklődéssel kérdez­gették: mi történt, mi történt? Nem tudja, kiket ütöttek el, és ki? A hírek szájról szájra szállingóztak. „Kettőt ütött el egy magántaxis, az egyik rögtön meghalt, a másikat kórház­ba vitték.” A rendőrök nagy tapasztalattal folytatták a helyszínelést, a vizsgálatvezető százados pedig elkezdte a két tanú kihallga­tását. ’ — A zebra szélén álltam, a kórházi oldalon — kezdte az egyik tanú, majd folytatta: — Gondoltam, megvárom, amíg átjönnek az úttesten és majd csak akkor megyek át. Alig voltak másfél-két méternyire tőlem, amikor elcsapta őket az autó. Ügy megijedtem, hogy a többire nem emlékszem. A másik tanú csak a csattanást hallotta, ő volt az, aki odarohant a taxisofőrhöz. A taxis magánkívül van, percenként sírógörcs rázza meg, arcát kezeibe temetve dől neki az útszéli fa törzsének. Va­laki a tömegből kiválva hozza a hírt: a másik is meghalt. A suttogás abbamaradt, majd a csendet egy középkorú nő zo­kogása szakítja meg. Értesítik az áldozatok hozzátartozóit, a zebra környéke fájdalmas sírással telik meg. A tömeg osz- lani kezd, maradnak a rokonok, a hivatalos emberek és egy­szer csak másnap reggel lesz. Az egyik néni szatyrában mor­zsolt kukorica volt. Az aranysárga szemek csalogatják a galambokat, az autóbuszok, autók felverte por belepi az asz­falt gyanúsan sötét foltjait. * * * — Bűnösnek érzi magát? — kérdezi a bírónő. — Bűnösnek! Igen, bűnösnek — szakad ki a taxis torká­ból a beismerés, és folytatja. — Nem voltam elég körülte­kintő. Ha a figyelmem nem a bal oldalra összpontosítom, akkor talán, és ha égnek a lámpák ... A tárgyaláson néhány óra alatt minden tisztázódik. A vé­gére nem marad más, a bírónő ítéletet hirdet: a taxisofőr bőnös halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségé­ben. A bíróság 2 év és öt hónapi szabadságvesztésre, vala­mint 3 évre B-kategóriájú gépjárművezetéstől való eltiltás­ra, mint mellékbüntetésre ítéli. (Az ítélet jogerős.) * * * A tárgyalásnak vége. A folyosón már várakoznak azok az emberek, akik egy újabb közlekedési baleset tárgyalására jöttek. Az áldozat gyászba öltözött rokonai közöttük is té- vedhetetlenül felismerhetőek. Már kint vagyunk az utcán, amikor az áldozatok valamelyikének férfirokona megkérde­zi: — Mi a véleménye a két év öt hónapról? — Nem tudom, nem vagyok bíró, de azt hiszem, hogy nem az esetleges plusz-mínusz hónapokon múlik. — Sajnos, rajtuk már nem lehet segíteni, és a sofőrön látszik, hogy teljesen kikészült. Egy életre viseli majd lelki­ismerete terhét. Lovász Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents