Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

1986. május 26., hétfő Közönségnap a BNV-n Tanácsülés Vésztön Vasárnap egész nap a nagyközönség látogathatta a beruházási javak szakvásá­rát, a tavaszi BNV-t. Már a vásárnyitás előtt megteltek a környék parkolói, ahova sok autóbusz is érkezett az or­szág különböző helyeiről. A tavaszi BNV vasárnap félidejéhez érkezett. Az ed­digi gyorsmérleg: a tavalyi­nál sokkal több szakmai lá­togató kereste fel a vásárt. A pénztárnál eddig több mint 130 ezer belépőjegyet vásároltak, ebből hatvan­ezer a szakmai belépő, ami számottevően meghaladja a tavalyit. Ez arra vall, hogy jelentősen nőtt a szakembe­rek érdeklődése a vásár iránt. A BNV alkalmából ma­gyar számot adott ki — első ízben — a bécsi Technik Re­port című színes szaklap. A 72 oldalas szám bevezetőjét Norbert Steger osztrák al- kancellár, kereskedelmi és iparügyi miniszter, valamint A több mint 75 éves múlttal rendelkező Békéscsa­bai Kötöttárugyárnak csak­nem 600 nyugdíjasa van. Többségük oly korban kezd­te fiatalon a munkát, ami­kor embertelen körülmé­nyek között, napi 10-14 órát éhbérért dolgoztak. Történel­mi okmányok vallanak arról, hogy a Béköt veteránasszo­nyai nemcsak részesei, de szervezői is voltak a békés­csabai textilmunkásnők sztrájkmozgalmainak, har­coltak a nagyobb darab ke­nyérért, az emberségesebb bánásmódért. Hogyan élnek ma, mennyire törődnek a gyárban a munkában elfá­radt idős emberekkel, erről beszélgettünk Bulyovszky Andrásné szb-titkárral: — Köztudomású, hogy a textilipar munkásai fizetés dolgában soha nem voltak elkényeztetve. Döntő többsé­güknek még most is három­ezer forint alatti összeget visz havonta a postás. Na­gyon sok az egyedül élő, idős betegünk. Igyekszünk felku­tatni, ki milyen körülmé­nyek között él, ki az, akinek tartós betegség esetén nincs Kapolyi László ipari mi­niszter írta. A kiadvány szá­mos magyar és osztrák cég árukínálatát ismerteti. A vasárnapi közönségnap­ra a BNV rendezői látvá­nyos, színes programokat szerveztek. Óránként zenés, műsoros divatbemutatókat tartottak a Centrum-színpa­don, sok számítástechnikai kiállító standján pedig a lá­togatók kipróbálhatták a különféle számítógépeket, tévéjátékokat. Az OTP Pen- tatours több órás vásárné­zést szervezett a vidékről a fővárosba érkezett látoga­tóknak. A Volán-Tefu ve­télkedőt szervezett a ha­marosan sorra kerülő For­ma 1 verseny tudnivalóiról a vásárt látogató ifjabb kö­zönségnek. A BNV területén a Volán-Tefu a versenyre jegyeket is árusított. Sokan keresték fel a Biokultúra Klub biokertjét, ahol érté­kes tanácsot kaphattak a vegyszermentes növényter­ápolója és a leginkább segít­ségre szorul.A beteg ember­nek gyógyszerre is több pénz kell, mint másnak. — Ki segít az szb-nek a nagy figyelmet igénylő mun­kában? — A nyugdíjasbizottság és dr. Gedos Iván, a válla­lat főállású üzemi orvosa. Hozzá járnak a nyugdíjasok is, így ismerjük egészségügyi és családi állapotukat. Ács Pálné, a nyugdíjasbizottság tagja tartja a kapcsolatot az orvossal. Ö szervezi a beteg- látogatást, mozgósít, ha va­lahol gyors segítségre van szükség. Sajnos, közel sem tudunk annyit segíteni, mint ameny- nyit szeretnénk. Segélyezés­kor a legjobban rászoruló­kat részesítjük előnyben. Az szb a vállalat párt- és gaz­dasági vezetőségével egyet­értésben évek óta nyugdíj­kiegészítésre javasolja a kis­nyugdíjasokat. 1984 óta mintegy 80 idős dolgozónk részesült 100—300 forint nyugdíjkiegészítésben. Most is vannak felterjesztett ne­vek, de nem tudjuk, hogy ki kapja meg. A megyei társa­mesztésről, a nap- és a szél­energia hatékony hasznosí­tásáról. Bár a tavaszi BNV a be­ruházási termékek vására, az idei kiállítás nemcsak a szakmai köröknek, hanem a magánembereknek is sok ér­dekességgel szolgál. Igen bő­séges az építkezőknek szánt kínálat: új falazóanyagokat, jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkező üvegeket, külön­böző tetőtér-beépítési mód­szereket ismerhetnek meg a vásárlátogatók. A háztáji gazdálkodók­nak szánt bemutatók is ta­nulságosak: több nyugati és szocialista országból érke­zett cég állított ki kerti traktorokat, mezőgazdasági kisgépeket. A gépkocsi-tulaj­donosok többek között a leg­korszerűbb alvázvédelmi módszerekkel ismerkedhet­nek. A legtöbben természe­tesen az új gépkocsikra vol­tak kíváncsiak, így a szov­jet pavilonban bemutatott Lada Samarára, és a szabad területen kiállított Merce- desekre, Opelekre, Volvók- ra. dalombiztosítási tanács dönt ebben, a mi sztk-ügyinté- zőnk is tagja. Csakhogy a pénzösszeg ott is behatárolt és nemcsak a Béköt nyugdí­jasairól kell gondoskodniuk. — Mikor tart fogadónapot a nyugdíjasbizottság? — Minden hónap első csü­törtökén délelőtt. Ilyenkor valóságos búcsújárás van nálunk. Nemcsak bélyeget fizetni, segélyt kérni jön­nek, jólesik a baráti talál­kozás, a beszélgetés. El­mondhatják örömeiket — született mondjuk egy újabb unoka, férjhez ment a má­sik —, vagy fájdalmaikat. A gyár kapuja — és természe­tesen az szb-titkárság ajta­ja — mindig nyitva áll a nyugdíjasok előtt. Állandó­an az irodában tartózkodik legalább egy munkatársunk, aki szívesen meghallgatja, útba igazítja az idős embert, tolmácsolja kérését. A lehetőségekhez mérten adunk SZOT-beutalót és a vállalat bérelt üdülőiben biz­tosítunk helyet az öregek­nek, de elsősorban idény előtt és után, mert a fő­idényt a kisgyermekes csa­Vetélkedő A Magyar Úttörők Szövetsége Városi Elnöksége, a 10. számú Általános iskola és a Békés Me­gyei Könyvtár május 23-án ren­dezte meg a békéscsabai városi és városkörnyéki könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőjé­nek döntőjét, melyen 80 gyerek vett részt. A versenyzők előbb zenerészletet hallgattak, melye­ket évszámokhoz kellett kap­csolniuk. Ezt követően „50 adat keresett 5 írót", majd kataló­gus- és kézikönyvhasználatból vizsgáztak a gyerekek. Ügyesen megoldották a szellemi totót, s hamarosan megszületett a vég­eredmény is. Első három he­lyen a 10. számú általános isko­la csapatai végeztek. Negyedikek az 5—6-os számú általános iskola ötödikes tanulói lettek, ötödik helyen pedig a 3. számú általá­nos iskola nyolcadikosai végez­tek. Jutalmuk mi más lehetett volna, ha nem könyv és okle­vél? A játékot — melyet három­tagú zsűri kisért figyelemmel — Nagy Andrea a 10. számú álta­lános iskola tanára és Knyihár Andrásné, a megyei könyvtár gyermekkönyvtári osztályának vezetője irányította. ládoknak tartalékoljuk. De ők ezt megértik. Üzemi konyhánkon helyben étkez­nek, vagy elviszik az ebé­det elfogadható áron és mi­nőségben. A vásárlási utal­ványt ugyanúgy megkapják, mint az aktív dolgozók. Évente megtartjuk a nyug­díjasok napját, ilyenkor a vállalat gazdasági és társa­dalmi vezetői keilendes órá­kat töltenek velük, végül ajándékot kapnak a gyár termékeiből. A Nemzetközi Nőnapra postán küldjük el az ajándékot, már várják, számítanak rá. — Milyen a munkavállalá­si lehetőség? — Akinek az egészsége megengedi, mindenkit szere­tettel várunk a gyárba. A vezetőség igyekszik minél könnyebb munkát találni számukra. De bizony sokan nem tudnak élni ezzel a le­hetőséggel, mert például, aki több évtizeden át három műszakban dolgozott, annak erősen megrongálódott az egészsége. Ezért is fáj ne­künk, hogy nem tudunk még többet segíteni gondjai­kon. Tudjuk, hogy többet ér­demelnének, nem is mulasz­tunk el egyetlen alkalmat sem, hogy szót ne emeljünk érdekükben. Ary Róza Május 23-án, pénteken délután 2 órai kezdettel tar­totta soron következő ülését a Vésztői Nagyközségi Ta­nács. Nagy érdeklődést vál­tott ki az első, az oktatás­ügy helyzetéről szóló napi­rendi pont. A beszámolót előkészítő ideiglenes bizott­ság a lakosság, elsősorban a szülők véleményét kérte ki. A Szabó Pál Általános Is­kola tárgyi feltételei az el­múlt években javultak, ám néhány épület elöregedett, különösen a Bartók-iskola szorul felújításra. A beszá­moló a személyi feltételekről szólva kitért arra, hogy a szakos ellátottság gyenge, 66 százalékos. Nincs orosz sza­kos, kevés a magyar-történe­lem, testnevelés és matema­tika szakos nevelő. Logopé­dusra is szükség lenne. A jövőben mindezen változtat­ni szeretnének, csakúgy, mint az oktató-nevelő mun­ka hiányosságain: „Az új tanterv megismeréséhez, az átálláshoz időre van szük­ség.” A nevelőknek differen­ciált foglalkozással, egyéni bánásmóddal, korrepetálás­sal kell segíteniük a gyen­gébb képességű tanulók fel­zárkózását. A MHSZ megyei vezetősé­ge nemrégiben két kiválóan működő honvédelmi klub kollektívájának munkásságát ismerte el azzal, hogy ünne- Tiélyes közgyűlésen nyújtot­ták át az „Élenjáró” kitün­tető címet tanúsító oklevelet. A Gyulai Vasipari Szövet­kezet üzemcsarnokában Ben- kő Bálint, az MHSZ megyei vezetőségének titkárhelyette­se köszöntőjében — hangsú­lyozva a kitüntetés rangját — elmondotta, hogy Békés megyében a 181 klub közül mindössze 14 honvédelmi klub érdemelte ki elmúlt évi munkája alapján az Élenjá­ró címet. Ezért is lehetnek különösen büszkék azok, akik ebben a kitüntetésben részesültek. A vasipari hon­védelmi klub munkájáról szólva elhangzott, hogy nem egy esztendő munkájával nyerték el a címet. Hosszú évtizedek óta tartoznak a leg­A végzett diákok döntő többsége szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe jelent­kezik, sajnos többségük nem tér vissza, mert nem talál megfelelő munkalehetőséget. A beszámoló az óvodákról is szólt, melyek tárgyi fel­tételei biztosítottak, szemé­lyi ellátottságuk jó. Az itt dolgozók élet- és munkakö­rülményei sokat változtak, lakáshelyzetük megfelelő. A jövőben optimális.csoportlét­számot kell kialakítani, a felszabadult technikai dol­gozókat pedig át kell irányí­tani a szociális ellátás terü­letére. A beszámolót követő 15 hozzászólás bizonyítja, hogy a résztvevők fontosnak tart­ják az oktató-nevelő munka színvonalának további javí­tását. A véleményeket Ko­máromi Gábor tanácselnök összegezte. Ezt követően a lakáshoz jutás helyi esélyeiről esett szó, majd harmadik napiren­di pontként Kaszai Pál vb- titkár előterjesztésében a tanács és intézményei VI. öt­éves tervének végrehajtásá­ról és az 1985. évi zárszáma­dásról hallottak beszámolót a tanácsülés résztvevői. N. Ä. jobbak közé a klub tagjai. Nevükhöz fűződik az a fel­hívás is, amelyet hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lójából adtak ki a megye ipari szövetkezeteiben tevé­kenykedő szocialista brigá­doknak, az évforduló méltó megünneplése érdekében. Ta­valyi társadalmi munkájuk értéke meghaladta a 100 ezer forintot. A jó eredményben főszerepe van Juhász József klubvezetőnek. A kitűnő eredmények ko- vácsolója Eleken Orsós La­jos. Az eleki honvédelmi klub titkára ugyancsak évti­zedek óta lelkiismeretesen, időt, energiát nem kímélve fáradozik azon, hogy a köz­ség fiataljai hasznos elfog­laltságot találjanak a klub­munkában. És hogy ez meny­nyire sikerült, mindennél jobban bizonyítja, hogy ők is megkapták az Élenjáró címet. b. O. II nyugdíjasok előtt nyitva a gyár kapuja Élenjárók köszöntése Trófeabíráló Békéscsabán Április utolsó napjaiban megalakult Békéscsabán az Országos Trófeabíráló Bi­zottság VI. számú Békés megyei csoportja. Megyénkben eddig is mű­ködött ilyen bizottság, de csak a helybeli vadászok trófeáit bírálhatták el. A külföldi bérvadászoknak Bu­dapestre kellett utazniuk. (Csak tavaly mintegy ötszáz őz- és dámvadtrófeát kellett •a fővárosba felvinni.) Ez a megoldás sem a vadásztár­saságoknak, sem a bérvadá­szoknak nem volt kedvező, több félreértésre adhatott okot. A megyében folyó, el­ismerten magas színvonalú szakmai munka is indokol­ta, hogy helyben, hatósági jogkörrel felruházva érté­keljenek. A trófeabírálat kettős célt szolgál. Egyrészt minősítik nemes nagyvadjaink trófeáit, másrészt bejegyzik az orszá­gos törzskönyvbe. Az orszá­gos törzskönyvben szerepel többek között, hogy melyik vadásztársaságnál — a tár­saság területén belül melyik határrészen — került terí­tékre a vad, illetve mintegy 20 szempont szerint az agancs különböző adatai. (Például a súlya, a szárhosz- sza, a kora, a gyöngyözött- sége, terpesztése stb.). Ezek alapján pedig megállapítják az értékét. Nagy Sándor megyei va­dászati főfelügyelő, a közel- rrfiíltban megalakult Orszá­gos Trófeabíráló Bizottság Békés megyei csoportjának elnöke mondja a következő­ket: — Nemes nagyvadjaink tenyész- és haszonértéke a hím egyedeknél trófeájukban fejeződik ki. A vadállomány szelekciója az ember, a va­dásztársadalom feladata. Cé­lunk az, hogy a vadállo­mányban a legértékesebb egyedek örökítsék tovább a fajukra jellemző tulajdonsá­gaikat, és egy adott terüle­ten a vadeltartó képesség­nek megfelelő, a lehető leg­jobb populáció éljen. A se­lejtezés és a trófeáért való vadászat szorosan összekap­csolódik. A legértékesebb egyedeket csak akkor sza­bad kilőni, amikor már át­örökítették tulajdonságaikat, és életkoruk miatt nagyobb agancsot már nem várha­tunk tőlük. (Békés megye legjellemzőbb nagyvadja az őz. a legszebb bakok 6—9 éves korukban kerülnek puskavégre.) Selejtezni mi­nél korábban, folyamatosan kell. Eddig kizárólag a Békés megyei vadászok által elej­tett, zömében úgynevezett selejtes trófeákat bíráltunk. A külföldiek őzbaktrófeáit évenként egyszer értékeltük, amikor megkaptuk az orszá­gos törzskönyvet. Azt hi­szem, mondanom sem kell, hogy ez mennyire nehezítet­te a szakmai munkát. Most rövid időn belül kiderül, hogy egy-egy vadásztársa­ságnál milyen a vadászok hozzáértése, milyen vadgaz­dálkodási eredményeket mu­tatnak fel. * * * A trófeabírálat a vadá­szóknak egy kicsit olyan, mint a vállalatoknak a mér­legkészítés. Ilyenkor derül ki, hogy adott körülmények, időjárási viszonyok és egyéb feltételek között milyen vadgazdálkodási, és az ebből eredő pénzügyi eredmények­re számíthatnak. A siker: a külföldi bérvadászok minél több, minél nagyobb trófeá­ért fizethetne!} súlyos tíz­ezer forintokat. A sikerte­lenség : értéktelen trófeák, vagy ami még rosszabb, hi­bás lelövés, amiért mínusz egy, kettő, vagy három pont jár, és büntetés. A mínusz két-három pont már súlyos szakmai hibát jelent, ami megkérdőjelezi a társaság hivatásos vadászainak, ve­zetőinek szakmai ismereteit. Szerencsére az ez évi tapasz­talatok kedvezőek. A trófea- bíráló bizottságnak csak egy­két esetben kellett mínusz két-három pontot, s trófeát elbírálnia. Nagy Sándor a bizottság eddigi működésének tapasz­talatairól a következőket mondja: — A trófeabíráló bizottság tagjait a miniszté­rium nevezte ki vadászati szakemberekből. Egy-egy trófea bírálata akkor sza­bályszerű, ha legalább há­rom bizottsági tag jelen van. A megyei tanács szakigazga­tási szerve kérte, hogy a bi­zottság a nemrégiben meg­alakult Békéscsabai ÁG— Mavad vadászati szervező iroda keretein belül, a Beré- nyi u. 29. szám alatt mű­ködjön. Ennek praktikus okai vannak, mert egy he­lyen megoldható a trófeabí­rálat és a vadászok elszá­moltatása. Ez idáig több mint 240 őztrófeát bíráltunk el. Naponta, előzetes beje­lentés alapján, délelőtt 8-tól 12 óráig és délután 2-től 6 óráig várjuk a külföldi va­dászokat. De ugyancsak elő­zetes bejelentésre a fenti időponton túl is elvégezzük a bírálatot. * * * Azt is megtudtuk, hogy bár idén nem kiemelkedően súlyosak az őzagancsok, de így is 59 trófea érmes lett, amiről a külföldi bérvadá­szok megkapták az igazoló diplomát, a bronz-, ezüst- és aranyérmeket. (Napjainkig a legnehezebb őzagancsot, amely 637 grammos volt, az orosházi Széchenyi Vadász- társaság területéről hozták be elbírálásra.) Befejezésül csak azt kívánhatjuk a tró­feabíráló bizottságnak, hogy minél több olyan trófeáról mondják el véleményüket, amelyek a következő évek nemzetközi vadászati kiállí­tásain arany-, ezüst- vagy bronzéremmel öregbítik vadgazdálkodásunk jó hírét. Lovász Sándor Nagy Sándor az egyik őztrófea szárhosszát méri Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents