Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

NÉPÚJSÁG 1 1986. május 31., szombat Könyvek a szülőföldről „Oda van a virágos nyár.. SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában A település neve nagy va­lószínűséggel a geszt (jelen­tése: gyümölcs fás héja) ré­gi magyar szóval áll össze­függésben. Ismert a helység­név szláv személynévből származtatása is. A valaha Bihar vármegyé­hez tartozó és Váradtól négy mérföldnyire fekvő kisköz­ségnek Fényes Elek szerint 1851-ben 1300 lakos.a volt. Ugyancsak ő írta az alábbi sorokat: „Fekete agyag föld­je gazdag termékenységű; a köznép sok szarvasmarhát, s fejős tehenet, az uraság pe­dig finom birkát, magyar ju­hot, czímeres szarvasmarhát és lovakat nagy mennyiség­ben, végre mangalicza és hí­res szalontai fajbeli vörös sertéseket tenyészt.” Geszt lélekszáma a múlt század végén 1853 volt, 1984. január 1-én pedig 1045-en lakták. ' Geszten volt a Tisza-család ősi fészke. A famíliának két miniszterelnök — Tisza Kál­mán (1830—1902), Tisza Ist­ván (1861—1918) — egy mi­niszter — Tisza Lajos (1832 —1898) — és több alacso­nyabb szinten dolgozó poli­tikus tagja volt. Mégis, hír­névben vetekszik velük a mindössze 19 esztendőt élt Tisza Domokos költő, aki­nek Arany János egy ideig házitanítója volt, s akihez Domokos napra című versét címezte. Tisza Domokos portréja Fotó: Szőke Margit Szolid kiállítású köny­vecskét forgatok kezemben a békési áfész-könyvesbolt gondolája mellett. „Oda van a virágos nyár..." — Régi dalok, nóták — olvasom a borítón. Az impresszum sze­rint a könyv a Békési Vá­rosi Tanács Költségvetési Üzemének gondozásában je­lent meg, részben társadal­mi munkában. Egyelőre csak a békési áfész és az Univer- zál Vállalat könyvesboltjai árusítják, de igény esetén korlátozott számban más boltoknak is tudnak szállí­tani. A kötet összeállítóját, dr. Tarsoly Lajos nyugalma­zott, címzetes megyei bírósá­gi tanácselnököt békési ott­honában kerestük meg a könyv kiadásának apropó­ján. — Mi inspirálta a Komádi és környéki nóták összegyűjtését? — Iskolás koromban az osztály, az iskola első éne­kese voltam, 10 éves korom­ban hegedűt kaptam az édesapámtól, és gróf Tisza István nyugalmazott kon­certmesterénél, Szűcs Mi- hálynál sajátítottam el a já­ték alapjait, amit aztán ön­szorgalomból fejlesztettem tovább. Később zenekart is alapítottam, melynek élén több éven át prímásként ját­szottam. Ez — a szülői ház­ból sarjadó dalszeretet, ének­lési jgény — határozta meg vágyamat, hogy zenész, da­los lehessek. Sajnos szüleim­nek nem volt anyagi lehető­sége a taníttatásomra. Így kerültem aztán a felszabadu­lás után — munkahelyi tá­mogatással — a Budapesti Bírói és Államügyészi Aka­démiára. Ez természetesen meghatározta további sorso­mat, de a dal szeretete to­vább élt bennem. Akadémista koromban el- eljárogattunk a Budavár, a Trombitás nevű éttermekbe, ahol az azóta már világhír­névre szert tett Lakatos Sándor és Magyari Imre prímások néha átadták a vonót, és úgy érzem — a közönség viharos tapsa után ítélve —, aligha vallottam szégyent. Fiatal bíró korom­ban egyszer az is előfordult, hogy., egy vidéki étteremben kivettem a prímás kezéből a hegedűt, és a zenekarral olyan hangulatot teremtet­tünk, mely másnapra már a megyei bírósági elnök füléig is eljutott, aki azonnal a te­lefon után nyúlt, és erélye­sen felszólított: Válasszál, La­jos, vagy bíráskodsz, vagy hegedülsz! — Ónként adódik a kérdés, nem érezte magát pályatévesz­tett embernek? — Egész életemben érez­tem ezt, annak ellenére, hogy bírói munkámban mindig a legjobb tudásom szerint igyekeztem helytállni. Nyug­díjba vonulásom után ezért is határoztam el, hogy össze­gyűjtöm oly kedves szülőfa­lum nótáit, dalait, melyek nagy része ifjúságom óta kí­séri életem, s ma már csak az idősebb generáció ismeri teljes szövegüket. Ma is — mindennapos sétáim közben — el-eldúdolgatok egy-egy régi kedves dallamot. — Gyűjtőmunkája során a nagy elődök fáradságos útját járta. Hogyan fogadták az em­berek? — Bárhová bekopogtam, mindenütt szívesen láttak. Néhol azért megijedtek. „Jaj, Istenem, mit akar a bíró úr?” — néztek egymásra ri­adtan, és csak akkor oldód­tak fel, amikor elmondtam jövetelem célját. — Miben látja a dal értékét, mit jelenthet ma az éneklés? — A dal közelebb hozza az embereket egymáshoz, fe­szültségeinket feloldja. Éle­tünket tartalmasabbá és em­beribbé varázsolja. Sajnos a mai generáció nem nagyon igényli — jórészt nem is is­meri — a dal, az éneklés szépségét, hangulatát, örö­mét. Az utóbbi években azért vannak hasznos kezde­ményezések, gondolok itt a munkásdalkörök, Röpülj pá­va körök ténykedésére. Ezek népszerűsítéséért a rádió, de különösen a televízió tehet­ne még többet. — Hallhatnánk-e valamit a ter­veiről is? — Bírói hivatásom gya­korlása befejeztével elhatá­roztam, hogy a 30 évi mun­kám során szerzett sokrétű tapasztalataimat, megállapí­tásaimat — mert valahol mégiscsak mély nyomot ha­gyott bennem az igazságügyi pálya — közreadom. — Milyen témaköröket dolgoz fel? — A könyv — melynek még kiadó kerestetik —rész­ben önéletrajzi, részben do­kumentum jellegű munka. 1954-től 1984-ig fogja át egy kezdeti fejlődésében ellent­mondásokkal, konfliktusok­kal birkózó, majd stabilizá­lódó és megújuló szocialista állam belső jogi életét. Har­minc év joggyakorlatát sze­retném bemutatni az ’50-es évek igazságszolgáltatásától napjaink aktuális személyi és vállalati gazdasági bűnpe­reiig. — Mindez megannyi érdekes, izgalmas téma. További erőt, egészséget hozzá. Köszönöm a beszélgetést. Szabó Gábor n Viharsarok első — 1945-ös — évfolyamából Hivatalos közlemények A „közhírré tétetik” egyik, rég ismert formája a sajtó­nyilvánosság, mellyel már múlt századi lapjainkban is éltek a hivatalok. Árverési hirdetmények, építési vagy álláspályázatok, üzletek, malmok, kocsmák bérbe adásának meghirdetése, helyszíni szemlék bejelenté­se stb. formájában. Közvet­lenül nem sok embert érin­tettek ezek, annál többet közvetve, azaz, ha nem is volt érdekelve: tudomást szerzett a közigazgatás ké­szülő lépéseiről. A felszabadulást követő pár évben, amikor a körül­mények egyenesen megkö­vetelték, hogy a közigazga­tás és a rendőrség szinte naponta hozzon új és új rendelkezéseket, ezek közzé­tétele a sajtóban jóval na­gyobb jelentőségű volt. Már csak azért is, mert vagy egy város egész lakosságára, vagy annak jelentős ' népré­tegére vonatkoztak a hirdet­mények, felhívások, közle­mények. Az alábbi szemelvények a Viharsarok című munkás- és parasztújságból származnak, melynek első száma 1945. május 23-án jelent meg Bé­késcsabán, s felelős szer­kesztője az akkor még egé­szen fiatal, ma már híres író: Cseres Tibor volt. A közlemények mennyisége egy-egy számban — heten­ként kétszer, szerdán és szombaton került az utcára — hat-nyolc körül mozgott, s az akkori élet hű tükörké­pei. Még ez a rövid ízelítő is. Hirdetmény Felhívom mindazon gaz­dákat, akik a város belterü­letén fejőstehenet tartanak, hogy nyilvántartott teheneik után — éppúgy, mint a külterületi, tanyaiak esetén — havonta 10 liter tejet an­nál inkább is szolgáltassa­nak be a tejszövetkezetnek a hatóságilag megállapított át­vételi áron, mert ellenkező esetben szabotázs vétsége miatt az eljárást meg fogom indítani ellenük. Békéscsaba, 1945. május 22 Polgármester * * * Hirdetmény Felhívom mindazon ter­melőket, kik szőlő és alma­fák permetezésére rézgálicot igényelnek, hogy bejelenté­süket folyó évi május hó 30- ig jelentsék be a városi ter­melési bizottság hivatali he­lyiségében (városháza, 60. sz. szoba). Határidőn túli bejelenté­seket nem veszünk tekintet­be. Katasztrális holdanként igényelhető: szőlőre 2 kg, al­mafák permezetésére dara­bonként 2 dkg. Békéscsaba, 1945. május 22‘ Polgármester * * * Rendőrségi hirdetmény Felhívom a város lakos­ságának figyelmét arra, hogy átutazó idegen személynek szállást senki ne adjon. Iparengedély nélküli szállás­adással senki sem foglalkoz­hat. Szállást csakis szállodai és fogadói iparral rendelke­zők adhatnak* ki, olyan sze­mélyek részére, akik előző­leg a rendőrségtől erre en­gedélyt kaptak. Aki e rendeletnek eleget nem tesz, az ellen kihágási eljárást teszek folyamatba. Enyhébb esetben pénzbünte­téssel, súlyosabb esetben el­zárással fogom a rendelet ellen vétőket sújtani. Békéscsaba, 1945. május hó 24. A kapitányság vezetője * * * Rendőrségi hirdetmény Tudomásomra jutott, hogy a lakosság körében külön­böző rémhírek keltek szárny­ra, ami fecsegőktől, rémhír­terjesztőktől ered. Felhívom a lakosság figyelmét arra, hogy semmiféle rémhírter­jesztésnek és különböző hí­resztelésnek hitelt ne adjon. A rémhírterjesiztőket és fe- csegőket a rendőrhatóságnál jelentse föl, hogy azokkal a legszigorúbban eljárhassak. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a rémhírek terjesztésé­től tartózkodjon, mert min­den rémhírterjesztővel, és azzal szemben is, aki a rém­hírterjesztőket fel nem je­lenti, a legszigorúbban fo­gok eljárni, és népbíróság elé állítom. A rémhírter­jesztő fasiszta, aki a demok­ratikus Magyarország újjá­építését gátolja. Békéscsaba, 1945. május hó 29. A kapitányság vezetője * * * Rendőrségi hirdetmény Közlöm a város lakossá­gával, hogy újabb rendelke­zés folytán az utcai közle­kedést Békéscsabán (ma­gyar időszámítás szerint) reggeli 4 órától esteli 23 órá­ig engedélyezem. Békéscsaba. 1945. május hó 29.' A kapitányság vezetője * * * Hirdetmény Közhírré teszem, hogy szerdától, f. hó 13-tól kezd­ve a zöldfőzelék árusítása helyéül a Szent István téri útszigeteket jelölöm ki, az eddigi virágpiac kivételével. Az utóbbi helyén marad. Békéscsaba, 1945. június 9' Polgármester * * * Hirdetmény Értesítem mindazokat, akik a Vörös Hadsereg által adományozott bútorra igényt tartanak, és kérvényüket a lakáshivatalhoz beadták, hogy a bútorelosztó bizott­ság határozata értelmében bútorkiutalásban csak a ren­delkezésre álló bútormennyi­ség és az igénylők számá­hoz mérten részesülhetnek. A kiutalás eredményéről és a bútorok elszállításának időpontjáról az érdekeltek írásbeli értesítést kapnak. Azt senki ne sürgesse. Békéscsaba, 1945. június 19 * Polgármester * * * Az alábbi felhívások 1945. június és július havában je­lentek meg, aláírójuk a pol­gármester, csupán az utol­sóé a rendőrség vezetője. A siketnémák szegedi in­tézete szeptember hó folya­mán újból megkezdi műkö­dését. Felhívom a lakosok figyelmét, hogy intézeti ok­tatásban eddig még nem ré­szesült, 6—10 éves korban lévő siketnéma gyermeküket összeírás végett f. évi június 25-ig jelentsék be a város­házán, a 23-as szobában, a szociális szakelőadónál, hogy az intézeti oktalásra szoruló gyermekek névsora a szege­di intézetbe mielőbb elküld­hető legyen. * * * Felhívom azoknak a te­héntulajdonosoknak a fi­gyelmét. akik még a tej­könyvecskét nem váltották ki, ési még nem hordják tej­csarnokba a kivetett tej- mennyiséget, haladéktalanul jelentkezzenek a városháza 57. sz. szobájában, mert ha nem, mint kihágást elköve­tők, büntetve lesznek. Június 18-án megnyílt az erzsébethelyi tejcsarnok a II. Rákóczi F. u. 61. sz. alatt (Mónus mellett), és Szalai Józsefné tejcsarnoka is a Réthy utcában (a kórház mellett). így három tejcsar­nok áll rendelkezésre, ami megkönnyíti a messzebb la­kó tehéntulajdonosok mun­káját. * * * Felhívom a város lakos­ságát, hogy a ház körül ösz- szegyűlt mindennemű sze­metet, hulladékot, trágyát, ürüléket 15 napon belül hor­dássá ki. A szemétkihordás­hoz fuvart lehet igényelni a városi hajdúkáplárnál törté­nő bejelentés alapján, meg­felelő díjazás ellenében (vá­rosháza, 5. sz. szoba). Az emberi ürülék kihordását a köztisztasági hivatalban (vá­rosháza, 55. sz. szoba) kell bejelenteni. A fentiek be nem tartása büntető eljárást von maga után. * * * A kerületi iparfelügyelő átirata folytán felhívom mindazokat, akik gőzkazán­juk használati engedélyét el­vesztették, hogy azt, a ka­zán számával együtt sürgő­sen az iparfelügyelőségnek a tudomására hozzák. A népgondozó hivatal ren­delkezése folytán felhívom a város területén tartózkodó és a jövőben ide érkező azon menekülteket, akik a tria­noni határon túlról költöz­tek ide, vagy kényszerkitele­pítés miatt hagyták el ott­honukat, továbbá a hazatérő deportáltakat, hogy össze­írás, nyilvántartás és támo­gatásuk érdekében sürgősen jelentkezzenek a városháza 25. sz. szobájában, ahol je­lentkezési lapot kapnak. * * * A magyar földmívelésügyi miniszter 28.165/1945. I. 3. üo. számú rendeletére felhí­vom mindazon volt traktor- tulajdonosokat, akiknek traktorait az orosz katonai alakulatok különböző hadi- szállításokhoz igénybe vet­ték, és nem kerültek vissza birtokukba, hogy traktoraik gyártmányát, típusát, lóerő- és gyártási számát, továbbá az elveszett traktorok ere­deti tulajdonosa nevét és pontos lakcímét a termelési bizottság hivatalos helyisé­gében (városháza, 60. sz. szoba) 3 napon belül jelent­sék be. Be kell jelenteni továbbá a talált traktorokat is, an­nak jelenlegi őrzési helyét, és hogy a talált traktor ki­nek a felügyelete alatt áll, s milyen gyártmányú stb. * * * Felhívom a lakosság fi­gyelmét, hogy egyes lelkiis­meretlen személyek lelopják a város különböző helyein levő artézi kutakról a víz­csapokat, s ezzel pótolhatat­lan kárt okoznak. Kérem a lakosságot, figyelje, s ha ilyet észlel, azonnal jelentse, hogy az eljárásit folyamatba tegyem. összeállította: Vass Márta A Tisza-kastély

Next

/
Thumbnails
Contents