Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
1986. június 14., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Elűzzük meg a saját szívinfarktusunkat! I. Korunk népbetegsége a szívinfarktus. Ez a néhány évtizede még szinte ismeretlen szó mára már közismert lett, de nem mindenki tudja pontosan mit is jelent tulajdonképpen. A szív- infarktus a szívizom egy részének elhalása, aminek alapja legtöbbször a szív koszorúereinek elmeszese- dése következtében kialakult elzáródása. Az infarktus kiterjedése az elzáródott ér nagyságától függ. Ha nagy ér záródik el, ez a szív működésének, megszokott rit* .musának olyan hirtelen zavarát okozhatja, hogy azonnal halállal járhat. A szív- és érrendszeri betegségek a halálozási statisztikákban listavezetők. Magyarországon évente kb. 25 ezerre tehető az új szívinfarktusos betegek száma. A betegség veszélyességére jellemző, hogy a megbetegedettek fele az első évben meghal. Ugyancsak riasztó tény, hogy a rokkantnyugdíjasok közel fele szintén a szív- és érrendszeri betegségek áldozata. A szívinfarktus veszélyessége, halálozása a betegség kezdetétől fokozatosan csökken: a legtöbb beteg a koszorúér-elzáródás felléptekor hal meg, és az órák, napok múlásával csökken a halálozás. A beteg kórházba kerülésének idejét meghatározó hazai mentőszolgálat korszerűnek mondható nemzetközi összehasonlításban is, ezen a téren nincs lényeges javítási lehetőség. A betegek kórházi ápolása az első napokban megyénk kórházaiban is nemzetközileg elfogadott és ajánlott intenzív egységekben történik, ahonnan belgyógyászati osztályokra kerülnek. Megoldott a szívbetegek rendszeres gondozása. A gyulai megyei kórházban a közeljövőben megnyíló kardiológiai rehabilitációs részleg a betegek aktív életbe, a munkába való visszasegítését hivatott javítani. A fentiekből az következik, hogy lényegesen nem lehet már tovább csökkenteni azoknak *a halálozását, akik a szívinfarktust már megkapták, azaz az orvostudomány a mai színtan ennyit tud segíteni. Mit lehet hát tenni a halálozás csökkentésére? Bele kell nyugodnunk a jelenlegi helyzetbe? Erről szó sincs. Az egészségügy már kijátszotta ebben a kérdésben az összes ütőkártyáját, most a lakosságon a sor. Meg kell előzni a szívinfarktust! A szívinfarktus megelőzésének választandó módja a koszorúér-betegség megelőzése. Ennek létjogosultságát és fontosságát bizonyítja az, hogy amíg nálunk a szív- betegségek halálozása jelenleg is emelkedőben van, ugyanez a halálozás megállt, majd csökkenni kezdett azokban az országokban, ahol már régebben elkezdték a megelőzést célzó programokat. Így pl. az USA- ban 1968-tól kezdődően 10 év alatt 20 százalékkal csökkent a szívbetegségek halálozási aránya, de nagyon figyelemre méltó eredményeket értek el a hozzánk közelebb fekvő Finnországban is. Ehhez a lakosság igen odaadó együttműködésére volt szükség. Népmozgalommá vált az egészséges életmódra törekvés: jelentősen csökkent a cigarettafogyasztás növekedett a kocogok, a rendszeresen sportolók száma, egészségesebb lett a táplálkozás . . . A megelőzés Magyarországon is kiemelt egészségügyi program lett. Hogyan lehet megelőzni a koszorúér-elme- szesedést? Döntően a betegség kockázatát növelő tényezők, az úgynevezett rizikófaktorok csökkentésével. E rizikófaktorok a következők: magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség, mozgás- szegény életmód, elhízás, zsíros táplálkozás, magas vérzsírtartalom, túlhajszoltság, stressz. Dr. Márk László (Folytatjuk) AUTÓ — MOTOR Az autósok régi problémája a Por elleni védekezés. Nyári száraz időben, különösen mellékutakon, föld- utakon gond ez, főleg a régebbi kocsiknál, de néha az újaknál is. Menet közben a külső légáramlás következtében az utastérben nyomáscsökkenés, szívóhatás keletkezik. A nyomáscsökkenés értéke függ a kocsiformától, a sebességtől, az ablakok, illetve a szellőzőberendezés megoldásától és beállításától. Az előzőekből adódik, hogy az ablakok és a szellőző beállítása jelentősen befolyásolja a por beáramlását. Ennek megfelelően kevésbé jön be a por a kocsi belsejébe, ha az ablakokat teljesen felhúzzuk, és az első ajtók háromszögletű „elefántfülabla- kait” előreforgatjuk, hogy a kocsiba minél több levegő áramoljék be. Az olyan kocsiknál, melyeknél torlónyo- másos szellőző van, ezt nyissuk ki. Mindkét esetben azt érjük el, hogy az utastérbe beáramló levegő megszünteti a nyomáscsökkenést, azaz a szívóhatást, sőt, belső túlnyomást hoz létre a kocsiszekrényben. A túlnyomás Poros utakon következtében a tömítetlen helyeken kifelé áramlik a levegő, így azokon nem jöhet be a por. Az elmondottak alapján belátható: nem helyes, amit az autósok egy része tesz, hogy lehúzza az ablakot abból a meggondolásból. hogy akkor kimegy a por. Lényeges tehát, hogy a tömítések jók legyenk. Ahonnan porbeáramlást észlelünk vagy gyanítunk, vizsgáljuk át a tömítőgumikat és a karosszéria illeszkedő részeit, különösen alul. a hátsó ajtóknál. A sérült, hiányos vagy a rugalmasságukat elvesztett profilgumikat cseréljük ki. Amennyiben megfejelő méretet nem lehet beszerezni, habosított műanyagcsík fel ragasztásával is biztosíthatjuk a tömítést. A karosszérián található egyéb réseket tömítőmasszával zárjuk el. Nemcsak az utasoknak, a motornak is árt a sok por. A szennyeződés — főleg a kvarcpor — a motorba jutva koptatja a hengert és a dugattyút. A por ellen a légszűrő védi a motort. A légszűrők megfelelő időközönkénti tisztítása növeli a motor élettartamát. A lefutott kilométerek számától függően kell tisztítani a légszűrőt, kedvező körülmények között 5000 kilométer után ajánlatos ezt elvégezni. Olyan esetben viszont, ha poros úton, konvojban sokat autózunk, mindez már 2000 kilométer után ajánlatos. A szűrőtisztítást magunk is elvégezhetjük. A szűrőbetét rendszerint a szárnyasanyák és a zárófedél eltávolítása után szabaddá válik. A nedves és olajtükrös szűrők betétjeit mossuk ki alaposan benzinben. Olajtükrös szűrőnél — minden második tisztításnál — cseréljünk olajat is. A szűrőbetétet tisztítás után öntsük le motorolajjal, mert csak ezáltal fogja fel a.port. Száraz rendszerű (papír-, filc-, műanyag betétű) szűrőknél erős levegőárammal vagy porszívóval távolítsuk el a lerakodott porréteget. (Utána a szűrőket természetesen nem szabad beolajozni!) Ha sokat járunk poros utakon, akár 5000 kilométer után, aktuálissá válhat a légszűrő cseréje, egyébként 10 000 kilométer után ajánlott ez a — hasznához képest nem túl nagy költségű — művelet. B. I. Egy ritka medve... Külsőleg teljesen medveszerű (de a rokonság szempontjából inkább a mosómedvékhez áll közelebb) a Kelet-Tibet és Sze- csuán bambuszerdeinek ritkasága: a bambuszmedve. Életmódjukról nem sokat tudunk. Nem éri el teljesen a barnamedve nagyságát. Ártalmatlan növényevő, majdnem kizárólag a zsenge bambuszhajtásokat fogyasztja. Mint a fiatal bambuszhajtásokra specializálódott állatnak, naponta hosszú órákat kell eltöltenie azzal, hogy ebből a csekély tápértékű növényi anyagból minél többet fogyaszthasson. Naponta a saját súlyának megfelelő mennyiséget eszik a bambusznádból. Meglepő, hogy a kifejlett állatok ilyen kalóriaszegény táplálék mellett is elérik a 125 kilogrammos súlyt. A múlt héten Tokióból érkezett a hír, hogy pandaanyájuk — mesterséges megtermékenyítés után — egészséges bocsnak adott életet a helyi állatkertben. A bambuszmedvc — fürdés közben Jaj, az a mellbőség! Ahogy az már lenni szokott, a dúskeblűek sokallják, a lapos mellűek keveslik a természettől kapottakat, s egyik a másikat irigyli. Mint számos más, hasonló esetben, kisebb divattrükkök segítségével itt is korrigálni lehet ezeket a panaszokat. Az ábrák felső sorában a követendő, az alsó sorokban a helytelen, elvetendő példákat illusztráltuk néhány megoldással. Erős mcllűeknek javasolt: az aprómintás anyag, spicces, hosszú gallér; ék alakú, hegyes kivágás; a végig, vagy kétsorosán gombolt ruha, a függőleges tűzések, és az enyhén karcsúsító szabásvonalak. Kerüljék a szűk, a keresztben csíkos pulóvereket, ruhákat, a nagy masnikat, zsabókat. A kis-, vagy lapos- mellüek nyugodtan hordhatnak nagy, fodros gallért; rátett zsebbel, zsebkendővel díszített ruhát; tűzéssel, smokkolással kihangsúlyozott, erősen húzott felsőrészt. Ezzel szemben mellőzzék az erősen kivágott; a függőleges varrásokkal nyújtott, magas nyakú; valamint a hosszú, hegyes gallérú ruhákat. B. K. ló tudni, hogy... Hz uborka levélbetegsége . . . mennyit vegyünk a legfontosabb élelmiszerekből, egy közepes étvágyú felnőttre számítva. Marhahúsból húslevesnek, párolt húsnak személyenként 20, gulyáslevesnek 10 dekát. Ha sertéshúst egyben vagy szeletekben sütünk, 20 deka kell fejenként, pörköltnek vagy rántott húsnak 15 dkg. Halból 20 deka, baromfiból 25—30 dkg elég. Kolbászból 10 dkg-ot, virsliből egy párat, szalonnából 2-5 dkg-ot számítsunk. Szárazfözelékből főzeléknek 10 dkg, levesnek 5 dkg a megfelelő mennyiség. Húslevesbe fejenként 15 dkg zöldség kell, a többi friss zöldségféléből főzeléknek 15-20 dkg, levesbe 8-10 dkg. Rizsből — köretnek — 5 dkg, lecsóba 3 dkg kell. Négy tányér leveshez másfél liter vizet öntünk a fazékba, hogy forrás után elpárologva a végén liternyi legyen. Ha csak pár percig főzzük — pl. a rántott, a tojáslevest stb. —, elég l-l liter víz is hozzá. Sűrítéshez egy evőkanál olaj és ugyanennyi liszt kell. Főzelékhez — ha egyáltalán rántjuk — ennek dupláját vegyük. (Szivárvány, 414 1986. szám) KERT, HÁZTÁJI Az uborka levélbetegsége, vagy ahogyan népiesen nevezik ezt a kórokozót, az „uborka fenésedése” nemcsak a szabadföldi termesztés során veszélyezteti az uborkát, hanem a hajtatás során is. Az uborka levelein a gomba világoszöld, rendszerint az erek által határolt vizenyős foltokat okoz. A kórokozó elhatalmasodásával a foltok összeolvadnak, el- barnulnak és elszáradnak. Mivel ezek az elszáradt foltok kitöredeznek, így a leveleken különböző nagyságú, elrongyolódott szélű lyukak keletkeznek. Ha nem védekezünk kellő időben, úgy a levéllemez nagy része kitöredezhet. A száron és a termésen mutatkozó foltok először ugyancsak vizenyősek, de később besüppednek, s határozott szegély övezi őket. A termés teljesen értéktelen lesz, mert a rajta keletkező foltok, akár a magvakig is behatolhatnak. Nagyságuk gyakran a 20 mm-t is meghaladhatja. A gomba fertőzéséhez kedvező feltételeket teremt a levegő magas páratartalma. Ezért az öntözések során ne permetezzük be a növények lombozatát! A betegség megjelenésekor 0,3 százalékos Zinebbel vagy 0.3 százalékos rézoxiklorid- dal permetezzünk. Ez utóbbi növényvédő szer biztos védelmet nyújt az uborka egy másik veszedelmes baktériumos betegsége (Pseudomonas lachrymans) ellen is. E kórokozó tünetei any- nyira tipikusak, hogy a leveleken megjelenő világos átetsző foltokat, amelyek a levélerek által körülölelve szögletessé válnak, azonnal fel lehet ismerni. A foltok helyén a levélszövetek elhalnak, kitöredeznek. Hasonló foltok tűnhetnek fel a levélnyeleken és a hajtásokon is. A termésen viszont a foltok bemélyednek, sőt, fel is repedezhetnek. A beteg részeket el kell távolítani, s a növényeket rézoxiklo- riddal kell permetezni. Dr. Széles Csaba Igénytelen növények — igényes szobadíszek Szomorú, lehangoló képet nyújt az olyan lakás, amelyben legalább egy-két, virágos, vagy akárcsak cserepes zöld növény ne fogná meg a tekintetet, ne hozná be té- len-nyáron a természet látványát a falak közé. Azonban azt is tudni kell, milyen adottságú lakásban milyen növényt tarthatunk, otthonunk fény- és hőviszonyait melyik viseli el megpróbáltatás nélkül. A legegyszerűbb tartási mód a hagyományos cserepes telepítés. Ismerjük azonban a tápoldatos, vagy víz- bentartásos megoldást is. Újabban mind nagyobb tért hódítanak a természetes növénytartók, amikor fahasábra, faágra telepítünk, vagy kő—növény együttest alakítunk ki. Az Aspidistra — közismert nevén kukoricalevél — száraz levegőjű, kevéssé világos helyen is megél, akárcsak a Clivis, jónéhány szobapáfrány, vagy a Sanseviera. (A világos szobát, az egyenletes hőmérsékletet és a rendszeres öntözést ezek is mutatják zöldebb, gazdagabb le- vélzetükkel. Azonban Tra- descantiával (pletykavirággal), Philodendronnal, Dief- fenbachiával ilyen helyen nem is érdemes kísérletezni, akárcsak a Hoyával, Ficuszszai. Begóniával, amelyeknek fényre, melegre és sok vízre van szükségük. Ha ezeket a feltételeket nem kapják meg, esetleg nem pusztulnak el, csak szemmel- láthatóan senyvednek. Ez alkalommal mégsem szobanövényeink célszerű kiválasztásáról szeretnék szólni, hanem néhány újszerű ültetési módot javasolni, amelyek dekoratív lakásdíszek is egyetemben. . Közéjük tartoznak az eredeti kérgüket megtartó rönkök, például a fehér nyírfa. Mindenesetre ezeket a fadarabokat előzetesen meg kell tisztítani, a taplót-mohát viszont hagyjuk rajta. A hasáb felső felét vájjuk ki, ebbe kerül a földréteg. Olyan növényt válasszunk, amely eredetileg is megél az ilyen helyen, az elágazó faág mélyedésében. Tehát szépen díszük majd a Cissus (szobaszőlő), a Chlorophytum (zöldike), a szobapáfrány és a kúszó fikusz. A fiatal növény beültetése elég mély legyen, nehogy a növényke kiforduljon. A földet legjobb mohával borítani, jobban tartja a nedvességet, ritkábban kell locsolni. Ha az ilyen tartót bútorra tesszük, legyen alatta falapka, vagy más nedvszívó takaró. Mutatós, ha a beültetett hasábot, faágat erős damil- szálon a falról-mennyezetről a szoba világos sarkában aláfüggesztjük. Egy-egy futó növényszálat tekerjünk a tartó köré. Kiránduláskor gyakran találkozunk mohával lepett, rendszerint több üregű kővel. Ha nem túl nehéz, hazavisszük, ragyogó virágtartó lesz belőle. Ha szükséges, késsel tágítsuk ki egy kissé az üregeket, az aljára szórjunk jó minőségű kerti földet, s ebbe helyezzük el a pozsgás növénykéket. A Se- dumok (varjúháj), az Aeni- um, a Crassula, a kövirózsa különösen szépen mutat ilyen elrendezésben. A növényke gyökere és az üreg fala közötti rést tömjük meg földdel. Kevesebbet locsoljuk, inkább permetezzük az együttest. Igen dekoratív és hálás szobadísz még a kaktusztál. Egy nagy cseréptál alját fúrjuk meg vízelvezetőnek, töltsük meg kétharmadáig jó földdel, amibe fiatal kaktuszokat ültetünk, majd a közöket töltsük ki kisebb- nagyobb kődarabkákkal. A kaktusztálat ugyanúgy permetezzük, mint az üreges követ. Komáromi Magda