Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
1986. július 14., hétfő Eduard Sevardnadze Londonban Amerikai atombombák Olaszországban Franciaország nemzeti ünnepe A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége táviratban üdvözölte Francois Mitterrand francia köztársasági elnököt és a francia népet az ország nemzeti ünnepe, a Bastille elfoglalásának évfordulója alkalmából. A nemrég Moszkvában végbement gyümölcsöző szovjet— francia tárgyalások — hangzik a távirat — újfent megmutatták, hogy a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a két ország közötti együttműködés manapság még nagyobb jelentőségre tesz szert a nemzetközi helyzet javulása, a leszerelés meggyorsítása, az össz-európai haladás, illetve az európai biztonság és a világbéke megszilárdítása szempontjából. Kanadai magyarok A nagyhatalmak viszonya, a fegyverzetkorlátozással és leszereléssel foglalkozó tárgyalási fórumok sora elég kevés reményt nyújt mostanában az optimizmusra. Mégis, az elmúlt hetekben, úgy tűnik, mintha több fronton felélénkült volna a kelet—nyugati diplomáciai színtér. Igaz, ez nem elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatokra vonatkozik, hanem a Szovjetuniót a Nyu- gat-Európához fűző — bonyolult, kihatásában aligha túlértékelhető — kötelékekre. E megnövekedett moszkvai diplomáciai aktivitásra jó példa Eduard Sevardnadze ma kezdődő hivatalos Ion* doni látogatása is. A nagy- britanniai vizitre alig néhány nappal a Gorbacsov—Mitterrand csúcs után került sor, s szintén csupán néhány nap választja el a nyugatnémet külügyminisztert moszkvai útjától. Az összefüggéseket talán nem is kell külön boncolgatni, hiszen a gazdasági és politikai szempontból egyaránt legfontosabb három nyugateurópai állammal jön így létre párbeszéd igen magas szinten, s tudatosan rövid idő alatt. Az események ilyen „sűrítése” azt jelzi: Moszkvában minden csatornát megpróbálnak kihasználni a nemzetközi helyzet, az európai légkör megjavítására. Nem véletlen, hogy a megfigyelők (akárcsak a francia elnökkel folytatott eszmecsere esetén) nem a tárgyalások napirendjén, természetesen szintén szereplő kétoldalú, gazdasági és egyéb kontaktusra helyezik a hangsúlyt, hanem a kelet-nyugati. szélesebb dialógus kilátásaira. Még pontosabban szólva, arra a kérdésre, mennyiben járulhat hozzá Nyugat-Európa a feszültség csökkentéséhez, az érintkezési felületek kiszélesítéséhez. Jól ismert tény, hogy Moszkva és London a nukleáris leszerelés vagy a fegyverzetkorlátozás több témájában eltérő álláspontot vall. De az is kétségtelen, hogy más területen ennek ellenére mód nyílhat a nézőpontok közelítésére, kölcsönösen elfogadható vélemények megfogalmazására. (A brit kormány például többször kifejezte aggodalmát a már meglevő fegyverzetkorlátozási egyezmények — például a SALT—II. — felmondása miatt.) Távolról sem arról ' van szó, amit jobboldali nyugati sajtóorgánumok előszeretettel „az USA és Nyugat-Európa szétválasztásának” neveznek. Az viszont kétségtelen, hogy a moszkvai vezetés számít a Thatcher-kormány- zat realitásérzékére; arra, hogy London érdekelt a kelet-nyugati dialógus fenntartásában, s hogy e célból felhasználja befolyását Washingtonban is. (Szegő Gábor) Az Egyesült Államok a co- misói támaszponton kívijj máshol is tárol atomfegyvereket Olaszország területén — méghozzá a Róma közelében levő Rimini légitámaszponton és az észak-olaszországi ghedi és avianói légibázisokon. Az amerikai atombombák olaszországi tárolásáról már korábban is hírek terjedtek el, de Washingtonban és Rómában eddig ezeket a híreket a legerélyesebben cáfolták. Nemrég azonban a Pentagon egyik képviselője Washingtonban elszólta magát. Bizonyossá az ügy akkor vált, amikor a hadügyminisztérium egyik magas rangú alkalmazottja a képviselőház illetékes albizottsága előtt pótlólagos összegeket kért Viszály az afgán ellenforradalmárok táborában Pakisztán észak-nyugati határvidékén a törvényes afganisztáni kormány ellen harcoló bandák egyik táborában kivégeztek öt ellenforradalmárt. Mint a Kabulba érkezett hírekből kiderült, a táborban előzőleg hatalmas robbanás történt, amelynek következtében negyvenketten életüket vesztették, tizenhatan megsebesültek. Ebben a táborban külföldi kiképzőik irányításával éppen a robbantásos technikát, a pokolgépes szabotázscselekményeket és merényletek elkövetésének módjait sajátítják el az ellenforradalmárok. Az eseményeket személyesen a „Hizbi Iszlami” ellen- forradalmi csoportosulás vezére vizsgálta ki. Kiderült, hogy a robbanás csak egyik következménye volt a bandavezérek közötti állandó hatalmi harcnak, a külföldi segélyek elosztása körüli viszálynak. A vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy a táborparancsnokot és négy legközelebbi alárendeltjét az ellenforradalmi szervezet vezére kivégeztette. atomfegyverrak tárak építésére. A rimini repülőtérre naponta ezrével érkeznek a külföldi turisták. A repülőtérnek egy része gondosan elzárt terület. A felszállópályák mellett egy hatalmas betonhangárban tartják a gyorsan bevethető erők kötelékeibe tartozó és éjjel-nappal maximális harckészültségi állapotban levő amerikai Tornádókat és F—704-es repülőgépeket. A hangár másik oldalán találhatók az atombombák tárolására szolgáló berendezések. Olasz szakemberek kimutatták, hogy a Tornádók és F—104-esek a megfelelő parancs kiadása után 15 perccel már felszállhatnának, fedélzetükön a halálhozó atomfegyverekkel. Kaulbeuren bajor város bírósága a náci haláltáborokban elpusztult áldozatok emlékének meggyalázásáért, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kigúnyolásáért és tekintélyének lejáratásáért hathónapi szabadságvesztésre Ítélte Otto Ernst Remert, a Wehrmacht volt vezérőrnagyát A büntetés végrehajSzáz éve érkeztek Kanadába az első magyar bevándorlók. Ebből az alkalomból kezdődtek magyar napok Ontario tartományban. Brantford városban, a Petőfi Sándor magyar kulturális egyesület rendezésében. Az ünnepségék megnyitátásának próbaidőre történt felfüggesztését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Remer 1000 márkát tartozik befizetni a Keresztény-Zsidó Együttműködés NSZK-ban működő társaságának. Az ítélethirdetéskor a tábornok mintegy ötven „régi bajtársa” és újdonsült híve zajos tüntetésbe kezdett, majd sán Nagy Lajos, ottawai magyar nagykövet köszöntötte a résztvevőket. Üdvözölte a magyar származású kanadaiakat David Neumann, Brantford polgármestere. Megnyitó beszédet Zakár Já- nosné, a Petőfi Sándor Kulturális Egyesület elnöke mondott. A mongol gazdaság az új ötéves tervidőszakban (1986 —1990) észrevehetően lassabb ütemben fog növekedni, mint az előző tervidőszakban. Csupán a mezőgazdasági termelésben, amely nem érte el az 1981—1985- re kitűzött tervet (terv 22— 26%; tény 18%) várható némi növekedésgyorsulás. A mongol vezetés beruházáspolitikai irányváltással tervezi a mezőgazdasági termelés növelését. Az ipari programban kiemelkedő helyet foglal el az energiatermelő ágazatok fejlesztése, s ennek kapcsán a vidék és a falu villamosítása. A mongol külkereskedelem elsősorban a Szovjetunióval és a KGST-országokkal való szoros együttműködésen alapul. Mongólia külkereskedelmi forgalmának 98%-át a szocialista országokkal bonyolítja le. szidalmakat szórva a bíróságra kivonult a teremből. A náci tábornok már a második világháború alatt azzal tette hírhedtté a nevét, hogy a Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett merénylet után a „Gross-Deutschland” őrzászlóalj parancsnokaként katonáival ő „gondoskodott a rend és nyugalom helyreállításáról”, magyarán föbelövetett számos német hazafit. Az észak-írországi Portadown városban a hétvégén különböző protestáns szervezetek felvonulásokon emlékeztek meg a katolikusok elleni XVII. századbeli győzelem évfordulójáról. A kép tanúsága szerint hevesebb angolellenes megmozdulásokra is sor került (Telefotó) Elitélték a náci Remer tábornokot Spanyol—amerikai támaszpont-támpontok Tévedtek mindazok, akik a papírforma érvényesülésére számítottak az elmúlt napokban a Washington és Madrid között megtartott támaszponttárgyalásokon. Az első forduló arról tanúskodik, hogy az amerikai félnek be kellett látnia: körültekintőbb álláspont kialakítására van szükség ahhoz, hogy partnerét ne kényszerítse elhamarkodott reagálásra. A Madridban megtartott tárgyalások előzményei és témája ismertek. Az amerikaiak tavaly decemberben kénytelen-kelletlen elfogadták, hogy az idén tárgyalások kezdődjenek a spanyol földön levő négy amerikai katonai támaszponton állomásozó 12 ezer főnyi haderő csökkentéséről. Egyidejűleg előkészítik az 1988-ban létrejövő kétoldalú támaszpontszerződés meghosszabbítását is. Köztudott, hogy Washington mindenképpen szeretné megőrizni geopolitikai és hadászati szempontból előnyös hispániai pozícióit. A szocialista párti spanyol kormányzat viszont azt szorgalmazza, hogy az amerikai erőt váltsa fel az — egyébként washingtoni közreműködéssel — korszerűsödő — spanyol hadsereg. A most megtartott és októberben folytatódó tárgyalásokon végül is a két fél óhajának megvalósításán munkálkodnak. Persze ki-ki a maga módján. Az amerikai tárgyalóküldöttséget Madridban a nagykövetként éppen leköszönt Enders vezette. Meglehetősen különös diplomáciai gyakorlat egy fontos megbeszélést egy távozó személyiségre bízni, ráadásul olyanra, aki a kormány szolgálatából is távozik. De természetesen ez csupán külsőség. Enders ugyanis elmondhatja magáról: olyan időszakban volt az Egyesült Államok madridi nagykövete, amikor a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt hatásos propagandával elérte Spanyolország NATO-tagsá- gának népszavazáson való megerősítését. Enders volt az, aki Washington hivatalos jókívánságait adhatta át Felipe González kormányának a referátum után. És ugyanő volt, aki nem vett át egyetlen tiltakozó beadványt sem az amerikai misszió körül tüntető felvonulóktól, akik a spanyol haladó közvélemény szavát hallatva az amerikai támaszpontok felszámolását követelték. Thomas Enders búcsútárgyalása több mint hét órán át tartott Madridban. Amikor az amerikaiak a közös nyilatkozatba be akarták venni a torrejoni támaszpont 10 százalékos létszámcsökkentéséről szóló megfogalmazást, a jelenlevők szerint a kudarc a levegőben lógott. Ä spanyol fél ugyanis — mivel jóval messzebbre menő tervei vannak — hallani sem akart az ilyesfajta álláspontról. Szóval diplomáciai furfanggal megkerülték ezt a kérdést, vagyis az érdemi párbeszédet elodázták októberig. Washingtonban már Reginaid 'Bartholomew, az újdonsült madridi nagykövet vezeti az Egyesült Államok tárgyalóküldöttségét. A téma számára korántsem ismeretlen. A görög kormánnyal ugyancsak támaszpontügyben ő tárgyalt 1982- ben. Később. 1983-tól 1986 első feléig szintén amerikai szempontból különösen fontos helyen: Bej rútban állott a nagykövetség élén. Ügy hírlik, hogy a diplomata, aki korábban a hadügyminisztériumban is dolgozott, elmélyült ismeretekkel rendelkezik a terrorizmus témakörében is. (Ami a mai spanyol valóságot illeti, ezek az ismeretek az ibériai országban korántsem válhatnak Bartholomew hátrányára.) Ha betekintünk az amerikaiaknak átnyújtott spanyol tárgyalási javaslat dossziéjába, nyomban megértjük, miért lehettek kínos pillanatai a vendégdelegáció vezetőjének. A spanyol kormány a torrejoni támaszponton állomásozó amerikai erő csaknem teljes kivonását szorgalmazta — első lépésként. Ezen a közel ötezer főnyi kontingensen kívül Madrid a zaragozai légitámaszponton is szinte totális létszámcsökkentést szeretne elérni. A spanyol tervek szerint Zaragozá- ban csupán egyetlen amerikai ellátó egység maradna az Egyesült Államokból Európába érkező interkontinentális harci repülőgépek kiszolgálására. A rotai és a moróni bázisokon spanyol szóhasználat szerint csupán „csekély létszámcsökkentés” szükségeltetik. Mindezen kívül Hispániában eddig közös, spanyol—amerikai használatban levő távközlési hálózat berendezéseit kizárólagos spanyol kezelésbe óhajtják venni. Vagyis, ha a spanyol állásponttal szembesítjük a Torrejonról eltávolítani szándékozott ötszáz főnyi egységre vonatkozó amerikai indítványt, aligha marad kétséges: jelentős szakadék tátong a két fél véleménye között. Ez persze mit sem von le abból a tényből, hogy Madrid a NATO katonai szervezetein kívül maradóknak mondva magát eltökélt híve az atlanti szövetségnek. Vagyis a Nyugat stratégiai érdekei nem kerülnek veszélybe még akkor sem, ha egy látszólag kényes témájú tárgyaláson a felek egymásnak ellentmondani látszanak. Meruk József I Nem dohányzók csendes forradalma I m ■ ■ ■ : Evezett Koop, az Egyesült Államok tiszti főorvosa egy : í konferencián nagy feltűnést keltő kijelentést tett: a ciga- ; ; rettaipar napjai meg vannak számlálva, az ágazat legké- ■ ■ sőbb a jövő évezred első esztendeiben menthetetlenül ki- l S múlik. Ez talán túlságosan is optimista jóslat, de tény, ; ■ hogy Nyugaton füstügyben a helyzet már nem változatlan, ; ; történik egy, s más annak érdekében, hogy ez a jóslat va- ■ ■ lóra váljon. j A nem dohányzók offenzívába lendültek. Egyre kevésbé ; ■ tűrik el, hogy dohányzó kollégáik, ismerőseik vagy éppen ! j vadidegenek rájuk kényszerítsék a cigarettafüst súlyosan i ; egészségkárosító „élvezetét”, a dohányzás rabjainak pedig ; ; mindinkább ügyelniük kell arra, hogy szenvedélyüknek j ■ mások megkímélésével hódoljanak. \ A nem dohányzók önvédelmi mozgalma legmesszebb az \ ■ Egyesült Államokban jutott el, ahol már 38 szövetségi ál- S • lamban törvények korlátozzák a dohányzást nyilvános he- 5 j lyen. San Franciscóban egyenesen megbírságolják azokat a \ ; vállalatokat, amelyek nem biztosítanak füstmentes munka- \ • helyet nem dohányzó alkalmazottaiknak. Figyelembe veszi £ ; a dohányzás hatását az üzleti élet is: a biztosító cégek 22 ; ! százalékig terjedő engedményt adnak életbiztosítási díja- • ■ ikból az önpusztítás ezen fajtáját mellőző ügyfeleiknek. Az olasz kormány olyan törvényjavaslatot fogadott el, ! • amely gyakorlatilag minden nyilvános helyen megtiltja a l S dohányzást, s a tilalom megsértőire súlyos pénzbírságot ■ i róhatnak ki. Persze nem csak a,súlyos bírságot kiszabó bírósági íté- : ■ letek hatnak elrettentőleg, hanem a változó szokások is. • ! Amerikában már nem „menő” dolog cigarettázni. Egy fel- • • mérés kimutatta, hogy minél iskolázottabb, minél jobb ál- S ; lásban van, annál kevesebbet dohányzik, és fordítva. ! A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a cigaretta- * 1 reklámok betiltása egymagában nem elég hatékony fegyver : 5 a dohányzás elleni küzdelemben. Sokkal hatásosabb az ak- ■ ■ tív ellenreklám, a felvilágosító, nevelő propaganda: az j ! Egyesült Államokban akkor észlelték először a cigarettafo- • S gyasztás csökkenését, amikor a televízióban nap mint nap : £ a dohányzás ártalmait sokkoló erővel bemutató képsorok- • • kai bombázták a nézőket. j Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a dohány- : ■ zás világméretű járványa évente 1 millió emberéletet köve- ■ ■ tel.
