Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. július 9,, szerda NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Augusztus 16-án bajnoki rajt Az élvonalbeli labdarúgócsa­patok már ré­gen megkezd­ték a felkészü­lést. Zajlik az átigazolási idő­szak, napokon belül közzé­teszik a sorsolást. Rohamo­san közeledik hát az új idény. — Az MLSZ-ben folyik az új bajnokság előkészíté­se — mondotta Czékus La­jos főtitkárhelyettes az MTI-nek. — Kész a teljes menetrend őszre és tavasz­ra is. Egyedül a válogatott műsorával kapcsolatban vannak bizonyos nehézsége­ink. Az őszi és a tavaszi EB-selejtezőkön kívül sze­retnénk egyéb mérkőzése­ket is lekötni. Egyelőre még csak tárgyalunk lehetséges ellenfelekkel. Az NB I küzdelmei au­gusztus 16-án kezdődnek és december 6-án lesz az őszi utolsó forduló. Jövő év feb­ruár 28-án rajtol és június 13-án fejeződik be a legjob­bak versengése. Az NB II őszi idénye augusztus 17. és november 30. között zajlik. * * * Az MLSZ-ben elkészítették a területi labdarugó-bajnokságok csoportbeosztását. Az 1986—87-es évadban a 100 csapat továbbra is hat csoportban küzd. a Duna és a Bakony csoportban 18—18, a Mátra, a Dráva, a Tisza és a Körös csoportban pedig 16—16 együttes. Az utóbbit „üzemelte­tő” Békés Megyei Labdarúgó- szövetség illetékesei elmondták, hogy általában az a cél vezérel­te a csoportbeosztáskor a szak­embereket, hogy minden csoport három megyét öleljen fel. Kivé­tel persze akad. s noha a Körös csoportban döntően Bács, Békés és Csongrád megyei szakosztá­lyok képviseltetik magukat, két Pest megyeit is ide soroltak. Az elrflúlt évadban még a Duna csoportban szereplő Dömsöd, il­letve Ráckeve csapatát. A döm- södiek 34 mérkőzésen 50—47-es gólkülönbséggel 34 pontot sze­reztek, 10,-ek lettek, hasonlóan 50 százalékos a mögöttük vég­zett ráckeveiek mérlege is. akik 49—47-es gólkülönbséggel 32 pon­tot gyűjtöttek, és ll.-ként vé­geztek a 18 csapat között. A töb­bi gárda már jobbára ismert, íme a rend kedvéért a névsor: Békési SE, Gyulai SE, Orosházi MTK. s az újonc megyei baj­nok Mezőkovácsháza (Békés me­gyéből). Kecskeméti TE, Kecs­keméti SC, H. Kun B. SE. La- josmizse, Soltvadkert, Miske (Bács-Kiskun megyéből), Szege­di Vasutas. Makói SVSE, Szen­tesi Vízmű és a Csongrádi Épí­tőipari Szövetkezet (utóbbi a Csongrád megyei bajnok). A csongrádiak mellesleg négy pont előnnyel lettek bajnokok, a két- két büntetőpontot is „begyűjtő” Mártély és Szeol-Délép junior előtt. Érdekessége a csoportbe­osztásnak. hogy Bács megye bajnoka a kiskunhalasiak előtt gólkülönbséggel bajnokságot nyert Harta csapatának vezetői bejelentették, hogy nem kíván­nak élni a feljutási jogukkal. Az MLSZ álláspontja viszont, hogy csak a bajnokok kerülhet­nek fel. és az ilyen módon meg­üresedett helyekre a legjobb ki­esőket sorolják be. Érdemes tudni, hogy augusz­tustól újból négy sárga' lap után következik automatikus eltiltás, illetve ezt követően már három figyelmeztetés is elég, és így to­vább. Az augusztus 16—17-1 rajt előtt még több kérdést azonban tisztázni kell. így például hatá­rozatot hozni a már lapunkban is közölt vizsgálat végeredmé­nyéről, amely a Gyulai SE-t (ahol úgy hírlik Szűcs Mihály neve is szóba került leendő ed­zőként) és a KTE-t érinti. A Békés megyei bajnokságban — mint ismert — az Újkígyós! TSZSK és a Sarkadi Kinizsi szá­mít újoncnak, feljutónak, vagy inkább visszajutónak. A rajt itt is augusztus 16—17-én lesz. Új­donság, hogy: 1. egy ifjúsági korú játékos szerepeltetése kö­telező a felnőtteknél, 2. a rögzí­tett mérkőzésidöpontok után csak 50 forint ellenében fogad­nak el módosítást. 3. a sárga la­pos figyelmeztetéseket ezentúl nem tartják nyilván. Újabb vízilabdás győzelem Békéscsabai Előre Spartacus— Miskolci EAFC 10—7 (2—1, 2—4, 2—1, 4—1). OB II B-s vizilabda- mérkőzés. Békéscsaba. V.: Ko­vács, Szeles. Békéscsaba: Bau- kó — SZILVASY 3, Jámbor 1. Blahut 1, SZLAVIK 3, CZIROK 1, Dávid 1. Csere: Szilágyi. Edző: Czirok Sándor. MEAFC: Takács — Acs, Kiss, Beke, RO­ZA 3, ÉDER 2, Jakab 1. Csere: Majoros 1. Édző: Kovács Ber­talan. A Magyar Üszószövetség által kijelölt játékvezetői páros nem érkezett meg, így félórás vá­rakozási idő után a két csapat edzője megegyezett, s egy-egy jelöltjük vezette le a találko­zót. Nehezen indult a gólgyár­tás, hiszen a vízilabdában szo­katlanul az S. perc után esett az első találat. A második ne­gyedtől a miskolciak vették át a játék irányítását, 5—3-ra el is húztak. A következő hét percre viszont föltámadtak a házigazdák, s nemcsak fölzár­kóztak, hanem Jelentős előny­re tettek szert, amit a mérkő­zés végéig meg is őriztek. A li­la-fehérek közül tetszetős és szellemes Játékot produkált időnként Szlávik és Czirok. Szilvásyt pedig góljai dicsérik A közepes iramú találkozón megérdemelt hazai siker szüle­tett. A békéscsabaiak ezzel az ezüstérmes helyen állnak a bajnokságban (négy győzelem, egy döntetlen, egy vereség a mérlegük). Jelenet a békéscsabai kapu előtt. A fehér hatos Szlávik aka­dályozza Édert (7), aki Rózának igyekszik bejátszani. Öt Blahut fogja, a kapuban Baukó Fotó: szőke Margit Hz orosházi „zongoracipelö” A Flór László és Fehér J. Ist­ván által alapított örökös ván­dordíját ez évben tizedik alka­lommal adták át Orosházán. Az alapítás sorsáról évről évre bi­zottság dönt az orosházi Iskolák, sportkörök, tömegszervezetek ja­vaslatai alapján. 1986-ban a di­jat Soós Ferencnek, az Orosházi Városi Tanács sportosztálya cso­portvezetőjének adta át Mihály András, a városi tanács elnöke. A bizottság indokolása sze­rint több évtizedes, kima­gasló sportvezetői munkás­ságáért, a tömegsport szer­vezéséért és a fiatalok sport- szeretetre való neveléséért vált érdemessé az örökös vándordíjra Soós Ferenc. Ezenkívül a sport népszerű­sítése, az orosházi sportmoz­galom írott és tárgyi emlé­keinek összegyűjtése alapján ítélték munkáját kiemelke­dőnek. ♦ Akik a közelmúltban a he­lyi Szántó Kovács János Múzeumban megtekintették az „Orosháza sporttörténete” című kiállítást, bizonyára so­káig emlegetik az értékes, gazdag anyagot. Talán nem mindenki tudja, hogy a gyűj­temény kialakításában Soós Ferenc milyen komoly mun­kát végzett. A köszöntés és gratuláci­ók után, ő maga így vall er­ről: „1971 óta dolgozom fő­foglalkozású sportvezetőként. Az ezt megelőző időszakok­ban üzemi szinten társadal­mi munkában foglalkoztam a sportmozgalommal. Már akkor is láttam, hogy érté­kes sportemlékek, trófeák vesznek el, melyek pótlása szinte megoldhatatlan, azaz nem is lehet az ilyen erek­lyéket pótolni. 1975-ben töb­bek között ezért tettünk köz­zé felhívást, sportemlékek, visszaemlékezések gyűjtésé­re. Két esztendő alatt ko­moly anyag gyűlt össze. Je­lenleg több mint 200 tétel található a katalógusban. Ügy tűnik, a sportmúzeum alapja együtt van a város tulajdonában. A tervek sze­rint majd a Szántó Kovács Múzeum gondozásába kerül át. Sportnyelven szólva, min­dig zongoravivőként dolgoz­tam. A sport szolgálata ér­dekelt mindig elsősorban” — folytatja Soós Ferenc. Ügy éreztem, hogy a sportmozga­lom emlékeinek felkutatása, feltárása országosan is kissé lépéshátrányba került. A né­hány legutóbbi év azt iga­zolja, hogy az ügy elmoz­dult a holtpontról, hiszen so­kunk örömére készül például a Békés megye sporttörténe­tét feldolgozó kiadvány is. Városunkban, Orosházán, jelentős csapatmunka ered­ményezte a szóban forgó gyűjtemény létrejöttét. Dr. Szabó Ferenc, dr. Hévízi Sándor a múzeum, dr. Zila­hi Lajos a művelődésügyi osztály részéről, Koszorús Oszkár pedig mint helytör­ténész nyújtottak hathatós segítséget. Kevés a hely ar­ra, hogy felsoroljam, hány sportoló adta át szíves-örö­mest féltve őrzött sporterek­lyéit a köz javára. Ez egy olyan folyamat, ami remél­hetőleg, sohasem ér véget. Egyre többen érzik és értik, hogy a sporttörténet szerves része Orosháza történeté­nek.” Az elismerés alkalmából sok mindenről szerettük vol­na még kérdezni Soós Feren­cet. Saját magáról azonban keveset beszélt. Mint mond­ta, az például, hogy szenve­délyes kutyatenyésztő, s órá­kig vagy inkább napokig tudna mesélni kedvenc airedale terrierjeiről, alig­ha érdekli az olvasók több­ségét. Ha már a nyilvános­ság előtt szólhat, legyen a sporté a főszerep. Itt van például a legutóbbi téma, a megyei cigány sportnap, amelyen az orosháziak népes küldöttségét vezette Sarkad­ra, ahol — mint mondta — egy új lehetőség körvonalai bontakoztak ki, vagy inkább erősödtek meg a beilleszke­dést illetően. Szervezésben, irányításban nincsenek fon­tos vagy kevéssé fontos te­rületek. A sportban mind­egyik egyformán az. A Flór—Fehér örökös ván­dordíj eddigi kitüntetettjei: 1978: Páli Mariann (OMTK) — asztaliteniszező. 1979: Udvardi Attila (Oh. Spartacus) — birkózó. 1980: Lovas Béla (OMTK) — labdarúgó. 1981: Horváth Mihály (OMTK) birkózó. 1982: Koós Lajos (OMTK) — birkózó. 1983: Pintér Attila (OMTK) — asztalitenisz-edző. 1984: Raffai János (OMTK) — labdarúgó. Puskás József (Oh. Oj Élet Tsz) — lovas. 1985: Juhász István (612. sz. ITSK) — hajómodellező vi­lágbajnok. 1986: Soós Ferenc (Oh. VTSC) — sportvezető. Mundial zárt kapuk mögött Részlet T. András Emil könyvéből O ígéretünkhöz híven, szemelvényeket adunk a már sikeres­nek mondható mexikói labdarúgó-világbajnokságról íródott könyvből. Lapunk mai számában folytatjuk a sorozatot, s íme a haVmadik rész. ZTE: Zalai helyett Dunai II. A ZTE labdarúgó-szakosz­tálya a múlt hét végén kö­zös megegyezéssel felbon­totta a néhány nappal ko­rábban aláírt, kétéves idő­tartamra szóló szerződést Zalai Lászlóval. Erre azért került sor, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség nem adta beleegyezését a hol­land állampolgárságú szak­ember foglalkoztatásához. Ezt követően a zalaegersze­gi egyesület azonnal tárgya­lásokat kezdett, amelyek hétfőn eredményre vezet­tek: a ZTE kétéves szerző­dést kötött Dunai II. Antal­lal vezető edzői teendők ellátására. Totótippjeink 1. MTK-VM—Liégeois 1 2. Uerdingen—U. Berlin 1 3. Videoton—G. Zabrze 1 x 4. Erfurt—Vitosa x 2 5. Admlra W.—Grasshoppers x 1 6. Aarhaus—C. Dózsa X 2 7. St. Gallen—Bröndby 2 X 8. Magdeburg—W. Lódz X 9. L. Poznan—Odense 1 10. Linzer ASK—Siófok 1 11. Göteborg—Szredec x 2 12. örgryte—Jera 1 x 13. Cheb—Saarbrücken 1 POTMÉRKOZÉSEK 14. Luzern—Ferencváros x 15. L. Warszawa—Olomuc 1 16. Vitkovice—Zürich 1 »Kétségtelen, hogy egy világbajnokságon nincs könnyű mérkőzés. A kana­dai sem: ígérkezett annak, és nem is lett az. Ezzel együtt az egy évvel ezelőtti válogatott ezt a kanadai gárdát a bolondulásig za­varta volna. Most, ezen a mérkőzésen erről szó sem lehetett. A mérkőzés utáni nemzetközi sajtótájékoztatón, arra a kérdésre, hogy a magyar csapat a gyors gólt követő­en miért nem támadott ag­resszívebben. Mezey kijelen­ti: „Nem lebecsülve ellenfe­lünket, ezen a mérkőzésen elsősorban önmagunkat kel­lett legyőzni.” Nem hántásként, hanem a tények valós ismertetése miatt, úgy érzem, ennél a nemzetközi sajtótájékoztató­nál időznöm kell egy kicsit. Időzni, mert a magyar lab­darúgó-válogatott kontra nemzetközi sajtó utórezgé­sei ekkor csapódtak le a legkézzelfoghatóbban. Azt hiszem, érthetően, hiszen ezen a sajtótájékoztatón Mezey győztes csapat kapi­tányaként ülhetett a kame­rák és mikrofonok elé, s így a jelenlévő külföldi újság­írók egynémelyike elérke­zettnek látta az időt arra, hogy „kellemetlenkedjen”. 0—6 után minden bizonnyal méltányosságból nem tették. Most viszont nem tudták ki­hagyni ... Pedig jól kezdődött. Vég­re mosolyogni láttam Me­zey t, amikor bejött az in­terjúszobába, és még jobban mosolygott, amikor az in­terjúkat vezető helyi sajtó­főnök angolul bemutatta: — Köszöntőm a magyar nemzeti labdarúgó-váloga­tott kapitányát. „Csörcsil” Mezseit... A kapitány nevet, odafor­dul, és angolul javít: — Nem „Csörcsil”. Olyan is volt, de nem szövetségi kapitány volt. Én György vagyok. Az első sorokban nevet­nek, a sajtófőnök javít. Me­zey kérdés nélkül kezdi: — Aki ez után a mérkő­zés után irigyli a fizetése­met és az állásomat, az nem normális ember. Leg­alább harminc évet öreged­tem. Gondolom, látszik raj­tam. — Mezey úr, miért nem támadtak erőteljesebben ? — Ma csak ennyire vol­tunk képesek. Ez elég volt ahhoz, hogy győzzünk. — De Mezey úr, miért húzódtak vissza saját kapu­juk előterébe játékosai a gyorsan megszerzett első gólt követően? — Ügy látszik, hogy jól csináltuk, mert nyertünk. — Mégisi, Mezey úr, a gyorsan kapott gól után a kanadaiak kerültek me­zőnyfölénybe. Miért? — Én ezt a mai edzői felkészültségemmel nem tu­dom megmagyarázni. — A mai mérkőzésen nyújtott teljesítmény alap­ján, ön szerint csapata meg­érdemli, hogy a legjobb ti­zenhat közé jusson? — Azt hiszem, uram, ön nem látta a világbajnokság eddigi mérkőzéseit. Itt nin­csenek rossz és gyenge csa­patok, itt a kis győzelem ugyanolyan értékes, mint a többi. — De Mezey úr, 2—0 után sem volt csapata telje­sítménye és játéka meggyő­ző... — Uram, az ön mostani és korábbi kérdéseiből ki­tűnik. hogy ön elhivatottsá­got érez az edzői szakma iránt. Azt javaslom, változ­tasson szakmát. Király Ferenc, a magyar válogatott sajtófőnöke ezt a választ is átfogalmazva for­dítja le. Azt hiszem, jói tet­te, talán kellemetlen nem­tetszés-nyilvánítástól óvta meg a jelenlévőket. Az újabb kérdés, már ezt kö­vetően, hogy Mezey György még ingerültebb lett, mert újabb provokáló kérdést ka­pott egy másik amerikai „hírközlő cég” ezúttal ma­gyar résztvevőjétől, így hangzott: — Nem gondoltak arra, hogy gólarányt javítsanak? — Nem. Nem akartunk gólarányt javítani. Ez egy világbajnokság, ahol min­den eredményért keményen kell megküzdeni. Búcsúzóul köszönöm az érdeklődést. Azt hittem, a kanadai mér­kőzésnél nem lesz nehezebb meccsem, de az önökkel való találkozás az volt. Viszont­látásra! A kanadai kapitány a két vereség ellenére népszerűbb, mint bárki a magyar csa­patból. Sweeney kiállítását sajátosan magyarázta. „Nem tudok rá haragudni. A te­remfocihoz szokott, s így nem tudta, hogy a sárga lap után már a kiállítás követ­kezik.” Jól hangzik, de aligha­nem csak a poén kedvéért mondta. Mert ennyire azért egyetlen kanadai sem kez­dő... Bizonyság erre (no meg arra, hogy a magyar labda­rúgó-válogatott csak kínke­servesen, és még mindig kábultan állt fel a 0—6-os mérkőzés után) Szén drei és csapatának az „esete”. Az első negyvenöt percben az újpesti kapus, noha próbál­kozott vele, egyetlen alka­lommal sem tudta kézből kirúgni a labdát. Nem volt kinek, társai hátat fordítot­tak a magyar kapunak, ne­hogy véletlenül feléjük re­püljön a labda. Azaz egy­szer, pontosan a negyven- ötödik percben, mégiscsak megpróbálta a magyar ka­pus, hogy egy kidobott lab­dájával „eltaláljon” egy ma­gyar játékost. Ez sem sike­rült! Keservesen, idegtépőén teltek a percek. S a magyar gárda eddigi világbajnoki szereplésének csak a kana­daiak elleni második gól után akadtak nyűgöd,tabb pillanatai. Az egyetlen Sal- lain kívül, aki mindkét mér­kőzésen, ha nem is játszott jól. de legalább volt ereje, akarta felvenni a küzdel­met, már Garaba és Varga játékában is fel lehetett fe­dezni némi önbizalmat. Mellesleg nem tudom, mi­ért, talán az utóbbi mondat­ról most jut eszembe, hogy a 0—6 után osztályozták a mexikói sportlapok a ma­gyar és szovjet játékosok teljesítményét. Sallai egyest kapott. Az összes többi ma­gyar játékos nullát. A kanadaiak elleni mér­kőzést követően nem osztá­lyoztak.« (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI IENíHMM Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents