Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-28 / 124. szám
1986. május 28., szerda o Orosházi Dózsa Tsz Hagyobb teret a melléküzemágaknak ízHiWi&ra----------------------------------------------Váltó nélkül a sínek a végtelenben találkoznak? A szocialista munkaverseny-mozgalmat jól ismerő szakszervezeti vezető úgy fogalmaz: a munka és a verseny két vágányon futnak. Ez az oka, hogy nem képes ez a mozgalom megújulni. Az 1983-ban 25. évében járó szocialista brigádmozgalom országos tanácskozásán az állásfoglalás — talán ismétlésnek tűnik, de mégis idézzük — így fogalmaz: .Indokolatlan elkülönülés tapasztalható a munka és a verseny értékelésében és elismerésében. Gyakran éri kritika a munkaverseny, a szocialista brigádok erkölcsi és anyagi ösztönzésének jelenleg érvényesülő rendszerét. Az egyenlősdit lehetővé tevő bérezési, jutalmazási gyakorlat nem kedvez a kezdeményezőknek, az átlagos teljesítményt meghaladóknak.” Az Orosházi Dózsa Termelőszövetkezet jó adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasági termelés folytatására. A közös gazdaság igen magas aranykorona értékű földjén az elmúlt évtizedekben szép eredményeket ért el az egyes növényféleségek termesztésében. Jó másfél évtizeddel ezelőtt döntöttek úgy, hogy az „egy lábon állás” mellett szükség van a kiegészítő tevékenységek folytatására. Ezért hozták létre műanyagüzemüket. A műanyagüzem évi árbevétele már évek óta 6-7 millió forint között mozog. Többek között vegyes fröccsen- tett aprócikkeket, állatjelző krotáliákat állítanak elő. Az üzemben 28-an dolgoznak, három műszakban. Az egyes, gyorsabb munkák ha megkívánják, szombat—vasárnap is termel a műanyagüzem. Az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent nyereségük. Tavaly például az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnak másfél millió forint értékben állítottak elő liba- lábjelzőt. Jó együttműködést alakítottak ki a Politoys szövetkezettel. amelynek különböző műanyag játékokat gyártottak 1,3 millió forint értékben. Az Orosházi Üveggyárnak műanyag zsákokat készítenek. Tavaly 236 ezer forint értékű műanyag pa- lántázót állítottak elő. A szövetkezet vezetőinek elképzelései szerint szeretnék szinten tartani a műanyagüzem nyereségét, s a jövőben általányelszámolású ipari üzemmé kívánják átalakítani. Az elmúlt időszak aszályos időjárása különösen az 1983- as évben rázta meg a tsz-t. Ekkor veszteséggel zárták a gazdasági évet. A termelő- szövetkezet vezetői összeülKedvező eredményeket ért el a vegyi termékek tőkés exportjának fokozásában az év első négy hónapjában a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat. A kőolaj világpiaci árának jelentős mértékű esése ellenére a külkereskedelmi vállalat — tőkés exportjából — április végéig dollárban számítva 11 százalékkal nagyobb bevételt ért el, mint a múlt év azonos időszakában. A kivitel ilyen mértékű növelésére az adott lehetőséget, hogy a külkereskedelmi vállalat az év első negyedére még tavaly, az akkori kedvező árakon kötötte meg szállítási szerződéseit, s azokat is iobbára olyan partnerekkel, akikkel hosszú lejáratú egyezmény alapján kereskedik. A forgalom bővítéséhez számottevően hozzájárultak a Chemolimpex külföldi közös vállalatai is. Mivel a kőolaj árának zuhanása következtében jelentősen csökkent az ebből előtek, és elhatározták, hogy a technikai haladás élvonalába tartozó, jól értékesíthető, de nem nagy tőkeigényű termékeket hoznak létre. Fontos követelmény volt az is, hogy az egyes munkafolyamatokat könnyen el tudják sajátítani a szövetkezet jórészt szakképzetlen dolgozói. Két esztendeje állnak kapcsolatban egy svéd—NSZK vállalattal. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy kézi módszerekkel mintegy 8—10 asszony köny- nyen tudja gyártani az úgynevezett mechanikus érintkező nélküli kapcsolókat. Ezek a helyzetérzékelő kapcsolók a különböző nagy teljesítményű automata gépsorok érzékelő berendezéseként hasznosíthatók. A közelmúltban már befejeződött a nullszériagyártás a tsz-ben. Még további tárgyalásokra van szükség a külföldi partnerrel ahhoz, hogy meg tudjanak egyezni, a ma még nyitott kérdésekben. A tsz-ben egy régi épületet újítottak fel, s alakítottak át ennek a tevékenységnek a folytatására. A gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy a szövetkezetnek már akkor is érdemes folytatni ezt a vállalkozást, amennyiben az ágazat nulla körüli eredménnyel zár. Egyébként szerte a világban már korszerű technológiával, automatizált gépsorokon gyártják ezeket a helyzetértékelő kapcsolókat. Orosházán, a meglevő munkaerő jobb kihasználása, s az időjárás viszontagságaitól való függőség megszüntetése miatt hozták létre ezt az üzemrészt. A melléktevékenységek további bővítésére is lehetőség van. Így terveik között szerepel egy korszerű betonkeverő telep létrehozása, amely állított vegyi cikkeknek a világpiaci ára is, most már a korábbiaknál nagyobb mennyiségű termék kivitelével ellensúlyozhatják az ebből adódó árveszteséget. Az árualapok bővítésére nagy erőfeszítéseket kell tenniük a vegyipari vállalatoknak, mert a kivitelre szánt termékeik között a kívánatosnál kevesebb a magasabb feldolgozottságú vegyi cikk, amelyeknek az ára az egyszerűbb termékekhez képest kevésbé esett vissza. A kőolajhoz még közel álló, kevésbé feldolgozott termékeknek az ára ugyanis átlagosan 30—^5 százalékkal csökkent. A termékszerkezet korszerűsítésére, az értékesebb áruk arányának növelésére a vállalatok már eddig is sokat tettek. Javítja a magyar vegyipar külpiaci lehetőségeit, hogy hamarosan munkába áll a Tiszai Vegyi Kombinátban az új lineáris polietilénüzem, s a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a elsősorban a szövetkezetben megvalósuló beruházásokhoz biztosítaná a szükséges építési anyagot. Várhatóan a betonkeverő telep kapacitása elegendő lesz a tagok igényeinek kielégítésére is. Az elképzelések szerint az év közepén kezdi meg termelését a betonkeverő telep. Az elmúlt esztendőben alakították ki fafeldolgozó üzemüket, amelynek feladata a belső igények kielégítése. Sajnos, az üzem jelenleg is munkahiánnyal küszködik, kevés a megrendelés. Űj vállalkozásként, a jelentkező igények kielégítésére határozták el, hogy a Commodore számítógépcsalád számára asztalokat gyártanak. Az első tíz Commodore-asz- tal már elkészült, ezeket le is szállították a megrendelőknek. Jelenleg várják az újabb jelentkezőket. * * * Az Orosházi Dózsa Tsz- ben az 1983-as súlyos károkat okozó aszály után döntöttek úgy, hogy bővítik a melléküzemági tevékenységet. Számukra azonban jóval nehezebb bővíteni az ilyen irányú tevékenységet, minta kistelepüléseken, mivel a városban jelentős ipari üzemek találhatók, amelyek keresik a munkaerőt. Ennek ellenére saját tagjaikra, s meglevő erőforrásaikra támaszkodva igyekeztek bővíteni a kiegészítő üzemeket. A számos buktatóval járó, s olykor- olykor kockázatot is igénylő vállalkozások már ma is kedvező irányban fejlődnek. Jól tudják azonban, hogy még további erőfeszítésekre, piackutatásra és új megrendelőkre van szükség ahhoz, hogy ezek az üzemek hozzájáruljanak a tsz nyereségtermelő-képességének fokozásá- h°z Verasztó' Lajos közeljövőben megkezdik a xylol továbbfejlesztett. értékesebb változatának gyártását is. A pvc-port még mindig viszonylag kedvező áron lehet értékesíteni a külpiacokon, a vállalati fejlesztések eredményeként azonban már mind nagyobb mértékben feldolgozottan kínálják eladásra. A Borsodi Vegyikombinátban és a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalatnál a pvc-ből egyre több olyan csomagoló fóliát készítenek, amelyeket jobb áron lehet eladni, mintha a pvc-t alapanyagként kínálnák. A piaci lehetőségek jobb kihasználása érdekében a Chemolimpex külkereskedői és. partnervállalataik is egyre nagyobb mértékben támaszkodnak közgazdászaik elemzéseire. A külkereskedelmi vállalat szakemberei minden héten elemzik az olajpiaci helyzetet, a legfőbb vegyi termékcsoportok árának változását. Egyre-másra hangzottak el a megújulásra tett ígéretek; a dolgozók, a vezetők megmozdultak számos vállalatnál. Erre Békés megyében a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat adott jó példát, s akkor kapott a kezdeményezés országos visszhangot, lehangoló kritikát egyaránt. Hol tartanak most? Igazuk volt-e, hogy a brigádokat munkahelyi közösségekké fejlesztették? önmaguk elégedettek-e? Látják-e az új módszer korlátáit? A jövő a brigádmozgalomé? — Minek jött ide? — szegezték nekem a vállalatnál a kérdést, mintha egy kicsit elegük lenne a kíváncsiskodókból. Mert ugyan egyre többen keresik fel őket, de az újítókat sosem nézik jó szemmel. Még magasabb, illetékes hivatalok, szervezetek képviselői is a tudomásukra hozták, hogy a jövő kizárólag a brigádmozgalomé. A brigád az egy közösség, az egy munkaterületen dolgozók is egy közösséget alkotnak. Vagy mégsem? Hol van a határ, ahol a kettő — brigád és a közösség — különválhat, a valóban külön válik-e? A legilletékesebbek ebben az ügyben azok a kollektívák lehetnek, akik a brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket kimerítették, amit lehetett, elérték. A József Attila brigád 1980. évi gazdasági munkájáért átvehette a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést, a XII. pártkongresszusi munkaversenyéért az elismerő oklevelet. A rá következő évek jó munkája után esélyesek lehettek volna egy még magasabb elismerésre, az Állami Díjra, ám 1983 végén mégis' elfogadták a vállalati és a mozgalmi vezetőknek azt az indítványát, próbálják meg a munkahelyi közösségeket megszervezni, kialakítani azok belső életét. — Jó szívvel döntöttek a munkahelyi közösség mellett? — kérdeztem Kaposi Lászlónét, az egykori József Attila brigád vezetőjét. — Akkor nem helyeseltük, nem láttuk előre, mi lesz az eredménye. — A tapasztalatok azt igazolják, a gazdasági munka azóta jobb, javult a munkafegyelem, a társadalmi munkában kimagasló eredményeket értünk el. Amiért mégis még mindig a brigádért fáj a szívem, az a másik két követelmény, hogy szocialista módon élni, tanulni. Ilyen nagy közösségekben ezt elég nehéz megvalósítani. — Hogyan tovább, vagy vissza a brigádokhoz? — faggatom tovább. — Országosan nem tudják, hogyan ismerjék el a munkahelyi közösségeket. Hiszen a vállalatnál 26 munkahelyi közösségben dolgoznak, egyikben húszán, a másikban 120-an. Pedig jó volna ha az anyagi elismerés mellett az erkölcsit is megkaphatnák a közösségek, mert ez még nagyobb húzóerőt jelentene. Annak hiányában „leül” a mozgalom, a jó kezdeményezés. Márpedig * megrekedt a kezdeményezés a vállalati kapun belül. A megyei elismerés nem érkezett meg, az országos odafigyelés addig tartott, amíg újdonságként hatott, mint a csoda, ami három napig tart. Ügy fogalmazhatunk, hogy önmaguknak kitaláltak egy új módszert. De csak önmaguknak? Akik tudásuk legjavát adják Nos, a munkahelyi közösségek vezetőit a dolgozók választják, s mellé a társadalmi aktivistákat is, akik segítenek a nehéz döntéseket meghozni. A belső élethez kaptak bőven jogokat, s meghatározták számukra az éves termelési elvárásokat. Állásfoglalás tartalmazza, miként kellene a szocialista módon élni, tanulni elvet is tartalommal megtölteni. A brigádvezetőből lett munkahelyi közösségvezető úgy látja, jó hogy a fegyelmi jogkör a kezében van. Tudja azt is, hogy az évi egy főre jutó 2500 forintból már lehet az egyénenként végzett termelési munka, vállalt közösségi feladatok, közösségi élet eseményein való részvétel alapján differenciáltan jutalmazni. Bevonja a dolgozókat szakmai, politikai képzésbe. Mindehhez a vállalati vezetők, a szakszervezeti képviselők hozzátették, amit segítségként adni lehetett. — A vállalatnál működő brigádok tagjai szétszórtan dolgoztak, a teljesítményük nehezen mérhető. Nálunk is zártakká váltak a brigádok, nem lehetett bejutni a közösségekbe, kirekesztették még a szorgalmasan, jól dolgozókat is. Az elért eredményekért a munkások egy- harmadát jutalmaztuk, adtunk erkölcsi elismeréseket, holott a másik kétharmad munkája sem elvitatható. Különféle akciókat kellett találni az anyagi elismerésre éppen ezen okok miatt. A formalizmusról pedig aligha kell sokat vitatkozni — indokolja Szikora István, a szakszervezet munkaverseny- felelőse az Í983 végén született döntést. Eszerint ki kell terjeszteni a jól végzett munkáért járó erkölcsi és anyagi elismerést mindazokra a dolgozókra, akik tudásuk legjavát adják a napi munkaidőben, s ha ennél többet tesznek a közösség, végső soron a vállalat, a népgazdaság asztalára, érjen meg a szűkebb üzemrészek kollektívája az erkölcsi el* ismerésre. Valami lehet a módszerben Mindez motiválta, sürgette a lépést, az agitációt, s értették meg, fogadták el jó szívvel a dolgozók az értük hozott döntést. Az első — 1984-es — esztendőben a társadalmi munkaóraszám .a korábbi 8-10 ezer óráról 15 ezerre emelkedett, már pusztán attól, hogy a 30-40 százaléknyi brigádtagság és szorgalmasak helyett minden munkahely közössége dolgozhatott az öregek napközijéért, a nyugdíjas munkatársakért, s a sportcélokért. A második évben, 1985-ben, 21 ezer órát dolgoztak. Kiszélesítették a brigádokéhoz képest a közösségek minősítésének szempontjait. Közvetlenül a közösségvezetők vesznek részt a káder- és személyzeti döntések meghozatalában; alkalmazási és fegyelmi jogkörük van. Segítséget kapnak ahhoz, hogy a termelést szolgáló információáramlás javuljon, képzéssel segítik az emberi tényezők kibontakoztatását; az adottság, a vezetői alkalmasság mellé rendszeresen képezik a közösségvezetőket. Amikor pedig a vállalat- vezetés az önértékelés alapján minősíti a munkahelyek közösségeit az első hat helyezett kollektíva az eredmények utáni érdekeltségi alapból az egész évihez hasonlóan újabb 2500-2500 forintot oszthatnak ki tagjai között, ugyancsak az egyénenként végzett munka alapján. De olyan megállapodás is érvényben van, miszerint évközi feladatokat is elismerhetnek. Valami lehet ebben a módszerben, hiszen a vállalati elvárások, mindennapi munkavégzéshez kapcsolódva érvényesülnek, s tények bizonyítják, hogy a gazdasági munka hatékonysága javult, bár aligha szabad a tények objektív vizsgálata közben, elfelejteni, hogy a közösségi élet fejlesztésére kisebb hangsúlyt fektetnek, mint korábban. A mozgalomnak ezt a részét a szocialista munkahelyi közösségben erősíteni kell. Amire azért akad már jó néhány érdemes kezdeményezés: a vállalati művelődési ház előzetes programajánlata, a szakszervezet szervező munkája a szakmai, politikai képzésben, a közösségi vacsorák és így tovább ... Ám a legfontosabbat, a munkát kell hangsúlyozni, ami előre viheti az egyén sorsát, s azon keresztül a vállalatét, és hát a népgazdaság szekerét is. Mindany- nyiunk fülébe visszacsehg a XIII. pártkongresszus hozzászólóinak szava, a munka- fegyelemről, a napi munkaidőben végzett tisztességes munkáról. Arról, hogy a munkaversenynek alapvetően a termelést kell szolgálnia. S ha a munka a versenytől elkülönül, és nincs váltó, hogy a kettő egy vágányon találkozhasson, vagononként összekapcsolódhasson, akkor a sínek csupán a végtelenben találkoz-' hatnak. Számadó Julianna A szövetkezet műanyagüzemében különböző vegyes fröccsentett aprócikkeket gyártanak Fotó: Szőke Margit Versenyben a magyar vegyi cikkek
