Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. május 10-, szombat JZUslUKfiTcj KULTURÁLIS MELLÉKLET Mit támogat a Kulturális Alap? „Giccsadóból” nemes művészet Az utóbbi öt évben csaknem egymilliárd forinttal járult hozzá a Művelődési Minisztérium keretében működő Kulturális Alap az eszmeileg és művészileg értékes művek létrehozásához, terjesztéséhez, és a kiemelkedő művészeti események megszervezéséhez. A teljes állami támogatáshoz mérten csekély, de külön támogatásként mégiscsak tetemes összeg háromnegyede a Filmfőigazgatóság, a Kiadói Főigazgatóság, a minisztérium művészeti főosztályai által kezelt úgynevezett szakmai alapokon, negyede pedig a központi kulturális alapon keresztül áramlott ki a művelődés szinte valamennyi területére. A kulturális járulék befizetését és támogatását illetően hagyományosan a színház-,- a zene- és a táncművészet vezet. A Játékszín működését például annak megalakulása óta a Kulturális Alap fedezi; évről éyre milliókkal járult hozzá az alap ahhoz, hogy a Rock Színház fennmaradjon; s hogy például az Országos Filharmónia teljesíthesse kultúrpolitikai céljait. A híradófilmek, valamint a Balázs Béla Stúdió alkotásaihoz jelentős arányban az alap adta az anyagi fedezetet, és támogatta —- csupán az utóbbi egy-két évből hozva példát — az Egy parasztcsalád története című dokumentumsorozat, a Daliás idők és az Innováció című film előállítását. Anyagilag közreműködött a szovjet filmek fesztiválja, a munkás- filmnapok, a játékfilmszemlék, s például az Egri Nyári Egyetem programjainak megszervezésében, a megyei moziüzemi vállalatok műszaki berendezéseinek korszerűsítésében, és több Trónt tízmillió forinttal támogatta a kiemelt magyar, szovjet és más külföldi filmek forgalmazását, például a Napló gyermekeimnek, a Redl ezredes, a Harctéri regény, a Ragtime című filmekét. Ugyancsak számottevő ösz- szegek jutottak a különböző nyári színházak, például a Gyulai Várszínház, a Pécsi Nyár produkcióira, és támogatta az alap á hazai együttesek külföldi és a külföldi társulatok ' magyarországi vendégszereplését. Kultúrpolitikailag nem kevésbé fontos az igényes irodalmi alkotások elismerése, megjelentetése, és azok eljuttatása az olvasókhoz. Az alap támogatásával látott például napvilágot az utóbbi években több Bartók- és Kodály-évfordulós kiadvány, ily módon díjazhatják évről évre a Szép magyar könyv kiállításának legszebbjeit, s az alap biztosítja többek között azt is, hogy az ünnepi könyvheti antológiákat féláron vásárolhatják meg az olvasók. A képzőművészetben a legjelentősebb összeggel a különböző képző- és ipar- művészeti alkotások megvásárlását támogatják. Hozzájárultak a többi között a pécsi Csontváry-gyűjtemény gazdagításához, a Komárom megyei levéltár berendezésének kiegészítéséhez, a Győr- ISopron megyei Patkó-hagyaték, a soproni Storno-gyűjte- mény megvásárlásához. A kulturális támogatások gyakran sok millió forintra rúgnak, máskor csupán néhányszor tíz- vagy százezer forintra, ám minden esetben jelentősen enyhítenek egy- egy intézmény gondjain. Ez utóbbi — viszonylag kisebb — összegekkel főleg a Központi Kulturális Alap siet a hozzáfordulók segítségére, de a saját, a tanácsi, a helyi pénzek ily módon kiegészülve gyakran nagy értékű beruházásokat tesznek lehetővé. Jó példa talán erre a közelmúltból a szombathelyi képtár közművelődési blokkjához, a sárvári Bartha-féle üveggyűjtemény vásárlásához, a szekszárdi német bemutató színpad technikai felszereléséhez, a szentgotthárdi orgona javításához, a kecskeméti, a veszprémi, a békéscsabai, a debreceni zeneművészeti szakközépiskola, illetve zeneiskola hangszerbeszerzéséhez nyújtott támogatás. A Kulturális Alap intézménye csaknem két évtizedes, megújítása pedig ötéves múltra tekinthet vissza, és léte első percétől betölti — olykor zökkenőkkel — funkcióit. Legutóbb a művelődési tárcánál miniszteri értekezlet foglalt ilyen értelemben állást. A kulturális támogatásra fordítandó és az utóbbi időszakban évente némileg növekvő összeg valójában a közvélemény által csak „giccsadóként” emlegetett járulékból jön össze. A kizárólag szórakoztató produkciók után ugyanis a kulturális intézmények meghatározott járulékot kötelesek az alap számlájára befizetni, ebből segíti az alap az igényes és anyagi támogatásra szoruló művészi vállalkozásokat. A utóbbi évek egyik legjobb „üzletének” számított például a Kulturális Alap szempontjából is a Ben Húr című kétrészes amerikai film, amely után hatmillió került erre a számlára, a Jé- di visszatér, valamint a King Kong egyenként körülbelül hat és fél milliót hozott. Az ugyancsak amerikai Apokalipszis. ennek a „milliós sornak” csupán a vége felé helyezkedik el a maga kétmillió forintjával. Járulék fizetésére kötelezettek természetesen a könyvkiadók is a krimik, a lektűrök és a szakácskönyvek után. Jellemző, hogy a kiadók 1980ban például 55 kiadvány után fizettek járulékot, 49 kiadvány után saját bevallásukból, a további hat kiadvány után már a Kiadói Főigazgatóság minősítése alapján. A következő évben az alap könyvbevételei emelkedtek, azóta azonban az innen származó összegek évente nagyjából azonos szinten vannak. Amiből ugye az következik, hogy ma sem jelenik meg több könnyű olvasmány, mint öt éve... Az egyik legnagyobb befizető kulturális intézmény a Hanglemezgyártó Vállalat, köny- nyűzenei felvételei után. Az ő tízmillióinak egy része azonban mégsem valamely más kulturális területeket támogat, lévén hogy a komoly zenei hanglemezkiadás maga is nagymértékű támogatásra szorul. Jócskán járulékfizetésre kötelezett az Országos Rendező Iroda, ők viszont joggal teszik szóvá, hogy (még) nem sújtják hasonló terhek a gomba mód megszaporodott más műsorrendező irodákat. Furamód szerény járulékot fizettek be az utóbbi években a színházak, amelyből ugyancsak arra lehet következtetni, hogy a bemutatott sekélyes színvonalú darabok száma nem, vagy alig növekedett. Mindenesetre, „giccsadózott”, és ezért legfeljebb négy forinttal drágább árú jeggyel nézhettük meg Pécsett a Kaviár és lencsét, a József Attila Színházban a Hálószobakomédiát, vagy a Vígszínházban az Ugyanaz hátul- rólt. A Kulturális Alap intézménye összességében tehát bevált, s ugyanakkor ismételt korszerűsítésre is szorul. Hozzá kell igazítani elsősorban a bevétel rovatát a változó gazdasági körülményekhez. Erre a minisztériumban meg is van a szándék. Deregán Gábor T engercseppek A békegalamb az olaj ággal rendkívül szép, megragadó szimbólum, de az egyszerűsítésre mindig hajlamos közgondolkodást mintha félrevezetné. A galambokat illetően is, a béke eszméjét illetően is. Mert harcban/ állnak bizony a galambok is' párjukért, a fészkükért az élelmükért, a fennmaradásukért. Nem öldöklő harc ez, nem pusztítják el egymást, még a náluk gyengébb madarakat sem, de azért — amint Brehm írja róluk —: „.. .bármilyennek inkább nevezhetők, mint szelídeknek. Híres szelídségük csupán egyike az oly gyakori hamis természetleírásoknak.” A béke eszméjét is mintha ugyanígy túlegyszerűsítené a közgondolkozás: kéz a kézben, egy szólamra dalolva menetelni szélcsendes ró-"~ zsakerteken át a kizárólag nagyogó emberi jövő felé... Holott valószínű, a békére is áll az, amit Brehm a galambokról mond: bármilyennek inkább nevezhető, mint szelídnek. Az ölelkező, nyugalmas, szélcsendes béke — hamis olajnyomat. Koreszmének, korparancsnak azzal Válik igazzá, ha nem a küzdelmes harcok, csupán az öldöklő, a megsemmisítő, a fegyveres harcok kiiktatását ígéri az emberi történelemből. * * * Figyelmet érdemel, hogy a közvéleménybe háborút programozni, az agysejtekbe a kannibalizmust betáplálni, ma is, a legkorszerűbb propagandaapparátusnak is csak a történelmileg kialakult, hagyományos' módon lehetséges. Tízezer év óta mit- sem változtak a kódolás alapelvei. Aki a folyón túl lakik, megölöm; akinek más színű a bőre, megölöm; aki más nyelven szólítja az anyját, megölöm. És van ez még tovább is: aki nem engedelmeskedik, megölöm; akire a gazdám rámutat, megölöm; aki utamba kerül, megölöm. A kód jelrendszere ugyanaz, de vigyázat, változnak az idők! Hajdan nyíltabban és őszintébben történt a fiatal nemzedékek megdolgozása; korunk e vonatkozásban is hozott újat. A hóhérképzés kényelmetlen őszintesége ma sem sérti a tisztes polgári közszemérmet; ma lehet milliókat békeszólamokkal traktálni — a modern tömeggyilkos .fegyverek élő tartozékai akár zárt táborokban is kiképezhetők. A mennyiségről itt is a minőségre tolódott át a hangsúly: a mennyiségi hóhérról a minőségire. * * * A békés együttélés lehetőségeit még alig ízlelgeti a sokféleképp megosztott emberiség, és íme, máris fölrajzolódik a közeli jövő térképén a felparcaílázhatatlan emberi köztulajdon, mely a közös létérdek kényszerével már nem is csupán békét, de azon túl szövetséget, együttműködést parancsol a népeknek : egyetemes közvagyonunk a levegő, az éltető víz — sőt a talaj, a szabad természet rombolása sem csupán belügy. * * * Lám csak. Nem elég szabadulni cselédsorstól, proletársorstól, nyomortól, nélkülözéstől, kizsákmányolástól. Méltó értékek, célok, tartalmas élet híján a szolgasorból felszabadult emberből lehet akár rabszolga is: az unalom, az életundor, az alkohol, a züllés rabszolgája. Szociális kultúra, és a benne gyökerező erkölcsi tartás nélkül nemcsak elérhetetlen — végképp és örökre elérhetetlen — a szabadság. Meg sem közelíthető. * * * A kiszolgáltatottság a legszívósabb emberi tenyészet az emberi társadalmakban. Mint az áttételes rák, hiába operálgatják, újra és újra továbbterjed a legváratlanabb — politikai, gazdasági, társadalmi — igen változatos formákban. És mire a tünetek jelentkeznek, már elhatalmasodott. Végképp szabadulni tőle ? Elérhetetlen Sarkcsillagom. Fekete Gyula Katona Judit: Szerelem Kertünk ma újra égbe száll s fölrebben vele minden halkan. Szállnak szép madár-melleim, sodródnak éjek udvarába. Megérint ez a nagy igézet, ijedten rebben ujjad ága, csontokig sebzettek vagyunk s egyre tündöklőbb és fehérebb kettőnk suhanó ifjúsága. Szokolay Sándor: Gondolkodószék Oláh Nóra: Aki lemarad Hova forduljak ha nem bírom már — kit kérdezzek ha mindenkit elüldöz mellőlem az időgép — mit kezdjek üres kézzel a kinyújtott mohó tenyerek sürgető rengetegében — hova lépjek az antennák tövisein — kihez szóljak ha elfordulnak tőlem a mikrofonok és bekerítenek az ellentmondást nem tűrő fenyegető hangfalak — hogyan siessek ha lábam alatt megfordul a mozgólépcső — egyáltalán mit akarok mihez kell kezdenem — mit keres egy leragadt dimenziót tévesztett lény a beton-falanszterben?! (1980.) Szokolay Sándor: Tanya
