Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

NÉPÚJSÁG 1986, június 21.. szombat Kevés az olcsó, jó minőségű áru A vásárlók zömét naponta foglalkoztató kérdés: van-e olcsó, de elfogadható minő­ségű áruválaszték a boltok­ban? — Elsőként ezzel a kérdéssel foglalkozott tegna­pi ülésén Békéscsabán a Fo­gyasztók Megyei Tanácsa. Az alacsony árfekvésű termé­kekkel való ruházati ellátás­ról dr. Pérchy Antalné, a Békés Megyei Univerzál Vállalat, igazgatóhelyettese, és dr. Szeles Sándor, a Dél- tex-telep igazgatója adott tá­jékoztatót. Eszerint a lakos­ság keresi az olcsó árucik­keket, de csak akkor dönt a vásárlás mellett, ha az ala­csony ár a viszonylag elfo­gadható minőséggel párosul. Sajnos, az ilyen árucikkek­ből nem tudnak folyamato­san beszerezni a boltok, idő­leges hiányok előfordulnak. Most lássunk közelebbről né­hány árucikket. A pamutáru már nem tartozik az olcsó cikkek körébe, és igen ma­gas a gyapjú-, illetve gyap­jútípusú holmik ára. Olcsób­bak a kevert szálas anya­gok, Javult az ellátás tré­ningruhákból, viszont nem tudnak folyamatosan besze­rezni a boltok olcsó és köze­pes árú munkásinget. A szin­tetikushoz képest drága a pamut- és flórzokni, az utób­bi időben megdrágultak a gyermekcipők, ráadásul egyes méretek, szinte telje­sen hiányoznak. Jobban kell tehát együttműködni az iparnak és a kereskedelem­nek, s elérni azt, hogy az alacsony árfekvésű ruházati cikkek termelése és ellátása az igényekhez igazodjon. A megye idegenforgalmá­ról Krizsán Miklós, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályvezetője, tájékoztatja a Fogyasztók Megyei Tanácsát, majd a testület egy, a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága elé kerülő jelentés­ről alkotott véleményt. T. I. Nyáresti koncert a csabai nagytemplomban Június 19-én tomboló ká­nikulában kellemes érzés volt a nagytemplom hűvöse. A bevezető orgonamuzsika Händel F-dúr orgonaverse­nye volt, Kovács Endre or- gonamúvész kitűnő előadá­sát virtuozitás, színekben gazdag regisztrálás és töké­letes precizitás jellemezte. Ezt követte Mozart ún. Ko­ronázási miséje. Mozartnak salzburgi évei alatt munka­köri feladata volt egyházi zenét írni. Ennek más mű­vek mellett 19 mise az ered­ménye. A mise keletkezési ideje 1779. Mozart zenéje a liturgikus szöveg teljes átélése. A kö­nyörgő Kyrie, a dicsőítő Glória, az elmélkedő Credo, a hozsannázó Sanctus és a békéért könyörgő Agnus Dei hangulata a békéscsabai Bartók Béla vegyeskar tol­mácsolásában kitűnően érvé­nyesült. A betanítás Rázga József karigazgató munkája. A szólókvartett tagjai — Sajdy Júlia szoprán, Bokor Jutta alt, Fiilöp Attila tenor és Gregor József basszus — feladatuk magaslatán ofdot- ták meg az igényes mozarti bel cantot. Itt említjük meg, hogy Sajdy Júlia most debü­tált Békéscsabán — egyéb­ként a pécsi operatársulat tagja. Az est kiemelkedő eseménye a Békéscsabai szimfonikus zenekar szerep­lése volt Sugár Miklós kar­nagy vezetésével, aki a nagy létszámú apparátust biztos kézzel irányította. Most, hogy a zenekar 2 hetet töltött Ja­pánban koncertezéssel, ha lehet, még koncentráltabb játékot nyújtott a kitűnő akusztika mellett. A koncert szép számú közönséget von­zott. Dr. Sárhelyi Jenő ségét. A minden tekintetben korszerű nyomdában külön­böző kiadványokat, könyve­ket és újságokat készítenek. Az elsőbbség a Länsi-Savo napilapé. Ez a nagy formá­tumú, vaskos újság a mint­egy 210 ezer lakosú Mikkeli megyében több mint 200 ezer példányban jelenik meg. A lapok vagy. függetlenek, vagy a pártoknak vannak aláren­delve. Így hát különböző po­litikai irányzatokat képvisel­nek. Van-e közöttük valami egységes alapelv a szerkesz­tésben? — Minden lap köteles be­tartani a finn törvényeket, támogatnia kell a hivatalos külpolitikát, és képviselnie a megye érdekeit — válaszolja Seija Rasila, a Länsi-Savo főszerkesztő-helyettese. A szerkesztőségben az új­ságírók számítógépekkel, vi- deokészülékekkel dolgoznak, az írógép, a toll, a ceruza ki­ment a divatból. A finnek 95 százaléka evangélikus A város szívé­ben áll a katedrális. Táborsz- ki László, békéscsabai espe­rest, aki istentiszteletet tar­tott, sokan hallgatták meg. Aznap délután az evangéli­kus egyház szabadidőköz­pontjába látogatott a békés­csabai magyar—finn baráti társaság. Itt szaunáztam éle­temben először. Kitűnő volt az izzasztókúra. Ahogy ők állítják, nemcsak a testet, ha­nem a lelket is megtisztítja a forró gőz. Tény, hogy va­lóban felfrissülve távoztunk, akik rászántuk erre magun­kat. A szauna fogalom. Hoz­zátartozik a finnek minden­napjaihoz. Jártunk még a mikkeli há­ziipari iskolában, a jégcsar­nokban, a sporttelepeken, megnéztük a lóversenypályát, s felejthetetlen estét töltöt­tünk Tauno Rehnél, a sport­klub elnökénél, aki vendég­ségbe hívott meg minket. Aztán elérkezett a búesúest. A városi tanács dísztermé­ben köszönetét mondott a vendéglátásért Gubisné Kruzslitz Ilona, a békéscsa­bai magyar—finn baráti tár­saság titkára, dr. Jelinek La­jos, a békéscsabai tanács osztályvezetője, és a delegá­ció nevében Blahut Lajos, a városi tanács elnökhelyette­se. Pohárköszöntők, ajándé­kozások következtek, és Pir- jo Rusaheh asszony beszéde a békéről, a barátságról. Mindez ünnepivé és feled­hetetlenné tette ezt a más­napba nyúló estét. De a leg- meghatóbb a gyerekek éneke volt. A Saimaa-ról, a nagy tóról énekeltek, a hol há­borgó, hol mozdulatlan ha­talmas víztükörről. Ha a sza­vak nem is, de a dallam va­lahol a lélek mélyén isme­rősnek hatott. A mi Alföl­dünket idézte, a széles róna- ságot, a búzatengert. Serédl János (Vége) Megyénkben tíz településen utazhatnak ingyen a 70 éven felüliek nem kell külön bérlet vagy igazolvány, az utasaink sze­mélyi igazolványukkal tanú­síthatják, hogy betöltötték a 70. életévüket. (Ha valaki például ez év október 1-én éri el ezt a kort, akkor a kedvezmény rá nem július 1-től, hanem október 1-től vonatkozik.) Az utazások száma nincs korlátozva. Az esetleges kellemetlenségek elkerülésére a Körös Volán utazó személyzetével, a köz­úti ellenőrökkel és a forga­lomirányítókkal már megis­mertettük a r-endelkezést. Szeretnénk elérni, hogy min­den idős ember tudomást szerezzen a kedvezményről, ezért néhány napon belül hirdetményeken adunk tá­jékoztatást. A plakátokat a helyi járatú autóbuszokon, bérletárusító helyeken és au­tóbusz-pályaudvaron füg­gesztjük ki. — Mit tehetnek azok, akik kedvezményre jogosultak, de már megvették a július ha­vi vagy a III. negyedévi bér­letüket? — Ezeket a bérleteket a vásárlás helyén kezelési költség felszámítása nélkül visszaveszik. Kérjük utasa­inkat, hogy ilyen eleiben a biztonság kedvéért hivatkoz­zanak a kedvezményre. El­képzelhető az is, hogy va­lakinek éves bérlete van, ezeket részarányos áron vesszük vissza. — A rendelkezés nem ter­jed ki a helyközi járatokra és a vasútra. Ezenkívül vannak-e még ilyen kivéte­les járatok? — A kedvezmény nem vo­natkozik a különjáratokra, a taxira, vagy például Buda­pesten a közelmúltban át­adott Siklóra. L. S. Suominak hívják a finnek szül őföldjüket. Az ezer tó országában több mint 60 ezer tó van. Képünkön a legnagyobb tó, a Saimaa kisebb-nagyobb sziget ekkel tarkított hatalmas víztükre Fotó: Bacsa András Mint arról már tegnapi számunkban hírt adtunk, a Minisztertanács határozata alapján július 1-től a 70. életévüket betöltött állam­polgárok a helyi tömegköz­lekedési eszközökön díjmen­tesen utazatnak. Dr. Horváth Ferencet, a Körös Volán igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogyan valósítják meg Békés megyében a ren­deletben foglaltakat. A kö­vetkezőket mondta: — A rendelet szerint min­den olyan településen díj­mentesen utazhatnak a 70 éven felüliek, ahol helyi ta­rifájú rendszer szerint köz­lekedő járművek vannak. Békés megyében ez tíz tele­pülést érint, Békéscsabát, Békést, Gyulát, Gyomaend- rődöt, Mezőberényt, Oroshá­zát, Sarkadot, Szarvast. Szeg­halmot és Vésztőt. A díjta­lan utazás igénybevételéhez Gazdaságpolitikai céljaink változatlanul érvényesek n Központi Bizottság aláhúzta, hogy a XIII. kongresszus határozatában, valamint a VII. népgazdasági tervben megfogalmazott fő gazdaságpoli­tikai célok ...változatlanul érvényesek, és a munka megjavításával elérhetők” — ol­vashattuk a párt vezető testületé június 18-i üléséről kiadott közleményben. Az átlagos újságolvasó az ilyen mondat után önkéntelenül megkérdezi: hát ho-. gyan? Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem érvényesek, hogy az előirányza­tok nem teljesíthetők? De hiszen csak fél éve szavazta meg az Országgyűlés a he­tedik ötéves tervet!... A válasz: voltak ilyen emberek. Azt követően, hogy népgazdaságunk múlt évi teljesítménye elmaradt a várako­zástól. s 1986 első három hónapjában is komoly aggodalmakra adott okot. mélyre ható viták kezdődtek meg a közgazdászok, a vállalatok körében. Az ilyen oknyomozó jellegű polémiákat csak üdvözölni lehet, hiszen hogyan szülessék gyógyjavallat a gazdasági gondjaink orvoslására, ha még helyes diagnózis sincs? Kellettek, sőt, elkerülhetetlenek voltak e viták. „Csak” az volt a baj, hogy nem egy helyen azzal zárultak: aligha tudjuk teljesíteni az idei tervcélokat, a nemzeti jövedelem 102,3-102,7, az ipari termelés 102-102,5, a mezőgazdasági termelés 103- 103,5 százalékos növekedését. Ha pedig az új ötéves terv első esztendeje így zárul — folytatódott a fejtegetés —, akkor leg­alábbis kétséges, nem túlfeszítettek-e azok a gazdasági és életszínvonal-politikai cé­lok, amiket 1986—90 között előirányoz­tunk. A formális logika szabályai szerint hi­bátlan ez a gondolatmenet. „Csupán” az a baja, hogy téves a kiindulópont, amire a következtetések láncolata épül. Néhány hónap — vagy ha az 1985-ös kedvezőtle­nül zárult gazdasági évet is ideszámítjuk — 15 hónap kedvezőtlen tapasztalatai aJapján sem lehet, sőt nem is szabad le­mondani nagy elhatározásunk, a hetedik ötéves tervcélok teljesítéséről. A lemondás — lefegyverez! Mindez még akkor is igaz, ha a gondja­ink — ma sem csekélyek. „A VII. ötéves tervben célul kitűzött gazdasági élénkü­lés még nem kezdődött el ... A gazdasá­gi egyensúly jogszilárdításában eddig nem sikerült elérni a szükséges javulást” — ol­vashatjuk a Központi Bizottság június 18-i üléséről kiadott közleményben. E sörökből következik: a rossz.évkezdés feszítettebbé tette az idei tervcélokat. Ám — tovább tanulmányozva a határozat mondatait, az abban rögzített tényeket — az is egyértelműen kiderül, hogy a kibon­takozás lehetősége is megnyílt előttünk. Áprilisban és májusban ugyanis felgyor­sult a gazdasági növekedés üteme, így az ipar termelése 1,2 százalékkal növekedett a múlt év első öt hónapjához képest. Bár ez még messze elmaradt a tervben előírt 2-2,5 százalékos többlettől, ám — okos gazdálkodást, jól szervezett munkát fel­tételezve— az eredeti tervcélok az év vé­géig még elérhetők, legalábbis megköze­líthetők! Mindezt nem valami jámbor óhaj mon­datja velünk, s még csak nem is optimis­ta, hanem „csupán” realista szemlélettől vezéreltetve írjuk e sorokat. Végtére is a híradás- és vákuumtechnikai ipar terme­lése 14, a műszeriparé 10, a háztartási és kozmetikai vegyiparé 11, a cipőiparé 10 százalékkal nőtt a múlt év hasonló idő­szakához képest: jelezve, bizonyos ipar­ágak előretörnek. Mezőgazdaságunk kilá­tásai sem rosszak. Ismeretes, hogy négy olyan válságága­zatot tartottunk nyilván — a kohászatot, a szénbányászatot, az építő-, illetve hús­ipart —, amelyek jövedelemtermelő ké­pessége messze elmaradt a várakozástól. Sokan tudják, hogy nemrég kormányha­tározat született a vaskohászat helyzeté­nek rendezésére, s épp a június 20-i la­pokban olvashattunk arról, hogy átszerve­zik a húsipart. Nem titok, hogy hamaro­san a kormányzati fórumok elé kerül az építőipari ágazat, illetve a szénbányászat ügye is. Előre jelezve: nem arról van szó, hogy bárki is megkérdőjelezi majd bá­nyászatunk jövőjét, a 2000. éven messze túlmutató távlatait. „Cjsak” az a cél, hogy ebben az ágazatban is „lefaragjuk” a veszteségeket, itt is nőjön a jövedelemter­melő képesség. A Központi Bizottság június 18-i ülésé­nek határozata félreérthetetlenül állást foglal amellett, hogy a veszteséges és alap­hiányos vállalatok pénzügyi helyzetének rendezése során szigorúbb követelmények­re van szükség. Más szavakkal: az ott dol­gozó emberek sorsáról humánusan gon­doskodva arra kell törekedni, hogy ne ha­logassák az ilyenkor elkerülhetetlen dön­téseket: e gyárak váltsanak termelési pro­filt, vagy pedig kerüljenek át másik vál­lalatokhoz, s váljanak nyereségesen gaz­dálkodó egységekké. Hiszen csak ez — a puszta létfenntartásukat elősegítő állami „tőkeinjekciók” elmaradása — teszi lehe­tővé, hogy több nyereség, pénz jusson az eredményesen gazdálkodó vállalatok, a húzó iparágak számára, azoknak, amelyek megalapozottabbá teszik a dinamikus gaz­dasági növekedést. A közlemény, miközben áttekintést ad azokról a pótlólagos kormányzati intézke­désekről, amelyek a gazdasági fejlődés élénkítését célozzák, nyitott, megújulásra kész gazdaságirányítási politikáról tanús­kodik. Nem titkolja: a gazdaságirányítás fórumai sem tekintik magukat csalhatat­lannak, s — a reform útján haladva — ha szükséges, tovább finomítják a köz- gazdasági szabályozókat, hogy a vállalatok anyagi ösztönzése, gazdasági érdekeltsége jobban érvényre juthasson. A párt vezető fóruma az egész közvélemény előtt szól arról: nagyon fontos, hogy idejében szü­lessenek meg ezek az intézkedések. A nemzetközi háttért, a külgazdasági környezetet áttekintve, a közleményből kiviláglik: bár a világgazdasági feltételek alakulása továbbra sem kedvező, azonban számunkra ami a legfontosabb: abban, hogy a szocialista országok gőzösségére tá­maszkodhatunk továbbra is, biztatóak ki­látásaink. Ezt erősítette meg Mihail Gor­bacsov közelmúltban tett magyarországi látogatása is. A számok, a külkereskede­lem „nyelvére” lefordítva ez annyit is je­lent, hogy például az Ikarus gyár évi több mint 13 ezernyi autóbuszának bő felére továbbra is biztos vevő lesz a Szovjetunió. a közlemény sorai, amiket — a szo­kásnak megfelelően — tömören, lé- nyegretörően fogalmaztak meg, nyil­ván további alapos és elmélyült tanulmá­nyozást igényelnek még. De annyi már az elmondottakból is kiviláglik: bár a gond­jaink nem csekélyek, a borúlátás, a le­fegyverző lemondás — még ha jó szándé­kú aggodalom is rejlik mögötte — ártal­mas. Az objektív gazdasági helyzetet, kö­rülményeket reálisan elemezve rajtunk múlik, hogy a kibontakozás folyamata folytatódjék, a gazdasági növekedés üteme valóban felgyorsuljon. Nem kicsi a tét. Ettől függ, kizárólag ezen múlik, hogyan alakul a jövőben életszínvonalunk. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents