Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-23 / 95. szám
1986. április 23., szerda e Munkásság? Parasztság? Megjegyeztem egyik írásomban nemrégiben, hogy jó ideje már nem merek leírni egyetlen — a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos — statisztikai adatot sem. Nem tudom ugyanis, hogy kiket és milyen rétegeket takarnak e statisztikai adatok. Mit jelent például az, hogy „munkásosztály”, ha egyszer a fizikai munkások közül sokan a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgoznak. Kérdeztem továbbá, hogy kiket sorolhatnék a „munkásosztály” fogalomkörébe akkor, amikor a mai munkásság jó része paraszti életmódot (is) folytat. Kérdeztem azt is, hogy ugyan miként értelmezzem a „nem fizikai foglalkozásúak” statisztikai kategóriáját, különösen akkor, ha e „nem fizikai foglalkozásúakat” a falvakban és a községekben, értelemszerűen — és többnyire — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben foglalkoztatják. Egyszóval sok mindent nem értettem, s legfőképpen azt nem, hogy a KSH mi okból határozta meg annak idején a szakemberek számára is gyakorta követhetetlen társadalmiréteg-kategóriákat? Alig néhány héttel e jegyzetem közzététele után máris tudom — a Központi Statisztikai Hivatal mai munkatársainak figyelmeztetéseiből —, hogy a korábbi osztály- és rétegbesorolásnak — idézem őket — „meg kellett felelnie a politikai, a tudományos és a statisztikai igényeknek”. Gyanítom, hogy e hármas összefüggés vezérlőelve az a politikai határozat volt, amely az MSZMP Központi Bizottságának 1974. márciusi ülésén fogalmazódott meg, s amely a munkásosztályhoz tartozók körét is meghatározta. Mindez több mint egy évtizede volt. Azóta jelentős változások mentek végbe a társadalom osztály- és rétegszerkezetében. S hogy az új helyzet új megközelítést igényel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemrégiben megjelent a KSH elnökének 9003 1986. számú közleménye. Eszerint: „A társadalom osztály- és rétegtagozódásának vizsgálata során a következő öt alapkategóriát kell alkalmazni: munkásosztály, nagyüzemi parasztság (tehát nincs olyan, hogy »szövetkezeti parasztság« ...); értelmiség, szellemi foglalkozású, és végül kistermelő.” A korábbiakhoz képest egyértelműbb — a január elsejétől érvényes — kategorizálás, s nyilván könnyebben kezelhetők majd az újabb keletű társadalomstatisztikai adatok is. Jól tudom: nemrég megjelent jegyzetem azokat a problémákat feszegette, amik a szakembereket is foglalkoztatták. Ezért született meg az új intézkedés. Így aztán a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos statisztikai adatok remélhetően könnyebben értelmezhetők és kezelhetők, s nemcsak a szakemberek, de az érdeklődő laikusok számára is. Valamennyire tisztult tehát a kép: az érdekeltek tán most már jobban eligazodnak a társadalmi hovatartozásukat illetően, ami csak látszólag teoretikus kérdés. Megkockáztatom: gyakorlatilag sem mellőzendő. Vértes Csaba Uj szövődé Vésztőn A Pamuttextilművek tőkés exportjának növelésére átfogó programot dolgozott ki, korszerűsíti termékszerkezetét, és ehhez jelentős műszaki fejlesztést is végrehajt. Az intézkedések hatására már az idén a tavalyinál 26 millió forinttal nagyobb értékű méterárut szállít tőkés piacokra, és a termelés felfutásával párhuzamosan a következő években tovább bővíti külpiaci szállításait. A korábban túlnyomórészt úgynevezett háztartási darabárut, törölközőt, konyharuhát, ágynemű-alapanyagot gyártó nagyvállalat tavaly kooperációs szerződést kötött francia textilgyártókkal. Ennek eredményeként a magyar könnyűipari nagyüzem már az idén 3 millió négyzetméter, az eddiginél értékesebb méterárut; elsősorban nemes kikészítésű, hőrögzített, mérettartó szabadidőruha-alapanyagot, és tarkán szőtt, ugyancsak mérettartó flanelt készít. A francia partner nemcsak a gyártási eljárást adta át, hanem a betanítást is vállalta. A korszerű gyártás feltételeinek megteremtésére 96 modern szövőgépet adott el magyar partnerének, és az együttműködési szerződés részeként az új termék harmadát megvásárolja. Korábban gondot okozott, hogy az alapanyag, vagyis a fonal minősége nem volt megfelelő, azt a modern gépeken nehéz volt feldolgozni. Éppen ezért rövidesen nyolc nagy teljesítményű fonógépet és négy kártológépet állítanak üzembe a fonodában. Ezzel jelentősen javul a fonal minősége, és lehetővé válik, hogy a korábbinál egyenletesebb méretű alapanyagot kapjon a szövődé. A vállalat termékei belföldi felhasználói körében is kelendőek, ezért a termelők további gépeket telepítenek vidékre. Mivel a fővárosban szabad munkaerővel nem számolhatnak, a Békés megyei Vésztőn létesítenek új szövődét. A 2000 négyzetméteres üzemcsarnokban, amelyet most építenek, 100 szövőgépet helyeznek el. FOKOZZA EXPORTJÁT A GYŐRI CARDO. Növeli exportját az idén a Győri Cardo Bútorgyár: a tavalyinál csaknem ezerrel több kanapét szállít az NSZK-ba. Az éjszakára fekvőhellyé szétnyitható kárpitos ülőalkalmatosságot ízléses megjelenése, jó minősége folytán keresik a vásárlók. Emellett a szállítási határidők pontos betartásának, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásnak tulajdonítható, hogy erre az évre többet rendeltek a Cardo kanapéjából. A hagyományos NSZK-piacon kívül az idén először Dániába is eljutnak a győri gyártmányok. Ez az új kereskedelmi kapcsolat is elősegíti, hogy a Cardo 1986-ban terveinek megfelelően mintegy 25 százalékkal növelje exportárbevételét. BÁRKÁK CSEHSZLOVÁKIÁBA. Ezernyolcszáz tonnás teherszállító bárkát bocsátottak vízre a Mahart szeged-tápéi hajóüzemének sólyateréről. A tolóhajóval működő bárka a műszaki átadás után a közeljövőben Csehszlovákiába indul- Ez az első példánya a szomszédos ország által megrendelt 30 fehérhajónak. Ebben az évben még további öt hasonló bárkát készítenek, s a teljes mennyiséget folyamatosan 1990-ig szállítják le. KÉZI FARAGÁSÉ KISBÚTOROK EXPORTRA. Egyedi, kézi faragású kisbútorok kis sorozatú előállításával bővíti termékeinek karét a Budapesti Faszobrász és Intarziakészítő Ipari Szövetkezet. A tőkés piacon is keresett különleges ülő- garnitúrákat, elő- és . hálószobái kiegészítő bútorokat, szalonberendezéseket barokk stílusban készítik. A kézi faragású bútorokból az idén mintegy 8 millió forint értékben szállítanak NSZK- beli, finn és svájci megrendelőiknek. SZERELVÉNYÜZEM A HŰTŐGÉPGYÁRBAN. Szerelvénygyártó üzem kezdte meg működését a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A száz dolgozót, köztük 22 rehabilitált munkást foglalkoztató, jól gépesített üzem elektromos szerelvényeket készít a hűtőszekrényekhez. Az április elejétől termelő szerelvénygyártó üzemnek fontos szerepe lesz abban, hogy a vállalat a háztartási hűtő- szekrények különböző típusaiból elérje, sőt túlszárnyalja az 1986-ra előirányzott félmillió darabos termelést és a több mint negyed- millió darabos tőkés exportot, fagyasztóládákból pedig 28 ezer darabot adjon a belföldi kereskedelemnek. SPÁRGATERMESZTÉS. Megérkezett az első idei spárgaszállítmány a Bács- Kiskun Megyei Zöldért kecskeméti telepére, s megkezdték feldolgozását- Az itteni tároló és osztályozó fogadja az egész országból az exportra termesztett spárgát, s innen indítják a szállítmányokat külföldre. Az első idei küldeményt az NSZK-ba irányították, amely a hazai spárga legnagyobb felvevőpiaca. Hazai ellátásra is jut a vitaminban gazdag zöldségnövényből, és tartósítanak is belőle.. A Bács-Kiskun Megyei Zöldért jánoshalmi telepén az idén először spárgaport is készítenek a törött, kötegelésre alkalmatlan növényekből. BALATON-KÖRNYÉKI NÖVÉNYRITKASÁGOK. A természetkutatók a közelmúltban feltérképezték a Balaton-környék növényritkaságainak tenyészhelyeit. A Lesence patak égerfákkal övezett, lápos partján mediterrán jellegű környezetben találták meg a legritkábbnak számító jégkorszaki maradványfajt, a tarajos pajzsikát. Nyilvántartásba vették tőállományát is. Le- senceistvánd, Lesencetomaj és a közeli Billege-major forráslápjain, tőzeges rétjein még szép számmal látni a havasi hizóka nevű rovarevő növényt, a lisztes kankalint. a szibériai nőszirmot és a fehér májvirágot. Előfordul a lápi nyúlfarkfű és kékperje is. A Balatoni Intéző Bizottság környezetvédelmi szakbizottsága javasolta, hogy a ritka növények tenyészhelyei kapjanak védettséget. PUSZTULNAK A ZALAI GESZTENYÉSEK. Eddig ismeretlen kór támadta meg a zalai szelídgesztenyéseket. Jelentékeny károkat okozott már az évtizeddel ezelőtti telepítésekben is: harmincötven hektáros területeken egyszerűen kiszáradtak a már termő fák. Kárt szenvedtek az erdőkben a köztesként élő gesztenyefák és helyenként hasonló tüneteket észleltek az új telepítésű lucfenyőkön is. Néhány évvel ezelőtt az égereseket tizedelte meg egy feltehetően hasonló betegség. Az Erdészeti Tudományos Intézet megállapítása szerint megtalálták az ellenszerét is, így ma már ismét telepítik Zalában az égert. A Zala Megyei Erdőfelügyelőség most is az Erdészeti Tudományos Intézettel közösen vizsgálja a fapusztulás okát és megszüntetésének lehetőségét. Jobb, de nem jó A múlt évben a megye- székhely városközpontjának két félresikerült épületéről írtam. Azóta két jelentősebb méretű lakóház készült el Békéscsaba belvárosában. Bíztam abban, hogy végre történik valami a megye- székhely építészetében, ahogy emelkedtek, növekedtek, reménykedve figyeltem őket. Felesleges volt. Előnnyel felérő hátrány Szerintem korunkban a képzőművészet legfontosabb ága az építészet. Az építészeti produktumok találkoznak a képzőművészeti alkotások közül a legszélesebb tömegekkel, ezért hatásuk óriási lehet. Ahhoz, hogy egy városban vagy egy faluban jól érezzük magunkat, elengedhetetlen néhány kívül-belül szép épület. Azonban ahhoz túlzottan nagy számban készülnek az épületek, hogy mindegyikük igazi művészi remek lehessen. Sokan az anyagi nehézségeket 'okolják a színvonal- talanság miatt. Valójában a csúnya ház általában nem olcsóbb a szépnél, úgyhogy kár a gazdaságosságot hibáztatni saját impotenciánk helyett. Ahol az igazi építészet még valami menedéket kapott, az az ambiciózus városok központja. Főleg ott, ahol még a városközpontot nem „tol-“ ták el”. Békéscsaba — mivel kevésbé fejlődött dinamikusan, mint nagyobb múltú városaink — viszonylag kevesebb javíthatatlan építészeti baklövést szenvedett a ’60-as, ’70-es években. Így hátrányos helyzete e téren előny. Miközben az ország más részein az építészek megvívták harcukat a megrendelők közízléstelenségével, Békéscsabának nem lett volna más dolga, mint átvenni a készt, és kihagyva a magyar építészet sötét korszakát, házakat álmodni. Nem ez történt. Gazdasági nehézségekre hivatkozva ugyan egyre kevesebb új ház emelkedik, ám ez a kevés nem jelent minőséget. A belvárosban szép lassan elfogynak az értékes telkek, s eközben vészesen szaporodnak a gnómok. Terasz, s más semmi Azért gyorsan hozzáteszem, hogy ez a két épület már lényegesen jobb a korábbiaknál, legfeljebb az „vethető szemükre”, hogy még min- diff nem jók. A Derkovits soron már a múlt évben beköltözhettek a lakók a teraszos házba. Az Élővíz-csatornával párhuzamosan húzódó épület nyilván lényegesen előnyösebb arcát mutatja majd, ha elkészül a környezet parkosítása, s a lakók virágokkal dúsan feldíszítik méretes teraszaikat. így a mostani képből — úgy tűnik — nem is szabad ítélni. Hogy mégis kritikus hangot kell megüssek, azt az indokolja, hogy „több volt az ötletben”! Mert az feltétlenül jó ötlet, hogy egy vízfolyás partjára teraszos házat építsünk (még akkor is, ha a teraszok északra néznek), s akkor is, ha egy ilyen típusú ház komoly gondot okoz, mikor a lakások elosztását és a helyiségeket kell megtervezni. Amikor ennek az épületnek még csak a puszta falai látszottak, akkor nézett ki a legbiztatóbban. Ugyanis a ház tömegarányai érdekesek annak ellenére, hogy a teraszrendszer kicsit monoton. Innentől azonban hiába igyekszem az előnyök sorolására. Elfogytak. Az épületre megint ránehezedett a sorozatgyártás üvöltő unalma. Vaskos falak határolják a teraszokat, a nyílászárók egyformasága bántó. A homlokzatról hiányzik minden könnyedség, játékosság, szellem. Ráadásul az épület két vége és lépcsőházai teljesen elütnek az egésztől. A legrosszabb lakótelepi panelt képviselik, olyat, amilyent ma már lakótelepeken is csak ritkán „követnek el”. Aztán a színek: a jól bevált (generál) fehér, szürke betonnal és a — hadd ne írjam, milyen — zöld lépcsőházak. Hajszál híján A Beloiannisz utcában a BÁV mellett épült 7 szintes, magas tetős lakóház is nyilván sokkal mutatósabb lesz, ha befejezik az alagsort. Ennek az épületnek már több esélye volt jóra sikeredni. Talán csak annyi hiányzott, hogy a beruházó és a tervező elhiggye, lehet ma Békéscsabán szép lakóházat építeni! Néhány alibi megoldás rontotta átlagossá a többre érdemest. Ugyanis a magas tető önmagában még nem jobb a laposnál. Ez a magas tető az épület méretéhez képest hóbortos sapka, csakhogy az egész épület inkább tekintélyesnek, mint játékosnak akar tűnni. Az erkélykorlát attól még nem lenyűgöző, hogy fából készült, ez a korlát olyan, mint egy mammutradiátor, szinte előredönti az épületet. (Holott ez lett volna a homlokzat egyik fő dísze.) A hármas ablakok elütnek a többi nyílászárótól. így aztán háttérbe szorulnak az értékek: a viszonylag jó tömegarányok, az érdekes sarokkiképzés, melynek fer- desége másutt is szerencsésen ismétlődik, a felső szintek kellemes ritmusa, az egyéni, izgalmas, s a környező házakhoz illeszkedő színezés. Egyetlen megoldás A két házat megbízásra tervezték. Ennek mindig kettős veszélye van. A tervező helyzete kicsit kockázatmentes, kényelmes, a megbízó pedig túlzottan rá tudja kényszeríteni akaratát az építészre. (S ez az akarat a legritkább esetben esztétikai elvárás.) Egy megyeszékhely városközpontjának kialakításában nincs helye a megbízásos tervezésnek! Egyetlen elfogadható megoldás .a pályázat. Pályázatra is lehet pocsék tervet küldeni (azt ráadásul elfogadni), ám az esély a szépre, a jóra összehasonlíthatatlanul nagyobb. Még a legapróbb elemet sem szabadna megbízás alapján tervezni, mert a félresikerült apróságok is végzetesen el tudnak rontani egy teret, egy utcát. A nyolcvanas évek második felében járunk. Ezt végre tudomásul kell vennünk. Ha nem tesszük, utódainknak nem leszünk méltó beszélgető partnerei. Ungár Tamás A Beloiannisz utcai épületen még sokat javíthat az alagsor, do a korlátokra és ezekre a hármas ablakokra nincs szükség Fotó: Kovács Erzsébet A teraszos ház
