Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

o­1986. május 21., szerda «imiHAi Mozis nyár ’86 A legkisebbek szünidei mozis ajándéka a Donald kacsa nyá­ri kalandjai című színes amerikai rajzfilm-összeállítás 0 művészet munkásai Beszélgetés Símé Tiborral, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárával A korábbi évekhez ha­sonlóan, ezen a nyáron is változatos nyári program­mal várja a film barátait a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat. Az országos bemutatót megelőzően két világsikert is láthatnak a békéscsabai és a gyulai nézők a kertmozik műsorában. Aldo Maccione és Andrea Ferreol a fősze­replője a Mire megyek apámmal? című színes fran­cia filmbohózatnak, ame­lyet Békéscsabán június 12- től, Gyulán pedig ezt köve­tően, június 19-től mutatnak be. Phillipe Noiret rendezte a másik, ugyancsak francia nemzetiségű, de bűnügyi vígjátékot, amelynek cí­me: Zsaroló zsaruk. Ezt a filmet a Széchenyi ligetben július 3-tól, Gyulán július 10-től vetítik. Békéscsabán, Békésen, Szarvason, Orosházán és Mezőberényben kerül mű­sorra a Humor és erotika a filmvásznon című sorozat­ban nyolc, nyugati országok­ban készült film a nyári hó­napokban, éjszakai előadá­sokon. A legfiatalabbaknak is van ajánlata a moziüzemi vállalatnak. Mesés délutá­nok címmel Gyulán, Szarvason, Békésen és Oros­Pedagógusok, népművelők között, amatőrművészettel és gyermekcsoportokkal foglal­kozók körében gyakori a pa­nasz, hogy nincs elegendő öt­letadó, és szakmailag frissí­tő forrásanyag. A közműve­lődési munka értékét két kö­rülmény határozza meg. A személyes adottságok, vagyis a népművelői kreativitás, il­letve „reaktivitás”, a sugár­zóképesség. Illetve, a korsze­rű szellemi jelenségekkel, a fejlődő-változó kultúra új­donságaival, aktuális problé­máival való kapcsolat. Ter­mészetesen, a tájékozódás is egészen újfajta képességeket kíván ma, az információrob­banás korszakában. Nem­csak a globális áttekinthetés nehezedik, de a megfelelő információ, részismeret meg­találása, „lehívása” is. A Múzsák Közművelődési Kiadó, nevében is jegyzi el­kötelezettségét, ugyanakkor, résztársadalmi igények és egy szélesedő rétegérdeklő­dés szolgálatába is szegő­dött. Egy kiadó, melynek sa­ját nyomdája és terjesztési hálózata van! A közös igaz­gatású nyomda egyedülálló a hazai kiadók között. A bi­zományosi hálózatot is csak egy-két kiadó vezette be ná­lunk. A gyakorlat igazolja a modellt. Az utóbbi két év házán, meg a megyeszékhe­lyen is a gyerekeknek szóló alkotásokat vetítenek a napi műsor mellett. A Kismaszat című magyar játékfilm, a Kacor, a detektív című csehszlovák krimifilm után meglepetésként a Walt Dis- ney-életmű egyik hazánkban még nem ismert rajzfilmje, a Donald kacsa nyári ka­landjai című is műsorra ke­rül. A sikamlósabb témák ked­velőinek ajánlják a Szerelem és erotika című másik soro­zatot, amelynek négy film­jét a bucsai, a dévaványai, a medgyesegyházi, a mező­kovácsházi, a tótkomlósi, a gádorosi, a kondorosi, a do­bozi, az eleki és az újkígyó- si érdeklődők láthatják. Többek között vetítik az Emlékszel Dolly Belire? cí­mű, az 1985. cannes-i feszti­válon nagydíjat nyert Emir Kusturica jugoszláv rende­ző filmjét is. A következő sorozat címe egyértelmű, s aligha lehet ráfogni, hogy mellébeszél: Nyári nagy kasszafilmek. Amolyan magyarázatként néhány cím a bemutatásra kerülő nyolcból: John Ste­wart főszereplésével A. Hitchcoch Hátsó ablak cí­mű amerikai, Spielberg ren­dezésében az Indiana Jones alatt a Múzsák bevételei a kétszeresükre nőttek. Egy további jellegzetesség, hogy saját raktáruk van, így tíz évre visszamenőleg bárme­lyik könyvük megvásárolha­tó, vagy megrendelhető. Ez egyedi szolgáltatás nálunk. Azelőtt NPI-füzetek, azaz a Népművelési Propaganda Iroda jelzésével jelentették meg kiadványaikat, 1965 óta. Elsősorban az amatőr művé­szek öntevékeny művelőinek nyújtottak forrást, és segéd­anyagot. Később egyre több monográfiát jelentettek meg, közülük legnépszerűbb a filmbarátok kiskönyvtára so­rozat lett. A Múzsák nevet 1984 januárjában vették át a népszerű, negyedévenként megjelenő képes művészeti és ismeretterjesztő magazin­tól. Azóta közösen viselik. A választás találó és kifejező, valóban, a kultúra legtá­gabb köreiből merítik tár­gyukat a művek. Ügy tűnik — „nőmén est omen” — az új névvel némileg tovább „komolyodott” a kiadói pro­fil. Jellemzésképpen, felszíne­sen tallózzunk bele az idei tájékoztató füzet könyvaján­latába, csupán az ismeretkö­röket sorolva. Művelődésel­méleti és módszertani kér­déseket tárgyaló írások, fel­es a végzet temploma című amerikai, az M. A. S. H. ren­dezőjének, R. Altmannak Popeye című ugyancsak ten­gerentúli filmje, valamint Edith Piai és Marcel Cerdan legendás szerelmét megele­venítő Claude Lelouch ren­dezte francia alkotás, az Edith és Marcel című. A békéscsabai bemutató klubmozi az idén sem tart nyári szünetet. Az ifjúsági házban helyet kapott vetítő­hely ezekben a remélhetően meleg hetekben két új soro­zatot is indít. Steven Spiel­berg amerikai rendező alko­tásait mutatja be a június 9-én, az 1971-ben készült Párbaj című amerikai film­mel induló sorozat. Ezt kö­vetően havi két alkalommal, hétfő esténként negyed 9-től mérések ismertetésével kez­dődik a kínálat. A társadal­mi és családi ünnepekre, a klubéletre és más közműve­lődési munkaterületekre fel­készítő művek folytatják a sort, a könyvtári segédanya­gokig. Bőséggel választhat­nak gyermekek és felnőttek is a játékokat tartalmazó könyvekből. A művészeti és irodalmi kiadványok sorá­ban Markó táncszínházától, a Lukács-vitán át, a Design­lexikonig a legizgalmasabb és igen változatos tárgyú munkákat találjuk. Az utób­bi évek jelentős formai gaz­dagságot is hoztak, különö­sen a Fototéka és a repro­dukciók sorozataira gondol­va. Különösen nagy a vára­kozás a reprint-kiadványok körül (mint például az első, ma|yar fordítású Asneis-ki- adás utánnyomása). Talán a leggazdagabb a választék a színházi szakiro­dalomban, de egyre többet olvashatunk a vizuális kul­túra más területeiről is. Új­donság például a Premier plan sorozat, amely új ma­gyar filmek műhelyeibe, iro­dalmi és dokumentációs hát­téranyagaiba nyújt bepillan­tást. Gazdagodik a hímzés­kötés színes anyaga is. ör­vendetes az eredeti mester­ségeket bemutató Kaptár és a Mesterségek sorozatok bő­vülése. Tetemes a zenei tár­gyú kiadványok mellett a kórusművek tára, és hagyo­mányosan színes választékú az amatőrművészeti anyag. Az iskolai színjátszók által gyakran keresett Színjátszó kiskönyvtár, immár 250 fe­lett jegyzi megjelent sorszá­mait, de szép kollekcióból még négy filmet vetítenek az amerikai film híres-hír­hedt „fenegyerekétől”. A másik sorozat címe az elő­zőre utal: Hollywoodi fene­gyerekek. Június 16-án szin­tén negyed kilenctől lesz az első vetítés. Ekkor a korszak- alkotónak számító, 1970-ben forgatott Eper és vér című Stuart Hagmann-alkotást lát­hatják az érdeklődők. A so­rozatban szerepel F. F. Cop­pola A keresztapa című monstrealkotásának mind a négy része is. Mind a két sorozat vetítéseit — a ha­gyomány szerint — csak elő­re váltott bérlettel lehet lá­togatni. A régi magyar filmek sze­relmeseinek tűzik műsorra a Halálos tavasz, az Egy bo­lond százat csinál, a Nászút féláron és a Hippolit, a la­káj című alkotásokat, ame­lyek főszerepeit Karády Ka­talin, Jávor Pál, Latabár Kálmán és Kabos Gyula játsszák. S végül még egy sorozat, amely a Filmmúzeumi napok összefoglaló címet viseli. Jú­liusban és augusztusban Gyula, Békéscsaba, Szarvas, Orosháza és Békés közönsé­ge ismerkedhet meg a Johnny Guitar című N. Ray által 1954-ben rendezett szí­nes amerikai westernnel, Ro­man Polanski 1966-ban for­gatott a Vámpírok bálja cí­mű színes amerikai horror­paródiájával, B. Bertolucci 1972-ben rendezett Az utolsó tangó Párizsban című ameri­kai—olasz—francia siker­filmjével, valamint ugyan­csak Marlon Brando, továb­bá Anthony Quinn főszerep­lésével 1952-ben forgatott és Elia Kazan rendezte Viva Zapata! című amerikai wes- ternjével. válogathatnak a bábjátéko­sok és a táncosok is. A ne­gyedévenként megjelenő Eseménynaptár jelentős év­fordulókat dolgoz fel, nagy alapossággal. Mindez töredékes illuszt­ráció csupán. Kérdés ezek- után, hogy az érdeklődők mi­képp juthatnak hozzá ehhez a sokszínű választékhoz a megyében? Egyelőre sajnos, nem tartozunk a legsűrűb­ben ellátott körzetek közé. A könyvterjesztő bizományosok a megyeszékhelyen, a nem­zetiségi klubházban és a Jó­kai Színházban rendelkez­nek nagyobb lerakattak Er­ről azonban elég kevesen tudnak. A megye könyves­boltjaiban csak szórványo­san lehet hozzájutni a Mú- zsák-kiadványokhoz. Az idei könyvhétre megnyíló békés­csabai új Művelt Nép Köny­vesboltban talán lesz külön helye a Múzsáknak és a gyu­lai könyvesboltban is tervez­nek Múzsák-tékát. Gyulán különben a nyári szezonban egy önálló pavilont nyitnak a Várfürdő bejáratánál. A Múzsák kiadó saját könyvesboltja Budapesten, a IX. kerületbeli Ráday utcá­ban van. A megrendeléssel kapcsolatban a megyében az említett helyeken nyújtanak segítséget. A Múzsák-maga- zin előfizetésében, a tervek szerint a postai kézbesítők is rendelkezésre állnak. A ki­adó terjesztési osztályához pedig közvetlenül is lehet fordulni az igényekkel. (Bu­dapest, XIII. kerület. Kar­tács utca 24—26.) Az igé­nyeseknek is...! Pleskonics András Művészet és szakszerve­zet? A köztudat elég nehe­zen tudja összeegyeztetni a kettőt, holott a művészet is emberi munka, mégpedig kemény. A művész is dolgo­zó ember, akár állásban van, akár úgynevezett szabad­úszó. Ha munkahelye van (zenekari tag, zenetanár, népzenész, bűvész, színész stb.) magától értetődő, hogy épp olyan munkavállaló, mint akárki más; ha nincs munkahelye, csak munkája van (az alkotás), akkor is helyet foglal a társadalmi munkamegosztásban, mint bármelyik termelő ember — örömei, gondjai vannak, a társadalomból nem tudja magát kivonni, neki is ne­hezebb, ha másoknak az. A szakszervezetek az idén februárban tartották XXV. kongresszusukat; a Művé­szeti Szakszervezetek Szö­vetsége pedig 1985. decem­berében tartotta meg a saját kongresszusát, a tizediket. Erről a X. kongresszusról, s a művészek mai helyzetéről beszélgettünk Simó Tibor­ral, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének főtitká­rával. — A Művészeti Szakszer­vezetek Szövetsége mint szakszervezet miben külön­bözik a többitől, milyen sa­játosságai vannak? — A mi szövetségünk az egyetlen a tizenkilenc ága­zati szakszervezet közül, amely szövetségi rendszer­ben működik. Ez a forma 1957-ben alakult ki, előtte a többihez hasonló ágazati szakszervezet volt a Müdosz, a Művészeti Dolgozók Or­szágos Szakszervezete. A miénk kis szakszervezet, te­vékenységét tekintve nagyon sokrétű munkát fejt ki. Szervezeti felépítésében kö­veti az ágazat, a művésze­tek tagolódását, s így konk­rétan tud azok sajátos gond­jaival és törekvéseivel fog­lalkozni, érdekeik érdekében szót emelni. Szövetségünk az artistaművészek, a filmmű­vészek és filmalkalmazottak, a képzőművészek, iparművé­szek és művészeti dolgozók, a Magyar Rádió dolgozóinak, a színházi, a televíziós dol­gozók, s a zeneművészek szakszervezetének egyesülé­se, így alkot egyetlen ágaza­ti szakszervezetet. Előző, IX. kongresszusunkon emelke­dett szakmai szakszervezeti rangra a televízió, és a rá­dió dolgozóinak szakszerve­zete. Ma hét szakmai szer­vezetet fogunk össze; egyet­len máshoz sem hasonlítható a miénk. S még egy sajátos­ság: több demokratikus fó­rumunk van, hiszen külön- külön mind a hétnek saját választott elnöksége van, s úgy érzékeljük, nagy aktivi­tás jellemzi őket. — Széles körű nemzetközi kapcsolataink vannak: tagja vagyunk a Zenészek Nem­zetközi Szövetségének (alel- nöke magyar), a Színészek Nemzetközi Szövetségének (végrehajtó bizottságában magyar résztvevővel), s az Audiovizuális Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzet­közi Szövetségének. Auto­nóm szakszervezeti közpon­tok, nem szocialista és szo­cialista országok egyaránt tagjai. Segítik egymás meg­ismerését, szakmai tapaszta­lataik cseréjét. Érdekvédel­mi munkát is végeznek — e kapcsolatunk révén terjeszt­hettük ki az előadóművészi jogok érvényesülését Ma­gyarországra. — A szerzői jog — foly­tatta Simó Tibor — évszá­zados, az előadói viszont egészen új, a modern tech­nika hozta magával. Gon­doljunk a rögzítés legfris­sebb módozataira, a magne­tofonszalagra, s a . magneto­fon- és a videokazettára. A szerzők jogait régóta védik a törvények, az előadómű­vészek jogainak a védelme viszont aránylag új, különö­sen nálunk. Komoly egzisz­tenciális gondokat tudunk ezen a réven megoldani. Nem csinálunk belőle tit­kot: az üres magnó- és vi­deokazetták „pótlékából” hoztuk létre az előadóművé­szek jogdíjalapját. Mintegy 20 millió forint gyűlt ősz-' sze, amelyből minden terü­let előadóművészei részesül­nek. — A Magyarország egyik nemrégi számában azt ol­vastam, hogy színművésze­ink egyik fele a fővárosban él, másik fele pedig vidé­ken. Egyenlő mértékben, de egyenlő feltételek között. — Nem. A vidéken élő színművészeknek nehezebb az érvényesiüés útja. A filmgyártás, a szinkron, a rádió a fővárosban műkö­dik. Ezért örülünk, hogy pél­dául a televíziónak már jó néhány esztendeje körzeti stúdiói vannak, s újabbat is terveznek, mégpedig Mis­kolcon és Győrött. A helyi gazdák jó partnerek, de ha nyersen fogalmazunk, a színészek egyetlen érvénye­sülési módja az, ha Buda­pestre költöznek. S gond a budapesti lakhelyű színészek munkavállalása. Két lakást tartanak fenn, utaznak — ebben őket is segítenünk kellene. — Sok tehát az egziszten­ciális gond. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségé­nek X. kongresszusa panasz­kongresszus volt? — Főtitkári összefogla­lómban föl is vetettem a kérdést: panasznapot tar­tottunk vagy nem. Akkor is elmondtam, hogy nem érez­tem panasznapnak a kong­resszust. Komoly gondokról esett ugyan szó, nem is ke­vésről, de nemcsak a bajo­kat mondták ki művésze­ink, hanem azt is megfogal­mazták, mit akarnak tenni, célokat tűztek ki maguk elé. Nemcsak jogokat követeltek, felelősséget is vállaltak. Ám az bizonyos: nem sikerült a kongresszuson a bérek, a honoráriumok megnyugtató rendezéséről beszámolnunk, a művészeti beruházások, a korszerűsítések nem valósul­tak meg maradéktalanul. Tudomásul kell vennünk: azzal kell jobban gazdálkod­nunk, amink van. A kultú­rára szánt pénz kevesebb, mint amennyire szükség vol­na, ezért kérjük az állami költségvetés, a tanácsi tá­mogatás emelését, a lakos­ság hozzájárulását. — Hogyan értsük a lakos­sági hozzájárulást? — Sokan úgy vélekednek, olyan időket élünk, amikor mindenért fizetni kell, pél­dául azért a töméntelen istal- mennyiségért, amit elfo­gyaszt, de a kultúráért miért fizessen: azt adja ingyen, vagy majdnem ingyen az ál­lam. Ez a vélekedés tartha­tatlan. A színházak, a hang­versenyek helyára körül ép­pen most folyik a vita (sza­badárassá tegyük-e vagy sem). Ma sokszor több szó esik gazdálkodási, mint mű­vészeti kérdésekről. Min­denki keresi, hogyan lehet a bevételeket növelni, a ki­adásokat faragni. A Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége a X. kong­resszussal megújult: friss ve­zetőségek, elnökségek, tiszt­viselők kezdik meg munká­jukat. Most a kongresszus határozatainak a konkretizá­lása, kibontása van napiren­den. Simó Tibor főtitkár el­mondta, hogy például a művészek élet- és munkakö­rülményeit évről évre ponto­san megvizsgálják a kong­resszus intencióinak megfe­lelően. S ezzel egyetérthetünk, szükség van rá, mert a mű­vész is munkát végez, ő sem a társadalom fölött le­beg. Fehér László Karády Katalin, Somlay Artúr, Jávor Pál játssza a főszerepét a Halálos tavasz című, Zilahy Lajos regényéből 1939-ben forgatott, Kalmár László rendezte magyar filmnek (Mokép — MTl-íotó) <N. L.) MÚZSÁK KÖZMŰVELŐDÉSI KIADÓ fl közművelődésnek ajánlva

Next

/
Thumbnails
Contents