Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-24 / 173. szám
1986. július 24csütörtök Orosházi A. G. II jobb melléktermék-hasznosításért Külföldiek a Szegedi Ipari Vásáron nffmf Munkában a mclléktcrmék-betakarító utánfutó Fotó: szőke Margit Mezőgazdaságunkban napjainkban mindinkább követelménnyé vált az előállított melléktermékek hasznosítása is. Természetesen a keletkezett melléktermékeket csak a főtermék betakarításának „veszélyeztetése” nélkül, a költségek jelentős csökkentésével lehet begyűjteni. Különösen a fehérjében gazdag takarmányok iránt mutatkozik meg kereslet a nagyüzemekben. így a zöldborsószár hasznosítása is növelheti az állatállomány takarmánykészletét. Ennek jó példájával találkoztunk az Orosházi Állami Gazdaságban. Évente 600 hektár zöldborsó Az orosházi gazdaságban 1968 óta termesztenek zöldborsót. Az utóbbi években mintegy 550—600 hektár körüli területen termesztik ezt a fontos konzervipari növényt. Korábban, amíg stabil fejtőgépekkel dolgoztak a nagyüzemben, a melléktermék önmagát kínálta és annak felhasználását meg is oldották a gazdaság tehenészetében. Az orosházi mező- gazdasági nagyüzem mintegy 650 tehenet tart, s ezért szükség van a melléktermékekre, a különböző olcsó takarmányféleségekre a szarvasmarhák etetésénél. 1976 után, amikor bevezették a mobil fejtőgépeket, , jött a kihívás: hogyan lehetne a keletkezett zöldbor- sószárt hasznosítani. Az állattenyésztésben dolgozó szakemberek ugyanis jól látták, hogy a zöldborsószár kedvezően befolyásolja az állomány tejtermelését. A gondot az jelentette, hogy a keletkezett zöldborsószár vékony rendben maradt a földön, s mindez a szennyeződött földdel már nem volt alkalmas az állatok táplálására. Voltak próbálkozások arra is. hogy szárítmányt készítenek a zöldborsószárból, de ezek a kísérletek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A gazdaság szakemberei felkeresték a Hódgépet is — amely a hazai zöldborsó- béfakarító gépeket gyártja —. de itt sem kerültek közelebb az igazi megoldáshoz. A Hungarofruct a nyár derekán egyre-másra indítja útnak a nyugat-európai .megrendelőkhöz a friss gyümölcs- és zöldségszállítmányokat. A hűtőkamionok és speciális vasúti kocsik a menetrend szerint közlekednek. Július második felében minTörték a fejüket azon, hogyan tehetne megmenteni szennyeződés nélkül a keletkezett mellékterméket. Utánfutót fejlesztettek ki Végül is a hosszas töprengés eredményeként Felföldi László növénytermesztési fő- ágazatvezető és az aranykoszorús Déri Miksa vállalati kiváló brigád törzsdolgozói tavaly kifejlesztették a mel- léktermék-betakarító utánfutót. Az MBU—01 típusú berendezés szabadalmi védettség alatt áll. A keletkezés körülményeiről és az eddigi tapasztalatokról Felföldi László a következőket mondja: — Annak a követelménynek kellett megfelelnünk, hogy a fejtőgép teljesítményét, üzembiztonságát nem csökkentheti a mellékter- mék-betakarító gépegység. Az elsődleges feladat ugyanis mindig a főtermék, a zöldborsószem begyűjtése és csak azután gondolhattunk a zöldborsószárra. A zöldborsónál kö*ülbelül 85 százalékót tesz ki hektáronként a főtermék, míg a melléktermék mintegy 15 százalék. Az új kifejlesztett betakarítóutánfutó összegyűjti a borsó- szárat szennyeződésmentesen, majd kis csomóban a táblán marad a melléktermék. Ezt követően összegyűjtik ezeket a kis csomókat és szilázst készítenek belőle. Ahol csak egy-két fejtőgép működik, ott zölden is etethető a zöldborsószár. A Tót- komlósi Haladás Tsz-ben, amely kettőt vásárolt meg tőlünk az utánfutóból, ezt a módszert alkalmazzák. Zsótér János, az állami gazdaság termelési igazgató- helyettese még hozzáteszi: — Az elmúlt évben 1100 tonna zöldborsószárat tudtunk betakarítani, az idén a munkák összesűrűsödése miatt mintegy 700 tonnát gyűjtöttünk be. Jelenleg hét ilyen betakarító-utánfutó működik a gazdaságban a fejtők után. A gazdaság vezetése támogatja ennek a berendezésnek a továbbfejlesztését, ugyanis még közel sem megoldott a probléma. Az igazi az lenne, ha felapdenekelőtt a nyugat-európai élelmiszeripari feldolgozó üzemeket látják el alapanyaggal, ám kis|bb tételek közvetlenül a piacra is jutnak. Lefutott a málna szezonja, mindvégig zavartalanul borítva tudnánk besilózni a szárat. Jelenleg ugyanis a takarmánykiosztásnál még több gondot okoz a hosszú szár a dolgozóknak. II továbblépés lehetőségei Az Orosházi Állami Gazdaságban már kidolgozott elméleti tervek vannak az aprítás-tömörítés megvalósítására, mindehhez azonban — ahogy a szakemberek elmondották — pénzre van szükség. A gazdaság gyártja a melléktermék-betakarító utánfutókat, a jelenlegi bekerülési költsége mintegy 47 —48 ezer forint. Számításokat végeztek arra is, hogy milyen költséggel lehet a zöldborsószárat takarmányozásra alkalmassá tenni. Jelenleg tonnánként mintegy 200 forintba kerül ez a melléktermék, s az elképzelések szerint aprítással együtt 280 —300 forintba kerül majd a zöldbörsószár. Csak összehasonlításul, egy tonna lucer- naszenázs 2 ezer 400 forint ráfordítást igényel, míg egy tonna kukoricasiló 800—900 forintba kerül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utóbb említett két takarmányféleség jobban hasznosítható, mint a zöldborsószár. Az orosháziak tisztában vannak mindezzel és a zöldborsótermesztésben elsősorban továbbra is a főtermékre összpontosítanak. Mint mondják, a mellékterméket csak akkor lehet betakarítani, ha van felesleges kapacitás és olyan felelősséggel teljesítik kötelességüket a dolgozók, amely lehetővé teszi, hogy minél kisebb veszteséggel és költséggel lehessen begyűjteni a zöldborsót, valamint annak szárát. Az érdeklődő mező- gazdasági szakembereknek már a nemrégen tartott betakarítási bemutatón megmutatták ezt £z új utánfutót. Az utóbbi években mindinkább előtérbe került mezőgazdaságunkban a mellék- termékek hasznosítása. Ennek egyik jó példáját láthattuk az Orosházi Állarr\i Gazdaságban, a keletkezett zöldborsószár esetében. Verasztó Lajos nyolították le az értékesítést. A magyar áru jó minőségű és keresett volt külföldön. A tavalyinál mintegy 5 százalékkal többet, összesen 3200 tonnát értékesített belőle a vállalat. Az egyéb kertészeti termékek szállítása szintén folyamatos. A Gyomai Viharsarok Halászati Tsz-be tömörült körösi halászok 1966. első félévében gazdag zsákmánnyal zártak. Az első három hónapban mintegy 75 ezer kiló halat adtak közfogyasztásra, a második negyedévben pedig 63 ezer 629 kilót. Említésre méltó, hogy nemcsak a halastóban, de a természetes vizekben: a Körösökben és az intenzíven kezelt holtágakban, a csatornákban egyaránt magas volt a halfogás. Az időjárás ugyan nem kedvezett a halászoknak, de így is várakozáson felül teljesítették első félévi tervüket. A második negyedévben a kifogott halak zöme kiváló minőségű volt. Sok nemes pontyot, süllőt, angolnát, compót, törpeharcsát, csukát szállítottak az üzletekbe. Ebben az időszakban a legnagyobb zsákmány egy 47 kilós harcsa volt. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 9.) A KISZ felhívására Sarkadon és a környező községekben is kibontakozott a kongresszusi v^rsenymozga- lom. A fiatalok főleg a mezőgazdasági üzemekben tettek jelentős, értékes vállalásokat. Sarkadon a gépállomás 70 tagú brigádjából 3-4 gép mellé egy-egy szerelőt helyeztek ki, hogy a gépek folyamatos üzemeltetését elősegítsék. Ezt a munkát a fiatalok vállalták. Mezőgyán- ban szintén aktívan bekapcsolódtak a mozgalomba a Magyar—Bolgár Barátság Tsz KISZ-esei. Minden évben gondot okozott a fel nem vállalt terület megmunkálása. Az idén a fiatalok úgynevezett „repülőbrigádot’' alakítottak, melynek tagjai az ilyen területek megmunkálását és a termés betakarítását vállalták. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 7.) A békési kosárfonók nemrégiben új nagyvállalat keretébe szerveződtek, s így a vállalat hivatalos neve: Erdőgazdasági Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat Békési Kosárgyára lett. Az új cím mellett azonban a régi dolgozók szorgalma, jobb munkára törekvése változatlan. Az idei gazdasági évben — szeptember 30-ig — 28 millió forint értékű termék előállítását tervezik. Munkaverseny keretében tűzték ki többek között a selejtszázalék csökkentését, az anyagnormák szigorú betartását, a munkaidő kihasználását. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 12.) A Békéscsabai Kötöttáru- gyár dolgozói eredményes munkát végeztek az idei esztendő első félévében. Termelési tervüket 100,5, értékben pedig 106,7 százalékra teljesítették, összesen 4 millióval termeltek többet a tervelőírásnál. Az idén eddig majdnem 20 millió forint értékű árut gyártottal^ külföldi megrendelésre. Az árukat sokféle választékban készítették, s mind a külkereskedelem, mind a belkereskedelem számára többnyire pontos határidőkre kötötték le. Fordulópontot jelent a gyár utóbbi esztendeinek történetében, hogy az idén sikerült megszilárdítani, sőt számottevően javítani gyártmányaik minőségét. (Békés Megyei Népújság, 1966. július 12.) Folyamatos a zöldség-gyümölcs export Szeged testvérvárosából, Turkuból is szép számmal érkeztek kiállítók. A divatcikkek megnyerték a fiatalok tetszését Külön pavilonban látható a Szovjetunió kiállítása. A szőr- mckollekciójuk méltán aratott sikert a hölgyek körében Az NSZK-beli Blecken-Deeker barkácsgépek hazánkban is mind népszerűbbek. A vásáron újabbakat mutattak be Mint mindig, a legnagyobb külföldi kiállító ország Jugoszlávia. Termékeiket széles körben ajánlják, igen sok nézője volt a bemutatott szörföknek Fotó: Gál Edit
