Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

1986. április 18., péntek JgHsUMM New Yorkban folytatódott az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitája a Líbia elleni amerikai bombatámadásról. A képen: a diplomaták rövid szünetet tartanak- (Telefaté) Magyar felszólalás a Biztonsági Tanácsban Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és munkáspártok kongresszusa! Megkezdte munkáját az NSZEP XI. kongresszusa A Líbia ellen intézett amerikai támadás kérdésével foglalkozó BT-vitában fel­szólalt Endreffy Miklós, Ma­gyarország New York-i ál­landó ENSZ-képviseletének ideiglenes ügyvivője. Rámu­tatott arra, hogy a Líbia el­leni amerikai katonai akciók nem csupán a nemzetközi jog alapelveit, és az ENSZ alapokmányát sértik, hanem veszélyeztetik a mediterrán Rendkívüli kabinetülésre hívta össze minisztereit Thatcher brit kormányfő csütörtökön, azután, hogy brit állampolgárok, illetve objektumok elleni akciók soro­zatáról érkeztek jelentések az angol fővárosba. Az ülésre ha­zahívták Párizsból Howe külügy­minisztert is, aki az Európai Közösség tanácskozásán iparko­dott tisztázni magát kollégái előtt ama vádak alól, hogy a hétfői válságértekezletükön meg­tévesztette őket a készülő ame­rikai támadás eltitkolásával. A szigetországban általános megdöbbenést váltott ki az a hír, hogy Bejrutban megtalálták három korábban túszul ejtett angol állampolgár holttestét, az­zal az „üzenettel”, hogy „ki­végzésük megtorlás az amerikai és a bilit terroristák Líbia elle­ni támadásáért”. Ugyancsak Bejrutból érkezett az a jelentés is, hogy elraboltak és ismeret­len helyre hurcoltak egy angol tv-operatőrt, aki éppen útban volt a repülőtér felé, hogy ide­jekorán hazatérjen a líbiai ügy­ben játszott bilit szerep miatt bosszúszomjas fegyveres csopor­tok haragja elől. E megtorlás­II rubikon Reagan amerikai elnök és munkatársai — miközben alaposan foglalkoztatják őket a Líbia elleni támadás poli­tikai következményei, vala­mint a nicaraguai kontrák se­gélyezésének ügyében vallott újabb képviselőházi kudarc — egy, a látszat ellenére mindezeknél sokkal fonto­sabb kérdésben ingadoznak. Az idő egyre sürgeti az elha­tározást abban az ügyben, amelyet úgy hívnak, hogy Salt- Pontosabban a Salt—II- ről, azaz a stratégiai táma­dófegyverek korlátozásáról 1979-ben, Bécsben kötött szovjet—amerikai szerződés­ről van szó. Illetve annak megsértéséről avagy megtar­tásáról. Emlékezetes, hogy ezt a szerződést végül is a Carter- adminisztráció nem tudta rar tifikáltatni a kongresszusban, s így tulajdonképpen nincs érvényben, mégis a két alá­író hatalom mindmáig be­tartja a dokumentum által előírt korlátozásokat. (Annak ellenére, hogy Reaganék a hatalomra kerülés óta állanv dóan hangoztatják: a megál­lapodás úgymond hátrányos Amerika Számára.) Az ameri­kai vezetés ingadozásának oka ismét csak a fegyverke­zésben keresendő. Az Egyesült Államok nuk­leáris fegyverzetének moder­nizálása, során olyan új ten­geralattjárókat akar üzembe helyezni, amelyeknek nuk­leáris fegyverei révén túl­lépnék a stratégiai fegyverek térség békéjét, valamint a nemzetközi békét és bizton­ságot. Megerősítette hazánk szolidaritását Líbiával, és sürgette az agressziós cse­lekmények haladéktalan be­szüntetését. Támogatta azon felhívásokat, amelyek sür­gették, hogy a Biztonsági Tanács hozzon hatékony in­tézkedéseket az újabb ameri­kai katonai akciók megelő­zésére. sorozat részének tekintik a bej­rúti angol nagykövetség épülete ellen intézett reggeli támadást is, továbbá azt a bombamerény­let-kísérletet, amelyet a londoni Heathrow repülőtéren sikerült megakadályozni. Csütörtökön délután a brit alsóház izzó hangulatú interpel- lációs vitájában Neil Kinnock munkáspárti pártvezér, az an­gol nép túlnyomó többségének elítéld álláspontjára hivatkozva, követelte, hogy a miniszterel­nökasszony kötelezze magát: nem engedi meg többé az ame­rikaiaknak az angol földön levő támaszpontok felhasználását ha­sonló bombatámadásra. A kor­mányfő válaszában csupán meg­ismételte előző napi kijelenté­sét, nevezetesen, hogy fenntar­totta magának a . jogot mindem hasonló amerikai kérés egyedi elbírálására. David Steel libe­rális pártvezér kijelentette, a miniszterelnök „személyes fele­lősséget,, visel a brit állampol­gárok életének veszélyeztetésé­ért, azéíjt, hogy az amerikai bombatámadás támogatásával „a brit bulldogot Reagan pudlijává tette”. számára előírt korlátot. Ezért tavaly Washington leszerelt két régebbi, Poseidon típusú tengeralattjárót, amikor víz­re bocsátották az új Trident típus első hajóját. Ma azon­ban a Pentagon már azt pró­bálja kierőszakolni, hogy a májusban elkészülő új Tri­dent ne küldjön bontóba újabb két Poseidont, hanem a régi hajókat csak száraz­dokkba tegyék. Ez egyértel­műen a SALT—II megsérté­se lenne, hiszen a, dokkból nyilvánvalóan napok alatt kihozhatják a hajókat, tehát azok voltaképpen bevethető fegyvereknek minősülnek. A Pentagon arra hivatkozik, hogy a Szovjetunió maga is megsérti a SALT—II egyes előírásait. Erre azonban alig­ha lehet meggyőző bizonyí­téka, hiszen akkor Reagan bizonyosan nem haboznék a tengeralattjárók ügyében. Az elnök jelenleg intenzí­ven tárgyal tanácsadóival, azt latolgatván: mivel járna a SALT—II megsértése a mai szovjet—amerikai vi­szonyban, amelyet már úgyis alaposan megterhelt az atomfegyverkísérletek foly­tatása, az űrprogram mellet­ti makacs kitartás, a líbiai bombázás- Ha ehhez most hozzájönne, hogy Amerika átlép a fegyverkezés egyik rubikonán, az alighanem végképp szertefoszlatná a tavaly ősszel Genfben kelt reményeket. Nem beszélve arról, hogy a támadó straté­giai fegyverek fejlesztésében, és elterjesztésében egy olyan kaput nyitna, amelyet aztán már nagyon nehéz bezárni. Avar Károly (Folytatás az 1, oldalról) Felháborodottan ítélte el a szónok az Egyesült Államok Líbia ellen végrehajtott bar­bár támadását. Ennek kö­vetkeztében — miként a Varsói Szerződés tagállamai jogosan megállapították — hirtelen megromlott a nem­zetközi helyzet. Az NDK ma­radéktalanul támogatja a VSZ tagállamainak nyilat­kozatát, hiszen a Líbia el­len indított amerikai táma­dás nemcsak a nemzetközi feszültség ellenőrizhetetlen eszkalációjához vezethet, ha­nem „elkerülhetetlenül ne­gatívan hat Európa és az egész világ helyzetére, a ke­let—nyugati párbeszédre”. Ezután az elkövetkező évekre vonatkozóan öt pont­ban foglalta össze az NDK és az NSZEP külpolitikai céljait: 1. hatékony fegyverzetkor­látozási és leszerelési intéz­kedésekkel kell útját állni a nukleáris háborúnak, meg kell akadályozni a világűr militarizálását, fel kell szá­molni a nukleáris fegyvere­ket, a konfrontáció helyett meg kell valósítani a népek együttműködését; 2. erősíteni kell a testvéri szövetséget a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal ; 3. támogatni kell a nem­zeti és társadalmi felszaba­dulásukért küzdő népeket és az egyenjogúság alapján egy új gazdasági világrend ki­alakítását; 4. a tőkés országokkal fenntartott kapcsolatokban törekedni kell a békés egy­más mellett élés elmélyíté­sére, a tárgyilagos politikai párbeszédre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre; 5. meg kell szüntetni min­den földalatti nukleáris rob­bantást, abba kell hagyni Európában új nukleáris fegy­verek telepítését és fokoza­tosan fel kell számolni a már létrehozott fegyverrend­szereket, fel kell számolni Európában minden közép­hatótávolságú rakétát, nuk­leáris és vegyi fegyverektől mentes övezeteket kell létre­hozni, Közép-Európában tak­tikai atomfegyverektől men­tes szabad övezetet kell ki­alakítani, szavatolni kell a népek biztonságát. Erich Honecker megálla­pította, hogy az NDK a X. pártkongresszus óta mint po­litikailag stabil, nagy gazda­sági teljesítményekre képes szocialista ország fejlődött tovább. Az 1981—85 közötti ötéves tervet sikeresen tel­jesítették. A társadalmi élet minden területén, a terme­lőerők és a termelési viszo­nyok, a tudomány, az okta­tás és a kultúra területén, az emberek közötti szocialista viszonyok alakításában és az ország honvédelmének fejlesztésében további hala­dást értek el. Az NDK 1981—85 között 1,087 billió márka nemzeti jövedelmet termelt. A nem­zeti jövedelem növekedése több mint 90 százalékban a munka termelékenysége nö­vekedésének köszönhető. A tudományos-műszaki ered­mények felhasználásának népgazdasági fontosságát jel­lemezve elmondta, hogy az NDK-ban 1985 végén több mint 56 600 ipari robot segí­tette a termelést és jelentő­sen meggyorsult a számító­gép-vezérlésű termelésirá­nyító központok kiépítése. A lakáskérdésről szólva Erich Honecker elmondta, hogy az elmúlt 15 évben 2,4 millió lakást építettek, illet­ve modernizáltak. Jelentős előrehaladást értek el az óvodai és bölcsődei hálózat kiépítésében, az oktatási fel­tételek további javításában. Az elmúlt 15 évben megdup­lázódott az NDK állampol­gárainak reáljövedelme. Az 1986-tól 1990-ig terjedő ötéves tervnek a kongresszu­son megvitatásra kerülő irányelvei szerint az NDK ebben az időszakban 1,3 bil­lió márka nemzeti jövedel­met termel. Honecker hang­súlyozta, hogy a párt a jövő­ben is nagy figyelemmel kö­veti a gazdasági folyamato­kat, hogy az eddigi gyakor­latnak megfelelően időben reagálhasson a felmerülő problémákra. További lépé­seket tesznek a népgazdaság irányításának, szervezésének és elszámolási rendszerének további tökéletesítésére. Elmondta: a teljesítmény növelésének nagy része a jö­vőben is az ipartól fog szár­mazni. A beruházások so­rán elsősorban hazai fejlesz­tésű és készítésű modern be­rendezéseket kívánnak a ter­melésbe állítani, de számí­tanak a Szovjetunióból és a többi szocialista országból származó gépimportra is. Az NDK iparának 1990-ig meg kell háromszoroznia az auto­matikus gyártósorokon ké­szülő termékek arányát. A tudományos eredmények népgazdasági hasznosításá­ban az NDK széles körű ta­pasztalatokra és saját mik­roelektronikai bázisra tá­maszkodhat. Ugyanakkor ezen a területen is nagy fon­tosságot tulajdonít a Szov­jetunióval és a többi KGST- országgal való együttműkö­désnek. Az NDK nemzetközi gaz­dasági kapcsolatairól szólva megállapította, hogy a nép- gazdasági tervek megvaló­sításánál az NDK alapvető­en támaszkodik a szocialis­ta gazdasági integráció to­vábbi elmélyítésére. Kiemel­te az NDK és a Szovjetunió közötti egyre bővülő árucse­re-forgalmat, amely az elkö­vetkezendő öt évben eléri a 380 milliárd márkát. Szo­cialista integráció keretében az NDK tovább bővíti gaz­dasági együttműködését a KGST valamennyi tagálla­mával. Honecker leszögezte: az alapvető gazdasági folyama­tok az állam kezében ma­radnak. A központi állami irányítás, tervezés biztosít­ja, hogy a munka mindenütt a közös cél érdekében foly­jon. Honecker elmondta, hogy a helyi, a járási és megyei tanácsok és a népi kamara a jövőben nagyobb szerepet kap a költségvetési kiadások meghatározásában. Az alapvető szükségleti cikkek fogyasztói árai, vala­mint a lakbérek, az utazási díjak és a szolgáltatások árai továbbra is stabilak marad­nak. Ugynakkor az új és ma­gas színvonalú cikkek fo­gyasztói árait úgy kell meg­állapítani, hogy fedezze a költségeket és megfelelő hasznot is hozzon — jelen­tette ki. Erich Honecker ezt köve­tően a párt gazdasági stra­tégiájának tíz súlypontját is­mertette: 1. A párt 2000-ig szóló gazdasági stratégiájának leg­főbb célkitűzése a szocializ­mus előnyeinek hatéko­nyabb összekapcsolása a tu­dományos-műszaki forrada­lom vívmányaival. 2. Kiemelkedően fontos a munka termelékenysége nö­velésének meggyorsítása. 3. A termelés növekedését a nyers- és alapanyagok, va­lamint az energiahordozók fajlagos felhasználásának csökkentése mellett kell el­érni, s új technológiai meg­oldásokat kell bevezetni. Nő a hazai nyersanyagok, hulla­dékok és melléktermékek je­lentősége. 4. Állandó, fontos feladat a magas nemzetközi mércé­nek megfelelő minőségi szín­vonal elérése. 5. A beruházásokon belül nagyobb szerepet kapnak a kulcsiparágak. 6. A munkaidő jobb ki­használását úgy kell meg­valósítani, hogy közben csökkenjenek a termelési költségek. Bővíteni kell a több műszakban dolgozó ipa­ri és mezőgazdasági üzemek számát. A berendezések jobb kihasználása érdekében a kutatóintézetekben is több műszakos munkára van szük­ség. 7. A beruházások nagy ré­sze a meglevő termelőüze­mek modernizálását szol­gálja. 8. A fogyasztási cikkek termelésének növelését az egész népgazdaság ügyévé kell tenni. 9. A népgazdasági telje­sítmény növekedésének fo­lyamatosnak, dinamikusnak kell lennie. A szocialista ok­tatási rendszer továbbfejlesz­tése nagy befolyást gyakorol az egész gazdaságra. 10. A párt 2000-ig szóló gazdasági stratégiája célul tűzi ki az intenzív bővített újratermelés állandó elmé­lyítését és tartós alapokra helyezését. Áz állami szervek felada­taira térve Honecker szor­galmazta a népgazdasági fo­lyamatok komplex irányítá­sának tökéletesítését, a hosz- szú távú tervezést és a meg­szabott feladatok eddiginél még hatékonyabb ellenőrzé­sét. Tovább kell szélesíteni a szocialista demokráciát, az ország polgárait rendszeres időben, konkrétan kell tájé­koztatni az őket érdeklő kér­désekről és be kel] vonni őket a döntések meghozata­lába. „A jövőben is cselek­vésünk elve marad, hogy rendbe kell hoznunk azt, ami nincs rendben” — mondot­ta, utalva a népi ellenőrök fontosságára. Aki ugyanis az emberek igényeit figyelmen kívül hagyja, az politikailag felelőtlenül jár el. Részletesen taglalta a be­számoló az NSZEP szövetsé­gi politikájának erősítését: az üzemi demokrácia fejleszté­sét, a szakszervezetek, a nő­szövetség és az ifjúsági szö­vetség aktivizálását, vala­mint a jó együttműködést a demokratikus tömbbe tömö­rült pártokkal és szerveze­tekkel. A beszámoló aláhúzta, hogy növelni kell a Német Demokratikus Köztársaság védelmi képességét. A fegy­veres erőkre, a néphadsereg­re, határőrségre, állambiz- tónságra és rendőrségre, va­lamint a milíciákra — há­rul áz a feladat, hogy meg­oltalmazzák a szocialista rendet, a polgárok békés éle­tét minden ellenségtől. Nem engedhető meg, hogy az imperializmus katonai fö­lényre tegyen szert, növelni kell a hadsereg ütőképessé­gét, harci erejét. Beszámolójának zárófeje­zetében az NSZEP KB főtit­kára a Német Szocialista Egységpártnak, a társadalom vezető erejének jelentőségét méltatta, az NSZEP-nek je­lenleg több mint kétmillió­háromszázezer tagja és tagje­löltje van — a tagok 58,1 százaléka munkás származá­sú, 4,8 százalék szövetkezeti paraszt és 22,4 értelmiségi. A párt életében következetesen érvényesül a demokratizmus­centralizmus elve. Az NSZEP tartaléka a Szabad Német Ifjúság (FD)- szervezet, amelynek az aján­lására a kongresszus előké­szítő szakaszában 107 ezer tagjelöltet vettek fel. Erich Honecker elemezte a Német Szocialista Egység­párt internacionalista együtt­működését és összeforrottsá- gát a kommunista és mun­káspártokkal. Ma már csak­nem 100 országban működ­nek önálló, egyenjogú forra­dalmi pártok, amelyeket Marx, Engels és Lenin esz­méi lelkesítenek és fognak össze. Az előadó a nemzetközi együttműködésben hangsú­lyozta, hogy ma minden párt önállóan, önmaga felelőssé­ge jegyében munkálja ki és valósítja meg politikáját, ke­resi a konkrét feladatok megoldását a nemzeti és nemzetközi feltételek figye­lembevételével. A megköze­lítésben mutatkozó eltérések és az esetleges véleménykü­lönbségek nem csorbíthatják meg a közös harcot, a közös felelősséget — hangsúlyozta a szónok. A délutáni ülésen Kurt Seibt, a Központi Revíziós Bizottság elnöke terjesztette elő a testület jelentését. Ezt követőn megkezdődött a vita a Központi Bizottság beszá­molójáról. Rendkívüli kabinetülés Lnndonban A megnyitó pillanatai, középen Mihail Gorbacsov és Erich Honecker ‘ (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents