Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 31., csütörtök Csúcstalálkozó előtt Amerikai közlések szerint Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter szeptember 19-én és 20-án Washingtonban megbeszéléseket folytat a két ország vezetőinek tervezett csúcstalálkozójáról. A szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megnyitása előtt érkezik az amerikai fővárosba, mondják amerikai források. Mihail Gorbacsov Habarovszkban Dobrinyin és Dzsumblatt találkozója fl NATO őszi hadgyakorlatra készül Mihail Gorbacsov szerdán Habarovszk munkásaival találkozott. Az SZKP KB főtitkára kedden este érkezett az Amur-folyó partján fekvő távol-keleti városba. Reggel virágot helyezett el a városközpontban a Lenin emlékműnél, majd a Dicsőség terén az örökmécsesnél koszorúval rótta le kegyeletét a második világháborúban elesettek előtt. Mihail Gorbacsov pénteken indult útnak Moszkvából a szovjet Távol-Keletre, ahol Habarovszk előtt Vlagyivosztokban, Nahodkában, Komszomolszkban járt. Egyik beszélgetésében elmondta: elAlkotmánymódosítási törvénytervezetet terjesztett elő az amerikai republikánus párt egyik kongresszusi képviselője. A javaslat azt célozza, hogy Ronald Reagan harmadszor is indulhasson elnökválasztáson, s megválasztása esetén újabb négyéves időszakra az Egyesült Államok elnöke lehessen. Az amerikai alkotmányhoz 1951-ben csatolt kiegészítés értelmében egy személy legfeljebb kétszer választható az „Egy órát Afrikának” jelszóval szakszervezeti mozgalmat indít a — másfél milliós taglétszámú — brit technikusok szakszervezete. A napokban lavoggá ütött Bob Geldof kezdeményezései — a Live Aid, Band Aid, Sport Aid — nyomán Trade Kémügy Hazaárulásért, a nyugatnémet titkosszolgálat, a BND javára végzett kémtevékenységért tizenöt évi szabadságvesztésre ítélte a moszkvai katonai körzet hadbírósága Ilja Szuszlovot, a Novosztyi Sajtóügynökség (APN) volt szerkesztőjét — írta szerdán a Trud. A Trud beszámolójában emlékeztetett arra, hogy Szuszlov korábban egy, az űrkutatás kérdéseivel foglalkozó népszerű tévéműsort vezetett, s számos ismeretterjesztő írást jelentetett meg. 1973-ban filmtekercsek tűntek el az újságíró páncél- szekrényéből. Az ügyet akkor eltussolták, ám Szusz- lovnak munkahelyet kellett változtatnia. így lett a Novosztyi egyik szerkesztője. A nyugatnémet „Kari Schantzenbach” cég egyik moszkvai képviselője szervezte be Szuszlovot. ö munkája folytán könnyen hozzájuthatott technológiai titkokhoz, megismerhette az űr- és a tengerkutatás műszaki újdonságait, azokat energetikai és a mikroelektronikai felfedezéseket, amelyek iránt oly nagy érdeklődést tanúsított a cég, a BND egyik fedőszerve. A szovjet lap rámutat: párt- és állami vonalon egyaránt kivizsgálták azoknak a felelősségét is, akik szószátyárok voltak a Szuszlov szervezte tudományos vitákon, találkozókon, honvédelmi titkokhoz juttatva ezzel a Novosztyi szerkesztőjét. ső ízben jár az ország e ré- szében. Az SZKP KB főtitkára választása óta módszeresen törekszik az ország minél jobb megismerésére. Megfordult már Leningrádban, Kijevben, Minszkben, a tyu- menyi olaj mezőkön, a kazahsztáni búzatermő övezetben és Kujbisevben. Hétfőn Vlagyivosztokban nagy beszédet mondott, s ebben a szovjet-távol-kelet fejlesztési távlataival, valamint az ázsiai és a csendesóceáni társég kapcsán nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, több fontos javaslatot és bejelentést tett. ország elnökévé. Guy Vander Jagt, a republikánusok országos kongresszusi bizottsága elnöke indítványozta a szóban forgó alkotmánykiegészítés eltörlését. A törvénytervezet elfogadásához először a képviselőháznak és a szenátusnak kell kétharmados többséggel azt jóváhagyni, majd a szövetségi államok háromnegyedének is hozzájárulását kell adnia hozzá. Union Aid (szakszervezeti segély) néven meghirdetett mozgalom keretében a szak- szervezetek arra hívják fel tagságukat, hogy egy-egy órányi munkájukkal megkeresett átlagbérüket ajánlják fel az afrikai éhezők megsegítésére. Az SZKP törvényesnek és igazságosnak tartja a libanoni hazafiaknak az izraeli megszállók elleni harcát, s követeli az izraeli egységek feltétel nélküli kivonását Libanon területéről — jelentette ki szerdán Moszkvában Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára. Szavai Valid Dzsumblattal, a Libanoni Haladó Szocialista Párt (HSZP) elnökével folytatott találkozón hangzottak el. Szovjet részről támogatásról biztosították a nemzetihazafias erőknek a testvérgyilkos háború megfékezését és a meglevő problémák demokratikus megoldását célzó erőfeszítéseit is. A megbeszélés résztvevői fontosnak minősítették a libanoniak, a palesztinok, valamenyAligha akad bárki Is, aki most irigykedne a brit külügyminiszterre. Ellenkezőleg, még hazája újságírói is kacagnak rajta, kicsúfolják, legjobb esetben a fejüket csóválják: tapasztalt diplomata létére hogyan vállalkozhatott ilyen ostoba, megalázó küldetésre. Sir Geoffrey Howe „békemissziója” ugyanis enyhén szólva is kudarccal végződött a Dél- afrikai Köztársaságban, s ami személy szerint számára a legbosszantóbb lehet: egyáltalán nem úgy bántak vele Afrika déli részén, ahogy az egy angol úrnak kijár. Persze, tévedés volna azt hinni, hogy Howe nem tudta mire vállalkozik. Főnökasszonya, Margaret Thatcher brit kormányfő többször is értésre — értésére — adta, hogy nem hajlandó változtatni a dél-afrikai fajüldöző rezsimet támogató politikáján. Howe dolga az lett volna, hogy e politikához híven, a napról-napra növekvő felháborodást csillapítandó látszatengedményekre bírja rá a pretoriai rezsim vezetőit. Nos, ez többszöri próbálkozás után sem sikerült, vinyi arab hazafias erő akcióegységét az imperializmus és a reakció próbálkozásaival szemben. A felek megerősítették: az SZKP és a HSZP állásfoglalásai azonosak a Közel-Kelet vonatkozásában. Síkra- szálltak amellett, hogy a közel-keleti rendezés érdekében nemzetközi konferenciát kell összehívni valamennyi érdekelt fél, közöttük a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének a részvételével. Megállapították, hogy szükség van az arab országok egységére és a palesztin mozgalom egységének helyreállítására — imperialistaellenes alapon. szont diplomáciai pofonokban bőven volt része. Pieter Botha dél-afrikai elnök nemTíz ország szárazföldi haderői, tengeri és légi flottája részvételével a NATO „Northern Wedding ’86” fedőnéven nagyszabású hadgyakorlatot szervez az Atlanti-óceánon és a Balti-tengeren — közölte a NATO európai főparancsnoksága (SHAPE). A hadgyakorlat augusztus 29-től szeptember 19-ig tart, és Norvégiában, valamint a dániai Jütlandon (Jylland) kombinált partraszállással fejeződik be. Az Egyesült Államok, Kanada, Nagy- Britannia, az NSZK, Portugália, Norvégia, Belgium, Dánia és Hollandia összesen csak hogy kioktatta, de kategorikusan közölte vele: szó sem lehet arról, hogy szabadon bocsássák Nelson Mandelát, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) börtön150 hajóegysége, több száz repülőgépe és mintegy 35 ezer főnyi csapategysége vesz részt. Bár Franciaország nem tagja a NATO egyesített katonai szervezetének, haditengerészeti és légi egységed önálló francia parancscnok- ság alatt szintén részt vesznek a hadgyakorlaton. A NATO európai főparancsnoksága tájékoztatása szerint a hadgyakorlat feltételezett célja: „a szovjet flotta fokozódó erejű támadásának elhárítása az Atlanti-óceánon, a Balti-tengeren és Norvégia térségében”. ben sínylődő vezetőjét és hogy engedélyezzék e mozgalom szabad működését. Dél-afrikai gazdasági szakemberek arról tájékoztatták, hogy üzleti érdekeiket — így az angol—amerikai érdekeket — már egyáltalán nem szolgálja az apartheidrendszer. A helyi fekete többség vezetői szóba sem álltak vele, hiszen jól tudták: Howe a fajüldözők számára keres mentőövet. A brit külügyminiszter nem járt nagyobb szerencsével a szomszédos Zambiában sem: ott Kaunda elnök éles hangon azzal fogadta, hogy London és Washington kizárólag a fajüldöző rezsim megmentésére törekszik. Ennyi kudarc láttán Londonban most arra hivatkoznak, hogy Howe nem Nagy- Britannia, hanem a Közös Piac felhatalmazásából járt a térségben. Ez formailag igaz, csak arról feledkeznek meg, hogy az Európai Gazdasági Közösség júniusi hágai csúcsértekezletén — az NSZK támogatásával — éppen Anglia akadályozta meg a fajüldöző rezsim elleni szankciók elfogadását. Howe fiaskója tehát figyelmeztetés, amely nem csupán egy angol úrnak szól... Kocsi Margit Kényszeredett mosoly a gépkocsiban — Howe brit külügyminiszternek pedig igazán nincs oka a vidámságra, sikertelen pretoriai missziója után (Howe szemüvegben látható) (Telefetó) J] © iílj'l'Juílil ílJJilJJJU^Jlílíil Ez a helyzet 1956. augusztus 16- án. A nyugati hatalmak kezdeményezte konferencia a londoni Lancaster House-ban, a brit külügyminiszter székházában kezdődik meg. Hamarosan kiderül, hogy Dulles in- ternacionalizálási terve halva született. A részvételt Egyiptom kategorikusan elutasította. A ciprusi kérdésben felmerült viszályok miatt a görög képviselő nem utazott el Londonba. A Szovjetunió és India külügyminiszterei a Szuezi-csatorna jogos tulajdonosa mellé állnak. Ily módon a 22 állam konferenciáján többségi határozattal csak egy ötös bizottságot tudnak létrehozni, amely megbízza Menzies ausztráliai miniszterelnököt, repüljön Kairóba, hogy Nasszer államelnöknek még egyszer kifejtse a nyugati hatalmak álláspontját. Ugyanebben az időpontban, amikor Londonban 22 ország miniszterei üléseznek, a párizsi Rue d’Astrong- on a Compagnie universelle du Canal Maritime de Suez igazgatói tanácskoznak. Már augusztus 22-én bevetik itt a vitába a „révkalauz- problémát”, s ezzel a csatornaüzem Achilles-sarkára tapintanak. Kétszázöt révkalauz működik a csatornán. Nélkülük egyetlen hajó sem haladhat át a 90—110 méter szélességű nagy árkon. Minthogy a szintkülönbség a Földközi- és a Vörös-tenger között csekély, a csatorna építésénél mellőzhették a zsilipeket. Így a víz óránkénti 8 kilométeres sebességgel áramlik Port Szaidtól Szuez felé. Ez megnehezíti az áthajózást, mert bonyolult duzzasztás és nyomási viszonyokat hoz létre. A hajó orra előtt kiszorított viz, az előírt 14 kilométeres sebesség mellett, a hajó Oldalainál egy méterrel is csökkentheti a merülést. Ugyanakkor a hajó mögött vízár keletkezik, hogy kiegyenlítődjék a vízkiszorítás, s ez óriási mértékben csökkenti a kormánylapát hatékonyságát. Ha ilyen körülmények között egy hajó elveszti manőverező képességét, akkor úgyanúgy keresztbe fordulhat, mint egy autó, melynek abroncsai nem tudnak megkapaszkodni a jeges úttesten. Tehát egyetlen hibás kormánymozdulat keresztbe állíthatja a hajót a csatornán, mert egy 15 000 tonnás tartályhajó mindkét oldalán csak alig 10 méter szélességű vízsáv van. Ehhez járul még egy további nehézség. A 13 méter mélységű csatornameder korántsem egyenletes. Különféle lefolyók keresztezik, s helyenként gödrök vannak benne, amelyek forgókat és ellenáramokat okoznak. A keskeny csatornán az iránymódosítások milliméter pontosságú munkát követelnek. A révkalauzok a nyílt tengeri hajó áthaladását „kenőszappanon való lecsúszásnak” nevezik. A csatorna 205 révkalauza között csak 39 az egyiptomi, s közülük csupán 24 tud a csatornán hajózni, a többi 15 Port Szaid kikötőjében dolgozik. Ezt a körülményt akarják kihasználni a részvényesek. Pénz nem játszik szerepet, 1956. szeptember 16-án a Társaság felszólítja a révkalauzokat, hogy szüntessék be a munkát. Ebben az esetben három éven keresztül biztosítja bérük kifizetését, s ezen felül 10 000 egyiptomi fontot is ígér nekik. A Szuezi-csatorna Társaság lépése némi sikerrel jár. A következő napon az angol, a francia, a holland, az olasz és a norvég révkalauzok közük elhatározásukat, hogy szeptember 14-én abbahagyják a munkát. Az egyiptomiakon kívül csak 12 révkalauz — főként görögök nem lép ki a szolgálatból. Kairóban gondterhelten ülnek ösz- sze az új igazgatóság tagjai. Természetesen számoltak ilyen támadással a csatornaüzem ellen. De egy révkalauz kiképzése rendes körülmények között egy évet vesz igénybe, ebből négy hónap az elméleti oktatás, nyolc hónap pedig a gyakorlati képzés. Az állami csatornaigazgatóság elnöke, Mohamed Junesz már előzőén forradalmi javaslatot tett, melyet, akár akarták, akár nem, el kellett fogadni. A kiképzést minimális időre csökkentették. Tizennégy napi elméleti oktatásnak, napi 9 órával az addigi 3 óra helyett, elegendőnek kellett lennie. Mindazt, aminek nem volt közvetlen kapcsolata a csatornával, elhagyták a tananyagból. A gyakorlati képzést is egyszerűsítették. Minden révkalauz a csatornának csak egyes szakaszaival ismerkedett meg, nem pedig az egésszel. Evvel a módszerrel a nacionaüzálás óta 28 egyiptomi tengerészt képeztek ki. 1956. szeptember 14-e reggelén az egész világ szinte megbabonázva tekint Port Szaid kikötővárosra. Vajon kénytelenek lesznek-e az egyiptomiak beszüntetni a csatorna üzemeltetését? Vajon a szakképzetlen révkalauzok miatt megbénul-e a hajóforgalom? Vajon az angol és a francia hajók ki fogják-e kényszeríteni, hogy saját révkalauzaikkal haladhassanak át? A Rue d’Astorg-on azt jósolják, hogy a csatornán leáll a közlekedés. A hajózási vállalatoknak a Csatorna Társaság igazgató tanácsában levő képviselői gondoskodtak arról, hogy ezen a szeptemberi napon különösen sok hajó tolongjon a csatorna előtt. Míg eddig naponta átlagosan 43—43 hajó haladt el mindkét irányban Port Szaid és Szuez között, addig most csupán Port Szaidban 58 hajó horgonyoz. Eddig 86 hajót 205 révkalauz irányított, most pedig csak 64 áll rendelkezésre, s közülük 28-nak csekély a tapasztalata. Mohamed Junesz új munkarendet vezet be. A 36 tapasztalt révkalauz a hajókat mint eddig is. a csatorna egész hosszában irányítja. A 28 újoncnak pedig, akik csak a csatorna egyes szakaszait ismerik, a Timsah-tónál váltaniuk kell egymást. Az igazgatóság új elnöke még egy idáig szentnek tartott tabut is elseper, a sok évvel ezelőtt Párizsban kiagyalt csatornamenetrendet. Junesz elrendeli, hogy az áthaladási időtartamot tizenöt óráról tizenkét órára kell csökkenteni. Az új rendszabályok szerint szeptember 14-én 50 hajót vezetnek át Alsó-Egyiptom és a Sinai-sivatag között egy irányban. (Folytatjuk) Mkotmánymódosítási javaslat Szakszervezeti „Kid” Egy angol úr fiaskója
