Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. április ÍZ., szombat NÉPÚJSÁG Visszapillantás és biztonság SUTÓ — MOTOR A gépjármű-közlekedésben nem elegendő csak a közvet­lenül szembe jövőkhöz és az előttünk haladókhoz igazod­ni. Éppoly fontos az utánunk jövők szemmel tartása, mint az előttünk mozgóké. A visz- szapillantó tükrök tehát a jármű életfontosságú kellé­kei, s tanácsos, hogy a gép- járművezető állandóan használja is őket. A visszapillantó síktükör nem. oldja meg a holt tér problémáját, és mégis a leg­több országban — főleg a píktükör valós helyzetképe miatt — a bal külső vissza­pillantó tükör ilyen. A kon­vex tükrök viszont felna­gyítják a hátsó teret, és csökkentik a holt teret. Ha­tásuk olyan, mint egy széles látószögű lencséé. Minél erő­sebb a görbülete, annál na­gyobb a kilátás, minél na­gyobb ez a belátott tér, an­nál kisebb a baleseti ve­szély. Érdekes, hogy a nagy mo- torizációjú USA-ban bizo­nyos konzervativizmus ta­pasztalható az új típusú visz- szapillantó tükrökkel szem­ben. A hatóságok mindenne­mű, a teret bármilyen for­mában megváltoztató — te­hát torzító vagy kicsinyítő — megoldást biztonsági okokra hivatkozva elvetnek. Való igaz, hogy biztonságosan csak a síktükörről lehet meg­ítélni a tényleges helyzetet. A panorámatükrök kicsinyí­téséből arra a téves követ­keztetésre juthat az autós, hogy a tükörben látható au­tó még messze van, tehát nyugodtan belekezdhet az előzésbe. Mindent egybevetve: a leg­jobb tükör is csak segédesz­köz. Bele kell rögződnie min­den autóvezetőbe, hogy — természetesen a tükör hasz­nálata mellett — időnként ol­dalra is pillantva ítélje meg a mindenkori helyzetet. B. I. Környezetvédelmi nap J) Ü.H !J„'i 'jlA f ' ________­B ár a Mohosz tavalyi ha­tározata értelmében minden év márciusának utolsó szom­batja a horgászkörnyezet­védelmi nap, az idén a hús­véti ünnepek közelsége mi­att az egyesületek zöme több hétvégére osztotta el az esedékes munkákat. Meghívóval értesítette ki tagjait a Békéscsabai Uni- verzál—Lenin Tsz HE a március 23-án megtartott környezetvédelmi napra. Szép számmal jelentek meg a lelkes horgászok, összesen 104-en. Saját kezelésű tavuk partján ötvenen 350 darab fát és 30 db díszcserjét ül­tettek el, húszán nádat vág­tak és szedték kévébe, mi­vel 25 fő részére szerfás­épületet készítenek. Húszán szemetet gyűjtöttek és tíz fő — horgászfeleségek — kita­karította a horgásztanyát. A többiek az újonnan meg­kapott 8 hektáros tó környé­kén helyeztek el tájékoztató táblákat. A munka értéke meghaladta a 13 ezer forin­tot, amiben nincs benne a gépi munka és az anyagok (fák, • cserjék, építmények) ára. A Gyulai Dolgozók HE már februárban három va­sárnapon átlag 20—20 fővel végzett társadalmi munkát saját kezelésű tavain. Ezt március 22-én is megismé­telték, nádat vágtak, rendez­ték a partokat, szemetet gyűjtöttek és csónakból klór- meszezték a vizeiket. * * * Közösen használja majd a Békéscsabai Városi Tanács Sporthorgász Egyesülete és a csabai Dózsa HE a tégla­gyári tavakat. A vízhaszná­lati engedély hamarosan megérkezik, ezért rendeztek társadalmi munkát _ március 23-án. A Dózsa HE részéről 49 horgász 250 órát dolgo­zott le, nyolc tűzoltó, szin­tén tagok, 40 órát és két bú­vár 12 órát. A társegyesület, a városi tanács hasonló lét­számmal képviseltette ma­gát, 49-en 250 órát dolgoz­tak, két ács 32 órában elké­szített két darab csónakot, egy műszaki tervező 4 órá­ban térképet készített- A többiek pedig a partot ren­dezték, nádat és avart éget­tek, eltömítették a két tó közötti átereszeket és elhe­lyezték a tájékoztató táblá­kat. — plp — Tavaszelő a szőlőskertben KERT, HOZTUK Az új telepítésű szőlő ka- rőzását, a termő szőlőben a karók pótlását, a támberen- dezés javítását még a met­szés előtt vagy közvetlen utá­na végezzük el, ugyanis: ké­sőbb így nem verjük le a megmetszett szőlő duzzadó rügyeit. Ha lehet, hasított akác­vagy tölgyfa karót használ­junk, mert ezek a legtartó- sabbak. A karók, a kérge- zett faoszlopok élettartama jól meghosszabbítható, ha va­lamilyen tartósítószerrel ke­zeljük. A téli fagyok következté­ben néha elpusztulnak a ma- gaskordon-művelésű szőlő karjai. Ezért a metszésre nagy figyelmet fordítsunk. Mielőtt e munkához kezde­nénk, feltétlenül végezzünk rügy- és vesszővízsgálatot. A rügyeket a szőlőskert külön­böző tőkéiről lemetszett, tel­jes hosszúságú vesszőkön el­lenőrizzük. Gondoljunk a faj­ták eltérő fagyérzékenységé­re, ezért fajtánként vizsgál­juk meg a rügyeket. Legérzé­kenyebb például a csemege- szőlők közül a a Pannónia kincse, a Cardinal, a Szőlősi- kertek királynője, az Afuz Ali, a borszőlők közül az Ezerjó, a Mézesfehér, a Bá­náti rizling. A rügyvizsgálatkor a rü­gyeket éles késsel vágjuk át hosszában ési keresztben. Az egészséges, nem károsodott rügy belseje zöld, és jól lát­hatók a fő- és mellékrügyek. A fagyott rügy főrügye barna vagy fekete. Jelentősebb fagykár esetén vizsgáljuk meg a háncsot is. Ha barna, a vesszőnek ez a része is ká­rosodott. A vesszők feldara­bolásával a fagyott és az egészséges részek kitűnően felismerhetők. A metszést a károsodás szerint végezzük majd. Rész­leges fagykár esetén a met­széskor a kár mértékének megfelelően több rügyet hagyjunk meg. Ha a fagy­kár eléri a 40-50 százalékot, várjuk meg a szőlő fakadá­sát, és csak ekkor metsszünk. Amennyiben minden rügy el­fagyott, a tőkét rövidcsapos­ra 1-2 rügyesre metsszük. A metszéskor fordítsunk majd nagy figyelmet a tőke- tisztogatásra. A beteg, fertő­zött, száraz csonkokat, csapo­kat vágjuk le, s távolítsuk el a felesleges nyakhajtáso­kat isi. Az idősebb, elhanya- goltabb tőkéket, kordonkaró­kat drótkefével, esetleg ké- regkaparóval is tisztítsuk át, mert ezzel jól megsemmisít­jük az áttelelő hernyókat, a megtelepedett pajzstetveket és más kártevőket búvóhe­lyeiken. Annak, aki nem elég tájé­kozott, gyakorlott a metszés­ben, a munka elkezdéséig feltétlenül hasznára válik, ha áttanulmányozza Prohászka Ferenc Szőlő és bor, Csepre- gi Pál A szőlő metszése című könyvét, de olvashatunk a metszésről a nemrég megje­lent Házikerti kézikönyvben is- Sz.-M. F. Több olvasónk kérésének eleget téve közöljük az Aktinidia chinen- sis, ismertebb nevén a kiwi elnevezésű déligyümölcs termésének fényképét. A különlegességnek számító, jelenleg még csak zömében importkonzeryek formájában kapható, magas C-vitamin tartalmú gyümölcs hazai termesztését Dél-Baranyában, a Siklósi Magyar- Bolgár Barátság Tsz 1981-ben telepített 120 tővel honosította meg. A termőre fordult ültetvényen ma már egy-egy tőről negyedezer gyümölcsöt is szüretelnek októberi napjaiban; a szőrös, tojás for. májú termés utóérő, ezért csak december végére, január elejére lesz fogyasztható. (MTI—Fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Az ábrában a betűk nagyobb része két, esetleg három pél­dányban is megtalálható. Van azonban hat olyan betű, ame­lyikből csak egy-egy szerepel az ábrában. Ezek az egyszer sze­replő betűk összeolvasva egy magyar drámaíró vezetéknevét adják eredményül. Ki a drá­maíró? II gyermek magatartásáról Egy kedves, aranyos kis­lány édesanyja mesélte, nem tudja mi van a gyerekkel, de az óvó néni most már minden nap panaszkodik rá: nem játszik a gyerekekkel, a verset hiába tudja, nem mondja el, és mindenért no­szogatni, biztatni kell. Ha valami nem sikerül, azonnal sírva fakad, meg sem tudják vigasztalni. A másik szülő a követke­zőket említette: nem érti, mi történt a fiával, de az is­kola egyre gyakrabban je­lenti, hogy baj van a visel­kedésével. Megkérdeztem, hogy miben jelentkezik ez? Nem figyel az órán; ha fel­szólítják, nem tudja folytat­ni, nem tud válaszolni, a szünetben egyre többször ve­rekszik, társaival ingerült, néha még durva is, otthon pedig felesel, visszabeszél. Mii tehet a szülő hasonló esetben? Beszélgetni kell a gyere­kekkel! Az igen lecsökkent szabad időből, a rohanó élettempó­ból adódik, hogy egyre keve­sebb azoknak a családoknak a száma, ahol rendszeres, eleven beszélgetés folyik a szülők és a gyerekek között. Pedig ezzel a kapcsolatuk is szorosabbá válik, jobban kö­tődik a gyermek a szülőhöz. Megfelelő mintanyújtás ese­tén sem csapódik a kirívó magatartású kortárscsopor- tokhoz, elfogadja a szülői példát. Ha elmaradnak ezek a beszélgetések, nem veheti észre időben a szülő a gyer­meke fejlődésével összefüggő változásokat. Nem ismerheti meg — a vele együtt élő — gyermeke örömét, gondját, a kiváltó okokat, melyek a vi­selkedési eltérésekhez vezet­tek. Nem arról van szó, hogy kényeztessük, mindent meg­engedjünk, hanem határo­zott, erőfeszítést is igénylő követelményeket támasszunk gyermekünkkel szemben. Csak így edződhet, és ala­kulhat önuralma, önfegyel­me. így lesz képes arra, hogy az őt ért kudarcokat, akadá­lyokat — a legkisebb károso­dás nélkül — megfelelő aka­raterővel leküzdhesse. így nőhet fel egészséges gyer­mekként, és válhat ép sze­mélyiségű, cselekvő felnőtté. Most csak két esetet emlí­tettem. Ennél a hétköznapok sokkal változatosabbak, több, összetettebb problémát vet­nek fel, hiszen minden gyer­mek és család más és más. Nem szabad megvárni, amíg a gyerekek (akár lo­pással, csavargással) hívják fel magukra a figyelmet! Ha ilyen gondok jelentkeznek egy kisebb, vagy nagyobb kö­zösségben, akkor leghama­rabb a szülő-gyerek-peda- gógus megértő összefogásától várható eredmény. Amennyi­ben mégsem sikerül értékel­hető változást elérni, akkor feltétlenül fontos a nevelési tanácsadó szakembereinek (pedagógus, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus) ta­nácsa is. Pszichés megbete­gedés esetén szakorvoshoz kell fordulni. A viselkedési nehézségek­kel küzdő gyermekeken iga­zán akkor lehet segíteni, ha időben — az első apró jel­zésnél — kérünk és foga­dunk el támogatást. Érdemes megjegyezni minden gyer­mekét nevelő és elsősorban szerető családnak Goethe szavait: „Ki nagyot akar, szokjék fegyelemre!" Dr. Gácsér Magdolna gyermekpszcihiáter Az akvárium torpedója: a malabári dánió Nem véletlenül nevezi így sok akvarista ezt a kifejlett állapotában 10-12 cm-es ha­lacskát. Fürgeség, villám­gyors irányváltoztatás, állan­dó ide-oda cikázás jellemzi viselkedését. Kis átmérőjű kifogóhálóval kihalászásuk a medencéből szinte lehetetlen. Ilyennel ne is próbálkozzunk, ha nem akarunk magunknak bosszúságot szerezni, amit a felkavart víz és az összetört növényzet látványa még te­tézhet. A Danio malabaricus hazá­ja Elő-India és Ceylon (Srí Lanka). Népszerűsége vetek­szik a zebra- és a leopárd- dánióéval. A malabári háta zöldesszürke, a has világos rózsaszín. Oldalát 3-4 világos acélkék hosszanti csík díszí­ti. A kopoltyúfedők mögött vékony függőleges kereszt­csík húzódik. A mellúszókat kivéve uszonyai rózsaszín és narancssárga színben pom­páznak. Testalkata hasonló a többi dániófajéhoz, de test­hossza kb. kétszerese pl. a zebradániónak. Ezért kicsi (30-50 literes) akváriumban ne tartsuk. Jól érzi magát a 100-200 literes medencében: ezt a nagyságot mozgékony­sága is indokolja. Általában a vízréteg felső harmadában tartózkodik. Társas akváriumban nyugod­tan tartható, a többi halfaj egyedeit nem bántja. Békés természetű, kimondottan csapathal. Ajánlatos 6-10 pél­dányt tartani egy medencé­ben, amelyet lehetőleg hosz- szú levelű növényekkel (va- lisneria, elodea, myriophyl- lum) telepítünk be. A hal szépsége, élénk mozgása így vonja igazán magára a fi­gyelmet. A malabári dániók a víz pH-értékére, keménységi fo­kára nem érzékenyek. Már 22-24 C-fókos vízben is jól érzik magukat, télen elegen­dő a 18-21 C-fok is. Meghá­lálják a rendszeresen adott friss vizet, ezért ajánlatos 3-4 hetente vizük egyharma- dát lecserélni és friss klór­mentes csapvízzel pótolni. Falánk, mindenevő halak, etetésük ezért nem okoz gon­dot. Tubifexet, daphniát, il­letve bármilyen jobb minő­ségű száraz és műeleséget szívesen fogyasztanak. Ete­téskor villámgyorsan cikáz­va kapkodják össze a bejut­tatott élelmet. Tenyésztésre már a 7—8 cm-es példányok is alkalma­sak. A karcsú, kisebb test- méretű, élénkebb színű hí­met könnyű megkülönböztet­ni a teltebb, nagyobb has­domborulattal rendelkező nősténytől. Ivatómedencéjük legalább 40-50 cm hosszú legyen (ki­sebben nem hajlandók ívni!). Ezt töltsük föl kb. 20 cm ma­gasan friss csapvízzel, amelynek hőmérséklete 24-25 C-fok. A víz kémiai összeté­telére — tapasztalatom sze­rint — íváskor sem érzéke­nyek. Finom eloszlású lég­porlasztásról azonban gon- goskodni kell. Mivel a szülők ikrafalók, ezért az ikrák védelmét fel­tétlenül biztosítanunk kell. Sem a perlonvattacsomó, sem az ívatómedence aljára helyezett üveggolyók — illet­ve a kavicsréteg — nem nyújt megfelelő védelmet. Ugyanis sok ikra megtapad a védőréteg tetején, apielyeket aztán a falánk állatok ívás után azonnal összekapkod­nak. így tehát kevesebb esé­A malabári dánió-pár. (A felső a hím, az alsó a nőstény) (Reprodukció) lyünk marad népes csapat ki­keltetésére. A védelemre a legalkalmasabb a magunk készítette ikráztatórács hasz­nálata. Ennél viszont ügyel­nünk kell arra, hogy rés nél­kül feküdjön az akvárium­ban, 'nehogy halaink az üveg­fal és a rács oldala közé szo­ruljanak. (Több ilyen meg­oldás leírását is közöltük már az Élősarok korábbi számai­ban — a szerk.) A kellően átszellőztetett vizű ' medencébe először a nőstényt helyezzük be, majd a következő nap estéjén a hímet is. A szakirodalom sze­rint esetleg két hímet is ki­helyezhetünk egy nőstényhez, ez azonban az én tapasztala­taim szerint mégsem ajánla­tos. Az erősebb hím ugyan­is állandóan zavarja a gyen­gébbet, így előbb-utóbb a másik kihalászására, ezzel az ívatás megzavarására kerül­ne sor. Ha a pár összeillő, a követ­kező nap — de legkésőbb a második nap hajnalán, reg­gelén — több száz ikra bo­rítja az akvárium alját. ívás után a tenyészpárt helyezzük vissza a társas medencébe. Az ikrák nem kifejezetten fényérzékenyek, de jó, ha a medencét a közvetlen fény­től takarással óvjuk. Az iva­dékok 1-2 nap múltán kelnek ki, mnpd további 3-5 nap múlva úsznak el. A kikelt ivadék nagyon apró, amelyet az első napok­ban vízzel elkevert főtt to­jássárgájával is etethetünk. Nagyon ügyeljünk, nehogy túladagoljuk ezt az eleséget, mert a tojássárgája a vizet erősen és gyorsan bomlaszt­ja. Napjában többször, de egy-egy alkalommal keveset etessünk! A kishalak egyhe­tes korukban frissen kikelte­tett sóféreg-naupliusszal, ap­ró rotatóriával, még később apróra vágott, alaposan ki­mosott tubifexszel nevelhe­tők. Az ivadékok fejlődése igen gyors. Egy családban 200-400 ivadék felnevelése is lehetséges. Nem megfelelő mennyisé­gű és minőségű etetés esetén jellemző erre a fajra az ‘ún. szétnövés. Ekkor a nagyobb­ra nőtt egyedeket érdemes alkalmanként különválogat­ni, egy másik medencében tovább nevelni. Povázsay Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents