Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
NÉPÚJSÁG Új tagok a láthatáron (íratásra készül a tízezer tonnások klubja 1986, június 21., szombat Nyár elején a vízi balesetekről Köztudomású, hogy hazánk egyik legjelentősebb gabonatermő vidéke Békés megye. Az 1978. évi búzatermelési eredmények alapján nyolc termelőszövetkezet: a nagyszénási Október 6., a csorvási Lenin, a tótkomlósi Viharsarok, a gádorosi November 7., az orosházi Oj Élet és Béke, a pusztaföldvári Lenin és a Csanádapá- cai Széchenyi Tsz megalakította az „ezervagonosok klubját", mai értékmérőhasználat szerint a tízezer tonnások klubjának jogelődjét. — Jelenleg 18 termelőszövetkezet tagja a klubnak — mondja erről Pardi István titkár, az orosházi keverőüzem vezetője. Az elmúlt évi eredmények alapján újabb három kollektív gazdaság kéri felvételét, a sarkadi és az eleki Lenin, valamint a Kétegyházi Béke Tsz. Az a feltétel, hogy egy esztendőben minimálisan 10 ezer tonna búzát adjanak el a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak. Annak idején 123 ezer 845 tonna gabonát értékesítettek a klub tagjai, 1985-ben pedig 277 ezer 150 tonnát. — Az alapokmánynak megfelelően minden évben megtartjuk a közgyűlést. A klub tagjainak nagyon jó a kapcsolata a gabonaforgalmi vállalattal és egymással. Ilyenkor kicserélik tapasztalataikat, elmondják, melyik talajon milyen búzafajta fizet legjobban, melyiknek legmagasabb a sikértartalma, hogyan szervezik meg a betakarítást, a terményátadást, hogy minél zökkenőmente- sebb legyen az év egyik legnehezebb, de legszebb munkája. Elmondotta azt is, hogy a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat — az évek óta jól bevált gyakorlat szerint — nagy körültekintéssel készül az új „élet” átvételére. A tízezer tonnások klubjának minden tagja alaposan felkészült az aratásra, ami manapság egyben cséplést is jelent.. Bár az időjárás nem kedvezett Békésben sem a gabonaféléknek, de jól szervezett betakarítással igyekszenek maximálisan eleget tenni vállalt kötelezettségeiknek. A tízezer tonnások klubja sokat segít abban, hogy Békés megye jó hírneve a gabonafronton fennmaradjon, sőt tovább öregedjék ... A. -R. Kereskedelmi adatcsereegyüttműködés Magyar és finn vállalatok közös számítógépes távadat- átviteli kísérletet kezdenek a külkereskedelem adminisztrációs munkájának korszerűsítésére. Erről a KGST és Finnország nemzetközi kereskedelmi eljárásokat egyszerűsítő szakértői csoportjának legutóbbi, budapesti találkozóján állapodtak meg a partnerek. A kísérlet része egy hosszú távú programnak, amelynek célja az áruforgalom technikai feltételeinek javítása. Ennek keretében a szakértői csoport eddig elsősorban a külkereskedelemben használatos okmányok egyszerűsítésével, egyes kódrendszerekkel foglalkozott. Az adminisztráció csökkentésének igazán hatékony eszköze azonban a számítógép, illetve a számítógépes adattovábbítás lesz. Ezzel ugyanis több okmány feleslegessé válik. A megállapodás alapján elsőként á Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt.-nél, és két finn vállalatnál építik ki a kísérleti rendszert, amely a kereskedelmi, szállítmányozási adatokat továbbítja majd. A kísérletbe a Datorg mellett bekapcsolódik a Lignimpex és a Volán Vállalat is. Közeledik a nyár, a fürdési idény. Ilyenkor ugrásszerűen megnőnek a vízi balesetek, nő a vízbe fulladások száma. — Adódnak ezek az események a vízi közlekedési, fürdési, egészségügyi szabályok figyelmen kívül hagyásából, azok be nem tartásából. Csak néhányat említek ezek közül: túlterhelt csónakokkal indulnak el, nincs kellő vízi jártasságuk, gyakori a tiltott helyen való fürdés, és ezzel párosul az úszni nem tudás, alkoholos állapotban vetik magukat sokan vízbe — kezdi Karakas Ferenc rendőr százados, a Békés Megyei RFK közbiztonsági alosztályának vezetője. Békés megyében 1985-ben, az előző évhez képest öttel — 22-ről 17-re csökkent a vízbe fulladások száma. Legtöbben fürdési idényen kívül, de többségében szeszes ital hatása alatt estek vízbe. Tiltott helyen, a Körös holtágakban, homokbányákban, szabad helyen való fürdés közben lelték halálukat sokan. Sajnos, az áldozatok között volt több gyermek is. — Milyen erőfeszítéseket tesznek a vízi balesetek elkerüléséért ? — A rendőrség a helyi szervekkel összefogva igyekszik a vízi balesetek számát csökkenteni, azokat elkerülni. Széles körű propaganda- munkát fejtünk ki, előadásokat szervezünk, bővítjük a szabályismereteket, a vizek veszélyére felhívjuk a figyelmet Ellenőrzéseink során főként a nevelő jellegű figyelmeztetéseket alkalmazzuk. Az elmúlt évben megyénk 107 tanintézetében 159 előadáson mintegy 28 ezer hallgató előtt tartottunk előadást a társadalmi szervekkel a vízi balesetekről. Hasonló körben ezt az idén is megismételtük. Együttműködünk a Vöröskereszt önkéntes vízimentő-szolgálatával, aminek tagjai hétvégeken és munkaszüneti napokon Szanazug területén tartanak ügyeleti szolgálatot. Együttműködésünket tovább folytatjuk. Az RFK propagandatervében foglaltaknak megfelelően az elmúlt hetekben is jelentős számú propagandamunkát fejtettünk ki. A horgászokat is igyekszünk bevonni a megelőző tevékenységbe, a korábbinál fokozottabban ellenőrizzük az idén a vizeket, a szabályok betartását, a tiltott helyen való fürdést — mondotta Karakas Ferenc. Évről évre emelkedik Svájcban is a vízbe fűlött emberek száma. Ezért az ottani Életmentő Társaság hat aranyszabályra hívja fel a figyelmet. íme ezek: Felhevülten ne ugorj a vízbe! Q Kisgyermeket ne hagyj felügyelet nélkül! Gumimatraccal ne menj mély vízbe! Soha' ne ússz teli gyomorral és alkoholosán! Q Ne ugorj zavaros vagy ismeretlen vízbe! Soha ne ússz mély vízben messzire egyedül! — az — Péntek 13. Lapok egy ellenőrzési naplóból Június 13., péntek. Ha babonásak lennénk, egyszerűen el- halasztanánk az utat. De a szakszervezeti társadalmi ellenőröket egyébként nem várják tárt karokkal az üzletekben. Kénytelenek elviselni a jelenlétüket. Pedig a fogyasztói érdekvédelem, a tisztaság, az áruk minősége, a kiszolgálás színvonala itt-ott nem a legjobb. Ilyenkor nyáron megélénkül a forgalom a boltokban, a vendéglátó helyeken, nagyobb gondot kell fordítani az egészségvédelemre. Ugyanakkor nem árt, ha a látottakról a közvélemény is értesül. Ezért társulok negyedikként Sztankó Lászlóné, Nagy Károlyné és Szatmári Lajos ellenőrökhöz. Az egyetlen napi tapasztalatokat az általánosítás szándéka nélkül tesszük közzé. Első oldal Szabadkígyós. A 158. számú szerződéses bisztrót éppen most nyitották ki, a kuncsaftok már 9 óra előtt itt toporogtak az ajtó előtt. A „haditerv” szerint Sztankóné három féldecit és egy üdítőt kér. Körülnézek. A falon hatalmas poszter, a másik oldalon versenyautókat ábrázoló képek. A süteményesvitrin üres, felül három szendvics árválkodik. Jobban szemügyre veszem az állítólag 10,40 forintot érő árut. A kenyérszeletet vékonyan megvajazták, rajta csabai kolbász és néhány karika zöldpaprika. A csapos, mintha zavarban lenne, 40 fillérrel többet ad vissza a kelleténél. Gyorsan kiderül az is, hogy a tegnapi szendvicsnek nincs hivatalos kalkulációja. Szemmérték szerint készítették. A három kolbászszelet hat dekát nyom, holott 7,5-nek kellene lennie. Az ellenőrök csóválják a fejüket: — Ennyit elkérni egy szendvicsért... Az üzlet helyettes vezetője Miiek Antal. Szabadkozik: — A Bözsi tudja, mondtam a Bözsinek... A szóban forgó hölgy egyébként az üzlet vezetője, ma szabadnapos. Távollétében viszont mindenért a helyettes felel. Bemegyünk a raktárba. A hűtőszekrényen csomagolat- lan a torta, rajta kacskaringós betűkkel: Arnika 7 éves. Van itt minden, söröshordó, kukoricapehely nagy zacskókban, kiszóródott csokoládé, használaton kívüli edények. A másik helyiségben legalább 100 rekesz Kőbányai tornyosul. Elismerően csettintek: — Ez igen, a hét végén lesz mit inni a faluban. — Tudja, most ballagnak az általános Iskolások, kell a sör az ünnepi ebédhez — magyarázza a kocsmáros. A nagy hűtőben egy kannában léfagylaltot találunk. Dátum nincs rajta, hogy mikor készítették. Nagy baj, hiszen ezt az alapanyagot 12 órán belül fel kell használni. Közben megérkezik az újabb szállítmány főzött fagylalt a gyulai kisiparostól. Ezen sincs feltüntetve a gyártás időpontja. A szabálytalanságot súlyosbítja, hogy május 21-én a békéscsabai áfész ellenőrei ugyanezt szóvá tették. Ügy látszik, hiába. De van itt más bökkenő is. A 11 forintos Mecseki Rókáért 11,60-as Hubertuszt számolt Miiek Antal. — Ezeknek valamikor egyforma áruk volt — védekezik kevésbé meggyőzően. — Az árak már több mint két hónapja változtak — jegyzem meg. — Igen. Csak röstelltem ránézni az ártáblára. Egyébként a Mecsekit nem szeretik nálunk, elfogyott a Hubertusz, ezért kénytelen vagyok ezzel pótolni. — Akkor miért rendel annyi Mecsekit, csak az asztal alatt 40 litert láttam. — Kapcsolják az árut, uram! Nem hallott még róla? De hallottam. Többek között arról is, hogy az üres üvegekért járó betétdíjakról tájékoztatni kell a vendégeket. Itt erről is elfeledkeztek. Különben 1984 óta egyetlen bejegyzést sem írtak a vásárlók könyvébe és az áfész szakemberein kívül senki sem ellenőrzött. Tehát minden rendben van!? Második oldal Újkígyós, Fáber András magánkereskedő büféje. Délelőtt 10 óra. A piciny faház előtt emberek hangoskodnak. Isznak. Fiatalok és idősek. Álldogálnak, ülnek a kerítés tövénél üvegekkel, poharakkal felszerelve. Néhányukról már látszik, hogy kapatos. Benn a postás kihörpinti a féldecit és továbbáll. Rajtam a sor. Rákönyökölök az ablak párkányára és rendelek. Barackpálinkát, Mecsekit, sört. A tulajdonos felesége készséges. Gyorsan kiszolgál, elém csúsztatja a visz- szajáró pénzt. Ekkor előkerülnek az igazolványok, a mérőhengerek. A pálinka és a likőr kevesebb, mindkettőből hiányzik néhány tized cent, külön-külön még elnéznék az ellenőrök, de együtt már sok. A számlákat böngészve rájövünk: baj van az árak alkalmazásával. Ugyanis a 11,10-es Mecsekit 11,50-ért, a 10,40-es barackpálinkát 11 forintért adta Fáberné. — Miért számolt többet? — hangzik az elcsépelt kérdés. — Itt állandóan kapkod, siet az ember. Gyakorlatlan vagyok, a férjem szolgál ki általában. A vendégek elégedettek, kérdezzék meg őket. — De az ár mindegyik üvegen rajta van, papírt is használt a számolásnál. Erre már nem tud mit felelni, csak vonogatja a vállát bizonytalanul. — Árjegyzék sincs kifüggesztve a falon — teszi szóvá Nagy Károlyné. — Az uram hazavitte, mert újat csinál, nézzék ott a szög is, amelyiken lógott — mondja az asszony. Az ablaknál egyre türelmetlenebbek a vendégek. Szomjasak. A borostás képű öreg szidja a fiatalembert. Káromkodik, mocskolódik, a többiek röhögnek. ’Fáberné kiszól: — Csendben legyenek! Várjanak türelemmel, ráérnek. — Ez valamikor lángossütő volt — próbálom oldani a feszültséget. — Hat éve nyitottunk — helyesel az asszony. — De csak ráfizettünk, nem kellett a lángos. Ezért 1984 februárjától italt árulunk. Kilépek a hátsó ajtón. A vécét kémlelem körülbelül 150 méter távolságból, amely a piactér végében található. A mellettünk lévő faház mögött, a fűben svájcisapkás, gumicsizmás férfi ül és cigarettázik. Mutogat, beszél magában, italtól elgyötört arcán fénylik az izzadság. — Mindenki használja .ezt a távoli vécét? — Persze — méltatlankodik a kérdésen Fáberné. — Miért gondolják azt, hogy nem figyelünk rájuk? Tényleg, miért is tamáskodunk? Harmadik oldal Csanádapácán, a buszmegálló szomszédságában találjuk Szakái Jánosné zöldséges és halkereskedő boltját. Az asz- szony udvarias, csudajó fogásnak tartja, hogy négyen is betérünk az üzletébe. Zöldséget, sárgarépát, paradicsomot, új hagymát, száraztésztát tetetünk a mérlegre. Szakálné mér, számol, talán még dalra is fakadna örömében, ha nem ellenőrökkel lenne dolga. Erre hamar rá kell jönnie. Megdöbbenve nézi az igazolványokat, mintha a világ omlott volna össze. Áll a pult mögött és lassan ocsúdik: — Jaj, istenem, de megijesztettek! — sopánkodik. — Lerobbant ez az üzlet. Kérdem én: minek két maszek zöldséges egy 3 ezer lakosú faluban? Amíg egyedül voltam, boldogultam. Mindig olyan árut szereztem be, ami kellett a lakosságnak, mert itt sok mindent megtermelnek az emberek. Egy ideig megnyugszik, hiszen jól mért, pontosan számolt. Az árak is meglehetősen szolídak. Csak a forgalommal nincs kibékülve. — Árulja már el: mennyi a havi bevétele? — Mondom, ráfizetek. — Akkor miért csinálja? — Mert otthon megőrülnék egyedül. Tizenöt évig fóliáztunk az urammal, de azt már nem lehetett bírni. Elhatároztuk, hogy boltot nyitunk. Egy év múlva súlyos autóbaleset ért, a férjem meghalt. — Honnan szerzi be az árut? — érdeklődik Sztankóné. — A nagybani piacokról: Csabáról, Szegedről. — Akkor tessék nekünk megmutatni az önbizonylatokat. — A fiam vezeti a könyvelést, neki számviteli főiskolája van. — Ahhoz képest lehetne pontosabb, áttekinthetőbb az adminisztráció. Lapozgatjuk, nézegetjük a bizonylatokat, nem sok sikerrel. Szakálné folyton a fiát emlegeti: ő tudja, ő ért a papírokhoz, az üzlet viszont az ő nevén van. Mindenesetre homályban marad a szárazbab, a dióbél, a savanyított uborka és almapaprika beszerzési körülménye. — A bab, a dió saját termés, még tavaly hoztam be árulni, az uborkát is én savanyítottam, kóstolják meg. finom — kedveskedik az asszony. * Az ellenőrök arcát figyelem. Savanyú a szőlő! Negyedik oldal Medgyesegyháza, az áfész önkiszolgáló élelmiszerboltja. Rendezett, tiszta az üzlet, könnyen áttekinthető. A csemegepultnál beállunk a sorba. Húskészítmény nincs a vitrinekben. Nagyné hiába érdeklődik a felvágottak után, a kérdést elengedik a fülük mellett. Veszünk libatepertőt, néhány süteményt, italokat, lisztet és kristálycukrot. Csak az a baj, hogy a zacskók eléggé viharvertek, szakadtak. A pénztárosnő ügyet sem vet az egészre. Szemrebbenés nélkül beüti a hiányos liszt és a cukor teljes árát. A pénztárgép sem jó, gyűri a szalagot, a vásárlóknak nem adnak blokkot. Nemsokára előkerül Dancsik Gyuláné, az üzlet vezetője. Megkezdődik a visszamérés, a visszaszámolás. Ez a feladat Szatmári Lajosra hárul. Végeredmény: a kristály- cukorból négy deka hiányzott, a libatepertőért egy forinttal többet számoltak. — Higgyék el, a vevők a hibásak — bizonygatja az üzletvezető. — Kibontják a gyári csomagolású árut, még a díszdobozokba is belenéznek, aztán otthagyják. A raktárakban, az udvaron rengeteg a göngyöleg. Rekesz rekesz hátán. Nincs olyan zuga az épületnek, ahol üvegbe ne botolna az ember. A nyilvántartás szerint január végén 245 ezer forint értékű göngyöleg nyomta a raktárkészletet. — Nem kapunk elegendő üres rekeszt — panaszkodik Dancsikné. — Tegnap 349-et küldtem vissza. Legalább 3-4 asszony csak ezzel foglalkozik. Mindenki ide hordja az üres üvegeket. A múltkor az egyik bácsi Nagykamarásról 600 forint értékű üveggel állított be. Mit tehettünk? Átvettük. A raktárakban nagy a rendetlenség, a polcok piszkosak. Megromlott, leírásra váró élelmiszerek, rothadt citromok, olajoshordók, fűrészporos dobozok között bukdácsolunk. A két tanulólány a falikútnál mosdik, ebédhez készülődnek. Az üzletvezető széttárja a karját: — Mostohák a szociális körülményeink. A raktárkészletünk 1 millió forint, a havi átlagos forgalom pedig 2 milliót tesz ki. A 11 nő és a két tanuló két műszakban dolgozik. Ha panaszkodunk a körülményekre, a központban azt mondiák: lesz új ABC-áruház. Talán a második félévben elkezdik az alapozást. Az egyik sarokban kőbányait találok. Kinn az üzletben viszont csak drágább hazai és külföldi sört láttam. A képlet világos: ott a cédula, hogy a saját dolgozójuknak két rekesszel félretettek. Még 7 üveggel van belőle. Az uborka ára is szemet szúr. Kilóját 33 forintért vesztegetik, holott még a magánkereskedő is 25-ért adja, innen alig 10 kilométerre. — Nem tudjuk megvenni olcsóbban a termelőktől — magyarázza Dancsikné. — Azt mondják, akkor elviszik Pestre a Bosnvákra. Ne feledjük, Medgyesegyházán, a zöldségtermesztés hazájában vagyunk. * * * Becsukjuk a naplót. Dátum, aláírás, pecsét, némi megjegyzéssel. És a tanulság? A szabálytalanságokra: a fogyasztók megkárosítására, az árdrágításra, az áruvisszatartásra aligha lehet mentség. Ezt figyelembe véve intézkednek a társadalmi ellenőrök is.
