Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
X986. augusztus 13., szerda © MAGYAR—FINN VEGYES VÁLLALAT. Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet és a finn Mec- Rastor Szervező és Műszaki Tanácsadó Vállalat létrehozta az első magyar—finn közös vállalatot, a Macon Kft-t. Az új vállalat cégbírósági bejegyzése megtörtént, s rövidesen megtartja első ülését Budapesten a cég igazgatótanácsa. Az új vegyes vállalat üzem- és munkaszervezési, valamint műszaki-gazdasági tanácsadási feladatokat lát el. A legkorszerűbb finn és magyar szervezési módszerekkel segíti az építőipari és egyéb iparvállalatokat munkájuk eredményességének növelésében. A közös vállalat — amelynek székhelye Budapest — elsősorban' Magyarországon, s a tervek szerint jelentős részben harmadik piacokon fejti ki tevékenységét. PÓNISZEMLE. Nem mindennapi szakmai rendezvényt hirdetett meg a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke: szeptember 14-én Debrecenben, póniszemlét tartanak. Célja a magyarországi póniállomány mennyiségi és minőségi felmérése. Az egyetem bemutatóterén sorakoznak majd fel a pó- nik, s a szakértőkből álló bizottság bírálja majd el az állatokat Keresik a lehetőséget az úgynevezett póni- klubok létrehozására, éppen a szervezett tenyésztés megalapozása érdekében. ÜZEMKORSZERÜSÍTÉS SZEGEDEN. Szeged legmelegebb munkahelyeinek számítottak korábban a ruhagyár vasalótermei, amelyekben harminc gőzvasaló ontotta a szinte elviselhetetlen hőséget. Az üzem korszerűsítésével a trópusi klíma mediterránná szelídült, ugyanis a közelmúltban felszerelt félautomata vasalósorok kevesebb gőzzel működnek, és kevesebb hőt termelnek. Emellett óriás lapátos trópusi ventillátorokat állítottak működésbe. s olyan légkondicionáló be- i-endezést, amely most, a kánikula napjaiban hideg vízfüggönyön szűri meg és hűti le a beáramló levegőt. KÜZDELEM AZ ASZÁLY ELLEN. Az elmúlt hét végén is másodpercenként több, mint 40 köbméter friss vizet emeltek át a Tiszából Tiszavasvárinál a Bakonsze- gig húzódó, közel 100 kilométer hosszú Keleti-főcsatornába. A tiszalöki öntöző- rendszerben 28 ezer hektárnyi területen a termést éjjel-nappali öntözéssel igyekeznek menteni a rendkívüli aszályban. Hetek óta elviselhetetlen a forróság az ország legszélsőségesebb időjárású vidékén, a Hortobágy mentén. Ahová eljut a mesterséges csapadék, ott kedvezőbb a helyzet, bár az úgynevezett légköri aszály miatt sokkal kisebb a kiöntözött víz „hatékonysága”. A főcsatorna mentén berendezett telepeken a cukorrépatáblák, hibrid kukoricák, kertészeti növények kapnak mesterséges esőt. A legelőket vastag vízborítással árasztják. A Keleti-főcsatorna közvetítésével mintegy 6 ezer hektárnyi halastó is vízutánpótlást kap. SZÜRETELIK KÖSZEG- HEGYALJA ÜJ GYÜMÖLCSÉT. Szüretelik a kőszegi hegyvidék — a Királyvölgy, a Szabó-hegy, a Rigó-völgy — új gyümölcsét, a tüskét- len szedret. Ez a gyümölcs több mint egy évtizede Amerikából került hozzánk. Kőszegen Kiss Miklós, nemezgyári művezető honosította meg. Ő ültetett először fekete ribizkét is, s a két gyümölcs ma már több száz termelőnek hoz tiszta jövedelmet. A vitaminokban gazdag, tüskétlen szederből jó termést szüretelnek: egy- egy tőkén 5—6 kilónyi érett szem van. Az érés folyamatos; a szedés eltart október végéig. DINNYEDÖMPING. Rohamosan érik a görögdinnye a híres hevesi termőtájakon. Az időjárás eddig kedvezett, így hát a kínálat is bőséges: a Heves Megyei Zöldért naponta mintegy 2 ezer mázsa görögdinnyét szállít piacra. A hármas főút mentén is szinte egymást érik a dinnyesitandok, az üdülőhelyeken rögtönzött elárusító-sátrakban kínálják a görögdinnyét. Megkezdődtek az exportszállítások is; a mátraaljai és a Tárná menti termőtájakról mintegy 30 ezer mázsa görögdinnyét küldenek a határon túlra. fl kohók várják — a begyűjtők szállítják Békéscsaba néhány utcáján fémlemezen reklámszöveg: „Vashulladék-felvásárlás vállalattól — magánszemélyektől.” A hirdető: Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat (KOKÖV) békéscsabai begyűjtőtelepe. Bereczka Pál telepigazgatót kérdezzük a rendszerről. — Eddig magánszemélyektől nem nagyon vettünk át vashulladékot, csak vállalatoktól, termelőszövetkezetektől. Pedig a lakosságnál is rengeteg vas-, fémhulladék van, amit esz a rozsda, viszont a népgazdaságnak nagy szüksége lenne rá. Történt már intézkedés, hogy ezentúl szerződést is köthetünk nemcsak vállalatokkal, hanem a magángyűjtőkkel is. És ami talán lényeges, nekik helyben, készpénzzel fizetünk. Sóvári Ferenc csoportvezető elmondta, hogy ebben az évben sem számítanak jelentős tervtúlteljesítésre* ugyanis az üzemek, vállalatok arra törekszenek, hogy takarékosabban gazdálkodjanak, így a vashulladék is egyre kevesebb. A Csorvási út 3. szám alatti telepről négy nagyüzem kohógyárába szállítják az alapanyagot, Ózdra, Diósgyőrbe, Csepelre és Dunaújvárosba. Ezen kívül ellátják a feldolgozó gyáregységeket is. — A lakossági begyűjtéstől mit várnak? — Remélem, nem túlzott az optimizmusunk — válaszolja a telepigazgató. — Felméréseink szerint körülbelül 5-10 százalékos felfutást várhatunk, ami — reméljük — 12 ezer tonna vashulladékot jelent. De hát ez olyan, mint a magasugró- példa: egy métert lehet hogy könnyen keresztül viszik, de a két méter már nem biztos. Hinni szeretnénk a begyűjtők 20 fős kollektívájának, hogy ez az év jobban sikerül, mint a tavalyi. Azért is, mert a vállalat központja és a KISZ Központi Bizottság országos kampányt indít minden megyében augusztustól december végéig. A fiatalok segítségére nagy szüksége van a népgazdaságnak. Itt jelezzük, hogy a telep nem olyan anyagot akar begyűjteni, amit még fel lehet használni. Kár lenne ép vashulladékot újra beolvasztani! Ez nagy pazarlást jelentene. Ezért is foglakoznak kiválogatással, darabolással, zsugorítással és még közvetlen haszonvas-értékesítéssel is. V. T. Kinek (nem) kell a »gmk? fl kazángyártók bizakodnak A MOTEK vgmk műszereket gyárt Az elsők között láttak hozzá a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat vezetői a gazdasági munkaközösségek szervezéséhez. Az 1982-es start óta változott a kép. Jelenleg 26 vgmk működik, amelyeknek 184 tagja van, az összlétszám 52 százaléka. (BÍRJÁK A VERSENYT) Dr. Moskovits Sándor, a mostani igazgató akkoriban főkönyvelőként, dolgozott a vállalatnál, előtte pedig a közgazdasági osztályt vezette, részese volt a gmk-k létrehozásának. — Valóban, a vállalat vezetői kezdeményezték a munkaközösségek megalakítását. Agitáltunk, győzködtük az embereket, tanfolyamokat tartottunk, hogy az érdeklődők megismerjék a jogaikat, a kötelességeiket, a lehetőségeket. — Miért akarták ennyire a gmk-kat? — Nézze, olyan termékeket gyártunk, amelyek jól eladhatók a piacon. Sőt, az ÉTI—25-ös gázkazán ma is hiánycikknek számít. Éppen 1982-ben és 1983-ban ostromolták a legjobban a vevők a vállalatot, de az igényeket képtelenek voltunk kielégíteni. Sürgetett a gázprogram is, tehát lépni kellett, mert a konkurrencia sem ült ölbe tett kezekkel. Kapóra jöttek a vgmk-k. — A termelést a külső kooperáció bővítésével is le- he* növelni... — Persze, erről nem is mondtunk le, hiszen a gmk-k megalakítása óta nem csökkent, hanem nőtt a külső partnerek száma. Ugyanakkor látni kell: a kazángyártás minden munkafolyamatát nem bízhatjuk másra. Ebben van a vállalati gmk-k nagy haszna. — Azért ismerje el, hogy a költség olcsóbb, mint a munkabér, így akarják az embereket jobb kereseti lehetőségekkel megtartani. — Nem tagadom, akkor is létrehozzuk a gmk-kat, ha termékeink iránt mérsékeltebb a kereslet. Egyszerűen nem tudtunk volna ellenállni. De csupán ezért helytelen lenne az egész vállalkozási rendszert a sutba dobni. Én akkor vagyok nyugodt, ha a 350 dolgozó a becsületes munka révén minél többet keres és jobban él. Az évi 2-3 százalékos bérszínvonalemelkedés aligha alkalmas erre, ebből nem lehet differenciálni. A jelenlegi bér- szabályozás miatt ennyi túlórát nem tudnánk kifizetni, és a szakmunkások sem tolonganak a kapunk előtt. Nem beszélve arról, hogy a túlórát el kellene rendelni, míg a gmk-tagok önként vállalják a többletmunkát. — De van-e ennek köz- gazdasági tartalma? — A legfontosabbról már beszéltem, ugyanakkor számokkal is bebizonyítom, hogy a munkás és a vállalat is jól jár. Mi rendszeresen elemezzük a vgmk-k tevékenységét. Tavaly több mint 14 millió forintot fizettünk ki, tehát óránként 80 forint ütötte a markukat, természetesen az adó és egyéb költségek nélkül. Megéri-e a vállalatnak? Induljunk ki abból: az évi összes szükséglet 500 ezer munkaóra, ebből a géemkások 1985-ben 160 ezret teljesítettek, amely a főmunkaidős teljesítmény 30 százaléka, így 6376 ÉTI—25-nek megfejelő kazánt gyártottak munkaidőn kívül, amely 95 millió forint többlet árbevételt jelent. Még egy adat: 1981-ben 4 ezer, az elmúlt évben már 17 ezer kazánt készítettünk. A gmk-k nélkül a .felére csökkenne a termelés! Csak így bírjuk a versenyt, különben más cégekhez hasonlóan tönkré- mennénk. — Mit szólnak mindehhez a kívülrekedtek? — Előnyben részesítjük a kazángyártást, amelybe bárki bekapcsolódhat. Bár a szolgáltatásokban is van három gmk-nk. Békéscsabán 9, Gyomaendrődön 17 ilyen közösség alakult. Ügy vélem, hogy az úgynevezett kívülrekedtek sem panaszkodhatnak, hiszen a gmk-k révén nő az árbevétel, több a nyereség, a jövedelem, amelyből mindenki részesedik. Ugyanis nem engedélyezem, hogy a gmk-k más vállalatnak, szövetkezetnek munkát vállaljanak. (NEM KIFULLADÁSIG) Winkler János, a Lakatos vgmk vezetője régi motoros a szakmában. A vállalatnál 1964 óta dolgozik, most művezető. A kezdetekre így emlékezik: — Hamar megegyeztünk a vezetőkkel, összehívtam a fiúkat, és mondtam nekik: a vállalatnak szüksége van a többletmunkára. Tizennégyen kötélnek álltak, azóta 28-ra változott a létszám. Nem mindenki vállalta, mert tudták: itt nem babra megy a játék. Műszak után, szombaton és vasárnap is meg kell fogni a szerszámot. — Azt mondják, hogy fő- munkaidőben el lehet beszélgetni a műhelyekben, a géemkás műszakban már kevésbé ... — Van ebben némi túlzás. Az biztos: keményen dolgozunk, de itt is megállunk szusszanni. Nem lehet kifulladásig dolgozni. Igaz, havonta 80-90 órát ráverünk a főmunkaidőre, mégis gondolkozunk, újítunk. Az ötleteket nem rejtjük véka alá, a rendes műszakban is alkalmazzuk. — Ki ellenőrzi a minőséget a géemkában? — Eddig önmeózás volt. Most már ugyanazok minősítik a munkát, mint a főmunkaidőben. Ez így is van rendM unkában a kazángyártók jén, hiszen a kazán csak első osztályú lehet. Ha mégis előfordul lazaság, a hibát mindenki a saját szakállára köteles kijavítani. — Azt is beszélik, hogy a géemkások kiszipolyozzák a gépeket, tartalékolják az erejüket, az anyagot, hogy a főmunkaidőn kívül ráhajtsanak a mennyiségre. — Nem tudom, hogy másutt miként csinálják. Nálunk kikötötték: ha a főmunkaidőben a teljesítmény 100 százalék alá csökken, akkor megszüntetik a vgmk-t, a normát viszont évente rendezik. A másik: főmunkaidőben teljesen mások a munkafolyamatok, mint a géemkás műszakban, tehát nem lehet előre felkészülni. Ami a gépek kiszipolyozását illeti, miért baj az, ha kihasználjuk a lehetőségeket. Magyarországon a műszakszám még mindig nem éri el az 1,5-et. (BOLDOGULNI AKARNAK) Matkócsik József géplakatos is tagja a gmk-nak. Fiatalember, 32 évfcs, nős, két gyereke van. — Éppen 1982-ben hagytam ott a hűtőházat, és vállaltam munkát a kazángyártóknál — mondja elgondolkozva. — Nem kertelek, a többletjövedelemért géemká- zom. Tanácsi bérlakásban lakom, de nem szeretnék ott megöregedni. Nemrégen vettem egy Daciát. Reális célokat tűztem magam elé, azt szeretném megvalósítani. A főmunkaidőben 6 ezer forint körül keresek havonta, ugyanennyi megvan a gmk- ban. Talán a kettő együtt megfelelne a hozzám hasonló szakmunkás fizetésének. — Akkor abbahagyná a géemkázást? — Nem hiszem. Tudja, az ember mindig többet akar. Boldogulni az életben. De ne higgye, hogy ennyire önző vagyok. Végül is hívtak, szükség van rám, és én jövök, mert a szívemen viselem a vállalat érdekeit is. Nálunk, bármennyire furcsán hangzik, a gmk-k részei a brigádmozgalomnak, a szocialista munkaversenynek. A szereidében sok a fiatal, foglalkozni kell velük, nem mindegy, hogy milyen kazán kerül ki a kezük alól. Persze, kifárad az ember, de míg fiatal, bírja. Ezért nem is gondolkozom azon, hogy meddig csinálom. Szerb Károly már „böl- csebb” ember, mégis hasonlóan vélekedik, mint fiatalabb kollégája. Motortekercselőként kezdte 1961-ben, most műszerdobozt készítenek a kazánokhoz. A MOTEK vgmk-nak 11 tagja van. — Én csak 1984 júniusában léptem be, mert építkeztem — simogatja a sza- kállát. — Mindig a nagy pénzeket emlegetik. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy mennyi a kiadásunk. Csoportosan fizetjük a rezsi- költséget, a társasági adót, a felemelt vállalati különadót is a nyakunkba varrták. Ezenkívül egyénileg legomboljuk a TB-járulékot, a jövedelemadót. Nekem az tetszik, hogy nem kell vég nélkül adminisztrálni. Dolgozunk, az eredményért pénzt kapunk. Ennyi az egész. Seres Sándor Fotó: Szűke Margit Mi hiányzik? Sajátos helyzet: ugyanaz a dogozó, aki 8 órás munkája során a szakszervezet védelmét élvezi, a gazdasági munkaközösség tagjaként már kikerül a védőszárnyak alól. A túlmunkára a Munka Törvénykönyve, a vgm-re a polgári jog szabályai vonatkoznak. Kocsis Pál, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára kissé zavarban van. — Megkérdezték-e annak idején a szakszervezetet a vgmk-k megalakításaitól? — kérdezem. — Ha már mindenképpen beszélni kell róla, elmondhatom: nem kérdezték meg. De a jelenlegi jogszabályok szerint nem is szükséges a szakszervezet egyetértése. Egyáltalán nem örültünk a gmk-k megjelenésének, de meggyőzött az a tény, hogy a termékeinkre nagy szükség van az országban. — Viszont csonbát szenved az érdekvédelem. — A túlmunka valóban gondot okozhat, a pénz viszont jól jön a munkásnak. Nekem az a véleményem: most a dogozónak nem a többletmunka hiányzik, hanem a nagyobb jövedelem. Ha úgy vesszük, ez is érdekvédelem. — De nem dolgozik mindenki géemkában... — Ez nálunk nem okozott konfliktust, hiszen a fizikai dolgozók 70—80 százaléka tagja valamelyik gmk-nak. A vállalat vezetőinek kell eldönteniük, hogy mikor szüntetik meg ezeket. Mert példamutató szerepük is van a szervezettségben, a munkafegyelemben és az anyagi érdekeltségben.
