Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
CH23H1B 1986. augusztus 18., hétfő Szervizszemle Rossz a hűtőm — Hűtőgéprészleg. Jó napot kívánok. — Jó napot kívánok! A hűtőszekrényemnek leszakadt az ajtaja, mikor tudnának kijönni? — Mikor tartózkodnak otthon? — Késő délután és este. — Négy óra után, sajnos nem tudunk menni. Adom az egyik szerelőt, tessék vele megbeszélni az időpontot. Valahogy így kezdődött az egyezkedés, amelyben azt szerettem volna megtudni, hogy a megyeszékhelyen és környékén mire számíthatok, ha baj van a hűtőmmel. A fogyasztói, majd — önmagam felfedése után — az újságírói faggatózásból a következő derült ki. A békéscsabai Generál hűtőgépszerelői reggel fél 8-tól délután háromnegyed négyig mennek ki a helyszínre, a bejelentéstől számított egykét, esetleg három napon belül. Az ajtómat már másnap reggelre vállalta volna Nagy Szilárd, aki beszélgetőpartnerem volt. Munkaidőn kívül azonban nem tudnak vállalni javítást. Viszont pontosak, s arra is van mód, hogy mielőtt indulnak a lakásomra, felhívnak a munkahelyemen, s ígv még véletlenül se kell várni rájuk. Ha a helyszínen nem tudják megjavítani a gépet, beszállítják. Azonban ha a tulajdonos vállalja a hűtő beszállítását, általában gyorsabban hozzákezdhetnek a javításhoz. Az árban nincs különbség, hiszen a szerviz is tehertaxi-tarifáért szállít. (Garanciális gépet természetesen díjtalanul visznek be.) Nagyobb hiba esetén mindenképpen jobb a szervizben javítani, mert ilyenkor nem árt néhány nap próbaüzem. A benti javítások ideje 7-10 nap. A Generál minden típust vállal. Az alkatrészellátás viszont néhányszor akadályozza a határidő betartását. A külföldi (szovjet, jugoszláv és NDK) gépek néhány alkatrésze (különösen a szovjet hűtők hőfokszabályozója) évek óta rendszeresen hiányzik. így nem ritka, hogy hónapokig működésképtelenek ezek a gépek. A magyar hűtők alkatrészellátása jó, s ez szerencsére igaz a 10 évesnél régebbi típusokra is. Az újabbak közül a kétcsillagos Lehelnek van egy gyenge pontja: a mélyhűtő ajtaja letörik, ha nem olvasztják le idejében a gépet. A használati utasítás figyelmeztet a hetenkénti (!) olvasztásra. A letört ajtóra a garancia nem érvényes, ráadásul ez az olcsó alkatrész csaknem mindig hiánycikk. A csabai szerviz körzete nagy, bizonyos hibákat és készülékeket csak itt vállalnak a megyében. Negyvenöt kilométerrel ar- réb személyesen próbálkoztam hűtőügyben. Szarvason, a vas- fémipari szövetkezet általános szervizében azonnal közlik, abszorpciós készülék javítását nem tudják vállalni. Megnyugtatom őket, hogy az enyém nem az, s csak az ajtaja szakadt le. A rendkívül udvarias hölgy máris írná a megrendelőlapot, de előbbb szeretnék megegyezni vele az időpontban: — Nekem csak az este jó, s minél hamarabb kellene a hűtő. Leghamarabb holnapután tud jönni a szerelő, de akkor akár este 8-kor is. Felfedem lapjaimat, s most már kör- bekérdezem, mire képes a szarvasi szerviz. A kisebb hibákat két napon belül, a nagyobbakat egy hét alatt vállalják. Ha valamelyik gépet nem tudják a helyszínen megjavítani, azt behozzák a központba. A legnagyobb gép, amit még be tudnak szállítani, 200 literes lehet. Az autó földútra is kimegy, de ha sár van, elhalasztják a szállítást. Rendkívül nagy a körzetük: Kondorostól örménykútig, Kardostól Békésszentandrásig akad munka bőven. Hűtőszerelőjük egyetlen egy van. Mikor kifelé indulok, épp jön is a mestér, Zvara József. Megtudom tőle, hogy egy nap 10-12 helyre kell kimennie, s reggel 6-tól este 8-ig szinte meg sem áll. Nem tagadja, néha nem bír a sok munkával, s ilyenkor előfordul egy kis csúszás. A két szervizzel — úgy tűnik — nincs okunk elégedetlenkedni. Ám a megye néhány vidéke, kisebb, sőt nagyobb települése meglehetősen messze van a legközelebbi hűtőszerviztől. U. T. Fotó: Szőke Margit Tiszták a holtágak — Makadámút a gátőrházig Van annak már két éve is, hogy a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, a Gyomaendrődi Lenin és Béke Tsz, a halászati szövetkezet szakemberei egy kerekasztal-beszélgetést szerveztek. Témájuk halasztást nem tűrő fontosságú volt. A gyomaendrődi holtágak veszélyesen hínárosodni kezdtek. Sürgős intézkedésre volt szükség. No és összefogásra, nem utolsósorban pedig pénzre, pénzre... Nem lenne igazságos, ha bármelyik közreműködő ténykedését kiemelném. A vízügy adta a szivattyúkat, a tsz-ek üzemeltették és biztosították az üzemanyagot. A halászati szövetkezet növényevő halakat telepített a holtágakba. És alig telt el egy év, a hínárosodás szinte teljesen megszűnt. Pedig a Bónum- zugot szinte teljesen benőtte, abban nemhogy fürödni, de még lábat mosni sem lehetett. S íme (tanúm rá a fotó) a közreműködők segítségével teljesen tiszta és élvezhető ez a holtág is. Miután a „hínárügy” már rendeződött, kezdődhetett a másik akció; az útépítés. És itt automatikusan egy új szerv is belépett, a Közúti Igazgatóság. A 46-os út gátbecsatlakozásától az endrődi gátőrházig viszonylag rövid idő alatt készült el a napokban az 1 kilométeres makadámút, amely elsősorban a vízügy céljait szolgálja, de segíti a Soczó-zugi telektulajdonosok bejutási lehetőségeit is esős, sáros időben. Az út tervét a Békéscsabai Közúti Igazgatóság társadalmi munkában készítette el. A jó kooperáció eredményeként, ebben nagy szerepe volt a gyomaendrődi tanácsnak is, az 1 kilométeres út fele annyi pénzbe került, mint máshol egy hasonló. I» Az út előzetes forgalomba helyezésénél a jövőről sem feledkeztek meg. Vállalták a részvevők, hogy a holtágak minőségét továbbra is vigyázzák, tervezik egy elektromos szivattyú üzembe helyezését és a makadámút meghosszabbítását. Béla Vali Dr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek az Ártatlanul KIVÉGZETT PÉKINAS ESETE A történet úgy szól, hogy Málta szigetén a lovagrend uralkodása alatt egy reggel egy bíró kinézett az ablakon, s látta, amint az utcán leszúrtak egy embert. A gyilkos markolatig döfte tőrét áldozata mellébe, de észrevette, hogy az ablakon át figyelik. Rövid ideig megdöbbenve állt, majd farkasszemet nézett az őt szemlélő bíróval. Rövid idő után azonban futásnak eredt és eldobta tőrének hüvelyét. A bíró észrevette, hogy röviddel az esemény után egy pékinas frissi süteménynyel megrakva közeledik, és felveszi az eldobott tőr hüvelyét. Azután folytatja útját és észreveszi a földön fekvő leszúrt embert. Fölé hajol, de abban már nincs élet. Lépéseket hall, a közeledő járőr lépéseit, és igyekszik ijedtében mielőbb elfutni. A járőr utánaered és elfogja. Megvádolják, hogy ő a gyilkos. A vád fő érve, hogy az inasnál megtalálták annak a tőrnek a hüvelyét, amellyel az áldozatot leszúrták. Az inast bíróságra adják, és ügye ahhoz a bíróhoz kerül, aki szemtanúja volt a gyilkosságnak. A mai olvasó azt hinné, hogy az inasnak nyert ügye van, hiszen maga a bíró látta, hogy nem 6 a gyilkos. A bíró azonban más nézetet vallott, a begyöpesedett fejű bürokratának az volt a nézete, hogy más az, amit ő magánemberként látott, és más, amit hivatalos minőségben tárnak elébe. Az volt a rögeszméje, hogy a törvény szerint a vád tanúinak meghallgatása után el kell rendelni a vádlott kínvalla- tását. A középkori kínvallatás olyan eszközöket használt, amelyeknek hatására mindenki bevallotta volna a legszömyűbb és leglehetetlenebb cselekedeteket is. Miután ez megtörtént, a begyöpesedett agyú bíró kimondta a szentenciát, tehát mivel a megvádolt pékinasnál megtalálták a tőr tokját, amellyel az áldozatot leszúrták, és mert a megvádolt pékinas „bevallotta” tettét, a bíró kimondta a halálos ítéletet, s azt az ártatlan pékinason végre is hajtották. Nemsokára elfogták az igazi gyilkost, s miután egyéb bűntettek miatt meg kellett halnia, nem volt vesztenivalója, és miután elítélték, be is vallotta, hogy ő gyilkolta meg azt az embert, akinek halála miatt az ártatlan pékinast kivégezték. Azt is bevallotta, hogy a pékinas felett ítélkező bíró a gyilkosság szemtanúja volt. A lovagrend nagymesterének a bíró beismerte, hogy látta az igazi gyilkost, de úgy tartotta, hogy amit ő magánemberként tud és észlel, nem egyeztethető össze azzal, amit Hivatalos minőségben tárnak elébe — s ezért járt el szerinte „lelkiismeretesen és a törvény szellemében”, és ítélkezett úgy, ahogy ítélkezett. Nézete szerint neki, mint a jog- i rend következetes védelmezőjének és oltalmazójának, ezért jutalom és dicséret jár. A lovagrend nagymestere józan észjárású ember volt, elrendelte, hogy a korlátolt és szűklátókörű bírót elcsapják az állásából, és meghagyta neki, hogy az áldozat hozzátartozóinak nagy összegű kártérítést fizessen. E legenda nyomán Velencében meghonosodott a szokás, hogy a Szent Márk bazilika erkélyén gyertyákat gyújtanak. EGY 1893. ÉVI POROSZORSZÁGI ESET Egy nincstelen napszámos házaspárt élt az 1890-es években egy kelet-poroszországi faluban. A férfi napszámosként dolgozott, az asszony pedig a gyerekekkel volt elfoglalva, gyakran költözködtek, és az egyik szomszéd 1893 márciusában a csendőrségen feljelentette az asszonyt, hogy megölte újszülött gyermekét. Vádjait arra alapozta, hogy az asz- szony terhes volt, és egyszerre megszűnt a terhessége, tehát valószínű, hogy gyermekét meggyilkolta. Az asszony tagadott, de később a csendőr erélyes fellépésére bevallotta, hogy valóban megölte, illetve megfojtotta újszülött gyermekét. A nagyfokú nélkülözés és nincstelenség vitte rá tettére. Elmondta, hogy gyakran kénytelenek voltak költözködni, hogy gyermekeit — öt gyermeke volt — tehéntejen nevelte. De szerencsétlenségükre tehenük elpusztult, és nem volt pénzük másikra. Ezért döntött úgy, hogy megöli újszülött gyermekét. A szülés 1893 januárjában történt, s ez alkalommal egy fiúgyermeknek adott életet, s gyermekét kénytelen volt megfojtani, egy előre elkészített vízzel telt edényben. Az edényt az ágy alá rejtette, mert a föld annyira meg volt fagyva, hogy teljesen lehetetlen volt azt felásni és a gyermeket elföldelni. Egy ideig a tetem ott volt, amikor már rothadásnak indult, férje távollétében nagy nehezen a kert végében elföldelte a tetemet. Az asszony a bírósági tárgyaláson is megismételte vallomását, és az esküdtek halálra ítélték. Védőügyvédje azonban kiderítette, hogy az asszonyt fiatal korában gyengeelméjűnek tartották, hogy több helyen szolgált, de mindenhonnan elbocsátották, mert semmilyen munkát sem lehetett rábízni. A felsőbíróság nem látta a vádat minden tekintetben igazoltnak, s elrendelte az ügy újratárgyalását. Mindezt pedig azért, mert semmiféle tárgyi bizonyíték sem volt, amely az asszony bűnösségét igazolta volna. Az általa megjelölt helyen kutattak ugyan a gyermek teteme után, de nem akadtak nyomára. A férj is azt vallotta, hogy az asszony terhes volt. A meghallgatott szomszédok közül néhányan azt állították, hogy az asz- szony terhes volt, mások azonban éppen az ellenkezőjét bizonygatták. A bíróság erre elrendelte az asszony beszámíthatóságának tüzetes kivizsgálását. A fegyintézet kórházában az asszonyon búskomorság jeleit észlelték, és néhányszor öngyilkosságot kísérelt meg, s hogy szándékát nem hajthatta végre, abban rab- társai akadályozták meg. Néha napokig nem evett, hanem mozdulatlanul feküdt ágyán, máskor igen bőbeszédű volt, és értelmetlenségekkel szórakoztatta rabtársnőit, világos pillanataiban többször ismételgette, hogy egyáltalán nem is volt terhes, s hogy nem is szült, tehát nem is ölhette meg gyermekét. Az újabb szakorvosi vélemény alapján a bíróságon olyan újabb álláspontot fogadtak el, hogy az asszony kényszer alatt, és nem beszámítható állapotban vál- lalta magára egy olyan bűntény elkövetését, ami valójában meg sem történt, sí ezért a bíróság felmentette. (Folytatjuk)
