Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
o 11 városi párt vb tárgyalta Megújhodás a propagandamunkában Gazdaságpolitika Orosházán és környékén 1986. június 14., szombat *Tr A Gyulai Kötőipari Vállalat Idomokra kötött termékeit varrják készre a Gcrendási Munkácsy Tsz melléküzemágában a lányok és asszonyok. A kisüzemben 50-en dolgoznak — jelenleg cicanadrágokat és pulóvereket állítanak össze. A termékek nagy része belföldi értékesítésre kerül Fotó: Szőke Margit Átadták az ágazati verseny díjait Az agitáció és a propaganda szoros és folyamatos kapcsolatban áll a politikával, az ideológiával. Tagadhatatlan, hogy a politikai sikerek, az ideológiai eredmények ösztönzik, segítik az agitációt, jobb feltételeket teremtenek a propagandistáknak. Ugyanakkor bonyolultabb politikai, Ideológiai környezetben a kedvezőtlen jelenségek megnehezítik ezt a munkát. Hiba lenne azonban az agitáció gyengeségeit kizárólag a politikai gyakorlat, az ideológiai élet ellentmondásaira hivatkozva magyarázni. Mert előnyös politikai lehetőségek maradhatnak kihasználatlanul, ha rosszul tervezik és szervezik a propagandamunkát, a kezdeményezd erejű, felelősen politizáló agitáció viszont sokat segíthet a feladatok megoldásában. Kardoskúton, a napokban értékelték a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének 1985-re meghirdetett ágazati versenyét. Győrfi Károly Teszöv-titkár megnyitója után Rózsa Dezső, a Teszöv versenybizottságának elnöke értékelte az elmúlt évi ágazati versenyt. Az 1985. évi ágazati verseny győztesei: Búzatermesztés. 1. kategória: Békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet, II. kategória: Békésszentandrási Zalka Termelőszövetkezet. Kukoricatermesztés. I. kategória: Magyarbánhegyesi Egyetértés Termelőszövetkezet, II. kategória:íSzarvasi Táncsics Termelőszövetkezet. Napraforgótermesztés. I. kategória: Kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet, II. kategória: örménykúti Felszabadulás Termelőszövetkezet. Szója- termesztés. I. kategória: Me- zőberényi Aranykalász Termelőszövetkezet, II. kategória: Békés Egyetértés Termelőszövetkezet. Cukorrépatermelés. I. kategória: Kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet, II. kategória: Gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet. Sertéságazat: Dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet, Szarvasmarha-ágazat: Dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet. Juhágazat: Űjkígyósi Aranykalász Termelő- szövetkezet. Baromfiágazat: Dévaványai Aranykalász Te rme lőszö vet kezet. Komplex alaptevékenység. I. kategória: Kevermesi Lenin Termelőszövetkezet, II. kategória: Körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Termelőszövetkezet. Alaptevékenységen kívüli tevékenység: Nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet. Közös vállalatok. Termelő: Tótkomlósi Tojástermelő Közös Vállalat. Feldolgozó: Szeghalmi Sárréti Tej Közös Vállalat. Szakszövetkezetek: Szarvasi Tessedik Szakszövetkezet. V. L. A közelmúltban éppen ezekről a kérdésekről tárgyalt az Orosházi Városi Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága. Elemezték az agi- tációs munkát, különös tekintettel a gazdaságpolitikai propagandára. Demeter Sándor, a városi pártbizottság titkára elmondta, hogy a vb 1979. óta háromszor minősítette ezt a tevékenységet. A Politikai Bizottság 1983. június 7-i határozata az agitá- ciós munka időszerű feladatairól minőségi változást, megújhodást hozott. Hatásosabb lett a propaganda, erősödött az irányító munka, tartalmasabbá váltak az előadások, a viták. Nőtt a termelés és a nyereség A gazdaságpolitikai agitációt természetesen befolyásolják az elért eredmények, a kudarcok. Ezért nem árt megnézni: hogyan gazdálkodtak az orosházi és a környékbeli vállalatok, szövetkezetek, üzemek tavaly, milyen alapokról indultak az idén? A titkár meglepő adatokkal szolgál: — Az elmúlt évben az ipari üzemek 12 milliárd 518 millió forint termelési értéket állítottak elő, ez 8,4 százalékkal több az előző évinél. A szocialista export részaránya 3,2 százalékkal nőtt és értékben elérte az 500 millió forintot. Ugyancsak emelkedett a konvertibilis valutáért eladott termékek mennyisége, hiszen több mint egymilliárd forintot tett ki. A nyereség 1984-hez képest 18,4 százalékkal növekedett. A mostani esztendő szintén jól indult. Erőteljesebb lett a piackutatás, a szervező munka, a termékek döntő többségére szerződést kötöttek, zökkenőmentesnek látszik az értékesítés. Pedig nincsenek könnyű helyzetben az iparvállalatok. Az üveggyár idei termelési terve 11,6 százalékkal több a tavalyinál. Gazdálkodásukat nehezítette az elmúlt évi energiakorlátozás, az ismeretes és sajnálatos tűz, de a csomagolóüveg eladása sem gondtalan. A versenyképesség megtartásához, fokozásához a vállalatnál keletkező fejlesztési alapok kevésnek bizonyulnak, egyre nő a technikai lemaradás. Az Alföldi Kőolaj és Gépgyár acélöntődéjének kihasználása körül sem volt minden rendben, úgy látszik, hogy ez a gond is lassan megoldódik. Ebben az évben 70 százalékos kihasználtságot várnak. A Mezőgép továbbra is a tőkés export növelését tartja szem előtt. A Kazép Ipari Szövetkezetben is jól indult az esztendő, szocialista exportjukat viszont 50 százalékkal csökkentették az erre illetékesek, amely a tízéves múltra visszatekintő textilszál vezető értékesítésüket veszélyezteti. — Figyelemre méltó, hogy a mezőgazdasági üzemek mind nyereséggel zárták az elmúlt évet — folytatja Demeter Sándor. — Reményt- keltő, hogy az idén elegendő csapadék hullott. A téli gépjavításokat rendben, időben befejezték és még alkatrész- hiányra sem panaszkodtak. Azt viszont szóvá tették: az alkatrészek egyre drágulnak, rengeteget kell loholni egyik üzletből a másikba, örvendetes, hogy a belvízzel borított terület mindössze 60-70 hektár, főleg Nagykopáncs és Békéssámson térségében. Ami az állattenyésztést illeti: szarvasmarhából ugyanannyit tartanak, mint tavaly, a sertések és a juhok száma azonban csökken az idén. A nagyüzemek és a kistermelők jogosan kifogásolják a tápok minőségét és magas árát. Meggyőzés, mozgósítás, ellenőrzés Kétségtelen, az agitáció részterületei között első helyen szerepel a belpolitika, ezen belül pedig a gazdaság- politika. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága kidolgozta és elfogadta a VI. ötéves tervvel összefüggő agitációs és propaganda- munka feladatait. Ezek végrehajtása eredményesnek mondható, hiszen a gazdasági célok, igaz nem kevés erőfeszítések árán, de teljesültek. Tény: a terület gazdasági fejlődése meghaladta az országos és a megyei átlagot. Ebben nem kevés szerep jutott a párt-, állami és más társadalmi szervezeteknek. De hallgassuk meg erről a városi titkárt. — Azzal kezdem, hogy a különböző fórumokon reá* lisan szóltak a nemzetközi gazdasági feltételekről és a munkamegosztásról, a fel- szabadulás óta eltelt négy évtized alatt megvalósított politikai, társadalmi, gazdasági programok eredményeiről, gondjairól. Bemutatták a párt gazdaságpolitikai stratégiáját, a termékszerkezet korszerűsítését, a gazdasági egyensúly helyreállításának tennivalóit. Ösztönöztek a fegyelmezettebb, a hatékonyabb munkára, a társadalmi tulajdon védelmére, a jobb munkaszervezésre, a vezetés színvonalának emelésére, a dolgozók szakmai, politikai műveltségének emelésére. Nagyon fontosnak tartom, hogy megértették a hallgatósággal: az életszínvonal emelése nem szakadhat el a társadalmi teljesítménytől, s a teljes foglalkoztatottság elvének a fenntartása összhangban van a hatékonyabb munkaerő-gaz- délkodással. Részük van abban, hogy a dolgozók többsége belátta: az új gazdálkodási és vállalatirányítási formákra való áttérés aligha veszélyezteti a szocialista tulajdonviszonyokat. A pártmunkában nagyobb hangsúlyt kapott a meggyőzés, a mozgósítás és az ellenőrzés. Bebizonyosodott, hogy mind nagyobb szerepe van a termelésben az emberi tényezőknek. Az összejöveteleken nyíltan és őszintén beszéltek a háztáji és kisegítő gazdaságokban, az ellátásban fellelhető gondokról. Arról, hogy a mezőgazdaságban a hozamok növelése mellett előtérbe került a takarékosabb gazdálkodás, a természeti adottságok jobb kihasználása, a környezetvédelem, az olcsóbb beruházás. Pártnapok és vitakörök A pártbizottság nagy gondot fordított az agitációs munka irányítására, amely tudatosabbá, önállóbbá vált, jobban odafigyeltek a közhangulatra. Munkájukat 77 aktívahálózat segíti, tagjaik 2 éves megbízatást kapnak. Kardoskút és Pusztaföldvár kivételével minden településen működik agitációs központ, a városi szervezetekben és alapszervezetekben most alakítják az üzemi agitációs csoportokat. Kiemelkedő szerep jut a pártnapoknak és a politikai vitaköröknek. A mozgósításban, a szervezésben, a vélemények összegyűjtésében segítenek a városi tanács osztályai, a HNF-bizottságok. Ugyanakkor az ebben az időben megrendezett tanácstagi beszámolókon, áfész-részköz- gvűléseken, termelési tanácskozásokon megbeszélték a városi és az üzemi feladatokat. — Az érdeklődés meglehetősen nagy volt, olyan, amelyet évek óta megszoktunk — mondja Demeter Sándor. — Jellemző, hogy ezeken kívül is tartottak pártnapokat például az üveggyárban, a MÁV egyik pártalapszerve- zetében, ahol várospolitikai és szakmai kérdéseket vitattak meg. Az összejöveteleken csaknem 6 ezren, az egyéb fórumokon több mint 13 ezren vettek részt. Sikeresnek mondható a párton- kívüliek mozgósítása, bevonása is. A hozzászólók elsősorban a VI. ötéves terv teljesítését, a központi intézkedések fogadtatását tették górcső alá. Egyetértettek azzal, hogy mindenki a fő- munkaidőben szerezze mega jövedelmét. Elítélték a tisztességtelen haszonszerzést, a gyógyszerpazarlást, a túlzott italozást. Kifogásolták az úgynevezett fejkvótarendszer szerinti elosztást, amely hátrányosan érinti a kisebb települések lakosságát, igazságtalanul megkülönbözteti a fővárost és a megyeszékhelyeket. A helyi tennivalókról szólva nyugdíjas-garzonház építését javasolták Orosházán, a Röntgentechnikai Vállalat dolgozói pedig egy kommunista műszak bevételét felajánlották a Szőlő körút rendezésére. Ahhoz, hogy tartalmas eszmecsere, vita alakuljon ki, jól felkészült előadókra is szükség van. A színvonal emelkedett az utóbbi években, hiszen a végrehajtó bizottság 1984-ben értékelte ezt a munkát és határozatot fogadott el a személyi feltételek javítására. A pártkongresszust megelőzően minőségi cserékre is sor került. Ennek szellemében 130 reszortfelelős tanfolyamon vett részt, 3 oktatási évben 78-an végeztek a kihelyezett agitációs, illetve a pártoktatás pedagógiája speciális továbbképző tanfolyamon. Jelenleg 15 KlSZ-propagandis- ta tanul. Az elmondottakból is világosan látszik: a társadalmi valóságunkat politikusán közelítő, időszerű propaganda- munkához nélkülözhetetlen, hogy az agitáció többet foglalkozzon a napjainkban korszerűnek nevezhető politikai magatartásformával. Ennek lényegét a XIII. pártkongresszus tömören így határozta meg: minden kommunista kötelessége, hogy „határozott kiállással, meggyőző érveléssel lépjen fel eszméink és politikánk mellett, a szocializmustól idegen nézetekkel szemben.” Ez a felfogás és magatartás lehet a jó és következetes propagandamunka záloga. Seres Sándor Mese a taxiról — Mondok egy mesét, fiam, ha ráérsz! — csapott a térdkalácsomra az öreg Csu- micsevics bácsi, mikor behuppantam a taxijának ülésébe, menekülvén az eleredő nyári zápor elől. — Ki vele, papa, de igaz legyen áml Csumicsevics bácsi, az öreg sofőr becsatolta a biztonsági övét és engem is rögzített a hevederrel, majd rágyújtott egy Portira. — Nem menekülhetsz, fiam, míg ezt végig nem hallgatod! Csumicsevics bácsi világéletében taxis volt, hűséggel szolgálja még most — nyugdíj előtt — is a neves dunántúli közlekedési vállalatot és az utazóközönséget. — No, halld a mesét, fiam! Tudod, néhány éve fordulat következett be életünkben. Hallottuk, hogy most már mindenki, korlátozás nélkül kiválthatja az ipart, és ha van kocsija, meg egy kis tőkéje, elmehet személyszállító kisiparosnak. Nosza a főnökség behívatott bennünket, huszon- egynehányunkat, s megnyugtatott, hogy bár látszólag oda a monopolhelyzet, ám a megyénél már megtárgyalták, hogy ebben a városban egyetlenegy magántaxis-kérelem nem sok, annyit sem írnak alá. Mi balgák — bár gyanús volt —, el is hittük, pedig akkor már, mint később kiderült, az egyik kollégának a zakózsebében volt az engedélye. Rá egy hétre álltunk utasra várva, s egyszer csak, csodák-csodájára két, majd még három civil rendszámú taxi állt velünk szembe a placcra. Lélekszakadva hajtottunk a főnökhöz panaszra, de az gyorsan lehűtött bennünket, mondván: nincs ok az aggodalomra, csak hét kérelmet engedélyeznek összesen. Nem volt valami megnyugtató a válasz, annál is inkább, mivel alig telt el egy hónap, s úgy megszaporodtak a magánzók, hogy hovatovább többen voltak, mint mi, államiak. Fölszerelkeztek CB-rádiókkal, még a vendéglátóipari egységekbe is került belőle. Jól szervezett kis csapat állt velünk szemben, vagyis mellettünk, és vitték a fuvart, mi meg csak tátottuk a szánkat ... Nincs veszve semmi! Űjabb gyűlés a központban. Szerződést módosítottunk: ezentúl nincs fix fizetésünk, hanem minden kilométer után 1,80-at fizetünk a cég kasszájába, a többiből tankolunk, a maradék pedig fizetés gyanánt a zsebünkbe megy. Ezentúl álljuk a garázsvilágítási adót, a szerszámadót, bár egyiket sem használjuk. Tenni kell valamit, mondtuk, s mindnyájan vásároltunk saját pénzből CB-rá- diót, sőt, még egy központira is összedobtuk a manit. Ezt a készüléket a vállalat betetette az egyik belvárosi épületébe, s az ottani ügyeletesre bízta a fuvarszervezést. (Ja, még el nem felejtem, meg is jelent akkoriban a helyi Hirharsonában, hogy a mi taxijainkat is felszerelték modern CB-rádiókkal!) Az ügyeletesnek mi béleltük a zsebét havi 600—800 petákkal, s végezte is a munkát. Hanem a hír eljutott a főnökséghez is, akik letiltották partizánakciónkat, mondván: ne mi fizessük a kollégát, akinek ezután a cég 200-zal emelte havi bérét. Eredmény: az ügyeletes este félretette, vagy átkapcsolta a telefont, és eltekerte a CB-sávját, aztán lefeküdt aludni. Nem volt hívásunk egy pénteki nap estéjén. Gyanús lett a dolog, ezért bementünk az ügyeleteshez és láttuk, mi a helyzet... „A kenyerünkről van szó!” — vontuk felelősségre a fickót. „A ti dolgotok" — mondta álmosan és a fal felé fordulva aludt tovább. Felhívtuk — mint utas —az igazgatót, s elkezdtünk panaszkodni: „Kérem, mi mindig az állami taxival utazunk, de este sohasem veszik fel a kagylót. Kérjük, intézkedjen!” Tudod-e, fiam, mit mondott erre a saját főnökünk? Azt, hogy hívják a magántaxisokat és megadta még a telefonszámot is! Hát képzelheted, megállt bennünk a dugattyú ... Azt rebesgetik, hogy ez a nagyfőnök, amikor még nem volt nagyfőnök, egyszer összekülönbözött valamelyik taxissal, s azóta — hogy finom legyek — nem tekinti szívügyének a vállalat taxis dolgait. Közben úgy ellepték a várost a magántaxisok, mint a sáskák a zöldellő vetést. Táblával jelzett helyük lett, s mi, mivel más tarifával dolgoztunk, nem az ő sorukba, hanem a túloldalra álltunk a plac- con. Nemigen tetszett nekik ez a fajta vetélkedés, olyannyira nem, hogy egy nap beszáll mellém egy jól öltözött úriember, indítanék, de rögtön szól, hogy csak nyugi, nem megyünk sehova! ö a Kiosz-titkár és a fiúk panaszkodtak, hogy mi rossz helyen állunk. Mentegetőztem, hogy más cég, más tarifa, más placc, satöbbi. „Nana — mondta —, vigyázzon, akar majd még maga magántaxis lenni! A kérelme úgy is hozzám kerü,!l" — emelte fel mutatóujját, kiszállt és úgy becsapta a kocsiajtót, mint viharos szél az ólajtót... Hát ilyen ez, fiam! Ránk egy fillért nem kell költenie a vállalatnak, mi meg nyomjuk a kasszába a pénzt, mégis veszteséges volt — állítólag — a taxiágazat. Mostoha- kölkök vagyunk mi a cégnél! De mit tehetünk? Beadom én is a kérelmemet, fiam, és elmegyek magántaxisnak. Most jó esélyem van arra, hogy elfogadják a papíromat, mert a rossz emlékű Kiosz-titkár azóta már a magántaxi volánját tekergeti szorgalmasan... — Szabad a kocsi? — szólt be egy testes asszonyság az ablakon. — Tessék parancsolni — udvariaskodott Csumicsevics bácsi, s hátranyúlva megnyitotta a hátsó ajtót, miközben ki pöckölte a tövig szívott Porti csikkjét. Az öreg lecsatolta az övemet és kitessékelt a kocsiból, majd hosszú, vastag füstcsóvát engedve elpöfögött a göthös Zsiguli a lakótelep felé. — oké —
