Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
1986. július 26., szombat II szarvasi Oigi változásai „ükkor alakultunk meg, mikor mindenki szidta a gameszokat A Szarvasi Oktatási Intézmények Gazdasági Igazgatósága 1982. szeptember elsejei megalakulását az érintettek nem fogadták kitörő örömmel. Egyrészt, mert a már korábban megalakult gameszok igen sok negatív példát szolgáltattak, városon belül pedig a Szarvasi Egyesített Művelődési Intézmények működésében mutatkozó komoly döccenők intettek óvatosságra. E meglehetősen kedvezőtlen körülmények között mégis rászánta magát a városi tanács a döntő lépésre. így az Oigihez került a város négy általános iskolája, a gimnázium és szakközépiskola, hat óvoda és a két napközis konyha. Az indulásnál szép számmal akadtak jogosan aggódók, ellendrukkerek, no és kételkedők is. Azt viszont a többség elismerte, hogy ezzel végre megszűnhet egy igen furcsa, szarvasi specialitásnak ismert képződmény, a napközi otthonok igazgatósága. (Ez azt jelentette, hogy egy harmadik, önálló épületben étkeztek és tanultak a más-más általános iskolába járó gyerekek.) A középiskolák és kollégiumaik ösz- szevonása is erre az időszakra esett. Tehát Szarvason, 1982-ben olyan helyzet állt elő, hogy a felszabadult adminisztratív, technikai létszámmal lehetett valamit kezdeni. Megyeszékhelyünk legújabb büszkeségében, a Radnóti könyvesboltban a nyaralások időszakában sincs uborkaszezon. A középiskolába készülő, szorgalmas kisdiákok már el is kapkodták az orosz nyelvi, a matematika és a magyar nyelvi felkészítő könyvecskéket. Még érezhető a könyvhét hatása is, mert jó néhány napok alatt elfogyott slágerkönyv után most is folyik a hiábavaló keresgélés. Keresgélés ... A könyvesboltban amiatt panaszkodtak, hogy egy kazetta- és lemezszállítmányt visszavittek a Vetélkedő a könyvtárban Július 24-én, csütörtökön játékos gyermekvetélkedőt rendeztek Békéscsabán, a Megyei Könyvtárban. A plakátok szerint délután négy órakor indul a verseny, de mint utóbb Knyihár Andrásáé gyermekkönyvtárostól megtudtuk, ez már a második alkalom a játékra, hiszen délelőtt 10-től, terven felül már lezajlott egy forduló. Akkor nagyon jól érezték magukat a gyerekek, így most is joggal remélhetjük a sikert. Négy óra után néhány perccel már benépesedett a színhely, pontosabban a játszóterem, 15—20 különböző korú versenyző nyüzsögve várja a kezdést. Amint Julika néni (Knyi- hárné) elkezdi a játék ismertetését, elcsendesül az izgatott gyereksereg. Az első fontos teendő a zsűri, vagyis inkább — a Fele sem igaz mintájára —, a vendégek bemutatása. Ez az a dolog, amire nem sok szükség van, hisz a „zsüriasztal” mögött ülő három könyvtáros nénit éppolyan jól ismerik a gyerekek, mint a játékvezetőt. A következő lépésben sorsolás útján megalakult a négy-négy tagú A és B csapat. Kezdődjék a játék, nyomjuk meg a gombot! Apropó, mi az eredete ennek a szólásnak? Szinte észre sem vettük és már el is hangzott az első kérdés. Margitka, Irénke és Évike néni hihetőbbnél hihetőbb magyarázatokat ad, így elég nehéz a helyes megoldás kiválasztása. Nem is sikerült elsőre megtalálni az igaz választ, de semmi baj, hiszen a hamis felismeréséért is jár pont, ha nem is három, de kettő biztosan. A következő kérdéscsoport valami nagyon kerülendő dologgal kapcsolatos, no persze csak így, vakáció idején. Az iskola fogalma köré gyűlnek a kérdések. Ki is az a pedagógus? Minden diák azonszállítók, mert nem találták a boltot. Szerencsére a Queen-lemezek és -kazetták megérkeztek, s újabb rohamra már csak a róluk szóló könyv megjelenésekor lehet számítani. A bolt dolgozói előtt újabb nagy feladat áll: megérkeztek az első tankönyvszállítmányok, amelyek szortírozását, az iskolákhoz történő eljuttatását már meg is kezdték. A nagy munkához a szemközti Sebes György szakközépiskola biztosít ternal vágja rá: a tanító néni, tanár bácsi... stb. — Csakhogy minket az érdekel, hogy hol használták először a pedagógus elnevezést, és az sem lényegtelen, hogy mi a jelentése. A válasz meglepő, épp ezért hihetetlen is: az ókori görögök rabszolgái voltak a pedagógusok, és a gazdag polgárok csemetéit kísérték az iskolába, és persze védelmezték is őket. Nagyon érdekesek az igazságok, és hogy honnan származnak, azt Margitka néni árulja el a versenyzőknek, hiszen megragadva az alkalmat, ajánl néhány könyvet azok közül, melyekből az itt elhangzott dolgok elolvashatóak más izgalmas történetekkel együtt. Az előjátékból a B csapat kerül ki győztesen, és immár ketten-ketten küzdenek tovább. A középjáték főként a könyvekről, könyvtárakról faggátja a versenyzőket. Itt derül ki, hogy Magyarország legrégebbi könyvtára a pannonhalmi, hogy az első könyvek fából, kőből, agyagból készültek, és az is, hogy mi volt Petőfi Sándor kedvenc sportja. A szoros küzdelemben ismét a B csapat bizonyult a jobbnak, és a döntőt így két kislány: Andrea és Kati vívta. Azt hiszem felesleges mondanom, hogy most is hihetetlen és mégis igaz dolgok hangzottak el. Megtudtuk, mekkora a világ legnagyobb állata (egy cet) és melyik az, amelyik megsü- ketül, ha levágják a lábát. Az ilyen és ehhez hasonló fogós kérdéseket Katinak sikerült sikeresebben megtippelni, ezért ő lett a délutáni vetélkedő győztese. Néhány információ az első helyezettről: Kovács Kati, a békéscsabai 4—8 számú Általános Iskola hetedikes tanulója. Kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a könyvtárlátogatás ... Gajdács Emese Hogy mibe és hogyan vágtak bele Szarvason, s milyen tanulópénzt fizettek, arról az Oigi igazgatója, Mezei József számolt be. — A felszabadult erőket igazán úgy lehetett kihasználni, ha együtt tartjuk őket. így született meg az Oigi gondolata. A gameszok ekkorra már országosan elterjedtek voltak, főleg a hibáik. Mi tehát nagyjából már tudtuk, mit kell elkerülni. No, persze ez nem is volt olyan könnyű. — Ez volt a megalakuláshoz szükséges személyi feltétel. De hogyan álltak a tárgyi lehetőségekkel? — A gimnáziumban egy egész műhelyrendszer vált kihasználatlanná a korábbi profilváltás miatt: egy asztalos és egy vasas; Vétek lett volna ezt a kitűnő lehetőséget az oktatási ágazatnak parlagon hevertetni. Tehát mind a tárgyi, mind a személyi feltételek adottak voltak, s úgy nézett ki, a megalakuláshoz nem kell sok pénz. Az igazgatóság pedig beköltözhetett a bank felszabadult épületébe. Nagy befektetés ehhez sem kellett. Ha pénzügyi oldalról nézem a dolgot, akkor is úgy érzem, szükség volt igazgatóságunk megalakítására, mert a gépi könyveléshez nem minden intézményünkben volt felkészült ember, s a tervezés, gazdálkodás mikéntje is megváltozott. Ebben a helyzetben az egy iskola — egy gondnok felállás már nem volt elegendő. — Az Oigi megalakulásának időszakában egyre kevesebb pénzzel lehetett relatíve gazdálkodni, határozottab- bá vált a nadrágszijhúzás. Viszont az oktatási intézmények működésének feltételeit — most már sokkal tervszerűbben — mégiscsak meg kellett teremteni. Az intézmények vezetőinek ellenállását is legyőzve. — Rájöttünk tapasztalatszerző országjárásunk után — folytatja Mezei József —, hogy nekünk magunknak kell kitalálni a sajátos helyzetünknek legjobban megfelelő megoldást. Megértettük, Jövőre lesz 600 esztendeje annak, hogy Zsigmond király a magyar trónra került. Az évforduló alkalmából az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja reprezentatív kiállítást rendez a Budapesti Történeti Múzeummal közösen. Már tart az anyaggyűjtés, megkezdődtek az előkészítő munkálatok. Mivel Zsigmond nemcsak magyar uralkodó, de német —római császár is volt, sok tárgy- és dokumentumkölcsönzésre van szükség külföldi, főleg olasz, osztrák és csehszlovákiai társintézetektől. A kiállítás megnyitását jövő nyárra tervezik, előreláthatóan ez lesz 1987-ben az egyik legrangosabb múzeumi esemény. A művészettörténeti kutatócsoport kutatói más tudományos munkán is dolgoznak. Folytatják a nyolcszor két kötetre tervezett hogy olyan helyzetben vannak az igazgatók, mint az az asszony, akinek azt mondja a férje: „Tessék, itt a pénz, gazdálkodj, de én mondom meg, mire költhe- ted.” Fontos hangulati kérdéssé vált tehát, hogy az igazgatók részt vegyenek a döntésben. Az viszont tény, hogy mi, szakemberek, nem követhetünk el „nem tudásból” szabálytalan dolgokat, ami korábban előfordult. S van, amikor ki kell mondanunk: ezt nem lehet, mert nem megy törvényes úton. Nos, a pénzügyi szabályozók megtartása eleinte idegesítette az embereket. — A pénz a tartalmat kell szolgálja. A tartalmi munkáért pedig az intézmények vezetői a felelősek. Milyen mozgásteret biztosít az Oigi számukra? — A pénzt mi bontjuk le az intézményeknek. A bérekhez semmi közünk, azzal az igazgatók gazdálkodnak. Mi csak számon tartjuk, s ha ránk kérdeznek, hogyan állnak, tájékoztatjuk őket. A bérarányos fejlesztést pedig a városi tanács művelődési osztálya koordinálja. De a dologi kiadásokra szolgáló összeget is kiosztjuk, azzal is •lehet gazdálkodni. Mindenről teljes kimutatást kapnak az intézmények, de nemcsak a sajátjukról, hanem arról is ami a „szomszédnak” van. Tehát minden költségvetési mozgásról. A mi feladatunk a szolgáltatás. A konyhák üzemeltetése és a karbantartás. Tavaly az történt, hogy az Oigi által megtakarított összegből tudtuk például az iskolák költségvetési túllépéseit pótolni, a szükség arányában. Az iskola tehát nem valahol van a „nagy kalapban”, hanem pontosan, intézményekre szólóan tervezünk, s ők úgy gazdálkodhatnak. Az intézmények készen, tálcán kapják a terveket, mindenki pontosan tudja, mire mennyi pénze van. — Persze, ennek nem biztos, hogy örülnek ... —r Az indulás óta valóban sok változtatást hajtottunk végre, az életnek, a gyakorlatnak megfelelően. S nem Magyarország művészettörténeti kézikönyve című sorozatot. Eddig a XX. század első felének stílusirányzatait összefoglaló 6. és 7. kötet jelent meg, de már elkészült a 2. kötet is, amely a gótikát dolgozza fel. Ez várhatóan jövő év elején kerül az üzletekbe. A kutatócsoport gondozásában — házi kiadványként — évente kétszer adják közre az Ars Hungarica című periodikát, amely az itteni műhelymunka eredményeiről számol be. Az év végén megjelenő különszám részletes bibliográfiát tartalmaz, 15 évre visszamenőleg egybegyűjti a munkatársak publikációit. A műhely a társtudományok képviselőivel is kapcsolatot teremtett és tart fenn. Nemrégiben közös konferenciát rendeztek a romantikáról, a romantikais tartjuk a munkánkat tökéletesnek, állandóan a/, igényekhez kell igazítani. így alakítottuk meg az igazgató- tanácsot is, bár tudni kell, hogy meggyőzni az igazgatókat a költségvetés elosztásáról nem könnyű feladat. — A szolgáltatás igénylése hogyan megy? — Az igazgató írásban megrendel, s mi gondoskodunk a gyors javításról. A na?v felújítások viszont már nem hozzánk tartoznak, az városi tanácsi jogkör. Viszont mi figyelmeztetünk időben, kinek mennyi pénze maradt a dologi kiadásokra. Tehát nem kontrollszerepel játszunk, hanem inkább tanácsot adunk. — Előnyök? — Most folynak a karbantartások. Ez átlagban 2 millió forint értékű a mi árainkon. A rezsiórabérünk fele vagy harmada az átlagosnak. Azonkívül kitűnő műhelyeink révén padokat, lambériázást i^ csinálunk, meglehetősen olcsón. De mi végezzük a szennyvízelvezetés karbantartását, a tanterem-felújításokat, a berendezés karbantartását. Három gépkocsink van, 15 fős karbantartó brigádunk, amelyben szinte minden fontosabb szakmához értenek az emberek. 7 Tavaly — az igazgatóság által megtermelt pénzből — minden iskola kapott egy képmagnót, kazettákat és egy színes televíziót. Ehhez egy médiatárat hoztunk létre, s van hozzá szakemberünk is. Tehát most jutottunk el abba a stádiumba, hogy közvetlenül segítsük a tartalmi munkát. — Ez a megértő irányítás nem azért van, mert ön is pedagógus? — Úgy vélem, a gamesz- vezetőnek elsősorban pedagógusnak kell lenni, aki a gazdálkodáshoz is ért. S fontos, hogy tiszta profilú legyen a gazdálkodószervezet. mint mi. Munkánkkal pedig szolgálni, segíteni kell az oktatásügyet. S még akkor sem megy minden zökkenőmentesen. B. Sajti Emese kutatás metodikai kérdéseiről. és ezen a művészettörténészeken kívül történészek és irodalomtörténészek is részt vettek. A tanácskozáson elhangzottakat kamatoztatják a romantikát ösz- szefoglaló munkában, amely a kézikönyvsorozat 5. köteteként lát majd napvilágot. Jelenleg a mintegy háromezer oldalnyi kéziratanyagot rendezik, szerkesztik egybe a kutatócsoport munkatársai. Folyamatos a levéltári és a pecsétmásolat-gyűjtemény bővítése is. A külön termet elfoglaló adattár katalogizálva rendszerezi a művészettörténet tárgykörében 1919 óta megjelent cikkeket, tanulmányokat. A következő lépés: ennek az egyre terebélyesedő anyagnak számítógépre vitele, feldolgozása és tárolása lesz. MOZI Edith és Marcel I—II. Edith Piaf szinte mindig csak a szerelemről énekelt. Claude Lelouch is arról. készített filmet. A tiszta, a fájdalmas, az őszinte, a kegyetlen szerelemről. Az igazról. Elfogódott vagyok. Ha válaszolni kellene arra a kérdésre, szerintem ki a világ három legnagyobb énekesnője, Piaf mindenképpen köztük van. Voltak és lesznek is olyanok, akiknek tisztábban cseng a hangjuk, akiknek csillagát fényesebbre szidolozzák a menedzserek, akik bizonyos értelemben teljesebb és ettől vonzóbbnak tűnő életet élnek. A „kisveréb" mégis halhatatlan marad, mert nem dalaiban van a csoda, hanem ő magában; mert egynek született azzal, ami a sanzon, ami a művészet elérhetetlennek tűnő tisztasága . . . . . . vagyis megfog és gúzsba köt, szélsőségessége és szertelensége széppé válik, gyönyörű és végtelen élménnyé, amely most már valamennyiünké. Hát lehet mindezt feltámasztani, átfogalmazni és újraélni? Claude Lelouch megpróbálta. És megpróbálta Evelyne Bouix is, akire — mint főszereplőre —. a legnagyobb feladat és felelősség hárult. Talán nem kell elmesélni a háromórás, színes francia film történetét. Az utóbbi hetekben a rádió, a tévé és a szaklapok már-már pletykaszintű sztorikkal szórakoztattak bennünket az Edith és Marcel születési körülményeiről. És most tessék, lássuk a végeredményt! Az első pillanatban a film leányregényes szenti- mentalizmusa tűnik fel. Csapda ez, hiszen racionálisan a szerelemről szólni (Ie- het-e csak szólni róla egyáltalán?) nem lehet. Aztán áthangolódunk, mert hullámsávot kell váltani. Van, akinek ez nosztalgikus, van, akinek új, s talán olyan is akad, akinek érthetetlen, mert képtelen rá. S ezek után talán kiderülhet az is, mitől van egy betét a filmben: Margót de Villedieu kisasszony és Jacques Barbier „köznapi” szerelmi története. (Margót szerepét szintén Evelyne Bouix játsz- sza.) Kell az ellenpontozás, hogv plasztikusabb, érzékibb lehessen Edith és Marcel kapcsolatának meséje. Akik figyelemmel kísérték a televízió Lelouch-soroza- tát, azoknak talán furcsának hat ez az új alkotás. Már- már hosszúnak tűnő percekig mélázik el a kamera egy- egy kézmozdulatsoron, feleslegesnek látszik a levelek felolvasása kétszer-három- szor is. Az Edith és Marcel nem akciófilm. A történet sodrát nem lehetett felgyorsítani, hiszen epizódjainak egymásutánisága adott, mert eredendő. Jean Bofetty szépen komponált képsoraiban ismert francia színészeket láthatunk viszont egy-egy hálás szerepben: Jacques Vilieret, Jean-Claude Brialy és Jean Bouise most is emlékezeteset alakít. Lehet-e újraél(eszte)ni a piaf-i életet? Claude Lelouch valamit megpróbált. Csak film, de szép és gazdag alkotás lett belőle. És ez egészen más dolog. (nemesi) meket. Fotó: Gál Edit Mi nem hiszi, járjon utána! Kiállítás Zsigmond királyról A Radnótiban nincs uborkaszezon