Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

1986. június 26., csütörtök o Mégy megye együttműködése Kihasználni a közös lehetőségeket Négy megye, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szol­nok párt- és tanácsi vezetői a közelmúltban Szegeden találkoztak, hogy a szomszédos megyék közötti együtt­működés lehetőségeinek elmúlt évekbeli hasznosítását, a kapcsolatok erősítésének további feladatait tárgyalják meg. A tanácskozásra elkészí­tett írásos anyagból kitűnt: a megyei tanácsok végrehaj­tó bizottságai megerősítették azt a véleményt, hogy szük­séges a megyék közötti együttműködés továbbfejlesz­tése, a jövőben a lehetősé­gek feltárása mellett a gya­korlati megvalósulásnak kell következnie. Az utóbbi két évben a megyei szakosztá­lyok közötti kapcsolatok in­tenzívebbé váltak, a hosszú és középtávú tervezés során az elképzelések, feladatok egyeztetésében az osztályok rendszeresen konzultáltak. A új tanácsi gazdálkodás rendszere elősegíti a határ­menti térségek, települések közötti kapcsolatokat, a fej­lesztéseket. A települések önállóságának növekedésével párhuzamosan a megyehatár menti kérdések döntő része megoldhatóvá válik. Csak példaként: Csongrád megye kezdeményezte két Békés megyei nagyközség (Tótkom­lós, Mezőhegyes) bevonásá­val a megyehatár menti te­lepülések együttműködésének konkréttá tételét, megkülön­böztetett kezelését. Szolnok megye pedig felkérte az Égszit arra, hogy számítógé­pes,koordinációval segítse az együttműködés információs rendszerének bevezetését, il­letve alkalmazását. A me­gyék közötti információcsere ma már folyamatos és tar­talmas. A kapcsolattartás hagyo­mányos formái mellett új fórumok jöttek létre, ezek közül a jelentősebbek: Dél­alföldi közgazdásznapok, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara dél-alföldi bizottsága által szervezett programok, a Szegedi Akadémiai Bizottság szakbizottságának rendezvé­nyei. Az MTA Regionális Kutató Központja település­kutató csoportja Kecskemét kutatásairól rendezett tudo­mányos ankétot. Mit hoz a jövő? Hogyan kell alakítani az elkövetke­zendő időszakban a megyék közötti kapcsolatot? A lehe­tőségek az együttműködésre a jövőben is adottak. A leg­fontosabb tennivalók közé tartozik a víz minőségét ja­vító programok összehango­lása, egységes technológiák alkalmazása, elterjesztése. A Szolnok megyei kutatás eredményeire támaszkodva kell feltérképezni —- kölcsö­nös érdekeket figyelembe véve — a határ menti térsé­gek, települések közötti le­hetőségeket. Enyhíteni lehet a szakemberképzésben meg­levő gondokat az igények egyeztetésével, a feltételek kölcsönös megteremtésével. Célszerű kialakítani a kö­zépfokú képzés beiskolázási területeit, megszüntetni a párhuzamos oktatást és a túlképzést: Az „óriásfalvak” kisvárosig fejlődését előse­gítendő közös kutatásokat kell végzeni a megyékben. Ugyancsak vizsgálatot kell folytatni abban a kérdésben, hogyan lehet elterjeszteni társadalmi, gazdasági téren az elektronikát. A tanácsi információs rendszerben mindinkább szükséges a szá­mítógép alkalmazása, a me­gyék közötti tapasztalatcse­re. Fokozni lehet a gazdál­kodó szervezetek együttmű­ködését. s közösen kell gon­dolkodni azon is, hogyan oldható meg a nagy létszámú korosztályok felnőtté válásá­ból (elhelyezkedés, lakás- helyzet) adódó gond az 1990- es évektől. A szegedi tanácskozáson a megyék képviselői elmond­ták, melyek azok a felada­tok, amelyeket megyéjük tud vállalni. Rács-Kiskun minta­területnek számít a számító­gépek tanácsi információs rendszerű alkalmazásában, így szívesen adja közre ta­pasztalatait. Az energiagaz­dálkodásban viszont a Csongrád megyei eredmé­nyek alapján szeretnének előbbre lépni. Az egészség- ügyi ellátás javítása érdeké­ben Szolnok megyével tart­ják indokoltnak az együtt­működést, s javasolták, hogy évente hívjanak össze tájér­tekezleteket olyan kérdések­ben, mint például a tanyák ügye. Csongrád megye vezetői a biomassza hasznosításához, illetve a biotechnológia­programhoz várják a többi megye csatlakozását. A ház­gyári kapacitás kihasználá­sára Bács-Kiskun, a hús­iparban Bács-Kiskun és Bé­kés megyékkel szükséges az együttműködés — javasolták termelékenységi társulás lét­rehozását. A Békés megyeiek el­mondták, hogy Vésztő térsé­gében előzetes becslések sze­rint mintegy 90 millió forin­tos költséggel alakítható ki a különleges kezelést igény­lő hulladékok tárolója, amennyiben a tervezett Szolnok megyei regionális tároló nem felel meg a kö­vetelményeknek. A szolnoki vezetők véle­ménye szerint a termelő ágazatok közül az agrárterü­leten kínálkozik a legna­gyobb lehetőség az együtt­működésre. A feladatok kö­zé tartozik a talajjavítás, a takarmánygazdálkodás és -forgalmazás összehangolása. Több megyét érint a tiszai hajózás, szállítás. Az egész­ségügy fő gondja, hogy nincs egyeztetve, hol, mit célszerű fejleszteni. Az elhangzott vélemények figyelembevételével a ta­nácskozást követően kidol­gozták a megyék közötti együttműködés konkrét programját, amellyel az érintett megyék képviselői egyetértettek. Honti Katalin Ülésezett a HNF megyei elnöksége A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége Szegfű István titkárhelyettes vezetésével tegnap ülést tartott Békés­csabán. Ezen először Krisz- toff Andrásné politikai mun­katársnak az 1985/86. évi po­litikai ismeretterjesztés ta­pasztalatairól szóló előter­jesztését vitatta meg a tes­tület. Kilenc vonzáskörzeti központ és harmincnyolc község, továbbá a HNF me­gyei elnökségének négy mun­kabizottsága által rendezett vitakörök, tájékoztatók, fó­rumok és viták eredményei alapján készült az összegzés. Eszerint az 1830 esetben tar­tott foglalkozásokon több mint 74 ezer érdeklődő volt jelen, akik társadalmi, gaz­dasági, politikai, nevelési­oktatási kérdésekről tájéko­zódtak, illetve a jogpropa­gandával és alkotmányjogi témákkal kapcsolatos eszme­cserékben vettek részt. A hozzászólások után a megyei elnökség úgy foglalt állást, hogy a mozgalom to­vábbra is tartsa szem előtt a politikai ismeretterjesztést, és az emberek differenciált érdeklődését szintén vegyék figyelembe a rendezvények szervezői. A második napirendi pont­ban Nagy András, a gazda­ságpolitikai munkabizottság tagja a háztáji gazdálkodás aktuális kérdéseire, a ter­melésre és szervezésre, va­lamint az értékesítésre vo­natkozó mozgalmi feladatok­ról beszélt. Amint az észre­vételek, javaslatok között el­hangzott, a népfrontvezetés hasson oda, hogy valameny- nyi érdekelt gazdálkodó szerv még jobban megismerje a kistermelés célját, gondját és jelentőségét; ugyanakkor fo­kozni kell az árak ellenőrzé­sét. Volt olyan indítvány is, amely szerint lehetővé kel­lene tenni, hogy a kisterme- -lők akár a munkahelyeken is értékesíthessék terményei­ket. A bejelentésekben Molnár Lajos alelnök arról a tanács­kozásról számolt be, amelyen nemrég az országos titkárság a Békés Megyei HNF-bizott- ság gazdaságpolitikai tevé­kenységét tárgyalta meg Búr dapesten. —y —a Jobb módszer kerestetik Felvételi az óvónőképzőn Három ajtó előtt szorong­nak a megméretésre várók. Csaknem mindannyian úgy látják, ez a nekik való pá­lya. Egy hunyai lány unoka- testvérei gyerekeit többször vigyázta már, s úgy érzi, a kicsik vonzódnak hozzá. Szemüveges szőke lány Szarvasról nyaranta be-be- járt egy oviba, ahol nagy­nénje dolgozik. Azokról a napokról így vall: — Szerettem ott lenni. Me­sét olvastunk, játszottunk, rajzoltunk, énekeltünk. A mellette álló lány Mező- kovácsházáról jött. Nincs testvére és tán pont ezért na­gyon szívesen' foglalkozik v óvodáskorúakkal. A csille­bérci táborban meg afgán gyerekeket tanított énekelni, s ez nagy élmény volt. Egyébként a mezőkovácshá­zi középiskolában, a magyar fakultáción óvodai foglalko­zások is vannak. Valószínű­leg ennek is következménye, hogy az iskolából hatan je­lentkeztek a szarvasi óvónő­képzőbe. Tizenöt-húsz percenként lép ki a termekből egy fel­vételiző. A többiek kíván­csian faggatják a megköny­nyebbültet (esetenként porba omoltat), mi volt, hogyan ment? Bent épp akadozik a gé­pezet. Az öttagú bizottság hiába próbálja oldani a leg­több vizsgázó feszültségét. Amit valaki nem tud, azt nem tudja se idegesen, se nyugodtan. Kinek Solohov nem megy, kinek az első vi­lágháborúról jut kevés eszé­be, aztán a magyarországi felvilágosodás nagyjairól alig hallunk érdemlegeset, és — finoman szólva — csep­pet sem kápráztat el minket az Arany-balladákról, majd az 1948—49-ről valló felvéte­liző. Jólesik viszont, hogy az átlagosnál szebben beszél­nek, s ha tudják, miről kell, elfogadhatóan fogalmaznak. A szókincsük azonban lehet­ne gazdagabb, kifejezéseik árnyaltabbak, pontosabbak. A vizsga második részében rajzokat kell értelmezni. Négytagú család mosolygós arccal néz felénk. Egymás mellett állnak, de nem fog­ják egymás kezét. Mit jelent ez? Egy iskolás lány ugrá­lókötéllel játszik, egy óvo­dáskorú anyja szoknyáját rángatva sír. Mit tenne ön a Vizsgára várók felnőtt helyében? Aztán egy kissé cseles idézetet kell a felvételizőnek kommentálnia. Tulajdonképpen ezekben a feladatokban lehet számot adni a pedagógiai érzékről, az alkalmasságról. Az egyik, magyarból és történelemből gyatrán sze­replő lány remekül értelme­zi a rajzokat. Minden apró­ságra jól ráérez. Mikor ki­megy, a tanárok gyorsan összegeznek és sajnálattal megállapítják, hogy kevés­nek tűnik a pontszám, pedig a lány vitathatatlanul alkal­mas óvónőnek. Ki is fakad­nak, s könnyen meggyőznek arról, hogy ez egy rossz fel­vételi rendszer, mert a pe­dagógiai alkalmasságot a pontszám nem tükrözi. A történelem és a magyar túl­súlyos. Ez a rajzelemzés is még csak egy kísérlet, de ilyen feladatúkból kellene több, mert ezekből megálla­pítható lenne az idegrend­szeri stabilitás, a beleélő-lké­pesség, a kapcsolatteremtő és helyzetfelismerő készség, a fellépés, az előadókészség. Most csak a történelmet és a magyart pontozzák és aki­nek jól megy ez a néhány pedagógiai készséget kutató feladat, annak ezt igyekez­nek valahogy beszámolni, de hivatalosan ez alig szól bele a végeredménybe. A történe­lemtanár még hozzáteszi, hogy történelemből például jobb lenne a politikai érdek­lődést, a napi események iránti nyitottságot pontozni. Persze mindezek ellenére a felvettekből még lehet (és lesz is) jó óvónő. Az sem baj, ha valaki, már meglevő adottságaihoz megtanulja — legalább a felvételire — a magyart, meg a történelmet. De a felvételi ettől még re­formra szorul. Jövőre talán már másképp lesz. Kíváncsi­an várjuk. Ungar Tamás A szarvasi óvónőképzőn fiúk még nem szereztek diplomát. Korábban járt a képzőbe egy fiú, de szőlőszedéskor megsér­tődött, mert puttony híján vödörbe kellett gyűjteni a gyümöl­csöt. Ezután túl sokat hiányzott, s így kizárta magát az isko­lából. Most viszont újra tanul Itt egy fiú, s ha elvégzi az is­kolát, akkor azt Írják a munkakönyvébe: óvodapedagógus. Az idén két fiú jelentkezett, de az egyik nem jött el a fel­vételire, a másik esetleg még várható. Ezzel együtt a pályát nem fenyegeti az elférflasodás veszélye. És megint megállapították... S »őst éppen a tankötele­Wsß zettségi törvény vizs­lái gálata so(rán, hogy... S a magyar közoktatás uná- sig sorolt betegségei rendre ott sorjáznak a Békés- Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság által készített összefoglaló je­lentésben. Igaz, a körülmé­nyek javítására tett megyei és helyi intézkedések jóval felülmúlták a terveket, de az örökölt elmaradások pót­lásának ideje még messze van. A derekas munkát végző népi ellenőrök szemléletes példatárral támasztották alá megállapításaikat. így válik például érthetővé, hogy a megye oktatásügyi irányítói­nak miért sír az egyik sze­me, miközben a másik ne­vet. Mert az elmúlt ötéves tervben a 193 tanteremfej­lesztési tervből 515 valósult meg, ugyanakkor a 65 szük­ségtanterem felszámolása helyett 294. Az iskolaépüle­tek korszerűsítése, újak épí­tése révén a különböző tele­pülések közötti színvonalel­térést most bonyolítja az egy településen belüli eltérések okozta feszültség. Mert te­gyük szívünkre a kezünket: ha beíratjuk a gyermekün­ket az iskolába, inkább a szép, új iskolát választjuk, tornateremmel, tágas ebéd-, lővel, mintsem az olajos pad- lós, lavórrendszerrel és ud­vari potyogtatóval csúfosko- dót. Aztán körzethatár ide vagy oda, megkezdődik a közelharc. S egyszer csak azon veszik észre magukat az adott településen, hogy nem­csak az iskolaépület van hát­rányos helyzetben, de a ta­nulók is. Merthogy létrejött a jó és a gyengébb tanulók iskolája... A példatár egyéb izgalmas adatokkal is szolgál. Szépen elmeséli, hogyan nőtt meg az 19791980-as tanévhez képest 1984/1985-re az osztályismét­lők, az elégtelen osztályzatú- ak és a túlkorosak száma, íme: hat évvel ezelőtt a 44 ezer 855 tanulóból 091 osz­tályismétlő volt, míg öt é^- vel később, az 50 ezer 801 általános iskolásból már ezer 108! Nőtt a túlkorosok szá­ma is, 3271-ről 4064-re. S mindez a tanulólétszám nö­vekedésével csöppet sem ará­nyosan. Nőtt az egy vagy két tárgyból elégtelent kapott diákok száma is; és a csök­kenő iskolai mulasztáson be­lül az igazolatlan hiányzások mértéke. Nem véletlen tehát, hogy a népi ellenőrök — mint annyian mások is — felhív­ták a tanulók munkamorál­jára a figyelmet. S a vizs­gált anyag vitáján sem vélet­lenül hangzott el, hogy „olyan az iskola, amilyen a társadalom”. Hiszen miért viselkednének másként gyermekeink, mint azok, akik példaként állnak előttük, az­az a felnőttek. Komoly prob­léma van társadalmunkban a munkafegyelemmel, munka­morállal. Csoda-e hát, ha a gyermek számára munkát je­lentő iskola ázsiója is csök­ken? Nem is annyira az is­kolába lépést jellemzi ez a szellemiség, hanem a felső tagozatban érezteti rossz ha­tását. A tanácsok a beiskolázás­nál még csak büntetnek. Az iskolalátogatás elmulasztá­sánál ugyancsak. De az már nem tartozik a szabálysér­tések körébe, hogy tanul-e a gyerek vagy sem. Hatmillió forintot fizettek be eddig az új Nemzeti Szín­ház javára a takarékszövet­kezetek tagjai. A gyűjtési akciót a Hévízi Takarékszö­vetkezet kezdeményezésére tíz hónapja hirdette meg a Takarékszövetkezetek Orszá­gos Választmánya. A felhí­váshoz eddig 260 takarékszö­vetkezet közül 180 csatlako­zott. A tagság személyenként, Mit lehet tenni? Lehet nö­velni a szakképzett pedagó­gusok számát, ami jelenleg megyénkben néhány telepü­lésen katasztrofálisan kevés. Lehet a fiatal pedagógusok számára még ösztönzőbb for­mákat kitalálni, hogy a kis településekhez kössük őket. A jobb kereseti lehetőség, a lakás mellett akár — s ez a vitán merült fel — ked­vezményes gépkocsiakcióval is. Lehet még szervezettebbé, szakmailag elfogadhatóbbá tenni az iskolaérettségi vizs­gálatokat. (Ami több helyütt abban merül ki, hogy ráállít­ják az eljövendő elsőst a mérlegre, s ha a gyermek megüti a súlymértéket, me­het.) S a gyermekek érdeké­ben végre jogalapot biztosí­tani arra, hogy a szülői hiú­ság ne kényszerítsen normál osztályba olyan emberkét, akit képessége, pszichés ál­lapota nem tesz arra alkal­massá. Lehetne a szervezett iskola-előkészítés körülmé­nyein javítani, gyermekköz- pontúbbá tenni a tantervet, erősíteni a család és az is­kola kapcsolatát... A sort végeláthatatlanul lehetne folytatni. Ahogyan ezt teszi is évek óta az, akinek szív­ügye a honi oktatásügy, s vele az ország jövője. A felsoroltak érdekében, igaz, az utóbbi években egy­re többet tesznek az illeté­kesek. De ezek a lépések nem oldják meg az alapkér­dést. Mégpedig: a tudás, az ismeretek birtoklásának, ál­landó fejlesztésének becsilie: tét. Pedig a tankötelezettségi törvény végrehajtása — s ennél még mennyivel több is! — ezen múlik. Amikor a hetedik osztályból kénysze­rűen kilépő * túlkoros ifjú nyeglén azt válaszolja a lel­kére éppen hatni kívánó pe­dagógusnak, hogy „minek ta­nuljak, mikor segédmunkás­ra úgyis mindig szükség lesz?”, vagy hogy „azért van a sereg, hogy ott elvégezzem a nyolcadikat.'”, akkor nem az előbb felsoroltakban kell keresni a bajok gyökerét. Hanem — s ezt helyesen ál­lapította meg a népi ellen­őrzés — a műveltség gyenge társadalmi presztízsébenJ Gondoljunk csak a hirde­tésekre. Üton-útfélen hallani a nem túl hízelgő megjegy­zéseket azokra, amelyekben a segédmunkásnak — s eh­hez a munkához senki sem követeli meg a nyolc álta­lános iskolai osztályt — jó­val magasabb összeget aján­lanak, mint az egyetemet végzett szakembereknek. Ha nyáron, a munkábá csöppent ifjú látja, hogy a láda szege- zésével megbízott, hatelemis fiatalember többet keres, mint az ugyancsak fiatal mérnök, nem hiszem, hogy rohanni fog valamelyik fő­iskolára ... a népi ellenőrök ezt a fontos, alapvető kér­dést csak érinthették jelentésükben, s mint a vitá­ból kiderült, némi rezignált­sággal tették. Elmarasztalták ugyan a vállalatokat, hogy nem ösztönzik dolgozóikat a nyolc általános iskolai osz­tály elvégzésére, de megol­dást ők nem találhattak. A tankötelezettségi törvény végrehajtását vizsgáló felmé­rés így vált fontos jelzéssé, s reméljük, határozott, vál­toztatást hozó döntések elő­készítőjévé. B. Sajti Emese önkéntesen átlag 10 forinttal járul hozzá az új színházépí­tésének költségeihez. A ta­karékszövetkezetek gyűjtési akciójához több áfész is csatlakozott. A takarékszövetkezetek — amelyek többnyire a helyi közművelődési létesítmény építkezését, fenntartását is támogatják — a gyűjtést folytatják. Takarékszövetkezetek az új Nemzeti Színházért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents