Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

1986. július 19., szombat NÉPÚJSÁG Meleg napok „Töltsünk minél több időt...” — ha akad hely számunkra a strandokon... Fotó: Fazekas László Nyáron a nagy meleg fo­kozott megterhelést ró a szervezetre, felborulhat a höleadás egyensúlya. A le­vegő páratartalma sokszor a trópusokon észlelhető érté­kekig emelkedik. A nap inf­ravörös sugarai fülledtté te­szik a levegőt. A meleg hat az érzékszerveinkre, a bio­lógiai ritmusra, hangula­tunkra, alvásunkra, pihené­sünkre és munkakedvünkre is. Idegesebbek, ingerülteb­bek leszünk. Ha a magas hőmérséklet mellett még a páratartalom is jelentős, fokozott próbaté­tel elé kerül szervezetünk. A tetemes páratartalom gátol­ja a természetes hőleadást, a verejtékezést. Nehezített a szív-, a keringési és a lég­zőszervek működése. Köny- nyen felborulhat a só- és vízháztartásunk. Téves elképzelés, hogy bár­milyen folyadék oltja a szomjúságot. Sokan liter- számra isszák a vizet, a fröccsöt, a sört. Pedig a szomjúságot csak úgy tud­juk csillapítani, ha a víz mellett az elveszett sót is pótoljuk. Kiváló e célra az aludttej, a hideg tej, a sa- vanykás gyümölcs, a gyü­mölcslé vagy a húsleves. A tea is oltja a szomjúságot, de csak akkor, ha melegen, majdnem forrón isszuk meg. A feketekávét nem ajánl­juk, mert pillanatnyilag ugyan frissít, de néhány óra múlva kedvezőtlen a vissza­hatás. Felhasználja a szerve­zet tartalék erőit, és egy idő múlva romlik teljesítőképes­ségünk. Fontos az is, hogy mit eszünk. Kerüljük a túl fű­szeres, túl forró ételeket. In­kább friss főzeléket és gyü­mölcsöt, sovány tejet, tej­terméket, húsfélét, hentes­árut együnk. Az alkoholtar­talmú italok fogyasztása azért sem előnyös, mert sok energiát tartalmaznak és vérbőséget idézhetnek elő. A megfelelő öltözködés is lényeges. Kerüljük a szoro­san záródó vagy szűk ruha­darabokat. A műanyagból készült ruhaneműk nem jók, akadályozzák a párolgást, verejtékezést. Sokan bőrki­ütésekre, bőrelváltozásokra panaszkodnak. Ezek hátteré­ben általában a műanyag trikó, .harisnya, blúz vagy pulóver áll. Töltsünk minél több időt a friss levegőn. Ha módunk és lehetőségünk van, úsz- szunk hetente többször, ki­ránduljunk vagy sétáljunk. A kikapcsolódás, a test ed­zése elviselhetőbbé teszi a meleg napokat is. Dr. Katona Edit B nyár meleg szinei A nyár dlvatszinel a nyár természetes meleg színeit ar­cunkhoz is — ez a kendőzés szabályai a kővetkező hóna­pokra. Engedjük szabadjára a fantáziánkat! Az áttetsző, hal­vány, fényes és tompa meleg színek játéka adja meg a nyár hangulatát. Minden kombiná­ció megengedett. Nem fontos, hogy kék vagy zöld a sze­münk színe, minden illik most mindenhez — fő a bátorság! Az árnyalatok szépsége, a sejtel­mes színek ragyogása a lényeg. A SZEM: A SÄRGA A DIVATSZÍN A nyári arcfestékek között kötelező a sárga! De csínján bánjunk vele: soha nem alap­szín, csak felragyogó folt — a szem szögletében vagy a szem­héj közepén, attól függően, hogy mit akarunk kihangsú­lyozni. A szemhéj kékes árnyalata álmodozóvá teszi a tekintetet, jól illik például a tenger kék­jéhez ... A rózsaszínű árnyalat talán ruhánk valamelyik darabjával harmonizál. Fiatalos, vonzó ha­tású, a tartózkodó kihívás szí­ne. Széles ecsettel visszük fel a porhanyós festéket a szemhéj­ra. Ha megnedvesítjük az ecse­tet, ezzel a színeket is tom­pítjuk. A SZÁJ: MINT AZ ÉRETT GYÜMÖLCS Többet talán nem is kell mondani. Talán csak annyit, hogy a száj finom bőre nagyon érzékeny. Ügyeljünk, nehogy túlságosan kiszáradjon, vagy például nehogy kimarja a sós tengervíz. A szájfestékek na­gyobb része zsíros védőanya­got tartalmaz, de ezenfelül sem árt tápláló, hidratáló krémmel ápolni az ajkak környékét, már csak azért is, hogy megakadá­lyozzuk a ráncok, ráncocskák képződését. A strandra áttetsző ajakrúzst válasszunk, nemcsak szép, hanem védelmet Is nyújt a napsugarak ellen. AZ ARCBŐR: TERMÉSZETES SZÉPSÉGBEN A védőkrémre jön az alapo­zás, majd a púder. Nagyobb ecsettel jól „bedolgozzuk” a bőrbe, hogy véletlenül se árul­kodjanak „lisztes" foltok a kendőzés fogyatékosságairól. Nyárra csak az esti sminkelés­hez használjunk alapozókrémet, napközben mellőzhetjük, sőt, még a púder is elmaradhat. Használjuk ki a szép napokat az arcbőr természetes szépségé­nek kidomborítására. Fénylő púder, arcpirosító jö­het! Csak arra ügyeljünk, hogy a színek összhangban legyenek lebarnult bőrünkkel. (Az újvidéki Szivárvány cikke nyomán) Hulladékból komposzttrágya KERT, ttáZTfill Itt a gyümölcsszezon A gyümölcs nemcsak leg­ősibb, hanem a legfontosabb élelmiszereink egyike. Saj­nos, az utóbbi években az átlagos fogyasztás nem növe­kedett a kívánt mértékben. A gyümölcsök elsősorban ká­lium- és magnéziumsókat tartalmaznak, melyek na­gyobb mennyiségben a sej­tek belsejében találhatók. A kálium például az izomszö­vetek és -sejtek működésé­ben, a magnézium pedig a szervezet anyagcseréjében játszik jelentős szerepet. Amikor itt a gyümölcssze­zon, használjuk ki a lehető­séget: a friss gyümölcs min­dig értékesebb, mint a tartó­sított, s nemcsak az íze kel­lemesebb, hanem tápanyag- tartalma is jelentősebb. Jobb a fáról vagy tőről szedett gyümölcs, mert a hosszas tárolás után jelentő­sen nem csökken a vitamin- tartalom. Nem szabad azon­ban a gyümölcsöt korán le­szedni a fáról, csak akkor, amikor már érett, mert ilyenkor a legnagyobb az ásványianyag- és vitamin­tartalma. A gyümölcsök változatos módon elkészíthetők, így ke­vésbé unjuk meg őket. Krém, leves, mártás, tészta, saláta, kocsonya — hogy csak a legismertebb elkészítési módokról szóljunk. Sokan szeretik a mirelitké­szítményeket. A gyorsfa­gyasztás legnagyobb előnye, hogy a gyümölcs és a főze­lék akár egy évig is megőr­zi vitamintartalma túlnyo­mó részét. A fagyasztás a szedés után 4—6 órán belül, de legkésőbb aznap történik. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nem feszíti szét a sejtfalakat, és a felenge­déskor újra folyékonnyá vá­ló sejtnedveket ugyanúgy megtartja, mint eredeti ál­lapotban. A gyümölcs pél­dául visszanyeri természetes, fagyasztás előtti nagyságát, formáját. Az ilyen gyümölcsöt még aznap együk meg, ne tegyük el másnapra. Nem lehet elégszer elmon­dani és leírni, hogy a gyü­mölcsöt evés előtt folyóvíz­ben alaposan meg kell mos­ni ! Ugyanis a permetezés, a szedés, a tárolás, szállítás közben a rátapadó növény­védő szerek, a baktériumok, a piszok sokszor súlyos has- menéses megbetegedést okozhatnak. Egyik legélvezetesebb nyersanyagunkat ne csak szeressük, hanem higiéniku­san, esztétikusán és változa­tosan fogyasszuk! Dr. Katona Edit Ezekben a napokban is számos kertben lehet látni, hogy elégetik az összegyűlt, levágott füvet, a különféle elvirágzott dísznövények szá­rait, a betakarított zöldség­félék maradványait. Pedig kár ezeket égetéssel megsem­misíteni, mert nagyon érté­kes szerves anyagtól fosztjuk meg magunkat, amit sokkal inkább mentenünk, össze­gyűjtenünk kellene. Már csak azért is, mert általában jó minőségű, érett istálló­trágyához a városokban, hét­végi telkeken nehéz, vagy nem is lehet hozzájutni. Érdemes tehát a kerti hul­ladékokból komposztot ké­szítenünk. Az érett kom­poszttrágya nagy előnye, hogy a gyökérzet a benne levő, értékes tápanyagokat bármikor felveheti. Haszná­latával jelentősen javítható a talajszerkezet, a nitrogén­túlsúly. A tápanyagok ked­vezőtlen aránya serkenti a talajéletet. Komposztálásra minden szerves hulladék alkalmas, még a fahamu és a kipré­selt szőlőtörköly is. A még magot nem érlelt gyomok is megfelelőek. A kórokozókkal, kártevők­kel fertőzött növényi részek nem komposzttelepre valók, a fertőzött növényeket min­dig, azonnal égessük el. A hamujuk azonban jó trágya. A vastagabb növényi része­ket — vesszőket, szőlővenyi­gét, levágott szőlőhajtásokat, a kukorica- és a borsószá­rakat — lehetőleg aprítsuk fel, mert így gyorsabban bomlanak el. A komposztálásra alkal­mas anyagokat a kert félre­eső, árnyékos zugában, 2—3 négyzetméternyi területen, másfél méter szélességben gyűjtsünk össze. Minden 20 centiméternyi rétegre — amit előtte jól megtapostunk — körülbelül 5 cm vastag, jó minőségű földet terítsünk. A rétegek­re célszerű a jobb bomlás érdekében 2-3 százaléknyi, porrá tört meszet, vagy do­lomitot szórni. Ha sikerül kisebb mennyiségű sertés-, nyúl-, vagy baromfitrágyá­hoz jutni, ezeket is keverjük a komposzthoz, mert táp­anyagokban gazdagabb lesz. Az egy-másfél méter ma­gas prizmát takarjuk le vé­gül 3-4 cm vastagon föld­del. Ha a komposzt-, vagy trágyahalmot beoltjuk gyógynövényekből készített oltóanyaggal, 3-4 hónap múlva érett, felhasználható trágyát nyerünk. Az oltás előnye, hogy kedvező köze­get teremt a mikroorganiz­musok, a giliszták szaporo­dására, bioaktív hatóanyagai révén serkenti ezek élette­vékenységét, szaporodását. Az oltóanyaghoz a követ­kező gyógynövényeket gyűjt­sük be, vásároljuk meg: ka­milla, gyermekláncfű (vagy pitypang), macskagyökér, cickafark virága, nagy csa­lán szára a virággal együtt, tölgykéreg, méz és tejcukor (vagy tej). Aki sok juhtrá- gyához tud jutni, annak ér­demes az érleléshez nyírfa­vesszőt, -kérget és -levelet is felhasználni. Az oltóanyag készítéséhez mindegyik ösz- szetevőből azonos mennyisé­get vegyünk (például egy- egy evőkanálnyit), és alapo­san keverjük össze. Ebből a keverékből vegyünk ki egy csapott evőkanálnyit, ez egy köbméter oltására lesz ele­gendő, cseppentsünk hozzá a mézből és a tejből, vagy ad­junk hozzá tejcukrot, majd az egészet tegyük fél liter esővízbe, és tartsuk egy na­pig kamrában, sötét helyen. Oltás előtt a törzsoldatot hí­gítsuk fel 6—8 liter esővíz­zel. Ezután készítsünk fa-, vagy vasrúddal egyforma tá­volságokra lyukakat a ha­lomba, úgy, hogy ezek alja 15 cm-nyire legyen a talaj­tól. Az oltást mindig azután végezzük el, hogy a kom­poszt-, vagy a trágyahalom alaposan felmelegedett, és kezd hűlni. A komposzthalom alapja mindig a talaj legyen, hogy a földigiliszták zavartalanul, minél nagyobb mennyiség­ben felhúzódhassanak, s át­dolgozzák a komposztot. Legjobb a 15—30 cm mély alap. A halom lehetőleg földnedves maradjon. Ha a halom száradna, öntözzük be olyan esővízzel, amelybe előzőleg csalánt vagy cicka­farkat áztattunk. E két nö­vényből, ha új rétegeket ké­szítünk, érdemes a halomba tenni, mert segítik az érést. Az új rétegekbe mindig te­gyünk zöld növényi része­ket is. Szent-Miklóssy Ferenc Nagyság: 30-as. Hozzávalók: 20 dkg pamutío­nal kettős szála, 3,S-es és 8-ös kötőtű, 3-as horgolótű. Kötésminták: patent- és lus­takötés, rákötéses horgolás. es tűvel 78 szemre kezdjük, és a hátához hasonlóan kötünk passzérészt... Ezután 5-ös tű­vel, lustakötéssel folytatjuk úgy, hogy az első sorban egyenletesen elosztva 12 sze­met szaporítunk. Tizennyolc cm-es magasságban elkezdjük a nyakklvágás kiképzését, közé­pen befejezünk két szemet, és az így keletkező két darabot külön kötjük. A bal elejénél befejezett két szem oldalán 6 X1 szemet fogyasztunk min­den 4. sorban, így alakul ki a csepp alakú kivágás. Huszonnégy sor lekötése után elkezdjük a karkivágás fogyasz­tását. Először egyszerre 2 sze­met, majd minden második sorban egy szemet fogyasztunk. Az átlós szabást úgy érjük el, hogy a karkivágás kezdetétől számított 4. sortól kezdve a sor elején minden második sorban egy szemet fogyasztunk, míg a másik végén ugyanannyit sza­porítunk. Az átlós kötés kez­dettől számított 72. sora után egyenletesen kötünk tovább 84 soron keresztül, és a végén egyszerre befejezzük (184 sor. Illetve 51 cm). A jobb oldalt ugyanígy köt­jük, csak ellenkező irányban. Elkészítés: a hátát 3,5-es tű­vel kezdjük, 78 szemre és 6 cm-t kötünk patentkötéssel. A to­vábbiakban 5-ös tűvel és lusta­kötéssel dolgozunk 24 em-t, majd egyszerre befejezzük az összes szemet. Az elejét Is 3,5­Osszeállítás: összevarrjuk az oldalakat és a hátához varrjuk az előzetesen keresztezett és a végeken kicsit behúzott váll­pántokat. (Szivárvány, 419. sz„ 12. o.) Merre tart(son) akvarisztikánk? Néhány évtizede világszerte rohamos fej­lődésnek indult a hobbiszintű állat- és nö­vénykultusz, ezen belül az akvarisztika. Hazánkban a felfelé ívelő szakasz az öt­venes évek végétől a hetvenes évekig tar­tott. Ezt követően azonban a fejlődés lelas­sult, sőt, úgy tűnik, napjainkra a hanyatlás jelei is észlelhetők. Az akvarisztika megtorpanásainak okait keresve sokféle érvét felhozhatunk, de ma­radjunk talán a szigorúan szakmai szem­pontok szerinti vizsgálódásnál. A hőskorban — az említett felfejlődési szakasz előtt — a biológiai szemlélet volt a döntő. A növények és halak egységét igye­keztek biztosítani az akvárium életterében, és minden akvarista nagyon fontosnak tar­totta a halak természetes, sokoldalú táplá­lását. Tudta, hogy csak ezek összhangjától (hal, növény, táplálék) remélheti kedvencei életben maradását, sőt, az esetleges szapo­rulatot. A gyors fejlődés szakasza egybeesett a technikai segédeszközök fejlődésével és ál­talános elterjedésével. Mindenki számára hozzáférhetők lettek az elektromos fűtők és hőszabályzók, a levegőpumpák, és az ez­zel működtetett szűrőkészülékek, valamint a kiegészítő világítás. Egyre jobban terjedtek haltápok. Ahogyan mindez kezdetben ser­kentőleg hatott, úgy kényelmesítette el az akvaristákat, egyre fontosabbnak tartották a technikai feltételeket. A biológiai ismere­tek bővülése és alkalmazása helyett a se­gédeszközökre támaszkodtak, plankton he­lyett tápot kaptak a halak. A tenyésztők azon fáradoztak, hogy újdonságot sikerül­jön szaporítaniuk, miközben elfelejtkeztek a régi kedvencekről. Az évtizedek óta tenyész­tett fajok és változatok „mindenki” halává lettek, és keresztezték azokat úgy, ahogy tudták. A szép tenyészváltozatok „elkorcso- sultak”, „kivesztek”. Talán még nem késő ezt a hanyatlást megállítani! Éppen a mai nagyszerű techni­kai lehetőségekre alapozva kellene felélesz­teni az akvarisztikát. Ehhez azonban a szük­séges biológiai ismereteken túl a kellő lel­kesedés is alapvető fontosságú, mert a halak igényét, nem pedig saját kényelmünket kell kiszolgálni. Döntenünk kell arról, milyen halakat kedvelünk inkább, és ki-ki ízlése szerint foglalkozzon pontyfélékkel, pontyla­zacokkal, elevenszülőkkel, ikrázó fogaspon­tyokkal, labirinthalakkal, harcsákkal, sügé­rekkel. Csak így ismerhetjük meg kellő mélységben a családok biológiai igényét, így tudjuk maradéktalanul gondozni, te­nyészteni azokat. Érezzük meg tehát, nem szabad mindent egy vízben tartani. Tanuljunk más orszá­gok akvaristáinak példájából, csak a szín­vonalas specializáció lehet alapja a további előrelépésnek. Ennek az útnak a kezdetei tulajdonképpen már ma is megvannak, hi­szen nem is egy sügérező akvarista­specialista dolgozik. A folyamat felgyorsítá­sát jelentené, ha a specialisták egy-egy ága­zatban összefognák az érdeklődőket, amire az országos egyesületben (MATOE) minden lehetőség biztosított. Dr. Tihanyi Zala Térkitöltő a vázában Előfordul, hogy a virágváza túl mély a virágszárhosszú- sághoz viszonyítva. Ezen a gon­don egyszerűen segíthetünk. Mély, üvegfalú vázát is meg­tölthetünk tisztára mosott, apró folyami kaviccsal (sóderral) olyan magasan, hogy a kavics éppen elérje a virágszárak vé­gét. így már kellően kinyúl­hatnak a virágvázával arányos­sá váló virágszálak. Ennek a megoldásnak a másik előnye, hogy a sóderral nehezített kar­csú váza nehezebben borul fel . . . IBIjJüiJim Széles öblű, átlátszatlan falú vázába kellő méretű habszi- vaesdarabot gyömöszölhetünk. De megfelel a vékony és lehe­tőleg nem rozsdásodó huzalból font kis lyukú hálócska, vagy a huzalból összetekerve nyert „gombóc” is. Ez utóbbiakba a virágszálak alját beszorítjuk úgy, hogy pontosan a kívánt helyzetben maradjanak. Más alkalommal kis fenyő- hajtásdarabokat rakhatunk a vázába térkitöltőnek. Amikor pedig ismét kellő hosszúságú virágszálakkal cseréljük föl az eddigi rövid szárúakat, egysze­rűen eltávolítjuk a vázából a feleslegessé vált térkitöltőt. (Szivárvány, 419. sz.) Keresztezett vállú blúz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents