Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám

IgHiUkfM Ár és haszon 1986. április 10., csütörtök . o Lesz az idén elég paprika? Nagyüzemben termeszteni zöldségeket? Kimondani, hogy nem éri meg — dőreség volna. Az azonban elgondol­kodtató, ahol ráfizetnek a termesztésére, szabad-e? Megfontolják jól ezt a nagy­üzemi vezetők. Az azonban tény, hogy fogy az üzemi kertésizetek száma. Mindez azt sugallja, hogy valami baj van a jövedelmezőség körül. Csak azért alakult ez ki, mert nem elégséges az ár? Vagy a technológiák sem költségkímélők? Azt tapasz­taltuk, hogy van ebben is, abban is igazság. Ám az ál­lítások igazolására kevesek a feltevések. Mi is inkább a tavalyi tapasztalatokat igyek­szünk feltárni. Ebben Rajki Béla, Mohácsy Mátyási-díjas kertész a segítőtársunk, aki — munkatársaival együtt — az 1985. évi OMÉK-on a sza­badföldi paprikatermeszté­sért első helyezést, aranyér­met kapott. A zöldségter­mesztésben szerzett szakmai tudását ő a Nagyszénási Ok­tóber 6. Tsz-ben kamatoztat­ja, s boldogan adja át a kol­légáinak, az érdeklődőknek — ha akadnak ilyenek. Nyereséges kertészet Az elmúlt esztendők — 83, 84 — aszályos évek voltak, s 1985-re a felhalmozott csapa­dékhiány 150 milliméter volt Nagyszénás térségében. Kora tavasszal kitelepítették az öntözőcsöveket, s várták, lesz-e eső, de ha nem, úgy az öntözőberendezéseket hívják segítségül, hogy a magok megeredjenek. Hektáronként 250—300 ezres tőállományt gondoznak. Akkor az ága­zatvezető a következőképpen értékelte a kertészetet: — Ez a kertészet még nem volt veszteséges. Általában 20, de volt már olyan az el­telt kilenc szezonban, hogy 50 százalékkal túlteljesítet­tük a paprika nyereségtervét. — Mi ennek a titka, hi­szen azt hallottam, éppen az önök főkertészétől, hogy ho­vatovább az egyszerű újra­termelésre nem termelnek elég nyereséget a kertészetek ilyen — 1984-ben 6,90 Ft/kg — felvásárlási árak mellett. Nagyszénáson más törvé­nyek uralkodnak? — Vannak törvények. A meglevő területre csak any- nyi kultúrát szabad telepíte­ni, aminek az igényeit töké­letesen kielégíthetjük. Nagy­szénáson 30 hektár papriká­nál sohasem volt több, mert ehhez van elegendő munka­erő és erő, hogy minden munkát jó minőségben, idő­ben elvégezhessünk. Más üzemekben én azt láttam, hogy nem tartják ezeket a tényezőket fontosnak. Pedig számokkal — évi termésátla­gokkal — bizonyítható, hogy a gondos, precíz munkának megvan a gyümölcse a meg­termett paprikatonnákban. A kutatás haszna — S az — a kivételes hely­zet — mit hoz a konyhára, hogy a zöldségtermesztési kutatóintézet kísérleti par­celláinak egy része Nagyszé­náson van? — Hamarabb termeszthe­tünk egy-egy fajtát, gyorsab­ban bevonhatjuk az áruter­melésbe. De éppen megjött a fehérözön atyja, Zatykó La­jos, kérdezze őt a kutatásról. — Mennyi idő alatt jut el egy-egy fajta a termelőkhöz, és milyen gyorsi a termelésig vezető út? — A fehérözön 1978—79- ben a tenyészkertben és Nagyszénáson is jól vizsgá­zott. És épen az itt szerve­zett országos bemutatók ha­tására egyik évről a másikra kiszorította a termelésből a ceceit, és ma meghatározó, közel 80—90 százalékos a fe­hérözön termesztési aránya Magyarországon. — A kutatás és a termelés ilyen élő kapcsolatát ritkán tapasztalni. Milyen haszna van ennek a kutató szem­pontjából? — Kölcsönös a tapasztalat- szerzés, -átadási, és a legfon­tosabb, hogy nem érezheti sohasem azt a kutató; ki­hoztam egy új fajtát, csak mondják, hogy jó. Ebben a helyzetben egy-egy termesz­tési évről a másikra megmé­retik a kutató és a kihozott fajták. — ... s a gyakorlati szak­ember hogyan kamatoztatja mindezt? — Nekem is van két új fajtám — közli közvetlenül első benyomásait Rajki Béla. — Azonkívül 7 ezer törzset gondozunk itt Nagyszénáson, a kertészeti dolgozókkal. Rajki Béla naponta indul határszemlére, figyeli az egyes állományok fejlődését, ellenőrzi a kiadott kutatási munkát, és meghatározza a termelési feladatokat. Meg­győződésből mondja: — Aki ezt nem így csinál­ja, a termelésben ne várjon eredményt. Kezdődik az árvita Nagyszénáson pedig kitűnő eredményekről számolnak be évről évre. A termelésbe vont táblákon jó évben hek­táronként 40 tonna terem, a gyenge évben 21. Ebben a nagyüzemben kilencedik éve vezetik a termelési statiszti­kát, miszerint az évi átlag­termés 31 tonna, míg az or­szágos átlag 41 tonna hektá­ronként. — A tizedik év Rajki Béla statisztikája szerint rossz év lesz. Mi mindent közöl ez a szakemberrel ? — Azt, hogy a nehezen in­duló 1985. évben a 41 tonnás átlagtermés után 1986-ban, mondhatnám azt, hogy rossz év lesz, és 50 százalékos pap­rikatermésre számítunk. ... És kezdődik az árvita, ahogyan ez 1985-ben is le­zajlott. Az előrejelzések sze­rint a kis hozamú 1986-os év­ben aligha elégítheti ki az üzemeket a nyolc forintos ár. Ezért ugyanis a Dunakeszi— vecsési Ferihegy Tsz, vagy a Nagykőrösi Konzervgyár már 1985-ben is 9—10 forintot fi­zetett. — Mi dönti el, hogy kinek adja el az árut a nagyszénási kertészet? — Szükségünk van a kon­zervgyári fogadókészségre, de a megértésükre is. Tavaly leszállítottuk a szerződéses mennyiséget, s már az idei szerződéseket is megtárgyal­tuk, aláírtuk. A gyár azt nem érti, hogy a kézimunka­erőre alapozott ágazatban a rossz évek elvisznek minden nyereséget, s ha nem ad leg­alább egy forinttal többet az áruért, nem lesz elég alap­anyaga. Egyelőre nem kény­szerültek még rá, hogy job­ban megbecsüljék, megfizesi- sék a jó minőségű árut. Ám a termelési tendencia az, hogy nem növekszik a papri- katermő-terület, s mindin­kább kiszorul a nagyüzemi termesztésből is. A tetemes költségeket egyre kevésbé bírja el az ágazat, magas az általános költség, ami ezt a terméket is terheli. A feldolgozás hasonlóan iz­galmas téma. Egy-egy évben a Békéscsabai Konzervgyár 70 ezer tonna áruból gyárt termékeket. A zöldségfélék 59 ezer tonnájából 8 százalék­kal részesedik a paprika. Kereskedelmi etika? — Annak ellenére, hogy a részesedési aránya kicsi a mi termékszerkezetünkben, fon­tos termékünk a paprika — szögezi le rögtön Kardos Er- nőné, a Békéscsabai Kon­zervgyár igazgatója. S ebben a térségben jó hagyománya van a zöldségnövények, a paprika termesztésének. Ma­gas szintű a szakértelem, ezért jó hozamokat érnek el az üzemek, s többnyire tel­jesítik is szerződéses kötele­zettségeiket. De ne higgye, hogy magunk elégedettek va­gyunk az árakkal, csakhogy rugalmas árpolitikát nem lehet egyik évről a másikra kialakítani. Az azonban a legfontosabb elveink egyike, hogy az ár olyan legyen, ami kifejezi a termék árát, a benne megtestesülő szellemi tőkét, megfelelő nyereséget hoz a termelőnek, és termé­szetesen nekünk is. S ami azért még mindenképpen ide tartozik, olyan legyen az ár, ami megtartja a zöldségter­melő üzemeket nekünk. Botyánszki Mihály, a gyár igazgatóhelyettese sarkosan fogalmazott a manapság ki­alakult szerződéses fegye­lemről. — Szerződtünk egy áron. Ezt a szövetkezet egyoldalúan megemelte. Annak ismerete nélkül, hogy tudná, mit fizet az ő termékéből feldolgozott áruért a hazai, a szocialista, vagy a tőkés partner. S ami a hazai szerződéses fegyel­met illeti, ha kevés a ter­mék, követeli a magas árat, jogi forma ide, vagy oda, el­adja annak, aki többet ad, mint amit mi fizetni tudunk érte. Ám, gondolom azt is elhiszi nekünk, ha sok a ter­mék, a termelő sem enged az árából. Ez ma a kialakult — sajnos, már konvencionálissá érett — kereskedelmi etika. S a konzervgyári szakem­berek megítélése abban töké­letesen megegyezik, hogy egy évet nem szabad kiragadni. Meggyőző érv az is, misze­rint a feldolgozott termék el­adási árában nem tükröződik a kézi munkával gondozott paprika értéke, de a feldol­gozás során a kézi tisztítás sem. Nem tűnik lehetetlennek azonban az a kérés, hogy kiugró évben — az olcsón vásárolt, de a feldol­gozás után jól eladott termék bevételéből — térítsen vissza a termelőknek az alapanyag révén szerzett haszonból a feldolgozó üzem, ha az akko­ra. De éppen a feldolgozó ipar nyereségtermelő képes^ sége olyan, hogy ez ma még csaknem meddő kívánság. Van-e a jelen népgazdasá­gi helyzetben olyan megoldás, amiért hittel és töretlen lel­kesedéssel termesztik a zöld­ségeket az üzemek? Az érve­ket, s az ellene szóló, ha­sonlóan meggyőzőeket la­tolgatva mind tudjuk, hogy a közmegegyezés sok tényezőn múlik. Még ilyeneken is, hogy ne sújtsa az öntözés az üzemeket, hanem serkentse az ezzel elérhető többletter­més előállítására. Az sem le­het közömbös, hogy a kölcsö­nös egymásra mutogatás ér­dekeltségteremtéssé formá­lódjon. S ha megkockáztat­hatjuk: lépjen fel a termelő és a feldolgozó közösen az irányító tárcánál a negatív ösztönzők kiiktatásáért. Ér­demes volna újra bemutató­kat szervezni Nagyszénáson, hogy Békés megyében ne le­hessen igaz: az átlagtermés paprikából 14 tonna hektá­ronként! Ne heverjen parla­gon a termelésben jól hasz­nosítható szellemi tőke! Számadó Julianna ERRŐL ÍRTUNK... Dromásilott takarmány ÖNTÖK A JAVÁBÓL. Akár esik, akár fúj, bármi­lyen is az idő odakint, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödé­jében mindig tavaszias az idő. Olykor, amikor megin­dul a csapolás, szinte káni­kula van. Diszisták, fiatal öntők, formázok dolgoznak itt. Vidám daluktól hangos az öntöde környéke ... Ám ezek az öntők nemcsak da­lolni tudnak. Kezük nyomán több öntvény, gépalkatrész készül. Nem akárhogy dol­goznak. Bizonyítja ezt az is. hogy április 4-re tett válla­lásukat becsülettel teljesítet­ték. Százszázalékos tervsze­rűség mellett 130 százalékos teljesítést értek el. Csök­kent a selejt is. Az Erőmű­javító és Karbantartó Vál­lalat b.-pesti központjától elnyerték az első díjat, a 3000 forintot. A munka ün­nepét, május 1-ét, ismét újabb eredményekkel akar­ják köszönteni. (Viharsarok Népe, 1955. április 10.) A TERV TELJESÍTÉSÉ­ÉRT. Nem éppen az első kö­zött. emlegetik a Mezőko­vácsházi Gépállomás trak­torosait a tavaszi terv tel­jesítésében. Pedig a 29 erő­gép kint pöfög körzetük ha­tárában, a termelőszövetke­zetek és egyéni gazdák föld­jén. A lemaradás onnan ered, hogy ősszel csaknem minden talpalatnyi földet felszántottak a 12 közös gazdaságban. Csak itt-ott maradt, néhány hold a vize- nyősebb részeken tavaszra. Ezzel is végeztek már. Sok­sok holdat szántottak fel az egyénileg dolgozó parasz­toknak is ősszel és az idei tavaszon. Az elmúlt dekád­ban 150 holdon forgatták meg a földet egyéni parcel­lákon ... A traktorosok minden alkalmat megragad­nak és harcolnak tervük tel­jesítéséért, hogy a követke­ző értékeléskor már jobb helyezést érjenek el a me­gye gépállomásai között. (Viharsarok Népe, 1955. április 10.) EGY ÖRÖMMEL EL­VESZTETT „ÜRRAKÉTÁS FOGADÁS”. Már néhány napja hallatszott az a hír, hogy ember indui el a vi­lágűrbe. Mintegy öt nappal ezelőtt a Békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezetben erről beszélgetett Gálik And­rás, a szövetkezet alelnöke Frankó János főagronómus- sal. A főmezőgazdász, aki három hónappal ezelőtt a Szovjetunióban járt tanul­mányúton, úgy vélte: már csak napok kérdése, hogy a Szovjetunió emberrel lőjön ki űrhajót a világűrbe. Az alelnök kétkedett a főmező­gazdász szavaiban, kissé el­hamarkodottnak tartotta ál­lítását. A vitát végül is egy liter bor fogadásával zár­ták le. Szerdán reggel azon­ban nagy volt a meglepetés. A munkába igyekvő Andó Pálné, a tsz elnökének fe­lesége hozta először a hírt a tsz-irodába: szovjet űrha­jós indult a világűrbe, be­mondta a rádió ... Csodála­tosképpen egyáltalán nem szomorkodott a fogadást el­vesztő Gálik András alel­nök sem: — Ez az első el­vesztett fogadás, amelyet nem sajnálok — mondot­ta... (Békés Megyei Népújság, 1961. április 13.) Ikarus — negyedév Az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárában az év elejétől március végéig több mint 3200 jármű gör­dült le a futószalagokról, s ezzel a vállalat teljesítette negyedéves tervprogramját. Hazai partnereiknek, a BKV-nak és a Volánnak 144 autóbuszt szállítottak. A fő­város tömegközlekedését ja­vító buszokra újfajta sebes­ségváltókat szereltek. A járműgyár január óta több mint 2500 autóbuszt adott át szocialista megren­delőinek, elsősorban a szov­jet, NDK-beli, lengyel és a bolgár közlekedési vállala­toknak, amelyek az Ikarus hagyományosan legnagyobb vásárlói. A Kubában és Irak­ban létesített összeszerelő­üzemekbe folytatták a busz­egységek szállítását. Felfutó­ban levő, ígéretes piacuk Kí­na, ahová az év végéig 500— 600 buszt szállítanak, jórészt az IK—256 távolsági típus­ból. Az első 100 jármű már úton van a távoli ország felé. Az Ikarus az elmúlt hó­napokban néhány speciális autóbuszt is kifejlesztett. Ezeket a .második negyedév­ben szerelik össze, s adják át ghánai és malaysiai meg­rendelőknek. A vállalat új, 300-as távolsági autóbuszcsa­ládja iránt is élénk a kül­földiek érdeklődése. A ko­csikat még nem készítik so­rozatban; egy svéd cég meg­rendelésére az idén húszat adnak át, mégpedig luxus- kivitelben. A távolsági tí­pusból jelentős angliai ex­portra is lehetőség kínálko­zik. A jobb kormányos minta­autóbusz májusban készül el, s ha a próbák sikeresek lesz­nek, indulhat a kivitel. A harmadik negyedévtől busz­elemeket szállítanak Kana­dába az Ikarus-járművek ot­tani összeszereléséhez. A Gabona Tröszt vállala­tai újabb program megvaló­sításához kezdtek a takar­mányok minőségének javítá­sára. A programot az tette szükségessé, hogy a kister­melőknél nevelt sertések gyakran étvágytalanok és ezért az indokoltnál hosszabb idő alatt érik el a kívánt súlyt. A vizsgálatok szerint az állatok étvágyával egye­bek között azért van baj, mert nehezen tűrik a takar­mányok receptjeinek eléggé gyakori változtatását. Mivel azonban a receptmódosítá­sokra szükség van — a ren­delkezésre álló takarmány­alapanyagok készletének vál­tozásai miatt is —, megol­dást kellett találni az ebből fakadó hátrányok megszün­tetésére. A Gabona Tröszt kijelölt üzemeiben fölkészültek az aromásított takarmányok forgalmazására. Évente 700— 800 ezer tonna tápot adnak majd el a kistermelőknek az állatok számára étvágyger­jesztő ízesítéssel. Az egész országban árusítják majd e terméket a takarmánybolt­hálózatban. Az aromásítás a tápok árát nem érinti.^. Né­hány helyen próbaként már megkezdték az értékesítést, s az aromásított takarmányok a hónap utolsó napjaiban ke­rülnek nagyobb tételekben az üzletekbe. Gyertyaiizem Megkezdték a Mosonmagyar­óvári Flexum Kommunális Vál­lalat gyertyagyártó üzemének fejlesztését. Külföldi tapasztala­tok felhasználásával saját fej­lesztésű és kivitelezésű beren­dezéseket állítanak munkába, a gyártó alapgépet pedig az NSZK-ból vásárolják. Az új be­rendezéseket az év végéig fo­lyamatosan helyezik üzembe. A tízmillió forintos fejlesztéssel alapvetően megváltozik a tech­nológia : míg jelenleg a szilárd halmazállapotú, úgynevezett táblás parafint munkálják meg — amelynek felolvasztásához Jelentős értékű energiát hasz­nálnak fel —, az új gépek üzembe helyezésével lehetőség nyílik arra, hogy folyékony pa- rafinnal dolgozhassanak, amely melegitőkocsikban érkezik majd az alapanyaggyártótól. A Békéscsabai Május I. Termelőszövetkezetben kombinált gépsorral köménymag alá készí­tik elő a talajt és egyben a vegyszeres gyomirtást is elvégzik Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents