Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

1986, augusztus 23.. szombat CSALAD II meddő házasság Magyarországon jelenleg, be­csült adatok szerint a há­zasság, együtt­élés tíz—tizenöt százaléka aka­ratlanul gyer­mektelen, med­dő. Gyakorisá­ga az utóbbi időben emelkedett, mely mi­att mint speciális szakmai probléma társadalmi jelentő­ségűvé is vált. Az állapot kedvezőtlen alakulása számos tényező eredménye: a hor­montartalmú fogamzásgátló tabletták széles körű alkal­mazása, a művi terhesség­megszakítások késői szövőd­ményei, a civilizációs-urba­nizációs fejlődés, az egész­ségkultúra emelkedése. Meddő a házasság akkor, ha fogamzásgátlást nem al­kalmazva, kétéves rendszeres szexuális élet mellett nem következik be terhesség. Oka 40 százalékban a női, 40 szá­zalékban a férfi, 20 százalék­ban együttes, mindkét félben fellelhető hiba, amely lehet a nemzőszervben, illetve an­nak működését irányító, be­folyásoló másik szerv felépí­tésében vagy működésében. A hiba lehet végleges álla­pot, gyógyítható és látszóla­gos is. .A nő meddőségében közel azonos arányban szerepel ok­ként az anatómiai és a mű­ködésbeli hiba. A gyógyítás — gyógyulás — szempontjá­ból reményt keltőbb a mű­ködési zava'r, de bizonyos, enyhébb másodlagos organi­kus eltérések helyreállító műtéttel gyógyíthatók. Az anatómiai eltérés leggyak­rabban a petevezető valami­lyen gyulladás következtében kialakult szűkülete, megtöré­se vagy lezáródása. A gyako­ri működési hiba a petefé­szek petesejttermelő felada­tának az elmaradása. A korán megkezdett érze­lem — értelem — és kölcsö­nös felelősségvállalás nélküli, gyakori partnerváltó szexuá­lis élet. A hüvely- és méh­nyakváladékban olyan ondó- sejtellenes anyagok is kép­ződhetnek, amelyek majd a kívánt gyermek leendő apjá­nak ondósejtjeit is bénítják, ezzel a megtermékenyülést megakadályozzák. A férfi termékenyítőképes­ségének csökkenése vagy hiá­nya két fontosabb ok miatt jelentkezhet. Az egyik az on­dósejtképzés elégtelensége, a másik a kivezető csatorna- rendszer szűkülete(i), illetve elzáródása; elhúzódó gyulla­dása következtében a kór­okozó, vagy a gyulladás ter­mékének spermakárosító ha­tása. Csekély számban elő­fordul még a nemi szervek fejlődési rendellenessége is. A férfi meddőségét okozhat­ják még különböző eredetű potenciazavarok, melyek ide­gi, lelki, vagy más szervi betegség, gyógyszerek, vegy­szerek, élvezeti szerek mér­téktelen fogyasztása követ­keztében alakulnak ki, de a túl gyakori szexuális érint­kezés —, orgazmushajszo­lás, szellemi-fizikai túlter­heltség is eredményezheti. A meddő házasságok egy­ötödében a nőben és férfi­ben egyaránt található vala­milyen eredetű, fokú állapot­hiba, mely lehet látszólagos is (pl. a fogamzás optimális időpontja ismeretének a hiá­nya, vagy a közösülés zava­rai). A meddőség tényének le­hetősége vagy megállapítása a házastársakat ne a türel­metlenséghez, az ön- és társ- vádláshoz, hanem a megfele­lő szakemberhez vezesse, mert ma a gyermektelensé- gek igen nagy hányadában van lehetőség a sikeres keze­lésre 1 Dr. Szabó József BÜRKDCSOLáS Polcrendszer növényeknek Körbe üvegezett verandán, nagy, szinte földig érő panorámaablakok mellett mutatós és kitűnő helyet biztosíthatunk a növények­nek az ábra szerinti beépített polcrendszer kialakításával. A függőleges tartóelemek kö­zött vastag üveglapokon állnak a cserepes növények, így nem veszik el a helyiségtől a világosságot. A szobanövények többsége normális nap­pali fényt igényel. A nedvdús és virágzó, vagy trópusi jellegű növényeknek ezzel szemben kifejezetten sok fényre van szük­ségük. Sokan kedvelik a kaktuszokat. Igaz, hogy szúrósak, ezt azonban feledteti számtalan válfajuk különleges formáival és csodálatos színű és szép virágaival. Szeretik a fényt, a világosságot, jól tűrik a meleget, a fűtött szobát is. Ha a bemutatott virágállvány polcait üvegből tervezzük, arra ügyeljünk, hogy raj­tuk csak kisebb, könnyebb cserepes növé­nyek álljanak. B. K. Mit csináljak? Hetvenöt évesen került kórházba. Amikor megtudta, hogy gégerákja van, nem hiszté- riázott, nem csinált jelenetet. Rezignálton, majdhogynem egykedvűen fogadta a hírt. Beletörődött, bár nemigen értette, miért sújtja éppen öt ez a betegség, hiszen soha egyetlen szál cigarettát sem szívott. „Éltem már eleget, szépet, jót, rosszat’’ — fogadta kétségbeesett fiát. A fiú csak nézte anyja elgyötört, lesová­nyodott arcát. Tudta, hogy másnap ráütik, s hogy neki hosszabb időre külföldi kikülde­tésbe kell utaznia. Nincs, aki majd ápolja, ha hazakerül a kórházból. Éppen ezért fogadta örömmel, amikor az egyik nővér félrehívta: — A néni mesélte, hogy ön milyen el­foglalt ... Meg azt is, hogy fent a hegyen van egy kis háza egy szép telekkel. A kö­zeli kisvárosban lakik egy barátnőm, ő szí­vesen kötne eltartási szerződést a nénivel. Gondozná a házért, a telekért, jól bánna vele. Valamikor ő is ápolónő volt... És hát a néni ugye már 75 éves, és most, hogy... Itt ütötte szíven a szó a férfit. Tudta, hogy 75 éves az édesanyja, de mégis ... Tudta azt is, hogy ez a nő reálisan gon­dolkodik, de mégis ... És tudta azt is, hogy mint elvált, állandóan vidékre, gyakran külföldre járó férfiembernek nemigen van más megoldása. — Köszönöm, majd megbeszélem az édes­anyámmal — felelte. — A néni tulajdonképpen már bele is egyezett. Csak a maga áldását várja. A ba­rátnőm már meg is látogatta két nappal ez­előtt. Szimpatikusak voltak egymásnak. — Rendben, akkor áldásom rá — sóhaj­tott a férfi valamiféle megkönnyebbüléssel a hangjában. Mire visszatért külföldi kiküldetéséből, édesanyja túlesett a műtéten, és a szerző­dést aláírták. A néni kimosdatva, sápadtan üldögélt el­tartója lakásának kisebbik szobájában. Örömmel fogadta fiát, megköszönte az aján­dékot, s úgy látszott, elégedett a sorsával: — Jó asszony ez a Bözsi — mondta. — Látod, még azt is megengedte, hogy a ku­tyám idehozzam. Rendesen főz, jól is. Meg­ígérte, felvisz a hegyre, ha egy kicsit meg­erősödöm. Múltak a hónapok. A férfi hol ritkábban, hol sűrűbben látogatta anyját. Ö meg hol több, hol kevesebb pénzt, de minden alka­lommal pénzt kért a fiától. A férfi csodál­kozott, miért nem elég a nyugdíja, hiszen ezelőtt mindig elég volt, még ő adott belőle. Az eltartó asszony fia az egyik alkalom­mal új órájával dicsekedett, máskor meg azzal, hogy micsoda távirányítós autóval lepte őt meg Mária néni, pedig nem is volt születésnapja. Bözsi karján is egy új, eddig nem látott arany karkötő csillogott... Nem szólt. Várt. Anyja egyre sápadtabban, egyre nyugtala­nabbul fogadta. — Nem arról volt szó, hogy felmentek a hegyre? — kérdezte a fiú. — A tiszta, jó levegő .biztosan jót tenne. Két éve ülsz eb­ben a szobában, mikor ott a házad. Vagy a hegyen nem tudna ellátni Bözsi? — kér­dezte anyját. Az öregasszony teljesen magába roskadt. Hallgatott. Látszott, mondaná is, meg nem is, mi bántja. Fia nem sürgette. Egyszercsak, egy mély sóhaj után az asz- szony halkan elkezdte: — Felvitt a Bözsi a hegyre, bár ne vitt volna! Tudod, hogy néz ki az én gyönyörű kertem? Két év alatt egy fűszálat sem tet­tek odébb, minden gazos, a gyümölcsfák tetvesek, molyosak: Az én gyönyörű rózsá­im! Mivé lettek? Rossz rájuk nézni. Ez a Bözsi ígért fűt-fát. Hogy majd művelik a kertet, hogy veteményeznek, hogy milyen jól jön majd a konyhára, ami ott megterem. A gyümölcsöt sem szedték le, azt is csak a madarak eszik. S amikor kérdeztem, hogy mi van a kerttel, mindig azt felelték: rendben van, szép, jól terem. Még borsót is hoztak, meg cseresznyét, hogy a kertből való, de nekem valahogy gyanús volt. Az én cseresznyém nem ez a fajta. De azt hittem, megöreged­tem, már erre is rosszul emlékszem. Én, bo­lond öregasszony, hittem neki, meg akartam hálálni a jóságukat. A gyereknek is, az asz- szonynak is mindig dugtam pénzt, akár volt valami ünnepük, akár nem. Karácsony­kor is odaadtam az egész nyugdíjam, vásá­rolják el, legyen szép ünnepük. A férfi közbe akart szólni, de az öregasz- szonyból most már ömlött a szó: — Vérszemet kaptak, tudod, kisfiam, vér­szemet. Aztán már kértek is: „Mária néni, láttam egy csodás csizmát, úgy szeretném megvenni, de most nincs rá pénzem. Adjon már kölcsön, majd fizetéskor megadom.” Soha nem adta meg. Egyszer azt is észre­vettem, hogy amíg a fürdőszobában voltam, Bözsi kinyitotta a fiókot, ahol a pénzemet tartom. Igencsak elszégyellte magát, amikor beléptem. Hebegett, hogy csak a port akarta letörölni, s hogy nem volt a fiók rendesen becsukva. Tudod, kisfiam, én is elszégyell­tem magam, hogy talán igaztalanul gyanú­sítom. Bözsi kiment, én meg este benyúltam a fiókba. Tudom, hogy volt ott külön öt­száz forint. A te születésnapodra tettem fél­re, és most nem volt ott a pénz. Szóltam Bözsinek. Elmondott mindenféle szenilis vénasszonynak, aki dugdossa a pén­zét, aztán már maga sem tudja, hová tette. És azóta már nem főz rám úgy. ahogy az­előtt csinálta, nem törődik velem. Az ágy­neműt a múltkor kézzel mostam ki, mert második hónapja nem adott tisztát. Elhallgatott. Hallgatott a fia is. Mit mond­jon? Tehetetlennek, tanácstalannak érezte magát. Szerette volna azonnal felbontani a szerződést, de hát azt nemigen fogadják el indoknak, hogy a gyümölcsöt nem szedi le a fáról az eltartó, hogy rosszabbul főz, mint régebben, hogy elfelejt tiszta ágyneműt ad­ni. Talán az ötszáz forint? De azt hogyan bizonyítsa? Mély sóhajtással ismét az anyja szólalt meg: — Tudod, fiam, mi a baj? Rájöttem ám! Az, hogy sokat éltem. Hogy már több, mint két éve volt a műtétem. Hogy más ebbe ha­marabb belehal. Hogy Bözsiék is ezt hitték, és most haragszanak rám. — De hát, kisfiam, mondd, mit csinál­jak? ... Ősz Katalin GYEREKEKNE Orosz népmese Nem olyan fekete az ördög... Élt, éldegélt egy vénséges-vén nagyanyó, kacagó kis uno­kája, káráló tyúkocskája, s egy lyukban lakó kisegér. Együtt jártak vízért a kútra. A nagyanyó vödre jó nagy volt, az unokájáé kisebb, a tyúkocskáé uborkányi, az egér­kéé — gyűszűnyi. A nagyanyó a kútról hordta a vizet, unokája a vályúból, a tyúkocska a tócsából, az egérke a kismalac lábnyomából... Hátuk mögött csirrent-csurrant a víz ... A nagyanyó után: pli-i-itty, pla-a-atty: az unoka után: plitty, platty! A tyú­kocska után: plitty-plitty, platty-platty! Az egérke után: plitty-plitty-plitty! Platty-platty-platty! Egyik alkalommal is elindultak vízért. Vizet mertek, s el­indultak haza, a kerten át. A kertben almafa nőtt, rajta almák csüngtek. Az almafa alatt egy nyulacska ült. Hirtelen szél kerekedett, az almafa meghajlott, s puff! — az almák egyenesen a nyúl fejere pottyantak. A nyúl ijedtében egyenesen a vízhordok laba elé ugrott. Megijedtek mindannyian; eldobták vödreiket, futni kezd­tek. hazáig meg sem álltak. Nagyanyó a padra huppant, unokája a nagyanyjához bújt, a tyúkocska a kemencére szállt, a kisegér a kemencepadka alá bújt. Nagyanyó jajveszékelt: „Jaj! A medve majd halálra tapo­sott!” Az unoka sírt: „öreganyám, egy szörnyű farkas majd­nem rám ugrott!" A tyúkocska a kemencén kotkodácsolt: „Kot-kot-kot! A róka épp hogy el nem kapott!” A kisegér a padka alól cincogott: „Micsoda bajszos, nagy kandúr volt! A félelemtől reszketek!” A nyulacska az erdőbe futott és a bokor alá lapulva így szólt: „Micsoda rettenet! Négy vadász, egy-egy kutyával kergetett! Szerencsém, hogy megúsztam!” Jól mondják tehát: „Nem olyan fekete az ördög, amilyen­re festik!” Vagyis: az ijedtségnek nagyok a szemei — ami nincs, azt is látják. Fordította: Baraté Rozália Nyári finomságok MÁLNASZÖRP Hozzávalók: 1 kg málna, 75 dkg cukor. Az érett málnát összenyom­kodjuk, és porcelán-, vagy üvegedényben egy hétig meleg helyen tartjuk (nem napon!). Vászonzacskón átszűrjük, ki­nyomni nem szabad, hagyjuk lecsepegni. Akkor hozzáadjuk a 75 dkg cukrot, és 10 percig for­raljuk, közben a habját le­szedjük. Üvegekbe töltjük, le­kötözzük és gőzöljük. RIBIZLIDZSEM Hozzávalók: 1 kg ribizli. 1/2 kg cukor, szalicil. A ribizlit megmossuk, szárá­ról leszedjük és áttörjük. Levét 20—25 percig főzzük, a léhez hozzáadjuk a cukrot. Addig főzzük a cukorral, mig a hab­ját el nem fövi teljesen. Tisz­ta üvegekbe töltjük, szalicilt rakunk bele (minden üveg te­tejére egy késhegynyit), leköt­jük és gőzöljük. GYÜMÖLCSFAGYLALT Hozzávalók: bármilyen gyü­mölcspépből 4 dl, 8 dkg cukor, 2 db citrom leve. Négy dl vizet a cukorral és citromlével felfőzünk, ha ki­hűlt, hozzáadjuk a gyümölcs­pépet, formákba öntjük és fagyasztjuk. VANÍLIAFAGYLALT Hozzávalók: 2 pohár tejszín (2.5 dl), 2 db tojás, 15 dkg cu­kor, 1 rűd vanília. A két tojást habosra kever­jük, hozzáadjuk a tejszínt, a cukrot, és a feldarabolt vani- liarudat. Állandó keverés mel­lett felfőzzük, majd a tűzről levéve tovább keverjük, míg teljesen lehűl. Szitán átpaszí­rozzuk, fagylaltos poharakban fagyasztjuk. Moravcsik Miklós Kezdőknek: halak az uborkásüvegben Gyerekek! Elhiszitek-e, hogy lehet tartani díszhala­kat akár egy ötliteres ubor­kásüvegben is? Mi kell hozzá? Egy kiforrázott üveg, né­mi alaposan kimosott sóder vagy folyami homok és pár szál vízinövény. Av sódert úgy kell kimosni, hogy sem­miféle szennyeződés ne ma­radjon benne! Ebből tegye­tek az üveg aljára 3—5 cm vastagságban, hogy a növé­nyeket legyen mibe ültetni. Egyszerű növényeket válasz- szatok: ilyen a sás (vaíizné- ria) vagy a tóalma (ludvi- gia). A halak közül a vi­szonylag igénytelen arany­halat, páncélosharcsát és az elevenszülőket (guppi, plat- ti) ajánlom. Aki nem elégszik meg az uborkásüveggel, az megpró­bálkozhat egy ragasztott ak­várium berendezésével is. Ez már komolyabb feladat, hiszen nemcsak többe ke­rül, de több gondozást is igényel. Biológiai ismeretei­tek alapján tudjátok, hogy a vízinövények is, a száraz­földiekhez hasonlóan, oxi­gént termelnek, amelyet az­tán életműködésükhöz az állatok használnak fel. Igen ám, de csak nappal terme­lik az élet fenntartásához alapvető fontosságú gázt a növények! Éjszaka azok is oxigénfogyasztók. így nem­csak a halakkal túlnépesí­tett, hanem a túlnövénye- zett akváriumban is fellép az oxigénhiány! Egy 50—60 literes akvári­umhoz már célszerű besze­rezni levegőztető készüléket és egyet a kapható sokféle szűrő közül is. Ezek a víz oxigéntartalmának növelését és a víz szűrését végzik. Az akvárium vizét nem szabad gyakran és (vagy) teljesen lecserélni, egyszer­re csupán a harmadrészét, azt is legfeljebb hetente. A gyakori teljes vízcsere a ha­lak és növények teljes pusz­tulását okozhatják. A víz tisztasága a szűrő segítségé­vel tartható fenn. Házilag is készíthető a talajszűrő. Ennek és más hasonló szű­rőnek a házilagos kivitelezé­sét az ÉLÖSAROK rovat korábbi számaiban már kö­zöltük. A legjobb az lenne, ha mindennap élő eleséget ad­nánk halainknak. Ez lehet a kereskedelemben kapható tu- bifexféreg, vagy élő vízibol­ha (daphnia, plankton). Ki­váló kirándulóprogram le­het például egy tó plankton­világának megfigyelése. A változatosság kedvéért kü­lönböző száraz eleségekkel is etethetünk. A lényeg: mindig csak annyit, ameny- nyit halaink azonnal el is fogyasztanak! összefoglalva: mire kell odafigyelni egy akvárium te­lepítésekor? — Az akvárium elhelye­zésére (ha túl sok a fény a zöld-, ha túl kevés, a bar­naalgák szaporodnak el; egyik sem jó!) — az akvárium talajára — az akvárium vizére (klórmentesnek kell lennie!) — a víz szűrésére — a vízinövényekre — a betelepítendő halakra — az etetésre (inkább többször keveset, mint egy­szer, de sokat!) és — a világításra (a halak­nak napi 10—12 óra fényre van szükségük; asszimiláció- disszimiláció!). Pasaréti Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents