Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

1986. augusztus 9., szombat

o

i:i=uumcj

II békéscsabai vállalat féléve

Kiugró esztendő a baromfiiparban?

A libafeldolgozó vonalon 1987 közepétől két műszakot szerveznek Fotó: Szőke Margit

A számok mindenesetre sokat sejtetnek. A hazai fogyasztásra az utóbbi esztendőkben a növekedés a jellemző, de arra azért még a legoptimistább szakemberek sem mertek gondolni, hogy az 1985. évi első fél esztendőhöz képest 20 százalékkal több terméket képes a piac fogadni, s tartós a felvevő- képesség.

Könnyű nekik, mondhatják a húsipari vállalatok, itt még időben intézkedtek a fel- vásárlási árak rendezéséről, a téli felár kifizetéséről. Ennek a természetes következménye, hogy a felvásárlás 7,5 százalékkal több, mint a tavalyi esztendő azonos időszakában. A jobb termékki- hozatal, a tovább-feldolgo- zottság növekedése hozta, hogy 10 százalékkal magasabb a készárutermelés.

A belföldi piaci siker titka: két-három éve hűtőpultokat, fagyasztószekrényeket helyeztek ki az üzletekbe. Az ünnepek alkalmával rendszeres az ügyelet. A folyamatos hűtőláncnak köszönhetően pedig több friss termék juthat el a fogyasztókhoz. Esetenként még libamáj is kapható.

Nem tudják eladni külföldön, vagy ekkora a többlet- termelés? Először is kisebb mennyiségben a hazai fogyasztó is igényli, hogy megkóstolhassa ezt a pompás eledelt. De az sem tagadható, hogy az év első hónapjaiban akadt azért felesleg is. A közelmúltban azonban a kereskedelmi tárgyalások, a külföldi vevővel folytatott megbeszélések hosszabb távra szóló megegyezést eredményeztek a mennyiség növelésében. a minőség javításáÉpíteni akar? Megrendelheti a teljes lebonyolítást, ám, ha úgy tetszik, csupán a tervezést, esetleg az anyag- beszerzést, de, ha csak telket akar, az összes formasággal együtt azt is elintézik. Baj van a villannyal, vízzel; nyomtatvány, plakát, műsorfüzet, netán könyv kell? Néhány hét leforgása alatt azt is megkaphatja. Elromlott az órája, nem kell sokáig várni, hogy megjavítsák. És így tovább..., mert győzik, rendelkezésre állnak tizenkétféle szolgáltatással a békési költségvetési üzem dolgozói.

Tizenkettő egy tucat?

Annyi, de maga az üzem nem tucatáru. Már jó ideje, hogy nemcsak egyek a sok közül: kiléptek a hagyományos keretből. A változás 1980. táján kezdődött, akkor került új vezető az üzem élére. Addig a megszokott költségvetési porfii és a veszteséges gazdálkodás jellemezte az üzemet, továbbá nagy fluktuáció, alacsony kereset és szakemberhiány. Olyan rossz bőrben volt az üzem, hogy, mint Kocsor Sándor szb-titkár mondja, 6 is elmenni készült, de aztán várt és maradt, mert megkapta az elgondolás, ami nagyon racionálisnak tetszett.

— Hónapokig csak néztem, figyeltem, számoltam — emlékszik vissza Oláh Lajos üzemvezető —, aztán összeültünk a párttal, szakszervezettel és a KISZ-szel, hogy kidolgozzuk a stratégiát. Épp jókor, a VI. ötéves terv indulásakor.

A helyzet elemzése nyomán tehát felállították a tennivalók sorrendjét: kiépíteni egy jó szakembergárdát,

ban. Ezért nyílik arra mód, hogy a vállalat a második félévben megemelheti a libamájprémiumot.

Nem csupán libamáj utazik tőkés országokba. Hosz- szú évekig kitűnő üzlet volt a libatoll. Most azonban kedvezőtlen a piaca. Másfél éve csökken a termék elrendezni a béreket, megállítani a létszámmozgást és mindenben úgy gazdálkodni, hogy nyereséges legyen az üzem, amelybe újabb és újabb tevékenységeket kell felvenni. Minden új előtt abból indultak ki, mire van szüksége Békésen a népnek, milyen lakossági szolgáltatás hiányzik? Mi az, ami után kapva kapnának?

Bátraké a szerencse

De a véletlen — vagy éppen kézre jövő — helyzeteket is kihasználták, mint a nyomda esetében. Azt, hogy a városi tanács szükséges nyomtatványaihoz — amiket eddig maga állított elő — a meglévő felszerelés már tönkre ment. Felajánlották a gyártást, az ötlet tetszett a tanácsnak, segítettek is egy régi, de még jó nyomdagépet megvenni 1981-ben. Azóta ez már csak a múlt idő, nyoma sincs, korszerű géppel dolgoznak, s roppant gyorsan, egyhónapos határidővel készülnek a nyomtatványok, prospektusok, plakátok, könyvek, művészi reprodukciók. Igényesen, nagyon szép kivitelben.

Jó húzás volt, ám igaz — hangsúlyozzák —, hogy a tanács megértése, erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem tudták volna elgondolásaikat megvalósítani. A lényeg tehát az, hogy egyet akartak, „egy karra dolgoztak”. De úgy — és ez nagyon fontos —, hogy az üzem belső életébe nem szóltak bele.

S közben a jó ötletek sora valósult meg. Például a lakossági szolgáltató iroda, ahol egy egész házépítés másokkal való lebonyolítását is elvállalják. A telekvásárlástól — telekkönyvezési is intézve — a kulcsátadásig. Nem kell mondani, mennyi rengeteg utánjárástól — hozzászámítva a tervezést,

adási ára. A termelők abban bíznak, megáll az áresés, s hogy mindössze átmeneti értékesítési megtorpanásról van szó. Stabilabb a piaci helyzet a csirkénél. A libakínálat és -kereslet felmérése most folyik, egy időben az üzletkötésekkel, míg a kacsa és egyéb vízi szárnyasok

az OTP-ügyek intézését, anyagbiztosítást — szabadul föl a megrendelő.

A hibaelhárítási gyorsszolgálat is nagy tetszésre talált. Nem véletlen, hiszen egy űrt tölt be. A sír- és műkőrészleg szintén olyan szolgáltatást nyújt, amelyre egyre nagyobb az igény.

Jönnek az eredmények

Míg folyt a tevékenységek állandó szaporítása, kialakították a stabil szakember- gárdát, évről évre emelkedtek a bérek, öt év alatt 37 ezerről 68 ezer lett az átlagbér, s megszűnt az elvándorlás. S már 1980-ban 18

milliós termelési érték mellett 1,2 milliós nyereséget produkáltak. A tavalyi 54 milliós forgalom 2,2 milliós nyereséget hozott. A két időpont között egyszer miniszteri kitüntetést kaptak, egyszer meg kiváló vállalat lettek.

— Ezt az utolsó eredményt, a 2,2 milliót nehezebb volt elérni, mint a közbeeső többit, s az értéke azért is nagy, mert változatlan létszámmal dolgoztunk: a termelési értékünk folyton nőtt, a dolgozók száma viszont nem — jegyzi meg az üzemvezető, az szb-titkár pedig hozzáteszi —: Ha nálunk nem lenne élő, igazi a szocialista brigádok munkaversenye, ha az érdekeltséget nem teremtettük volna meg és azt nem finomítjuk folyamatosan, nem álltunk volna talpra. Persze a pontos szervezés nélkül sem.

De amilyen nehezek ma a gazdasági feltételek, akár a jég hátán élnének. Ám megélnek és ez a fontos. Meg, hogy újabb terveik vannak, de ez még titok.

Vass Márta

a tavalyi árakon találnak gazdára.

A tőkés értékesítésben mindig a második félév a döntő, az erősebb, a meghatározó. Az itteni kisebb ütemű növekedést az idei szocialista kivitel pótolta, pontosabban megfejelte. Ugyanis eddig már megduplázták va tavalyi, erre az időszakra eső kiszállítást. Az eladások mértéke az 50 millió devizaforinttal szemben meghaladják a 100 milliót.

A félév elismerésre méltó eredményei az utóbbi esztendők dinamizmusát mutatják. A vállalat 1977 óta folytat az exportárualapok növelésére irányuló fejlesztéseket. A VII. ötéves terv koncepciója szerint ezen az úton haladhat tovább a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat.

— A közelmúltban megtartott vállalati tanács ülés úgy határozott, hogy az 1985- ben felvásárolt évi 37 ezer tonna alapanyagot 1990-re50 ezer tonnára emeli — tájékoztat Ulbert István, a vállalat igazgatója. Ebből következik, hogy a műszaki fejlesztést tovább folytatjuk, részben világbanki beruházásokkal, részben pedig a magyar keretek között. Természetesen a piaci feltételek ismeretében és azok figyelembevételével : vagyis elsősorban a külföldi eladásokat szeretnénk növelni. A növekvő nyersanyagigény megköveteli, hogy 1987 júliusától a libafeldolgozó üzemrészben bevezessük a két műszakot, s ez megkívánja újabb 200 munkás foglalkoztatását.

A piaci pozíciók megtartásán, a kereskedelmi kapcsolatok erősítésén is törik a fejüket az iparág vezetői. Azt szeretnék elérni, hogy közelebb kerüljenek a vásárlókhoz, a pillanatnyi szervezeti formák korszerűsítésének elérésével.

— Számadó —

Lesz-e eső?

Valamelyik reggel a szerkesztő és Győri Béla a 6 óra 45-ös Szót kérek rádiós beszélgetése után stílusos zeneszám következett: add uram az esőt... Ez a Kovács Ka- ti-féle szám azért is keltette fel a figyelmem, mert egy évtizednél is régebben hallottam ezt a gyönyörű, könyörgő dalt. Akkor meghallgatták az égiek. ömlött az eső, ha jól emlékszem, egy hosszabb ideig tartó szárazságban vették elő a számot, azzal, hátha segít. És segített. Volt vizünk bőven. Megáradtak a Körösök, a Tiszában is hetekig igen magas volt a vízállás. Szóval a csütörtök reggel felcsendülő dalnak időjárásformáló hatása volt annak idején.

Akkoriban figyeltem Kovács Kati külföldi turnéit. Énekelte ezt a számot az NDK-ban, majd onnan gyorsan hazajött, mert az Odera a rengeteg és szokatlan időben lehullott csapadék következtében kilépett medréből, békés területeket öntött el. Később hallottam, hogy az NDK-beli turnét egy lengyelországi sorozat követte. A sikerszámot a lengyelek azonban csak egyszer engedték műsorra tűzni, szemben az NDK-val, ahol minden koncertjén teljes közönségsikerrel szólaltatta meg, mert a lengyelek eleve féltek az esőtől. Pechükre Kovács Kati Lengyelországban is túl jó esőcsinálónak bizonyult. Itt elég volt egyszer elénekelnie a számot, a Visztula megáradt, nem akart vége szakadni az esős időnek.

Ilyen előzmények után érthető, hogy a Magyar Rádió miért vette le a számot programjáról. Most azonban történt valami, mert a szárazsággal összefüggő csütörtöki szerkesztői beszélgetés után újra felcsendült az esőért könyörgő Kovács Kati hangja. Kíváncsi vagyok varázsára. __..

N

ehéz a jég hátán élni, de lehet

A tükör görbe

M

eglehetősen rossz, a valóságnak nem megfelelő képet festett rólunk a MÉM STAGEK, amikor köz- readta azt az adatszolgáltatását, melyben az állattenyésztés egyes fontosabb ágazatainak jövedelem- termelő képességét értékelte. Dr. Villányi Miklós MÉM- államtitkár jobb, megbízhatóbb adatok hiányában ezeket teljes joggal a megyei szakvezetés és érdekvédelem orra alá dörzsölte a mezőberényi értekezleten. Békés megyében az országos átlag alatt 35 százalékkal alacsonyabb szinten termelik a vágómarhát, 25 százalékkal a vágósertést és 62 százalékkal a vágócsirkét. Az állattenyésztés minőségi színvonalának emeléséhez tehát a tetteknek megvannak a helyei.

A statisztika statisztika. Kérdés, higgyünk-e' benne vagy kételkedjünk? Ebben az egészben a legmegrázóbb az, hogy az előbb említett adatokat az üzemi jelentések, jelzések alapján számították ki, ennek megfelelően tartják a tükröt a megye állattenyésztése elé.

Sportnyelven szólva, tulajdonképpen most egy szabályos öngól ellen fogtam tollat. Igen, egy olyan öngól ellen, amit a bíró érvényesnek ítélt, hiszen saját szakembereink állítják, a labda a hálóban van, még akkor is, ha egy másik szögből ez nem úgy látszik. Furcsa a helyzet, mégis hadakozni kell ellene érdekünkben, érdekeinkért nem elfogadva azt, amit az üzemek önmagukról állítanak.

De nézzük csak, miről is van szó. Arról, hogy az állattenyésztés jövedelmezősége Békésben mélyen az országos átlag alatti. Ha ez a valóságban is így lenne, nem hinnénk, hogy az ágazat felszálló ágban lenne a létszám- gyarapodásban és a jövedelemtermelő képesség növelésében. Márpedig vallom, állítom, hogy néhány üzem szűkítésre hozott döntése ellenére a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztés túljutott a mélyponton. Létszámban gyarapszik a megyénkben nyilvántartott szarvasmarha-, sertés- és baromfiágazat. Sőt mi több, a termelés fajlagos mutatói is ma mások, mint egy-két évvel ezelőtt. Új beruházások, a régi telepek rekonstrukciója jelzi a változást. No, meg a kistermelők esetében tapasztalt pálfordulás a bizalom irányába mutat, más a helyzet, mint korábban, amikor tényleg a hullámvölgy aljában senyvedett, egyről a kettőre sehogy sem jutott állattenyésztésünk. Persze, a körülmények is ma mások, jobbak, letisztultabbak, mint tavaly voltak.

A statisztika ezekre a tényekre nincs tekintettel, az okokat, a következményeket nem vizsgálja, csak a számára építhető puszta tényeket közli és ezzel minden kész. Ezekre az adatokra most mégis azt mondom, a megyéről alkotott tükör görbe, félrevezető, meghökkentő, hirtelen nem is találok megfelelő szavakat a helyzet érzékeltetésére. Annyi bizonyos, hogy Újkígyóson az Aranykalász Tsz-ben, Békésen a Viharsarok Tsz-ben és máshol a sertéstenyésztés, -hizlalás 30 százalékos fedezeti hányadot biztosít. Ezek a gazdaságok országosan is előkelő helyen állnak az ágazat jövedelemtermelő képességében.

De igaz az is, hogy ennél gyengébb eredménnyel dolgozó üzemek is vannak, de akadnak olyanok is, ahol már megszüntették a korábban igen jelentős hústermelő ágazatok valamelyikét. De az országos átlagnál ezekben a gazdaságokban is jobban szervezték az állattenyésztést. Hogy mégis felszámolták, annak egyedüli magyarázatát abban látom, hogy vezetőink egy része elkényelmesedett, következetes irányítói módszerét feladta, elfogadta, belenyugodott abba, amit az állattenyésztés üzemi jövedelemtermelő képességéről elébe raktak. De nem ez a vezetői magatartási forma jellemző Békésre 1986-ban, hanem az útkeresés, a tartalékok mozgósítása, új lehetőségek felkutatásával, hogy azért az ország népe, a megye élelmiszer-feldolgozó ipara ne nélkülözze az alapanyagotTudom, erre máris kész a válasz: akkor miért született kormányzati döntés az állattenyésztés hozamainak növelésére. Erre a válasz csak annyi, azért, mert ez esetben össznépi feladatról, közös munkáról van szó jövőnk érdekében. Valamit meg kellene állítani, illetve ezt a valamit lendületbe kellene hozni, hogy a belső ellátásban és az exportlehetőségek kihasználásában az állattenyésztő gazdaságok, a kistermelők a korábbinál nagyobb részt vállaljanak. Ösztönözze őket erre a felvásárlási árpolitika és minden olyan körülmény, ami ezzel hozható ösz- szefüggésbe.

Állítom, azok, akik a MÉM STAGEK részére összeállították a statisztikát, nem gondoltak arra, hogy ezzel milyen görbe tükröt tartanak, a megye elé. Torz adatok még éles tükörben is torz képet mutatnak, de ha a torz adatok torzító tükörbe kerülnek, a képet olyanná festik, mutatják, amitől még az adatszolgáltató is megijed. Feltéve, ha elgondolkodik a látottakon.

Egyetértek Murányi Miklóssal, a megyei tanács elnök- helyettesével abban, amit az adatszolgáltatással, a feldolgozással és értelmezéssel kapcsolatban kifejtett. Mondjuk meg őszintén, ezzel gondok vannak. Ne higgye senki, még ha a bizonyítvány e2t is mutatja, hogy Békésben az állattenyésztő ágazatban a hozzá nem értő emberek szava a meghatározó. Nagyon becsületes, kitartó, szorgalmas, tényfeltáró, tenyésztői és haszonállat-előállítói munka folyik itt.

Az igaz, hogy az ágazat jövedelemtermelő képessége alacsonyabb szintű a növénytermesztésénél, de hát ebben az országban ez mindenütt így van. Ha nem így lenne, ha nem kellene gazdaságon belül is helyére tenni az állattenyésztést, vajon született volna-e kormányintézkedés annak megerősítésére, hogy a termelői érdekeltséget fokozza. Aligha. És most itt a lehetőség, az állattenyésztés jövedelmezőségén 3—4 százalékot lehet javítani, de ehhez már eddig is korszerűen, jól kellett csinálni mindent, vagy netán éppen most kell szakítani a rutinmunkával. E beidegződés helyett új utakat keresve megújítani az ágazatot, képessé tenni a minőségi követelmények teljesítésére, a hazai és a külföldi piac kínálta lehetőségek jobb kihasználására.

A mezőberényi értekezlet lelkesítő példát adott arra, hogy a megye e tekintetben jó útra lépett. Sőt, úton van az érdekeltség alapján álló állattenyésztői munka színvonalának, teljesítőképességének növelésére, valamivel jobb pozícióból, mint azt a MÉM STAGEK mutatja. DupsL Károly