Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-04 / 130. szám
1986. június i., szerda Zenekarvezető kerestetik! Mecénásuk: a Családi Iroda Hallottam: a Gyomaendrő- di Családi Iroda azon fáradozik, hogy egy fúvószenekart hívjon életre. E mellett, furulya- és gitártanfo- lyamot is szerveztek, melyen mintegy ötven gyerek ismerkedik hangszerével... Mit tagadjam ? Elcsodálkoztam, miért vállalkoznak ilyen feladatokra? S hogy ne furdaljon tovább a kíváncsiság, felkerestem az iroda vezetőjét, Horváth Mihályt, aki hamar meggyőzött, hogy csak látszólag nem az ő feladatuk mindez: — Mások is csodálkoztak, sőt, volt, aki azt mondta, ehhez nekünk nincs jogunk. A kérdés persze az, kötelességem-e ' a rendezvényeinken közreműködő gárdát biztosítani? Természetesen igen. így hát az is természetes, ha időben gondolok e gárda utánpótlására. Ezért hirdettük meg a tanfolyamot. — És a leendő fúvószenekar? — Gyomaendrődön hagyománya van a fúvószenének. Egykor mindkét községnek, Gyoménak is és Endrédnek is volt ilyen zenekara. Hogy ki engedte megszűnni, nem tudom, ám egyre jobban érzem, hogy ha azt akarjuk, hogy irodánk jó híre erősödjön, tovább kell lépnünk. Nem csak a családi eseményeken, hanem a társadalmi, politikai ünnepségeken is részt kell vennünk, a rendelkezésünkre álló technikával, a személyi és tárgyi feltételekkel. A versmondáson és a gépzenén kívül egy fúvószenekarra is szükség lenne, melynek szervezésébe, ez meggyőződésem, rajtunk kívül senki nem vágna bele. — Jelenleg hogy állnak ezzel? — A legfőbb gondom, hogy még nem találtam meg azt az embert, aki felkészültségénél fogva elvállalhatná a zenekar irányítását. Ha ezt sikerül megoldanunk, akár úgy, hogy más településről jár majd át a zenekar vezetője, ötven-hatvan ember biztos összejönne, s a hangszereket is bizonyára össze tudnánk szedni valahogy. Ám amíg a vezetés nem oldódik meg, mindez csak elképzelés marad. — Nem tart attól, hogy ismét azzal vádolják majd, olyasmihez fogott, ami nem az iroda feladata? — Nézze, azt már sokan elhiszik, hogy a családi irodák nem csak politikai, de közművelődési feladatokra is hivatottak. Egy-egy rendezvényen sokszor 150—200 ember is részt vesz. Nem mindegy hát, hogy mit látnak, mit hallanak? Mint az a tanfolyamoknál is volt, ideig- óráig idegenkednek majd, aztán kiderül, hogy a köz- művelődési intézményekkel nem keresztezzük, csupán kiegészítjük egymás munkáját. Hiszen közös ügyért munkálkodunk. — A tanfolyamok létjogosultságát mikorra sikerült elfogadtatni? — Már a kezdet olyan volt, hogy egy iiónapot adtunk a gyerekeknek — addig térítési díjat sem fizettek —, döntsék el, van-e értelme vagy sem? A nyolcvan jelentkezőből mintegy 60 maradt. Az ujjuk kisebesedett a gitár húrjától, de sebaj, folytatták, kitartottak. Természetesen jelentőségét igazán lemérni egy év múlva lehet, mikor meglátjuk, hányán jelentkeznek a haladó tanfolyamra, hogy később, ha megértek rá, rendezvényeink színvonalát emelhessék ... — Minden csak kitartás kérdése lenne? — Három éve kezdtem, egyedül. A diplomatatáskám volt az íróasztalom is, az Gyomán is, Endrődön is volt fúvószenekar. Gyomaendrődön nincs... Fotó: Szőke Margit irodám ... Már hárman vagyunk, van egy szép irodánk, hatszázezer forint értékű technikai eszközállományunk, s a két temetőben hamarosan elkészül a teljes erősítőrendszer is. Mindezért érdemes volt harcolni, nem? — Kevés családi iroda dicsekedhet azzal, hogy videorendszere van... — Igen. Hét gazdasági egvség járult hozzá 25-től 100 ezer forintig, hogy meg- vehessük. Együttműködési megállapodást kötöttünk velük, hogy öt éven keresztül kielégítjük videofelvételigényüket, természetesen hozzájárulásuk arányában. — Ez is szolgáltatásaik skáláját bővíti. S milyen terveik vannak még? — Még mindig sokan vannak, akik nincsenek tisztában azzal, mit tud az iroda biztosítani számukra. Hogy szinte mindent leveszünk a gyászoló család válláról, ha úgy kívánják. Vagy a házasságkötések: a meghívók rendelésétől a nászút megszervezéséig mindenre vállalkozunk. Ünnepségeinket minél kevesebb frázis puffogtatásával, mozgással, jel- képrendszerek beiktatásával szeretnénk a jövőben is színesíteni. — Mit ért ezalatt? — Maradjunk a házasság- kötéseknél. Egyre többen ragaszkodnak a családi gyertyagyújtáshoz, a gyűrűcseréhez ... Továbbmegyek. A fiatalok virágot adnak át a szülőknek. Ez a pillanat százszor többet ér, mintha én fél órát beszélnék a szülő-gyermek kapcsolatáról. — És a névadók? — Névadás. Véleményem szerint már ez az elnevezés is hamis, hiszen valójában nem erről van szó. Gyer- mekköszöntót rendezzünk a jövőben. Bölcsőt készíttetünk, ebbe tesszük a gyereket. Körülötte félkörben a szülők, a nagyszülők, s a névadó szülők állnak majd. A másik oldalon az ünnepség közreműködői... Így, a hozzátartozók és a társadalom jelképes tagjai veszik körül, s köszöntik a Magyar Népköztársaság ifjú polgárát. — Ha már a jövőről esett szó. Terveznek egy szónokképző tanfolyamot is ... — Az ötlet akkor született, mikor egy ünnepségen olyan előadót hallottam szónokolni, akinél csak hallgatósága szenvedett jobban, olyan gyakorlatlan, s olyan zavart volt. Ekkor határoztam el: ősszel tanfolyamot indítunk, melyen az érdeklődőket ráébresztjük hiányosságaikra, s megismertetjük őket néhány bevált szónoki fogással. A gazdasági egységekre építve, neves központi előadók közreműködésével áprilisig tart majd a tanfolyam ... Reméljük, lesz eredménye. — Kívánjuk mi is! Köszönjük a beszélgetést! Nagy Ágnes Ra-Re olvasónapló A Magvető Kiadó népszerű Rakéta Regénytára, a Ra-Re a közelmúlt hónapokban is színvonalas újdonságokkal lepte meg barátait. A szovjet Vlagyimir Maka- nyin elbeszélésnél alig hosz- szabb kisregénye, Az elnémult tűzoltók egy olyan parányi falucskában játszódik, amely nem csupán isten háta mögötti ipari bázisnak kicsi, de még a közeli gyár gyakori tűzeseteinek elhárítására, megfékezésére sem képesek tűzoltói. „Tűzoltófalván” szimbolikus a tűz, az állandó harc. A derék emberek. ha kell, viaskodnak a lángokkal; ha egy kis szünet adódik, énekelnek. Lagziban, vagy toron. Hegyi Imre fordítása a nehéz és „eldugott” élet prózáját és líráját is belopja a magyar szövegbe: a kettő együtt teszi a drámát. A különc művész, az innen elszármazott zeneszerző, Ba- silov viszont már csak elnémult, megfáradt tűzoltókat talál. Benne, vagy bennük keresendő-e a hiba. hogy csak nem akar fölszárnyalni a dallam? Vagy mégis? Az utolsó félmondat — „egy gyermek tiszta, éles hangja” — újra éneket sejtet. Még ha tűzben is. Eduard Ruszakov is a szovjet prózaírók frissen indult, ígéretes utánpótlásába tartozik. Színházi látcső című kisregénye — nem a pontos fordító, Balkó Agnes hibájából — „becsapós”: valójában nem a teátrumról, hanem az emberi lélekről van szó. Azaz egy. negyvenéves pszichiáter lakásügyéről, aki egy elmeszociális otthonba utalandó öregasszony otthonát foglalhatná el. A lelkiismereti konfliktus ebből is kiviláglik, némiképp „félrevezetés” tehát, hogy az egymondatos fülszöveg „az örök balek tragikomédiáját” ígéri. Orvos, pontosabban orvosnő a hőse az NDK-beli Christoph Hein Az idegen barát című regényének is (fordította Jelinek Mária, gondozta — vagyis szemmel láthatóan alaposan megcsiszolta — Bor Ambrus). A magabiztos berlini orvosnő épp annyira nem abszolút sikeres ember, mint ahogy iménti pszichiáterünk nem volt abszolút sikertelen. Itt is verbálisán, kiemelt helyen fogalmazódik meg egy élettéveszme: „Nem tudok olyat, ami hiányozna. Győztem. Én jól vagyok.” A most hatvanhárom éves szerb író, Antonije Isakovic alkotói világa viszonylag zárt, stliárisan is egynemű. A modern szerb próza első számú mestere leggyakrabban a II. világháborúról ír, leginkább Hamingwayt vallja ihletőjének, s főként a formai szélsőségek hirtelen váltogatásával ér el erős hatást. A pillanat című regénye sem kivétel. A „háborús történetek” fölidéző-visszapergető típusához sorolódik, ezen belül is ahhoz, amelyben a mesélő inkább önmagának, mintsem alig figyelő hallgatójának eleveníti föl a múltat. A hetvenedik éve felé járó Joaquin Gutiérrez az 1950-es Santiago de Chilében játszatja Emlékszel, barátom? című regényét, e másik múltidézést. melyre a mai olvasó a chilei történelem újabb fejleményeit vetíti rá. Dobos Éva fordítása nyomán az akkori, déli bohémvilág tárul föl. Röpcédulát szórni, embert csempészni sem elsőrendűen politika: inkább fiatalság és szerelem, hiszen a szereplők az életet és nem a világot akarnák megváltani, s nem politikával, hanem művészettel. Ám, mivel író és olvasója huszonnyolc évvel később már tudja, mi minden történt utóbb, a fiatal hősök is mintegy visszakapják — vagyis fokozatosan megérzik, átérzik, mit jelent a gazdagabb élethivatás, a teljesebb élet. Tarján Tamás Gál Edit képösszeállítása •Órák és szerkezgrig
