Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

NÉPÚJSÁG 1986. július 12., szombat --------------------------------­C SALAD - OTTHON Hirtelen halál... Időszerű kérdések az újraélesztésről A két alap­vető életmű­ködés — a ke­f ringés és a légzés — ki­esése az embe­ri szervezet­ben azonnal az élettel össze­egyeztethetet­len állapotot teremt, mert megszűnik a szervek oxigéndús vérrel történő ellátása. Legrövidebb ideig az agy viseli el az oxi­génhiányt. A megfordíthatat­lan agykárosodás bekövet­keztéig mindössze három­négy perc áll rendelkezé­sünkre, hogy beavatkozhas­sunk. A keringés-, illetve a légzésleállás időpontját te­kintjük az ún. klinikai halál kezdetének, s a maradandó agykárosodás kezdete pedig a már befolyásolhatatlan biológiai halált jelenti. Váratlan, illetve hirtelen halálhoz vezető keringési és légzési károsodás számtalan okból bekövetkezhet. A leg­gyakrabban koszorúér-beteg­ség következtében. A koszo­rúér-betegség — amely egyes felmérések szerint minden második ötven év feletti em­bernél jelentős fokú — első jelentkezése lehet olyan, amely hirtelen halálhoz ve­zet. A heveny szívizom- infarktus már az első per­cekben végzetessé válhat. Az ok ismét csak a halált oko­zó ritmuszavar (Szívmegál­lás, vagy olyan szapora és felületes szívizom-összehúzó­dások sora, amelyek nem képesek kellő vérmennyiség megmozgatására.) Kórházi körülmények között, a jól felszerelt intenzív osztályo­kon a ritmuszavarok miatti halálozás jelentősen csök­kent, az azonnal elkezdett újraélesztési tevékenység kö­vetkeztében !) Hirtelen halál azonbán nemcsak koszorúér-betegség miatt jöhet létre. A leggya­koribb más okai az áram­ütés, a villámcsapás, illetve a vízbefúlás. A teendő minden esetben azonos. Pár percen belül kísérletet kell tennünk arra, hogy megakadályozzuk a klinikai halál átalakulását biológiai halállá. Tehát mindössze 3-4 percünk van, s ezen belül Is az első percek tudják csak adni a jobb eredményt! Bár hazánkban a mentő- szolgálat példamutató és jól szervezett, mégsem várható el a rohamkocsi perceken belüli érkezése a helyszínre (a rosszullét következtében kialakuló környezeti pánik, a telefonálás, a mentőegység kiérkezése estleg jelentős időt vesz igénybe stb.). A hirtelen halál pedig az ese­tek döntő többségében nem a szakképzett egészségügyi dolgozók jelenlétében követ­kezik be. Valamit tenni kell addig, amíg a (körzeti) orvos, vagy a mentőgépkocsi személyze­te megérkezik! A probléma sajnos, nagyon is időszerű. A 35—44 éves férfiak halálozását tekintve európai elsők, a 45—64 éves korcsoportban pedig konti­nensünk második „helyezett­jei” vagyunk ... Bárki kör­nyezetében — munkahelyen, közlekedési eszközön, sport­pályákon, szórakozóhelyeken, strandon, és főleg otthon — váratlanul bármikor adódhat olyan helyzet, hogy csak raj­tunk múlik: csak végignéz­zük-e embertársunk halálát, vagy megpróbálunk valamit tenni életben maradásáért. A lényeg: veszteni való nincs! Az alapvető ismeretek és az alapfokú újraélesztési te­vékenység elemei (a halál jeleinek felismerése, a felső légutak szabaddá tétele, a mesterséges lélegeztetés és a külső szívmasszázs) néhány órás foglalkozáson elsajátít­hatók. Először az iskolákban és olyan intézmények dolgo­zói körében kell megtanítani az alapfokú újraélesztést, hol napjában sok ember fordul meg, és nagy a valószínűsé­ge a váratlan rosszullétek- nek, haláleseteknek. A diá­kok és tanáraik oktatása alapján széles körűvé válhat a lakosság körében a szem­lélet, hogy valamit tenni kell (Ebben a munkában a szervezést, a lebonyolítást például a Vöröskereszt ma­gára vállalhatja! — a szerk.) Bár a felvetett gondolat­nak biztosan sok ellenzője lesz, hiszen nagy számú problémát vet fel az úgyne­vezett laikus elsősegély szé­les körű terjesztése. Jelen­leg azonban ez az egyetlen lehetőség, amellyel esetleg segíthetünk rajtuk, család­tagjainkon, barátainkon — egymáson. Dr. Katona András, adjunktus BARKÁCSOLÁS Függöágyban ringatózva Van-e kellemesebb dolog, mint zöldellő lombok közt függőágyban ringani? Kényel­mes, erős függőágyat nem nehéz házilag sem elkészíteni. Legjobb erre a célra az erős nyugágyvászon vagy sátorponyva, de lehet másféle, vastag lenvászon is. O A függőágy (1) ívelt teknőformájú és két lécre van felfüggesztve. Két hosszoldalán kötél (4) van átfűzve. A vászoncsík (a. ábra) hosszabb és széle­sebb, mint a kész függőágy, mivel a négy szélén (2 és 3) felhajtásokat varrunk. A raj­zon a szaggatott vonalak a felhajtások szé­leit mutatják. A 2-es felhajtásokba köteleket, a 3-as felhajtásokba a harántléceket fűz­zük be. A felhajtások bevarrása előtt az anyag sarkaiban lévő ív alakú bevágásokat (4 és 5 széleket) be kell szegni, és meg kell erősí­teni. A beszegés módját a b. ábra mutatja. Varrógépen a szegélyhez (4) varrjuk a szövetcsíkot (6). A csíkot ferdén vágjuk ki az anyagból, a behajtások módját és a var­rás irányait nyilak jelzik a rajzon. Csak a sarkok (4- és 5) beszegése után készítjük el a kötelek és a lécek bújtatóit (c ábra). Figyeljük meg, hogy a hosszirá­nyú felhajtás (2 és 2-a) széle rejtett behaj­tással készül. A kötelet (7) a behajtás belse­jében vezetjük. A felhajtásokat (3) az előzővel azonos módon készítjük a d. ábra szerint. A léc­nek (8) gyengén mpzognia kell a felhajtás belsejében. © Ne feledjük el, hogy a szövet széles­sége a felhajtások elkészítése után is nagyobb legyen, mint a keresztlécek hossza. A kötél (1) a léc (2) baloldali nyí­lásába van benyomva (a. ábra). A csomó (3) átkötési pontját próbával határozzuk meg attól függően, hogy milyen mély belógást akarunk az ágynak hagyni. Itt jegyezzük meg, hogy a függőágy na­gyobb megterhelése esetén a felhajtás (5) különösen ki van téve a szétszakadás ve­szélyének. Ha tehát vékonyabb anyagot al­kalmazunk, akkor a felhajtást duplán ösz- szehajtott anyagból kell készíteni. A keresztlécek (2) végeiben lévő nyílások elkészítését a rajzok illusztrálják. Még a lécek leszabása előtt elkészítjük a lyukakat a b. ára szerint. Ezt követően laposfűrésszel kivágjuk a nyílást (c. ára), és a belsejét (2-a) dörzspapírral kisimítjuk (d. ábra). A kész keresztléc méreteit az e. ábra tün­teti fel. Kell egy kis kirándulás Századunk első felében a vidéken élő emberek több­sége nemhogy a megyeha­tárt nem lépte át, de még a harmadik községig sem jutott el. Már utazásnak számított, ha a falusi em­ber felkerekedett, hogy meglátogassa a pár kilomé­terre lakó rokonokat, ha családi eseményre hívták: lakodalomba, keresztelőre, temetésre. A piac, a vásá­rok jelentették számára az országjárást, ott is úgy igyekezett, hogy délig túl­adjon a portékán, és alko- nyatig hazaérjen. Sokan csak hírből, képekről is­merték a fővárost, és nem jártak Budapesten soha. Ma már teljesen termé­szetes. ha a nagymama át­repüli az Atlanti-óceánt, hogy lássa unokáját. A kül­földre utazó turistacsopor­tok között is sok a nyugdí­jas, nem egy közülük a fia­talokat megszégyenítő ki­tartással, fáradhatatlanul járja a múzeumokat, felke­resi a városok nevezetessé­geit, nem hagyva ki egy programot sem. Az igaz, hogy az országhatárokon túlra hívó IBUSZ, Coop- tourist, Volántourist stb. utak nem a kisnyugdíjasok pénztárcájához szabottak, s az évente 5,5 millió külföl­det járó magyar turista kö­zött jóval kevesebb az idős ember, mint a fiatal, azon­ban az utazási irodák 5-10 százalékos elő- és utóidény- kedvezményei lehetőséget adnak a kis jövedelmű idős embereknek is világot látni. Valójában a 60-80 évesek a belföldi utak iránt érdek­lődnek leginkább az utazá­KERT, HÚZTÚ1I A főleg éjszakai életet élő fülbemászók a kiskertek közismert rovarai. Növényi és állati eredetű táplálékkal élnek, különböző rovarok pe­téit, lárváit és bábjait is pusztítják. A nálunk leg­gyakoribb közönséges fülbe­mászó (Forficula auricula­si irodákban. Tavaly az IBUSZ vendégeként 326 ezer turista utazott belföl­dön, 40 százalékuk az idős korosztályba tartozott. Köz­kedveltek az utazási iroda és a TIT közös országjárá­sai, a Kőszeg—Nagycenk, Pécs—Abaliget, Szilvásvárad —Bükk-fennsák, Szarvas— Gyula, Nagyvázsony—Ti­hany kétnapos utak. Szer­veznek olyan kiránduláso­kat is, például a Duna­kanyarba, a Palócföldre, Mátra—Párádra, Eger— Szilvásváradra, amelyekre reggel indul a csoport, és este vissza is tér. Az árak annyira kedvezőek, hogy a nyugdíjasok akár havonta is megengedhetik maguk­nak az 1-2 napos kirucca­nást. Sokan érdeklődnek a reggel 6 órakor induló hé­vízi, gyulai, miskolc-tapol- cai fürdőtúrák iránt. Végtelenül színes a vá­laszték: vár- és városláto­gatások, irodalmi kirándu­lások, nemzeti parkok, ar­borétumok, gombaszedő- és ínyenctúrák . .. szinte min­denki • talál kedvére valót. A társas.utakon kialakul­nak a kapcsolatok, a rend­szeresen utazókból már sok évvel ezelőtt megalakult az IBUSZ—TIT Ország-, Vi­lágjárók Baráti Köre. Nem mindenki szeret cso­porttal utazni, vannak, akik magányosan vagy házastár­sukkal, esetleg szűkebb ba­ráti körben járják az or­szágot. Nekik a programok összeállításában a megyei idegenforgalmi hivatalok tudnak segíteni. Aki csend­re, nyugalomra vágyik, an­ria) szintén mindenevő, az erdőkben mohát, gombát fo­gyaszt, megeszi a virágok egyes részeit (a sziromlevele­ket, a bibéket, a porzókat), a lédús gyümölcsöt is ked­veli, időnként rovarokkal is kiegészíti az étlapját, külö­nösen a lágytestű levéltetve- ket és a rovarlárvákat sze­reti. Ha túlságosan elszapo­rodna, a virágok és a gyü­mölcsfélék megrágásával je­nak a falusi üdülést ajánl­ják, elérhető áron. Kétségtelen, hogy a nyug­díjasok utazási kedve észre­vehetően csökkent az el­múlt években, annak elle­nére, hogy az utazási iro­dák többsége nem emelte érezhetően a belföldi utak árát. (Korábban a belföldi utakra jelentkezők 54 szá­zaléka tartozott az idős kor­osztályba.) Ettől függetlenül az idős turisták szép száma még most is arra utal, hogy a nyugdíjasok szeretnek és tudnak is utazni. Társas- utakon fegyelmezettek, nem késnek, nem hoznak felesle­ges csomagot, kényelmes a ruházatuk, a cipőjük alka­lomhoz illő. Körültekintő­ek. az utazás előtt felkere­sik orvosukat tanácsért, ma­gukkal viszik gyógyszerei­ket. Valószínű, a tapaszta­lat is teszi, hogy némelyik idős ember valóságos min­taturista, gyakorlatiasabb, jobban tud alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, mint sok fiatal. Nem túlzás, az idős ember higgadtabb, nyugodtabb, ezért a termé­szetben, a tájban, a műem­lék városokban olyan szép­ségeket, értékeket is észre­vesz, melyek mellett a fia­talok csak elrohannak. Az utazás, a kirándulás társaságot is jelent a ma­gányos nyugdíjasnak. Akik hajlandók kilépni otthonuk zárt falai közül, rádöbben­nek: az élet idős korban is szép, most jut igazán idő arra, hogy az országot fel­fedezzék, és felkeressék azo­kat a tájakat, ahová fiata­lon nem juthattak el. H. A. lentősebb kárt is okozna. Ez azonban ritkán fordulhat elő, mert nagyon sok ellen­sége (rovarevő madarak, ra­gadozó rovarok, pókok, gyí­kok, stb.), így túlszaporodá- suk nagyon valószínűtlen. A levéltetvek pusztításával vi­szont nagyon hasznos mun­kát végeznek, ezért a bio­kertészet lelkes hívei számos országban hozzáláttak gyűj­tésükhöz, s létszámuk növe­léséhez a kiskertekben. (TV) (A szlovákiai Űj Szó cikke nyomán) Ne irtsuk a fülbemászókat! A szerkesztő megjegyzése: A terraristák hazánkban is napról napra gyarapodó táborá­nak tagjai is vallják: szakértel­mük mércéje az. ha például kaj­mánfélét tartanak, nevelnek — lakásukban. A lényeg: nem meg­botránkoztatni akarjuk ezzel a tömör és elsősorban tájékoztató jellegű cikkei tisztelt olvasóin­kat. Tudomásunk van arról, hogy néhányan a mi tájegységünkön is próbálkoznak ,.kényesebb” hüllők tartásával. Szeretnénk fel­hívni az érdeklődők figyelmét arra, hogy az ilyen állatok tar­tására csak az vállalkozzon, aki kellő tapasztalatokat szerzett már, s aki az állat tartásához a feltételeket optimálisan tudja biztosítani. Az „optimális” a csa­lád, alkalmasint a szomszédok beleegyezését is jelenti ... mérséklete 20—26 Celsius­fok legyen. Csak egészen fiatal, 30—50 cm nagyságú példányt*vásá­roljunk. Rendszeresen fog­lalkozzunk vele, vegyük kéz­be, és néha engedjük szaba­don a lakásban. Az elhanya­golt példányok harapósak lesznek, nagyobb korukra szinte kezelhetetlenekké vál­hatnak. Kép, szöveg: Fehér Tamás Kajmán a terráriumbán A terrárium egyik attrak­ciója lehet a kajmán. Hosszú életű, könnyen kezelhető faj. Terráriumuk egyharmad ré­sze száraz, kétharmad része pedig vizes terület legyen. (A terrárium minimális mérete ne legyen kevesebb 200xl00x 80 cm-nél — a szerk.) Egy közepesen fejlett példány számára elegendő 40 cm víz­mélység. A száraz rész fölé lógassunk be infralámpát, amely imitálja a napsugár­zást. A medencébe mosott só­dert terítsünk. A kajmánok a nagyobb kövekből néhá­nyat benyelnek, mert úgy könnyebben emésztenek. Táplálékul megfelel az egér, a patkány, a hörcsög, továb­bá marhahús, friss állati dög, csigák, halak stb. Elegendő hetente kétszer etetni. A me­dence vizét azonnal cserél­jük le, ha az állatok üríte­nek. Nyáron néhány órát na- poztassuk őket. Vizük hő­MEGJELENT A „MACSKÁK” Rovatunk május 31-i számában adtunk hírt arról, hogy a ki­adói tervek szerint még efcben az évben megjelenik Helga Frjtzsche Macskák című kötete. Nos, az elmúlt napokban va­lóban a könyvesboltok polcaira került a Gondolat Könyvki­adó gondozásában megjelent tetszetős küllemű kötet. A színes képekkel és fekete-fehér ábrákkal gazdagon illusztrált könyv alcíme pontosan meghatározza a régóta várt, hiánypótló mű tartalmát is: hasznos tudnivalók vásárlásról, gondozásról, táp­lálástól, betegségekről.

Next

/
Thumbnails
Contents