Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

o 1986. május 10-, szombat KUsliMVl A mértéktelen táplálkozás következményei Jót és a jóból nagyokat en­ni sokszor al kálóm kínál­ta lehetőség. Sokan készül­nek hét vége­ken kirucca­násra, baráti hívásokra, ro­koni látoga­tásra, disznótorba, munka végzése mellett várható nagy kínálásokra, amikor házépí­tés vagy akár másféle össze- segítés van szóban. Vadász­vacsorák, üzemi összejövete­lek, fogadás és búcsúztatás és még sokféle alkalom nyí­lik arra, hogy igen tartalmas ételekkel és bőséges italo­zással aránytalanul terhel­jük meg gyomrunkat, egész szervezetünket. Ilyen körülmények között általában eltűnik az önkont­roll, a mértéktartás helyett az erőszakos kínálások ha­tása alá kerülhet akárki. Az egészségkárosodás különböző megnyilvánulásai közepette rosszabb esetben akár a mentőautóba kerülhet a há­zigazda, akár valamelyik vendége. Ismerős a hét végi szívinfarktus, az agy­vérzés, a cukorbeteg anyag­csere-kisiklása, idegrohamok fellépte, a kimerülés sokféle tünettel. Az étkezési kilengések leg­egyszerűbb következménye a gyomorrontásnak tartott tü­netcsoport. Gyengeség, émelygés, hányás, izzadás, a tudatállapot is változhat, különösen akkor, ha heveny részegség is társul; ismert tünethalmaz. Amolyan lako­dalmi nap utáni állapot. Rit­ka eshetőség, hogy csak a gyomor sínylené meg a szo­katlan minőségű és mennyi­ségű evést és ivást. inden szerv különös terhelést szen­ved. Az emberek általában egy-két nap alatt kiheverik ezen heveny állapotukat. Súlyosabb esetekben epekő­roham vagy súlyosabb has­nyálmirigy gyulladás is fel­léphet az étkezési kilengés kapcsán. Különösen kiemel­hető a zsíros, erősen fűszere­zett ételek fogyasztásánál fellépő veszély. Ilyen alkal­maknál is felfedezhető az, hogy bőséges alkoholos ala­pozás történt. Igen gyakran kórházi kezelés követi a vi­dám hét végét, kiderülnek régi bajok és a frissen szer­zett betegséggel párosulva jelentős hátrány következik mind az egyénre, mind csa­ládjára. A hevenyészett ételkészí­tés, és az alkalmi szakácsok, önmagukat bemutatni akaró főzők-sütők körül hiányozhat a higiénia igénye. A vigas­ság másnapi hasmenésben folytatódhat. Egy hét múlva aztán nem értik, hol érhette baj a vendéget. A fekélybetegek étkezési kilengései gyorsan vezethet­nek ijesztő szövődmények tüneteihez. Erőltető hányás, a fekély bevérzése, vérnyo­más esése, kíméletlenül erős fájdalom, a fekély átfúródá- sa lehetséges. Éppen korunkban, napja­inkban van valamiféle hét végi szabadidővel összefüg­gő, magyarázható, de nem megengedhető egészségkáro­sodásra figyelmet keltő je­lenség. A jólét, a jobblét kulturált kihasználása nem kellene, hogy káros és kó­ros jelenségekkel rombolód- jék. Az egészséges életmód ajánlása, a jobb és célzatos táplálkozási szokások ismer­tetése számos intézmény dol­ga, mindenki hallhatja, ol­vashatja a jó szót. Arra is szükség van, hogy az egyes ember fogadja be az aján­lásainkat. dr. Libor János belgyógyász főorvos DIVAT Ülök és figyelek. Figyelem a karcsú, zenére mozgó lá­nyok ruhátajánló mozgását, az új divat bemutatkozását. Világrengető újdonságokat nem látok, vagy inkább az okos, megfontolt, „előszedni a régit”, „felújítani a megle­vőt” divat hódít. Az anya­gok, a jó minőségű, és hord­ható holmik divatja tartja magát immár évek óta. Ez így jó, így hasznos, de nem volnánk nők, ha nem vágy­nánk egy kis divatos kiruc­canásra. Nos, amit minden nő viselhet, és szinte pénz nélkül divatossá válik, az a nyakravaló, amit hívnak Nyakravaló nyakkendőnek, sőt kravátli­nak ... Nem, nem elég férjünk szekrényéből kiemelnünk egy színes nyakkendőt, mert a női módi egy kicsit más, a női nyakkendő keske­nyebb, rövidebb, és harsogó, erős, de a blúzzal harmoni­záló színű, főleg durvaszövé­sű vászon alapanyagból ké­szül, gyakran selyemfonalból horgolják. A megkötési mó­dot az 1—4. ábrán mutatjuk, tessék gyakorolni. A blúz, a ruha gallérja alatt, látszólag rendetlen hatással, hat cen­timéter mélyen ül a csomó. P. V. Az ideális tartási mód halhossz-centiméterenként 1 —1,5 liter víz. Ettől termé­szetesen el lehet térni két esetben is: — amikor levegőztető vagy motoros szűrő áll rendelke­zésre — átfolyó vízcserét tu­dunk biztosítani (ez utóbbi már tenyésztői megoldás). Természetesen számítottam arra is, hogy halaim (itt már többes számot használok, mert biztos, hogy többen lesznek), nőni fognak. A mostani állapotukban 4—5 cm átlagos nagyságúak. Vár­ható méretük 10—12 cm, így 10 darab halnak 3—400 li­ter vízre van igénye. A talaj: élőterükhöz bors­szem nagyságú, gömbölyű formájú kavicsra van szük­ségük. Azért gömbölyűre, mert ha éles a kavics, fel­ÉLÖSHRDK sértheti a halak száját és testét, a sérült felületek fer­tőződhetnek és az állat köny- nyen megbetegszik. A kavi­csot folyóvízben jó alaposan át kell mosni és ha már tisz­ta a rajta maradó víz (ke­vés állás után), belekerülhet a medencébe. Kb. 4—5 cm vastagon terítettem a me­dence aljára, hogy a növé­nyek gyökereikkel jól meg­kapaszkodhassanak. Ezután az ujjammal kicsi gödröket készítettem és a növényeket egyenes helyzetben (a gyö­kér gyűrődése nélkül) bele­helyeztem, és a gödröcské- ket betemettem. Amikor ez­zel elkészültem, megkezd­tem a víz betöltését. A me­o dence szélétől 6—8 cm-re legyen a vízszint. A nagy vízmennyiségre és az aranyhalak életmódjára való tekintettel egy igen nagy teljesítményű vízszűrőt (300 1/óra) is alkalmaztam. Ezt a medence oldalára ta­padókoronggal felrögzítettem úgy, hogy a vízszint alá ke­rüljön a kiömlőnyílás. Ez­után beindítottam a szűrést. 24—28 óráig forgattam a vi­zet, eközben többször ki­mostam a szűrőbetétet. A növények gyorsabb meggyö- keresedése érdekében erős állandó fénnyel (kb. 100 W) világítottam, így a növény egv hét alatt már meg is eredt. Ha a víz hőmérsék­lete a kívánt fokon van, az átlátszó és nem „törött”, így a halak a vízbe helyezhetők. A növények mennyiségéta halak számától kell függő­vé tenni az egyensúly ki­alakításához, az asszimiláció­ra és a disszimilációra fi­gyelemmel. A sötétben a növény is oxigént fogyaszt. Ahol hal és növény együtt van, ott vízi csigára is szük­ség van, hiszen az ökológiai sorba beletartozik az is! A legalkalmasabb az eleven­szülő maláji tornyos mocsá­ri csiga (Melanoides tuber- culata), mivel az a kavics­ágyat átforgatja és a benne talált szerves anyagokat el­bontja. (Folyt, köv.) Juhász Gertrud gimnáziumi tanuló Fedőtartó és konyhaeszköz-fogas A. lábasok, fazekak fedőit alak­juk miatt nehéz elhelyezni a konyhabútorok polcain, fiókjai­ban. A régi — háromszög for­májú — fedőtartók pedig nem mindig illenek az új konyhabú­torok vonalaihoz. Az ábrán lát­ható fedőtartó azonban megfe­lelő lehet. Hosszát a fedők szá­ma és mérete, no meg a ren­delkezésre álló falfelület hatá­rozza meg. Az alatta elhelyezett fogas a mindinkább tért hóditó, célszerű konyhaeszközök elhe­lyezésére szolgál. Nagyságuk mi­att nem férnek el a konyhaszek­rény fiókjában. A fogasra akaszt­va pedig egyrészt mindig kéznél vannak, másrészt így a konyhát is díszítik (1. ábra). , A fedőtartót zománcfestékkel a konyhabútor alapszínére mázol­juk. Ha a konyhabútor kétszí­nű, akkor a szegélyt az egyik­kel egyezőre festjük. (Lakkozott, színtelen kivitelben is lehet.) A fedőtartó anyaga: 70—80 mm széles és 15—20 mm vastag, nem vetemedett, száraz, repedésmen­tes fenyődeszka. A szegélyezés­hez a deszka vastagságánál 2-3 mm-rel szélesebb, 5-6 mm-rel vastagabb keményfaléc szüksé­ges. (Ha keményfánk nincs, ugyanilyen méretű fenyőfaléc is megfelel.) A tartórúd 10X20 min­es fenyőlécből készíthető. A fogas anyaga: 40—50 mm széles, 15 mm vastag fenyődesz­ka. A deszka vastagságánál 2-3 mm-rel szélesebb és 4-5 mm vastag kemény- vagy puhafaléc. A fedőtartó elkészítését a desz­ka méretre fűrészelésével és gyalulásával kezdjük. Különösen a keskeny élek egyenességére ügyeljünk — gyalulás közben többször ellenőrizzük —, mivel a szegélyléc felerősítése ezt megkívánja. A szegélylécet gya­lulás után méretre szabjuk. A pontos méretet a sarok illesz­tésmódja határozza meg. A 2. ábrán példaként két illesztés­mód látható, bármelyiket vá­laszthatjuk. Fedötartö és konyhaeszközfogas A tartólécnek az alaptól való távolságát a fedők magassága határozza meg. A tartóléc 20 mm-rel rövidebb az alapnál, ezért mindkét oldalon 10—10 mm-rel beljebb kerül az alap szélétől. Az alaplaptól való tá­volságot a tartóléccel azonos szélességű, s a fedőnek megfe­lelő vastagságú, 30 mm hosszú fahasábkával biztosítjuk (3. áb­ra). A tartólécet és a fahasábot is simára csiszoljuk, majd a ha­sábokat a tartóléc végére eny­vezzük és préseljük. Az alapot — kellő előkészítés után — a konyhabútor alapszí­ne szerint mázoljuk. Ha a fes­ték megszáradt, a keskeny éle­ket beenyvezzük, és a szegélye­ket néhány apró szeggel felerő­sítjük. (Kevés enyvet használ­junk. s vigyázzunk a mázolt fe­lületre!) A szegélyt kis ecsettel, óvatosan mázoljuk. zománcoz­zuk. A tartólécet a szorítócsavarok közül kivesszük és kifúrjuk, majd felerősítéshez szükséges fu­ratokat mázóljuk. Ha megszá­radt, két csavarral felerősítjük az alapra. Ezután a kész fedő­tartót két csavarral odaerősít­jük. A csavarok helye vagy a tartóléc mellett levő távolság fe­lénél, vagy a tartóléc alatt, a hasábok belső oldalánál van. Ez utóbbi esetben azonban a tartó­lécet csak az alaplap felerősíté­se után csavarozzuk fel. A konyhaeszközfogast ugyan­úgy készítjük, mint a fedőtar- tőt. A tartóhornyok készítésé­nek legegyszerűbb módja: a pontosan kimért helyre kissé ferdén beverünk egy lecsípett fejű — fémreszelövei gömbölyí­tett — megfelelő vastagságú és hosszúságú szeget. Novák Pál A tartóléc szerelése ÉTELRECEPT RAKOTT BURGONYA DARÁLT HÚSSAL Hozzávalók: 50 dkg sertés­vagy marhahús, 3 dkg zsír, só, bors, paprika, 2 dl tejfel. 1 kg hámozott burgonya, 4 dkg vaj, 2 db tojás. A húst ledaráljuk. Zsíron sóval, borssal és paprikával puhára pároljuk. Ha puha, hozzákeverjük a tejfölt. A burgonyát sós vízben meg­főzzük, áttörjük, hozzáadjuk á 4 dkg vajat, a 2 tojás sár­gáját és a 2 tojásfehérje ke­mény habját. Kikeverjük. Tűzálló tálba rétegesen le­rakjuk a húst és a burgo­nyát. Tetejére burgonyát te­szünk. Pirosra sütjük. BUGGYANTOTT TOJÁS Hozzávalók: fél liter bor. fél liter víz, só, bors, tojá­sok, liszt, vaj, tejföl. A borhoz ugyanannyi vi­zet adunk, ízlés szerint sóz­zuk, borsozzuk, felforraljuk. Beleeresztjük az egész tojá­sokat, ügyelve arra, hogy a fehérje ne szaladjon szét, hanem a sárgája körül álljon össze. Amikor a tojások megfőttek, kiszedjük egy tál­ba. A boros levet liszttel, tejföllel, kevés vajjal be­sűrítjük, egyet forralva. Ki­tűnő mártás a tojásokhoz. MÁRVÁNYTÉSZTA Hozzávalók: 50 dkg liszt. 20 dkg vaj, 15 dkg porcu­kor, 2 csomag sütőpor, 3 db „Tokiói magyar napok” A Magyar Posta a május 20. és 26. között megrende­zésre kerülő ma­gyar napok kö­szöntésére május 6-án „Tokiói ma­gyar napok” elne­vezéssel 4 forint névértékű bélyeget bocsátott ki. A bélyeg Kékesi László gra­fikusművész tervei alapján 1827 300 fogazott és 7800 foga­tojás, 30 dkg őrölt dió, 25 dkg porcukor, 1 mokkáska­nál kakaópor, barackíz. A lisztet a vajjal, 15 dkg cukorral és a sütőporral, majd a tojások sárgájával és kevés tejjel összegyúrjuk. A tésztát két részre osztjuk. Egyik felébe egy mokkáska- nálnyi kakaót szórunk és összegyúrjuk. A tésztákat ki­nyújtjuk, kizsírozott tepsibe helyezzük. A barnatésztát megkenjük barackízzel, meg­szórjuk cukrozott dióval. Rá­terítjük a kinyújtott fehér tésztát. Megsütjük. Még me­legen rákenjük a 25 dkg porcukorral kemény habbá vert tojásfehérjét. Meglo­csoljuk vízzel elkevert ka­kaóval, és nedves késsel el­kenjük. A sütőbe visszatéve a habot megszárítjuk. Ned­ves késsel szeleteljük. POZSONYI KIFLI Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg margarin, só, 1 db tojás, 1 dl tej, 2 dkg élesz­tő, 1 evőkanál kristálycukor. Töltelékhez: 15 dkg dió, 10 dkg porcukor, 1 evőkanál rum, kevés tej. A lisztet a margarinnal el­morzsoljuk, hozzáadjuk a to­jás fehérjét, kevés sót, a tej­ben felfuttatott élesztőt és a cukrot. összegyúrjuk. Fél centiméter vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Minden kerek lapocska közepébe egy kis- kanál diótölteléket teszünk. Betekerjük, kifliformára hajtjuk. Sütőlemezre rak­juk. Tojással megkenjük. Középmeleg sütőben süt­jük. M. M. zatlan példányban félszáz bélye­get tartalmazó ívekben, több­színű ofszetnyomással az Álla­mi Nyomdában készült. A bé­lyeg álló téglalap alakú, a per­forálásig terjedő mérete 33X43 mm. A bélyeg bármilyen és bárhová szóló postai külde­mény bérimentesítésére korlátla­nul felhasználható. Árusítását 1988. december 31-én szüntetik meg. Felvétel saját kamerával Világszerte egyre több képmagnó-tulajdonos készít saíát tévékamerájával is felvételeket, amelyeket a vá­sárolt vagy kölcsönzött ka­zettás műsorokhoz hasonló­an játszhat le képernyőjén. Vitathatatlan előnye a fil­mezés eme módjának az a körülmény, hogy az elké­szült kazettát a kamerából nyomban át lehet tenni a képmagnóba, vagyis a friss felvételt rögtön le lehet ját­szani- a képernyőn. Sokan a hagyományos arrjptőrfilmezés közelgő vég­napjairól beszélnek a prak­tikus elektronikus kamerák megjelenése és fokozatos el­terjedése láttán. Az elektro­nikus képrögzítés mellett szóló legfőbb érv az, hogy sokkal gazdaságosabb, mint a filmszalagra való fotogra- fálás. Amíg ugyanis a ka­merába behelyezett négyórás játékidejű videokazetta megtelik felvételekkel, ad­dig a hagyományos amatőr felvevőgépben nyolcvanszor (!) kell filmkazettát cserélni. Az árakat számolgatva ki­derül, hogy a mágnessza­laggal dolgozókat csak ne­gyedannyi anyagköltség ter­heli. Képünkön: egy japán gyártmányú videokamerát láthatunk, mely egyike a leg­korszerűbbeknek. A Sony- cég Betamovie BMC—100P típusú kamerájának összsú­lya csupán 3,3 kg. (KS) Megfigyeléseim az akváriumról

Next

/
Thumbnails
Contents