Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19., szombat NÉPÚJSÁG Ünnep — feszültségben Daniel Ortega államfő népszerű a lakosság körében Hét éve, hogy 1979. július 19-én Managua lakossága kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta a sandinista harcosok menetoszlopait. Több mint másfél évtizedes, a hegyekben, a városokban megvívott gerillaharcot koronázta siker. 48 órával korábban elmenekült repülőgépen Miamiba a gyűlölt Somoza diktátor, akinek dinasztiája negyven éven át magánbirtokának tekintette a fnásfél Magyarország területű, kevesebb mint hárommillió lélekszámú közép-amerikai államot. Augusto Cesar Sandino álma beteljesedett, Nicaragua népe számára, történelme során talán első ízben. megnyílt annak lehetősége, hogy az önálló fejlődés útjára lépjen. Széles körű nemzetközi rokonszenv övezte a diktatúra megdöntését. Nicaraguának szüksége is volt a támogatásra, hiszen az 1972-es földrengés után a több évig tartó háború, Somoza gárdistáinak barbár bombázása rongálta meg azt a kevés ipari létesítményt, közutakat is, amelyekkel ez az elmaradott és kizsákmányolt ország rendelkezett. A forradalom győzelmének ünneplése azonban csak rövid ideig tarthatott. A Nicaraguában bekövetkezett történelmi fordulat Washingtonban egy második Kuba veszélyérzetét keltette. A Carter helyébe lépő Reagan-kormányzat mindenáron „Moszkva és Havanna szerepét” próbálta kimutatni ott, ahol pedig a feszültség az igazságtalan szociális és gazdasági helyzetből fakadt. Hiába övezte széles össznépi egység a sandinista front és a Somoza polgári ellenzéke közös kormányprogramját, hiába hirdette az új nicaraguai vezetés a pluralista, azaz többpárti politikai rendszert, a gazdaság vegyes, tehát az állami, a szövetkezeti és a magánszektor harmonikus együttélésére épülő modellt; az el nem kötelezett külpolitikát, a washingtoni Fehér Ház a kommunizmus térhódításának vészharangjait kongatta meg. Miként egy negyedszázada Kuba esetében, úgy most Washington a sandinista Nicaragua teljes elszigetelésére, gazdasági és katonai térdrekényszerítésére törekszik. Immár ötödik éve, hogy megindult a hadművelet, a somozista gárdistákból verbuvált ellenforradalrpár sereg hondurasi és Costa Rica-i területről támadja a managuai kormányt, az Egyesült Államok pedig immár több mint egy éve gazdasági és kereskedelmi embargót hirdetett. Egyenlőtlen harc ez, még akikor is, ha Nicaragua népe számolhat a haladó világ, így a szocialista országok, csakúgy, mint a demokratikus latin-amerikai rendszerek szolidaritásával. Június vége óta a Nicaragua körüli válság rendkívül veszélyes szakaszba lépett azzal, hogy a vonakodó törvény- hozást Reagan elnök „meggyőzte”, s az eddigi úgynevezett titkos segélyek helyett az Egyesült Államok immár hivatalos támogatásban fogja részesíteni a nicaraguai ellenforradalmárokat. A megszavazott százmillió dollár avagy akár annak tízszerese sem tudná érdemben megváltoztatni az erőviszonyokat — hangoztatta Dániel Ortega parancsnok, nicaraguai elnök. A sandinista vezetés nem a fegyveres ellenforradalmároktól tart, hanem a minőségileg új helyzet következményeitől. Hiszen a nyílt segély jóváhagyásával valójában Washington üzent hadat, kilátásba helyzve — az ellenforradalmárok további kudarca esetén —, akár az észak-amerikai intervenciót is. A sandinista vezetésnek nem maradt más választása, minthogy fölkészítse az ország lakosságát. A honvédelemre már eddig is a nemzeti jövedelem 40—50 százalékát kellett fordítani, a belső háttér megszilárdítása érdekében pedig kényszerből korlátozták a polgári ellenzék mozgási lehetőségét. A sandinista forradalom győzelmének mai, immár hetedik évfordulójáról Nicaragua lakossága a diktatúra megdöntése óta kétségkívül a legnehezebb és legfeszültebb körülmények között emlékezik meg. Ortutay L. Gyula Enrique Iglesias életrajza Mihail Gorbacsov fogadta Richard Nixont t Mihail Gorbacsov pénteken fogadta Richard Nixont, az Egyesült Államok volt elnökét, aki találkozót kért tőle. A nyílt, beható tanácskozáson a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit vitatták meg. A találkozón jelen volt Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára is. Stockholmi siker Enrique Iglesias 1930-ban született a spanyolországi Asturiasban. A Montevideói Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1953-ban, majd az*USA-ban és Franciaországban folytatott tanulmányokat1961 és 1965 között a Nemzeti Tervezési Hivatal technikai igazgatója, az első gazdaságfejlesztési terv kidolgozója. 1967—1969 között az Uruguayi Központi Bank elnöke, s több nemzetközi konferencián vezette országa küldöttségét. 1964—1967 között Uruguay küldötte volt a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társulásnál, majd az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottságánál, a CEPAL-nál, valamint a Szövetség a Haladásért Ameri- ka-közi Bizottságánál. A Montevideói Egyetem Gazdaságfejlesztési Tanszékének egyetemi tanára, s az egyetem gazdasági intézetének igazgatója 1964-től. 1965 és 1978 között a Latin-amerikai Gazdasági és Társadalomfejlesztési Intézet vezetőségi tagja, később elnöke, majd megbízott igazgatója. 1972-ben a CEPAL végrehajtó titkárává nevezték ki. 1973-ban több fejlődő országbeli tudóssal együtt részt vesz a „Harmadik Világ Fóruma” megalapításában, amelynek 1976-ig elnöke. 1981-től az ENSZ megújítható energiaforrásokkal foglalkozó koordinációs csoportjának elnöke. 1982-től e témában tanácsadó. 1982-ben főtanácsadóként részt vett az emberi környezetről Stockholmban tartott ENSZ-kon- ferencián. 1985 óta külügyminiszter. A latin-amerikai és spanyol együttműködés fejlesztéséért 1982-ben magas spanyol kitüntetésben részesült. A harmadik világ, elsősorban Latin-Amerika gazdasági problémáinak alapos ismerője, több cikke és tanulmánya jelent meg e témában. Sikerült leküzdeni a legkeményebb akadályt, amely hosszú időn át gátolta az előrehaladást, nevezetesen a légi hadgyakorlatok bejelentésének problémáját — jelentette ki Oleg Grinyevszkij, a stockholmi konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Grinyevszkij a konferencia utolsó előtti fordulójának pénteki záróülésén a többi között rámutatott: „Ügy jutottunk kompromisszumra, hogy a szárazföldi hadgyakorlatok bejelentésének keretében meghatároztuk azt a minimális részvételi szintet, amelytől kezdve már fontos a kapcsolódó légi hadgyakorlatokról szóló információ. Ennek kidolgozásában számos ország közreműködött. A szárazföldi hadgyakorlatok kérdésében — folytatta a szovjet küldöttségvezető — a legutóbbi napokban olyan megállapodást értünk el, hogy a bejelentés vonatkozzék a légierő, a haditengerészet, a kétéltűek és az ejtőernyősök egységeivel kombinált szárazföldi hadgyakorlatokra. Már csak a bejelentések paramétereiben kell megegyeznünk. Szovjet- amerikai külügyminiszteri találkozó lesz Egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő pénteken kijelentette: a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy Eduard Sevardnad- ze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter szeptemberben találkozik egymással. Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka alkalmából tartózkodik majd az Egyesült Államokban. Az amerikai tisztviselő szerint a miniszterek ez alkalommal megkezdik a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítését, s a találkozóra ebben az évben sor kerülhet az Egyesült Államokban. A két miniszternek eredetileg májusban kellett volna már megkezdenie az előkészületeket, de a szovjet fél, a Líbia ellen intézett amerikai támadás miatt lemondta a tervezett találkozót. Amerikai részről most általában derűlátóan nyilatkoznak a külügyminiszteri megbeszélések, illetve a csúcstalálkozó lehetőségéről. A kormánytisztviselő azonban nem közölt részleteket arról, milyen területekről folytatnak majd tárgyalásokat szeptemberben a külügyminiszterek, s a bejelentést egyelőre nem erősítették meg hivatalos formában. „Spanyolország felett felhőtlen az ég...” Az 1936 őszétől 1939 tavaszáig ostromlott Madrid ellenállt — noha a kormány Valenciába költözött —, mert olyan forradalmárok, mint Dolores Ibárruri, a helyükön maradtak, az első vonalban bátorították a csüg- gedőket, hirdetve, hogy a fasizmus itt nem törhet át. A spanyol nép ügyét a világ közvéleménye támogatta. A harc nehéz óráiban olyan alkotók álltak szó szerint mellettük, mint Hja Ehren- burg, Ernest Hemingway, Egon Erwin Kisch, Pablo Neruda. A szabadságharc ügye, a nemzetközi brigádok harcosai mellett állt ki igen nehéz körülmények közt Bálint György, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós vagy az emigrációból Komját Aladár, a „Madrid határán...” című lelkesítő harcidal szerzője. A spanyol kultúra olyan óriásai, mint R. Alberti, Pablo Casals, Pablo Picasso is a köztársaság ügyének elkötelezett hívei voltak. Jól érezte a világ, hogy itt a reakció és a haladás, a barbárság, a fanatizmus és a kultúra, az elnyomás és a szabadság harca folyik, s a spanyol nép küzdelme egy elkerülhetetlen világméretű erőpróba nyitánya. így vélte ezt a haladó világ, és ez mozdította meg a segítő kezeket Latin-Ameri- kában (itt főként Mexikó és Kuba támogatta a szabadság- harcot), Európában (ahol a Szovjetunió nyújtotta a legjelentősebb támogatást). Ám a „demokratikus nagyhatalmak” a be nem avatkozás politikájával megakadályozták, hogy a köztársaság elegendő fegyverekhez jusson, míg a fasiszta hatalmak is nagy erőkkel támogatták Francót. Több tízezer olasz katona harcolt a lázadók oldalán, s a náci Németország légierőt (a Guernicát elpusztító hírhedt Kondor légiót) biztosított az ellenforradalomnak, és tengeralattjáróival blokádot vont a köztársaság kikötői előtt. A diplomáciailag elszigetelt, katonailag hátrányba került törvényes kormány mind reménytelenebb helyzetbe került. Madrid még ellenállt, de 1938 őszén kitűnt: Anglia, Franciaország minden áldozatra kész, hogy megbékítse a fasizmus erőit, egy esetleges szovjetellenes háború reményében. München nemcsak Csehszlovákiát, hanem a még harcoló Spanyolországot is kiszolgáltatta a fasiszta martalócoknak, s nem maradt más hátra, mint a hősiesen tragikus vég: inkább állva, fegyverrel a kézben meghalni, mint térden élni — ahogy azt Dolores Ibárruri mondta. A világ a vesztesekre úgy tekintett, mint a legújabb kor keresztény lovagjaira, s Európa konzervatív „reálpolitikusai” a II. világháborúval fizettek a spanyol nép elárulásáért. Kende János (Vége) Dolores Ibárruri (ma a Spanyol KP elnöke), 1937-ben beszél a köztársasági kormány hadseregének szabadságharcosai között harcoló nemzetközi antifasiszta önkéntesekhez. Tőle balra Walter Karol Swierczewski tábornok, halszélen (félig takarva) Heinrich Rau, a 11. nemzetközi dandár parancsnoka, aki 1945-től 1961-ben bekövetkezett haláláig az NDK miniszterelnök-helyettese volt (MTI Külföldi Képszolgálat — KB) GYULAI VÁRSZÍNHÁZ Gyulán nyaralók, Gyulára utazók, figyelem! 1986. július 26-án, a Gyulai Várszínház a Vérfürdő egész területén nonstop gálanapot tart reggel 8 órától éjjel 2 óráig Minden műfajban — mindenki kedvére! 8 műsor. Ezen a napon belépés: csak a Gyulai Várszínház által kiadott jegyekkel! Belépődíj: egész napra 160 Ft, este 7 órától 120 Ft. Békéscsabai látogatóink figyelmébe: éjjel Z órakor színházi busz indul a Várfürdő elől Békéscsabára!
