Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 16., szombat Népi ellenörök vizsgálták Romlik a tsz-ek gépellátottsága Sok feladatot ad a nagyüzemekben a gépek felújítása. Ké­pünkön egy kombájnt készítenek el a betakarítási mun­kákra Fotó: Szőke Margit A Békéscsabai Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság szakemberei a közelmúlt­ban fejezték be azt a vizs­gálatot, amely az elmúlt két esztendőben tekintette át a mezőgazdasági nagy­üzemek gépi eszközellátott­ságának színvonalát, ki­használtságát. Az ellenőrök kíváncsiak voltak a gépja­vítás, a karbantartás és az alkatrész-ellátás alakulásá­ra is. Munkájukat a békés­csabai Május 1., a dobozi Petőfi, a gerendási Munká­csy, a mezőberényi Arany­kalász és az Űjkígyósi Aranykalász Tsz-ben foly­tatták. Tapasztalataik jó része a megye többi mező­gazdasági nagyüzemére is vonatkozik. Sok az elhasználódott gép Az öt közös gazdaságban nagy a szóródás a legfonto­sabb gép- és járműellátott­ságban. Érdekesség, hogy a legjobb eredményeket elérő újkígyósi tsz területegység­re jutó gépellátottsági mu­tatója csaknem kétszerese a leggyengébben gazdálkodó dobozi tsz-ének. Az elmúlt öt évben a gépek elhaszná­lódási foka jelentősen emel­kedett, s elérte az öt tsz át­lagában a 63 százalékot. Kri­tikus a helyzet a dobozi tsz- ben, ahol csaknem 80 szá­zalékos az elhasználódott- ság, de valamennyi üzem­nél megközelíti a járműpark amortizálódottsága a 70 szá­zalékot. Tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet, hogy a nullára leírt gépek kiváltása a hasonló kapaci­tású új gépekkel csak 2-3- szoros áron lehetséges. Ahhoz, hogy a növényter­mesztésben elegendő gépka­pacitás álljon rendelkezésre, bizonyos túlgépesítettséget tartanak fenn az üzemek­ben. így az időszakonként jelentkező felesleges kapa­citást csak részben tudják hasznosítani. Megállapítha­tó, hogy a dobozi tsz-ben a kedvezőtlen talajadottság párosulva az alacsony gép­ellátottsággal csak kedvező időjárás esetén teszi lehető­vé a legfontosabb munkák időbeni elvégzését. Egyik gazdaságban sem elegendő a terményszárító kapacitás, s ez elsősorban az őszi beta­karításnál korlátozó ténye­ző. Az állattenyésztés gépesí­tettsége jelentősen elmarad a növénytermesztéstől a ge­rendási és a mezőberényi tsz-ben, ahol a hagyomá­nyos, szétszórt épületek akadályozzák a műszaki fej­lesztést. A népi ellenőrök arra is rámutattak, hogy a jól gépesített üzemekben az egy gépre jutó teljesítmé­nyek alacsonyabbak, ugyan­akkor a fajlagos költségek magasabbak, mint a gyen­gén ellátott tsz-ekben. Kritikus a tehergépkocsi- park helyzete is, a fajlagos költségek magasak, mindez a kihasználás fokozásával csökkenthető lenne. Gépesí­tésre a VI. ötéves terv so­rán az üzemek az összes be­ruházás 42 százalékát fordí­tották átlagosan, ez azonban csak a gép- és járműállo­mány évenkénti 13 százalé­kos cseréjét tette lehetővé. Az elmúlt ötéves tervben az üzemek kevés gépet vettek bérbe. Egyedül a gerendási tsz-ben van jelentősebb bér­gépállomány. Ezzel a be­szerzési lehetőséggel a VII. ötéves tervben is számol­nak. A gazdaságok egészére vo­natkozó karbantartási terv­vel a szövetkezetek fele nem rendelkezik. Minden tsz ké­szít tervet az erőgépek szer­vizütemezésére és a jármű­vek hatósági vizsgára való felkészítésére. Hiányosság azonban, hogy ezek a ter­vek nem tartalmaznak költ­ségadatokat. A javítások do­kumentáltsága hiányos, he­lyenként és esetenként nem vezetnek szerviznaplót, hi­bafelvételi jegyzőkönyvet. Idegen javításokat a terme­lési rendszerek szolgáltatá­sán túlmenően csak speciá­lis szakterületeken igényel­nek. Erről a tevékenységről eltérő vélemények alakultak ki a szövetkezetekben. Az új gépek garanciális ellátott­sága megoldott, a gondot a néhány tőkés gépnél fellépő hosszadalmas javításikölt- ség-visszatérítés okozza. Javítás, karbantartás Műszeres hibafelmérést általában csak a termelési rendszerek segítségével tud­nak végezni. Nincsenek el­terjedve az üzemekben a legkorszerűbb felújítási technológiák. A javítóműhe­lyek állapota helyenként nem felel meg a környezet- védelmi, a munkavédelmi, a szociális és egészségvédelmi előírásoknak. A gépszemlé­ket évente legalább egy al­kalommal, de esetenként egy-egy kampányfeladat előtt is megszervezik, s ezekről jegyzőkönyvet állí­tanak ki. A javítási munká­latokhoz üzemre adaptált technológiai utasításokat csak a békéscsabai tsz ké­szített, de az sem teljes kö­rű. A javításhoz szükséges személyi állomány az üze­mekben általában megtalál­ható. A szakmunkás-után­pótlást elsősorban külső szakemberek felvételével oldják meg. A gépjavítás­ban dolgozók személyi jöve­delme általában kevesebb az üzemi átlagnál. Több tsz- ben bevezették a teljesít­ményhez kötött munkadíja­zást, mely minőségi követel­ményekhez is kötődik. Ezen a területen kedvezőek a ta­pasztalatok. Kevés a mű­szaki jellegű újítás, van olyan üzem, ahol egyáltalán nincs. Alkatrészellátás, tárolás Az anyagrendelések az ágazatoktól megkapott igé­nyek alapján történnek. A szövetkezetek a szállítók igénye alapján gyakran egy évvel korábban rendelik meg az alkatrészeket, s csak 8-10 hónapos várako­zás után kapják meg. Rész­ben ennek a következmé­nye, hogy az üzemeknél el­fekvő készletek, illetve egyes alkatrészekből hiány keletkezik. Az alkatrészárak a beszerzési forrásoktól füg­gően (Agroker, Autóker, ter­melési rendszerek stb.) ese­tenként eltérést mutatnak. Általános tapasztalat, hogy a mezőgazdasági erő- és munkagépek, tehergépko­csik alkatrészellátása nem megfelelő. Mindez vonatko­zik a hazai, a szocialista im­portból, de néhány tőkés importból származó alkat­részre is. Az alkatrészek tárolása a gépjavítóműhely mellett köz­ponti raktárban történik, ahol az állagmegóvás és a vagyonvédelem többségében megoldott. Az alkatrészek raktári nyilvántartása kar­tonokon történik, gépi adat- feldolgozást csak Békéscsa­bán alkalmaznak. A kivitt, de esetleg fel nem használt anyagok, alkatrészek vissza- vételezésére csak a Békés­csabai Május 1. Tsz-ben ke­rült sor, ahol a műhelyveze­tő anyagilag is érdekelt a megtakarításban. A külön­böző erő- és munkagépeket — még a több millió forint értékűeket is — általában szabadban, bekerített udva­ron tárolják, ahol portás vi­gyáz a rendre. A szabadban megvalósított tárolás, az át­meneti korrózióvédelem el­maradása a munkagépek többségénél kívánatos alá- bakolás miatt, a gépek ál­lagmegóvása az üzemek egyikében sem kielégítő. Veszélyben a termelés növelése összefoglalva: a népi el­lenőrök megállapították, hogy a vizsgált tsz-eknél csaknem azonos, néhány esetben eltérő tapasztalato­kat szereztek. Közös jellem­zőjük, hogy a termelési te­vékenységhez szükséges gé­pekkel, eszközökkel alapve­tően ellátottak, azok üze­meltetése, fenntartása meg­oldott. A feladatokat opti­mális időben teljesíteni tud­ták. A termelőeszközök el­sősorban a kisebb teljesít­ményű traktorok, szállító­járművek és kombájnok egy­re gyorsuló öregedése, ezzel együtt csökkenő üzembizton­sága, emelkedő költségigé­nye veszélyezteti a mező- gazdasági termelés eredmé­nyességét. A népi ellenőrök rámutat­tak arra a fontos megálla­pításra is, hogy a fentiek fokozottan érvényesek az alacsony gazdálkodási szín­vonalat elérő közös gazda­ságokra. Ez a tendencia jel­lemző volt a VI. ötéves terv egész időszakára, de külö­nösen a második felére. Ek­kor a tsz-ek egy része a szinten tartást sem tudta megvalósítani a gazdálko­dást nehezítő külső és belső feltételek miatt. A nagy­üzemek jelenlegi helyzetét ismerve, valamint a VII. öt­éves terv pénzügyi lehetősé­geit, célkitűzéseit figyelem­be véve, várható, hogy hely­zetük alapvetően nem vál­tozik a gépesítés területén. Mindez pedig a jelenlegi termelési színvonal tovább­fejlesztését akadályozza. Verasztó Lajos 0 j 2 |J§|| 1 •, $ IIP* A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat békéscsabai István malma az ország második legnagyobb ga­bonaőrlő üzeme. Július eleje óta folya­matosan érkezik az új búza a megye me­zőgazdasági nagyüzemeiből. Naponta 270 tonna búzát őrölnek a gépeken. Az István malomban hatféle lisztet ál­lítanak elő: tésztagyártáshoz, réteshez, péksüteményekhez, fehér és barna ke­nyérhez; a takarmánykeverő üzemekbe búzakorpát szállítanak, és újabban búza­csíralisztet is készítenek. A vállalat labo­ratóriumában az aratás után vizsgálják az új búza minőségét. Az eddigi tapasztala­tok kedvezőek. Folyamatosan, egész évben folytatnak vizsgálatokat a malomban őrölt liszt sü­tőipari értékének megállapítására. Ennek ismeretében a sütőipar pontosan megha­tározhatja az adagolandó víz mennyisé­gét a kenyérgyártásnál. Szőke Margit képösszeállítása

Next

/
Thumbnails
Contents