Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-07 / 185. szám
1986. augusztus 7., csütörtök i\Cl A remény sugarai Szeghalmon Tízévenként egy időben egyszer jön össze a gabona minden terméscsökkentő tényezője úgy, mint 1986-ban — ezt a frappáns meghatározást Lázár Lajos, a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz elnöke fogalmazta meg a hektáronkénti 1,3 tonna terméskiesés körülményeinek elemzésekor. A késői kelés, a tél hatása, a tőállomány fejlettsége, az áprilisi aszály, a bokrosodás alacsony színvonala, a csapadékszegény május ... a számla végösszege mínusz 12-13 millió forint. Plusz és mínusz — Egy hónappal ezelőtt úgy fogalmaztunk: a búza terméskiesése behozhatatlan, pótolhatatlan pénzügyi problémát oko*. Nekikeseredtünk._ Mi lesz velünk? Elszaladunk a veszteség irányába, vagy pedig... és ekkor a 13 milliós kiesés pótlására megcsillant egy picinyke reménysugár. Ma, egy hónappal később már bizakodunk. — De nézzük, mi lett a reménysugárból? — Bánt bennünket a búza miatt kialakult helyzet, de mit tehetünk, a tény az tény. Lelkünk mélyén most már titkon örülünk, és azt mondjuk, amikor a rizstáblákat járjuk: szerencsés emberek vagyunk. A 375 hektáros rizs pótol valamit. Talán a búza összes kiesését behozza. De ezt nagyon csöndben mondom. A növényállomány olyan, amilyen még egyszer sem volt a korábbi években. Csak most, július végén, augusztusban fürdőnadrágos meleg legyen. De azért is szerencsés emberek vagyunk, mert júliusban Szeghalom környékén ritkán hull eső, és most az utóbbi hullámmal 70 millimétert kaptunk. Mosolyog a kukorica. Jó közepes termést várunk 1100 hektáron. Most már azt mondom, megjavítjuk a tavalyi megyej átlagot. A sziken ez nagy szó, hiszen a szeghalmi kukorica eddig csak rontotta azt. Az idei várható kukoricaterméssel nem versenyezhetünk. A megye déli részén és Orosháza környékén kukorica-őserdőket láttam. Mi terem ott, még rá gondolni is félelmetes, ismerve a géppark el- használódottságát. A Szeghalmi Fehér Lajos Tsz-ben azonban nemcsak ebben a két növényben- bíznak. Most már a napraforgó is jó termést mutat. Túl van a virágzáson, eső után a szemek teltebbé válnak. Érik, talán megússzák a most fellépett gombafertőzést. A cukorrépa is nagyon jól mutat. — Nincs itt vész — mondtam az embereknek —, minden egyszerre jó nem lehet. Megszokhattuk már, hogy hol az egyik, hol a másik növény segít ki bennünket a slamasztikából. De mi is lenne, ha minden növény úgy teremne, ahogyan szeretnénk. Felvetné a pénz a tsz-t! El- kényelmesednénk, és nem tö- rő’dnénk azzal, hogy a nagyobb jövedelem reményében még több munkát felvállaljunk. Ilyenek vagyunk... A jó hangulatú beszélgetésbe belecsöng a telefon. — Egy német vizslát elütött valamilyen jármű az Árpád utca • környékén — mondják a vonal másik végén. A vadászkutya itt szent állat. — Orvos látta? — Igen, ellátta. Mi legyen a kutyával? — Küldök egy vadászt, aki az összes kutyát ismeri, hátha így felleljük a gazdáját. — Az állatorvos is vadász, de ő ezt a kutyát vadászaton még nem látta. — Akkor mindegy, valahogyan csak előkerítjük a gazdáját. Az elnöki irodába csekket hoznak aláírásra. Valamit vásárolt a szövetkezet. Azután valaki beszól az ajtón állva. Hatvanan jöttek ... — Írj erről is! — fordul felém. — Csordás Gyula szárítóüzemi dolgozónk ötéves kisfiát július 30-án műtik Szegeden. Szives műtét. Vért kértek. Az azonos vércsopor- túak közül 30 véradót kértünk. Hatvanan jöttek. Csodálatos összefogás. Ilyenek vagyunk itt Szeghalmon. Ha baj van, ha segítségre van szükség, jön minden tsz-tag. Ügy érzem, a mi tagságunk nemcsak a termelésre, hanem az emberség megőrzésére is szövetkezett. Azután egy másik epizód kerül szóba. A Szeghalmi Fehér Lajos Tsz az 500 tehén feletti megyei tej termelési versenyben második helyezést ért el, és 12 ezer forintot kaptak azzal, hogy az ágazat vezetőit jutalmazzák meg. — A tehenészet csapat- műnké — fűzi gondolatait az elnök —, a mérnök, a technikus, a gondozó egymást segítve dolgozik, egyik mit sem ér a másik nélkül. Hozzátettünk még mi is egy kis pénzt és háziünnepségen a fizikai állomány és a mérnök munkáját egymás mellett ismertük el. Emberi értékek hozták ki a szövetkezet számára a megyei elismerést. Közös volt a munka, a- helytállás, legyen közös a jutalmazás is. vÉs valami a jövőből. — Jaj de jó, hogy itt vagy — fordul Dienes István főállattenyésztőhöz —, mondd csak el, hogy miben ügyködünk a még több tej elérésére. Megújul a juhászat — Tovább folytatjuk a fajtaátalakító keresztezést. A TOT útján az USA-ból a tejtermelő vonalat javító bikák spermáját szerezzük be. Az 570-es tehénlétszám felét találták alkalmasnak arra, hogy az igen magas tejhozamot tovább növeljük. Az is a jövő képéhez tartozik, hogy 1985-ben ez a tsz a beruházási stop ellenére egy száz férőhelyes istállót épített az ellés előtti időre „szárazra állított” nem fejős állománynak.-A 2 és fél milliós építkezést azért szorgalmazták, mert így a termelőállomány épületkihasználása jobb, a vemheseket pedig nyugodt környezetben készítik elő az ellésre, a következő fejési idényre, a lak- tációra. S ha már tsz-ben vagyunk, szóljunk a háztájiról is. Szeghalom erőssége sohasem volt a sertéshizlalás, az idén mégis 11 ezer hízott sertést nevelnek, értékesítenek szövetkezeti szervezésben. Ez valamivel több a tavalyinál. A mélyponton tehát túljutott az ágazat, most már felszálló ágon folyik a munka, akárcsak a marhahizlalásban. Ez utóbbi még mindig az / újdonság erejével hat, pedig már 3—4 éves múltra tekint vissza a kezdeményezés. A közösben gondozott marhaszaporulatból a bikákat 180 —200 kilós súlyban hizlalásra átadják a tagoknak. A tag a ráhizlalt súlyban érdekelt. A kész állományt a tsz közvetítésével értékesítik. Az idén 290—300 bikát hizlalnak a háztájiban, a tavalyi 280- nal szemben. A fejlődés tehát tapintható. Még egy érdekesség Szeghalomról. A juhászat megújítására törekszenek az ágazat átszervezésével. Bárányhizlalásba fogtak, illetve folytatják a tavaly elkezdett munkát, kétszeresnél nagyobb tempóval. Tavaly 3 ezer 700 bárányt hizlaltak, az idén 9 ezret. Ennek a vállalkozásnak az a lényege, hogy a tejesbárányokat 16 kilóról 35—45 kilóra feljavítják intenzív körülmények között. Azután ezeket a szép formájú állatokat zömmel exportra szállítják. Minden vállalkozásuk jövedelmező, néhány 10, 100 ezer, esetleg milliót hoz a búzatermés-kiesés pótlására. A vezetés ügyel az elképzelések valóra váltására. Rajta tartja a kezét a termelés legerőteljesebb ütőerén, a jövedelmezőségen, a szeghalmi tsz-tagság megélhetésének egyedüli forrásán, az összetartozás, az egymás segítésének erősítésén, a szövetkezet szövetkezeti jellegének megőrzésén. Dupsi Károly Kenyérellátás Kondoroson Mezőgazdasági újítások II verseny győztese: Szolnok megye Még javában tart az üdülési főidény, de már folynak az előkészületek a jövő évi üdültetésre. A SZOT üdültetési és szanatóriumi főigazgatóságán elkészültek a tervek: 1967-ben 270 ezer dolgozó és családtag részesülhet szervezett üdültetésben, köztük 220 ezer felnőtt és 50 ezer gyermek. Harmincegy hajóutat szerveznek Pozsonyba, ugyanennyit az Al- Dunára, 10 hajóutat pedig Ausztriába. Az ideinél nagyobb létszám megfelelő elhelyezése érdekében gondosabban előkészítik a meglévő üdülőházak férőhelyeinek kihasználását, számolnak a jövő év május elsején üzembe helyezhető új üdülőhajóval, valamint újabb házakat is bérelnek. A főigazgatóság jövőre az üdülők korszerűsítésére, szálloda- és konyhagépek beszerzésére hárommillió forintot fordít, kulturális felszerelések pótlására, fejlesztésére egy és fél millió, új sportlétesítményekre és a meglévők felújítására pedig több mint félmillió forintot irányoznak elő. (Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus 3.) A Szarvasi Kísérleti Halastavakon rendezkedtek be országosan elsőnek néhány évvel ezelőtt halastavi pecsenyekacsa-nevelésre. A tudományos kutatók célja az volt, hogy a szántóföldi növénytermesztésre teljesen alkalmatlan szikes, vizenyős területen — amelyet halastavakká alakítottak át — növeljék a húshozamot. Bebizonyosodott, hogy az elképzelések reálisak voltak, mert a kacsás tavakban legalább egy mázsával volt több holdanként a halak természetes gyarapodása, ráadásul exportra értékesíthették a zsenge húsú pecsenyekacsákat. A kezdeményező szarvasiak ma is nagy gondot fordítanak a halastavi pecsenyekacsa-nevelésre. Saját maguk tartanak törzsállományt, maguk keltetik, nevelik elő a kiskacsákat. A kísérleti halastavakról elszállították a százezredik pecsenyekacsát, s még legalább 20-25 ezret nevelnek. (Békés Megyei Népújság, ‘1966. augusztus 12.) Nagyarányú belvízvédelmi beruházás Mezőberényben. Egy évvel ezelőtt még csak terv volt arra, hogy Békés és Mezőberény között hogyan lehetne megszüntetni az évről évre veszélyesen kísértő belvizet. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság termelési üzeme néhány nappal ezelőtt megkezdte a tavalyi elképzelés gyakorlati megvalósítását, a mezőberényi belvízrendszer fejlesztését, újjáépítését. A kivitelezési program alapján 1971-ben bővítésre kerül a mezőberényi, a nagyzugi, a csárdaszállási, a bőfoki és a szettyénesi csatorna. Megépülnek azok a műtárgyak, melyek a közlekedést biztosítják az előbbi csatornákon. A mezőberényi belvízrendszer továbbfejlesztésére a munkák kivitelezését két ütemben jelölte meg a vízügyi igazgatóság. A következő években nagy teljesítményű szivattyútelepet építenek, amely másodpercenként 6 köbméter vizet emel át a belvíztől szorongatott területről a nagyobb befogadóba. (Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus 3.) Manapság gyakran találkozunk "az országúton hízott sertéssel megrakott gépjárművekkel. Nem csoda, hisz megyénkben a vártnál is jobban 'fellendült a sertéshizlalási kedv. A megyei állatforgalmi és húsipari vállalat az első félévben csaknem kettőszázezer hízott sertést vásárolt fel termelőszövetkezetektől és háztáji portákról. Tavaly összesen 288 ezer 670 hízott sertés került felvásárlásra, az idén eddig 460 ezerre kötöttek szerződést. Különösen n%gy a felfutás a háztáji gazdaságokban. Hozzásegítette a gazdákat ehhez a jó árpolitika, a kedvezményes anyakoca-akció. A táppal való etetéstől pedig amennyire húzódtak eleiben, annyira megnőtt iránta a kereslet. A megnövekedett hízósertés-értékesítéssel párhuzamosain nem nőtt a szállítási és a feldolgozási kapacitás megyénkben. (Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus 4.) Szolnok megye lett az országos mezőgazdasági újítási verseny győztese, s ezzel elnyerte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kitüntető oklevelét. A termelőszövetkezetek műszaki szakemberei, mezőgazdászai, a műhelybeli közösségek, szocialista brigádok az utóbbi egy év alatt 362 ötletet, újítást, találmányt nyújtottak be. A bevezetett újítások népgazdasági haszna meghaladta a 34 millió forintot; ez az összeg kereken tízmillióval több, mint az egy évvel korábbi. Az ötletemberek alkotómunkájának jutalma három és fél millió forint újítási díj volt. Az ország nagyüzemi gazA könnyűiparban az utóbbi időben romlott a gépek kihasználása, ennek főként a létszámhiány az oka; a munkaidő-kiesés kétharmad része ebből ered. Az utóbbi öt évben 13 százalékkal csökkent a fizikai dolgozók száma. A legrosz- szabb a helyzet a kötő-, a pamut-, a len-, a gyapjú, és a selyemiparban. További gond, hogy mind kevesebben vállalják a második, illetőleg a harmadik műszakot, így a nagy értékű gépek egy része csak egy műszakban dolgozik. A könnyűipartól évente 2,8 százalékos termelésnövekedést vár a népgazdaság a VII. ötéves tervidőszakban. Teljesítéséhez feltétlenül szükséges a meglevő kapacitások jobb kihasználása. Ennek érdekében több vállalat néhány üzemet már korábban vidékre telepített, ahol még van szabad munkaerő. A Kispesti Textil- gyár Putnokon, a Pamutfonóipari Vállalat Bácsalmáson, a Magyar Posztógyár pedig Nagykállón alakított daságai közül két kategóriában is p Szolnok megyei gazdaságok vitték el a pálmát, a tiszaföldvári Lenin, valamint a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz bizonyult a legjobbnak. Az élelmiszeripari vállalatok versenyében a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat lett az egyik kategória győztese. Az újításokat külföldön is hasznosítják: a Mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz magas színvonalú elektronikai mérőműszereit, a Kisújszállási Tisza II. Tsz kombájnra szerelhető féllánctalpait az NDK-beli Fortschritt cég vásárolta meg, s bolgár gazdaságok is jelentkeztek néhány új műszaki megoldás átvételére. ki fonodát, szövődét, illetőleg cérnázót. Várhatóan a VII. ötéves tervidőszakban is több könnyűipari üzemet telepítenek vidékre. Emellett a gazdaságtalanul működő gépparkot több helyen kiselejtezik, illetőleg értékesítik, s ezek kapacitását a megmaradó gépek, berendezések műszaki színvonalának. emelésével, a számítástechnika és az elektronika alkalmazásával pótolják. A tervek szerint a következő öt évben a műszaki fejlesztésre fordítható 32 milliárd forintból 7,5 milliárd forintot költenek az elektronizáció bevezetésére. A műszaki színvonalat több vállalat bérelt gépek üzembe állításával emeli. A kapacitások jobb kihasználását több mint 1200 vgmk csaknem 18 ezer tagja segíti. A vgmk-k eddigi működése főként a textilruházati iparban enyhített a gondokon, ahol erre mód nyílik, a többi ágazatban is létrehoznak ilyen szervezeteket. Hétvégeken, szombaton, ide értve a vasárnapi fogyasztást is, a vendégváró kettes és hármas ünnepekről már nem is beszélve, bizony nem volt megnyugtató a kenyérellátás Kondoroson. Hosszú sorok, tömeg állt a sütőüzemi bolt előtt kenyérre várva. Jutott az elejének, a vége pedig bosszankodott és kénytelen volt járműre pattanni. Szarvasra, vagy Békéscsabára sietett kenyérért. Nem történt semmi, senki sem szólt sem a pártnál, sem a tanácsnál, hogy hétvégeken akadozik a kenyérellátás. Az emberek törvényszerűnek vették; a pék sem győzheti az egész községet friss kenyérrel. A Gyomaendrődi Sütőipari Vállalatnál füzetbe vezetik, melyik pékség mikor fejezi be a sütést hét végén, szombaton. Kondoros a sor végén foglal helyet, mivel itt rendszeresen 13 óra körül szedik ki az utolsó kenyeret a kemencéből. Itt úgy tudják, hogy a kondorosi sütőüzem kielégíti az igényeket. Eddig egyszer sem kértek kenyérerősítést a vállalattól. De a községi tanácstól sem jelezték a megoldatlan problémát. így adódott, hogy egyszer a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályára meghívták a gyomaendrődi igazgatót és a kondorosi tanácselnököt: nézzenek szembe közösen a gonddal. A kritikus ellátási napokról csakhamar egységes vélemény alakult ki közöttük. Ök maguk sem tartották megnyugtatónak már hónapok óta Kondoros hét végi kenyérellátását. De • úgy voltak vele, amíg a lakosság nem észrevételez, a probléma nem probléma. De hogy ez a gond még csak a probléma rangjáig se jusson el, javasolta részükre Hankó László osztályvezető-helyettes, menjenek a leenjjő panasz elébe. Ebben is megegyeztek. A kondorosi sütőüzemet a jelenlegihez hasonló kemencével kellene bővíteni, de erre a vállalátnak nincs pénze. A sütőüzemek gázfűtésre történő átállítása a fejlesztési forrásokat több évre lekötötte. Ha lenne pénz a fejlesztésre, akkor még mindig van egy igazi nagy gond. Az üzem méreténél fogva nem tudja befogadni az újabb kemencét. Tehát az épületet bővíteni kellene, ez pedig területkisajátítás nélkül —bár csak néhány tíz négyzetméterről lenne szó — elképzelhetetlen. A kóndoro- si tanács olyan kommunális fejlesztésekbe bocsátkozott, ami anyagi forrásait több évre leköti, így erre pillanatnyilag csak nagyon nehezen tudna pénzt áldozni. Felvetődött egy olyan gondolat is, hogy a fejlesztési források kiegészítésére a vállalat kizárólag Kondoroson 3-5 évre szóló kötvényt bocsásson ki, kérve a lakosság tehetősebb részét a kenyérellátás gondjának mihamarabbi megoldására. Az egyezkedés során mindezeket a megoldásokat végül is elvetették, mert a vélemények cseréje közben találtak egy sokkal - kézenfekvőbb megoldást. Megnyújtják a sütőüzem műszakját. A pékek ezután Kondoroson nem hajnalban kezdenek, hanem éjféltájt. Hajnal helyett ekkor kovászolnak, s ha bejön a hajnali kezdős műszak, dagaszthatnak, vethetnek. Tehát időt és teljesítményt nyernek. . Ha ez az intézkedés nem bizonyul elegendőnek, akkor Kondoros „kényérimportot” kap a vállalat valamelyik közeli sütőüzeméből. Mindez azonban csak átmeneti megoldás azért, hogy javítsák a község hét végi kenyérellátását. Az igazi, a legbiztosabb mégiscsak az lesz, amikor a Gyomaendrődi Sütőipari Vállalat a kilencvenes évek valamelyikén olyan anyagi alapokkal rendelkezik, mely a kondorosi sütőüzem bővítését saját forrásból a helyi tanács támogatásával megoldja. Mindezt a község lakossága tájékoztatására mondtuk el. Lássák, tudják, érezzék: a tanács és a Vállalat keresi problémájuk átmeneti és végleges megoldását. Ennek tudata bizonyosan türelmes várakozásukban valamennyi- üket megerősíti. D. K. Kapacitáskihasználás a könnyűiparban
