Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-25 / 174. szám

NÉPÚJSÁG 1986. július 25.. péntek fl „kisleány” társat keres Július 1-től a Békéscsaba és Vidéke Áfész leányválla­lataként működik az újkígyósi élelmiszerfeldolgozó. Gj- kígyós, Szabadkígyós, Csanádapáca, Gábortelep, Puszta- ottlaka, Gerendás, Csorvás, Telekgerendás és Békés­csaba szabad munkaerőire szervezett szövetkezeti vál­lalkozás vezetése különböző belső átrendezéssel két fő termelési irányra mozgósította a „kisleány” erőit. A piaci igények változása miatt abbahagyták a ba­romfi darabolását, s a munkaerőt a mortadellabél készí­tésére és zöldség, gomba tartósítására állították át. Kicsi az üzem, így napokon belül az átállás minden előkészí­tésével végeztek. Ezután a munkaerő jelentős részét a hegyes, erős paprika tartósítására mozgósították. Ered­ménnyel. Számításaik szerint az idén másfél-1,6 millió üveg, garantáltan házi ízesítésű savanyúságot készítenek a tavalyi félmillióval szemben, melyre a Skála országos egyedi forgalmazásra szerződött. A mikor a szerződést kötötték, meglepődtek a Skála magatartásán: „Csak ennyi?” „Nekünk évente 5-6 millió 1 1-es üvegbe tartósított, házi ízesítésű savanyúságra len­ne szükségünk! Ha vállalják, kössünk boltot.” — hallat­szott az ajánlat. Nem okozna különösebb gondot a megbízás vállalása, ha mindenből négyszer annyival rendelkezne az aprócs­ka üzem, mint ami ezekben a hónapokban van. Így tör­tént, hogy a fiatal leányvállalat, most pénzes társat ke­res. Kereken 50 millió forintra lenne szüksége, hogy a termelőrészt és az üzemi infrastruktúrát hozzáigazítsa ezekhez az igényekhez. Nem lesz könnyű. De bizakodás­ra az üzem eddigi jó működése adja az alapot. Néhány évvel ezelőtt még alig ötvenen dolgoztak itt. Most csak a bélragasztó üzemben 210-en, a zöldségtartósítóban pe­dig kétszáznál is többen. Négyszer ennyi az 800. Kimon­dani is sok, de miért ne épüljön, terebélyesedjen ez a kisüzem középméretűvé? Ez két tényezőtől, bocsánat, háromtól függ. A leányvállalat fejlesztéséhez társuló partner pénztárcájától, a munkaerőellátottságtól és nem utolsósorban a nyersanyagtermő bázis bővíthetőségének lehetőségétől. A negyedik, a legfontosabb tényező, a piac, a Skála útján adott, igényli a garantáltan házi ízesítésű savanyúságot. Hát kérem, itt az ajánlat, a jó ajánlat lehetősége. Meg kellene fogni az isten lábát, hiszen a technológia tökéletesítése után is 600-700 új munkaerő biztos foglal­koztatására nyílna lehetőség a mára kialakult körzet­ben. Igen, de ki társulna a „leányzóval”? Meg kellene kínálni vele a Skálát — mondják a kígyósiak —, mivel az árura egyedül ő tart igényt, ö lenne a legjobb part­ner, hiszen olyan információk birtokában van, melyek­kel a távolabbi évtizedek mélységéig látja az üzlet le­hetőségét. A Skálára ilyen értelemben is építeniük kel­lene, csak ne lassan, mert forrásait, kegyeit esetleg másnak kínálja. D. K. Pusztaföldvár VII. ötéves terve Pusztaföldváron, a VII. öt­éves terv időszakára a kö­vetkező két nagy célt tűzték ki: a meglevő intézményhá­lózat színvonalas működése, valamint a község közüzemi vízellátásának megteremtése. A település vízellátását a je­lenlegi közkutak — lévén el­avulófélben — már nem biz­tosítják. Ugyanakkor az épí­tési telkek középmélyfúrású kútjainak közegészségügyi el­lenőrzése nem megoldott. Szakmai vélemény szerint a vízadó rétegekből ivóvizet nyerni tisztítás, gáztalanítás nélkül veszélyes lehet. Min­denképpen indokolt és szük­séges tehát a vízrfiű megépí­tése. s ehhez vízműtársulat létrehozása. A megyei ta­nács és a vízügyi igazgató­ság tervében 6,6, illetve 4 millió forint támogatás sze­repel Pusztaföldvár vízellá­tására. A település további ko­moly terve az idősek napkö­ziotthonának létrehozása. Az intézményre egyre nagyobb szükség van, hiszen sok idős ember él itt, s közöttük be­tegesek, egyedülállóak. A ter­vezet szerint az öregek nap­közije 30 személyes lesz. S az idősek után a gyer­mekekről: az új általános is­kola tetőtérbeépítésével vá­lik teljessé a faluban az ok­tatási intézményhálózat. A település jövőjét érintő feladat a község egyszerűsí­tett rendezési tervének elké­szítése. A község gázellátását szolgáló elosztó vezetékek építését utcatársulás formá­jában lehet megvalósítani, a tanácsnak ugyanis erre pén­ze nincs. A tervek, a kivite­lezés megrendelése és a pénzügyi lebonyolítás termé­szetesen a tanács feladata,_ ám a vezetékek építéséhez a lakosság önerejére van szük­ség-. T. I. Víztisztítás a Hortobágy- Berettyón Folyik a Hortobágy-Be- rettyó megtisztítása. A Gyu­lai Vízügyi Igazgatóság em­berei eddig 5 ezer köbmé­ter békalencsét termeltek ki. Nehezíti munkájukat, hogy a partra kitett zöld­anyag feláztatja a talajt, és a gépek süllyednek, meg­csúsznak. Ahogy Pálinkás Lajos, a vízügyi igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke elmondta, normális időjárá­si viszonyok mellett au­gusztusban jelentkezik na­gyobb mennyiségben a bé­kalencse, de az idén a nagy meleg hatására hamarabb adott munkát ennek kiter­melése. A merülőfalat ellenőrzik Megfesizítik a merülőfalat, hogy gép alá kerülhessen Kotrógép emeli partra a békalencsét Béla Ottó felvételei Kádár János Nográd megyében (Folytatás az 1. oldalról) gél dolgozik. Köszönhető ez a fegyelmezett munkának és fa korszerű, intenzív termesz­tési technológiák alkalmazá­sának. Kádár János elismeréssel szólt a szövetkezet gazdálko­dásáról, hasznosnak ítélte a melléküzemágak létrehozá­sát, hiszen ezzel munkaal­kalmat és jobb megélhetést teremtettek dolgozóiknak. Karancslapujtőről Salgó­tarjánba visszatérve a me­gyei pártbizottságon aktíva­értekezlettel folytatódott a program. A vendégeket és a meghívottakat — a megye párt-, állami és tömegszer­vezeti tisztségviselőit, több vállalat és termelőszövetke­zet vezetőjét, a munkások, a tsz-dolgozók, az értelmiségi­ek képviselőit — Géczi Já­nos köszöntötte, majd rész­letes tájékoztatást adott az időszerű tennivalókról. Bevezetőben leszögezte: a megyében a politikai hely­zet kiegyensúlyozott, az em­berek jelentős része megérti, hogy a feladatok elvégzésé­hez a korábbi teljesítmények már nem elegendőek, szer­vezettebb, fegyelmezettebb munkára van szükség a cé­lok eléréséhez, az egyéni bol­doguláshoz. Szólt a közvéle­ményt foglalkoztató néhány kérdésről is, egyebek között arról, hogy áz emberek egyet­értését kiváltó kongresszusi célok megvalósítása — fő­ként a gazdaság területén — nem halad kellő ütemben. A jelen feladatairól szólva ki­emelte : a saját erőt és a nél­külözhetetlen állami támoga­tás lehetőségeit nagyobb tervszerűséggel, tudatosság­gal, a magasabb igényeknek megfelelően kell hasznosíta­ni. A tervek valóra váltásá­hoz elengedhetetlen, hogy ja­vuljon a szervezettség, a munkafegyelem, nagyobb ösztönzést, megbecsülést kap­jon a jobb teljesítmény. Vé­gezetül a megye mintegy hu- szonkétezer párttagjának mozgalmi munkájáról, er­kölcsi és politikai helyzetéről adott számot. Ezután többen — a társa­dalmi munkamegosztás szin­te valamennyi területét kép­viselve — nyilvánítottak vé­leményt. Nagy Pál Máté, a nógrádi szénbányák dolgozó­ja a bányászok élet- és mun­kakörülményeiről, a szénki­termelés korábbi visszafej­lesztésének máig érezhető hatásairól beszélt. Varga László, a Salgótarjáni Sík­üveggyár mérnöke az üveg­ipari beruházások jelentősé­gét hangoztatta, örömmel ál­lapítva meg, hogy a fejlesz­tések eredményeként megte­remtődtek a korszerű, ener­giatakarékos üveggyártás ha­zai feltételei. Nógrád megye mezőgazdaságáról, az ágazat­ban dolgozók körülményeinek javulásáról festett képet Witter Csaba, a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet elnöke, Nógrád me­gye VII. választókerületének országgyűlési képviselője. Juhász András, a megyei KISZ-bizottság első titkára az ifjúsági mozgalom kong­resszusa utáni feladatokról beszélt. Hugyecz Andrásáé, az 1007 lelket számláló, nem­zetiségek lakta Vanyarc köz­ség tanácselnöke a kistele­pülésen élők sajátos gond­jairól szólt. Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgató­ja, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának elnöke az értelmiségiek közéleti sze­repvállalásának jelentőségé­ről fejtette ki nézeteit. A pártaktíván Kádár Já­nos is szót kért. A párt főtitkára elöljáró­ban a Központi Bizottság és a maga nevében köszöntötte az aktíva résztvevőit, s az általuk képviselt kollektívá­kat, Nógrád népét. Megkö­szönte az egész napos prog­ramot, amely jó alkalmat adott a megye eredményei­nek és gondjainak megisme­résére, s méltatta a végbe­ment jó irányú változásokat. Kiemelte, hogy ennek az or­szágrésznek a dolgozói min­dig aktív részesei voltak a munkásmozgalomnak, • segí­tői, támogatói a szocialista eszme megvalósításának. Kádár János ezek után az ország időszerű belpolitikai kérdéseiről szólva rámuta­tott: eredményeink — egye­bek között a nógrádi ta­pasztalatok is — bizonyítják, hogy nincs igazuk azoknak, akik kétségbe vonják terve­ink megvalósíthatóságát, fejlődésünket, távlatainkat. Rendelkezünk a szocialista fejlődés olyan reális prog­ramjaival, mint a XIII. kongresszus határozata és a VII. ötéves terv. Azért kell dolgoznunk, hogy ezekből jó munkával minél többet és minél jobb színvonalon tud­junk megvalósítani, s hasz­nosítsuk meglévő erőforrá­sainkat. Ennek érdekében meg kell tanulnunk még jobban gazdálkodni. Alapvető követelmény a hatékony termelőmunka, mert csakis ez teremtheti meg a bővülő fogyasztás fel­tételeit. Nekünk — hangoz­tatta — mindig elsősorban a termelés növelésére kell tö­rekednünk, mert ettől függ, hogy mit lehet elosztani. De a jó gazdálkodáshoz az is hozzátartozik, hogy minden­ki úgy törődjön a köz javá­val, úgy takarékoskodjon anyaggal és energiával, mint a sajátjával, s tartsa köte­lességének, hogy teljes mun­kaidejét fegyelmezett mun­kával töltse. E feladatok végrehajtásá­ért jobban kell dolgozniuk a központi irányítószerveknek. De sok múlik a vállalatokon is, hiszen nagyobb önállósá­guk szélesebb döntési lehe­tőségeket biztosít számukra. Változnia kell a gazdaság kérdéseivel kapcsolatos tár­sadalmi magatartásnak, szemléletnek is. E tekintet­ben fontos teendőik vannak a pártszervezeteknek épp­úgy, mint a szakszervezetek­nek, vagy a Kommunista If­júsági Szövetségnek. S minél hamarabb következik be a várt pozitív irányú változás, annál gyorsabban jutunk elő­re gazdasági tennivalóink végrehajtásában is. Az alko­tó munkának még korántsem használtuk ki minden tarta­lékát. A párt, a kormány politi­káját — ahogy ez nap mint nap tapasztalható — a ma­gyar nép helyesli, terveink­kel általános az egyetértés. Ám az elképzelések, a ter­vek önmaguktól nem való­sulnak meg. Tenni, dolgozni kell értük, s ki kell állni po­litikánk mellett. A pártszervezetek sokat tehetnek azért, hogy széle­sedjen politikánk tömegbá­zisa, javuljon a közerkölcs, terjedjen a munka szerinti differenciált bérezés, vagyis aki többet és jobban dolgo­zik, az többet is kapjon. Sarkalatos elvünk a teljes és hatékony foglalkoztatottság. A munkaerőre ott van szük­ség, ahol az a gazdaságban a legjobban kamatozik. Van­nak jól dolgozó nagy kollek­tíváink, ám azt még el kell érnünk, hogy éppen ezek a nagyobb egységek tudjanak jobban fizetni és így vonz­zák magukhoz a jó munká­sokat. Az emberek a megter­melt javak igazságos elosztá­sát kívánják — joggal. Er­re a lehetőség megvan. Meg kell akadályozni az esetle­ges visszaéléseket, vissza kell szorítani a nyerészkedő­ket, azokat, akik kibúvókat keresnek a törvény alól. Vannak egyéb jól haszno­sítható erőforrásaink is, így együttműködésünk a Szov­jetunióval, a szocialista or­szágokkal, részvételünk a nemzetközi munkamegosztás­ban. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János méltat­ta a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXVII. kongresz- szusának jelentőségét. Rá­mutatott árra, hogy a Var­sói Szerződés tagállamai kö­vetkezetesen lépnek fel a fegyverkezési hajsza megál­lítása, a leszerelés előmozdí­tása, a feszültség csökkenté­se érdekében, s erre vonat­kozóan a reális javaslatok i egész- sorát terjesztették elő. Ebben a széles körű nemzet- ! közi tevékenységben — zár­ta beszédét az MSZMP fő­titkára — hazánk is aktívan ' részt vesz, a párt és a kor­mány mindent megtesz azért, hogy népünk békében élvez­hesse szocialista alkotómun­kájának eredményeit. A közvetlen hangulatú ak­tívaértekezlet után Kádár János elköszönt a vendéglá­tóktól; a párt főtitkára az esti órákban visszautazott Budapestre. Kedvezi a Budapesti Hitelbank tevékenysége Kedvezőek az első és je­lenleg még egyetlen keres­kedelmi jelleggel működő pénzintézetünk, a Budapesti Hitelbank tevékenységének eddigi tapasztalatai. A több mint másfél éve működő pénzintézet számottevően nö­velte hazai partnereinek kö­rét, új vállalkozásokba kap­csolódott be, s mindezek eredményeként az idei első félévben a múlt esztendő ha­sonló időszakához viszonyít­va megduplázta nyereségét. A pénzintézet a budapesti tanácsi vállalatok, ipari és kereskedelmi szövetkezetek, közüzemi vállalatok és kis­vállalatok bankszámláit ve­zeti, betéteit gyűjti, s part­nereinek száma ma már megközelíti az ezret. A bank, amikor dönt a kölcsönről, el­sősorban az adott ügylet jö­vedelmezőségét vizsgálja. A Budapesti Hitelbank to­vább bővítette vállalkozási tevékenységét, az elmúlt fél év során mintegy 1,4 milli­árd forintot fordított erre a célra. Részt vett jövedelme­ző, többnyire exportfejlesztő vállalkozások anyagi támoga­tásában. Különböző termelő­berendezéseket, többek kö­zött szerszámgépeket, számí­tógépeket vásárolt, s ezeket kölcsönbérleti szerződés alap­ján átadta a vállalatoknak, szövetkezeteknek termelési kapacitásaik bővítésére. A vállalkozási tevékenység új formájaként bevezette a követelések vásárlását. A kisszövetkezetek és más szer­vezetek is számos olyan vál­lalatnak szállítanak rendsze­resen, amelyek nem tudnak időben fizetni. A késedelem a „kispénzű” szövetkezetek­nek komoly gondot okoz. En­nek áthidalására a bank a követeléseket megvásárolja, kifizeti a tartozást, levonva abból a késedelem időtarta­mára felszámított kamatot. Így partnerei gyorsan hozzá­jutnak a pénzükhöz, a köve­telés behajtása pedig a bank gondja. A Budapesti Hitelbank is -bekapcsolódott a kötvények adásvételébe. A kereskedelmi bank számára ugyanis alap­vető, hogy forrásainak minél nagyobb hányadát jövedel­mezően befektesse. Ugyanak­kor a napi fizetőképesség fenntartása is elengedhetet­len. E két követelménynek felel meg a kötvény; a banki betétnél magasabb kamatot biztosít, ugyanakkor könnyen pénzzé tehető. A Budapesti Hitelbank a partner pénzintézetekkel is fejleszti együttműködését. Elsőként a budapesti székhe­lyű Citibankkal úgynevezett bankközi rövid lejáratú lik­viditási betétek forgalmának megszervezéséről kötött szer­ződést. Ez a megállapodás lehetőséget nyújt a szabad banki pénzforrások rövid idejű lekötésére, másrészt biztosíték arra, hogy időle­ges pénzzavar esetén az együttműködő pénzintézetek kisegítik egymást. A Buda­pesti Hitelbank hasonló meg­állapodást kötött az Állami Fejlesztési Bankkal és az Ál­talános Vállalkozási Bank Rt- vel is. Ezek a megállapodá­sok egyben a bankközi pénz­piac kialakulásának kezdeti lépéseit is jelenthetik.

Next

/
Thumbnails
Contents