Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

NÉPÚJSÁG «► 1986. augusztus 26., kedd „Lesz ez még a városok büszkesége” Még egyszer az Élővíz-csatornáról A nyár elején egy Békés megyei filmforgatás kapcsán ri­portban számoltunk be azokról a nem éppen lélekemelő je­lenségekről, amelyekkel az Élővíz-csatorna partján lakók akarva-akaratlanul kénytelenek együtt élni. A Három város Élővíz(?)-csatornája című írás megjelenése óta a televízió Ablak című műsora is foglalkozott az üggyel, közben nem egy olyan fejlemény is történt, amelyről kötelességünknek érezzük tájékoztatni olvasóinkat. KÉPERNYŐ Néptáncgála A világ minden kincséért sem szalasztottam volna el szerdán délelőtt az úttörő népzenei és néptáncgála közve­títését az Erkel Színházból. Az ok egyszerű: a békéscsabai Rábai együttesről is készült felvétel, ráadásul rémlett, hogy nagy sikerrel mutatkoztak be a gyermek zenészek és táncosok e rangos seregszemléjén, mi több, a pálmát is ők hozták el. Pedig nem volt könnyű dolguk, ez a szerdai, időcsúszás miatt lerövidített műsorból is kitűnt. Folklórhagyománya­ink továbbélésében joggal Bízhatunk, előadásukat végig­nézve. Miközben az ország legkülönbözőbb területéről ér­kezett gyerekek produkciójában gyönyörködtem, s öröm­mel nyugtáztam, hogy több együttes szűkebb hazája nép­táncaiból adott ízelítőt, volt időm elgondolkozni azon is, hogy mit kapnak ők, ezek a lelkes csöppségek fáradozá­sukért? Mit kapnak azért, hogy ilyen zsenge korban is el­kötelezetten, teljes odaadással áldoznak a népművészet, a hagyományápolás oltárán? Fejlődik mozgáskultúrájuk, fo­gékonyakká válnak a szép, az értékes hagyományok iránt. Olyan közösségekben cseperednek fel, amely egy közös, nemes cél érdekében kovácsolódott össze, ezért él és dol­gozik. A kemény próbák során fejlődik állóképességük, megtanulnak másokért lemondani . .. II popvilágról Persze, akadnak fiatalok jócskán, akik nem a népzene, hanem a beat iránt érdeklődnek. Számukra két műsort is készít a televízió. Igen, a Sárga tengeralattjáró című pop­zenei magazinra és a Zenebutikra gondolok, bár ez utóbbi nemcsak a könnyű műfaj kedvelőinek készül. Most idő­ben is csaknem találkozott e két műsor, így óhatatlanul együtt kell beszélnünk róla. Az első, melyet csütörtök délután láthattunk, még csak szárnypróbálgatás. A sárga tengeralattjáró most másodszor „merült meg” a televízió vizeiben. A fiatalos könnyedség, mely a műsor alaphangu­lata lenne, még kissé erőltetett, ám már így is sokat ígérő. A Zenebutik vasárnap az ötvenedik adásához érkezett. Juhász Előd műsora hozzám — lehet, hogy egyedül va­gyok ezzel a véleménnyel! — közelebb áll. Megfontoltabb, alaposabb, kevesebbet „markol” ... Mindenesetre ha némi kritikai hangvételt is megütnének e műsorokban, ha nemcsak megmutatkoznának, de meg is méretnének a ha­zai, s nemcsak a hazai könnyűzenei együttesek, énekesek, talán érdekesebbek, hasznosabbak lennének a tv előtt töl­tött percek. Mert miért ne mondhatna szakember véle­ményt egy újonnan megjelent lemezről? (Nagy tömegek ízlését fejlesztve ezzel.) Vagy miért ne foglalkoznának azokkal a viharokkal, melyek egy-egy menő együttes ér- keztekor, a jegyvásárlás körül törnek ki... „Egy hétvége Bécsben” Még mindig a könnyű műfajnál maradva. Péntek este szórakoztató magazint láthattunk' a televízió 1-es műsorá­ban, Egy hétvége Bécsben címmel. A két műsorvezető, Heltai András — akinek e műsorban új arcát ismerhettük meg — és Ferkai Tamás az osztrák fővároson kalauzolt végig minket. „A műsor azt kívánja érzékeltetni, min, hol és hogyan szórakoznak a bécsiek” — ígérte a rádióúj­ság, ám ennél többet kaptunk. Láthattuk, hogy a mi szerzőink, előadóművészeink is részt vesznek e szórakoz­tatásban, s többet kaptunk azzal is, hogy magunk is kel­lemes perceket szerezhettünk e műsor megtekintésé­vel ... Az előző észrevétel, mármint a „mieink” sikere büszkeséggel töltött el, az viszont elgondolkoztatott más­nap, A látta-e már Budapestet.'.. című műsor közben: manapság miért nem születnek hasonló slágerek? Elavult lenne a téma? Remélem, nem erről van szó! a. Murányi Miklóssal, Békés Megye Tanácsa elnökhelyet­tesével, Pálinkás Lajossal, a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság igazgatóhelyettes fő­mérnökével, Boross László­val, a megyei tanács termé­szet- és környezetvédelmi titkárával és Csepregi Pál­lal, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának főelő­adójával beszélgettünk — a jövőről. Mindezt annak tük­rében, hogy .a kormányzat elképzelései szerint megyénk környezetvédelmi mintame­gyévé válhat a következő években. Elég csak ránézni ha­zánk vízrajzi és domborzati térképére ahhoz, hogy tisz­tában legyünk vele: me­gyénkben a folyóvizek jó­szerével minden vonatkozás­ban meghatározóak. S ha nagyítónk Gyula—Békéscsa­ba—Békés környékére köze­lít, akkor a térkép láttán túl is rádöbbenhetünk: az ezeken a városokon átfolyó ún. Élővíz-csatorna múltja, jelene, jövője nemcsak víz­ügyi szempontokból, de köz- érzetileg.is meghatározó; a három város mintegy száz­ezer lakójának mindennap­jait szépítik vagy keserítik meg. Gyula alatt viszonylag tiszta víz kerül a csatorná­ba a Körösből, amelyet — így tudja ezt mindenki — az első város határa alatt és a megyeszékhelyen szeny- nyeznek el annyira, hogy az­tán szennykanálisként ke­rüljön be Békésre, majd visz- sza „anyafolyójába”. Szeptemberben azonban valami megváltozik. Ekkor kezdi el működését az a szennyvíztisztító mű, ame­lyet több mint 300 millió fo­rintos költséggel Békéscsa­bán, a Kisréten építettek föl. A szakemberek szerint innen tisztább víz folyik majd a csatornába, mint amilyen Gyula alatt a Kö­rösből. Gyakorlatilag min­den, a városi hálózatba be­kötött csatorna szennye ide érkezik. Jelenleg ez napi 18 ezer köbméternyi, s a mű 28 ezerre tervezett. A különbö­ző tisztító fokozatok minden olyan káros anyagot kiszűr­nek majd a szennyvízből, amely az élő környezetre ár­talmas lehet. A megyeszékhelyen két olyan üzem is van, amely­nek szennyvize korábban mérgezte a csatornát. A kö­töttárugyár saját előtisztító- ja — amelyet állami hozzá­járulással, de jelentős ma­gánerőből 45 millióért épí­tettek meg — az idén kezdi meg működését, a Kner Nyomdáé pedig már koráb­ban belépett, működik. Az üzemi előtisztítás után a vá­rosi hálózatba kerül a szennyvíz. Békés város lakói „átkuk” zömét a csabai konzervgyár­ra szórják. Tény, hogy az élelmiszer-ipari nagyüzem­ben feldolgozott gyümölcsök és zöldségek mosóvize való­ban „simán” kerül az Élő­víz-csatornába. Ezzel együtt — a lemosott növényvédő szerekkel együtt — nem ke­vés szerves, néhány kilomé­teren belül már bomló anyag is a csatornába jut... A tel­jességhez azonban az is hoz­zátartozik, hogy mivel Bé­késnek nincs saját szenny­víztisztító telepe, a város szennye föld alatti vezetéken a Kettős-Körösbe kerül. A város ebben a tervidőszak­ban nem tervezi ennek a kérdésnek a megoldását. Nézzük az érem másik ol­dalát: a csatornahálózat ki­építettsége szempontjából megyénk az egyik legel­maradottabb. Amikor or­szágosan megkezdődött a csatornahálózatok kiépíté­se, Békés megyének más gondjai voltak. S mert a szennyvízelvezetés több­szörösét teszi ki a vízellá­tásnak, ennek következtében alakulhatott ki az Élővíz­csatorna sorsához hasonló helyzet.* Ma egy kilométer csatorna megépítése (figyelembe véve az igen nagy hátrányt je­lentő geológiai adottságo­kat) 2-3 millió forint. A meg­oldás ma: ha nem lehet nö­velni a központi támogatás mértékét, aligha javul me­gyénk szennyvíz-csatorná­zottsága ! Mindebből következik, hogy. még ma is több válla­lat, intézmény szennyezi az Élővíz-csatornát. A gyulai Várfürdő minden alkalommal ide engedi a medencék „el­használt” termálvizét, a bé­késcsabai strand ma már csupán csak az uszodából ki­kerülő szennyes vizet. Ez utóbbi sem veszélytelen, mi­vel a vízforgatás következté­ben az klórral „dúsított”. A városok úgynevezett csapa­dékvizei fs az árkokból az Élővíz-csatornába folyhat­nak. Az illetékes vízügyi ha­tóság a következő év elejére befejezi azt a vizsgálatát, amely hivatott megállapíta­ni : ezek a vizek valóban csak a csapadékvíz elvezeté­sét szolgálják. Persze, ezzel a belvízzel együtt a városi útburkolatok szennye, a me­zőgazdasági földtáblákon al­kalmazott műtrágyák és vegyszerek mindenképpen bemosódnak a vizekbe, s azokon keresztül az Élővíz­csatornába kerülnek. Ez a szennyezés pedig megfogha­tatlan ... (A csatorna leg­fontosabb funkciója a bel­vízelvezetés ; mintegy száz­ezer hektárnyi terület csa­padékvize kerül bele.) Szeptemberben tehát rajtol a tisztítómű. Hogy a legál­datlanabb helyzetben lévő Békésen is érezhessék hatá­sát, ahhoz a csatorna teljes hosszán végrehajtott meder­kotrásra is szükség van. Ilyet legutoljára 1963-ban végeztek. Akkor még vi­szonylag könnyű volt a hely­zet, hiszen a felszedett isza­pot a meder két oldalán szét lehetett teríteni. Ma már — egyrészt a szennyezettség, másrészt a maximálisra emelt mederfal miatt — ezt nem lehet megtenni. Ezt is figyelembe véve az Élővíz­csatorna kotrásának költsége több száz millió(!) forintos nagyságrendű lesz. A feladat nehézségére egy példa: ha­zánk nem rendelkezik olyan berendezéssel, amellyel a kotrás megoldható lenne; valamelyik nyugati ország­ból vásárolni vagy bérelni kell majd ilyet. „Ha azt vesszük, hogy Bé­kés megyében egyszer és mindenkorra biztosítani kell az árvízvédelmet, akkor az Élővíz-csatorna helyzete csak másod-többed rendű. A kör­nyezetvédelmi mintamegyévé válás folyamatának szerve­zőmunkájában is kitűnt, hogy jelentős erőtartalékok vannak például ennek a rég­óta vajúdó kérdésnek a megoldására. Meggyőződé­sem, hogy az Élővíz-csatorna lesz még a városok büszke­sége!” — fogalmazott a me­gyei tanács elnökhelyettese. Az úgynevezett „mintame- gyeprogram” különben szep­temberben kerül meghirde­tésre. Megyénk vezetői sze­rint ennek végrehajtásában a hivatalnak csupán a vég­rehajtás segítésében, s most a szervezés megindításában van feladata. Jószerével minden, tenni tudó intéz­mény, vállalat, sőt: magán- személy felsorakozott a kö­zös ügy mellett. Azt sem kell azonban elfelejteni, hogy ez a program hosszú távra szól: az évtizedek óta húzódó-ha­logatódó bajokat, gondokat képtelenség lenne egy-két esztendő alatt megoldani. Mindezek súlyát, fontossá­gát jelzi, hogy az Ország- gyűlés Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága Straub F. Brúnó akadémikus elnökletével júliusban me­gyénkben tartotta kihelyezett ülését. A bizottság döntése szerint megyénk vezetői 1987 végén kötelesek el- és beszá­molni az addig végzett mun­káról. Ennek része — ha ki­csiny is — a csatorna sor­sa ... S amíg minden állami, szakügyi és más jellegű aka­rat közös akarattá nem egye­sül, addig is több, egyelőre átmenetinek ítélt megoldás akad. Ilyen, hogy a megyei víz- és csatornamű-vállalat a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tósággal közösen (ez utóbbi nagyvállalat különben évről évre nem egyszer erejét meg­haladó módon dolgozik a csatorna megmaradásáért, az állapotok javításáért!) évi sok millió forintot áldoz a mesterséges átfolyatásra, a vízáramlás meggyorsítására. De hiába áldoznak tíz- és százmilliókat, akár milliárdokat is az Élővíz­csatorna rehabilitációjára, ha a városi csatornaszakaszokat a lakosság szeméttárolónak, gyűjtőnek használja! Most is és az operatív munka beindulása után is számítanak a lakosság se­gítségére. Az Élővíz-csatorna jövője elképzelhetetlen a csabaiak, gyulaiak, békésiek tevékeny támogatása nélkül. Nemesi László A RAVASZ IKREK Egy országúti rablótáma­dás miatt az angliai bíróság Oxfordban felelősségre vont egy vádlottat, akiben a ká­rosult határozottan felis­merte a tettest, habár az ta­gadta, hogy bármi köze is lenne a rabláshoz. Míg az esküdtek tanácskoztak, a bí­róság elé lépett egy férfi, aki azt állította, ő a tettes. Valóban úgy hasonlított a vádlottra, mint egyik tojás a másikra. A jövevény állí­totta, azt remélte, hogy a vádlottnak sikerül majd ár­tatlanságát bebizonyítania, de miután megtudta, hogy esetleg halálbüntetés vár rá, lelkiismeretfurdalása tá­madt, és ezért jelentkezett a bíróságon, hogy megmentse az ártatlan vádlottat. A ká­rosult csak ámult-bámult, mert nem tudta, hogy a ket­tő közül melyik a rabló. Kiderült, hogy voltakép­pen ikertestvérekről van szó, s erre az első vádlottat felmentették. Az ikertestvér pedig, aki utóbb jelent meg a bíróságon, bebizo­nyította, hogy a tett elkö­vetésének idején egészen máshol tartózkodót, tehát nem lehetett ő a bűnös. Akkor voltaképpen ki a bűnös? — Az, akit előzőleg vádotlak, de utóbb felmen­tettek, s az egész komédia egy „ügyes prókátori ra­vaszság” volt — s fgy a „nesze semmi fogd meg jól” alapján az ügy állítólag el is sikkadt. EGYÉB TÉVEDÉSEK KÖVETKEZTÉBEN HOZOTT TÉVES ÍTÉLETEK A legendák körébe tarto­zik az az eset, amikor egy szegény szolgálót azzal vá­doltak, hogy ellopta úrnője értékes ékszerét. Az úrnő emeletes palotájában, abban a lakosztályban, amelyben a hercegnő az ékszereit tartot­ta, a leányon kívül senkinek sem volt bejárása, tehát csak ő lophatta el az ék­szert, amit a szolgáló holmi­jai között nem találtak meg, s nem is akadtak a nyomá­ra. Végül is a középkori vallatási módszerek hatásá­ra a leány „bevallotta”, hogy ellopta az ékszert. Sen­ki sem törődött azzal, hova is tehette, illetve rejthette el. A formát betartották, a „bűnös bevallotta” tettét, a leányt kivégezték. Bizonyos idő múlva a kas­tély parkját újrarendezték, és egy kivágott fán, a szarkafészekben megtalálták az ékszert, amely miatt a szegény leánynak ártatlanul meg kellett halnia. Köztu­domású, hogy bizonyos ma­darak, így a szarka is, el­lopják a fényes tárgyakat, és a fészkükben rejtik el. Ha erre előbb gondolt vol­na valaki, a szegény leány­nak nem kellett volna meg­halnia. Ezt a motívumot dolgozta fel Rossini a Gázzá Ladra (a Tolvaj szarka)) című ope­rájában. A furcsaságok közé tar­tozik a következő eset is, s ilyeneket a Pitaval által szerkesztett Híres jogese­tek című kötet is tartalmaz, amelyeknek nem voltak tragikus következményei, mert senkit sem ítélt el ár­tatlanul a bíróság, de igen humorosak voltak, s azért is érdemelnek említést. Ez alkalommal előre kell bocsátani egy adomát, amit a háború előtt meséltek, s Budapesti művészeti heteken Az idén is igényes és gazdag program várja az ér­deklődőket a budapesti mű­vészeti heteken, amelyet szeptember 25. és november 2. között rendeznek meg. Az immár hagyományos őszi kulturális seregszemle ese­ménysorozatai átfogó képet adnak elsősorban a főváros kulturális életéről, repre­zentálják a különböző mű­vészeti ágak fejlődését, eredményeit, és bepillantást nyújtanak a megyék, illetve más országok művészetébe is. A szervezők — a Főváro­si Tanács, a Budapesti Mű­vészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok Igazgatósága a társintézményekkel közre­működve — arra töreked­tek az idén is, hogy élvonal­beli művészeket, együttese­ket szerepeltessenek eze­ken az eseményeken, és olyan külföldi művészeket hívjanak meg, akiket a ma­gyar közönség szívesen lát viszont, illetve, hogy megis­mertessék az érdeklődőket a kortárs művészet jeles alko- tásalhak képviselőivel. A budapesti művészeti hetek, és egyben a budapesti zenei hetek nyitánya szep­tember 25-én, a Budapest Kongresszusi Központban, a Magyar Állami Hangver­senyzenekar koncertje lesz. Motor- kerékpárok rendkívül olcsó áron! — Jawa luxus 350 cm5 7500 Ft-tal olcsóbban, 25 400 helyett 17 900 Ft — Jawa Standard 7000 Ft-tal olcsóbban, 23 900 helyett 16 900 Ft — Jawa oldalkocsis 9600 Ft-tal olcsóbban, 32 300 helyett 22 700 Ft — ETZ Luxus 250 cm3 8900 Ft-tal olcsóbban, 29 900 helyett 21 000 Ft — ETZ Standard 250 cm3 7900 Ft-tal olcsóbban, 26 600 helyett 18 700 Ft — Riga moped 2180 Ft-tal olcsóbban, 5460 helyett 3280 Ft, az UNIVERZÁL ÁRUHÁZ második emeleti műszaki osztályán, amíg a készlet tart! Dr. Kovács Károly Hz akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents