Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

o 1986. augusztus 20., szerda NÉPÚJSÁG Faluvégi Lajos Kfnába utazott Nyitva hagyott ajtó Faluvégi Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke kedden Pekingbe utazott, ahol Szung Pingnek, a Kí­nai Államtanács tagjának, az állami tervbizottság el­nökének meghívására tesz hivatalos látogatást. A miniszterelnök-helyettes és az általa vezetett küldött­ség tárgyalásokat folytat a két ország gazdasági együtt­működése fejlesztésének le­hetőségeiről és feladatairól, valamint a központi tervező szervek közötti kapcsolatok bővítéséről. Elutazásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Zhu Ankang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. Marjai lózsef üusztráliában Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese be­fejezte ausztráliai hivatalos látogatásának első szakaszát és Sydneyből Victoria állam fővárosába, Melbourne-be utazott. Sydneyben megbe­szélést folytatott R. J. Mu- lockkal, Üjdél-Wales kor­mányának miniszterelnök­helyettesével, közlekedési miniszterrel, P. T. Cox- szal, a szövetségi állam ipa­ri, energetikai és technoló­giai miniszterével, látoga­tást tett a kereskedelmi és iparkamarában, több nagy- vállalatnál és banknál. A Minisztertanács elnökhelyet­tesének programjában részt vett Melega Tibor külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, a Magyar—Ausztrál Vegyes Bizottság magyar elnöke, va­lamint az Ausztráliában tar­tózkodó magyar vállalati ve­zetők, akik az ausztrál part­nervállalatok és - intézmé­nyek vezetőivel is tárgyal­tak. Románia Miniszter Aradról Romániában elnöki rende­lettel felmentették tisztségé­ből Vasile Bulucea közleke­dési és távközlésügyi minisz­tert. Utódja Pavel Aron — az Arad megyei pártbizott­ság eddigi első titkára — lett. TELEX ^ WASHINGTON Az Egyesült Államok és a Szovjetunió még augusztus folyamán folytatja Genfben azokat a megbeszéléseket, amelyeknek célja egy vélet­len nukleáris háború kitöré­sével kapcsolatos kockázatok csökkentése — közölte Wa­shingtonban Charles Red­man külügyminisztériumi szóvivő. • BERLIN A két német állam közöt­ti kapcsolatok fejlődésének mérlege mindenképpen ked­vező — állapították meg Erich Honeckernek és Ber- thold Beitznek, a nyugatné­met Krupp művek felügyelő­tanácsa elnökének kedden Berlinben lezajlott eszmecse­réjén. Az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke a béke megőrzésének fontosságát hangsúlyozva síkraszállt az NDK és az NSZK politikai és gazdasági vezetői közötti párbeszéd folytatása mellett. • KAIRO Avraham Tamir, Simon Peresz izraeli kormányfő ka­binetfőnöke kedden megbe­szélést folytatott Hoszni Mu­barakkal, az egyiptomi el­nök alexandriai palotájában. Tamir előkészíti Peresz és Mubarak találkozóját, amely négy év óta az első egyipto­mi—izraeli csúcstalálkozó lenne, ha létrejönne. Araki Takesi, a negyven­egy évvel ezelőtti robbanás egyik túlélője ma Hirosima polgármestere. A hozzá ha­sonlók, a hibakusák száma nem túl nagy — eleven me- mentói ők a földet fenyege­tő pusztulásnak. Araki most elsők között üdvözölte az újabb kezdeményezést, Gor­bacsov főtitkár bejelentését, hogy a Szovjetunió további hónapokra — egészen a jövő év első napjáig — meghosz- szabbítja önkéntes, egyol­dalú atomrobbantási mora­tóriumát. Az első hivatalos ameri­kai visszhangok, sajnos, nem mondhatók kedvezőknek. A Fehér Ház szóvivője kur- tán-furcsán propagandának minősítette a nagyon is va­lós szovjet lépést, s kül­ügyminisztériumi kollégája pedig újból kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nem áll érdekében a rob­bantások leállítása. Ugyan­akkor igen tekintélyes poli­tikai körök üdvözölték Wa­shingtonban is a szovjet lé­pést. így nyilatkozott a de­mokrata párt tekintélyes szenátora, Edwkard Kenne­dy is. A hétfői Gorbacsov-beszé- det nyilván alapos elemzés­nek vetik alá világszerte. A nyilatkozat az elmúlt idő­szak szovjet lépéseinek, s Hosszas mérlegelés után nehéz döntést hozott a Szov­jetunió, amikor a jövő évig meghosszabbította a nukleá­ris kísérletek egyoldalú mo­ratóriumát — hangsúlyozta keddi sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov szov­jet külügyi szóvivő. A szovjet bejelentés első visszhangját értékelve kiáb­rándítónak minősített több, semmiféle konstruktív ele­met sem tartalmazó meg­nyilatkozást. Utalt arra, hogy Nagy-Britannia például „saj­nálkozásának” adott hangot a moratórium meghosszab­bításával kapcsolatban, „egyoldalú álláspontnak” ne­vezve azt, egyes amerikai személyiségek pedig „propa­gandának” minősítették a szovjet lépést. Larry Speakes fehér házi szóvivő megnyilat­kozására reagálva Geraszi­mov hangsúlyozta, hogy az „ellenőrzés problémája” mondvacsinált. Nem állja meg a helyét az az érv sem, miszerint az amerikai rob­bantások célja a lemaradás behozása és válaszadás a Szovjetunió modernizálási programjára. Svéd adatok szerint az Egyesült Államok a moratóriumig 780 nukleá­ris robbantást hajtott végre, Azok a nyugati vezetők, akik a Dél-afrikai Köztársa­ság stratégiai fontosságára hivatkozva vonakodnak szankciókat elrendelni Pre­toria ellen, szem elől tévesz­tik azt a tényt, hogy az or­szág akkor is fontos marad, amikor az apartheid már nem lesz — mutatott rá hét­fői nyilatkozatában Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-af­rikai püspök. Ezek a nyugati vezetők előre tönkreteszik kapcsolataikat a Dél-afrikai Köztársaság leendő demokra­tikus, többségi kormányával — figyelmeztet Desmond Tu­tu. A dél-afrikai egyházi ve­zető szerint egy demokrati­I1131. B—52-es Larry Welch tábornok, az ame­rikai légierő nemrégiben kineve­zett vezérkari főnőké hétfőn be­jelentette, hogy megkezdték a 131. B—52-es típusú bombázó fel­szerelését manőverező robotre­pülőgépekkel. Hozzáfűzte, hogy a munkálatok várhatóan három hónapon belül befejeződnek. Ezzel az Egyesült Államok a több robbanófejes atomtöltetek amerikai akcióinak össze­foglalását is adta. Megerősí­tette: Moszkva nem taktiká­zásnak, nem propagandának szánja az atomkísérletek tel­jes tilalmára tett indítvá­nyát, hanem olyan lépésnek fogja fel, ami kezdete lehet a teljes leszerelésnek, rá­adásul — hangsúlyozta Gor­bacsov — ez ma már teljes biztonsággal ellenőrizhető, sőt, a Szovjetunió lehetővé teszi a helyszíni ellenőrzést. Emlékeztetett arra, hogy Szemipalatyinszk, a szovjet robbantási kísérleti telep kö­zelében amerikai tudósok el­helyezhették megfigyelőké­szülékeiket. Az Egyesült Ál­lamok azonban a szovjet ön­kéntes robbantási tilalom egy éve alatt már tizennyolc robbantást hajtott végre (hármat nSm is jelentettek be), s a politikát meghatá­rozó körök megannyi jelét adják, _hogy nem hajlandók e ngedni ebből. A robbantá­sok a csillagháborús prog­ram részei. Gorbacsov fi­gyelmeztetett: a „hadászati védelmi kezdeményezés” nem nyújt biztonságot, a Szovjetunió szükség esetén képes olyan lépések megté­telére, amelyekkel ellensú­lyozhatja a hatalmas költsé­gekkel járó programot. A szovjet vezető beszédéből míg a Szovjetunió csak 565-öt. Mindkét fél akaratára szükség van ahhoz, hogy még az idén megállapodás születhessen a kísérletek be­tiltásáról egy szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón — mu­tatott rá a szovjet szóvivő. A szovjet szóvivő szólt arról, hogy hétfőn előzetes jellegű találkozóra került sor Hel­sinkiben a szovjet, illetve az izraeli külügyminisztéri­um két-két konzuli munka­társa között. Ennek célja az lett volna, hogy megvitas­sák a Tel Avivban tervezett konzuli kontaktusok ügyren­di kérdéseit. A szovjet kon­zuli munkatársak izraeli utazását két dolog motivál­ja: az Izraelben levő szovjet tulajdon kérdéseinek, illető­leg az Izraelben letelepedett szovjet állampolgárok kon­zuli problémáinak rendezé­se. Jehuda Horam, az izraeli küldöttség vezetője a meg­beszélésen oda nem illő, a megbeszélések tárgyán kívül eső kérdéseket érintő politi­kai nyilatkozatot tett: egye­bek között felvetette a kö­zel-keleti probléma izraeli értelmezését, valamint a zsi­dó nemzetiségű szovjet ál­lampolgárok „kérdését” — kus általános választáson Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus bör­tönben sínylődő vezetője biz­tos győztes lenne. A johannesburgi anglikán püspök — aki a jamaicai kormány vendégeként Kingstonban tartózkodik — ismét visszautasította Ronald Reagan amerikai elnöknek azt az érvelését, hogy a szankciók főleg a fekete többségnek ártanának. Üdvö­zölte az amerikai törvény- hozásban elfogadott szank­ciótervezeteket, de hozzá­fűzte, hogy azoknál kemé­nyebb büntető intézkedések­re van szükség. célba juttatására, s a másik fél területének elérésére alkalmas hordozóeszközök számában túl­lépi a SALT—II. megállapodás­ban rögzített felső határt. A SALT—II. szerint mindkét fél legfeljebb 1320 ilyen hordozóesz­közzel rendelkezhet. A 131. ma­nőverező robotrepülőgépekkel felszerelt B—52-es bombázó az 1321. lesz az ilyen amerikai esz­közök sorában. Ronald Reagan elnök már májusban közölte: a washingtoni kormány a jövőben nem tartja magát a SALT—n. előírásaihoz. kiderült: Moszkva számára nem könnyű döntés ilyen feltételek közepette meg­hosszabbítani az egyoldalú korlátozást, ám még egy le­hetőséget akarnak adni az idénre tervezett csúcstalál­kozóra, a Szovjetunió nem csapja be a párbeszéd ajta­ját. Mivel a Szovjetunió az atomrobbantásokról való le­mondást reális lehetőségnek tartja, Gorbacsov szerint ez lehetne a csúcs alkalmával aláírandó dokumentum tár­gya is. Meghallgatásra talál-e a mostani kezdeményezés? Ma még nincs válasz erre a kér­désre. Nem tudhatjuk, mifé­le erők kerekednek felül az amerikai politikacsinálás gépezetében. Győz-e a rea­lizmus vagy pedig a fegy­verkezés híveié lesz-e az utolsó szó? Az elkövetkező hetek a szovjet—amerikai szakértői megbeszélések sorát hozzák — egy hónap múlva pedig Sevardnadze külügyminisz­ter az ENSZ-közgyűlés ülés­szakára az Egyesült Álla­mokba utazik, ahol tárgyal majd Shultz külügyminisz­terrel, s nyilván fogadja őt Reagan is. Addigra sok min­dent el kell dönteni. A vi­lág abban bízik, hogy meg­hallgatásra talál a Washing­tonhoz intézett üzenet, s Reagan elnök valóban kész lesz felülvizsgálni eddigi po­litikáját. Miklós Gábor mondotta a szovjet szóvivő, felidézve Samir külügymi­niszternek kétmillió „csap­dába került” zsidó nemzeti­ségű szovjet állampolgárról tett kijelentését is. Mindez durva beavatkozás a Szov­jetunió belügyeibe — muta­tott rá Gennagyij Geraszi­mov. A szovjet konzuli küldött­ség utazásának kérdését el­napolták. Nem történt sem­milyen megállapodás, még a következő megbeszélés idő­pontját sem tűzték ki — hangsúlyozta Geraszimov. — Újólag megerősítette, hogy nem folytattak semmiféle tárgyalásokat, csak techni­kai kérdéseket vitattak meg. Szovjet részről beszüntetett- nek tekintik a kapcsolatfel­vételt. Mindaddig nem lát­nak lehetőséget a folytatás­ra. amíg izraeli részről önző politikai célokra kívánják felhasználni a kontaktuso­kat. Nem voltak „kulisszák mögötti” tárgyalások sem, hiszen nem változott a Szovjetunió álláspontja: el­ítéli Izraelt közel-keleti ag­ressziójáért, s csak akkor kerülhet sor a diplomáciai kapcsolatok felvételére, ha Tel Aviv beszünteti agresz- szív cselekedeteit az arab országok ellen. Tüntetések Pakisztánban Nyolcán vesztették életü­ket a pakisztáni ellenzék hétfői rendszerellenes tünte­tésén. A polgári ellenzéki pártok bejelentették: országos moz­galmat indítottak Ziaul Hakk elnök uralmának megdönté­sére. A tömegmegmozdulá­sok mindaddig tartani fog­nak, amíg az államfő nem tá­vozik a hatalomból. A pár­tok a múlt hét közepén be­börtönzött vezetőik szabadon bocsátását is követelik. A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások az el­lenzék fellegvárában, Szindh tartományban a legheveseb­bek. A tartományban rend- fenntartó feladattal kivezé­nyelték a hadsereg egységeit is. A tüntetők hétfőn sok vá­rosban autóbuszokat és épü­leteket gyújtottak fel, barri- kádokat emeltek az utcákon. A politikai zavargások a múlt héten kezdődtek, az­után, hogy a hatóságok betil­tották az ellenzéki pártok­nak a függetlenség napjára meghirdetett nagygyűléseit, és letartóztatták a pártveze­tőket. II szovjet külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Desmond Tutu a szankciókról Megkezdődött az utolsó forduló Stockholmban Kedden reggel Stockholm­ban megkezdődött az euró­pai bizalom- és biztonság- erősítő konferencia első sza­kaszának utolsó tárgyalási fordulója. A tanácskozáson 35 ország — Albánia kivéte­lével az európai országok, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada — képviselői vesznek részt. A nyitóülésen mondott fel­szólalásában Oleg Grinyevsz- kij nagykövet, a szovjet kül­döttség vezetője rámutatott, hogy a stockholmi konferen­ciának fontos szerepet kell játszania az európai katonai szembenállás szintjének csökkentésében. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a ta­nácskozás befejezéséig már csak rövid idő áll rendelke­zésre, ugyanakkor számos fontos kérdésben még nem született megoldás. A szocialista országok, más résztvevőkkel együttműköd­ve, sokat tettek a megoldat­lan problémák rendezéséért, ezzel is bizonyítva, hogy a konferencia eredményes be­fejezésére törekednek — hangsúlyozta Grinyevszkij. — Ezt tanúsítja a Varsói Szer­ződés tagállamainak buda­pesti felhívásában kifejtett, a hadgyakorlatok ellenőrzésére vonatkozó állásfoglalás is. Az AFP jelentése szerint stockholmi megfigyelők a ta­nácskozást egyfajta „jóaka­rat-tesztnek” tekintik, s ösz- szefüggésbe hozzák a szep­temberi szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszé­lésekkel, valamint a terve­zett második csúcstalálkozó­val. Franciaország Mihez kezdtek az „ex”-ek? A francia kormánynak ugyan csak negyven tagja van, mégis legalább kétszer annyi politikusnak jár ma is a „Monsieur le Ministre” megszólítás a Bourbon-palo- ta — a képviselőház — li- bériás teremőrei részéről. Ugyanis aki egyszer elérte ezt a rangot, megőrizheti — és a nemzetgyűlésben a már­ciusi kormányváltás óta sok­szor hangzik el a titulus a szocialista ex-miniszterek be­lépésekor. Hogy ez milyen érzés ? A hatalomváltás pillanata minden távozó számára meg­rázkódtatás. Laurent Fabius ex-miniszterelnök legutóbb a párizsi napilapnak, a Le Monde-nak árulta el, hogy kissé tartott a dologtól, hi­szen március 16. előtt az egyedüli példa a jobboldal 1981-es politikai személyze­tének távozása volt erre — „és ők igazán szerencsétlenül festettek: mint a gyerekek, akik elvesztették a csörgő­jüket”. Az utolsó szocialista mi­niszterelnök számára persze külön kellemetlenség, hogy utóda éppen Jacques Chirac lett. Vele ugyanis 1985 őszén heves tévévitát folytatott, melynek során egyízben fi­gyelmeztette tiszteletlennek ítélt ellenfelét: „Ne felejtse, hogy Franciaország minisz­terelnökével beszél!” A pá­rizsi sajtó nem is mulasztot­ta el, hogy karikatúrákat kö­zöljön, amelyekben immár Chirac mondja ugyanezt Fa- biusnek. A kormányból az ellen­zékbe jutni azonban nem­csak politikai, de életmódbe­li változást is hozott az „ex”-eknek. Nincs többé ma­gántitkáruk az iratok előké­szítésére, a sajtó elolvasásá­ra, a levelezés lebonyolításá­ra, nem használhatják többé a kormánygépeket utazásaik­ra, szolgálati kocsi használa­ta is ritkábbá válik. Sokan metróval közlekednek ma­napság, Henri Nallet volt mezőgazdasági miniszter bu­szon jár a nemzetgyűlésbe, Edith Cresson asszony, aki legutóbb az iparügyi tárcát töltötte be, gyakran ül vo­natra. Pierre Beregovoy, volt gazdasági miniszter ugyan ragaszkodik az autóhoz, de maga vezet. Jean le Garrec, volt államtitkár főleg amiatt panaszkodik, hogy most nem testőre viszi kocsiját a par­kolóba. Jack Lang, a szocialista kormány volt kulturális mi­nisztere, s egyik legismer­tebb személyisége viszont ugyanúgy „hajt” ma is, mint amikor még bársonyszéke volt. Szolgálati kocsija is van — az általa alapított. Allons z’idées (magyarra így fordíthatnánk: „Elő az ide­ákkal!”) társaság bocsátotta rendelkezésére. Ma is egyik kiállítást nyitja meg a másik után, csak úgy cikázik az európai fővárosok között, bi­zonyítva, hogy nem pusztán címével érdemelte ki tekin­télyét (igaz, kevés kormány kulturális minisztere rendel­kezett olyan összegekkel, mint annakidején éppen ő — ez is forrása továbbsugárzó tekintélyének). Több „ex” is alapított olyan társaságokat, amelyek ma is keretet biztosítanak te­vékenységükhöz. Laurent Fa­bius a Solidarité moderne nevű társaság tágas irodái­ban dolgozik Párizsban — ez alig néhány hónappal már­cius 16. előtt született. Geor­gina Dufoix, akihez a szo­ciális ügyek tartoztak, két szervezet megalapításán is szorgoskodik: az egyik a ká­bítószer-fogyasztás áldozatai­nak nyújtana segítséget, a másik a bevándoroltak és az anyaország közötti kapcsola­tok ápolását tűzte ki céljául. Nallet volt mezőgazdasági miniszter viszont megőrizte a Táplálkozási Világszövetség elnökének címét, s így két szoba is a rendelkezésére áll a volt minisztériumában. Az ex-miniszterek időn­ként véleményt nyilváníta­nak utódaik munkájáról. Be­regovoy például közlemény­ben ítélte el a frank leérté­kelését, s mint Auroux, volt munkaügyi miniszter mond­ja, néha „szívesen megtán­coltatjuk az újakat”. öt évi lázas tevékenység után sok volt kormánytag „kifújja magát”: ki lakását festi ki, ki elmaradt olvas­nivalóit pótolja, ki hosszú nyaralást szervez. Közben az újra lázasan dolgozó — az előző évek döntéseit felszá­moló — nemzetgyűlésben a volt miniszterek visszatérnek az ellenzéki életformához. Noha Fabius háromszor is fogadta hajdani minisztereit, a kormányzás már csak em­lék. Kivételt csak azok a szo­cialista politikusok jelente­nek, akik 1981 májusa után Mitterrand elnök mellé ke­rültek, az Elysée-palotába. Ök megőrizték a hatalom külsődleges kellékeit — bár a korábbi tényleges hatalom­nak csak egy töredéke ma­radt meg ott is. A politikai harc tétje most az, hogy a szocialisták elvesztik-e a legkésőbb 1988-ban esedékes elnökválasztáson ezt is — vagy egy napon ők küldhetik ismét az ellenzéki padsorok­ba a mai francia minisztere­ket. Az ilyesfajta váltógaz­dálkodás — reménykednek a mai „ex”-ek — már kofánt- sem olyan elképzelhetetlen Párizsban, mint 1981 fordu­lata előtt volt. Baracs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents