Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
1986. május 20., kedd o flrellenörzés és piacépítés Mindennapi közéletünk, jó kedvünk vagy éppen rossz hangulatunk szerves alakítói az árak. Panaszkodunk — sokszor joggal — a drágaságra, bosszúsan vesszük észre. hogy a tojás ára immár tartósan 3 forint fölött van, vagy éppen megdöbbenve tapogatjuk a pénztárcánkat, ha egy-egy márkásabb elektronikai cikkre figyelünk fel a kirakatban. És természetes, hogy érzékenyebben reagálunk most már a legkisebb áremelkedésre is. Még akkor is, ha csak átmeneti jelenségről, vagy a szezonális ingadozásról van szó. Mióta az árak változása — mert nemcsak az emelkedésről, hanem ritkábban a csökkenésről is hírt adnak a krónikák — mindennapi életünk részévé vált, fokozott figyelem kíséri az árellenőrök munkáját. Hiszen az árszabályozás laikusok számára nehezen értelmezhető paragrafusai között ők állapítják meg, vajon reális ösz- szegért kínálják-e nekünk azt a bizonyos portékát, szolgáltatást, vagy nem. Ám hajlamosak vagyunk a fölfelé kúszó árakért sokszor egyértelműen az ellenőrzést hibáztatni, a „hivatalt” tenni felelőssé. Pedig elsősorban a termelők és a keresi kedők munkája alapján dől el, végül is mennyi kerül az árcédulára. Több, mint a megelőző években, ugyanannyi mint tíz évvel ezelőtt, vagy netán kevesebb. S arról se feledkezzünk meg, hogy a piaci viszonyokra épülő gazdaságban a kereslet-kínálat alakulása rendkívül gyorsan befolyásolja az árak alakítását. A hiány rövid idő alatt átírja mindenfajta kontroll ellenére a kirakatba tett cédulákat. Éppen ezért az árhatóságtól nem is várhatjuk el, hogy minden egyes állami üzletben vagy magánkiskereskedőnél tételes ellenőrzést tartson. De a célvizsgálatok alapján felhívhatja az illetékesek figyelmét a piac válBŰZAJÖSLAT. A prognózis szerint az idei betakarítási évadban 510,4 millió tonna búzát aratnak világszerte, s ez mindössze 5 millió tonnával, 1 százalékkal marad el az 1984—85-ös rekordterméstől. Az Egyesült Államok farmerei mindazonáltal jóval kevesebb búzát termelnek az idén, mint egy évvel korábban: a minisztérium szakértői a várható amerikai búzatermést 59,3 millió tonnában j'elölték meg, tozására, a kedvezőtlen tendenciákra, és a közvetlen beavatkozáson, a büntetések kiszabásán túl tudatos piaci építéssel fordíthatja meg a kedvezőtlen folyamatokat. Éppen tavaly lehettünk tanúi a ruházati cikkek valóban meglepő, 10 százalékot meghaladó drágulásának. Nem elsősorban a büntetések kiszabásával avatkozott be az árhatóság, hanem fölhívta az illetékesek figyelmét a kínálat elmaradt bővülésére. Lehet-e egyáltalán tovább szaporítani az ellenőrzéseket? A válasz egyértelmű: nem. Mert a költségek — hiszen ez is pénzbe kerül — nem térülnének meg, és az árakat sem szorítaná lejjebb. És az igazán hatékony ellenőrzés nem a naponta változó divatcikkek, luxusportékák árát helyezi előtérbe, hanem az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások árképzését figyeli, és ügyel a szabályok betartására. Fellép az indokolatlan árdrágítás vagy a minőségrontás ellen. Hiszen nemcsak akkor ér minket, fogyasztókat kár, ha ugyanazt az árut indokolatlanul egyre drágábban kapjuk. A változatlan árért, de rosszabb minőségben vásárolt portékáért is többet fizetünk a kelleténél. Ám ezt megállapítani jószerivel csak az ellenőrzés eszközeivel lehet. (Persze, azt mindenki észreveszi, ha a Legót a maszek trafikosok, kereskedők 30—40 százalékkal drágábban árulják.) De ez nemcsak az árhatóságot érinti, hanem a fogyasztói érdekvédelmet és a minőségellenőrzést is. E szervek hívhatják fel a figyelmünket különböző kiadványokban arra — tesztelve az árukat —, hogy mit érdemes venni, mit nem, s az egyes osztályzatok, pontszámok alapján már valóban választhatunk, hogy mit is tegyünk a bevásárlókosarunkba. Az idei terv 5 százalékos áremelkedést irányoz elő, ez 10 százalékos csökkenést jelent a múlt szezonhoz képest. Tizenkét százalékkal emelkedik a nyugat-európai közösség által megtermelt búza mennyisége, amely várhatóan meghaladja a 77 millió tonnát. DÍZELMOTOROK ELLENŐRZÉSE. A dízelmotorral ellátott személy- és tehergépkocsik fokozott ellenőrzését indítványozta az európai közösségek bizottsága. A terv alapján 20-30 százalékkal kellene mérsékelni az új, dízelmotoros személyautók és tehergépkocsik kipufogógázainak szénmonoxid- tartalmát. Amennyiben a ami jóval alacsonyabb az elmúlt évek átlagánál. Sőt, az alapvető fogyasztási cikkek árát sem változtatják lényegesen — ígérték az illetékesek. Ez az első igazán kézzel fogható eredménye annak a tudatos gazdaság- politikának, amely az antiinflációs jelzőt kapta a hazai szóhasználatban is. Egyrészt jelenti az árellenőrzések szigorítását, másrészt a közvetett befolyásolást, amelynek fontos része a tudatos piacépítés és -felügyelet. Mert a legszigorúbb ellenőrzés sem helyettesítheti a piac ön- szabályozó mechanizmusait, azt, hogy számtalan eladó egymással állandó versenyben próbálja elnyerni a fogyasztók kegyeit. Az igazi verseny egyelőre csak néhány területen érvényesül. De párosulva a szigorú ellenőrzéssel, már érezteti áldásos hatását. A legfontosabb persze mégiscsak az, hogy a boltokban található árufedezet meg a fizetésünk egyensúlyban legyen egymással. Mert ha ez az egyensúly megbomlik, vagyis ha elszaladnak a bérek, s több pénz van az emberek zsebében, mint amennyi az összárualap értéke, akkor a legmagasabb színvonalú árellenőrzés sem segíthet. Akkor már csak az infláció végezheti el a „korrekciót”. Különösen időszerű erre emlékeztetni napjainkban, amikor — amint tudjuk — sok vállalat túlzottan, mértéktelenül bőkezű volt a fizetésemelésekben. Társadalmunk felelősségteljesebb magatartást vár tőlünk a jövőben, nem nézheti tétlenül, hogy bárki is „jó fiú” akarjon lenni — ilyen árön. Mert régi igazság: a piacépítés a termelésnél kezdődik. A több és főként jobb minőségű. versenyképesebb áruknál. Aki erre alapozza a béremeléseket, az antiinflációs politikát — az betonalapra épít. Lakatos Mária tervezetre az EGK miniszteri tanácsa jóváhagyását adja, az új szabályok 1988—91 között, fokozatosan lépnek életbe. A MEXIKÓI KORMÁNY reprivatizálási lépéseket tesz az iparban, de a bankszektort egyelőre nem kívánja magánkézbe visszaadni. Bejelentette, hagy eladja több mint száz állami vállalatnál lévő részvényeit, vagy azoknak egy részét. Ugyanakkor a mexikói magánbankok 1982-ben történt államosítása „visszafordíthatatlan”, és a kormány nem tervezi a pénzintézetek újbóli magánkézbe adását. Háztáji kacsatelep Sarkadkeresztúr közelében Fotó: Fazekas László Ki ügyel a fegyelemre? Próbáljunk meg... — dolgozni Kinézek az ablakon. A tavaszi napsütésben egy ember lapátol, heten nézik. Ténferegnek, tökmagot rágnak, egymást ugratják. A járókelők mutogatnak, nevetgélnek. Csak azt nem tudom, hogy az utcán sétáló, nézelődő emberek mikor dolgoznak. Mindenki nyugdíjas, netán délutános, vagy gyesen van? A munkáról beszélgetünk szakmunkástanulókkal. Kérdem: mi jut eszükbe arról a szóról, hogy munka? A válaszokat most nem idézem. Annyit azért elárulok: sok mindent mondtak, csak éppen azt nem, hogy a munka becsület és dicsőség dolga. Elfecsérelt napok Mivel lehet ma a munkára buzdítani? A lejáratott, elcsépelt jelszóval semmiképp. Az idő múlásával lekoptak a betűk a gyárak kerítéseinek a faláról, a mai fiatal nemzedék nem is ismeri a hajdan oly divatos mondatot. Aligha bánom. Az viszont nyugtalanít, hogy az évtizedek alatt mintha megkopott volna a munka becsülete is. Kényszerű nyűggé lett az egykori dicsőség? Ilyen kategorikusan nem merem kijelenteni, mert elért eredményeinket senki sem tagadhatja. Mégis, mintha valami nem lenne a helyén, nemcsak a tanulók fejében, hanem a mindennapi gyakorlatban, sőt némely vezető szemléletében sem. Nincs szükség patetikus fogadalmakra, ez igaz. A tényekből, a mai valóságból kell kiindulni. Az iparpolitikai tanács ülésén hangzott el: nagyon sok függ attól, hogy a vállalatok miként mozgósítják tartalékaikat, hogyan használják ki piaci lehetőségeiket, miként élnek a teljesítményfeltárás, a fegyelmezés, az ösztönzés új módszereivel. Olvasom a napokban megjelent KSH- közleményt megyénk iparának első negyedévi teljesítményéről. A kép, sajnos, nem valami meggyőző. Az év első három hónapjában a szocialista ipar termelése az előző esztendő előző időszakához képest egy százalékkal kevesebb. A főbb ágazatok közül csak a gép- és a könnyűipar növelte a termelést. Az építőanyag- és az élelmiszeripar teljesítménye csökkent. Az okok persze összetettek. Eddig senki sem mutatta ki, hogy a mérsékelt eredményekben mekkora szerepet játszik a laza munkaerkölcs, a lógás. Országos adatok természetesen vannak. A szociológusok szerint a 40 fizetett munkaórából az átlagember csak 32— 34-et dolgozik hetente. Ez azt jelenti, hogy a munka- időalap 20 százaléka veszendőbe megy. Talán természetes? Tessék nyugodtan megdöbbenni. Óriási veszteség ez. Kétségbeesetten tudakolhatnám: hogyan lehet munkaidő alatt a gyárudvaron, az utcán téblábolni, bevásárolni, nyaralót építeni, kertet kapálni, a kocsma pultFIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk BÉKÉSCSABÁN 1986. május 20-án 6.00—16.00 óráig a Kenderföldeken és a Kenderföldek dűlőn, a Kereki soron és a Nagy Sándor u.—Mátyás király ti.—Máriássy u.—Wagner u. —Fiumei u.—Lajta u. és Gyár u. onnan táplált hálózatán Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász békéscsabai kirendeltsége ját támasztani? Lehet. De senki nem esik kétségbe emiatt. Talán természetes? Sok helyütt annak tartják. Félreértik az ötnapos munkahetet is. Pedig itt arról van szó, hogy öt napot akkor is le kell dolgozni, ha közben ünnepnapok vannak. Az idén kétszer is előfordult ilyesmi. És mi történt? A vállalati igazgatók többsége kikérte magának, hogy vasárnap is dolgoztassa a beosztottjait. Arra hivatkoztak: micsoda dolog ez, hiszen így csorbát szenved a vállalati önállóság. így aztán önkényesen hazaengedték a dolgozókat, vagy ki sem nyitották a gyárkaput. Elméletben persze egyetértenek a munkafegyelem megszilárdításával, csak azt szeretnék, ha nélkülük oldanák meg ezt a gondot. Senki sem akar „keménykedni”, de látni kell: feladataink megoldásához szükség van a munkafegyelem, a személyes felelősség helyre- állítására. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy sokszor nem érvényesülnek kellően a párt- és állami határozatok, gyakran háttérbe kerül a központi akarat. A munka minősége és hatékonysága nem csupán az úgynevezett objektív tényezőktől függ, hanem a vezetői igényességtől, a munkahely szervezettségétől, a megkövetelt fegyelemtől. Ugyan, ki követel? Mert nálunk mindenki a szabad időt védi, a munkaidő olcsó, a kutya se törődik vele. Kézenfekvő, hogy megpróbálunk lazítani. Általában sikerrel. A munkahelyi főnök elnéző, megírja a gyári kilépőt akkor is, ha á hivatal este nyolc óráig van nyitva. Az igazolatlan mulasztásnak nincs különösebb jogi, erkölcsi következménye. Az anyagiakról már nem is beszélek. A dolgozók akkor mennek szabadságra, amikor akarnak, pedig a rendelet előírja, hogy legalább tíz napot egyfolytában kell kivenni. A szabadságolás karikatúrája az is, hogy a napokat három egymást követő évig át lehet vinni a másik esztendőre. Az is igaz viszont: a dolgozók különböző hivatalos ügyeiket többször munkaidő alatt kénytelenek intézni, olykor fél napokat várnak a lakásukon a szerelőre. A tanácsi tisztségviselők meg arról panaszkodnak: hiába van ügy- félfogadás munkaidő után, senki sem jön. Az állampolgárok erre azt felelik, hogy elmennek az ügyeletre, de dolguk végezetlenül távoznak, mert visszarendelik őket munkaidőben. A munkafegyelmen rendszerint azt értik: a dolgozó a munkaidejét a munkahelyén munkával töltse. Ez is Elkészültek az üzemi épületek. s megkezdték a technológiai szereléseket az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát és az Agrokomplex Zichyújfaluban épülő komp- lettpremix-gyárában, ahol évi százezer tonna takarmánykiegészítő — különféle mikro- és makroelemeket tartalmazó — keverék gyártására rendezkednek be. Az üzem várhatóan az év végére készül el, fél évvel a nagyon fontos, de ... Itt álljunk meg és idézzük Parkinson törvényét, miszerint: „Egy munka mindig addig terjed ki, hogy kitöltse az elvégzéséhez felhasználható időt.” Senki nem vitathatja, hogy ez a munkafegyelemnek a formális része. A tapasztalatok azt igazolják:ott áll gyenge lábon még a formális munkafegyelem is, ahol a szervezettség, a normák lazasága és a munkahelyen uralkodó zilált állapotok erre lehetőséget adnak. A fegyelmezett munkától azonban elválaszthatatlan, hogy a munkának értelme is legyen. Ennek az a feltétele többek között: mindenki értse a feladatát; a szükséges változások célját. Fogadja el, ha munkahelyet és szakmát kell változtatnia, mást és bonyolultabbat szükséges megtanulnia, mintamit eddig esetleg rutinból csinált. Romlott a munkamorál Nemrégen magas beosztású vezetőt hallgattam a munkafegyelemről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hetvenes években azt mondták a szakmunkások: oda mennek dolgozni, ahol többet fizetnek. És mit hangoztatnak ma a munkahelyet változtatók? Elmegyek oda, ahol ugyanannyi, vagy több pénzért kevesebbet kell dolgoznom. Mindez világosan jelzi: romlott a munkamorál, egyesek képtelenek megérteni, hogy a gazdaságunkat éltető injekcióadagokat menet közben magunknak kell előteremtenünk, mozgósítva minden tartalékot. Ilyen szemlélettel csodálkozhatunk-e azon, hogy sokszor még az exportra szánt termékek megmunkálása is alacsony színvonalú, a szolgáltatásokban minduntalan beleütközünk a hanyagságba, fegyelmezetlenségbe, a közép- és nagyüzemekben pedig a bérezési rendszer hibái miatt gyakori a teljesítmény-visszatartás. Az sem fehér holló, hogy az így elmaradt termelést a vállalati gazdasági munkaközösségek pótolják. Tudom, ráolvasással nem lehet semmit megoldani. A tények feltárása, tudatosítása azonban nélkülözhetetlen, ugyanakkor a gondok gyökerét az érdekeltségi rendszerben kell keresni. Amíg ez rosszul közvetít az egyéni és a közösségi célok között, addig számolnunk kell a káros következményekkel is. A módszerek változatosak, hatnak a kényszerítő erők is, de a legtöbbet hibáink felszámolásától várhatunk. A nagyobb szervezettség kikényszeríti a fegyelmezett munkát. Forró nyár elé nézünk, s mintha idegeink is zaklatottabbak lennének. Van izgulnivalónk, mert nem kisebb tét forog kockán, mint nemzeti jólétünk megalapozása. Jelenünket és jövőnket hittel és szorgalommal, tisztességes munkával magunk formáljuk. Seres Sándor tervezett határidő után. Egyes építési, szerelést munkálatokat ugyanis nem végeztek el idejében, s emiatt szerződést bontottak a korábbi fővállalkozóval. Feladatát az újabb késedelem megakadályozására az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vette át, a beruházást tervező Uvatervet pedig fokozott helyszíni művezetéssel és koordinálásával bízták meg. Takarmánykiegészítö gyár
