Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

1986. június 6., péntek „Biztonságot az ellenféllel együtt” — a gorbacsovi külpolitika tengelye Az atomkorszak megkövetelte új politikai gondolkodás és új politika hordozójaként fogadja hazánk a Varsói Szerződés buda­pesti csúcstalálkozója előtt Mihail Gorba- csovot, az SZKP KB főtitkárát. Látogatása nagy alkalom annak a békepolitikának jobb megismerésére és megismertetésére, amely bolygónk lakhatóságának legfőbb érdekéből kiindulva nem ideológiai vágyakra, hanem reális' folyamatokra épül, nem egy abszo­lutizált ellenségképből, hanem az egymás­rautaltság kényszeréből merített érvekre tá­maszkodva a békeharcot teszi a nemzetkösd osztályharc legfőbb területévé. Az SZKP KB főtitkára tavaly olyan hely­zetben vette át hivatalát, amikor az öt atomhatalom birtokában levő, másfél millió Hirosima „teljesítményű”, ötvenezer atom­fegyver kíméletlenül követelte ennek a kö­vetkeztetésnek a levonását: az atomháború után nincs semmi, az atomháború után nem lehet új társadalmat építeni. így tehát ma az emberi civilizáció és a szocializmus fennmaradása szempontjából döntő a béke. A gorbacsovi külpolitikához világszerte méltán kapcsolják nemcsak általában az ér­dekek fokozott vizsgálatát a nemzetközi vi­szonyokban, hanem a maximális biztonság helyett az optimális, az abszolút biztonság helyett az elégséges biztonság igénylését, azt, hogy a katonai elem visszaszorításával kell kölcsönös és kiegyensúlyozott nemzet­közi biztonságra törekedni, s hogy vég­eredményben a biztonságot csak az ellen­féllel együtt lehet megteremteni. A Nyugat a közelmúltban nem keveset tett annak érdekében, hogy kiprovokálja a kelet—nyugati tárgyalások szétzilálását, s azt, hogy a Szovjetunió csapja be az ajtót a párbeszéd előtt. Ha erre rendíthetetlen szovjet katonai önmérséklet, minden eset­ben politikai szintű reagálás lett a válasz, ha Moszkva ennek ellenére folytatta lesze­relési javaslatoffenzíváját, alátámasztva so­rozatosan meghosszabbított moratóriumok­kal, akkor ez annak a vezetésnek higgadt bölcsességét dicséri, amely távlatokat tart szem előtt, s bízik céljai megvalósíthatósá­gában. Washington immár arról panaszkodik, hogy a sorozatos szovjet kezdeményezések „túlterhelték” a Reagan-kormányzatot, vagy hogy Moszkva javaslatai „feszültséget kel­tenek” az Egyesült Államok és Nyugat-Eu- rópa között, ellentéteket szítanak a NATO- táboron belül. Ezek az elismeréssel felérő vádak azt jelzik, hogy a szovjet diplomácia ostrom, de legalábbis permanens nyomás alatt tartja a katonai-ipari komplexumokat, hogy megtalálja azokat az erőket, amelyek nem vállalnak érdekközösséget a túlsó tá­boron belül sem a legszélsőségesebb impe­rialista körökkel. Senki nem állítja, hogy a január 15-i szovjet komplex javaslatok, amelyek 2000- re atomfegyvermentes világgal számolnak, könnyen emészthető „falatkák” az űrfegy­verkezés cápái, a nukleáris „elrettentés” megszállottjai számára. Ezeket a javaslato­kat, akár csak a vegyi fegyverrel, az „euro- rakétákkal”, az új típusú tömegpusztító fegyverekkel, a hagyományos erőkkel és esz­közökkel, Ázsia, vagy a Földközi-tenger tér­ségének biztonságával kapcsolatos elgondo­lásokat éppen azért terjesztette elő a Szov­jetunió, hogy elveket és szándékokat tük- röztessen és szembesítsen. Az emberiségnek látnia kell, hogy kinek okoz problémát a fegyverzetkorlátozás, kitől idegen a katonai és katonapolitikai önmérséklet. Csak ennek világméretű felismerése képes megegyezési készséget sugallni Washingtonnak, amely most a nemzetközi biztonsági jogrend fel­rúgásának útjára lépett. A gorbacsovi külpolitika, ha szabad ezt a kifejezést használni, belpolitikai érdekek ál­tal orientált külpolitika. Nemcsak azért, mert szerves egységben szemléli a gazdaság általános potenciálját, a védelmi potenciált és az életszínvonalat, hanem azért is, mert a békés építés szükségleteiből indul ki, és nem lépi túl azokat. Másfelől, a belső épí­tőmunka eredményei jelentik azt a nemzet­közileg is számba veendő erőviszony-ténye­zőt, amely a szovjet békekezdeményezések­nek igazi hatékonyságot adhat. Pirityi Sándor Újabb ülés a haderőcsökkentésről A NATO továbbra sem kí­ván a fegyverzetek csökken­téséről tárgyalni, ugyanakkor a csapatcsökkentéseket sür­getve egyoldalúan az ellen­őrzést állítja előtérbe. Ismét ezzel a tanulsággal szolgált a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások csütörtöki ülése, amelyen Josef Holik, az NSZK nagykövete élesen bí­rálta a Varsói Szerződés or­szágainak álláspontját (amely szerint az ellenőrzé­si rendszabályoknak össz­hangban kell lenniük a csa­patcsökkentéssel csakúgy, mint az adott nemzetközi helyzet realitásaival). Edouard Molitor, Luxem­burg nagykövete szerint a Egy amerikai nukleáris szakértő, aki járt a cserno­bili baleset helyszínén, úgy nyilatkozott, hogy a szovjet szakemberek, „rendkívül jól kézben tartották a balese­tet” és készek más országok­kal együttműködni biztonsá­gi programokban. Tapaszta­latairól az UPI amerikai hír- ügynökség számolt be. Morris Rosen, aki a Nem­zetközi Atomenergia Ügy­nökség nukleáris biztonsági osztályát vezeti, közölte, hogy á vizsgálatokat végző szovjet szakértők még ezen a nyáron jelentést készítenek az ügynökség számára. Eb­ben szó lesz a baleset oká­ról, az azt követő esemé­nyekről és a következmé­nyekről. nemzeti eszközökkel való el­lenőrzés elégtelen, s a köl­csönös helyszíni ellenőrzés­nek a csapatok rutinjellegű cseréjére is ki kellene ter­jednie. Arra a kérdésre, hogy mit várnak a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülé­sétől, a NATO szóvivője az ülést követő sajtóértekezle­ten kijelentette: érdeklődés­sel tekintenek a jelzett új javaslatok elé, de egyébként a Nyugat decemberben „na­gyobb engedményt” tett a bécsi tárgyalásokon, amikor félretette a létszámvitát, s változatlanul választ vár a VSZ-től javaslataira. Az Edison Villamossági In­tézet (Edison Electric Insti­tut) éves közgyűlésén el­mondta, hogy az ügynökség két másik — svéd és szov­jet — munkatársával együtt az április 26-i baleset után nyolc nappal hívták meg a helyszínre. Védőöltözetben repülőn megközelítették a térséget és megtekinthettek egy olyan videofelvételt is, amely a baleset után két nappal készült az erőműben. A szovjet hivatalos sze­mélyiségek nyíltan és őszin­tén reagáltak a tanácsokra. A jövőt illetően kedvezőek a kilátások, a szovjetek ér­dekeltek a széles körű együttműködésben a bizton­ság területén — tette hozzá az amerikai szakember. Számtalan kis világ — egy egészben Mit tart egy New York-i lap Jugoszlávia idegenforgalmi szimbólumának? Minden országot sajátos ismertetőjegye különbözteti meg a másiktól, ilyen értelemben a vikingek Skandinávia szimbó­lumai, a skót szoknyát és az Eiffel-tornyot még véletlenül sem tévesztenénk össze valamelyik ázsiai ország arculatá­val. A spanyol corrida, a mexikói sombrero úgyszintén ön­magáért beszél, és végül gondoljunk csak a nagy falra — ön­kéntelenül is egy hatalmas ország jut róla eszünkbe. „Minek alapján lehet felismerni a jugoszlávokat és Jugo­szlávia turisztikai jegyeit?” — kérdezi a New York-i Post cí­mű amerikai lap, amely az idegenforgalmi idény kezdetén néhány oldalnyi terjedelmű írásban foglalkozott Jugoszláviá­val, és a már jól ismert megállapításra jutott, hogy az egye­di jelképek egész sorát kell ismerni ehhez. „Jugoszlávia egy tekintetben mégis egységes ország, mégpedig abban, hogy százszínű kis világot egyesít magában” — állapítja meg a lap. A jugoszláv idegenforgalommal foglalkozó cikk az ország szimbólumai között említette a kéklő Adria hullámait, he­gyei „égszínű szemeit”, letűnt civilizációk építészeti emléke­it, valamint a folyókat, a tavakat és a gyógyfürdőket. A téli sportlehetőségekre kitérve a szerző meginvitálja honfitársait a hegyekbe, mondván „Jugoszlávia hegycsúcsait még az Adria tükrének fényei sem tudják elhomályosítani”, így próbálja illusztrálni a téli sportok kedvelőinek az ott kí­nálkozó korlátlan lehetőségeket. Az Adriát ecsetelve leszö­gezi: „A tenger lenyűgöző szépsége és vonzó varázsa csak a Karib-térség csodálatos világával, esetleg a déli tengerek el­ragadó pompájával hasonlítható össze. Hétszázharminchét ki- sebb-nagyobb szigetével, valamint ötszáznál is több szirtié­vel, a Földközi-tenger gyöngyszeme. Még a híres óceanográ- fus is, Jacques Cousteau csodálattal nyilatkozott kristálytisz­ta vizéről.” A lapban közzétett adatok alapján az utóbbi években foko­zódott az amerikai turisták és üzletemberek érdeklődése Ju­goszlávia iránt. (Tanjug) Zavargások Pandzsábban Az indiai biztonsági erők szerdán behatoltak az amrit- szári Aranytemplomba. a szikhek szent helyére, mi­után fellázadtak a szikh szél­sőségesek. Zendülő diákok szerdán meggyilkolták a templom őrzésére toborzott polgári biztonsági erők egyik szikh gárdistáját. A szélsősé­gesek és a mérsékelt gárdis­ták összecsapásában heten súlyosan megsebesültek. Az indiai biztonsági erők a szembenálló szikh csopor­tok szétválasztására, az újabb vérontás elkerülése érdeké­ben hatoltak be a templom­ba, ahol éppen befejeződött a két évvel ezelőtti véres ese­ményekre emlékező nagy­gyűlés. (Két évvel ezelőtt az indiai biztonsági alakulatok megrohamozták az Arany­templomot megszálló szikh szélsőségeseket. Az összecsa­pásnak ezer halottja volt.) A „mártírok napjának” neve­zett szerdai megemlékezésen mintegy ötezer - szikh gyűlt össze az Aranytemplomban. Rendőrségi közlés szerint a templomban szerdán 32 szikhet letartóztattak, de a lá­zadásban részt vett fegyve­reseknek sikerült elrejtőzni­ük. A PTI indiai hírügynök­ség jelentése szerint a nagy­gyűlés idején több mint 2500 indiai rendőr vette körül a szent helyet, és csak azután hatoltak be az Aranytemp­lomba, hogy a szikh önkén­tesek nem tudták fenntarta­ni a rendet. Tokióban tárgyal Salvador Laurel Ffilöp-szigeteki alelnök és külügyminiszter politikust fogadta Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfő (balra). A (Teleíotó) Íz Előrében olvastuk Képzőművészeti kiállítás Bukarestben • Megnyílt a fővárosi Dalles Teremben A munkásosztály nagy forradalmi csatái a Ro­mán Kommunista Párt ve­zetésével az illegális harc éveiben, a munkásosztály hősiessége a szocialista tár­sadalom építésének átfogó művében című tisztelgő kép­zőművészeti kiállítás. A kiállításra abból az al­kalomból került sor, hogy fél évszázaddal ezelőtt zaj­lott le a kommunista és an­tifasiszta harcosok brassói pere, nemzeti történelmünk e kiemelkedő mozzanata, amely a halhatatlanságba emelte az akkori viszontag­ságos esztendők egyik ret­tenthetetlen fiatal kommu­nistájának nevét, annak a nevét, aki később a modern Románia megalkotója lett — Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, nemze­tünk legszeretettebb és leg­megbecsültebb fia. A kiállítás forró tisztelgés­ként Nicolae Ceausescu elv­társ, a lánglelkű forradalmár előtt, aki egész életét már legfiatalabb éveitől kezdve a román nép szabadsága és boldogsága, haladása nagy­szerű eszményei, a szocializ­mus és a kommunizmus ha­zai diadala hű szolgálatának szentelte, számos festmény, szobor, grafikai és díszítő- művészeti alkotás — az or­szág minden részében élő képzőművészeti alkotók mű­vei — segítségével feleleve­níti annak a forradalmi harcnak az emlékezetes mozzanatait, amelyet mun­kásosztályunk vívott a Ro­mán Kommunista Párt veze­tésével a fasizmus veszélye ellen, az ország nemzeti füg­getlenségének és területi ép­ségének megvédelmezéséért. A kiállításon látható to- •vábbi, magas művészi szín­vonalú alkotások tükrözik doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtárs­nő gazdag politikai és tudo­mányos munkásságát a ro­mán szellemi élet szüntelen felvirágoztatása, a hazai szo­cialista építés szolgálatában. A hazánk életében bekö­vetkezett szerkezeti válto­zások, az RKP történelmi jelentőségű IX. kongresszu­sán, az ország számára fel­vázolt új sors, a kongresszu­son, amikor a legmagasabb pártvezetőségi tisztségbe Ni­colae Ceausescu elvtársat választották meg, az egész népünk tudatába Ceausescu- korszakként bekerült, dicső­séges beteljesülésekben oly gazdag esztendők az ország minden részében élő alkotó­kat igazi és megható műal­kotásokra ihlették. A nagyszabású kiállítási anyagban tükröződő alap­vető eszmék betetőzéseként számos kompozíció illusztrál­ja népünk békés, együttmű­ködési és megértési elhiva­tottságát, amely mindig is jellemző volt rá, de ma a román külpolitika sarkköve lett. arai ■«Äi VIDÉKI MUKKlVfiLLALÓK, FIGYELEM! MAGAS KERESETI LEHETŐSÉGGEL FELVÉTELT HIRDET A KÖZÉPÜLET-ÉPITÖ VÁLLALAT AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖKBEN: KŐMŰVES, ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, VÍZ-, GÁZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, SZELLÖZŐSZERELÖ, VILLANYSZERELŐ, BÁDOGOS, FESTŐ-MÁZOLÖ, ÜVEGES, MŰKÖVES, ÉPÜLET- ÉS BÚTORASZTALOS, LAKATOS, BETANÍTOTT MUNKÁS, SEGÉDMUNKÁS, KUBIKOS, VALAMINT SZÁLLÍTÁSI ÜZEMÜNKBE: TEHERGÉPKOCSI-VEZETŐ, MARKOLÓGÉP-KEZELŐ, RAKODÓ. Személyi besoroláson alapuló, teljesítménytől függő bérezés. Az alapórabér — gyakorlati időtől függően — szakmunkásoknál 22,00 Ft-tól 40,00 Ft-ig, betanított munkásoknál és segédmunkásoknál 18,00 Ft-tól 30,00 Ft-ig. 1986-BAN SIKERES SZAKMUNKÁSVIZSGÁT TEVŐ FIATAL SZAKEMBEREK KEZDŐ SZEMÉLYI ÓRABÉRE 21,50—25,50 Ft. FELEMELT KÜLÖNÉLÉSI PÓTLÉK. (A korszerű munkásszálláson elhelyezett dolgozók részére: 60 Ft/munkanap, 1200—1440 Ft/hó, vidékről naponta bejáróknál 40 Ft/munkanap, 800—960 Ft/hó ‘különélési pótlékot fizetünk.) EGYÉB KEDVEZMÉNYEK, SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK: Hazautazási költségtérítés (havonta 1 alkalommal 100%, a többi 86%). Albérleti hozzájárulás (Budapesten 500 Ft/hó, Budapest környékén 350 Ft/hó). 40 órás munkahét, pénteki napokon a munkaidő 7 órától 13 óráig tart. VÁRJA ÖNT A KÖZÉPÜLET-ÉPÍTŐ VÁLLALAT Jelentkezés: Középület-építő Vállalat, 1056 Budapest V., Molnár u. 19. Érdeklődni: a 182-055,278-as telefon számon. ‘ í f-mm Amerikai szakértő Csernobilről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents