Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23., szombat o Tankönyvvásár Augusztus végén, szeptember elején egyre több szó esik az iskolákról, a közeledő tanévkezdésről. Ilyenkor kerül napirendre a tankönyvellátás is, hiszen ahhoz, hogy a diákok szeptemberben akadálytalanul hozzáfoghassanak a tanuláshoz, a könyveknek már most az iskolákban kell lenni. Ez lenne tehát az ideális megoldás, de mint tudjuk, minden évben akadnak olyan esetek, amikor egy-egy könyv, feladatlap később érkezik, ezzel nehezítve a diákok, és persze a pedagógusok munkáját is. — Az idei év tankönyv- ellátása jobb, mint a tavalyi, hiszen a szállítmányok nagy része már az iskolákban van, a hiányzó darabok pedig az elkövetkezendő napokban, hetekben várhatóak. Nem jött még meg többek között az első osztályos matematika-munkalap, a harmadikos ének-zene- és olvasás munkafüzet, valamint az új kiadású matematikarendszerek könyve. A tankönyvek forintösszegét tekintve az egész mennyiség 15 százaléka hiányzik még a készletből, ez is mutatja, hogy milyen arányú a késés. A békéscsabai tapasztalatokról Gyeraj András, a Tevan könyvesbolt vezetője számolt be. A következő megkérdezett Erdődi Eszter, gyulai könyvesboltvezető is hasonlóan nyilatkozott. — Nálunk már május elején elkezdődik a tankönyvek megrendelése, szállítása. A készletek folyamatosan érkeznek, így könnyebb a lebonyolítás. Elmondhatom, hogy az általános iskolások könyvei közül már csak 7-8-féléből van hiány, a többit már kiszállítottuk az iskolákba. A késésben levő könyvek között szerepelnek az új kiadásúak, és a gimnáziumi fakultáció kellékei. A középiskolások könyvei egyébként később érkeztek, de jelenleg már ezek is nagyrészt itt vannak. Mindent összevetve az idei tankönyvellátás jónak mondható, reméljük, a hiányzó darabok még a héten megjönnek! Megyei körültekintésünk utolsó állomásaként a gyo- maendrődi könyvesboltból Giricz Bélánét kérdeztük. — Az idei tapasztalatokat kimondottan jónak tartom, az elmúlt évek gyakorlatához képest is. Az általános iskolai könyvek közül hiányzik néhány, de ezek között szerepelnek a teljesen új kiadásúak, így a késlekedés érthető. Nem jött még meg a képes történelmi atlasz, és az orosz—magyar szótár. Ez utóbbiak remélhetőleg a közeljövőben megérkeznek, hiszen ezek között nincs új kiadású. A három könyvesbolti szakember véleménye, úgy gondoljuk, jól tükrözi a megyei helyzetet. Az idén is, mint minden évben, vannak hiányok, de az összkép jónak mondható, hiszen javulásról mindenhol szó estt. A diákok és tanáraik tehát nyugodtan készülődhetnek: a jövő tanévben is lesz miből tanulni, tanítani. (gajdács) Napkollektoros háztartási bojler Befejezéséhez közeledik az egész éven át üzemeltethető napkollektoros háztartási bojlerek új típusának kifejlesztése a Kőszegi Műszaki és Villamosipari Szövetkezetben. A szabadalmaztatott találmányt tavaly vásárolták meg a kőszegiek, s azóta már a prototípus is sikerrel vizsgázott a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett bemérések során. A berendezés a nyári hónapokban két, egynégyzetmé- teres kollektorral naponta 120 liter 45 fokos melegvíz előállítására képes. A teljesítményt további kollektorok sorbakapcsolásával fokozni lehet. A fényben szegényebb hónapokban automatikusan elektromos hálózatról egészíti ki energiaigényét az új berendezés. A további fejlesztések célja, hogy a jövő évtől induló sorozatgyártásban olyan készülékek kerüljenek le a szerelőszalagról, melyek házilagos felszerelése sem okozhat gondot a leendő tulajdonosoknak. Az új termékkel a külföldi piacokat is igyekeznek meghódítani a kőszegiek. A szövetkezet az alig egy éve megkezdett termékszerkezetváltás során hagyományos termékeiknek már mintegy felét újakkal váltotta fel. Az a szörnyű nap Mire megtalálták... Árván maradt kiságy, labda, baba... Egy alig kezdődő kis élet ért véget. A halál mindig irtózatos. Akkor különösen az, ha tudjuk, hogy elkerülhető lett volna. Elkerülhető, mert nem természetes halál ragadott el egy kisgyermeket. * * * Azon a délelőttön is, mint máskor, mindenki a szokásos teendőit végezte. Az anyuka az ebédet készítette, a gyerekek — a 6 éves fiúcska, és a 2 és fél éves leányka — az utcán játszadoztak. Tehették ezt azért is, mert ezen az utcán szinte ember is alig jár, nemhogy jármű. Az anyuka máskor is nyugodtan engedte őket itt játszani. A szomszéd portájának ajtaja nyitva állt. A gyerekek szülei kérték, hogy így legyen, mert az építkezés miatt gyakran át kellett menniük a szomszéd területére is, építőanyagjaikat tartották ott. Mint jó szomszédokhoz illik, segítettek ebben is. Senki sem gondolt rosszra. Tragédiára főleg nem. * * * Nem sokkal a történet előtt felhőszakadás volt a környéken. Évek óta nem zúdult le annyi víz, mint akkor néhány nap alatt. Megtelt a szomszéd vízóraaknája is. Az aknában 120 centire állt a víz. Három deszka töltötte be az aknafedő szerepét. A kislány átsétált a szomszédba és ... ... a parányi éleiéből már csak másodpercek voltak hátra. * * * A világot, a mindent megismerni, tapasztalni vágyó, kíváncsi gyerek a középső deszkát elmozdította, megcsúszott, és máris összecsapott feje fölött a víz. A túlélésre semmi reménye nem volt, szinte azonnal megfulladt. Mire megtalálták — az eltűnés és a keresés között rövid idő telt el — már csak a pici holttestet emelhették ki. * * * Óhatatlanul vetődik fel a kérdés, és a felelősség! Egy alig hároméves gyermeket az örök kíváncsiság szinte állandó veszélyhelyzetbe sodor. Maga körül mindent meg akar ismerni. A tűzhöz, gyógyszerhez, ollóhoz nyúl. Az ablakon, erkélyen gondolkodás nélkül kilép. Konnektorba dugja kezét, és még vég nélkül lehetne sorolni a veszélyforrásokat. Talán mind, mind kivédhető lénne az állandó szemmel tartással. * * * Egy vízóraakna létesítésének, mint bármi más építménynek szabványban előírt követelményei vannak. Vonatkozik ez a fedlapra is, aminek legalább 30 kilósnak kellett volna lennie! Ha megtartották volna a szabályokat, ha a kislány nem megy át a szomszédba, ha nem olyan kíváncsi, ha anyuka éppen nem főz, ha... * * * Ha a teendőinkre kevesebb, a gyermekeinkre viszont sokkal több gondot, időt fordítanánk, a jövőbeli hasonló tragédiák elkerülhetők lennének. B. V. üz Orosházi Ba romfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: — vizsgázott gépészt — női segédmunkásokat — anyagraktárost (1 fő férfi) — számlázót Dinamikusan fejlődő vállalatunk jó kereseti lehetőséggel, kiemelkedő szociálpolitikai ellátással (üzemi étkeztetés, _______________ gyermekek óvodai elhelyezése, munkásszállítás) v árja a munkára jelentkezőket. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. sz. Telefon: 46/125-ös mellék. Orosháza Veszélyes szakma alkalmassági vizsgát keres A férfit nem találtam' munkahelyén. Mikor munkatársai meghallották, hogy kiről, s főleg miről akarok írni, összesúgtak, aztán egyikük ellentmondást nem tűrő hangon felcsattant: — Ide figyeljen! Ne fárasz- sza magát! Az az ember bolond. Most már a többiek is megszólaltak. Történetekkel illusztrálták közös gyanakvásukat, hogy az az ember az elmúlt évben megbomlott. Korábban sem ért sokat, de az utóbbi időkben végképp használhatatlanná, elviselhetetlenné vált. A 45 éves férfivel fél óra múlva találkoztam. Sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy otthoni élete válságba jutott, s most ráadásul — legalábbis az ő véleménye szerint — a vállalatnál is ki akarják készíteni, ezért fordult az újsághoz. Ha akartam, ha nem, kerestem rajta a lelki labilitás jeleit. Nem eredménytelenül. Később fölötteseivel is beszéltem. A történet röviden a következő: A férfi egy évtizede „benne van a kalapban”, ám többször bebizonyosodik, nem született vezetésre. Amihez hozzányúl, azt ketten sem tudják rendbehozni. Barátság ide, jó viszony oda, egyre lejjebb kerül a vállalati ranglétrán. Beosztottjai lenézik, ezt ő is érzi, s így maradék önbizalmát is feléli. Az újabb visszaminősítést (vagy talán már az útilapút) válása elodázza, ám ezután már kifejezetten kártékonnyá válik. ráadásul gyanakszik, kötekedik, csip-csup ürügyekkel elégedetlenségre szít. A vállalathoz diplomások érkeznek. Ekkor szakad át teljesen: minden haragjával, keserűségével az úi szakemberek ellen fordul, úton útfélen bizonygatja, hogy nincs rájuk szükség, csak ő ellene és a többi „kipróbált harcos” ellen veszik fel ezeket a tejfeles szájú senkiket. Ettől kezdve mindenki bolondnak tartja. Mielőtt visszaindultam, többeket megkérdeztem: — Ha ilyen tisztán látják, ez az emberi idegileg tönkrement, miért nem keresnek lehetőséget arra, hogy megfelelő kezelést ajánljanak neki? Addig kellene beszélni vele, amíg a baj nem lesz orvosolhatatlan. Furcsa válaszokat kaptam: — Ha bolond, kezeltesse magát! Csak nem fogunk egy őrültet győzködni. Mit gondol, örül majd, ha szólunk neki, hogy menjen a diliházba? Ugyanazok az emberek, akik egy lábát törő vagy ájult munkatársat gondolkodás nélkül segítenek, egy lelki sérülttel képtelenek foglalkozni. Magatartásukra gyenge mentség, hogy az illető betegségétől ők is szenvednek. Olyan ez, mintha valaki meglöki a mellette állót, az meg emiatt úgy megsértődik, hogy otthagyja a földön a magatehetetlent. Nem sokkal később elmondtam az esetet egy pszichiáternek. ő a történetben megfogalmazódó kérdésekne egy kísérlet ismertetésével válaszolt. Kutyákat arra tanítottak be, hogy megkülönböztessék egymástól a kört és az elip- szist. A formák szétválasztásáért jutalom járt. Ment is minden a maga útján, mind addig, míg az elipszis formája nem közeledett túlzottan a körhöz. A kutyák ilyenkor döntésképtelenekké váltak, s ez dühöt váltott ki belőlük, sőt, betegségeket — például fekélyt — okozott náluk. Az ember gyakorta kell, hogy szembenézzen nehéz kérdésekkel. Ha a válaszadás rendszeresen meghaladja erejét, abból nem sok jó származik. S ha valaki felelősséggel akarja megoldani a ráháruló gondokat, a visszatérő döntésképtelenség egyre jobban meggyötri. A betegség ilyen esetben elkerülhetetlen. Adódik az egyszerű kérdés: miért vállal valaki erején felüli munkát? Társadalmi megszokásaink azt diktálják, hogy az idő múlásával „vi- gvük valamire”. Ha meg már vittük, őrizzük a posztot. Visszakozni nem szokás. Az a kívülállók szemében nem arról vall, hogy az illetőnek önismerete. tartása van, azt úgy értékelik, a meghátráló tehetségtelen. így aztán, még ha rá is ébred valaki önnön menthetetlen alkalmátlanságára, a pozícióról önszántából akkor se mond le szívesen. A következmények belát- hatatlanok. Egyrészt a munkakörüket betölteni képtelen emberek nagyobb károkat okoznak egy országnak, mint a középkorban a pestisjárvány. Másrészt tönkreteszik önmagukat is. Magyarországon egy felmérés szerint a megbetegedések több mint fele lelki bajokra vezethető vissza. A pszichés eredetű (pszichoszomatikus) betegségek skálája rendkívül széles: a magas vérnyomástól a nyombél-, és gyomorfekélyen át, a hurutos elváltozásokig és az infarktusig. Hogy e betegségek eredete hányszor keresendő a munkahelyeken, az kideríthetetlen, s a munkahelyi előidézők egy idő után szétbogozhatatlanul ösz- szekeverednek a családi előzményekkel, „fertőzik” egymást, s együtt hatnak. Sokan úgy vélik, ha valaki nem „bírja a gyűrődést”, megérdemli, hiszen mért vállalta a vezetést, csak csupán felkapaszkodási szándékból, kivagyiságból? Ám az ember minél kisebb tudású, annál védtelenebb vágyaival, s az őt ajnározókkal szemben. Társadalmunknak kötelessége megoltalmaznia az egyént a bukásoktól, ezzel nemcsak az egyént, önmagát is védi. Elterjedt vélemény, hogy az egyén (vagy akár kisebb közösség) bukása nem ütközik a verseny- szellemmel, s a verseny jó dolog. Valóban az, ha egyenlő esélyűek mérik össze erejüket. De a megyei II. osztályúakat nincs értelme tartósan összeereszteni az NB I-esekkel. A vezetés szakma. Mint minden szakma, bizonyos fokig megtanulható. De csak bizonyos fokig! Hiába a leg- csodásabb továbbképzési módszer, ha valakit alkata másra „szemelt ki”. Vajon hogyan védhetnénk meg önmagunkat és a társadalmat a vezetésben (s az élet egyéb területein) a tartósan erejükön felül vállalók talmi próbálkozásaitól? Kezünkben van egy könyvtárnyi tudományos (orvosi, pszichológiai, szociológiai...) ismeret, a tönkremenetel megszámlálhatatlan variációiról. De van-e elég szakemberünk, aki megkeresi a megfelelő módszerek, tesztek, egyszerű játékos feladatok rendszerét, hogy legalább részben döntsünk az alkalmasságról, s megelőzzük jobb sorsra érdemes tízezrek életének elkerülhetetlen válságát. Ennek az alkalmassági vizsgálatnak természetesen szervesen együtt kell működnie a vezetők munkájának eddigi- néj kiárlelhetetlenebbül őszinte értékelésével. Akinek nincs labdaérzéke, az is megtanítható a foci néhány alapelemére, s meszes csonttal is lehet súlyt emel- ri. De a sportban ilyen senkinek sem jutna eszébe. Ha valóban versenyt akarunk, s valóban legnagyobb értékünk az ember, akkor a termelésben is tisztelni kell ezeket a törvényeket. Ungár Tamás Aratják a köménymagot a Kevermesi Lenin Tsz-ben. A keresett fűszernövényből az idén vetettek először, 66 hektáron Fotó: Szóké Margit
