Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

1986. június 23., hétfő „Nem szabad megismétlődnie!” TELEX • BUKAREST A Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehaj­tó Bizottsága egyhangúlag jóváhagyta a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének dokumentumait. A PVB-ülésről megjelent közlemény rámutat, hogy ezek a dokumentumok nagy lehetőséget adnak a békéért, a leszerelésért és a nemzet­közi együttműködésért vívott harcra. • BONN Helmut Kohl kancellár megítélése szerint a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok a rendszeres diplomáciai érint­kezés és az ésszerűség kere­tei között fejlődnek. A Das Südfunk-Interview című stuttgarti rádióműsorban hangoztatta, az NSZK érde­kelt a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokban. Ezt annak kapcsán mondta, hogy Hans- Dietrich Genscher külügymi­niszter a szovjet kormány meghívásának eleget téve, feltehetőleg még júliusban Moszkvába látogat. • MADRID A spanyolországi parla­menti választásokon a kor­mányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt megőrizte par­lamenti többségét — ez de­rül ki az első nem hivatalos részeredményekből. A PSOE a képviselőház­ban 189 helyet tudhat ma­gáénak, a legnagyobb jobb­oldali pártszövetség a népi koalíció pedig 86 helyet. • MANAGUA „Az emberiség nem be­csülheti le a háború fenyege­tését, még annak kitörése előtt harcot kell vívnia a há­borús veszély ellen, s győzni kell ebben a küzdelemben” — lényegében ebben foglalja össze a szovjet sajtó a júni­us 22-i fasiszta támadás múl­hatatlan történelmi tanulsá­gát a 45. évforduló napján, vasárnap. A hétvégi szovjet lapok megkülönböztetett figyelem­mel foglalkoznak a Szovjet­unió elleni hitszegő német tá­madás évfordulójával, nap­jainkra vetítve ki az 1418 napig tartó nagy honvédő háború örökérvényű leckéjét. „Nem szabad megismétlőd­nie!”, „Nem engedhetjük meg az újabb háborút!”, „Semmit és senkit nem felej­tettünk el!” — ezekkel a cí­mekkel közölnek dokumen­tum-összeállításokat. A la­pok hasábjain háborús vete­ránok emlékeznek a háború első napjára, a breszti erőd hősies ellenállására, történé­szek elemzik a Szovjetunió szerepét a második világhá­borúban, a Vörös Hadsereg felszabadító küldetését, a ná­ci birodalom megdöntését. A fiatalabb nemzedék kép­viselői is, sorkatonák, mun­kások, diákok is elmondják véleményüket: mit is jelen­tenek ma számukra a több mint négy évtizede történt események, a szovjet embe­reknek annyi szenvedést ho­zó háború. „Otthon nem szeretnek visszaemlékezni a háborúra, csak a nagymama, aki fiata­lon özvegyült meg, sóhajt nagyokat a katonadalok hal­latán. Sírni nem sír: azt mondja, még a háborúban elsírta minden könnyét” — írja a Moszkovszkij Komszo- molec című lapban egy fia­tal. „Egy júniusi nap mindig összejön a család és sokáig marad a terített asztal mel­lett: ezen a napon halt bele sebeibe nagyapa. Túrósko­szorút eszünk, a csak fény­képről ismert nagyapa ked­venc ételét. S ilyen nap min­den családban van, minden egyes család saját fájdalmát és pótolhatatlan veszteségét éli át az emlékezés napján. Közös veszteségeinkre emlé­kezünk: 20 millió honfitár­sunkra ...” A szovjet lapok külpoliti­kai írásaikban az elmúlt há­ború kitörésének évforduló­ja kapcsán hangsúlyozzák a szocialista közösség országai, a Szovjetunió legutóbbi bé­kekezdeményezéseinek és le­szerelési javaslatainak, a VSZ budapesti felhívásának jelentőségét. Ezek célja ép­pen a katonai szembenállás szintjének csökkentése, a le­szerelés, újabb háború ki­robbanásának megakadályo­zása. Újabb Libia-ellenes szankciók A nicaraguai kormány el­fogadja és kész aláírni a közép-amerikai válság ren­dezésének feltételeit szabá­lyozó, június 6-án közzétett Contadóra-béketervet — ezt hangsúlyozza egy hivatalos állásfoglalás, amelyet szom­baton hoztak nyilvánosságra Managuában. Miguel d’Esco- to nicaraguai külügyminisz­ter üzenetét eljuttatták a_ közép-amerikai konfliktus' tárgyalásos megoldásáért te­vékenykedő Contadóra-cso- port (Kolumbia. Mexikó, Panama, Venezuela) és a Limai-csoport (Peru, Argen­tína, Brazília, Uruguay) kor­mányaihoz. Az amerikai pénzügymi­nisztérium új Líbia-elienes szankciókat jelentett be. A jövőben amerikai vállalatok nem szállíthatnak olajfúró és -feldolgozó berendezéseket, alkatrészeket azoknak a kül­földi vállalatoknak, amelyek e berendezéseket Líbiába szállítják tovább. Az újabb gazdasági intéz­kedés a januárbari bejelen­tett amerikai gazdasági szankciók sorába illeszkedik. Reagan amerikai elnök rö­viddel a Líbia elleni katonai támadás után szólította föl a Líbiában tevékenykedő ame­rikai vállalatokat — főként olajtársaságokat —, hogy jú­nius elsejei határidővel szá­molják föl líbiai érdekeltsé­geiket. Az elnök egyben be­fagyasztotta az Egyesült Ál­lamokban lévő líbiai érde­keltségeket és leállította a Líbiába irányuló amerikai kivitelt. Az amerikai pénzügymi­nisztérium illetékesei sze­rint az újabb intézkedéssel a Reagan-kormányzat meg akarja akadályozni, hogy az amerikai vállalatok kijátsz- szák a rendelkezéseket és közvetítőn keresztül adják el áruikat Líbiának. fl JKSZ13. kongresszusa elé A jugoszláv társadalom hónapok óta kongresszusok jegyében él. Áprilisban és májusban megtartották a köztársasági és tartományi párt- és tömegszervezeti kongresszusokat, s június el­ső két hetében lezajlott a szakszervezeti szövetség, a harcos-szövetség, a népfront, a nőszövetség, a szocialista ifjúsági szövetség kongresz- szusa is. E rendkívül mozgalmas belpolitikai élet legkiemel­kedőbb eseményeként kerül sor június 25—28-án Belg- rádban a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség XIII. kong­resszusára. A legmagasabb pártfórum előkészületei befejeződtek. A tanácskozáson 2,2 millió tag képviseletében 1 750 teljes jogú küldött vett részt. Ven­dégként 130 kommunista és munkáspárt, szocialista, szo­ciáldemokrata és haladó párt, illetve nemzeti felsza­badító mozgalom küldöttsé­gét hívták meg. A JKSZ 1982. júniusi kongresszusa óta eltelt négy eszten­dő rendkívül nehéz és bo­nyolult fejleményeket hozott. Ismeretes, hogy az ország gazdasági fejlődése megtor­pant, komoly nehézségek je­lentkeztek az ország külföldi adóssága megközelítette a 20 milliárd dollárt, a termelés és a munkatermelékenység évek óta nem emelkedett a tervezett ütemben, az inflá­ció felgyorsult, és tavaly 80 százalék körül mozgott, a munkanélküliek száma eléri az 1 milliót, s a dolgozók életszínvonala 1981. óta évi átlagban 4-5 százalékkal csökkent. Ráadásul az utób­bi években felerősödtek a különböző nacionalista irányzatok, amelyek közül a Koszovo autonóm tarto­mányban jelentkező ellensé­ges albán nacionalizmus a legveszélyesebb. Ebben a helyzetben kell a munkásosztály és az egész társadalom vezető erejét ké­pező kommunista szövetség kongresszusának olyan egy­értelmű, világos programot elfogadnia, amelynek követ­kezetes megvalósítása bizto­sítja a gondok mielőbbi megoldását, s a társadalom és gazdaság újabb dinamikus fejlődését. A köztársasági kongresz- szusokat nagy felelősségtu­dat, nyílt bíráló-önbíráló légkör, tettrekészség jelle­mezte. Nyoma sem volt- a pesszimizmusnak. A felszó­lalások meggyőzően tanúsí­tották, hogy a munkásosz­tály, a dolgozók, az ország nemzetei és nemzetiségei el­tökélten kitartanak a szocia­lista önigazgatási rendszer, a külpolitikában pedig az el nem kötelezettség mellett. Egyértelműen bizonyították a párt iránti bizalmat, azt, hogy az emberek a JKSZ-től várják a válságból kivezető út kijelölését. Érzékeltették, hogy a fiatalok közösséget vállalnak az idősebb nemze­dékkel, de a gondok, első­sorban a munkanélküliség őket érinti leginkább. A köztársasági kongresz- szusok tehát átfogó képet ad­tak az ország, a párt hely­zetéről, s egyben útmutatás­sal is szolgáltak. Ily módon a belgrádi legmagasabb párt­fórumnak tulajdonképpen most általános érvényű szin­tézist kell készítenie. Ez a tanácskozás minden bizonnyal a folytonosság kongresszusaként kerül be a JKSZ történetébe. Igaz, hogy így emlegették az előző, XII. kongresszust is. Akkor, röviddel Joszip Broz Tito halála után arról volt szó. hogy hitet tettek a titói bél­és külpolitikai vonal követ­kezetes folytatása mellett. Most viszont arról, hogy a párt céljai, törekvései vál­tozatlanok: a néhány évvel ezelőtt elfogadott határoza­tok ma is időszerűek, élet­erejüket senki sem vitatja, csak végrehajtásuk akado­zott, késett. Tehát újabb, még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni megvalósításukra. Áz 1982. júniusi pártkong­resszus határozatai alapján egy éven belül elkészült az ország hosszútávú gazdasági stabilizációs programja. Az alapvető teendő ennek gya­korlati valóraváltása. Ebben csak a kezdeti lépéseknél tartanak: megkezdődött a gazdaság szerkezeti átalakí­tása, a gazdasági életben ke­vésbé érvényesül a volunta- rizmus, a termelés valamivel ésszerűbb és hatékonyabb, nőtt az export, az ország megőrizte külföldi fizetőké­pességét, nagyobb az ossz­Csodaszer híján Liszt Ferenc fesztivál Washingtonban A washingtoni katedrális- ban megtartott kórushang­versennyel kezdődtek meg az Egyesült Államok fővárosá­ban a Liszt Ferenc zenei fesz­tivál eseményei. A fesztivál alkalmából Marion Barry, Washington polgármestere ünnepélyes nyilatkozatban Liszt Ferenc-emlékhétnek nyilvánította a kezdődő he­tet. A sorozatban kilenc hang­versenyt tartanak, elsősor­ban Liszt zongoraműveiből. Hat előadáson és egy tudo­mányos tanácskozáson mél­tatják a nagy zeneszerző életművét, vezető művészek tartanak — Liszt műveire alapozva — mestertanfolya­mokat. A fesztivált az ame­rikai főváros vezető kultu­rális intézményei szervezik: a Smithsonian intézet, a kongresszusi könyvtár, a Kennedy kulturális központ, és két — a kórusművészet terén kimagasló — egyházi intézmény: a nemzeti kated- rális és a Szent Máté szé­kesegyház. A fesztivál művészeti igaz­gatója. Liszt műveinek egyik legnevesebb amerikai elő­adója, Jerome Rose zongora- művész, s a közreműködők között van egy másik neves amerikai pianista, Jorge Bó­lét. A két művész közremű­ködésével készül az Egyesült Államokban Liszt összes zongoraművének folyamato­san megjelenő hanglemezfel­vétel-sorozata. Rajtuk kívül más ismert amerikai, angol és kanadai művészek is közreműködnek az egyhetes eseménysorozaton, amely fe­lett védnökséget vállalt a washingtoni magyar nagykö­vetség. A színvonalas kulturális fesztivál nagy érdeklődést keltett: vasárnap a The Wa­shington Post terjedelmes cikkben méltatja Liszt mű­vészetét és a fesztivál ese­ményeit, amelyekről már előzetesen hírt adott a The New York Times is. A fesztivál plakátja Liszt Fe­renc portréja, amelyet a múlt század hetvenes évei­ből származó kőnyomat alap­ján Geroge Gladhill kanadai festőművész készített. hang a termelés és fogyasz­tás között, pontosabban kör­vonalazódtak a szocialista önigazgatási fejlődés tör­vényszerűségei, valamivel erősebb lett az egységes ju­goszláv piac. A folytonosság most azt jelenti, hogy a négy éve kijelölt útról nem kell és nem szabad letérni, ezen kell következetesen tovább haladni. A XIII. kongresszus elé terjesztendő határozati ja­vaslatok a következő fő cé­lok elérését tűzik a kommu­nisták elé: erősíteni, tökéle­tesíteni kell a szocialista ön­igazgatás politikai és gaz­dasági rendszerét. Az anyagi és szellemi előrehaladás meggyorsítása végett szerve­zettebben, jobban, lelkiisme­retesebben, termelékenyeb­ben kell dolgozni. El kell ér­ni, hogy a dolgozó munkahe­lyén (és nem másutt) mun­kája eredményében lássa boldogulását. Biztosítani kell a tudományos-műszaki fejlő­dést, mert ezen a téren az utóbbi években nem sikerült a kívánt eredményeket el­érni. Erősíteni kell a szocia­lista demokráciát. Szilárdíta­ni kell a JKSZ demokratikus centralizmusát, eszmei-poli­tikai és cselekvési egységét. A felsorolt feladatok egyi­ke sem új. Nem is lehet az, hiszen a küszöbön álló leg­magasabb pártfórum hatá­rozati javaslata (és bizonyá­ra végleges változata is) alapvető jelentőségűnek mondja a már régebben ki­jelölt célok valóraváltását. Minőségileg újnak, felelős­ségteljesebbnek kell lennie a kommunisták hozzáállásá­nak, munkájának. Márkus Gyula Az előzetes elképzelések szerint ma fejezi be munká­ját a Szocialista Internacio- nálé kongresszusa. A het­venöt szocialista és szociál­demokrata szervezet képvi­seletében péntek óta Limá­ban tárgyal 450 politikus, köztük számos prominens személyiség. A Szocialista Internacioná- lé ezúttal első ízben tartja kongresszusát Latin-Ameri- kában, s ez természetesen meglátszik a tanácskozás napirendjén is: elsősorban a fejlődő országok gazdasági és politikai problémáiról, azok lehetséges megoldásá­ról van szó, a felszólalások rendre olyan kérdéseket fe­szegetnek, mint az átfogó regionális gazdaságfejlesztési programok, az adósságok át­ütemezése, a kereskedelem reformja, a nemzetközi se­gélyakciók felhasználása. Kalevi Sorsa jelentést ter­jesztett a konferencia elé a leszerelésről, szó esik az emberi jogok — Latin-Ame- rikában egyébként is na­gyon aktuális — probléma­köréről. A szervezet egyébként nem most kezdett Latin- Amerika, s általában a fej­lődő térségek gondjaival foglalkozni. A vezető szoci­áldemokrata és szocialista politikusok, köztük elsőként fl King Kong-rejtély Mégis, ki lehet eltemetve King Kong sírjában? Ez a kérdés sokat foglalkoztatta az elmúlt hetekben nemcsak a hollandokat, hanem a má­sodik világháború történe­tének kutatóit is. „King Kong” ugyanis Christiaan Antonius Linde- mans holland kettős ügynök álneve volt, aki körül annyi a megválaszolatlan kérdés, hogy a holland hatóságok úgy döntöttek, újabb bizo­nyítékok árdekébfen felnyit­tatják Lindemans sírját a rotterdami temetőben. A történészek szerint Lin­demans öngyilkos lett a bör­tönben. De vajon igaz-e ez? Vaev elhallgattatták azért, hogy ezzel fedezzenek egy olyan hírszerzői tévedést, amelybe esetleg a holland királyi család is belekeve­redett? Vagy netán King Kong még mindig él? A történészek szerint Lin­demans figyelmeztette a né­meteket arra, hogy a szövet­ségesek 1944 szeptemberé­ben Arnheimnél támadni akarnak. Ezt a tíznapos, ösz- szecsapást, amelyben mint­egy 1900 brit és lengyel ka­tona vesztette életét, „A híd túl messze van” című világ­hírű film is megörökítette. Willem Tiemens eddig 20 évet töltött azzal, hogy felde­rítse a csata minden részle­tét, s ebből a húsz évből öt­ben „King Konggal” fogla}- kozott. Tiemens szerint „King Kongot” Bernhard holland herceg, a néhai Ju­lianna holland királynő fér­je ajánlotta be a brit tit­kosszolgálathoz, mint olyan embert, aki alkalmas arra, hogy beszivárogjon az ellen­séges vonalak mögé, és meg­szervezze a helyiek ellenállá­sát, ezzel is segítve a támadó szövetséges csapatokat. Lindemans akkor már a kontinensen volt, amikor Montgomery tábornok elké­szítette a „Zöldségeskert hadművelet” fedőnevű ter­vet, amelynek célja az volt, hogy a szövetséges csapatok elvágják a németeket a V— 2-es rakéták kilövőállásaitól. Tiemens kutatásai azt mutat­juk, hogy Bernhard herceg, aki a háború vége felé egy kisebb holland egységnek volt a parancsnoka, meggon­dolatlanul információkkal látta el Lindemanst a terve­zett akcióról. Ezt az állítást a herceg (természetesen) ta­gadta. olyan személyiségek, mint Willy Brandt és Olof Palme, már a hetvenes évek közepe óta fokozott figyelmet szen­teltek ezeknek a problémák­nak. Ennek köszönhetően a Szocialista Internacionálé megérdemelt tekintélyt ví­vott ki magának, bár állás­pontja nem mentes az el­lentmondásoktól — az egyes jelenségek okainak értékelé­sekor olykor nem ás elég mélyre, megmarad a felszí­nes megállapításoknál —, nem lehet elvitatni tisztessé­ges szándékát, azt, hogy se­gíteni szeretne. Ez persze korántsem csupán önzetlen, emberbaráti gesztus. Azon a felismerésen is alapszik, hogy a jövőben egyre na­gyobb politikai szerephez jutnak a fejlődő országok, s alapvetően most dől el, ké­sőbb milyen pozíciókat fog­lalnak majd el egyes nem­zetközi kérdésekben. A Szocialista Internacioná- lé sem elméletben, sem gya­korlatban nem rendelkezik csodaszerrel a fejlődő orszá­gok helyzetének megjavítá­sára. Ám a józan megfontolt, a gondokat számbavevő és alapos elemzés után rangso­roló politizálással példát mutathat más nyugati pár­toknak, kormányoknak is. Horváth Gábor Louis Dejong neves hol­land történész azt mondja, hogy nem kétséges: az akció előtt Lindemans kapcsolat­ban állt Bernharddal, és a herceg beosztottjai kezesked­tek megbízhatóságáért is. „King Kong” mégis áruló­nak bizonyult. Tiemens úgy véli, hogy „King Kong” árulása hozzá­segítette a németeket ahhoz, hogy megfelelő előkészüle­teket tegyenek a hadművelet visszaverésére. Dejong szerint a háború után „egyértelműen Bern- hard herceg és a szövetsége­sek érdekében állt”, hogy megakadályozzák Lindemans ügyének bírósági kivizsgálá­sát. Tiemens még messzebb megy, és azt állítja, hogy a holland hatóságok „elhallgat­tatták King Kongot”. Tiemens szerint a hivata­los „öngyilkossági változat” ellenére elképzelhető, hogy „kmg Kong” nem halt meg. Ugyanis a rendőrségi és a hírszerzői információk elté­rő adatokat tartalmaznak ha­lála pontos idejéről. Emellett Tiemens talált egy olyan volt börtönőrt, aki állítólag egy másik helyre szállította a kórházból „King Kongot". Sőt Lindemans két boncolá­si jegyzőkönyve is eltűnt kü­lönböző kormányzati akták­ból. Henk Lindemans, a kettős ügynök fivére — saját sza­kállára nyomozva — ameri­kai hírszerzési forrásokból arra következtetett, hogy „King Kong” a Vatikán se­gítségével elhagyta Hollan­diát, s lehet, hogy Dél-Ame- rikában él. Bram Peper, Rotterdam polgármestere végül is elren­delte Lindemans sírjának felnyitását. Megállapították, hogy a sírban valóban Lin­demans hamvai nyugszanak. Ugyanakkor a holland ál­lamtanács — két nappal az exhumálás után — megtil­totta annak a jelentésnek a nyilvánosságra hozatalát, amelyet annak idején a brit titkosszolgálat készített a „King Kong-ügyről” és az áruló halálának körülméT nyeiről. így továbbra sem derülhet teljes fény a King Kong-rejtélyre. Tiemens azonban tovább folytatja kutatásait az arn- heimi csatával kapcsolatban, mert szerinte még mindig nem tisztázódott teljesen, hogy miért is volt „túl mesz- sze” az a híd. fl híd túl messze volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents