Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

1986. április 25., péntek NÉPÚJSÁG TELEX • NEW YORK A szocialista országok vé­leménye szerint az Afrikát sújtó gazdasági válság le­küzdéséhez szükség van min­den ország összefogására, a földrész államai szuvereni­tásának és az általuk válasz­tott fejlődési útnak a tiszte­letben tartására. Meg kell szüntetni mindenfajta impe­rialista beavatkozást az af­rikai belügyekbe — egye­bek között ezt hangoztatta a földrész gazdasági helyzeté­vel New Yorkban folyó ta­nácskozáson Földeák Tamás, Jiazánk képviselője. * Az Afrika válságos gaz­dasági helyzetével foglalko­zó rendkívüli ENSZ-közgyű- lési ülésszak előkészítését végző bizottság jelenleg az Afrikai EJgységszervezet; (AESZ) idevágó tanulmányát tárgyalja. Az amerikai vadászbombá­zók és felderítőgépek to­vábbra is folytatják repülé­seiket a líbiai partok köze­lében — jelenti a TASZSZ hírügynökség az amerikai AP hírszolgálati irodára hi­vatkozva. Az America repülőgép­anyahaj óról felszálló gépek repüléséről nem értesítették előre a nemzetközi légiirá­nyítási szolgálatokat, veszé­lyeztetve így a térség polgá­ri légiközlekedésének biz­tonságát. • PÁRIZS Csütörtökön befejeződött az általános vita a francia nemzetgyűlésben a kormány tervezett gazdasági és pénz­ügyi rendeletéinek kerettör­vényéről. Az első nap heves szópárbajai után alábbha­gyott az izgalom, főleg azért, mert Jacques Chirac mi­niszterelnök egy tévébeszél­getésben közölte, hogy a kormány rövidesen a bizal­mi kérdés felvetésével véget vet a további parlamenti vitának és a módosító kísér­leteknek. Az alkotmány ér­telmében a „kormány fele­lősségének” felvetésével, bi­zalmi jellegű szavazással azonnal el lehet dönteni egy vitatott törvényjavaslat sor­sát • PHENJAN A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság felhívást intézett Dél-Koreához, hogy újítsák fel azokat a kétolda­lú tárgyalásokat, amelyek a „Team Spirit ’86” elnevezé­sű amerikai—dél-koreai kö­zös hadgyakorlat miatt sza­kadtak félbe. A javaslatot az a közös nyilatkozat tartalmazza, amelyet a gazdasági, a vö­röskeresztes és a parlamen­ti tárgyalások folytatására kijelölt KNDK-küldöttségek vezetői hoztak nyilvánosság­ra csütörtökön Phenjanban. • TUNISZ A marokkói uralkodó ta­nácsadója csütörtökön Tu­niszban — az Arab Liga székhelyén — arról adott tá­jékoztatást, hogy a jövő hét elején Marokkóban valószí­nűleg megrendezik az arab országok sürgősségi csúcsér­tekezletét. A megbízott, Mo­hamed Avad, megbeszélést folytatott Sedli Klibivel, a Liga főtitkárával, aki viszont előző nap a különböző arab fővárosok véleményét kérte ki. Az ülést hétfőn nyitnák meg Fezben, a muzulmán vallás patinás marokkói fel­legvárában, amennyiben az előkészületek sikerrel jár­nak. • VARSÓ A lengyel államfő és a len­gyelországi katolikus egyház feje szerint Lengyelország­nak hasznos volna felújíta­nia a diplomáciai kapcsola­tokat a Vatikánnal. Woj- ciech Jaruzelski, az Állam­tanács elnöke és Jozef Glemp bíboros, Lengyelor­szág prímása csütörtöki ta­lálkozójukon kijelentették: „a lengyel—vatikáni diplo­máciai viszony teljes norma­lizálása jól szolgálná az or­szág érdekeit”. Megkezdődött a Békevilágtanács szófiai ülésszaka A Békevilágtanács és a nemzeti békemozgalmak te­vékenységének megújításáért szállt síkra Romes Csandra, a BVT elnöke a testület csütörtökön Szófiában meg­kezdődött ülésszakán. A tanácskozás mintegy 600 részvevőjét a megnyitón Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államta­nácsának elnöke köszön­tötte. Az ülésszak részt­vevőihez a világ számos ve­zető politikusa intézett üze­netet, így Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Pé­rez de Cuellar, az ENSZ fő­titkára, Wojciech Jaruzelski lengyel, Raul Alfonsin ar­gentin, Dániel Ortega nica- raguai elnök, Andreasz Pa­pandreu görög kormányfő. Az ülésszak első munka­napján rendkívüli plenáris ülést tartottak a Líbiával vállalt nemzetközi szolidari­Genfben csütörtökön vé­get ért a leszerelési konfe­rencia idei ülésszakának el­ső szakasza. A záróülésen a részt vevő 40 ország kép­viselője előtt Viktor Iszra- eljan, a szovjet küldöttség vezetője bírálta az Egyesült Államokat, mert katonai fö­lényre akar szert tenni és akadályokat gördít a két- és sokoldalú fegyverzetellenőr­zési tárgyalások elé. Az Egyesült Államok — muta­tott rá Iszraeljan — a neva- dai atomrobbantásokkal, a „csillagháborús” program ki­bontakoztatásával és a Líbia elleni légitámadásokkal vá­laszolt a szovjet leszerelési lavaslatokra. A konferencia figyelmé­nek középpontjában — írta a TASZSZ genfi keltezésű beszámolójában — a Szov­jetunió nagyszabású kezde­tás jegyében, ahol a felszó­lalók elítélték az Egyesült Államok agresszióját. A BVT egyhangúlag elfogadott szoli­daritási nyilatkozatában megbélyegezte az amerikai támadást, felszólította a vi­lág népeit, hogy közösen lép­jenek fel az amerikai állami politika rangjára emelt ter­rorizmus ellen. Romes Csandra, a BVT el­nöke a délutáni teljes ülésen kiemelte: a Békevilágtanács megítélése szerint napjaink­ban, a fegyverkészletek nem szűnő felhalmozása követ­keztében, megnövekedett a háborús veszély. E veszély elhárításához nem elegendő­ek egyes országok vagy or­szágcsoportok erőfeszítései, a nukleáris háború ellen fel­lépő valamennyi erő össze­fogására, közös cselekvésére van szükség. A Békevilágta­nács tevékenységét értékelve Romes Csandra megállapí­ményezései álltak. Többek között a január 15-én Miha­il Gorbacsov által vázolt program a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek 2000-ig való teljes felszámo­lásáról, vagy a minap kifej­tett legújabb javaslatok, amelyek a vegyi fegyverek betiltását sürgetik, hatékony ellenőrzési ajánlattal páro­sítva. A Szovjetunió építő szellemű irányvonala széles támogatásra talált más szo­cialista, s el nem kötelezett országok részéről. A konferencián az Egye­sült Államok és más NATO- országok hibájából ezúttal sem sikerült lényegi előre­haladást elérni a leszerelési kérdések megoldása terén — hangoztatja a TASZSZ. A leszerelési értekezlet ülésszakát június 10-én foly­tatják. tóttá: a Békevilágtanács a leutóbbi néhány évben erő­feszítéseket tett a nemzetkö­zi békemozgalom tevékeny­ségének új dimenziókkal való gazdagítása érdekében. Leszögezte, hogy a Békevi­lágtanács valamennyi béke­szerető erő egységéért és közös akcióiért dolgozik. Romes Csandra a nemzet­közi békemozgalom legfon­tosabb feladatai közé sorolta mindenekelőtt azt a küzdel­met, amelynek célja: a tö­megpusztító fgeyverek min­den fajtájának megsemmisí­tése még az ezredforduló előtt. Kiemelte a világűr mi- litarizálásának magakadá­lyozásáért vívott harc fon­tosságát. Síkraszállt a nuk­leáris fegyverkísérletek be­tiltásáért, egyik elsődleges feladatként jelölve meg en­nek békemozgalmi támoga­tását. „Waldheim hitele továbbra is kétes” A köztársasági elnök beszéde igazolta, hogy nem a Szocialista Párt állt a Kurt Waldheim ellen folyó kampány mögött, hangoz­tatta csütörtökön a sajtó előtt Fred Sinowatz osztrák kancel­lár. Rudolf Kirchschläger állam­fő keddi televíziós beszéde a Szocialista Párt véleménye sze­rint mindenesetre megerősítet­te azt a vádat, hogy Waldheim, a Néppárt jelöltje a köztársasági elnök posztjára „»gondatlanul bánt az igazsággal”. Sinowatz szerint egyébként az államfő beszéde megerősítette, hogy Kurt Wadheim hitele to­vábbra is kétes. A lényeg min­denesetre az, hogy május '4-én nem Waldheim ellen, vagy mel­lett kell szavazni, hanem két jelölt között kell választani, akik közül a szocialisták véle­ménye szerint az övék, Kurt SteyreT a jobb, hangoztatta a kancellár. Alois Mock, a Néppárt elnöke csütörtöki sajtóértekezletén ugyancsak elismeréssel méltatta Kirchschläger államfő állásfog­lalását a Waldheim-ügyben, de pártja nevében azt a tanulságot vonta le a beszédből, hogy je­löltjüket immár végérvényesen tisztázták a vádak alól. Záróiilés Genf ben A londoni robbanás Az Oxford-streeten bekö­vetkezett detonációt a közel­múlt eseményeire gondolva legegyszerűbb lenne figyel­meztetésnek minősíteni. Nyugat-Európában és főleg az Egyesült Államokban már az első pillanatokban úgy is értékelték. Hiszen kézen­fekvő, sőt a Líbia elleni ame­rikai bombázás óta sugallt, hogy lehet számítani terror­akciókra jónéhány fejlett tőkés országban, de legfő­képpen Angliában, hiszen a londoni kormány tevékenyen segítette Washingtont a tri- poli és bengázi elleni táma­dáskor. Ha a mostani londoni me­rényletet egybevetjük Rea­gan amerikai elnök alig ko­rábbi nyilatkozatával, amelyben Iránt és Szíriát is bombázással fenyegette, mondván „Líbia mellett ők a nemzetközi terrorizmus hátországai”, hát rögtön lát­ható, hogy ürügyként nem is jöhetett volna gyorsabban terrorakció. Még szerencse, hogy a pokolgépet csütörtö­kön hajnalra időzítették, így a még néptelen londoni bel­városban senkiben nem tett kárt. Mert ha esetleg ember­életet is kioltott volna a de­tonáció, akkor alighanem azon töprenghettek volna a megfigyelők, hogy melyik pillanatban küldi újra az elszánt amerikai elnök gé­peit a Közel-keletre. Éppen ezért sokaknak gyanús ez a merénylet. Pél­dául maguknak a líbiaiak­nak, akik pár napja kor­mányszinten figyelmeztettek: Nyugat-Európában bizony le­hetségesek a közeljövőben terrorakciók, de azokat az amerikai és az izraeli titkos- szolgálat emberei hajtják végre. Ezt a verziót is felve­tették az újságírók londoni illetékeseknek, de azok elve­tették ezt a lehetőséget. Pedig nagy a valószínűsé­ge, hogy csütörtökön haj­nalban valakik zavarbombát vetettek a világpolitikai színpadra. Ám a jelenlegi feszült helyzetben az ilyen zavarkeltés vagy bármilyen terrorakció beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. Avar Károly London központjában lezárták azt a részt, ahol csütörtökre virradóra robbanás történt a brit légitársaság irodájában (Telefotó) Barátok között így szokás? nap, a Bundestagban köz­readott kormánynyilatkoza­tában már magabiztosan so- rakoztattta fel az érveket Líbia ellen, igazolva a bom­bázás jogosságát. Kohl tehát lenyelte sértődöttségét — ő már csak ilyen — legyintet­tek Bonnban. Igaz, az a kormánynyilatkozat, amely­ben egyetlen szó nem esett a polgári áldozatok miatti megrendülésről, apróbb megfogalmazásokban min­denkinek tett egy kis en­gedményt — Straussnak is, Genschernek is. Csak éppen karakánnak nem volt mond­ható. Külügyminiszterét ez egy­szer megint lehetetlen hely­zetbe hozta — legalábbis Bonnban sokan vélekedtek így: miközben Genscher nem rejtette véka alá rosz- szallását, igyekezve eleget tenni a közös nyugat-euró­pai állásfoglalásnak, kancel­lárja épp megtalálta a ment­ségeket. Nem biztos, hogy Amerika túl sokra tartja Kohl igye­kezetét. Az viszont biztos, hogy otthon az emberek amerikaellenessége nőttön nő — van aki politikai okokból rosszallotta az ak­ciót, van aki „csak” fél, dü­hös a mintegy 250 ezer ame­rikai katona jelenlétére, ami az NSZK-t merényletek színterévé változtathatja. Az NSZK és az Egyesült Államok közötti viszony meglepően hamar lekerült a napirendről — a szociálde­mokraták feszegették még a kormánynyilatkozat vitájá­ban- Helyette most inkább Nyugat-Európa és Amerika megtépázott kapcsolatrend­szere a beszédtéma. A nyu­gatnémet belpolitikában pe­dig elmosta a dolgot egy másik visszásság: az a nyil­vánvaló nézeteltérés, ami magát a koalíciót megosztja Líbia és az Egyesült Álla­mok ügyében. Az FDP és a CSU szokásos marakodása ■most szinte féktelenné vált. Kohl láthatóan nem tudja a gyeplőt kézben tartani — és sokan úgy vélik, külpoliti­kája már saját párthíveinek támogatását is elvesztette. A jelek szerint az elégtétel az óceánon túlról se nagyon várható. Szászi Júlia Tépett szmokingok a császárvárosban* Becs belvárosát a múlt héten 1800 rendőr le-pte el. Lezárták az utcákat és kiürítettek, egy teljes áruházat a Kertner strasszén. Nem bombát kerestek. Királykisasz- szony járt az egykori császárvárosban. Pontosabban jö­vendő királyné. Diana, a bulvársajtó bálványa, és hozzá még férje, a walesi herceg (az érdeklődés szerint ebben a sorrendben). Természetesen nem udvari vizit volt ez — utoljára Edward személyében 83 éve járt brit ural­kodó Bécsben —, hanem nagyon is prózai, üzleti reklám. A trónörökös házaspárnak a brit héten kellett megjelen­nie, különös tekintettel az angol áruk népszerűsítésére. Ily módon először szállt le a szuperrepülőgép, a Concor­de a schwechati betonon, bár a helyi társaság, az Austria Airlaines, aligha rendel belőle. Brit autók viszont, ha nem is nagy számban, de fogy­nak itt. Hogy miért, arra a herceg-reklámfőnök frap­páns választ adott egy interjúban, „Mert a mi autóink a legjobbak” — így Charles. A herceg egyébként nem csinált mindig titkot abból, hogy bizony terhes a reg­geltől éjszakáig tartó, szüntelen bájolgással járó prog­ram, és néha idegesen nézett a kamerákba, amelyekből rengeteg volt. Az osztrák kollégák egyébként egy életre megutálták brit társaikat, .mert azok a szó szoros ér­telmében a hátukra másztak, hogy jpbb képekhez jus­sanak, és több helyi kamerámon siratja most a konkur- rencia által darabokra tépett szmokingját. Diana persze, aki naponta többször váltott modellt — néha kegyetlenül rövid idő alatt kényszerülve az átöl- tözködésre —, ruhaügyben nem jött zavarba. Így, ami­kor a bécsi stílushoz illően egy konflison utazott a pol­gármester feleségével, aki történetesen Dagmar Koller, az ismert operettszubrett, az utca felsorakozott népe — mint a lapokban olvashattuk — elragadtatott felkiáltá­sokban tört ki. Hogy ki mit mondott, nem örökítették meg, ám feljegyezték Koller művésznő szavait: „Nahát, ez a Diana még szebb, elegánsabb, mint a képeken. Ez tulajdonképpen egy csúcsmanöken.’’ Amivel a felségsér­tő házigazda alighanem fején találta a szöget. Heltai András Elhangzott a Kossuth rádió 1986. április 20-i, Harminc perc alatt a Föld körül című műsorában. Aki kíváncsi rá, milyen konzultációk előznék meg a harmadik — Közép-Európa számára a végső — világhá­ború kirobbantását, az most már tudja — írja keserűen a Der Spiegelben Rudolf Augstein. A kiváló publicis­ta történelmi fejtegetése, a párhuzam régmúlt esemé­nyekkel talán nem elég könnyed olvasmány ahhoz, hogy mindenki értse. A napi sajtó azonban mindenkihez eljutott, sokkolva a hírrel, hogy Reagan elnök éppen fél órát szánt a nyugat-eu­rópai külügyminiszterek kö­zös állásfoglalását tolmá­csolni kívánó Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterre. A félórából tíz perc jutott Líbiára — vajh az is minek: akkor már az Egyesült Ál­lamok órákkal túl volt a támadáson. Maga Genscher, a hűséges szövetséges, a kétoldalú ba­rátságra oly sokat adó NSZK külügyminisztere az Atlanti-óceán felett még a repülőgépen elmélkedhetett, miért nem hallgatták meg tanácsát, vagy legalább mi­ért nem tettek úgy, mintha kikérnék azt. Helmut Kohl kancellár sem volt jobb helyzetben: még csak azt az elégtételt se kapta meg, hogy — ha utólag is — leg­alább amerikai barátai érte­sítették volna a történtekről. A szokásos csatornákon, a tripoli nagykövetségtől, és a hírügynökségi jelentésekből kapta a hírt. Helmut Kohl nem tartozik azok közé az államférfiak közé, akik ne tudnának úr­rá lenni érzelmeiken. Még­is, a hajnali támadás nap­ján, egy amúgy teljesen ér­dektelen sajtóértekezleten első nyilatkozatából keserű­ség és bizonytalanság érző­dött. Meggondolatlan kije­lentéseket ugyan nem tett, de nem is állt ki teljes mell­szélességgel Reagan mellett, s igaz, általánosítva, de el­ítélte a katonai erőszakot- Ha nem is olyan határozot­tan mint előző héten, ami­kor még csak elképzelhető volt egy amerikai akció. A hivatalos Bonn csak órák múlva jutott ismét szóhoz — írta szerdán a Ge­neral-Anzeiger. Kohl aludt egyet a dologra, majd más-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents