Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1986. július 15., kedd +■ Felvételi a szegedi JflTE-n „Örülünk, ha a titokzatosságot feloldhatjuk” KÉPERNYŐ Tragédiákról tisztességgel Az elmúlt hét egyik Híradójában egy megkérdezett poli­tológus-közgazdász nyilatkozta: az utóbbi évszázadban át­lagban negyedévszázadonként követik egymást a gazdasági válságok és konjunkturális időszakok. Ma a világgazdaság a mélyponton, illetve valamivel a felmenő ág legelején van. Hogy miért fontos ez mondjuk egy hét televíziós műso­rának vázlatos elemzésekor? A gazdaságiam felismerésből ugyanis nagyon sok minden következik. Például az a tör­vényszerűség is, hogy inkább a visszahúzó erőkről, a gon­dokról, a feszültségekről van módjában beszámolni például egy tévés krónikásnak. Hogy napi bajainkat csak tetézik a híradások. Hogy viszonylag kevés hely és idő marad a ki­kapcsolásra, a kikapcsolódásra. Hogy ritkán jut eszünkbe a fékre lépni, jószerével valamennyien a gázt tapossuk. A gyorsuló tempó azonban nemcsak azt jelenti, hogy így ta­lán hamarább érünk túl a bajokon, hanem azt is: a szá­guldás nem ad(hat) lehetőséget az apró, a szép, a kelle­mes, a feltöltést, de legalább a kikapcsolódást, a pillanat­nyi lelki frissülést nyújtó dolgok észre- és átvételére. Persze, egy azon tartalmat (megdöbbentő hírt) sokféle­képpen lehet találni, átnyújtani. Felületesen, hőzöngősen, szándékosan a megrémítést akarva vagy intelligensen és a hátteret, a várható következményeket feltáró őszinteség­gel is. Ez utóbbira aligha lehetne jobb példát mondani, mint a Panorámát. Legutóbbi adásából Baló György szer­kesztő-műsorvezető kicsit szokatlan műfajban, de képle­tességével együtt is megrendítően tiszta, okos, „nyílt levelét” kell kiemelni, amelynek címzettje Alfonsin argen­tin elnök volt. Az órás magazin után következett egy másik, szintén nem az élet napos oldalát bemutató irodalmi összeállítás. Felmutatással és bibliai súlyosságúakká érett példázatok­kal. A Tessék megváltani a világot! című csütörtöki esti „kompozíció” a világégés poklába taszított Bálint György­re emlékezett, aki még csak most lenne nyolcvanéves... Hajdú György rendező és munkatársai megpróbálták a le­hetetlent: egy újságírót tünékeny műveivel feltámasztani. Ez akkor sikerül, ha ezekben a napokban, a következő he- tekben-években mi, a közönség kezünkbe vesszük Bálint kötetekbe szedett cikkeit. Ha csak egy értékesnek hitt pil­lanatra is . . . Lépjünk a fékre / Nehéz, nagyon nehéz tehát úgy összeállítani egy hét műsorát, hogy valamiképpen ellensúlyozni lehessen a köz­napok megtörtént rettenetéit. Lehet úgy is, hogy olyanokra figyelünk, amelyek csak megtörténhettek volna. Ezért lehet annyira nagy divatja a kriminek, a különböző fajsúlyosz- tályba sorolható bűnügyi történeteknek is. Szombaton este mint a szendvics két kenyérszelete, úgy fogta össze a Híradót két ilyen, szórakoztató fikció. A Látástól vakulásig című (a kettesen késő délután), bár is­métlés volt, mégis érdemes volt újranézni. Ha másért nem, hát a két főszereplőért. Bujtor István és Székhelyi József játéka parádés Szőnyi G. Sándor rendező történelmi szél- hámos-pannójában. S az esti: a Linda, immár ki tudja hányadik epizódja. Becsapós és semmitmondó cím, jól ko- reografált rúgások, profi rendezés Gát György jóvoltából, jópofa bemondások, remek színészek. S aztán mégis: nem marad belőle semmi. De legalább arra a 65 percre leemel­hetjük a lábunkat a gázpedálról. . . Profi módon szolgálni Furcsa dolgok ezek. Sokszor, szinte mindig megkavarják az embert. Hiába a konzerválásra jó videoszalag, a tévézés mégiscsak a pillanat eszköze, legfeljebb művészete. Igazi értéket talán nem is lehet teremteni. Értékké csak válhat, érhet valami. Korok, vagyis hát napok divatja örök egy­másutániságával kristályosíthat ki valami olyan nemes jellemzőt, amire majdan ráfogható lesz: akkori értékte­remtők (?) produktuma. Ezért botorság mindig és minden­ben csak a vereteset keresni. Hiszen a televíziónak is csu­pán annyi a feladata: a közönséget szolgálni. Mindig úgy és annyiv»!, amire a mi célunk szolgálatát biztosítja. Az persze megint más kérdés, hogy mindezt csak tisztessége­sen, a lehető legjobb minőségben kell, illik tenni. Néha az sem árt, ha a termék egy picivel még több is, mint ameny- nyit kinézünk a nyersanyagból. És mindenképpen profesz- szionisták kezébe való az alkotás kormányrúdja. Mindezek talán összeállnak egy olyan egésszé, amivel megkönnyít- hetjük az értékeket kiválasztok dolgát. Azzal, hogy egy kicsit elébük megyünk ... (nemesi) A jó öreg alma mater kö­rül sok minden megválto­zott. A szegedi József Attila Tudományegyetem főépülete megöregedett, s ahol áll, nemcsak az utca neve, de a közlekedés iránya is megvál­tozott. A tanszékek némelyike átköltözött, s az egyik udvari folyosót életveszélyessége mi­att le kellett zárni. Szóval, az élet megy to­vább, de egyetlen dologban azért nem. Még mindig túl­misztifikálják az egyetemi felvételit, mindenféle mende­monda kering a protekció­ról, a suskusokról, s arról, hogy valamiféle vérpezsdítő változtatásra lenne szükség. Mert ez így nem mehet to­vább. Hogy mi a valóságos hely-' zet, hogy a „kapu” másik oldalán milyen gondokkal küszködnek, s hogy érik már a változás, arról igyekeztünk a felvételik lázas időszaká­ban képet kapni. Pro és kontra érveket meghallgatva, akárcsak az egyetem egyik kísérletének elindítói tették az úgynevezett kommuniká­ciós játék során. Keret van, csak hely nincs A bölcsészettudományi kar fiatal dékánhelyettese, dr. Szalámin Edit beszélgetésre alkalmas helyiség híján az orosz nyelvi tanszék irodá­jába invitál. Először a felvé­teli keretszámokon rágjuk át magunkat, válaszolva arra a társadalmi igényből fakadó kérdésre, hogy miért nem képeznek több középiskolai tanárt. — Tavaly megemelték a felvehetők létszámát 190-re, s végül ezt is túlszárnyaltuk, mert karunkon 216 elsős volt. Ez fizikai gondokat* okozott számunkra, mert egyszerűen nem fértek be a tantermekbe a hallgatók. Te­hát se tanteremmel, se elő­adóteremmel, se jegyzettel és tankönyvvel nem bírtuk ezt a létszámot. Idén, nagy kö­nyörgésünkre így csökkent le a keret 172 főre. Ebből 28 előfelvettünk van, tehát mindössze 144 hallgatót tu­dunk most felvenni. A BTK-ra idén 479-en je­lentkeztek. Ez durván há­romszoros túljelentkezést je­lent. Csakhogy a szakpáro­kat megvizsgálva igen érde­kes összefüggések derülnek ki. Erősen lecsökkent a ma­gyar-orosz szakot választó felvételizők száma, ahova a húsz helyre mindössze 31-en pályáztak. (Pedig 15 évvel ezelőtt ez volt a „Duna-re- kesztós” szak.) A magyar­idegen nyelvek párosításnál is elfogadható mértékű a túljelentkezés, mert csak két és félszeres. (A 24 helyre 64- en pályáztak.) A divat és a szükség viszont alaposan megnövelte az angol nyelv iránti érdeklődést. — Megnőtt a történelem iránti érdeklődés is a felvé­telizők körében — helyesbít a dékánhelyettes, és konkrét számokkal támasztja alá állí­tását. — A történelem és idegen nyelvek (angol, fran­cia, latin, német, olasz) szak­párnál a 13 felvehető helyre 82 jelentkezőnk volt. Ehhez természetesen még hozzájön a tizenkét katonaidejét töltő előfelvételisünk. Az orosszal párosított idegen nyelveknél a 18 helyre 80 jelentkező volt. — Akkor most mondjon valami vigasztaló lehetősé­get ... — Tavaly hirdettük meg először, s talán ezért nem jutott el a köztudatba az ide­gen nyelv—idegen nyelv szakpárfosításunk. így az angol—német, az angol— francia és a német—francia. Itt a 13 felvehető helyre mindössze 17-en jelentkeztek. Pedig azt is tudjuk, hogy er­re a középiskolákban nagy igény mutatkozik. Aztán idén is indítottunk, az or­szágban elsőként, új szako­kat. így az orosz—matemati­ka és az angol—matematika szakpárokat. A Művelődési Minisztérium is lát benne fantáziát, s a természettudo­mányi kar is szívesen vette ezt az együttműködésünkre alapozott képzést. — Mely szakon volt a leg­magasabb a túljelentkezési arány? — A magyar—történelem szakon. A 19 felvehető hely­re 137-en, jelentkeztek. Szó­val, mint az előbb elmondott adatok is bizonyítják, az egyes szakpárok között nagy volt a szóródás. — És itt jön a minőség kérdése... — Pontosan. Ahova keve­sen jelentkeztek, a kevésbé jókat is fel tudjuk venni, másutt meg kiválókat kell elutasítani. Kétesztendős dé­kánhelyettesi évem alatt és hároméves felvételi tapaszta­lataim alapján mondom: ka­runkon nincs olyan veszély, hogy a kereszámot ne tud­nánk jól felkészült jelentke­zőkkel kitölteni. S mégis miért van az embernek egy kicsit rossz kedve a felvéte­lik után? Mert sok a jiem igazán érdeklődő, a tanulásra nem motivált, „szürke” fel­vételiző. Van egy élmezőny, aztán sok olyan fiatal, aki nem olvasott, nem nyitott, nem tájékozott. Legyen szakmai nyilvánosság — Akkor most térjünk át a régi és új panaszok meg­válaszolására. A pedagógus­hiánnyal küszködő megyék­ben panaszosan emlegetik, hogy a vidéki egyetemeken sok a pesti gyerek, akik alig­ha fognak vidéki iskolába menni végzés után. — Az egyetemeknél nincs körzet. Mi teljesen törvé­nyesen veszünk fel budapes­ti jelentkezőket is. Sajnos, mi a régió diákjait ilyen szempontból nem tudjuk előnyben részesíteni. Tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy nagyjából és egészéből tisztességesen folyik a felvé­teli. Az egyetlen fontos mé­rőeszköz a pontszám. Azt vi­szont nem állítom, hogy egy­két különleges eset nincs. Az már más kérdés, hogy tanári szemmel magam is úgy vé­lem, nem helyes a pontszám bálványozása. — Sok helyütt pedzegetik, hogy valahogy és a valahá- nyadik évfolyamon külön kellene választani a böl­csész- és a pedagóguskép­zést. — Egyelőre a személyisé­get nem tudjuk vizsgálni. Tavaly elkezdtünk ugyan egy kísérletet, ahol a tanári al- kalmaságot próbáljuk vizs­gálni, de egyelőre engedély nélkül. Ez a kérdés egyéb­ként engem is izgat. Hogy miért nincs ebben mégsem változás? Talán okként a ta­nári pálya alacsony presztí­zsét említhetném, amely mi­att — ha különválna a kép­zés .— erős kontraszelekció alakulhatna ki. És megha­tározó a középiskolai tanár­hiány is ... — Végül nézzük a legiz­galmasabb kérdést, azaz: nyitottá teszik-e a felvételi vizsgákat, s ha igen, milyen mértékben? — Megkaptuk az erről szóló tervezetet. Mi is örü­lünk annak, hogy ezt a ti­tokzatosságot, rejtőzködést feloldhatjuk. Helyesnek tar­tanánk, hogy a jelölt lássa a felvételi dolgozatát. így a mi dolgunk is egyértelműbbé válna, s nem kellene a tele­fonokra figyelni. De a mód, ahogyan ezt a nyílt felvéte­lit egyelőre elképzelik, an­nak nem örülünk. Az, hogy a szülők, a nagypapa, nagy­mama ott legyen a gyerék felvételijén, annak nincs semmi értelme. Gondolom, aligha értenének meg egy idegen nyelven folyó társal­gást, vagy éppen egy mate­matikai levezetést. Mert az lehet, hogy a jelölt folyama­tosan beszél, de a szülő nem tudja, jó volt-e, helyes-e, amit mondott. Viszont egyet­értünk azzal, hogy jöjjön el a gyerek középiskolai tanára. Tehát én személy szerint a szakmai nyilvánosságot tá­mogatom. Az új felvételi sza­bályzat kidolgozására szep­tembertől kell sort keríteni, amikor az új oktatási tör­vény életbe lép. Nem számíthatják be A tanári beállítódást vizs­gáló kísérletet most dr. Ma- leczki Márta vezeti. De részt vesz benne dr. Szajbély Mi­hály és dr. Szőnyi György Endre is. A jelöltek először egy pedagógiai szituációt lát­hatnak videón, amit folytat­niuk, elemezniük kell. Az­tán következik egy állítás, amire pro és kontra érveket kell mondaniuk. A játék iz­galmas, érdekes a fiatalok gondolkodásmódját követni. Az állítás így szólt: „Ma Ma­gyarországon nem szenved­het hiányt az, aki jól dolgo­zik.” A gyerekek megizzad­nak. Nem tudnak az állítás mellett szóló érveket talál­ni. Bezzeg ellene ... Látszik, a fiatalok többsége nyitott szemmel jár. — A baj csak az — mond­ja dr. Maleczki Márta —, hogy a kommunikációs játék eredményeit nem lehet a pontszámba bevenni. Pedig már e két év alatt érdekes, hasznosítható tapasztalato­kat szereztünk. Olykor a jelentkező szakmai eredmé­nyével szöges ellentétben álló tapasztalatokat szerzünk az értékelésekkor. A jelent­kezők tudják, hogy ezt nem számítjuk be a pontokba, s ezért egyelőre talán értelme sincs. Pedig a pályára való alkalmasság megméretésében volna szerepe. II főszerep a postásé A folyosón sápadt fiatalok ülnek, hívásra várva. A szülők érthetően kaphatób­bak a beszélgetésre, mint a vizsgalázban szenvedő felvé­telizők. Pozojevics Erika Sarkadról érkezett, és törté­nelem—orosz szakra jelent­kezett. Bábonából nem me­ri megmondani, milyen té­teleket szeretne húzni. Az édesapa alig tud nyugton ül­ni. Egykori vágya teljesül­ne, ha Erika bejutna. Azt vi­szont őszintén bevallja a nagylány, hogy kicsit későn határozta el, hogy ide jelent­kezik. S fél év a felkészü­lésre igen kevés. A szolidan és ünnepélye­sen öltözött lányok között akad egy pesti „vagány” fiú is. Lezserül öltözött, látszik, játéknak veszi a dolgot. Ügy tűnik, nem egészen szabad akaratából jött ide. Lehet, a szülők kívánságának akart eleget tenni. Maga is bevall­ja, hogy igaz, orosz szakra jelentkezett, de bizony az olvasás is gondot jelent a számára. Valahogy nem illik a „képbe”. Az angol nyelvi felvétel­ről kijőve izgatottan tár­gyalja néhány fiatal a ka­pott feladatot. Egy fiú vala­mi kakaduról és búbosban­káról szóló, bárgyú mesét kapott. Az utána következő lány pedig, a Tetszhalálban tapasztalható, biológiai je­lenségeket. Nem tudok mo­solyogni. Ügy vélem, nem egészen így kellene folynia egy idegen nyelvi felvételi­nek. Legalábbis nem erről. De mert igen keresett szak az angol, hát... Ügy lát­szik, ezt is le kell nyelni. Délután fél hatra elcsen­desednek a bölcsészkar fo­lyosói. Vége a felvételinek. Az új és legfontosabb sze­rep most már a postásé ... B. Sajti Emese „Hölgygyilkos” A „Ladykiller” mindenek­előtt egy angol könyv címe, amelynek szerzője egy orvos­nő, Bobbie Jacobson. A La- . dykiller nevet Jacobson dok­tornő a cigarettának szánta. Szó szerint ez a könyveim „Högygyilkos”-t jelent. Ja­cobson doktornőt az indította erre a névadásra, illetőleg könyvének megírására, hogy a nők átlagos, várható élet­kora világszerte fokozatosan rövidül. Ismeretes, hogy a nők általában néhány évvel tovább élnek, mint a férfiak. Az iparilag fejlett államok­ban, ahol az átlagos élet­kor valamivel 70 év felett van, világszerte azt tapasz­talják, hogy a nők átlagos, várható életkora csökken, és maholnap kiegyenlítődik a női és férfi átlagos életkor. Környezeti vizsgálatok egyér­telmű összefüggést mutat­tak a női átlagos életkor- csökkenés és a dohányzó nők számának, és az általuk elszívott cigaretták számá­nak növekedése között. Ezért foglalkozott Jacobson doktor­nő a cigarettáról való le- szoktatás kérdésével. Nézete szerint — ami egyébként megegyezik minden tapasz­talt reklámszakemberével — a dohányzás nem értelem kérdése. Hiába rémítjük a nőket, vagy általában az em­bereket a dohányzás száz­szor bizonyított, káros kö­vetkezményeivel, és hiába veszik ezt tudomásul, még­sem hagyják el a dohány­zást. Nézete szerint tehát tel­jesen új módszereket kell kipróbálni, hatékonyságukat ellenőrizni, ha a nőket meg akarjuk szabadítani ettől a heves méregtől. Az egész­ségnevelést az iskolapadban kell kezdeni, lehetőleg még akkor, amikor a kislányok nem szoktak rá a do­hányzásra. ...Amit nem kérdeztünk meg, de hallottunk, i hozzá­tartozik (sajnos), az egyetemi felvételihez. Nem kifejezet­ten bölcsészkart specialitás, hiszen az orvostudományi egye­temeken Igazán szokás, mégis, már a „bölcskarokon” Is előfordul. Hogy valami esélye legyen a gyereknek, tanárt kell fo­gadni mellé. Ha egyetemi tanár az Illető, nagyobb az esély. Egyéves felkészítés, utazgatással együtt, két felvételi tárgyból, eléri a nyolcvanezer forintot Is. Volt, aki Jutányo­sán egy szakos felkészítésért „csak” huszonötezret fizetett. S ezzel a felkészítő semmiféle garanciát sem vállal. Nem Is teheti. A szülők ezt tudomásul veszik, és fizetnek. Már akt ugye megteheti. Elismerve ezzel, hogy a felsőfokra felké­szítő gimnázium nem tölti be funkcióját. Fakultáció Ide, vagy oda. Pedig, mint az öt éve felvételiztető dr. Zsilinsz­ky Tibor, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanára mondta, ők azért vannak ott, hogy ügyeljenek arra, való­ban a gimnázium törzsanyagát kérdezik-e a felvételin. Azt Is 0 mondta, hogy az egyetemi tanárok veszik a fáradt­ságot — legalábbis a biológia felvételin Így volt, s felké­szülnek a gimnázium anyagából. Akkor mégis miért kell — az olykor tehetséges gyerekek szüleinek Is — tízezreket kifizetni gyermekeik felkészíté­séért?! KI mondja meg? _______í______________________________________________ I zgalom a folyosón (A szerző «elvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents