Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

1986. június 9., hétfő Mihail Gorbacsov Budapestre érkezett Kádár János és Mihail Gorbacsov megbeszélése (Telefetó) Kurt Waldheim Ausztria új elnöke Kurt Waldheim, az Oszt­rák Néppárt jelöltje Auszt­ria új köztársasági elnöke. Waldheim a választás vasár­napi, második fordulójában a szavazatok 53,9 százalékával győzte le ellenfelét, Kurt Steyrert, az Osztrák Szocia­lista Párt jelöltjét, aki 46,1 százalékot kapott. A 68 éves Waldheimet, aki öt, a szocia­listák állította jelölt után az első polgári-konzervatív ál­lamfő Ausztria háború utáni történetében, július 8-án ik­tatják be hivatalába. Waldheim győzelmét rend­kívüli sikereként értékeli a néppárt (ÖVP), amely 1970 óta ellenzékben van. Jelölt­jük már a választások má­jus 4—i, első fordulójában 6 százalékos vezetést szerzett, többek között. azért, mert a szocialista szavazók egytize- de is Waldheimet támogatta — nélkülük végül nem is győzhetett volna. A jelek sze­rint tehát a 16 éve kormány­zó szocialisták (SPÖ) befo­lyása csökken, így a néppárt (ÖVP) némi reményeket táp­lálhat a sikerre az 1987 ta­vaszi parlamenti választáso­kon is. Az ÖVP jelöltjét sok sza­vazó kevésbé világnézete, vagy személye miatt támo­gatta, mint tiltakozásul az SPÖ bel- és gazdaságpoliti­kai mulasztásai, netán a jobb­oldali-polgári szabadságpárt­tal 1983 óta tartó koalíciója ellen. ■ Figyelemreméltó, hogy a Kurt Waldheim háborús múltja körüli, szinte világ­méretű vita, a vádak, inkább használtak, mint ártottak az ÖVP jelöltjének. A tény, hogy több millió honfitársá­hoz hasonlóan a hitleri had­seregben (mint mondotta, kötelességét teljesítve) végig­szolgálta a háborút, legfel­jebb kevés baloldali-liberá­lis szavazót fordított szembe vele, a tömegeket távolról sem. Sajnálatos kihatása volt a második köztársaság leghe­vesebb választási harcának, hogy az Ausztriában régi ke­letű antiszemitizmus bizo­nyos újjáéledése volt tapasz­talható, miután zsidó szerve­zetek, illetve vezető izraeli politikusok játszottak vezető szerepet a Waldheimmel kap­csolatos vádaknál. A fentiek következtében az ország fon­tos belpolitikai kérdései hát­térbe szorultak a kampány­ban. Egyébként mindkét je­lölt a munkanélküliség visz- szaszorítása, a környezet vé­delme, a nők egyenjogúságá­nak érvényesülése mellett foglalt állást. Tekintettel az erkölcsi kárra, amelyet . az exportjából és idegenforgal­mából élő országnak a Wald- heim-vita okozott, ugyan­csak mindketten Ausztria jó hírnevének helyreállítását ígérték. Kurt Waldheim bejelentet­te, hogy „erős” államfő lesz, aki adott esetben a közvéle­mény bekapcsolásával is be­folyást kíván gyakorolni a politikai döntésekre. A beje­lentésre, párosulva az ÖVP „új fordulatot” hirdető jel­szavával, a szocialisták tá­boruk mozgósításával vála­szolnak, hogy visszaverjék egy konzervatív fordulat ter­veit. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy az oszt­rák államfők szerepe túlnyo­mórészt protokolláris felada­tokban merül ki, a napi po­litikába nem szólnak bele. Az ország belpolitikai erővi­szonyai azonban még inkább átrajzolódhatnak a választás után. Az SPÖ visszaesése egybeesik koalíciós partnere, a Szabadságpárt további tér­vesztésével, egyidejűleg meg­jelentek a Zöldek: képvise­lőjük, Freda Meissner-Blau asszony 5,5 százalékot ka­pott az elnökválasztás első fordulóján, így feltehetően jövőre bekerülnek a parla­mentbe. Ilyenformán az SPÖ újabb (esetleg kisebbségi) kormányzása, vagy koalíció­ja a zöldekkel épp úgy el­képzelhető, mint netán a két nagy párt, az SPÖ és az ÖVP újabb koalíciója, amelyre a háború utáni év­tizedekben már volt példa. (Folytatás az 1. oldalról) közötti barátság és sokolda­lú együttműködés a kölcsö­nös bizalom és megértés szellemében eredményesen fejlődik. Megkülönböztetett jelentősége van az MSZMP és az SZKP hagyományosan őszinte, elvtársi viszonyának, a két párt közötti szolidari­tásnak és egymás számára nyújtott támogatásának az előttünk álló feladatok meg­oldásában, a tapasztalatok és a vélemények rendszeres, ha­tékony cseréjének. A két párt között teljes a nézet- azonosság a társadalmi fej­lődés és a nemzetközi viszo­nyok minden alapvető kér­désében. Az MSZMP és az SZKP síkraszáll azért, hogy a magyar—szovjet kapcso­latok tovább fejlődjenek a marxizmus—leninizmus - és a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján. A jövő­ben is azon munkálkodnak, hogy az együttműködés töké­letesítése, egymás tapaszta­latainak megismerése és hasznosítása minél jobban segítse a szocialista építő­munka kibontakozását. A két párt vezetői megkü­lönböztetett figyelmet szen­teltek a széles körű gazda­sági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlesztésének. Nagy jelentő­ségűnek tartják, hogy a két ország együttműködése a le­hetőségek és igények figye­lembevételével a jelenlegi öt- öves tervben is szilárd ala­pokon fejlődik. Hangsúlyoz­ták az árucsereforgalom to­vábbi bővítésére irányuló kölcsönös törekvésüket. Szükségesnek tartják a meg­kezdett munka gyorsítását a termelési szakosítás és ko­operáció elmélyítésében, a nagyszabású magyar—szovjet gazdasági együttműködési megállapodások 1990. utáni időszakra való meghosszab­bításának előkészítésében, az új együtműködési formák alkalmazásában, közvetlen vállalati kapcsolatok létesíté­sében és közös gazdasági szervezetek létrehozásában. Megállapodtak abban, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya meg­teszi a szükséges lépéseket mindezek érdekében. A két párt eltökélt szándé­ka, hogy a jövőben is min­dent megtesz a szocialista kö­zösség országai egységének és összeforrottságának erősí­téséért, érdekeik hatékony egyeztetéséért, politikai és gazdasági együttműködésük eszközeinek és módszereinek tökéletesítéséért. Fontosnak tartják, hogy a testvérpártok legutóbbi kongresszusainak határozatai és a pártok ve­zetőinek közös találkozóin kialakított megállapodások szellemében további érdemi előrehaladás történjék ezen a területen. A felek kifejezték meg­győződésüket, hogy a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa valamennyi tagország fejlődésének biztos támasza. Tevékenységének javítása, a szocialista gazdásági integ­ráció új mechanizmusának kiépítése méginkább hozzá fog járulni a baráti országok társadalmi—gazdasági előre­haladásának meggyorsításá­hoz. A legidőszerűbb feladat­nak jelenleg a KGST-orszá- gok műszaki-tudományos ha­ladása 2000-ig szóló komplex programjának következetes végrehajtását tekintik. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a világbéke megőrzése szükségessé teszi a szocialis­ta országok összehangolt, ak­tív nemzetközi fellépését. Hangsúlyozták, hogy a Var­sói Szerződés hatékony mű­ködése a jelenlegi helyzet­ben a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének nél­külözhetetlen feltétele és leg­fontosabb támasza. Kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének budapesti ülése hozzá­járul a szövetséges országok egységének erősítéséhez, ösz- szehangolt nemzetközi tevé­kenységük fejlesztéséhez, az államok közötti érdemi pár­beszéd kibontakozásához. Kádár János és Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ma nincs időszerűbb és sürgetőbb feladat, mint a vi­lágbéke megőrzése, a fegy­verkezési verseny megfékezé­se — mindenekelőtt a nuk­leáris fegyverek terén — és új területekre való kiterjesz­tésének megakadályozása. A mai világhelyzetben minden állam részéről felelősségtel­jes állásfoglalásokra, konst­ruktív erőfeszítésekre van szükség. Nyugtalanságuknak adtak hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok és szö­vetségesei szélsőséges körei­nek tevékenysége miatt a nemzetközi helyzet változat­lanul feszült. Gyakrabban alkalmazzák szuverén álla­mokkal szemben az imperia­lista beavatkozás, az erő­szak és a gazdasági diszkri­mináció eszközét. A két párt meggyőződéssel vallja, hogy csak a különbö­ző társadalmi berendezkedé­sű államok békés egymás mellett élése szavatolhatja az emberiség biztonságos jövő­jét. Megengedhetetlennek tartják, hogy a genfi szovjet —amerikai csúcstalálkozó nyomán kibontakozásnak in­duló kedvező lehetőségek az imperialista erők hibájából kihasználatlanul maradja­nak. Aláhúzták, hogy csak az Egyesült Államok tényleges megegyezési készsége esetén lehetséges a vitás kérdések rendezése, a nemzetközi kap­csolatok javítása. Kádár János, az MSZMP és az egész magyar nép ne­vében nagyra értékelte és tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunió törekvését a vi­lághelyzet javítására, készsé­gét a tárgyalásokra, átfogó kezdeményezéseit az emberi­ség békés és biztonságos jö­vőjének megteremtésére. Az MSZMP és az SZKP vezetői ismételten kiemelték az európai béke megszilárdí­tásának és a békés együtt­működés fejlesztésének fon­tosságát. Az SZKP nagyra értékeli az MSZMP-nek a helsinki folyamat továbbfej­lesztésére irányuló konstruk­tív erőfeszítéseit. Kádár János és Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy az MSZMP és az SZKP min­den eszközzel elősegíti a kommunista és munkáspár­tok internacionalista szoli­daritásának, egyenjogú együttműködésének erősíté­sét a közös célokért, a bé­kéért, a társadalmi haladá­sért vívott harcban. Üdvöz- lik az alkotó szellemű, nyílt, Mihail Szergejevics Gor­bacsov, az' SZKP KB főtit­kára 1931. március 2-án szü­letett Privolnoje községben, a sztavropoli határterület krasznogvargyejszkojei járá­sában, földműves családban. Nem sokkal a nagy hon­védő háború után, tizenöt éves korában gépkezelőként állt munkába egy traktorál­lomáson. 1955-ben elvégezte a Moszkvai Állami Lomono­szov Egyetem jogi karát, majd 1967-ben a Sztavropoli Mezőgazdasági Főiskolán ok­leveles agrárközgazdászi kép­zettséget szerzett. 1952-ben lépett be a párt­ba. 1955-ben függetlenített Komszomol- majd pártmun­kás lett. A Komszomol sztav­ropoli városi bizottságának első titkáraként, majd a sztavropoli határterületi komszomolbizottság agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként, ké­sőbb a bizottság másod-, majd első titkáraként dolgo­zott. 1962 márciusában megvá­lasztották a sztavropoli ha­tárterület kolhoz- és szov­elvtársi véleménycserét, amely egymás helyzetének és munkájának jobb megis­merését, az élet által felve­tett új kérdések megválaszo­lását, a testvérpártok közöt­ti kapcsolatok erősítését szol­gálja. Az MSZMP és az SZKP a béke és a jobb megértés, a közös cselekvés érdekében a jövőben is együttműködik a szocialista és szociáldemok­rata pártokkal, a demokrati­kus tömegmozgalmakkal, bé­kemozgalmakkal, a társadal­mi és nemzeti felszabadítás erőivel, minden áramlattal és szervezettel, amely fele­lősséget érez a népek béké­jének és biztonságának ügyé­ért. Kádár János és Mihail Gorbacsov megbeszélése, amely szívélyes légkörben, a pártjainkat, államainkat és népeinket összekötő barát­ság szellemében zajlott le, teljes egyetértést tükrözött minden érintett kérdésben. Mihail Gorbacsov szovjet­unióbeli látogatásra hívta meg Kádár Jánost, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. * * * Raisza Gorbacsova vasár­nap délután fővárosunkkal ismerkedett. Először a XI. kerületi Gazdagréti lakótele­pet tekintette meg, Hadics Katalin társaságában. Szat­mári Istvánnak, a XI. kerü­leti pártbizottság első titká­rának és Dollenstein István, hozigazgatóságának párttit­kárává. Ugyanazon év de- •cemberében az SZKP Sztav­ropoli Határterületi Bizottsá­ga pártszervekkel foglalkozó osztályának vezetője lett. 1966 szeptemberében a sztavropoli városi pártbizott­ság első titkárává választot­ták. 1968 augusztusától a sztavropoli' határterületi pártbizottság másod-, 1970 áprilisától első titkáraként tevékenykedett. Mihail Gorbacsov 1971 óta tagja az SZKP Központi Bi­zottságának. Küldöttként részt vett a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXII., XXIV.. XXV. és XXVII. kongresszusain. 1978-ban az SZKP Központi Bizottságá­nak titkárává, 1979-ben a KB Politikai Bizottságának póttagjává választották. 1980 októberében a Politikai Bi­zottság tagja lett. 1985. március 11-én Mihail Gorbacsovot az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárává választotta. Ebben a tisztsé­gében az SZKP XXVII. kong­resszusán megerősítették. a kerületi tanács elnökének kalauzolásával rövid körsé­tát tett a kerület legfiata- labo lakótelepén, amely je­lenleg mintegy 3 ezer csa­ládnak ad otthont, az épít­kezések befejeztével, 1987- ben pedig további 2 ezer la­kást vehetnek birtokukba az ide költözők. Az itt élők kö­zösségéé formálásának egyik legfontosabb eszközeként mutatták be a vendégnek az immár második éve üzemelő kábeltelevíziós hálózatot, amelynek műsorait a lakók érdeklődésének megfelelően állítják össze. A közösségi televízió munkájáról, felada­tairól a stúdióban a műsor- készítők adtak tájékoztatást. A séta következő állomása a lakótelepi közösségi ház volt. Raisza Gorbacsova itt a ke­rületben élő képzőművészek alkotásaiból rendezett tárla­tot tekintette meg. A ven­déglátók Csavlek -András Munkácsy-díjas művész „A tavasz hullámai” című fest­ményét ajándékozták az SZKP KB főtitkár feleségé­nek, s ő Alekszej Szavra- szov, XIX. századi orosz fes­tő képeit tartalmazó album­mal viszonozta a kedvessé­get. A lakótelepi körséta be­fejezéseként Raisza Gorba­csova látogatást tett Cseh György autószerelő és csa­ládja otthonában. A késő délutáni órákban Raisza Gorbacsova sétahajó­záson vett részt. A Dunán sikló szárnyas hajó fedélze­téről a ragyogó délutáni napsütésben tekintette meg a főváros nevezetességeit. A kirándulásra elkísérte Kádár Jánosné is. Az elmúlt négy választási időszakban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kül­dötte. 1985 júliusától a Leg­felsőbb Tanács elnökségének tagja. Az elmúlt két válasz­tási időszakban az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának is küldötte. . Mihail Gorbacsovot a szov­jet nép és a világ energikus, megfontolt 'államférfiként is­merte meg, olyan politikus­aként, aki kezdeményezőkész­ségét, gazdag tapasztalatait és • szervezői képességeit teljes mértékben a Szovjetunió, a szocializmus és a béke ügyé­nek szolgálatába állítja. Bel­politikai tevékenységét _ az SZKP munkájának tökélete­sítésére, a szovjet gazdasági és társadalmi fejlődés meg­gyorsítására irányuló törek­vés jellemzi. Aktív világpolitikai tevé­kenysége során 1985 októbe­rében Párizsban, a francia nemzetgyűlés előtt mondott beszédében átfogó leszerelési javaslatot tett, amelyben egyebek között indítványoz­ta: a Szovjetunió és az Egye­sült Államok csökkentse fe­lére a másik fél területének elérésére alkalmas atomesz­közeinek számát. Genfben Ronald Reagan- nel együtt konkrét lépések­ben állapodott meg a kétol­dalú kapcsolatok javítása és az atomháború veszélyének csökkentése érdekében. Az­óta is számtalan kezdemé­nyezést tett, amelyek sorá­ból kiemelkedik 1986. január 15-i nyilatkozata. Ebben az ezredfordulóig szóló, átfogó atomleszerelési világprogra­mot vázolt fel, amely egye­bek között előirányozza, hogy meg kell akadályozni csapás­mérő fegyverek telepítését a világűrbe. Mihail Gorbacsov 1985 áp­rilisában a lengyel főváros­ban részt vett a Varsói Szer­ződés legfelsőbb szintű párt­ós állami vezetőinek találko­zóján, amelyen megállapod­tak a szerződés meghosszab­bításában, majd ugyanazon év októberében a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének szófiai ülésszakán. 1985 novemberé­ben, a genfi csúcstalálkozó után tájékoztatta a VSZ-tag- államok első, illetve főtitká­rait Reagannel folytatott tár­gyalásairól. Mihail Gorbacsov 1985 szeptemberében Moszkvában kétoldalú találkozón tanács­kozott Kádár Jánossal. Ezt követően 1986 februárjában Moszkvában, az SZKP XXVII. kongresszusa idején tartottak baráti találkozót az MSZMP főtitkárával. (MTI) Mihail Gorbacsov életrajza

Next

/
Thumbnails
Contents