Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
o 1986. augusztus 12., kedd ■IgHiHMw TELEX Pravda-cikk a palesztin viszályról Kényszerleszállás Moszkvában Afganisztán: H menetrend hiánya # MOSZKVA Szovjet—amerikai szakértői konzultációk kezdődtek hétfőn Moszkvában a nukleáris és az űrfegyverek kérdéséről, közölte a szovjet külügyminisztérium. A két küldöttséget Viktor Karpov külügyminisztériumi főosztályvezető, illetve Paul Nitze elnöki különtanácsadó vezeti. A tárgyalások megkezdésének hírét amerikai részről is megerősítették. # BEJRÜT Hétfő délután izraeli repülőgépek újabb csapást mérlek libanoni palesztin központokra. A támadás ezúttal a Bekaa-völgyben fekvő Ba- a 1 bel\,városától nyugatra levő palesztin támaszpontokat érte. A támaszpontokat a Jasszer Arafattal szemben álló, Abu Musza vezette frakció ellenőrzi. Áldozatokról nem érkezett jelentés, egy izraeli szóvivő a támadást sikeresnek minősítette. A támadás jelentőségét ezúttal az adja, hogy az izraeli gépek mélyen a szíriai- ak ellenőrzése alatt álló területek fölé repültek. # WASHINGTON Amerikai lapok egybehangzó jelentései szerint a nicaraguai ellenforradalmárok hondurasi területről támadást akarnak indítani az ország északi részén fekvő városok ellen. A kontrák arra számítanak, hogy. a kilátásba helyezett százmillió dolláros amerikai katonai segélyből megfelelő fegyverekhez jutnak és hatékonyabban támadhatják a nicaraguai hadsereg alakulatait. Az amerikai szenátus ezen a héten mondja ki a végső szót a katonai segély folyósításában, s a washingtoni kormány jelentős nyomást fejt ki az ingadozó szenátorokra a százmillió dollár kifizetésének engedélyezése érdekében. ! • KAIRO A vitatott hovatartozású Taba-íuldsáv sorsáról tárgyaló egyiptomi és izraeli küldöttség „kompromisszumos megegyezésre” jutott — mint közölték. Ezt most a kormányok elé terjesztik jóváhagyásra. A megállapodás arra vonatkozik, hogy a vitát (a földsáv hovatartozásának kérdését) nemzetközi döntő- bizottság elé utalják. A döntőbizottság összetételéről azonban még most sem sikerült megállapodniuk. A közös közlemény szerint a felek a héten újabb megbeszélést tartanak Izraelben a még vitás részletek tisztázására. A II. Hasszán marokkói király és Peresz izraeli miniszterelnök között a marokkói Ifránban nemrég lezajlott találkozó egyik célja az volt, hogy elmélyítse a palesztin mozgalmon belüli ellentmondásokat és széthúzást — állapította meg a Pravda hétfőn megjelent cikkében a lap ammani tudósítója. A palesztinok és általában az arab országok soraiban tapasztalható széthúzás és szakadás olyan szélsőséges megnyilvánulásokat eredményez, mint egyrészt a bur- zsoá körök különmegállapo- dásra irányuló készsége, másrészt pedig terrorcselekmények elkövetése, ami az elkeseredettség és a politikai éretlenség jele. Egyik és másik is lejáratja a palesztin felszabadító mozgalmat, és akadályozza a palesztin kérdés valós megoldásának megtalálását — hangsúlyozta az SZKP lapja. Miközben Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök külföldi tárgyalásain síkraszállt a béke ügye mellett, saját hatalmas hazájában újra felizzott a békétlenség parazsa. A fanatikus gyűlölet legújabb áldozata Arunkumar Vaidja tábornok. A tragédia külsőségei egy hollywoodi politikai szuperkrimiben-is megállták volna a helyüket. A gépkocsiját maga vezető generális autóját két motorkerékpáros fogta közre és egyszerre nyitottak tüzet, majd — mielőtt bárki felocsúdhatott volna — eltűntek az ezerszínű forgatagban. Az újságírás régi szabálya, hogy bűncselekmény esetén ajánlatos óvatosan bánni a feltételezésekkel. Ezt a szabályt indiai újságírók is ismerik és követik. Ezúttal azonban valamennyi indiai lap fenntartás nélkül is egységesen biztos volt abban, hogy a merénylők szikh terroristák voltak. Erre nemcsak — és nem is elsősorban — a gyilkosok árulkodó turbánja adott okot, hanem mindenekelőtt a tábornok személye. Arunkumar Vaidja ugyanis nem egyszerű főtiszt volt, hanem a közelmúltban történt nyugdíjazásáig az indiai fegyveres erők vezérkari főnöke. Ebben a minőségben tevékenykedett 1984-ben is, gyakorlatilag tehát — bár természetesen a kabinet utasítására — ő adta ki 1984 A Pravda emlékeztetett rá, hogy a palesztin és arab közvélemény éles bírálatát váltotta ki 1985-ben a Husz- szein jordániai király és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője közt megkötött ammani megállapodás. Ezt a szerződést úgy Jehet tekinteni, mint a független palesztin állam ifíegteremtésének igényéről való lemondást. Emellett a megállapodásban elálltak attól a követeléstől is, hogy a PFSZ a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője. Az ammani szerződés ennek ellenére sem hozta meg a várt eredményt: az Egyesült Államok és Izrael számára kevésnek bizonyultak ezek az engedmények — állapította meg a szovjet pártlap. A palesztinok hazájuk felszabadításáért vívott harcát jelentősen megnehezíti a különböző mozgalmak viszálykodása — szögezte le cikke végén a Pravda. emlékezetes júniusában a támadási parancsot a híres szikh kegyhely, az amritszári aranytemplom megtámadására. Az akkor még a jelenlegi kormányfő édesanyja, Indira Gandhi vezetése alatt álló kabinet egyszerűen nem tehetett mást. A szikh szélsőségesek ugyanis erődnek használták a különben gyönyörű templomot és innen szervezték nemcsak a térségre, nem is csak Pandzsáb államra, de egész indiára kisugárzó tevékenységüket. Az már régen egyértelmű, hogy a világszerte tisztelt Indira Gandhinak ezért kellett meghalnia, mármint az aranytemplom megtámadásáért. Most, két esztendővel később ugyanezért és ugyanúgy követte őt a halálba a volt vezérkari főnök, aki megelőzően sűrűn kapott fenyegető leveleket az úgynevezett „ha- lisztáni különítmény” arctalan-névtelen tagjaitól. A legújabb hír szerint e különítmény főparancsnokát egy Űj-Delhitől mintegy négyszáz kilométerre lévő nagybirtokon, a tulajdonossal együtt őrizetbe vette a központi hatalom rendőrsége. Nem nehéz megjósolni, hogy mindketten alibit igazolnak majd. Méghozzá igazi alibit, hiszen aligha ők nyomták meg a ravaszt. Ök „csak” a parancsot adták ki. De ki hallotta, amikor kiadták?. .. Harmat Endre Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök Mexikóból útban hazafelé műszaki okokból rövid időre megszakította útját Moszkvában, mert repülőgépének egyik hajtóműve meghibásodott. Az indiai kormányfőt a repülőtéren Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a miniszterelnök első helyettese fogadta. A szívélyes, baráti légkörű találkozón a szovjet —indiai kapcsolatok kérdéseit és néhány nemzetközi kérdést vitattak meg. Radzsiv Gandhi és kísérete a szovjet kormány által rendelkezésükre bocsátott különgéppel utaztak el Moszkvából Űj-Delhibe. A PFSZ VB arab csúcs összehívását sürgeti A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet Végrehajtó Bizottsága közleményében ismét arab csúcsértekezlet ösz- szehívását sürgeti. A PFSZ VB kétnapos bagdadi ülésének végeztével Tuniszban közzétett okmány a múlt havi Peresz—Hasszán találkozó sürgős megvitatását javasolja az arab vezetőknek. A tuniszi PFSZ-főhadiszál- láson kiadott közleményből kiviláglik, hogy a PFSZ VB elítéli a marokkói uralkodót, mert tárgyalt az izraeli kormányfővel. „A közel-keleti problémák nem oldhatók meg egyes arab államok külön kezdeményezéseivel, hanem csakis az arab erők ösz- szefogása révén” — hangoztatja egyebek közt a közlemény. A PFSZ VB elutasítja Cisz- jordánia és a Gáza-övezet Jordánia által kidolgozott ötéves fejlesztési tervét. Az elutasítást a közlemény azzal indokolja, hogy a szóban forgó terv nem egyéb, mint a két említett térség izraeli megszállásának szentesítésére kidolgozott amerikai—izraeli terv része. A PFSZ VB sajnálkozását fejezte ki azért, mert a jordániai hatóságok bezáratták az ammani palesztin irodákat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a különlegesen fontos palesztin—jordániai kapcsolatok megőrzésére, fejlesztésére törekszik, majd leszögezi, hogy „közös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi imperializmus és a cionizmus elleni harcban”. A PFSZ VB felszólította a mozgalom különböző csoportjait, fogadják el azt az algériai kezdeményezést, amely a PFSZ-en belüli szakadás felszámolása érdekében „új- raegyesítési konferencia” Összehívását szorgalmazza. Bár meghatározatlan időre elnapolták a Genfben folyó közvetett afgán—pakisztáni tárgyalásokat, Diego Cordó- vez, az ENSZ főtitkár-helyettese cáfolta azokat a feltevéseket, hogy a tárgyalások zsákutcába kerültek volna. Mohammad Nadzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára pedig vasárnap úgy nyilatkozott, hogy a genfi tárgyalásokon bizonyos haladás történt, de még számos kérdés vár megoldásra. A pakisztáni vezetés mind a mai napig nem ismeri el a kabuli kormányt, ezért az 1982 óta Genfben folyó tárgyalásokon az ENSZ képviselője közvetít a felek között. Kezdetben a helyzetet két évig az jellemezte, hogy a két küldöttség még csak nem is tartózkodott egy időben abban az épületben, ahol az illetékes ENSZ-diplomata hol az egyiküket, hol a másikukat fogadta. „Áttörés" következett be 1984-ben, amikor is megállapodtak a következő formulában: a Nemzetek Palotájának egyik szalonjában az afgán, a másikban a pakisztáni külügyminiszter tartózkodik, s köztük ingázik az ENSZ-főtit- kár helyettese. Ez utóbbi személyiség, Diego Córdovez néhány hónappal ezelőtt kijelentette: az ENSZ nem arra való, hQgy asszisztáljon a vég nélküli kötélhúzáshoz. Politikai akarat megléte esetén már rég rendezni lehetett volna a kérdést — mondta Córdovez, amikor a hetedik forduló teljes eredménytelenségét volt kénytelen megállapítani. Az eredménytelenség azonban korántsem azt jelenti, hogy a felek eddig semmiben sem tudtak megállapodni. Éppen ellenkezőleg: szinte minden vonatkozásban létrejött már a megegyezés. Mindössze egyetlen lényeges nyitott kérdés maradt, csakhogy ettől függ az egész megállapodáscsomag sorsa. A még eldöntetlen kérdés az, hogy mikorra vonuljanak ki a szovjet csapatok Afganisztánból. A mostani, nyolcadik fordulóban ezért szinte kizárólag a „menetrendről” és a majdani megállapodás betartásának ellenőrzéséről folyt a vita. Az eddig létrejött egyetértés három területet ölel fel. Az első — és Kabul számára a legfontosabb — az egymás belügyeibe való be nem avatkozást rögzítő afgán— pakisztáni megállapodás. Ha Pakisztán megszűnne az afgán ellenforradalmi erők hátországa lenni, akkor belátható időn belül felszámolható lenne a fegyveres ellenállás. Egy másik okmány a több millió afgán menekült hazatéréséről rendelkezik. Ennek elfogadása is jelentős erkölcsi-politikai sikert jelent az afgán kormány számára. Megállapodtak a rendezés nemzetközi garanciáiban is. Ez a dokumentum olyan lehetőségeket biztosítana a nagyhatalmaknak — így az Egyesült Államoknak is —, amelyek révén megőrizhető Afganisztán el nem kötelezett státusa. (Az ország az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapítótagja, és soha nem is szakított a mozgalommal.) Hogy mindez hatályossá váljon, ahhoz a szovjet csapatok kivonásának menetrendjében is meg kell egyezni. E vonatkozásban az afgán fél nagyfokú rugalmasságot tanúsított. Sokáig az volt az álláspontja, hogy ez a kérdés kizárólag Kabulra és Moszkvára tartozik. Idén tavasszal azonban Kabulban átnyújtották Cordóveznek a kivonulás Afganisztán által felajánlott (és szovjet—afgán egyeztetés nyomán létrejött) forgatókönyvét — vagyis elfogadták, hogy ez a téma is szükséges része a megállapodásnak. Ezt a forgatókönyvet nem hozták nyilvánosságra, az afgán javaslat szerint fokozatosan kell befejezni a szovjet erők teljes visszavonását, a pakisztáni fél viszont szinte azonnali kivonulást követel, Szahibd- zada Jakub Han pakisztáni külügyminiszter hétfőn kijelentette, hogy „néhány hónapon belül” ki kell vonni a szovjet csapatokat. így az álláspontok egyelőre korántsem fedik egymást. Sah Huhammed Doszt afgán külügyminiszter 1983 tavaszán még úgy nyilatkozott a Newsweek című amerikai hetilapnak, hogy mindenekelőtt az Afganisztán belügyeibe való beavatkozást kell megszüntetni. Pakisztán viszont mint a rendezés előfeltételéhez ragaszkodik a szovjet erők kivonásához. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a jövendő megállapodás egyes elemei szervesen összefüggenek egymással. Mihail Gorbacsov vlagyi- vosztoki beszédében bejelentette: ez év végéig hat szovjet ezredet vonnak ki Afganisztánból. A gesztus nyilvánvalóan a genfi tárgyalás jó légkörét volt hivatva előkészíteni — nem a rendezés pótlékának, hanem a jóindulat jelzésének szánta a szovjet vezetés. Gorbacsov e beszédében azt is hozzáfűzte: „Mihelyt véglegesen kidolgozzák a politikai rendezést, felgyorsulhat a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból, egészen az utolsó kontingensig. A csapatok kivonásának időpontjait és szakaszait az afgán vezetéssel egyeztettük.” Hz aranytemplom gyilkosai DER SPIEGEL Aliig fegyverben Nácik az USB-ban „Létre kell hozni a Negyedik Birodalmat az Egyesült Államok északnyugati részén. A sátán megismerte Évát, aki egy fiút szült se- ki. Neve Káin volt. Káintól azonban zsidók származtak és ők hoztak bajt a világra: a nemzetközi kommunizmust és a nemzetközi bankügyletet; a politikai liberalizmust és a liberális közhangulatot.” E beteges üzenet terjesztője a Jesus Christ Christian egyház és annak lelkipásztora, Richard Girat Butler tisztelendő. Az Idaho amerikai szövetségi államban van Hagden Lake nevű üdülőhely, ahol fából készült kis templomába nem több, mint két- vagy háromszáz meg- háborodott gyülekezeti tag jár. Ez mindazonáltal a Christian Identity Movement (Keresztény Identitás Mozgalom, a KIM) fő hitközsége, amely csaknem minden amerikai jobboldali radikális számára a közös felekezet bázisául szolgál. Július közepén Butler fő- tisztelendőt megbízták az „Árja Nemzetek Világkongresszusa” megrendezésével. Zsávolyba öltözött fiatalemberek gyorstüzelő fegyverekkel védelmezték a nagyegyházi közösséget a nemkívánatos vendégektől. A ku klux klanbeli barátok előtt hagyománytiszteletből meggyújtottak egy fakeresztet, ami ellen a helyi hatóságok nem léptek fel. „Itt semmilyen előírás sem tiltja a fa- keresztek elégetését” — állította Gordon Oresher százados, Hagden Lake tűzoltó- parancsnoka. Butler, a náci pap: .......megv édeni földünket és vérünket” Ezen a jobboldali radikális hétvégén valamennyi igazi árja mindenekelőtt hazájáról, egy „Fehér Amerikai Bástyáról” ábrándozott. Saját . birodalmat akartak alapítani a pacifista északnyugat öt szövetségi államában, vagyis egy olyan országot, amelyben „képesek lennénk megvédeni földünket és vérünket”. Természetesen nincs esély arra, hogy a vérről és földről szőtt álmaik megvalósuljanak. Az érintett szövetségi államok kormányzói feljogosítva érezték magukat arra, hogy a „Fehér Északnyugat” tervei ellen táviratokban tiltakozzanak. A helyi hatóságok az igazhitűeket már „szeparatistákként” tartják számon. A kereskedelmi kamarák elsősorban az idegenforgalom csökkenésétől félnek. Ugyanis a KIM most már melegágya lett a házon belüli amerikai terrorizmusnak. A mozgalom a Ku Klux Klan déli államokbeli rasz- szistáinak meggyengült soraiban talált híveket. Egyesíti az „Árja Testvériség” bandáit, amelyek az egész ország börtöneiben — mint belső rendfenntartók — hatalmat gyakorolnak a feketék és a spanyolok felett. Sok követőjük verbuválódik az eladósodott amerikai farmerek (Posse Comitatus) " csoportjaiban, akik ott kétségbeesett harcot vívnak — szükség esetén fegyveres erőszakot is alkalmazva — a szövetségi hatóságok és az adóvégrehajtók ellen. Ez az ideológiai alapja azoknak a túlélőknek, akik minden hidat leromboltak maguk mögött és az északnyugati erdőkben állig felfegyverkezve készülődnek a „végső küzdelemre”. A KIM-ben sok olyan elveszett fehér ember található, akiknek világnézete csupán az észbontó összeesküvésekre vonatkozó elméletekben és paranoid gondolatokban különbözik az elmúlt évtizedekben radikalizálódott fehér népréteg elveitől. Eny- nyiben a Butler-közösség potenciális tartaléka több annál, amit az aktivitás csekély száma alapján feltételezni lehet. Az elégedetleneket, akik készek a fennálló viszonyok fegyveres erőszakkal való megváltoztatására, a KIM ideológiai munícióval látja el. így ostromolhatta meg a wyomingi iskolát májusban saját készítésű bombával egy fanatikus párocska, aki százötven gyermeket és tanárt túszként tartott fogva, még mielőtt a szerkezet véletlenül felrobbant. Mindketten háromszázmillió dollár váltságdíjat követeltek idulótő- kének a „Fehér Nemzeti Állam” létrehozására. A múlt hónapban a bíróság egy 27 éves, David Rice nevű csavargót ítélt halálra, aki seattle-i ügyvéd családjának meggyilkolásával akart jelt adni a kommunizmus és a zsidó elit befolyása elleni harcra. A Negyedik Birodalom avantgardista felvonulását Hagden Lake sértetlenül vészelte át. A menetelők „Heil, Hitler!” üvöltése és az egyenruha fetisizmusa az ellentüntetőket szemmel láthatóan provokálta. Butler főtisztelendő mégis folytatja harcát a „fehér ember harmadosztályú állampolgárrá való degradálá- sa” ellen. A pap egyhetes „túlélési tanfolyamokat” rendez az egyházi közösségben. A jobboldali radikálisok megfelelő programjának kiképzési célja többek között az, hogy „a halált csendesen és célravezetőén egy késsel bevigye az ellenség soraiba.” Fordította: Bukovinszky István
