Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-24 / 96. szám
izuauiTira 1986. április 24., csütörtök Mestersége molnár Valahányszor kenyeret eszem, édesanyám jut eszembe, aki gyermekkoromban hetente sütött egy kemencével népes családjának. Emlékszem, hajnali háromkor, a petróleumlámpa gyér fényénél dagasztás közben me ózta a lisztet. Ma is fülemben cseng a hangja: „Most finom kenyeret eszünk, jól dolgozott a lisztes molnár”. Máskor a pokolba kívánta a malmi embert, ahogyan ő fogalmazott, nincs „ereje” a lisztnek, ezért szakad a tészta. A kenyér minőségéről manapság is sok a vita. Szűk Dánielt az orosházi malom műszakvezető almol- nárát — aki negyven esztendeje nemcsak értője, de valóságos szerelmese a szakmának — arról faggatom; mi a jó liszt „titka”? — Nagyon kell ismerni és szeretni a szakmát — magyarázza. — Aki csak azért jön ide, hogy valahogyan elteljen a napi nyolc óra, az nagy ívben kerülje el a malmot, mert a molnáron valóban sok múlik. Tisza- szentimrén születtem, sok- gyermekes szegényparaszti családban. Apám uradalomban dolgozott, engem molnárinasnak adott. Kis malom volt, de a tulajdonos nagyon szigorú. Akkor rosz- szul esett a fegyelmezés, de ma hálás vagyok neki, mert az őrlés, a rizshántolás és az olajütés minden csínját- bínját alaposan megismertem. Három műszakban dolgoztunk ott is, de a különbséget leírni nem lehet. Egykét búzafajtát ismertünk, most több hazai és külföldi fajtát termelnek, mindegyiknek más a béltartalma. Akkor az volt a cél; jó legyen a liszt. Most nemcsak kereskedelmi célra őriünk; a száraztésztagyártáshoz, rétessütéshez különleges finom liszt kell, megint más a szesziparnak, a keményítőgyárnak. Nagyon észen kell lenni, hogyan készítsük elő őrlésre a búzát, milyen legyen a tisztasága, a nedvességtartalom és mennyi a pihentetés ideje. Négynaposnál frissebb lisztet ki sem adunk, mert csak így lesz foszlós bélű finom kenyér és kalács. Az pláne fontos, hogy egy mázsa búzából minél magasabb termelési értéket hozzunk ki. Jövőre lesz huszonöt esztendeje, hogy Szűk Dániel Orosházán dolgozik. Büszke arra, hogy a fővárosban is mindig szívesen fogadják javító lisztnek az orosházi őrleményt. Az almolnár szerint aranyat ér ez az öreg malom, amely lassan hatvan esztendeje őrli a Körösök vidékén termett acélos búzát. — A malomban 1970 óta folyamatos a felújítás — folytatja Szűk Dániel. — E mellett tervszerűen folyik a termelés. Az új technológiának én leszek a vezetője, én tanítom a fiatalokat a gépek kezelésére. Ez nagyon megtisztelő feladat, igyekszem a bizalomnak megfelelően dolgozni. — Ügy hallottam, hogy pártpropagandista az üzemben, ezenkívül a munkásőrség városi egységparancsnokhelyettese. Hogyan lehet ennyi munkát egyeztetni? — Az időbeosztás, úgy érzem külön „tudomány”, de hadd mondjam el, hogy itt a malomban a vezetőség mindenben segítséget nyújt azoknak, akik különböző megbízatásokat vállalnak. Csakis így tudunk eljutni mindenhová. — Én nagyon szeretem a pártmunkámat. Minden órára külön gonddal készülük és nagyon boldog vagyok, amikor a hallgatókkal órák hosszat el tudunk beszélgetni a témáról. A munkásőrségben a kiképzési reszort az enyém. Örömmel vállalom. Első naptól ott vagyok és amíg fegyvert tudok fogni a kezembe, nem is hagyom ott a testületet. Sok szabadidőt elvesz a fegyverek karbantartása, az emberekkel való foglalkozás, de ezt már megszoktam, nem tudnék másképp élni. Ezen kívül van egy bérelt kertem, ahol megterem a család zöldséggyümölcs szükséglete, tavasztól őszig ez is sok elfoglaltságot ad. Két év múlva nyugalomba vonulok, de nem félek attól, hogy tétlenségre leszek kárhoztatva. Az orosházi malom vezetői messzemenőkig támogatják a nyugdíjasokat, aki egészséggel bírja, lehetőséget kap munkára. No és a kert, meg a munkásőrség, csak győzzem szusszal... — És az elismerés? — Nem panaszkodhatom. A vállalattól nyolcszor kaptam meg a Kiváló Dolgozó jelvényt, az Élelmiszer Kiváló Dolgozója kitüntetésnek is (birtokosa vagyok. A Munkásőrségben a szolgálati érdemérmeken kívül megkaptam a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz és ezüst fokozatát, kitüntetéssel végeztem a központi iskolákat is. Három gyermeket neveltem, mindnek szakmát adtam a kezébe. Most már boldoguljanak, ahogy tudnak. * * * Ezentúl ha kenyeret eszem, édesanyám mellett szeretettel gondolok Szűk Dánielre és a malomipar minden molnárára, aki érti és szereti a szakmáját, hazai és külföldi eladásra kiváló minőségű liszt előállítására törekszik. Ary Róza ERRŐL ÍRTUNK MEGVALÓSUL-E ÉS MIKOR? Egy nagyszerűnek ígérkező kezdeményezés indult el a megvalósítás útján a MÁV békéscsabai állomásának épületében működő Utasellátó Vállalatnál’ Újabban büfét nyitnak az egyik váróteremben. S máris halljuk az olvasók véleményét: egyre-másra jelennek meg a mi újságunkban is az alkoholizmus ellenni cikkek, ugyanakkor most egy újabb, még meg sem nyílt büfének örvendezünk. Valóban ezt tesszük, azonban úgy véljük, nem ok nélkül. Igen, egy újabb büfét nyit az állomás épületében az Utasellátó Vállalat. S most hadd szóljunk arról, hogy milyen büfét. .. Ebben a büfében semmilyen szeszes italt (még sört sem) árusítanak. Kizárólag csak hűsítő italokat, esz- presszókrémkávét, fagylaltot és élelmet lehet vásárolni. Ezeket viszont nagy választékban. •. (Békés megyei Népújság, 1961. április 11.) NAGYÜZEMI KACSATENYÉSZTÉS. .. Szarvason, a Holt-Körös partján levő kísérleti halastavakat sokoldalúan hasznosítják. Az elmúlt évi jó tapasztalatok alapján többek között ötezer pecsenyekacsát nevelnek fel a halastavak vizén. Az első csoport ezer kiskacsa már kikelt a kísérleti intézet saját keltetőjében, s a sárga pelyhes kis jószágokat már az első naptól a vízre viszik és a szabad ég alatt nevelik. Az edzett víziszárnyasok így jobban ellenállnak a betegségnek. súlygyarapodásuk és tolikéoződésük gyorsabb... (Békés megyei Népújság, 1961. április 12. SZÁZEZER SZÁL RÓZSÁT szállít a fővárosba a Kondo- rosi Dolgozók Tsz- A Kondo- rosi Dolgozók Tsz tagsága valósággal megváltoztatta a kondorosi tanyavilág tájképét az utóbbi években. A fiatal gyümölcsösök, mezővédő erdősávok tisztítják a levegőt, a parkosított majorokban pedig tavasztól őszig nyíló virágok tarkállnak és illatoznak. Az iroda udvarán, az istállók, górék és magtárak körül ezer rózsatő hajt fehér, rózsaszín, tűzpiros és sárga virágot. Csupán ez év tavaszán 30 ezer akác- és nyárfacsemetét, 300 rózsatövet ültettek el a majorok körül a szövetkezet fiataljai. A szépségen kívül jó jövedelmi forrás is a virágkertészet : a fővárosba százezer szál rózsát szállítanak a Kondorosi Dolgozók Tsz kertészei... (Békés megyei Népújság, 1961. április 28.) ÜJ BAMBIGYÁRTÓ ÜZEM ÉPÜL ENDRÖDÖN. Megyénkben egyre nagyobb gondot. fordítanak a hűsítő italok készítésére- A földművesszövetkezetek eddig Békésen, Mezőberényben és Nagyszénáson helyeztek üzembe frissítő italokat készítő üzemeket. Jelenleg Sarkadon és Endrődön építenek hasonló üzemet. Az endrődi földművesszövetkezet 40 ezer forintos költséggel építtet át egy régi épületet. Az új üzem gépeit is beszerezték már, s ezekre mintegy 45 ezer forintot fordítottak. A bambigyártó üzemben május második felében kezdik meg a próba- üzemeltetést. Havonta mintegy 35—40 ezer palack frissítő italt készítenek az új üzemben, s ezzel elősegítik a környező községek hűsítő itallal való jobb ellátását... Eddig 16 ezer modern vonalú üveget hozattak, hogy az üzem beindítása zavartalan legyen. (Békés megyei Népújság, 1961. május 13. Programok az elektronika elterjesztésére A VII. ötéves tervidőszakban folytatódik az elektronikai alkatrészek és berendezések gyártását, illetve azok széles körű elterjesztését szolgáló központi fejlesztési, illetve szervezési programok megvalósítása. A hazai elektronikai ipar fejlesztését a gépgyártók és más ipari, mezőgazdasági stb. felhasználók igényeinek növekedésével összhangban tervezték meg. Ennek megfelelően növelik az elektronikai alkatrészek választékát és azok termelése is tovább bővül. Az e célt szolgáló központi fejlesztési program a következő évekre előirányozza az ipar versenyképességének fokozásához szükséges alkatrészek, elemek előállításának korszerűsítését, továbbá azt; hogy a gyártásban érdekelt vállalatok, mindenekelőtt a Mikroelektronikai Vállalat az eddiginél is aktívabban bekapcsolódjék a nemzetközi munkamegosztásba. 1986—90 között olyan új technológiákat honosítanak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy több területen lényegesen fejlettebb, egy generációval korszerűbb termékeket készítsenek nagy sorozatban. Az elektronikai alkatrészek gyártását öt év alatt 80 százalékkal növelik, s így a belföldi igények kielégítésében a hazai alkatrészek aránya már 50 százalék lesz. Az Ipari Minisztérium elektronizálási tervezete — egyebek között előírja: a kohászatban a komplex információs és irányító rendszerek a jövőben alap- berendezésnek számítanak. A technológiai fejlesztések során automatizálni kell a nyersvasggyártó nagyolvasz" tók adagolási munkáit és az acélminőséget szabályozó mérőrendszereket. Fény az alagút végén? Szövetkezeti export — gondokkal Mindenki — aki csak egy kicsit is érdeklődik az ország ügyei iránt — tudatában van annak, hogy gazdasági helyzetünk nem túlságosan szívderítő. Az elmúlt évi gyengébb teljesítmény után az első negyedév sem ígér túl sok jót. Főleg a konvertibilis elszámolású exporttal voltak gondjaink. Békés megye speciális helyzetéből adódóan, a szövetkezeti ipar részesedése a termelésből lényegesen nagyobb, mint másutt. Ezért is örvendetes, hogy a megyei Kiszöv dicséretes gyorsasággal felmérte és összesítette a szövetkezetek első negyedévi exportjának alakulását. Gyenge negyedév Ha csak az összesített számokat nézzük, akkor itt be is fejezhetnénk a dicséretek sorát. A szövetkezetek idei 1 milliárd 370 millió forintos összesített exporttervében nem fedezhető fel az a dinamika, mely a korábbi esztendőkben volt jellemző a megye szövetkezeti iparára. Az idei célkitűzések 17 százalékkal alacsonyabbak az 1985. évinél. Ez azért önmagában még nem lenne nagy baj, hiszen mondhatnánk azt is: a terv arra való, hogy túlteljesítsük. Csakhogy ennek a túlteljesítésnek — legalábbis az első negyedévben — nem sok jele látszik. A szerződéskötések ugyanis megfelelnek a korábbi évek gyakorlatának, vagyis az első negyedévre nagyon kevés érvényes szerződéssel rendelkeztek a szövetkezetek. Ennek egyenes következménye, hogy a ki- szállítási ütem mintegy 6 százalékkal elmaradt az időarányos tervtől. Az igazi nagy baj azonban az, hogy az első negyedévi szállítások összértéke még a múlt évinél is jóval, 25 százalékkal, kevesebb. Mi sem lenne egyszerűbb, mint elverni a port a szövetkezeti vezetőkön, mondván: nem cselekednek a népgazdasági érdekeknek megfelelően, nem növelik a tőkés exportot. Csakhogy egy dolog az akarat és más dolog a lehetőség. Sajnos, ez utóbbiak számunkra nem túl kedvezőek. Az utóbbi évek visszafogott beruházásai, az elhalasztott fejlesztések most kezdik komolyabban éreztetni hatásukat. Az olajárak csökkenése miatt beszűkült a fejlődő országok felvevőpiaca, így termékeinket a fejlett tőkés országokban kellene elhelyezni. Itt viszont magasabbak a követelmények és nyomottak az árak. (Csak zárójelben: ez az egyik magyarázata annak, hogy miért sújtott minket az olajárak emelkedése is, és sújt a csökkenése is.) Gátolja az exportot a jó minőségű belföldi alapanyagok hiánya, a textil- és bőrruházati iparban. A világpiaci ármozgásokkal ellentétben a fa nálunk egyre drágább és a minősége egyre rosszabb. Még olyan apró dolgok is gátolhatják a termelést, mint a varrócérnaellátás zavarai vagy a cipzárak nem megfelelő választéka. Jő példák is vannak Amit eddig leírtunk, az mind igaz — úgy általában. Mert a statisztikák és átlagok nagy hibája, hogy nem mutatják meg a részleteket. Olyan ez, mintha egy étteremben valaki eszik két bécsi szeletet, egy másik meg csak nézi, mi pedig igazat mondunk, ha azt állítjuk: átlagosan egy-egy búst esznek fejenként. Szóval, a romló átlagok mögött van azért néhány javuló teljesítmény is, és ezek egyben azt is jelzik: a meglevő gondokat is figyelembe véve, nem menthetjük fel minden felelősség alól a szövetkezeti vezetőket, Jó néhány példa bizonyítja, hogy ahol igazán keresték az exportfokozás lehetőségeit, ott meg is találták. Igaz, ezekhez gyakran a szokásostól eltérő módszerekre volt szükség, esetenként termékszerkezetet kellett változtatni vagy szükség volt a nagyobb kockázatvállalásra. Mint például az orosházi Kazép esetében, akik ismét belevágtak a fővállalkozásban végzett kisüzemi exportba. Olyan közel-keleti országokban vállaltak munkát, ahol jó néhány magyar nagy- vállalat már ráfizetett az üzletre. Nekik viszont jók a tapasztalataik, eddigi üzleteiket nyereséggel zárták. A titok nyitja egyszerű: alapos előkészítés, megfontolt árajánlat szükséges a piaci sikerhez. Üj exportpiacnak számít Kína, ahová a Gyulai Vasipari Szövetkezet és az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet szállít gépipari termékeket. E hatalmas ország felvevőpiaca szinte korlátlan lehetőségeket kínál, igaz, nagyon igényesek a minőségre és a pontos szállításra. Hagyományosan jó áron exportál a Mezőberényi Műszaki, Vasipari Szövetkezet. A litografált tálcák Nyugat- Európa szinte minden országába eljutnak. A piacon maradás feltétele itt az. hogy ne csak kövessék, hanem elébemenjenek a divat gyors változásainak. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetnek az jelenti a leckét, hogy folyamatosan korszerűsítsék termelésüket, mert csak így rúghatnak labdába az elektromos háztartási készülékek nyugat-európai piacán. Új ötletek Amiről eddig szóltunk, azok többé-kevésbé a hagyományos export keretei közé sorolhatók. Van azonban néhány szövetkezet, amelyekben új típusú üzletekkel is foglalkoznak. Igaz, némi fenntartással lehet ezeket újaknak nevezni, hiszen a szarvasi Szirénben már évek óta sikeresen gyakorolják ezeket. Konkrétan a külföldi termelési együttműködésről van szó. Éveken keresztül Magyar- országon gyártották bérmunkában a különböző termékeket a külföldi vevők, most már néhány megyei szövetkezet olyan fejlettségi szintet ért el, hogy vállalkozhatott külföldi termeltetésre. Ehhez ők biztosítják a műszaki szolgáltatásokat, esetenként az alapanyagot is, a termékeket pedig vagy közvetlenül exportálják vagy itthon hozzák forgalomba, exportkapacitásokat szabadítva fel ezzel. A már említett Szirén Szövetkezeten kívül a Körösvidéki Cipészszövetkezet, a békési Fontex és a Békésszentandrási Szőnyegszövő próbálkozik újabban ilyesfajta üzlettel. Valami fény tehát már látszik az út végén, de vajon kiérünk-e a sötétből még ebben az évben? Ezen a kérdésen jókat lehetne vitatkozni, a baj csak az, hogy viták helyett most már tettekre lenne szükség. Az exportot gátló objektív körülmények ellenére — mint a felsorolt jó néhány példa is mutatja — van mód és lehetőség a kivitel fokozására. Ma kell tehát mindent megtenni azért, nehogy holnapra már késő legyen. Lónyai László NSZK exportra készülnek az ingek a szarvasi Szirénben Fotó: Szőke Margit Különleges öntvények Csepelről A Csepel Művek Vas- és Acélöntődé Vállalat ez évtől már nemcsak a többi csepeli gyár igényeit elégíti ki a különlegesen jó minőségű, gömbgrafitos és lemezgrafitos öntvényekből, hanem más iparvállalatoknak is szállít belőle, például a Csepel Autógyárnak, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárnak, a Ganz Danubius Óbudai Hajógyárának és a Győri Mezőgép Vállalatnak. Ezek a vállalatok eddig jórészt csak importból szerezhették be a nagy szilárdságú, vékony és vastag falú, gömb-, illetve lemezgrafitos öntvényeket, amelyeket főleg a jármüvek és mezőgépek részegységei, köztük kormányházak, kerékagyak és meghajtóházak előállításához használnak. A Vas- és Acélöntődében az év végéig 5000 tonnányit készítenek a különleges minőségű öntvényből, mintegy 40 százalékkal többet, mint tavaly.
