Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. Június 28., szombat KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Újabb szarvasi adatok a Bajcsy-Zsilinszky-kép realitásához Születésének centenáriumán sok feldolgozás, tanulmány, könyv, kiállítás, előadás állított emléket a bátor magyar ellenálló mártírnak: Bajcsy-Zsilinszky Endrének. Egy ilyen gazdag életút feltárása azonban hosszú, folyamatos, sokrétű munkát igényel. Az életműkutatás nem zárható le egy nagy ünnepi kör — még oly tiszteletreméltó — igyekezetével. Jelen esetben is egy eddig ismeretlen — de meglehetősen sokatmondó, tehát jelentős— Bajcsy-Zsilinszky- levél kivonatos tartalmát adjuk közre. Bevezetésül néhány szarvasi családtörténeti adat. Mint tudjuk, szüleivel együtt a kis Endre kétéves korában, 1888-ban költözött Békéscsabára. Kapcsolatai azonban nem szűntek meg szülővárosával. Az ifj. Zsilinszky Endre ugyanis részben rokoni, részben baráti viszonyai alapján, a későbbi évtizedekben kapcsolatot tart Szarvassal. Mint a dr. Do- mán Imre magángyűjteményében lévő dokumentumokból is láthatjuk, 1907-ben (III. 28.) berlini tanulmány- útjáról ír levelet nagymamájának. Ebben arról is tudósít, hogy látta a császárt és a császárnét — s abban a korban kissé szokatlan megfogalmazással teszi hozzá —, amint „a hét császári poronttyal előrukkolt”. Ilyen és hasonló tárgyú rokoni levelezés marad fenn Szarvason özv. Szenes Bélánál (meghalt 1984). Szenesné anyja ugyanis és ifj. Zsilinszky Endre anyja: Bajcsy Mária „nevelt testvérek” voltak; Szenesné és Bajcsy-Zsilinszky Endre pedig „nevelt unokatestvérek”. (Tudomásunk szerint ma már csak egyetlen szarvasi származású távoli rokon él: Szenes Béla, Kecskeméten.) A rokonságon túl barátai is voltak Szarvason Bajcsy- Zsilinszky Endrének. Kiss Sándorral^ a tanítóképző tanárával bizalmas hangú levelezést folytat. Határozottan demokratikus és magyar nemzeti politikai érdekeket szolgáló nézetei hatják át ezeket a sorokat is. 1934. október 19-én — lapja, a Szabadság szerkesztőségének cégjelzéses papírján — írt Szarvasra Kiss Sándornak, aki jobboldali érzelműnek és pártállásúnak vallotta magát. (Dr. Domán Imre gyűjteményében.) Bajcsy-Zsilinszky még ilyen körülmények között sem rejti véka alá véleményét. A Szarvasról írott és Zsilinsz- kyt méltatlanul bíráló-elmarasztaló levélre ugyanis a következőt válaszolja: Ha „barátaim egy kicsit több gonddal olvasták volna el pártprogramomat, világosan látnák benne, hogy én intézményesen és nagy cél- tudatossággal törekszem olyan állami és társadalmi berendezkedés felé, amely automatikusan csökkenti le” az idegen elemek szellemi és gazdasági befolyását. „Sajnos azonban, Ti megrekedtetek a 20-as évek ideológiájában és nem vettétek észre, hogy a mai balkezes és többnyire egészen tehetségtelen emberek vezetése alatt álló... mozgalom, mondhatni inkább handabandázás, egyetlen embert nem vitt előre, de hátra nagyon sokat, és szervesen előkészítették a talajt: a németveszedelem számára. Te nem élsz Budapesten, s ezért aligha van fogalmad arról a rettenetes germán előrenyomulásról, ami itt hivatalokban, gazdasági vezető- pozíciókban végbement kereszténység címén, valójában mind csak a magyarság ellen. Egyfe kevesebb a magyar ember a minisztériumokban, a hadseregben, s általában a vezetőpozíciókban. .. Amerre csak néz az ember, mindenütt a szemünkbe világít a borzalmas tény: középosztályunk elné- metesedése... A magyarság pedig mindenünnen kiszorul. Vájjon ez volna a helyes út?” — kérdezi levelében Bajcsy-Zsilinszky Endre. Válaszát és álláspontját a következőkben fejti ki: „A paraszt népet kell felemelni. megerősíteni, kiművelni, megszaporítani, gazdasági túlsúlyhoz juttatni és belezúdítani a középosztályba!’’ (A tessediki ambíció méltó utóvirágzása!) Majd arról panaszkodik, hogy még keve- • sen segítenek ennek a politikai koncepciónak a megvalósításában. Kifejezetten korholja szarvasi barátját: „A magadfajta régi vágású- ak... pedig magukban fortyognak és nem csinálnak semmit.” Zsilinszky ezt a réteget is politikai aktivitásra buzdítja: „Miben támogattok Ti bennünket például a tekintetben, hogy éppen a tősgyökeres magyarság millióit ne zárják ki a választói jogból és általában a közügyekből?’’ Majd hangoztatja, hogy minden erejével a magyarság „megmentését és előbb- revitelét” szoglálja. „Én főleg harcolok a becstelen német szuggesztió ellen, amely a szellemi talajt készíti (elő) a német hódítás számára”. Felelősségre vonja a német orientáció felé hajló barátait. Így eszméltet: „Hol vagytok Ti ebben a harcban? Sehol sem látlak benneteket! De bezzeg a becsületes és önzetlen embereket, akik v életüket és egzisztenciájukat és talán egy-egy nagy karriert is dobtak oda azért, hogy szolgálhassák... a magyar nép felszabadításának ügyét, azokat segítitek bepiszkolni, elkedvetleníteni, talán meg is rágalmazni. Vedd tudomásul — írja szarvasi ismerősének —, hogy ma is sokkal nehezebb anyagi ' viszonyok között kínlódom, mint akármelyik kis kezdő tanára Magyarországnak. A véremmel táplálom lapomat és pártomat: én kényelmes bársonyszék helyett ezt a nehéz sorsot választottam.” Az ezt követő tíz év alatt (1934—1944) valóban embertelenül nehéz sorsot zúdított reá az élet. De még tovább fejtegeti politikai ars poétikának is beillő — Szarvasra küldött — önvallomását: „Én tíz ember helyett dolgozom egymagámban, és nem kényelmes tisztviselői munkát végzek. Járom az országot és írom fáradhatatlanul cikkeimet, ha hallgatnak rám, ha nem. És tudom mit csinálok: sem lelkiismeretességet, sem önzetlenséget, sem fajtám iránt való szeretetet és ön- feláldozást nem fogok azoktól tanulni, akik a világon semmit sem tesznek a magyar népért”. A Szarvasra címzett fenti sorok Bajcsy-Zsilinszky Endrére jellemző kemény emberi tartását, következetesen egyenesvonalú politikai állásfoglalását, szenvedélyes érzelmi telítettséggel és nyílt, magyaros őszinteséggel megfogalmazott hazafias etikai értékítéletét tartalmazzák. Ez idő szerint — sajnos —, nem ismerjük a Szarvasról neki küldött provokáló levél tartalmát. De a szarvasi levél szerzője (K. S.V bizonyára szemére veti Zsilinszkynek németellenességét, vagy ahogy Zsilinszky az utóiratban fogalmaz: „a pánger- mán... veszedelem” elleni izzó harcát. Erre Zsilinszky levelének utolsó soraiból következtethetünk : „Leveledben mélyen megbántottál, amit legkevésbé sem érdemeltem meg, azért ne vedd rossznéven, hogy én sem azon a hangon válaszoltam Neked, ahogy ... szerettem volna.” (Bp. 1934. okt. 19.) A fentiek bizonyítják, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrének érett politikus korában is van — szülővárosa lakosságának, közvetve — mondanivalója. Mindvégig hűséges maradt Szarvashoz. Szarvas lakossága — nem felejtette el a Zsilinszky családnak a város fejlődése érdekében kifejtett munkásságát. Talán egy kicsit mind a három Zsilinszkynek is szól az az emléktábla, amelyet 1966-ban helyeztek el Bajcsy-Zsilinszky^ Endre szülőházának falán, idézve életművének legfontosabb üzenetét: „ Soha ne hagyjátok el a szabadság és a demokrácia eszméjét." Dr. Tóth Lajos Hanzó Ildikó versei: Kettőspont meghalt belőlem három mdvirág sárgák fiatalok valaki el akarta pusztítani őket nem sokáig láthattam gyenge testüket mezők virágai voltak nem szobák ékítésére valók az ember lelke legmélyén ilyen vadvirágok nőnek Foszlányok nyári estén a kert nagyokat sóhajt mielőtt elpihen álmot hint rá az éj kifeszíti sötét vásznát hátsó szobában harmonium szuszog ablakok pillája rebben még mesét suttog a padlás Cs. Pataj Mihály: Sopron Cs. Pataj Mihály: Ablakban Kántor Zsolt: Tormát tömsz az éjbe az élet mint egy burok a versre nőtt rakódnak a héjra korok s porok a siker oldalt cipzáros dolog most mi következünk, érzem az időt utánunk pillantanak a sarki nők kitárul és forog mint egy félbevágott doboz a költészeti erőd de nem oldódik meg semmi, marad a nyomor meghalunk, utánunk csak ... vers marad de ez vigasznak is diribdarab tormát tömsz az éjbe. ennyi csak a Hold bár a Látvány mámora félelmet olt majd az érzés örökre kimarad Salamon László: (Fel)-tétel feltételezzük a feltételeket * feltétlenül feltételezzünk, hogy ne érjen váratlanul a várható feltétel, mert akkor feltétlenül váratlanul ér ■ a feltétel nélküli feltétel Raszul Gamzatov: Nyolcsorosok Ami elmúlik, miénk nem lehet, a jelen csak, mi hozzánk tartozik. Amíg szívünk a múltért kesereg, a holnap is tegnappá változik. Meglopva minket kíméletlenül elmegy az idő és semmit se hagy. Törvényt felette bíró sosem ül, s bizony a lopás büntetlen marad. * Kóboroltam sokat a világban, de nem bűvölt csak három napig. Negyedik nap magam előtt láttam szülőházam s ki benne lakik. Három napig bűvölt idegen szó és idegen tenger moraja. Szólt fülemben aztán otthon hangzó lóhorkanás, madármuzsika. * Az árnyékunk velünk él itt a földön, előttünk megy s nem fogja lábnyomunk. Rálépünk s nincs mód, hogy elő ne jöjjön. A földről véle együtt távozunk. Órák s napok futását keseregjük, és minden perc az életünkre tör. S bár árnyak vagyunk az idővel együtt, *az idő az, mi mégis elsöpör. Szokolay Károly fordításai
