Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

NÉPÚJSÁG Mezöhegyesi hasznos kezdeményezés 1986. április 26., szombat II tanácsülés elfogadta Békés megye VII. ötéves tervét Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter felszólalása Békéscsaba jövőjéről A megyei tanács testületében a megyeszékhely egyik képviselője Borbola László. Vele Békéscsaba gondjairól, terveiről váltottunk néhány szót a tanácsülés után. — Minden eddiginél alaposabb előkészítés után állt össze az a terv, amelyet ezen a tanácsülésen elfogad­tunk. Ezt megelőzően háromszor szerepelt napirenden, míg a döntés megszületett. Véleményem szerint ebben a tervciklusban összességében a megye lehetőségei ked­vezőbbek, mint korábban. Ugyanakkor Békéscsaba, mint megyeszékhely, szempontjából nehezebb az új tervidőszak. — Melyek a város előtt álló legsürgetőbb feladatok? — A VI. ötéves tervidőszakból áthúzódó beruházá­sok, így a sportcsarnok, az autóbusz-pályaudvar és a belvárosi iskola befejezése, illetve felépítése. Feszítő gond a középiskolai tanteremhiány, e témában keresi a város a minél kisebb költséggel járó megoldásokat. — Milyennek ítéli a megyeszékhely fejlődését? — Korábban Békéscsabán a mennyiségi építkezés volt jellemző, vagyis az a törekvés, hogy minél több la­kás épüljön, ugyanakkor a járulékos dolgok, mint pél­dául a park és a kapcsolódó létesítmények, lemaradtak, illetve késve valósultak meg. A középtávú tervben a cél ezt a hátrányt ledolgozni. Amit pedig ezután épí­tünk, igyekszünk igényesebben, magasabb minőségi fo­kon, egyedi megoldásokat keresve, a környezethez job­ban alkalmazkodva megteremteni. Mindent egybevetve sok a tennivaló, az anyagi lehetőségek pedig végesek, de hát ezt tudomásul kell venni, és saját erőből még hozzátenni, amit lehet. A mai tanácsülésen hozott dön­téssel a tervezés, a vita időszaka lezárult, s a végrehaj­tás, a cselekvés ideje jött el. — ti — Gazdaságunkban szükség van az új hatékony munka­formák bevezetésére. Az út­keresés természetesen olykor nem mentes a buktatóktól sem, ám a közösség és az egyén boldogulását szolgáló új eljárásoknak nagy szere­pe lehet a népgazdaság tel­jesítő képességének fokozá­sában. Mezőhegyesen a KISZ-fiatalok kezdeménye­zése alapján új gazdasági munkavállalási forma jött létre amelynek eredményei — bár az indulástól rövid idő telt el — már ma is kézzelfoghatóak. * Nagy József, a KISZ nagyközségi bizottságának titkára így vélekedik: — A Népújságban olvas­tuk 1984. decemberében, hogy Sarkadon a Szellőző­művek helyi gyárában ho­gyan segítik a KlSZ-fiata- lok a termelést. Ezt követő­en döntöttünk úgy, hogy a vasipari szövetkezet vezetői­vel tapasztalatcsere-látoga­tást teszünk Sarkadra. A helyszíni szemle után gyor­san munkához láttunk. Vé­gigjártuk a különböző fóru­mokat, és a nagyközségi KISZ-bizottság vállalta ma­gára a lebonyolítást- Ismere­tes. hogy havonta a KISZ- nek lehetősége van 48 órás alkalmi munkavállalás biz­tosítására, tagjai számára. A vasipari szövetkezet KISZ- alapszervezetével és gazda­sági vezetésével közösen ál­lapítottuk meg a tisztességes vállalkozási díjat. Az egyes munkákra vál­lalkozói szerződést kötnek a KISZ-tagokkal a szövetke­zetben. A feladat elvégzése után kerül sor a pénz fel­osztására, 65 százalék marad a dolgozóknál, míg a fennma­radó 35 százalékból fizetjük a társadalombiztosítási jára­dékot. Az így megmaradt összeg 60 százalékát kapja a nagyközségi KISZ-bizottság, míg 40 százalékot a vasipa­ri szövetkezet KlSZ-alap- szervezete. A munkák meg­szervezésében két közremű­ködő vesz részt, akik elké­szítik a munkalapot, a bér­jegyzéket. Mi dupla köny­üvegek: a pezsgők, a Marti­nik, a vodkák, a likőrök, a nemes borok, némelyek díszdobozban. Az embernek tényleg gusztusa támad egy- egy italra. — Az áremelés előtt meg­nőtt a forgalmuk? — kér­dem a főnökasszonyt. — Csak a vodkát és a konyakot vitték. Tudja, mi nem árulunk kommersz ita­lokat. Vasárnap is nyitva va­gyunk, így az egymilliós forgalom sem ritka havonta. — És mennyi ebből az ital? — Nem számoljuk. — Azt talán tudja, hogy az árukészlet hány százaléka a szeszes ital? — Körülbelül a 30 száza­léka. — Ismeri azt a rendeletét, amely előírja: a boltfelület hány százalékát foglalhatja el a szeszes ital? — Nem. Szerintem 15 szá­zalék lehet. — Majdnem. Az üzlettí­pustól függően 8—12 száza­lék. Hogy itt ez a szám meny­nyi, fogalmam sincs. Még- csak tippelni sem akarok, mert az ember szemmértéke csalóka. A cápa újfent kitátja a száját, nem nehéz besétálni rajta. A magyar férfilakos­ság csaknem 50 százaléka al­kalomszerűen, 18,3 százalé­ka rendszeresen, naponta fo­gyaszt alkoholt. Rengetegen ténferegnek az utcán, egyik kocsmából ki, a másikba be. Vajon mikor dolgoznak? A vaskapu tárva-nyitva. A dü- ledező melléképületek között italbolt. Híres a maga ne­mében. A roggyant, össze­tákolt garázsféle előtt a tor- zonborz, ősz szakállú meg- lóbálja a műanyag szatyrot. A lendület nagyra sikeredik, elterül a földön. Nyöszörög­ve káromkodik. Az élére ál­lított roggyant farekeszen fiatal postásfiú iddogál. Rá­velést alkalmazunk, hiszen KISZ_es bizonylatokon is el­számoljuk a teljesítményt. Az akciónk a múlt év júni­usában indult. Tavaly mint­egy félmillió forint termelé­si értéket állítottak elő a fiatalok. Ebből az összegből 72 ezer forintot kapott a nagyköz­ségi KISZ-bizottság, míg a vasipari szövetkezet KISZ- alapszervezete 54 ezer fo­rinttal gazdagodott. Tavaly hatvanketten vet­tek részt ebben az új mun­kavállalási formában, s min­dig olyan feladatokat kap­tak, amelyeket főmunkaidő­ben nem lehetett elvégezni- Nagy előnyének tartom en­nek a vállalkozási formának, hogy nincs megkülönböztet­ve a betanított, a segéd- és a szakmunka. Mindenki ugyanúgy dolgozik, legyen az vezető, vagy éppen beosz­tott. * Nézzük, hogyan értékeli a fiatalok munkáját Kovács József, a Mezöhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szö­vetkezet elnöke. — Mi támogatjuk ezt a formát, s örömmel karoltuk fel. A múlt év közepén in­dult ez az akció, amely már az első évben is bizonyítot­ta életképességét. Szövetke­zetünkben két vgmk is dol­gozik, ám emellett sokszor gyorsan teljesíteni kell a megbízásokat, s ilyenkor vesszük igénybe a fiatalok gazdasági munkavállalási formáját. Szövetkezetünk tavaly 25 százalékkal több terméket gyártott, mint 1984-ben. Ezekben az eredményekben benne volt a KISZ-esek munkája is. Most, az év első negyedében három százalék­kal növeltük termelésünket a múlt év hasonló időszaká­hoz képest- Bár vannak ne­hézségeink, reméljük, ha si­kerül egész évben folyama­tosan munkát adni a KISZ- eseknek, akkor várhatóan termelési értékük eléri az egymillió forintot. Az idén szocialista exportunk kicsit visszaesik, ezért új munkák után kell néznünk. Igyek­ér. Délelőtt 10 óra. „Piál a föld...” A sarokban két munkaruhás férfi sörözget. A svájci sapkás komótosan felemeli az üveget és szinte egyszuszra kiissza a tartal­mát. A fiatalabb kollégája csak nézi a bűvészmutat­ványt és elismerően csettint. Közben két nő érkezik. Jel­legzetes köpenyt viselnek. Lehajtják a kikészített tö­ményt, kísérővel és diszkré­ten távoznak. Egvre többen leszünk. Leginkább kék kö­penyes, munkaruhás embe­rek a kuncsaftok. Látni le­het, hogy törzsvendégek. Na­ponta itt vannak, munkaidő­ben is. Kérdezni sem kell, hogy mit kérnek. Félszavak­ból is értik egymást a kocs- márossal. A diplomatatás­kás férfi elegáns. Rőt kör- szakállt visel, az arca is vörös. Konyakot iszik, sör­rel. Reszket a keze, amint a poharat a szájához emeli. Szóba kerül az áremelés. — Kevesebb tejet isznak, hogy jusson piára — jópo- fáskodik a magas, vékony- dongájú férfi. Kacarásznak és isznak. Szőke férfi bakancsban „Piál a föld ...” Ennek a Hofinak igaza van. Járom az utcákat. Van olyan környék, ahol 50—100 méterenként kocsmába botiok. Íme, már benn is vagyok az egyikben. A hangszóróból andalító zene hallatszik. Kern And­rás énekel. Féldeci, korsó sörrel. Ez a sláger. Heten ülik körül az asztalt. A kor­elnök a bársonykabátos, sző­ke férfi, bakancsban. A töb­biek viszonylag fiatalok, koszos, malteros melegítő­ben, munkásruhában. Totóz­nak. Maroknyi tippvariációt forgatnak, nézegetnek. Hár­man felpattannak. Utánuk szünk tőkés piacra termelni, valamint a belföldi feladato­kat teljesíteni. * Katona Mátyás, a párt­alapszervezet titkára, gyár­tástechnológus, a szövetke­zet megbízottjaként vesz részt az új vállalkozási for­ma szervezésében. — Ez a KISZ-es akció ru­galmasabb, mint a vgmk. Nagy előnyének tartom, hogy bárki, bármikor vállalkozhat egy adott munkára, ugyan­akkor, ha úgy érzi, nem tud megfelelni a követelmények­nek, azonnal kiválhat a brigádból. A gyakorlatbani megvalósítás úgy történik, hogy a részlegvezetők jelzik az adott területen jelentkező plusz igényeket, s ilyenkor a termelési osztállyal egyez­tetve 4—8 fős brigádok vál­lalkoznak. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy kedvelik a dolgozók, első­sorban anyagi kiegészítést látnak benne. A munkák el- végeztével a minőségellen­őrök szigorúan ellenőriznek és kiállítják, amennyiben megfelelő a termék, a minő­ségi bizonyítványt. Napja­inkra az egyes területeken már kialakultak a munka­brigádok. A közösségterem­tésben is nagy szerepe van ennek a formának- ♦ A mezöhegyesi fiatalok példája azt mutatja, hogy a közösség és az egyén boldo­gulását szolgáló munkaválla­lási formákra is van lehető­ség. A KISZ hasznos vál­lalkozási formához adta a nevét. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a KISZ politikai szervezet, ezért a minden­napok gazdaságépítő mun­kájának nem szabad a po­litikai, ideológiai nevelő­munka kárára érvényesülnie. Mezőhegyesen jól tudják, ma még az utóbbi területen bőven van tennivalójuk, de úgy érzik, hogy a munká­ban már összekovácsolódott kisebb-nagyobb csoportok­nak könnyebb lesz a jövő­ben megfelelni a politikai, mozgalmi és szervezeti elvá­rásoknak is. Verasztó Lajos eredek, hátha megtudom, hogy hol dolgoznak. Nincs szerencsém. Már a kopott Zaporozsecben ülnek és gyor­san elhajtanak. A járdán széttört boros­üveg szilánkjai jelzik, hogy ismét „itthon” vagyok. Jó lesz vigyázni. Este 10 óra. Belököm az ajtót. Sárgás, undorító füst csap az arcom­ba, üvölt a gépzene. Pislo­gok a félhomályban, lassan eszmélek. Az ablak mellett fekete kabátos öregasszony álldogál, előtte a pohárban pálinka. Szájában cigaretta lóg. A sarki asztalnál jóked­vű fiatalok. Hosszú hajú, farmernadrágos, mellényes fiúk, vérvörös körmű lá­nyok viháncolnak. Fröccsött isznak. Az egyik srác az asztalra borulva alszik. Mel­lette csókolóznak, mások ki­támogatják egymást az utcá­ra levegőzni. Alig beszélnek, céltalanul őgyelegnek, unot­tan szürcsölik a fanyar italt. Az egyikük hirtelen nagyot üt az asztalra, az alvó fiú rémülten markolja a térítőt. Röhögnek. — Elázott? — intek felé. A kérdezett nem válaszol. Hátra veti fekete sörényét, mintha valamire büszke lenne. — Iszol egy fröccsöt? — próbálkozom újra. A szemével jelzi, hogy igen. Meghúzza a poharat. — Hány éves vagy? — Mi a fenét akarsz, talán ismerkedni ? A trükk nem vált be, fel­adom. Két rendőr lép a te­rembe. Az Adidas dzsekist magukhoz intik, a szender­gő fiatalember hirtelen „fel­támad” és eltűnik a mosdó­ban. Az ajtó résén látom, hogy széttárt karokkal lép­ked a tócsában, mint aki magához akarná ölelni a vi­lágot. „Piál a föld ..." Seres Sándor (Folytatás az 1. oldalról) főiskola létesítése. A megye- központnál tervezett egyéb feladatok támogatásának kö­re: a hírközlés fejlesztése és feltételeinek megteremtése; a gazdaságilag hátrányos helyzetű térségek támogatá­sa; a kereskedelmi alapellá­tás és az idegenforgalom ja­vítása, a sütőipar fejleszté­se stb. Hozzászólások, észrevételek A vitában elsőként felszó­laló Komáromi Gábor (Vész­tő) javasolta, hogy a megyei irányítású nagyközségek kö­zött Csorvás és Vésztő is kapja meg a majdani város­sá válás elvi lehetőségét. Szilágyi Menyhért (Csor- vás) Békéscsaba város és a város környéki tanácstagi csoport nevében szólt, s el­sőként azt emelte ki, hogy hasznos volt a tervezet több fordulós megvitatása, mely­nek során számos megvaló­sítható ötlettel, javaslattal gazdagította azt a lakosság. A továbbiakban a szellemi potenciál fejlesztését szor­galmazta, hangsúlyozva, hogy megfelelő fogadókész­séggel találkozó szakember- gárda álljon a megye ren­delkezésére. Ehhez azonban a szakképzés javítására van szükség. Szorgalmazta az in­formációs rendszer, és nem­csak a megyén kívüli, ha­nem a megyében lévő tele­pülések közötti együttműkö­dés javítását is. Dr. Antal Mihály (Tót­komlós) az orosházi város környéki tanácstagok képvi­seletében szólt, és az egész­ségügyi ellátás helyzetének javítását szorgalmazta. El­mondta, hogy még mindig kevés az orvos, s mint az köztudott, a kórházi ágyak számát tekintve is az utol­sók között szerepel a me­gye. A továbbiakban ecse­telte az orosházi kórház rendkívül rossz műszaki ál­lapotát, amely indokolja a sürgős fejlesztést. Az 1967- ben átadott épület — amely már akkor is sok hibával készült — állaga tovább romlott, miközben az ellá­tandók köre bővült. Domsich Lászlóné (Oros­háza) a közoktatás feltéte­leinek javítását kérte, hi­szen még ma is sok az álta­lános iskolai szükségtante­rem, kevés a pedagógus, és azok egy része'kiterhelt. Az oktatás-nevelés legyen nem­zeti ügy, mondotta, amiért helyben is sokat kell tenni! Czeglédi András (Sarkad) a kedvezőtlen adottságú te­lepülések gondjairól, a meg­felelő munkahelyek hiányá­ról, az ingázás, majd az en­nek következményeként tör­tént elköltözés hátrányairól beszélt. Kérte, hogy tekint­sék át Sarkad és környéke helyzetét, s teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a település alkalmas legyen a középfokú funkciók ellátá­sára. Papp Józsefné (Ecsegfal- va) a közigazgatás átszerve­zésének problémáiról szólt. Ecsegfalva Szolnok és Békés megye határán van, jó len­ne azonban, ha — képlete­sen szólva — nem a megye szélén lenne. Ehhez az ellá­tás javítására, a helybeli ügyintézés még nagyobb le­hetőségének megteremtésére van szükség. A munkára koncentrálva A vitában felszólalt dr. Juhár Zoltán belkereskedel­mi miniszter három téma köré csoportosította mondan­dóját. Elsőként a népgazda­ság VII. ötéves tervéről szólt, amely több prioritást tartalmaz. Ezek között sze­repel az egyensúlyi követel­mény megteremtése, az élet- színvonal megőrzése, illetve emelése. Mint mondotta, az idei esztendő első negyede nem szolgált kedvező ta­pasztalatokkal. Nem növe- 'kedett a termelés és az ex­port, fokozódott viszont a felhasználás. A következő időszakban ezen mindenkép­pen változtatni szükséges, hiszen a VII. ötéves terv el­ső esztendeje a következő éveket is befolyásolja. Mint mondotta, a terv céljai jók, a feltételek adottak, a mun­kára koncentrálva élni kell ezekkel. A továbbiakban a megye VII. ötéves tervéről szólva megállapította, hogy az megalapozott, fő céljai-\ ban összhangban van az or- ^ szágos elképzelésekkel. A megyei és a helyi tanácsok munkája színvonalas, a me­gyei testület jó gazdája a területnek. Elmondta, hogy a terv minden feszültséget természetesen nem old meg, de lényeges fejlődést irá­nyoz elő. Harmadikként a VII. ötéves terv életszínvo­nal-politikai célkitűzéseiről beszélt. Ennek egyik lénye­ges eleme az antiinflációs program megvalósítása, melynek fontos eleme, hogy a központi áremelések ne haladják meg a tervezett mértéket. Ehhez az szüksé­ges, hogy a termelésben csak ott emelkedjenek az árak, ahol valóban indokol­tak, a rossz munka pedig nem hozhat drágább termé­ket. Hangsúlyozta, hogy a kereskedelem se fogadjon el ilyen termékeket. Az élet­színvonal-politikai célkitű­zés másik lényeges eleme az áruellátás színvonalának megőrzése, bizonyos terüle­teken, mint például az ipar­cikkeknél — és általában a kistelepüléseken — az ellá­tás javítása. Befejezésül ki­emelte: a helyi tanácsok esz­közei, jogai nőttek, rugal­masabban élhetnek ezekkel, kellően rangsoroljanak, és a lakosság cselekvő közremű­ködésével váltsák valóra a terveket. E programhoz kí­ván a kormány nevében si­kereket. A vitában elhangzottakra Araczki János válaszolt. Az észrevételeket, határozatmó­dosító javaslatokat az ülés elején létrehozott határozat­szövegező bizottság az anyagba beépíti. A bejelentések, interpel­lációk sorában Győrfi Ká­roly (Kötegyán), Kozák Sán­dor (Szeghalom) a gazdasá­gilag elmaradott térségek felzárkóztatásának lehetősé­geihez szólt hozzá. Szilágyi Menyhért (Csorvás) az ügy­ben interpellált, hogy a mo­ziüzemi vállalat — ameny- nyiben a helyi tanács nem tudja átvállalni a megemelt bérleti díjat — kivonul a településről. A választ — az interpellálóval egyetértésben — a következő tanácsülésen adják meg. A testületi ülés Gyulavári Pál zárszavával ért véget. s. r. Egy jó példa A tanácsülés szünetében Supala Pált, a Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát nyugdíjas vezérigazgatóját — aki a második ciklusban képviseli Mezőhegyest a me­gyei tanácsban — a VI. ötéves terv helyi eredményeiről kérdeztük. — Mi igazán nem panaszkodhatunk, valóban sok mindennel gazdagodott Mezőhegyes. Persze nem úgy, hogy tartottuk a markunkat és vártuk, hogy valami égi áldásként majdcsak kapunk valamit. Sokkal inkább úgy, hogy közös összefogással — helyi és más segítséggel — tettünk érte. így jött létre az országban is párját ritkí­tó nevelési központ, így sikerült 570 lakást felépíteni, bővíteni a kereskedelmi hálózatot, javítani az óvodai, bölcsődei ellátást, s mi büszkén mondjuk, kicsit váro­sias arcot adni a településnek. A beszélgetésbe bekapcsolódott Kassai Béla, a nagy­községi tanács elnöke is. — Az a fejlődés, amit elértünk — mondotta —, való­ban közös munkának az eredménye. Benne van a kom­binát segítsége, a tanács pénze és a lakosság szorgalma is. Valóban igen gazdag és sikeres volt számunkra a VI. ötéves terv, s reméljük, hogy a következő években is hasonlóképpen fejlődik majd a község. Elvégre nem mindegy, milyen híre van nemcsak a megyében, hanem az országban is Mezőhegyesnek. — s —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents