Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-04 / 130. szám

1986. Június 4., szerda o Közgazdászok tisztújító közgyűlése Kamionsofőr voltam I. Az országutak vándorai között Az utóbbi évtizedben ugrásszerűen meg­nőtt a nemzetközi közúti áruszállítás. Az elmúlt esztendőben a békéscsabai Körös Volán is egyre nagyobb és több feladatot kap, válla] az országok közötti fuvarozás­ból. Közel félszáz kamionja járja Európát, s két-három ország kivételével csaknem mindenütt megfordultak az öreg földré­szen. Május'derekán két hétre a Körös Volán egyik Rába kamionjára szegődtem, amolyan segédpilótának. Belekóstoltam a kamionsofőrök érdekes, mesésnek vélt, de nem könnyű életébe, kalandosnak tartott mindennapjaiba. Elöljáróban csak annyit; valóban mesés, mert rengeteget mesélnek róla, olykor ka­landos is, mert az élet váratlan szituáció­kat teremt. S végére hagytam az érdekes­séget. Tényleg érdekes. Nap mint nap új tájakat, városokat látnak, emberekkel ta­lálkoznak. Szóval ez a „tény”, vagyis az, amit a kívülálló szemlélő lát, netán hall. S mi a valóság? Ezt az életet jobban megismerve lelkiismercttel állíthatom, hogy más. Egészen más! Kovács Pál kamionsofőr (Folytatás az 1. oldalról) A Közgazdasági Társaság Békés Megyei Szervezete mintegv 200 tagot számlál, akik zömmel számviteli fő­iskolai vagy közgazdasági egyetemi végzettségűek. Ha ezt a számot összevetjük az­zal a ténnyel, hogy me­gyénkben — a számviteli fő­iskolát végzettekkel együtt — 690 közgazdász dolgozik, akkor a szervezettség nem rossz, hiszen csaknem 30 szá­zalékos. Ugyanakkor elgon­dolkodtató — s erre az egyik hozzászóló is felhívta a fi­gyelmet —, hogy a tagoknak több mint a fele intézmé­nyekben és hasonló munka­helyeken dolgozik, tehát nem közvetlenül a termelésben. Jó lenne, ha a meghatározó népgazdasági ágazatokban dolgozó közgazdászok na­gyobb szómban vennének részt a szervezet munkájá­ban, adnák közre a közvet­len termelésben tapasztalta­kat. A másik adat, amellyel külön érdemes még foglal­kozni; a tagságnak mindösz- sze 9 százaléka a 30 éven aluli — egy másik hozzá­szóló, maga is fiatal, foglal­kozott is ezzel a kérdéssel. Az egyéni tagok mellett a társaságnak 20 úgynevezett jogi tagvállalata van. Az el­múlt években e tagvállala­tok közül a Gyulai Húskom­bináttal, a tégla- és cserép­ipari vállalattal, a Kner Nyomdával, az Univerzál Kereskedelmi Vállalattal és az Állami Építőipari Válla­lattal került a legszorosabb kapcsolatba a szervezet. Nem egy rendezvényt, elnökségi ülést, előadást egy-egy jogi A SZEGEDI RUHAGYÁR ÉS A TSZ-EK EGYÜTT­MŰKÖDÉSE. Kamuton meg­kezdte működését a Szegedi Ruhagyár legújabb falusi konfekcióüzeme, s ezzel már tizenötre emelkedett a ter­melőszövetkezetekkel közö­sen létrehozott üzemeinek a száma. Hasznos az együtt­működés mindkét félnek, hiszen a gazdaságok kis be­fektetéssel — régi, fölösle­gessé vált épületek átalakí­tásával — gyarapíthatják bevételeiket, s gondoskod­hatnak 30-50 nődolgozójuk állandó foglalkoztatásáról, a munkaerőhöz másként nem jutó ruhagyár pedig bővít­heti termelését. A vállalat termékei egyre keresetteb­bek külföldön is; az idén — elsősorban központi üzemei­nek termékeiből — 100 mil­lió forintnál nagyobb érték­ben szállítanak a dollárel­számolású piacokra. A ke­vésbé igényes, kisebb gya­korlatot, felkészültséget igénylő munkákat ugyanak­ELVESZETT A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat XX feliratú, téglalap alakú BÉLYEGZŐJE. Használata 1986. június 2-től érvénytelen. FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóin­kat, hogy karbantartási munkák miatt áramszü­netet tartunk a Csanádapá- cai út—Gerendás közötti összekötő út melletti ta­nyákban 1986. június 4-én 6.00—16.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász-kirendeltség, Békéscsaba tagvállalatnál rendezett meg a szervezet. A rendezvényeknél ma­radva: a tervezett progra­mok 70—80 százaléka meg­valósult. A közgazdászokat érintő-érdeklő átfogó témák mellett alkalmanként egy- egy szűkebb szakterület kép­viselőinek szóló előadásra is sor került. Néhány a főbb témák közül, amelyekről a megyei szervezet révén a közgazdászok tájékozódhat­tak: a népgazdasági tervek; az életszínvonal és az árpo­litika fontosabb kérdései; a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése; a termelé­si szerkezet korszerűsítése; a szocialista és tőkés külkeres­kedelem helye népgazdasá­gunkban; a vállalati irányí­tás és belső mechanizmus; a nemzetközi pénzpiac. Az elő­adások mellett tartottak ke- rekasztal-beszélgetést, író-ol­vasó találkozót, fórumot is. A résztvevők száma igen változó, volt rendezvény, amelyen húszán vettek részt, de nemegyszer 150-en, 200- an kíváncsiak voltak a vár­ható új információkra. Az utóbbi években rendre meg­szervezik Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye MKT-szervezetei a dél-alföl­di közgazdásznapokat, mely­nek rendezvényei — túl azon, hogy egy-egy fontos té­ma többoldalú megvitatását, előadás- és korreferátum­sorozatát jelentik — lehetősé­get teremtenek a térségben élő közgazdászok közötti ismer­kedésre, eszmecserére, ta­pasztalatcserére is. Mindezek mellett rendszeresen részt vesznek a Békés megyei szer­vezet képviselői a közgazda­kor átadhatják kisüzemek­nek; az idén már mintegy félezer termelőszövetkezeti asszony, lány több mint 300 millió forint értékben készít munkaruhákat, védőöltözé­keket, s más egyszerűbb konfekcióruhákat. HABPATRONOK — AF­RIKÁBA IS. Csaknem két­millió dollár exportbevétel­re számít az idén a Répce­lak! Szénsavtermelő Válla­lat, amely jelenleg a hazai ellátás mellett 23 országba szállít szifon- és habpatron­jaiból. A napokban kötöttek szerződést egy svájci és egy belga kereskedő vállalattal: ezek a márciusi próbaszállí­tások után még ebben az évben ötmillió habpatront rendeltek Répcelakról. Az idén először Afrikába is el­jutottak a gyár termékei, s ezzel vált lehetővé, hogy az eddigi 13 millióval szemben 20 millió habpatront expor­táljanak. Nő a hazai keres­let is termékeik iránt: az év eddig eltelt hónapjaiban szi­fonpatronból 200 millió, hab­patronból pedig tízmillió da­rabot adtak el, többet, mint a tavalyi hasonló időszakban. ÚJFAJTA, 30 KÖBMÉ­TER ŰRTARTALMÜ ÁRU­SZÁLLÍTÓ KONTÉNERE­KET MUTATTAK BE a szakembereknek a közel­múltban a kaposvári vasút­állomás kereskedelmi pálya­udvarán. Az eddig használ­taknál jóval nagyobb, majd­sági társaság két országos rendezvényén; a közgazdász­vándorgyűlésen és a fiatal közgazdászok országos talál­kozóján is. A hozzászólások során hár­man mondták el véleményü­ket, illetve tettek javaslatot a társaság tagjai közül: Be- reczki András, a megyei ta­nács osztályvezetője — ő tette szóvá egyebek között azt, hogy a szervezet a tag­összetételt illetően eltolódik az intézmények felé. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy a megye gazdasági életével kapcsolatos kérdésekben job­ban kellene hallatnia szavát, véleményét a közgazdasági társaságnak. Fülöp Lászlóné (Nagybánhegyes, Zalka Máté Tsz) többek között a taglét­szám növelését, több, a me­zőgazdaságban dolgozó köz­gazdász beszervezését java­solta. Tóth Edit (megyei ta­nács) azt fejtegette, hogy miért kevés a fiatal közgaz­dász a szervezetben. Kitért arra is, hogy kevés a köz­gazdász a megyében, és már eleve kevés a közgazdasági egyetemre kerülő Békés me­gyei fiatal. A rendezvény második fe­lében a résztvevők nagy ér­deklődéssel hallgatták dr. Rácz Albert államtitkár elő­adását, amely mindenekelőtt az 1986-os keresetszabályo­zási intézkedésekkel, azok szükségességével, érvényesü­lésével, hatásával, valamint a teljesítmény és a bér ösz- szefüggéseivel, a kettő össz­hangjának hiányával foglal­kozott. nem hét méter hosszú, 2,5 méter magas és 2,6 méter széles fémtartályokban — sérülés veszélye nélkül — húsz tonnányi különféle árut, építőanyagot, vagy ép­pen élelmiszert szállíthat­nak. Előnye még, hogy mi­után valamelyik gyárban, üzemben feltöltötték daru­val emelhető vagonra, és szállítás után hasonló mó­don speciális tehergépkocsi­val fuvarozhatják a vasút­állomásról a megrendelőhöz. A gyors átrakodás miatt je­lentősen megrövidül a szállí­tás ideje, és a kényesebb áruk is biztonságosabban jutnak el a címzetthez. A FEJLESZTŐ ÉS KOR­SZERŰSÍTŐ MUNKÁK eredményeképpen ebben az esztendőben a korábbinál jóval több — mintegy 270- 280 ezer — különböző űr­tartalmú bojlert gyártanak a hadháztéglási Hajdúsági Iparművekben. Ezzel már közelebb jutnak az elmúlt években jelentősen megnö­vekedett hazai igények ki­elégítéséhez, és növelni tud­ják tőkés exportjukat is. Az itt gyártott melegvíz-tárolók legnagyobb vásárlója Fran­ciaország. E piacra évente mintegy hetvenezer készülé­ket szállítanak, ami csaknem egynegyede a teljes francia bojlerimportnak. A VII. öt­éves terv végére 320 ezer bojlert szeretnének gyártani a Hajdúsági Iparművekben. A bojlergyártás mennyiségi növelésére és minőségének javítására gépedet bérelnek Nyugat-Európából. A lízing­szerződés alapján beérkező gépeket a tervek szerint 1986 végén, illetve a jövő eszten­dő elején akarják munkába állítani. Május 13-án, kedden dél­után közölték velem is: csü­törtökön áruval indulunk Csehszlovákián és Lengyel- országon át Svédországba. Visszafelé az NDK-ból lesz majd fuvarunk. A Körös Vo­lán központjában ekkor ta­lálkoztam először „főnököm­mel”, Kovács Pállal. Fiatal­ember, ennek ellenére gya­korlott kamionsofőr. Tőmon­datokban elmondta, mit cso­magoljak, hogyan öltözzek, s máris nyújtotta jobbját: — Akkor reggel 3 4 4-kor indulunk. Nekem még van dolgom „Edével” — csukta be maga mögött az ajtót. Ez utóbbi mondatot valahogy nem értettem. Szégyelltem megkérdezni, ki az az Ede. A vállalatnál sok pilótát és szerelőt ismerek, de ilyen nevűt nem ... Végül is úgy voltam az egésszel: a beszél­getés majd csak kihozza, tu­lajdonképpen ki is az az Ede. Két hétre való konzervvel, nyersanyaggal és természe­tesen rengeteg meleg ruhá­val felszerelkezve indultunk el. Menet közben megtudtam a pontos fuvart is: Székesfe­hérváron a Köfémben ösz- szesen 280 ezer svéd korona értékű alumíniumárut ra­kunk fel, mintegy 21 tonna összsúlyban. Utána Buda­pestre megyünk a gépjármű­közlekedési engedélyért, és az üzemanyagjegyért. Rajká­nál kell kilépnünk az or­szágból. Visszafelé Berlinből több mint 1,7 millió forint értékben 200 ezer rúdelemet szállítunk Budapestre. Az öttengelyes kamion fürgén falta a kilométereket. Nyolc órakor már Székesfe­hérváron fuvarra jelentkez­tünk. A több száz méter hosszú, gigantikus méretű csarnokban a készáruhegyek között szinte elvész a vagon- nyi nagyságú autó. Néhány perc múltán az emelővillás targoncák bámulatos gyorsa­sággal és ügyességgel meg­rakják a kocsit. Időközben újabb kamionok érkeznek. Elsőnek végzünk a rakodás­sal. Naivan azt hittem: rö­videsen indulhatunk. Téved­tem. A vámosra kellett vár­nunk, több mint öt órát. Közben kamionos kollégák érkeztek, velük beszélget­tünk. Furcsállták is, hogy ketten megyünk. — így alakult — summáz­ta Pali. — Most tanulom a nem­zetközit — próbáltam ma­gyarázkodni. Szemmel lát­hatólag elfogadták, megnyu­godtak, s mint új fiút, be­vontak engem is a diskur­zusba. — Angolba megyek, csak a jó isten tudja, mikor ra­kodok ki... — sajnáltatja magát a fiatal szakállas Yiungarokamionos. — Én meg Hollandiába viszem ezt a kis motyót — így az idősebb. S máris ösz- szeverődtünk hatan-heten. Néhányan alkalmi élmény- beszámolót tartanak, szaftos történeteket mesélnek. Mi mélyen hallgatunk. Mielőtt bárkinek is feltűnő lenne visszafogottságunk, sürgősen kávézni megyünk. Megérke­zik a vámos is. Hatalmas ter­metű, vígkedélyű fiatal törzs- őrmester. Gyorsan dolgozik, a papírokkal sem kell bíbe­lődnünk, perceken belül he­lyére kerül a kamionon az ólomzár. Negyed háromkor indulunk. A hungarosok még utánunk kiáltanak. — Jó utat! — Ez neked is szól — int feléjük fejével kollégám. Út­közben feltűnik: a szemben jövő kamionosok a reflektor felvillantásával üdvözlik egy­mást. Ez így szokás itthon is, külföldön is. Ez a természe­tes. mint amilyen természe­tes az, hogy a kamionsofő­rök segítik egymást a baj­ban. Pesten a délutáni csúcs- forgalomban csak nehezen haladunk előre. Végül is a főváros két különböző pont­ján fölvesszük az üzemanyag­jegyet és a közlekedési en­gedélyt, s most már irány a határ. Későn este érkezünk Rajkára. Három sávban több tucat magyar és külföldi ka­mion várakozik kilépésre. Csodálatos járművek ezek a Volvók, Scaniák, Mercede­sek, Fiatok. De nekünk sincs szégyenkezésre okunk a Rá­bával. A vámosok nem sző­röznek. jó másfél óra múl­tán vagy tíz járművet áten­gednek. Köztük vagyunk mi is. Megpróbáltam befurakod­ni a sorba, de egy idősebb hungarokamionos rendre in­tett, mint kezdőt. — Lassabban fiú, ennek is sorja van, mint a rétesevés­nek í — harsogta. Néma fej­biccentéssel és pironkodással vettem tudomásul a rendre­utasítást. Csehszlovákiában, Pozso­nyon túl ér az éjfél. Az egyik parkírozóban állunk meg a kötelező kilencórás pihenőre. Az engedélyezett vezetési idő országonként más és más, épp úgy, mint a kötelező pi­henő ideje. Gyors vacsora következik, még a hazaiból. Jólesik a sült hús az erős paprikával. Fürdés ... Majd holnap. Fogmosás után a fülkét átalakítjuk hálóvá. Reggel eső nyomaira éb­redtünk. Előző nap a kocsi elrázott bennünket, fáradtak voltunk, így aztán nem cso­da, ha észre sem vettük az égi áldást. — Hét óra, ilyenkor már illik felkelni — nógatott tár­sam. A vizeskannából, mint később több napon át, mos­dottunk, majd a hálót átala­kítottuk szalonná a reggeli­zéshez, a kávézás után pe­dig a papírmunkákhoz hiva­tallá — mert ebből is van bőven a sofőröknek —, majd ismét munkahellyé, vagyis vezetőfülkévé varázsoltuk. A Tachográfba, közismertebben a fekete dobozba is új diagrammlap került. Hogy ez minek? A műszer ezen a te­nyérnyi korongon rögzíti a pontos időt, a sebességet, a motor fordulatszámút. Bal­eset esetén ez bizonyíték. De nem csak ilyen esetekben, hanem közúti ellenőrzések során is. Iparkodnunk kell. Cseh­szlovákiában ugyanis tran­zitban vagyunk, ilyenkor a legrövidebb időn belül el kell hagyni az országot. Az­tán másért is igyekszünk. Csehszlovákiában a turista- szezon időszakában hétvége­ken — kivéve az élő állatot és friss húst szállító jár­műveket — a tehergépjár­műveket kitiltották a fő- utakról és autópályákról. Aki ezt a közlekedési tilalmat megszegi, az fizet. Saját zsebből és sokat. Festői környezetben. ra­gyogó napsütésben, sebes fo­lyású patakok, lomha folyók, víztározók mentén haladunk emelkedőkre föl, völgyekbe le, fenyveseken és tölgyese­ken keresztül. A közlekedési korlátozás előtt sikerült elérnünk a határátkelőt, mely igencsak sajátos: C. Tesyn és Ciesyn városka között van az át­kelő. Hogy ebben mi is a különös? Az, hogy tulajdon­képpen ez a város egy, ám mégis kettő, ugyanis a vá­ros központjában van a sorompó. Szóval az utcán álló járműsor nem a közle­kedési dugó miatt várakozik. A második határon ülünk. Útlevél- és vámvizsgálat kö­vetkezik ismét. Mos' már csak néhány perc és Len­gyelországban leszünk. Űj ország, új nyelv, űj embe­rek. Erre még várni kell. A formaságok mindenkire kö­telezőek. Szekere .1 ndräs A DÉL-ALFÖLDI TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALAT felvételre keres: — gépírót, — bérelszámolót, — SZTK-ügyintézőt, — gépírni tudó általános adminisztrátort, — gépészeti műszaki rajzolót. Jelentkezni lehet: Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Cím: Békéscsaba, Szigligeti u. 6. Nem csúcsforgalom miatt állunk, hanem a határátkelőn vá­rakozik a kocsisor. Ezt a határátkelőt nem javasoljuk a tu­ristáknak A szerző felvételei T. I. Fotó: Gál Edit HÍREK fl MAGYAR GAZDASÁGBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents