Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

1986. július 31., csütörtök

o

Bírság és baktérium

Étlapozó a konyhából

A kulisszák mögé pillantani mindig izgalmas. Amíg azonban számunkra ez csupán kíváncsiság, az Állami Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség szakembereinek kötelessége ellenőrizni a higiénés szabályok betartását, megóvni a lakosság egészségét a fertőzésektől, az ételmérgezéstől.

A felügyelőség munkatársait évek óta elkísérjük ellenőrző körútjukra, hogy szétnézzünk a vendéglátó- ipar háza táján, legyen az állami, szövetkezeti, avagy magánkézben levő étkezde. S lássuk, honnan, milyen kö- rülmények'l-özül teszik elénk a finom és Kifogástalan, vagy megbírálható eledelt.

Ez alkalommal az éttermek konyháiban jártunk, s a leglényegesebb hiányosságokat csokorba gyűjtve megállapíthattuk: azok egybeesnek a korábbi évek tapasztalataival. Akkor pedig mit feltételezhetnénk mást, mint azt, hogy a bírságok nem érik el céljukat, a büntetéseket könnyedén kifizetik, s megy minden tovább a maga útján. Űjabb ellenőrzés, új jegyzőkönyv, netán magasabbra szabott bírság, de a hiba kiküszöbölése nem történik meg minden esetben. Van, amikor erre esély sincs, mert nincsenek hozzá anyagi források. A legelgon- dolkodtatóbb mégis az, hogy a tisztaság és a rend nem pénzkérdés. Vagy mégis?

— Ha a dolgozót figyelmeztetjük a hanyag munka miatt, másnap nem jön be a munkahelyére. Szeretnénk nyugdíjasokat foglalkoztatni, de az ő bérük nem számít be a bérszínvonalba, ezért kénytelen-kelletlen, tartunk olyan munkaerőt is, akinek inkább kifizetnénk 3

—4 ezer forintot, csak ne rontsa a munkamorált — fogalmaz szigorúan dr. Manek Endréné, az orosházi Alföld Szálloda és Vendéglátó Kombinát igazgatója.

Hogy nincs könnyű dolguk, azt elismeri a Békés Megyei Köjál felügyelője is, de szükségesnek tartja, hogy tételes jegyzőkönyvet készítsen a hiányosságokról. A főzőkonyhában látszik a rendszeres tisztántartás, de ez nem mondható el az előkészítőhelyiségekről. A fekete edénymosogatóban az állvány, amelyen a tiszta főzőedényeket tárolják, korom- mal-zsírral szennyezett.

— Hogyan mosogatják a

fehér edényeket? — kérdezi dr. Németh Irén, a Köjál felügyelője az idős asszonyt, aki éppen a reggeliből visz- szajött edényeket tisztítja.

— Két léből — feleli a néni.

— Mutassa, kérem, mivel fertőtlenít? — szólítja fel a dolgozót a felügyelő.

Mutatni nem tudja, de előkerül a kéziraktárból a bontatlan hypó.

A fehér edényeket először a zsíróidéban kellene tisztára mosni, aztán fertőtleníteni, majd öblíteni. Legyenek szívesek kiírni a mosogatómedencék fölé a munka lépéseit! — kéri meg Badart Lászlónét, az étterem helyettes vezetőjét.

Az irodában a jegyzőkönyvbe kerül a hiányosságok listája. A hiányosságok, amelyek nem a pénzen múlnak. Mint ahogy az sem, hogy a kézmosók mellől rendre hiányoztak a fertőtA békéscsabai Kossuth étteremben fogyasztott ételtől öten megbetegedtek, s bejelentést tettek a városi tanács egeszsegügyi ellenőreinek, vizsgálják ki az esetet.

1986. április 15-én a hatóság megállapította, nem az ételektől, hanem az ételkészítés körülményeiből ered a megbetegedés. Pangó szennyvizet találtak a konyhában, s a tisztaság is megkérdőjelezhető volt. A hibaelhárításra kötelezték a fenntartó Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalatot.

1986. május 9-én újabb ellenőrzés következett. Ekkor megállapították, hogy nem történt semmi. A hiány pótlására intézkedési tervet kért, de nem kapott a városi felügyelő. Elrendelték az egység üzemelésének felfüggesztését, a hozott határozat jogerőre emelkedésének időpontjával. Ez újabb 15 nap haladékot jelentett a konyha üzemeltetői számára. Ezen közben kifestettek, kiszippantották a szennyvizet, de a szennyvízrendszer alapvető hibáját, hogy ne visszafelé folyjon a „lé”, nem szüntették meg.

1986. június 17-én készre jelentették a megyei Köjálnak a Kossuth éttermet. A megyei felügyelő ellenőrzése során megállapította, hogy nem szüntették meg az eredendő hibát, ezért a jogerőre emelkedés napjától a Kossuth éttermet a hatóság bezárta a május 9-én hozott határozat értelmében: gyakran és folyamatosan pang a szennyvíz. Ez az állapot élelmezés-egészségügyi szempontból megengedhetetlen.

Mindaddig, amíg a rendszer alapvető hibáját ki nem javítják, a közegészségügyi hatóság engedélyét a további üzemeléshez meg nem szerzik, a konyha zárva marad.

ERRŐL ÍRTUNK...

Általános iskolai diákotthont létesítenek Tótkomlóson, Régi gondot old meg a községi tanács Tótkomlóson. A tanyasi iskolák felső tagozatú tanulói részére a községben két diákotthont létesít, egyenként 40-40 férőhellyel. Ezzel lehetővé teszi, hogy a tanyasi gyermekek a község iskoláiban tanulhassanak. A diákotthon létesítéséhez hozzájárultak a környező községek tanácsai is. Békéssámson, Nagykopáncs, Kardoskút és Pusztaföldvár vállalta, hogy segíti a létrehozását. A diákotthonok régi épületek átalakításával készülnek el, s az átépítésre összesen 500 ezer forintot fordítanak. Az egyik otthonban a lányok, a másikban pedig a fiúk kapnak helyet. Az építési munkákat már megkezdték, s úgy tervezik, hogy szeptember 1-re, mire a tanév megkezdődik, átadják rendeltetésének. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 21.)

A kánikulai időben naponta 7000 liter szikvíz és mintegy 6 ezer 500 üveg szénsavas üdítőital kerül ki a Békés Megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat békéscsabai üzeméből a vendéglátóipari egységekbe, valamint az élelmiszerboltokba. Gyulára és Gyomára is több mint 6000 üveg (üdítőitalt szállítanak. Több környékbeli tsz és néhány állami gazdaság a nyári munkák ideje alatt gondoskodik arról,

• hogy a gyümölcsalapanyagból előállított, vitamindús szénsavas üdítőital rendszeresen eljusson azokhoz, akik a határban dolgoznak. Igen jól sikerült az az üdítőitalbemutató, amit ebben a hónapban az ABC-áruházban, majd az Orosházi úti boltban tartottak. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 21.,

Három műszakban dolgoznak a Herbária Országos Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezei Központ békéscsabai üzemében. Rostálják, válogatják, csomagolják a kamillát, amiből mintegy nyolc vagon kerül exportra. Megkezdődött a fűszerkömény cséplése, betakarítása, ami csomagolás után ugyancsak exportra kerül. Folyamatban van a csalán beszállítása, amelyből 30- 35 vagont dolgoznak fel. Ezután kezdik meg az édeskömény, a kapormag, majd a termesztett digitálisz és szolánum betakarítását,

amely előreláthatólag 100- 120 vagont tesz ki. Az üzem tavaly 15 millió forint értékű terméket dolgozott fel exportra, az idei kitűnő termésből ennél jobb eredményre számítanak. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 23.)

Üj gépekkel korszerűsítik a termelést. A Békéscsabai Faipari Ktsz-ben hamarosan üzembe helyeznek egy félautomata csapprés marógépet, egy csiszológépet, mely meggyorsítja a termelést és a minőséget is javítja. Folyamatban van egy poliész- ter-lakköntő és a hozzá tartozó három csiszológép beszerelése is, a még szükséges polírozógép megérkezését szeptember végére várják. A korszerűbb fényezési eljárással termelékenyebbé válik majd a munka. A fényezők (főleg nők) létszámát mintegy 20 fővel csökkentik, akik a kárpitosműhelybe, a gépházba és az előkészítő-műhelybe kerülnek. A szövetkezet telephelyén felújítják az úthálózatot, amit a megnövekedett szállítások elengedhetetlenül szükségessé tesznek. Egy év alatt is csaknem megkétszereződött a termékek mennyisége. A telepre érkező nyersanyag és a kiszállításra kerülő készáru mennyisége az idén 1200-1300 vagont tesz ki. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 28.)

A mecseki napház

A Mecsek déli lejtőjén elkészült az első magyar napház, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakembereinek kollektív alkotása. Lakói még nincsenek, ősszel költözik be a különleges otthonba. egy többgyermekes család, amely vállalta a szükséges mérések és megfigyelések elvégzését az évekig tartó kísérleti időszakban. Ez a három és fél szobás — 120 négyzetméter alapterületű — ház ugyanis egyféle laboratórium, ahol egymás után, illetve egymás mellett kipróbálják a napépítészet különböző eszközeit, megoldásait. A Pécsett szerzett tapasztalatok alapján dolgozzák ki azután a napházak építésének hazai technológiáját.

Az építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1981- ben hirdetett pályázatot napenergia-hasznosító épületek megalkotására, ennek alapján kaptak megbízást a pécsi szakemberek a kísérleti napház létrehozására. A hazánkban egyedülálló épület a Pollack Mihály Műszaki Főiskola mérnökeinek szellemi terméke: a Magasépítési Intézet pedig a ház számítógép-vezérlésű automatikus adatrögzítő rendszerét fejlesztette ki. A kivitelező a Pécsi Építőipari Szövetkezet; az építéshez kizárólag hazai anyagokat használtak fel.

A napház úgy működik, mint egy nagy kollektor: sajátos elhelyezése, formája, belső szerkezete, környezete és növényzete révén önmaga gjűjti, tárolja és osztja el a napenergiát. Déli oldalát egy üvegház alkotja, ez az objektum „lelke”, ez veszi fel és továbbítja a nap melegét a belső terekbe. Szellemes megoldást alkalmaztak az épület fűtésénél és hűtésénél.

lenítŐ kézmosószerek, a törülköző.

Ám azt is ugyanitt láttuk, hogy példás a rend. A sön- tés gazdáinak birtokára öröm volt betérni. A poharak, a tányérok, a csészék, az eszközök mind szép rendben sorakoztak.

Innen a város határán túli Vándorfogadóba tértünk be, ahol Nagy Lajosné gondjait zúdította ránk. Az eredeti tervektől eltérően épült fel a konyha. Kicsire sikerült, ezért folyamatos a nagyob- bítás, a toldás-foldás. A gazdaasszony maga sem tudja, mit hogyan oldhatnának meg végre már véglegesen.

Egyelőre megoldatlan a fekete és a fehér edények külön mosogatása, a fiatalasz- szony a felügyelőnőtől tudja meg, hogy a fekete edény a főzőedény, amit kivizsgált, egészséges, egészségügyi könyvvel rendelkezők használnak, ezért azt elég két lében tisztára mosni. Éppen ezért szükséges a kiszolgálóedényeket, tányérokat, evőeszközöket elkülöníteni és nem tíz-, csupán 2 százalékos hypóoldatban fertőtleníteni,

A viaszosvászon borítású fapolcok a baktériumok melegágyai. Ezért a felügyelőnő azt javasolja, szedjék le azokat, s a festett polcokon tárolják az edényeket. A végleges megoldás az lehetne, ha a könnyen tisztán tartható fémpolcrendszerre cserélnék, mert a fatárolóknál többet kibírnak, nem sérülnek, a fertőtlenítés egyszerűen megoldható.

— Mi mindent megcsinálunk — ígéri a fiatalasszony, s rögvest megfogadja az első tanácsot, hogy a feketemosogatót a pillanatnyi főzőkonyhai raktárból egykönnyen kialakíthatják.

A tisztaságra itt nem lehet panasz. Ami a szemet zavarja és legfőképpen a munkát a konyhában, az a zsúfoltság. Itt is hiányosság, hogy nem jelölték meg, me-, lyik deszkán melyik késsel darabolták a húst, szelték fel a leveszöldséget. Ez higiénés

alapkövetelmény, ugyanis fennáll a fertőzés veszélye.

Jócskán elmúlt dél, amikor a békéscsabai Csaba Szálló éttermében Kortoczó Károly, az étterem helyettes vezetője a konyhában körbekísér. A konyha menthetetlen helyzetére — nem tévedés! — már 1927-ben felhívták az illetékesek figyelmét: mihamarabb fel kell újítani a szállodát és az éttermet. Azóta sem történt lényegében semmi. Az tóbbi esztendőkben készültek tervek a felújításra. Készen áll a második koncepciós tervcsomag, de nincs még elhatározás a munkák megkezdésére, s nem tudni, van-e 140 millió forint a szálloda és az étterem rendbehozatalára. Pedig nagy szükség volna újabb szálláshelyekre a városban, s bizonyára megtérülne a befektetett pénz.

A rossz körülmények ellenére rendezettek a raktárak, tiszták a hűtők. Azt azért nem lehetett nem észrevenni, hogy teljes a kuszaság: a tiszta-szennyes vonal lépten-nyomon kereszteződik. Hiába szerepel a három mosogatási művelet a medencék felett, semmi sincs a helyén, s főleg nincs hypó a vízben.

A főnök nem mentegeti magát, inkább szkeptikusan széttárja a kezeit a konyha helyzetének kilátástalansága miatt...

— Számadó —

A Magyar Közlöny 1983. évi 37-es számában olvastunk arról, miért, milyen szabálysértési bírság szabható ki az ellenőrzések során. A szabálysértésről szóló 1968. évi I. törvény 1983. évi 10. számú törvényerejű rendelete kimondja:

— ha valaki elmulasztja a kötelező egészségügyi vizs- gálátokat, legsúlyosabb esetben 5 ezer forint pénzbírsággal sújtható •

— ha nem megfelelően állítják elő az élelmiszereket, nem jói csomagolják, rosszul végzik a szállítást, a tárolást, élelmiszer-egészségügyi szabálysértést követnek el, a bírság mértéke 5 ezer forint

— ha valaki a jogszabályokban megállapítható közegészségügyi normákat, szabályokat megsérti, 3 ezer forint pénzbírsággal sújtható.

Csabai kezdeményezés Kétegyházán

Eljutott szerkesztőségünkbe a kétegyhá- zi szakmunkásképző intézet 1985/86-os tanév értékeléséről készült összesítés. A sok adat és elemzés mind-mind a tantestület és a tanulók igen eredményes munkájáról ad számot. A papírra vetett gondolatok közül országosan is egyedülálló kezdeményezés vonja magára a figyelmet. Az elmúlt tanévben a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége vezetőinek kérésére két rendhagyó osztályfőnöki órát tartottak a harmadéveseknek. Ezen a szövetség vezetői közül Győrfi Károly titkár és dr. Drágán Iván titkárhelyettes állt a tanulók és a tanárok, az intézet politikai, társadalmi vezetésedé azzal a feltett szándékkal, hogy a szövetkezeti mozgalomról beszélnek. Felvázolták a Békés megyei szövetkezetek eredményeit, gondjait, feladatait, a szövetkezetek fel- építését, funkcióit és érdekvédelmi rendszerét. Egyórás előadásba sűrítették mindezt. Az előadásokat élénk konzultáció követte. Az intézetben hosszú napokon át téma volt a rendhagyó osztályfőnöki óra. A gyakorlati életből közvetlenül sikerült bevinni életünkből egy darabkányit az oktatási intézménybe a nem kötelező óraszámok mellé azért, hogy a fiatal szakmunkások leendő munkahelyükkel mint intézményrendszerrel is megismerkedjenek.

Valójában mit tudnak az intézet tanulói a falusi szövetkezetekről — kérdeztem Klapács Pál igazgatóhelyettestől.

Politikai értelemben nem sokat, hiszen szövetkezeti ismereteket iskoláinkban nem tanítanak. Azok a fiatalok, akik valamelyik tsz-szel tanulmányi szerződést kötöttek, és ezzel kérték felvételüket a kétegy- házi iskolába, magukkal hoztak néhány olyan szövetkezeti gondolatot, melyet odahaza a családban ismertek meg vagy olyanokat, amiről a faluban rendezett társadalmi, politikai ünnepségeken úttörőként hallottak. A falu gondjainak megoldásában oly jelentős helyet elfoglaló szövetkezeti

funkcióról már vajmi keveset tudtak, a szövetkezeti demokrácia és az irányítás, az érdekvédelem intézményrendszerérői pedig csak alig valamit. Pedig ez utóbbiak igen jelentősek, különösen manapság beszélünk ezekről, amikor a szövetkezeti közösségek kongresszusra készülve mérlegelik tevékenységüket a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális életben betöltött szerepüket.

A szövetkezés és a szövetkezetek emberi oldaláról fiataljaink keveset tudnak. S ez nem az ő mulasztásuk. A kétegyházi szakmunkásképzőben tartott osztályfőnöki óra legfőbb tanulsága ez! Kétségtelen, a tanterv nem említ szövetkezetismereti tárgyat sem itt, sem máshol, pedig az ország lakosságának vidéken élő része, de most már hál’ istennek, a pestiek is, nap mint nap kapcsolatba kerülnek a szövetkezeti mozgalom valamelyikével.

Fontos lenne a társadalomnak, az országnak, hogy fiatalon, mind többen, sőt mindenki ismerje meg a szövetkezeti alapelveket, a párt szövetkezetpolitikájának lényegét, a magyar szövetkezeti mozgalom múltját, célját, szerepét, helyét a világban és szocialista céljaink megvalósításában. Erre kevés egy rendhagyó osztályfőnöki óra. A helytállásra nevelés katedráin hely- lyel kellene kínálni a mai magyar valóság élenjáró reprezentánsát, a szövetkezést és azt az eszmét, amely táplálta, amelyből kinőtt, társadalmat átfogóvá vált.

A szövetkezetek iránti érdeklődést csak a munkát jellemző és kísérő romantikával kelthetjük fel a fiatalokban. Jó lenne, ha ők idejében megtudnák, hogy az alkotáshoz a szövetkezet szabad teret biztosít. Haszna és jó lenne, a mozgalom javát szolgálná, ha erről a pályaválasztást meg- ' előző időben a jelenleginél többet beszélnénk és mutatnánk be a fiataloknak, ha tanulmányaik idején megismernék azt az életformát, melyben az ország többsége és az ország él. Dupsi Károly