Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
1986. április 18., péntek JgHsUMM New Yorkban folytatódott az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitája a Líbia elleni amerikai bombatámadásról. A képen: a diplomaták rövid szünetet tartanak- (Telefaté) Magyar felszólalás a Biztonsági Tanácsban Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és munkáspártok kongresszusa! Megkezdte munkáját az NSZEP XI. kongresszusa A Líbia ellen intézett amerikai támadás kérdésével foglalkozó BT-vitában felszólalt Endreffy Miklós, Magyarország New York-i állandó ENSZ-képviseletének ideiglenes ügyvivője. Rámutatott arra, hogy a Líbia elleni amerikai katonai akciók nem csupán a nemzetközi jog alapelveit, és az ENSZ alapokmányát sértik, hanem veszélyeztetik a mediterrán Rendkívüli kabinetülésre hívta össze minisztereit Thatcher brit kormányfő csütörtökön, azután, hogy brit állampolgárok, illetve objektumok elleni akciók sorozatáról érkeztek jelentések az angol fővárosba. Az ülésre hazahívták Párizsból Howe külügyminisztert is, aki az Európai Közösség tanácskozásán iparkodott tisztázni magát kollégái előtt ama vádak alól, hogy a hétfői válságértekezletükön megtévesztette őket a készülő amerikai támadás eltitkolásával. A szigetországban általános megdöbbenést váltott ki az a hír, hogy Bejrutban megtalálták három korábban túszul ejtett angol állampolgár holttestét, azzal az „üzenettel”, hogy „kivégzésük megtorlás az amerikai és a bilit terroristák Líbia elleni támadásáért”. Ugyancsak Bejrutból érkezett az a jelentés is, hogy elraboltak és ismeretlen helyre hurcoltak egy angol tv-operatőrt, aki éppen útban volt a repülőtér felé, hogy idejekorán hazatérjen a líbiai ügyben játszott bilit szerep miatt bosszúszomjas fegyveres csoportok haragja elől. E megtorlásII rubikon Reagan amerikai elnök és munkatársai — miközben alaposan foglalkoztatják őket a Líbia elleni támadás politikai következményei, valamint a nicaraguai kontrák segélyezésének ügyében vallott újabb képviselőházi kudarc — egy, a látszat ellenére mindezeknél sokkal fontosabb kérdésben ingadoznak. Az idő egyre sürgeti az elhatározást abban az ügyben, amelyet úgy hívnak, hogy Salt- Pontosabban a Salt—II- ről, azaz a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról 1979-ben, Bécsben kötött szovjet—amerikai szerződésről van szó. Illetve annak megsértéséről avagy megtartásáról. Emlékezetes, hogy ezt a szerződést végül is a Carter- adminisztráció nem tudta rar tifikáltatni a kongresszusban, s így tulajdonképpen nincs érvényben, mégis a két aláíró hatalom mindmáig betartja a dokumentum által előírt korlátozásokat. (Annak ellenére, hogy Reaganék a hatalomra kerülés óta állanv dóan hangoztatják: a megállapodás úgymond hátrányos Amerika Számára.) Az amerikai vezetés ingadozásának oka ismét csak a fegyverkezésben keresendő. Az Egyesült Államok nukleáris fegyverzetének modernizálása, során olyan új tengeralattjárókat akar üzembe helyezni, amelyeknek nukleáris fegyverei révén túllépnék a stratégiai fegyverek térség békéjét, valamint a nemzetközi békét és biztonságot. Megerősítette hazánk szolidaritását Líbiával, és sürgette az agressziós cselekmények haladéktalan beszüntetését. Támogatta azon felhívásokat, amelyek sürgették, hogy a Biztonsági Tanács hozzon hatékony intézkedéseket az újabb amerikai katonai akciók megelőzésére. sorozat részének tekintik a bejrúti angol nagykövetség épülete ellen intézett reggeli támadást is, továbbá azt a bombamerénylet-kísérletet, amelyet a londoni Heathrow repülőtéren sikerült megakadályozni. Csütörtökön délután a brit alsóház izzó hangulatú interpel- lációs vitájában Neil Kinnock munkáspárti pártvezér, az angol nép túlnyomó többségének elítéld álláspontjára hivatkozva, követelte, hogy a miniszterelnökasszony kötelezze magát: nem engedi meg többé az amerikaiaknak az angol földön levő támaszpontok felhasználását hasonló bombatámadásra. A kormányfő válaszában csupán megismételte előző napi kijelentését, nevezetesen, hogy fenntartotta magának a . jogot mindem hasonló amerikai kérés egyedi elbírálására. David Steel liberális pártvezér kijelentette, a miniszterelnök „személyes felelősséget,, visel a brit állampolgárok életének veszélyeztetéséért, azéíjt, hogy az amerikai bombatámadás támogatásával „a brit bulldogot Reagan pudlijává tette”. számára előírt korlátot. Ezért tavaly Washington leszerelt két régebbi, Poseidon típusú tengeralattjárót, amikor vízre bocsátották az új Trident típus első hajóját. Ma azonban a Pentagon már azt próbálja kierőszakolni, hogy a májusban elkészülő új Trident ne küldjön bontóba újabb két Poseidont, hanem a régi hajókat csak szárazdokkba tegyék. Ez egyértelműen a SALT—II megsértése lenne, hiszen a, dokkból nyilvánvalóan napok alatt kihozhatják a hajókat, tehát azok voltaképpen bevethető fegyvereknek minősülnek. A Pentagon arra hivatkozik, hogy a Szovjetunió maga is megsérti a SALT—II egyes előírásait. Erre azonban aligha lehet meggyőző bizonyítéka, hiszen akkor Reagan bizonyosan nem haboznék a tengeralattjárók ügyében. Az elnök jelenleg intenzíven tárgyal tanácsadóival, azt latolgatván: mivel járna a SALT—II megsértése a mai szovjet—amerikai viszonyban, amelyet már úgyis alaposan megterhelt az atomfegyverkísérletek folytatása, az űrprogram melletti makacs kitartás, a líbiai bombázás- Ha ehhez most hozzájönne, hogy Amerika átlép a fegyverkezés egyik rubikonán, az alighanem végképp szertefoszlatná a tavaly ősszel Genfben kelt reményeket. Nem beszélve arról, hogy a támadó stratégiai fegyverek fejlesztésében, és elterjesztésében egy olyan kaput nyitna, amelyet aztán már nagyon nehéz bezárni. Avar Károly (Folytatás az 1, oldalról) Felháborodottan ítélte el a szónok az Egyesült Államok Líbia ellen végrehajtott barbár támadását. Ennek következtében — miként a Varsói Szerződés tagállamai jogosan megállapították — hirtelen megromlott a nemzetközi helyzet. Az NDK maradéktalanul támogatja a VSZ tagállamainak nyilatkozatát, hiszen a Líbia ellen indított amerikai támadás nemcsak a nemzetközi feszültség ellenőrizhetetlen eszkalációjához vezethet, hanem „elkerülhetetlenül negatívan hat Európa és az egész világ helyzetére, a kelet—nyugati párbeszédre”. Ezután az elkövetkező évekre vonatkozóan öt pontban foglalta össze az NDK és az NSZEP külpolitikai céljait: 1. hatékony fegyverzetkorlátozási és leszerelési intézkedésekkel kell útját állni a nukleáris háborúnak, meg kell akadályozni a világűr militarizálását, fel kell számolni a nukleáris fegyvereket, a konfrontáció helyett meg kell valósítani a népek együttműködését; 2. erősíteni kell a testvéri szövetséget a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ; 3. támogatni kell a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népeket és az egyenjogúság alapján egy új gazdasági világrend kialakítását; 4. a tőkés országokkal fenntartott kapcsolatokban törekedni kell a békés egymás mellett élés elmélyítésére, a tárgyilagos politikai párbeszédre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre; 5. meg kell szüntetni minden földalatti nukleáris robbantást, abba kell hagyni Európában új nukleáris fegyverek telepítését és fokozatosan fel kell számolni a már létrehozott fegyverrendszereket, fel kell számolni Európában minden középhatótávolságú rakétát, nukleáris és vegyi fegyverektől mentes övezeteket kell létrehozni, Közép-Európában taktikai atomfegyverektől mentes szabad övezetet kell kialakítani, szavatolni kell a népek biztonságát. Erich Honecker megállapította, hogy az NDK a X. pártkongresszus óta mint politikailag stabil, nagy gazdasági teljesítményekre képes szocialista ország fejlődött tovább. Az 1981—85 közötti ötéves tervet sikeresen teljesítették. A társadalmi élet minden területén, a termelőerők és a termelési viszonyok, a tudomány, az oktatás és a kultúra területén, az emberek közötti szocialista viszonyok alakításában és az ország honvédelmének fejlesztésében további haladást értek el. Az NDK 1981—85 között 1,087 billió márka nemzeti jövedelmet termelt. A nemzeti jövedelem növekedése több mint 90 százalékban a munka termelékenysége növekedésének köszönhető. A tudományos-műszaki eredmények felhasználásának népgazdasági fontosságát jellemezve elmondta, hogy az NDK-ban 1985 végén több mint 56 600 ipari robot segítette a termelést és jelentősen meggyorsult a számítógép-vezérlésű termelésirányító központok kiépítése. A lakáskérdésről szólva Erich Honecker elmondta, hogy az elmúlt 15 évben 2,4 millió lakást építettek, illetve modernizáltak. Jelentős előrehaladást értek el az óvodai és bölcsődei hálózat kiépítésében, az oktatási feltételek további javításában. Az elmúlt 15 évben megduplázódott az NDK állampolgárainak reáljövedelme. Az 1986-tól 1990-ig terjedő ötéves tervnek a kongresszuson megvitatásra kerülő irányelvei szerint az NDK ebben az időszakban 1,3 billió márka nemzeti jövedelmet termel. Honecker hangsúlyozta, hogy a párt a jövőben is nagy figyelemmel követi a gazdasági folyamatokat, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően időben reagálhasson a felmerülő problémákra. További lépéseket tesznek a népgazdaság irányításának, szervezésének és elszámolási rendszerének további tökéletesítésére. Elmondta: a teljesítmény növelésének nagy része a jövőben is az ipartól fog származni. A beruházások során elsősorban hazai fejlesztésű és készítésű modern berendezéseket kívánnak a termelésbe állítani, de számítanak a Szovjetunióból és a többi szocialista országból származó gépimportra is. Az NDK iparának 1990-ig meg kell háromszoroznia az automatikus gyártósorokon készülő termékek arányát. A tudományos eredmények népgazdasági hasznosításában az NDK széles körű tapasztalatokra és saját mikroelektronikai bázisra támaszkodhat. Ugyanakkor ezen a területen is nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunióval és a többi KGST- országgal való együttműködésnek. Az NDK nemzetközi gazdasági kapcsolatairól szólva megállapította, hogy a nép- gazdasági tervek megvalósításánál az NDK alapvetően támaszkodik a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésére. Kiemelte az NDK és a Szovjetunió közötti egyre bővülő árucsere-forgalmat, amely az elkövetkezendő öt évben eléri a 380 milliárd márkát. Szocialista integráció keretében az NDK tovább bővíti gazdasági együttműködését a KGST valamennyi tagállamával. Honecker leszögezte: az alapvető gazdasági folyamatok az állam kezében maradnak. A központi állami irányítás, tervezés biztosítja, hogy a munka mindenütt a közös cél érdekében folyjon. Honecker elmondta, hogy a helyi, a járási és megyei tanácsok és a népi kamara a jövőben nagyobb szerepet kap a költségvetési kiadások meghatározásában. Az alapvető szükségleti cikkek fogyasztói árai, valamint a lakbérek, az utazási díjak és a szolgáltatások árai továbbra is stabilak maradnak. Ugynakkor az új és magas színvonalú cikkek fogyasztói árait úgy kell megállapítani, hogy fedezze a költségeket és megfelelő hasznot is hozzon — jelentette ki. Erich Honecker ezt követően a párt gazdasági stratégiájának tíz súlypontját ismertette: 1. A párt 2000-ig szóló gazdasági stratégiájának legfőbb célkitűzése a szocializmus előnyeinek hatékonyabb összekapcsolása a tudományos-műszaki forradalom vívmányaival. 2. Kiemelkedően fontos a munka termelékenysége növelésének meggyorsítása. 3. A termelés növekedését a nyers- és alapanyagok, valamint az energiahordozók fajlagos felhasználásának csökkentése mellett kell elérni, s új technológiai megoldásokat kell bevezetni. Nő a hazai nyersanyagok, hulladékok és melléktermékek jelentősége. 4. Állandó, fontos feladat a magas nemzetközi mércének megfelelő minőségi színvonal elérése. 5. A beruházásokon belül nagyobb szerepet kapnak a kulcsiparágak. 6. A munkaidő jobb kihasználását úgy kell megvalósítani, hogy közben csökkenjenek a termelési költségek. Bővíteni kell a több műszakban dolgozó ipari és mezőgazdasági üzemek számát. A berendezések jobb kihasználása érdekében a kutatóintézetekben is több műszakos munkára van szükség. 7. A beruházások nagy része a meglevő termelőüzemek modernizálását szolgálja. 8. A fogyasztási cikkek termelésének növelését az egész népgazdaság ügyévé kell tenni. 9. A népgazdasági teljesítmény növekedésének folyamatosnak, dinamikusnak kell lennie. A szocialista oktatási rendszer továbbfejlesztése nagy befolyást gyakorol az egész gazdaságra. 10. A párt 2000-ig szóló gazdasági stratégiája célul tűzi ki az intenzív bővített újratermelés állandó elmélyítését és tartós alapokra helyezését. Áz állami szervek feladataira térve Honecker szorgalmazta a népgazdasági folyamatok komplex irányításának tökéletesítését, a hosz- szú távú tervezést és a megszabott feladatok eddiginél még hatékonyabb ellenőrzését. Tovább kell szélesíteni a szocialista demokráciát, az ország polgárait rendszeres időben, konkrétan kell tájékoztatni az őket érdeklő kérdésekről és be kel] vonni őket a döntések meghozatalába. „A jövőben is cselekvésünk elve marad, hogy rendbe kell hoznunk azt, ami nincs rendben” — mondotta, utalva a népi ellenőrök fontosságára. Aki ugyanis az emberek igényeit figyelmen kívül hagyja, az politikailag felelőtlenül jár el. Részletesen taglalta a beszámoló az NSZEP szövetségi politikájának erősítését: az üzemi demokrácia fejlesztését, a szakszervezetek, a nőszövetség és az ifjúsági szövetség aktivizálását, valamint a jó együttműködést a demokratikus tömbbe tömörült pártokkal és szervezetekkel. A beszámoló aláhúzta, hogy növelni kell a Német Demokratikus Köztársaság védelmi képességét. A fegyveres erőkre, a néphadseregre, határőrségre, állambiz- tónságra és rendőrségre, valamint a milíciákra — hárul áz a feladat, hogy megoltalmazzák a szocialista rendet, a polgárok békés életét minden ellenségtől. Nem engedhető meg, hogy az imperializmus katonai fölényre tegyen szert, növelni kell a hadsereg ütőképességét, harci erejét. Beszámolójának zárófejezetében az NSZEP KB főtitkára a Német Szocialista Egységpártnak, a társadalom vezető erejének jelentőségét méltatta, az NSZEP-nek jelenleg több mint kétmillióháromszázezer tagja és tagjelöltje van — a tagok 58,1 százaléka munkás származású, 4,8 százalék szövetkezeti paraszt és 22,4 értelmiségi. A párt életében következetesen érvényesül a demokratizmuscentralizmus elve. Az NSZEP tartaléka a Szabad Német Ifjúság (FD)- szervezet, amelynek az ajánlására a kongresszus előkészítő szakaszában 107 ezer tagjelöltet vettek fel. Erich Honecker elemezte a Német Szocialista Egységpárt internacionalista együttműködését és összeforrottsá- gát a kommunista és munkáspártokkal. Ma már csaknem 100 országban működnek önálló, egyenjogú forradalmi pártok, amelyeket Marx, Engels és Lenin eszméi lelkesítenek és fognak össze. Az előadó a nemzetközi együttműködésben hangsúlyozta, hogy ma minden párt önállóan, önmaga felelőssége jegyében munkálja ki és valósítja meg politikáját, keresi a konkrét feladatok megoldását a nemzeti és nemzetközi feltételek figyelembevételével. A megközelítésben mutatkozó eltérések és az esetleges véleménykülönbségek nem csorbíthatják meg a közös harcot, a közös felelősséget — hangsúlyozta a szónok. A délutáni ülésen Kurt Seibt, a Központi Revíziós Bizottság elnöke terjesztette elő a testület jelentését. Ezt követőn megkezdődött a vita a Központi Bizottság beszámolójáról. Rendkívüli kabinetülés Lnndonban A megnyitó pillanatai, középen Mihail Gorbacsov és Erich Honecker ‘ (Telefotó)